Reggel szörnyű fejfájással ébredtem, amit Lola segítségével eltüntettem. Amíg nem indultunk a koncertre, semmit nem csináltunk. A lányokkal csajos napot tartottunk, ami lusta nap is lehetett volna. A koncert az nagyon jó volt. Rengetegen voltak, a közös tánc jól sikerült, sok magyar rajongó is volt, ezért azt nagyon élveztem. Este mindenki elvonult a szerelmével egy kicsit romantikázni. Én ültem a konyhapulton és csokit ettem. Hirtelen jött egy hívásom: Charlie.
- Heló. - mondtam unottan.
- Szia Szépség, hol vagy? - kérdezte.
- Turnén. - mondtam röviden.
- Értem. Hogy vagy Egyetlenem? - kérdezte.
- Meg vagyok. - mondtam, majd ekkor Louis kezdett kutatni a hűtőben.
- Mi lett azzal a nyúlbélával? Együtt vagytok még? - kérdezte.
- Gondolom Louisra gondolsz, bár nekem a nyúlbéla is megfelel. Először is, sosem voltunk együtt másodszor, pedig kiderült, hogy akkora tapló mint te! - mondtam.
- Látom még mindig nem léptél túl. - mondta.
- Nem fogok visszamenni hozzád, mert egy bunkó állat vagy. - mondtam.
- És a nyúlbéla? - kérdezte.
- Louis ugyanakkora bunkó állat, mint te! - mondtam. - Egyikőtökből sem kérek. - mondtam.
- Mégis telefonálsz velem. - mondta.
- Azért, mert te a szűk agyaddal nem bírod felfogni, hogy hagyj békén Ő, viszont igen! És, láss csodát, te koslatsz utánam, Ő hozzám se szól! - mondtam.
- Vagyis mégis jobban szereted. - mondta.
- Fogd már fel, te szűk agyú, hogy se téged, se Őt nem szeretem. Mindkettőtöket utállak. - mondtam.
- A nővérkéd neki is megcserélte a ruházatát? - kérdezte.
- Nem, vele mást akart csinálni, de mivel békén hagyott, nem tette. Te képes vagy elmenni a nővéremhez, hogy megtalálj. - mondtam.
- Mert szeretlek.
- Szar ügy. - mondtam. - Ha elmondanám, melyik városban vagyok idejönnél. - mondtam.
- Igen, mert Én tényleg szeretlek nem úgy, mint a nyúlbéla. - mondta.
- Tényleg szar ügy. De nyúlbélát nem is azért utálom, amiért téged. - mondtam idegesen.
- Akkor miért? - kérdezte.- Semmi közöd hozzá! - mondtam és letettem.
Sóhajtottam egyet, majd kikapcsoltam a telefonom. Leugrottam a pultról, majd én és a csokim leültünk a kanapéra. Felhúztam a lábaim, majd halkan eszegettem a csokim, miközben néztem a világ legunalmasabb és legrosszabb műsorát, a csokim haldoklott, a hasam telt Louis, pedig valamerre csak volt. Mint két idegen úgy járkáltunk. Meg tudtam volna őrülni, ha nem esett volna ennyire jól, hogy csak Én és a gondolataim vagyunk. Senki nem beszélt hozzám, nem piszkált. Érdekes dolog, mikor hagynak, hogy átgondolhassak mindent. Egészen estig ez ment, majd lezuhanyoztam és a semmit tevéstől fáradtan bedőltem Jesy mellé.
- Szeretlek! - ölelt át.
- Én is! - mosolyogtam.
Így aludtunk el.
Reggel egyedül keltem arra, hogy Cara és Paul egyszerre kiabálnak, de nem nekem. Kikeltem az ágyból, majd olyan hangulatomhoz illő ruhát kaptam fel. Szokásos smink, a hajamat copfba fogtam, hatalmas műmosoly, összecsomagolt táskák és bőröndök. Két hatalmas turnébusszal mentünk egyenesen Brüsszelbe. Az úton a lányokkal beszélgettünk, vagy aludtunk. Az út végére, már mind csak aludtunk. Brüsszelben nem volt semmi világot váltó történés, akik egy párt alkotnak, egy interjúban elmondták. Nagyon boldog mindenki, de a lakosztályban általában külön-külön tevékenykedtünk. Páran elmentek várost nézni, de Én a lakosztályól ki se mozdultam, csak a próbára és a koncertre. Tehát, Brüsszelből annyit láttam, amit a repülőről, vagy az autóból meglestem. Mondhatni átrohantam Brüsszelen. Ezt az életstílust alkalmaztam San Diego-ig. Ott már a táncverseny miatt is aktívnak kellett lennem. A lakosztály is teljesen más volt.
Mikor beléptünk, egy hatalmas amerikai konyhában álltunk, ahonnan lépcsők vezettek föl és le. 5 szoba volt.
- Hogyan osztjuk el? - kérdezte a fejét vakarva Hazza.
Én megrántottam a vállam, majd a bőröndjeimmel együtt lementem. Az első szimpatikus szobába benyitottam, bedobáltam a táskáim, majd visszamentem a többiekhez.
- Oké, akkor egy megvan. - mondta Lola.
- Akkor mindenki legyen a párjával. - mondta Becky.
- Neked az úgy jó Reb? - kérdezte Lola.
- Nem érdekel. - rántottam vállat.
- Nekem jó. - mondták egyszerre.
Én bevágódtam a tv elé és néztem, mikor Jenny szaladt be, majd az ölembe ugrott.
- Hát te? - kérdezte mosolyogva.
- Jöttem. - mosolygott.
- Hogy hogy? - kérdeztem.
- Anya mondta, hogy szóljak, hogy Ő elmegy valami fura rokonhoz és rátok bízott. - mosolygott vidáman.
- Elmentünk! - mondta az ajtón kilépve Harry és Roxy.Én, csak intettem.
- Dupla randira megyünk! - mosolygott Becky.
- Segítesz ruhát választani?- kérdezte Jesy.
- Gyere Jenny, hercegnőt csinálunk belőlük! - mosolyogtam, majd a kezét megfogva bementünk a legnagyobb fürdőbe.
Mindketten leültek a kád szélére, majd megcsináltam a halukat, utána a sminket, majd felvették a ruháikat, amit szintén Én válogattam, meg persze Jenny. Mindketten a saját stílusukhoz illő ruhát kaptak. Becky
inkább a természetes, halványabb színeket szereti, míg Jesy imádja a sötétebb, ízlésesen feltűnő ruhákat. Becky haját Jenny, Jesyét Én csináltam. Mikor készen lettünk, Jenny kilesett.- A nappaliban várnak. - mosolygott.
- Akkor, indulás! - nyitottam ki előttük az ajtót.
- Csodálatos vagy! - mondta Liam, miközben körbeforgatta Jesyt.
- Mint egy angyal! - mondta Niall, mire Becky elpirult.
- Köszönjük! - nézett hátra a két lány
Én, csak elmosolyodtam, majd dobtam nekik egy puszit.
- Rebel, te honnan tanultad ezt? - kérdezte Jenny.
- Sehonnan, van hozzá érzékem. Persze a lányoknak is, ezért segítünk egymásnak. - mosolyogtam.
- Értem. - mosolygott.
- Ha nagy leszel, belőled is csinálok királylányt! - mosolyogtam.
- Nekem Te vagy királylány. - mondta, mire mosolyogva felkaptam és felültettem a konyhában a pultra.
- Pedig, Én nem vagyok az! - mosolyogtam.
- De nekem az vagy és az is maradsz! - mosolygott és megölelt.
Ekkor éreztem, hogy valaki óvatosan hozzám simul hátulról, ahogy elmegy mögöttem, majd éreztem az illatát: Louis. Láttam, ahogy Ő is fölül a pultra, Jennyvel szemben.
- De nekem hercegem sincs! - mondtam.
- Nem baj. Nem minden hercegnőnek kell herceg! - legyintett. - Te egy eredeti hercegnő vagy és Én így szeretlek. Egyébként is, a herceg mindig megmenti a hercegnőt. Olyan hercegnő is kell, aki ki tudja magát húzni a bajból! - mondta, mire felnevettem.
- Igazad van! - mosolyogtam. - De akkor mi lesz a mesében a herceggel? - kérdeztem.
- Nem tudom. Legyen gonosz herceg! Akinek levágják a fejét, mint a sárkánynak. És tűzokádó herceg! - nevettünk.
- Milyen jó meglátás! - nevettem. - Igazán tetszene ez a mese! - mosolyogtam.
- Nekem is. De mi lenne, ha a herceget egyenesen a hercegnő fejezné le? - kérdezte nevetve.
- Jó ötlet. Kicsit brutális, de jó! - mondtam nevetve. - Mi lenne a címe? - kérdeztem.
- Nem tudom, talán... Rebel. - mosolygott.
- Egyszer elviszlek egy bálra, ahol te is hercegnő leszel, Én is és a lányok is. - mosolyogtam.
- És Jesynek Liam, Beckynek Niall, Roxynak Harry, Lolának Zayn lesz a hercege? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam.
- És neked? - kérdezte.
- Én vagyok a herceg nélküli hercegnő! - mosolyogtam és pózba vágtam magam.
- De egy bálra csak nem mehetsz egyedül! - mondta karba tett kézzel.
- Akkor, keresünk nekem egy herceget, jó? - kérdeztem és megtámaszkodtam mellette a pulton.
- Oké, de nem vágod le a fejét? - kérdezte.
- Hát, még meggondolom. - mondtam, mire fölnevetett.
- Mi lenne, ha Louis lenne a herceged? - mutatott mögém.
Én meg sem fordultam.
- Neki Eleanor a hercegnője. - mondtam röviden.
- Az ki? - kérdezte.
- Biztosan találkoztok majd. Louis barátnője. - mondtam.
- Oké, akkor mást kell találnunk. - mondta és gondolkozni kezdett.
Pár perc múlva megszólalt.
- Sajnálom Eleanort, vagy ki a manót, de Louis lesz a herceged, mert Én nem gondolkozom tovább. - mondta.
Én elnevettem magam.
- Eleanor nagyon aranyos, biztos szeretni fogod! - mosolyogtam.
- Nem! Aki ellopja a herceged, azt nem szeretem. - mondta karba tett kézzel.
- De Louist szereted nem? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - mosolygott.
- És mi lesz, ha levágom a fejét? - kérdeztem.
- Hűha! - mondta. - Nem tudom, eltemetjük. - rántott vállat.
- Oké, megbeszéltük! - nevettem.
- De ugye nem fogod levágni a fejét? - kérdezte.
- Nem tudom. Ha nem tűzokádó herceg. - mondtam, majd Louis felé fordultam, halvány mosollyal.
Megleptem vele, hogy nem veszem semmibe.
- Nem vagyok tűzokádó. - mosolygott Lou.
- Akkor nem? - kérdezte tőlem Jenny.
- Hát, talán nem. - mosolyogtam, majd betört az ajtón Lana.
Letettem a földre Jennyt, aki Lanahoz szaladt.
- Köszi! - mosolygott Lana.
- Nincs mit, sziasztok! - integettem, majd eltűntek.
Leültem a tv elé, majd csöngött a telefonom.
- Mit akarsz Charlie? - kérdeztem.
- San Diegoban vagy? - kérdezte.
- Nem. - mondtam, majd kinyomtam.
Idegesen az asztalra dobtam a telefonom, majd leviharzottam a szobámba. Pontosabban a szobánkba Louisval. Leültem az ágyra, majd előkaptam az egyik táskámból a táncos ruháim, majd átöltöztem. Mikor felértem, láttam a nagy vigyorgó dupla randis társaságot.
- Becky, öltözz! - mondtam.
Bólintott, majd elvonult. Mire Becky is kész lett, jött Lana.
- Lányok, próbatermünk nincs, de az edzőterem tökéletes! - mosolygott, majd megindultunk.
A többiek most nem jöttek. Sokszor elpróbáltuk a táncot, ami egyre jobban megy. Nevetgélve léptünk be a lakosztályba.
Kitaláltunk egy vicces dalt és azt énekelgettük.
- 1 2 3. - mondtam, majd újra belekezdtünk nevetve.
Mikor megláttuk a tömeget a kanapén, Én csöndbe maradtam, de Becky tovább énekelt, mire felnevettünk.
- Mi van itt? Ennyire hiányoztunk? - kérdezte nevetve Becky.
- Persze! - húzta az ölébe Niall.
- Jaj, nagyon hiányoztál! - húzott az ölébe Lola viccből és úgy csináltunk, mintha puszilgatnánk egymást.
Becky és Niall ránk nyújtotta a nyelvét mi, pedig nevettünk.
- Amúgy miért ülünk úgy, mintha ez egy unalmas családi gyűlés lenne, amit mindenki utál? - kérdeztem.
- Azért, mert nemsokára újabb ember csatlakozik! - mosolygott Hazza.
- Ki fog szülni? - kérdeztem.
- Senki, csak El csatlakozik. - nevetett Lola.
- Ja, oké. - rántottam vállat, majd nyílt az ajtó és Jenifer akart hozzánk szaladni, de megindultam felé.
Felkaptam az ölembe, majd megpördültem és megpuszilgattam. Ő, csak kacagott.
- Merre jártál? - kérdeztem.
- Aludtam. - mosolygott.
- Tényleg lányok, lenne kedvetek egy bálhoz? - kérdeztem mosolyogva, miközben Jenny ráállt a lábfejeimre és a kezemet fogva sétáltunk.
- Persze, de milyen? - kérdezték.
- Valami mesés bál, ahol mindenki herceg és hercegnő. - mondtam.
- Benne vagyok! - mondták egyszerre.
- Juj, nekem mennem kell, mert valami uncsi emberrel kel találkozni. - mondta Jenny, majd elszaladt.
Én egy kicsit elgondolkoztam.
- Csak egy pillanat! Eleanor jön?! - kérdeztem értetlenül.
- Igen. - mondták egyszerre.
- Azt hittem, már rég utál! - mondtam.
- Rebel! - lökött meg Lola.
- Örülj, hogy hozzászóltam! Még kedves is legyek? - mondtam felháborodva.
- Még nem tudja. - mondta Louis.
- Oké, majd azért ne itt verjen szét. - mondtam, majd felálltam volna, ha Lolusz nem ránt vissza.
- Hova akarsz menni? - kérdezte.
- Tönkre. - mondtam.
- Jó, akkor magamnál tartalak. - mondta.
- Nem. Inkább akkor gyere velem. - mondtam, mire elengedett.
- De hova mész? - kérdezte.
- A konyhába, utána zuhanyozni és aludni. - mondtam.
Ettem, majd elszaladtam zuhanyozni. Gyorsan kész lettem, átvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba.
Reggel konkrétan arra keltem, leestem az ágyról. Nem érdekelt, lerántottam a paplanom és a párnám, majd tovább aludtam. Mire pont visszaaludtam valaki betört a szobába.
- Reb! Mit keresel a földön? - kérdezte nevetve Zayn.
- Kincseket. - mondtam álmos hangon.
- Kelned kéne. - mondta.
- Sok mindent kéne. - mondtam, majd a fejemre húztam a párnát.
- Még Louist is fel kell keltenünk, úgyhogy ha már így ébren vagy, gyere. - mondta, de csak morogtam.
Zayn hirtelen menyasszony stílusban felkapott, Én be voltam csavarva a paplanba. Nevetni kezdtem és sikítani. Ezzel felkeltettem Louist, aki kómás fejjel ült az ágyon és nézett minket.
- Tegyél oda! - mutattam az ágyra.
- Nem. - rázta a fejét nevetve, majd futni kezdett velem.
- Zayn! Tegyél le! - sikítottam nevetve.
- Hogyan keltetted fel? - kérdezte kíváncsian Lola, majd mikor meglátott, Ő is nevetni kezdett.
Zayn letett a kanapéra, de megfosztott a paplanomtól. Én összehúztam magam, mert az álmosságtól fáztam. Mosolyogva néztem a körülöttem sürgő forgó embereket. Majd jött az egyetlen édes ember, akire még ilyenkor is van időm és rám ugrott.
- Jenny, nyugi! - nevettem.
- Anya mondta, hogy mindenképp keltselek föl mindenképp. - mondta nevetve.
- Oké, ébren vagyok. - nevettem.
- Akkor gyere, öltözz fel! - mondta, leugrott rólam és megfogta a kezem.
Bementünk a szobába. Louis éppen egy szál törölközőben flangált.
- De miért küldött téged anya? - kérdeztem és leültem az ágyra.
- Mert ma próba lesz. - mosolygott.
- Ne már, tényleg. - mondtam.
Kivettem pár ruhát, majd anélkül, hogy Louisra néztem volna átöltöztem.
- Rebel, mehetek veled a próbára? - kérdezte.
- Persze, csak ne ess le sehonnan. - mosolyogtam, mire felnevetett.
- Nem fogok. - mosolygott.
A próba vicces volt, mert Jenny szaladgált mi, pedig ha tudtuk elkaptuk. A próbának hamarabb lett vége pár perccel. Még, mielőtt beültünk volna az autókba Lana magához hívott.
- Rebel, tudod járkálunk már ideje egy rokonhoz, aki itt lakik. - mondta, mire bólintottam.
- Neki a kutyája meglepetés szerűen megajándékozta őket kutyával. Egy kislány és egy kisfiú. Nagyon édesek, már nem nagyon kicsik, de szobatiszták, leülnek, nem rántanak el pórázzal. - mosolygott.
- Én, nem szeretnék kutyát venni. - mondtam.
- Nem is kell, odaadja ingyen! El akarnak költözni, de nem tud mit kezdeni velük. - mondta, mire a nyakába ugrottam.
- Akkor ez igen? - kérdezte.
- Igen! Egy hatalmas igen! - mosolyogtam.
- Jó, akkor most elmegyünk értük. Cara és Paul is tudnak róla. - mosolygott.
Beültünk Lana kocsijába. Jenny a többiekkel ment, nehogy Ő is kutyát akarjon, mert Lananak már csak kell! Mikor odaértünk, egy elég helyes srác nyitott ajtót.- Sziasztok! - mosolygott.
- Szia! Rebel vagyok! - mutatkoztam be.
- Dan. - mosolygott.
- Őt hoztam a kutyusokért! - mosolygott rá Lana.
- Ja, tényleg!Gyertek! - mondta, majd beljebb ment.
Igazi legénylakás. Sehol egy nőies vagy csajos dolog. Kimentünk egészen a teraszajtóig. Ott előreengedett minket.
- Valahol itt játszanak a kertben, az anyjuk be van zárva. -
mosolygott, majd leguggolt.
- Gyertek! - kiabálta, mire két eszméletlen édes kutya száguldott felé.
- Málna a sötétebb és Barney a világosabb! - mondta.
Leguggoltam, mire mindketten rám ugrottak és nyalogatni és bökdösni kezdtek. Én nevetve simogattam őket.- Úgy látom szeretnek. - mosolygott Lana.
- Elviszed őket? - kérdezte Dan.
- Igen. - mosolyogtam, majd felálltam, de így is felugráltak a lábamra, hogy megsimogassam őket.
- Rendben, akkor hozom az oltási könyveket és ha szeretnéd, megnézheted az anyjukat. Az apjuk már nincs itt, mert a volt barátnőm kutyája az apjuk, de Ő is Boxer, tehát nem keverék egyik sem. - mondta.
- Nem kell, bízom benned. - mosolyogtam.
Én visszaültem a két kutya közé.
- Rebel, nagyon köszönöm! - mosolygott Lana.
- Jaj, úgy mondod, mintha szívesség lenne! - legyintettem.
- Hazafelé elmegyünk egy állat kereskedésbe, jó? - kérdezte.
- Oké. - mosolyogtam.
- Itt is vannak. - mondta és odaadta a két füzetkét.
Dan segített betenni a két cukorfalatot az autóba, majd útnak indultunk. Semmit nem szedtek szét az autóban, aludtak egy jót. Olyan fajta állatkereskedésbe mentünk, ahova be lehet vinni az állatokat. Betettük őket a bevásárló kocsiba és aki szembe jött velünk, mindenki dicsérte a két vakarcsot. Nagyon édes pórázokat vettünk. Málnáé rózsaszín, Barneyé kék. Mindenből így vásároltunk A vizes és kajás táljuk is rózsaszín-kék, ahogy a fekhelyük, keféik és egy-egy játékuk is, pluszba vettünk közös játékokat is. Kifelé, már rájuk adtuk a hámot és a pórázt és így vittem ki őket. Tényleg nem rángattak, szépen sétáltak, persze izgatottak voltak az új szagok miatt és legszívesebben rohantak volna, de tudták a dolguk. Bepakoltunk a kocsiba, majd indultunk is. Az úton, már izgatottabbak voltak, nézelődtek ki az ablakon és egymással játszottak, de az autót nem bántották. Mikor odaértünk, a hámra ráakasztottam a pórázt, majd kiugrottak.- Ül! - mondtam, mire mindketten leültek.
Izgatottan várták, hogy indulhassanak tovább. Persze, leültek, de látszott rajtuk, hogy legszívesebben kilőnének, emelgették a feneküket és szaglásztak. Kivettük a csomagtartóból a szatyrokat, majd előhalásztam a kulcsomat.
- Gyertek. - mondtam és megindultunk a bejárat felé.
A portás felkapta a fejét.
- Tilos kutyát behozni! - mondta.
Barney édes gombszemeivel nézte az urat, aki elmosolyodott.
- Jól van, vidd a vakarcsokat, de fizettél érte! - mosolygott rám.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
A lift lényegét olyannyira nem értették, hogy izgatottan ugráltak és ugattak benne. Mikor felértünk, Lana nyitott be. Én, csak utána mentem be a kutyákkal és a szatyraink felével.
- Jaj, istenem! Kik Ők? - kérdezte Roxy sikítva.
- Ők itt Málna és Barney! - mutattam rájuk.
- Kutyák! - ugrott fel Zayn.
- Most hoztuk őket! - mosolygott Lana.
- Tiéd? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel Lola.
- Igen. - mosolyogtam büszkén.
- Nagyon édesek! - mosolygott Liam.
- Nézd azokat szemeket! - simogatta Barneyt Jesy.
- Ellenállhatatlanok! - vigyorgott Niall.
- Ül! - szóltam rájuk, mire leültek.
Én letettem a szatyrokat, majd leguggoltam a két kölyökhöz.
- Mehettek! - mondtam és levettem róluk a hámot.
Elszaladtak és mindent szaglásztak.
- Ezt suttogtátok? - kérdezte Hazza.
- Igen. - ölelt át Lana.
- Cara és Paul? - kérdezte Becky.
- Előbb tőlük kérdeztem meg. - mosolygott Lana.
- Maradnak? - kérdezte Roxy.
- Jönnek végig a turnén, majd haza. - mosolyogtam.
- Louis merre van? - kérdezte Lana.
- Elmentek Eleanorral randizni! - mondta Hazza.
- Segít valaki elrendezni? - mutattam a szatyrokra.
- Én! - sietett oda Jesy.
A fekhelyük az ágy végébe került. A tálaik a konyhába a pórázok a fogasra a játékok, pedig a fekhelyük mellett. A fekhelyük annyira puha, hogy még Én is elaludnék benne. Mikor készen lettünk, mindenki leült a kanapéra.
- Két új családtag! - mosolygott Liam.
- Igazad van, olyan mintha egy hatalmas család lennénk! - mosolygott rá Lola.
Hirtelen elrohant mellettünk egy vakarcs, majd a nyomában a másik és megkerülve a kanapét pontosan előttünk kezdtek játszani.
- Már most imádom őket! - mosolyogtam.
- Én is! - mondták egyszerre a többiek.
Ekkor benyitott Louis és Eleanor. A két kutya felkapta a fejét, majd megindultak feléjük és kirohantak a folyosóra. Én rögtön utánuk szaladtam.
- Málna, Barney! Gyertek! - kiabáltam, mire megálltak.
Louis és Eleanor az ajtóbán állva nézték a jelenetet. Leguggoltam, mire odarohantak és rám ugrottak. Puszilgatni kezdtek, mire Én nevetve próbáltam leszedni őket magamról.
Mikor ez sikerült, megsimogattam őket.
- Gyertek! - mondtam, majd szorosan a lábam mellett jöttek be velem.
Lou és El sokkolva álltak az ajtóban. Barney megállt Louis előtt és felnézett rá azokkal a csodás szemekkel.
- Barney! Gyere! - mondtam, majd odaszaladt hozzám.
- Magyarázat? - kérdezte Louis.
- Ma hoztam őket. A sötétebbik Málna, a világosabb Barney. - mosolyogtam.
- Egyébként szia! - jött oda El, majd megöleltük egymást.
- Tieid? - kérdezte Louis.
- Igen, vagyis Én így gondolom, Ők inkább a maguk urai. - nevettem, majd Barney egy jól irányzott mozdulattal a két első mancsaival a lábamra támaszkodott.
- Édesek. - mosolygott Eleanor.
- Mi van?! - gügyögtem Barneynak. - Ki ez a sok új ember, mi? Új gazdi, és még rengeteg új ember! Hát mi van itt! - gügyögtem tovább, mire vidámabbnak tűnt az arca.
- Málna és Barney. - mutatott rájuk Louis.
- Pontosan. - mosolyogtam.
Málna Eleanorhoz szaladt és szaglászni kezdte. El leguggolt, majd Málna ráugrott, így El nevetve feküdt a földön.
- Málna! - szóltam rá.
Rám pillantott, majd minden figyelmét Eleanor egész arcának összenyálazásának szentelte. Barney nem finomkodott. Teljes gőzzel odavágatott tesója mellé és segített neki. Én, csak nevettem. Mikor elengedték Elt, újra kezdődött a határtalan játék egymással.
- Végig velünk lesznek? - kérdezte Louis.
- Igen, de nem örülsz nekik? - kérdeztem értetlenül.
- De aranyosak. - mondta.
Hirtelen elém ugrott Barney, majd a lábamat figyelte. Megmozdítottam, majd ugrott egyet. Beállt vadász pózba, majd a lábfejemre vetette magát és a kis fogaival egy pillanat alatt kilyukasztotta a zoknim.
- Barney! Ne már, még alig vagy itt egy órája és már mínusz egy zokni! - nevettem.
Ő azokkal a gyönyörű szemekkel nézett rám, mire elmosolyodtam és az ölembe csaptam. Felugrott, majd jól nevelten leült.
- Most jó fiú vagy? - kérdeztem mosolyogva.
Ezt meghallotta és, már át is mászott Roxy ölébe. Nem ült le, csak megnyalta az arcát, majd Harryre ugrott. Harry nevetve megrázta a fejét. Barney beállt vadász pózba és elkapta Hazz göndör tincseit.
- Bejön neki a hajad! - nevettem.
Hazza valahogy levakarta magáról és átugorva Beckyt Niall ölébe vetődött. A hátára esett és beledörgölőzött. Niall, csak nevetett, majd a hasát kezdte dögönyözni. Barney nyelvét lógatva élvezte a kényeztetést. Mikor Nialler abbahagyta a kölyök fölugrott és Eleanor ölén kecsesen átmászva, amin azt értem, hogy majdnem fejre esett, Louis ölébe ült. Jól nevelten leült, majd vidám arccal figyelte Tommo arcát. Louis, csak mosolygott rá. Barney megunta ezt és megbökte Lou orrát, aki erre felnevetett és megsimogatta. Barney játékosan harapdálta Louis kezét. Hemperegni akart, de egy pillanat alatt a szőnyegen találta magát. Ezt kihasználva hátulról ráugrott Málna, majd kezdődött a birkózás.
- Megunhatatlanok! - nevetett Liam.
- Igen, csak miután leguggolsz, arcot kell mosnod! - nevettem.
- Olyanok, mint két gyerek. - nevetett Louis.
- Két nagyon rossz gyerek! - nevetett Hazza.
- Hogy fogod őket elaltatni? - kérdezte nevetve Jesy.
- Előtte megfürdetem őket. - mosolyogtam.
- Sok sikert! - nevetett az ötletemen Zayn.
- Én nem segítek! - mondta Lola.
- Nem is kell, megoldom egyedül.- mondtam.
Még néztük amíg a két kutya játszik, majd Én megindultam.
- Nekikezdek! - mondtam.
Bevonultam a szobába, felkaptam az alkalomhoz illő pólóm, egy fekete cicanadrágom és a hajam kontyba fogtam össze. Nem tudom honnan van nekem ilyen pólóm, de most találtam így tökéletes. Zoknit sem vettem fel, így vonultam ki teljes harci díszben a nappaliba.- Látom felkészültél! - nevetett Lola.
- Igen, már most érzem, hogy nem lesz egyszerű! - nevettem.
- Én elköszönök, mert szerintem már nem találkozunk, csak holnap! - mosolygott Eleanor, majd megöleltük egymást.
A kádba a víz már készen volt, mikor elindultam a két vakarcsért.
- Málna, Barney! Gyertek! - kiabáltam, majd pár pillanat múlva mellettem álltak.
- Jól van, okosak vagytok! - simogattam meg őket.
- Na, indulás! - mondtam és megindultunk el a szobánk felé.
Barney rögtön beugrott a kádba, majd utána Málna is. Először minden jól ment, majd mikor Barneyról próbáltam lemosni a sampont, Málna kiugrott, megrázta magát és szaladt is, majd utána Barney. Én rögtön utánuk.
- Valaki! Kapjátok el őket! - kiabáltam.
Mire felértem, mind két kutyát Louis hozta a kezében, aki tiszta víz lett tőlük.
- Köszönöm. - mondtam.
- Maradjak? - kérdezte mosolyogva és betette őket a kádba.
- Ha nem nagy kérés. - mosolyodtam el.
- Dehogy! - legyintett, majd már Ő is könyékig vizesen mosta az ördögöket.
2 óra alatt lettünk kész. Megtöröltük őket, majd elrohantak. Tiszta habos, vizes kézzel és ruhákban összepacsiztunk.
- Könnyebbnek gondoltam. - nevettem.
- Szerintem, ennél már csak könnyebb van! - nevetett, majd megtörölköztünk.
Mikor készen lettünk, egymás után elmentünk zuhanyozni, majd elkezdtem keresni az ördögfiókáim.
- Barney, Málna! - kiabáltam, majd hallottam a rohanást.
Adtam nekik enni meg friss vizet. Miután megették Én is vacsoráztam, amiből szintén adtam nekik, mert annyira édesen néztek. Duplán jól laktak. Utána mindenki elvonult aludni.
- Ide feküdjetek be! - mutattam már 100 de semmi.
- Szerintem hagyd! - legyintett Louis.
Lekapcsolta a villanyt, majd elhelyezkedtünk. Egyszer csak felugrottak és Barney kereste a helyét. Louis oldalt feküdt, így Barney közénk feküdt és a fejét Louis feje és válla közé rakta, a nyakára. Elmosolyodtam, mikor ezt megláttam. Málna mellém bújt szorosan Én, pedig átöleltem.
Mit szóltok a 2 új szereplőhöz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése