Egész héten eluntam magam. Jackkel lógtam, egyszer-egyszer elmentem egy pár kört száguldoztam, majd mikor már úgy éreztem, totál egyedül vagyok, leittam magam. Na, igazán jó kis hét volt...
Reggel egy kiabálásra keltem.
- REBEL ROCK! - üvöltött valaki.
Felkaptam a fehérneműimre egy pólót, majd lassan kibattyogtam.
- Mit tettem már megint? - kiabáltam vissza, aztán leesett.
- Egy pillanat, nem egyedül vagyok? Á, tökéletesen végződik életem! Egyedül, ráadásul kirabolnak és megölnek. - mondtam ötleteim.
Leérve a lépcsőn, megpillantottam a két bandám.
- Egyik sem! - rohant felém Roxy, majd az ölébe kapott.
- Hülye! - nevettem, miközben ugrált velem a kezében.
- Hiányoztál! - zártak ölelésbe mind.
- Ti is, de csak kicsit. - morogtam.
- Mit csináltál? - kérdezte Zayn.
- Lustálkodtam, leittam magam, kikezeltem, aludtam, ettem és kezdődött előröl. - mondtam vállrántva.
- Egy pillanat! Leittad magad? - kérdezte Jesy.
- Aha. - bólintottam.
- Nem kellene! - rázta a fejét.
- Tudom. - mosolyogtam.
- Hogy vagy? - lépett elém Louis.
- Álmosan. - mondtam és neki dőlve becsuktam a szemem.
- Miért nem alszol? - kérdezte és megsimogatta a hajam.
- Mert valaki elüvöltötte magát. - néztem fel mérgesen.
- Nem Én voltam, Niall. - mutatott az adott személyre.
- Ki más! - forgattam a szemem.
- Nincs kedvetek egy igazi Londoni ebédhez? - kérdezte Liam.
- Nekem nincs. - mondtam.
- Baj van? - kérdezte Jesy.
- Nincs, de menjetek! Randizzatok, vagy amit akartok Én maradok itthon. - mosolyogtam.
- Akkor, átmegyünk hozzánk és utána itt is vagyunk! - mosolygott Hazza.
- Oké! - rántottam vállat.
Mindenki eltűnt Én, pedig valami szappanoperát kezdtem nézni, miután átöltöztem. Gondoltam, ma tartunk egy itthoni csajos napot, ezért nem öltöztem túl.
* Louis szemszöge *
Mind külön autóval érkeztünk. Én, a rendetlen, csak bevágtam a bőröndömet a szobámba és indultam is. Én értem leghamarabb Rebelhez vissza. Ahogy beléptem, meglepő látvány fogadott. Legszívesebben ott letepertem volna, de tudtam, hogy nem szabad. Gyönyörű volt, úgy is, ahogy mindenhogy. Nem tudom, miért vette le a melltartót, de jó ötlet volt, legalábbis számomra. Mikor meglátott, elmosolyodott.
- Szia! - mosolygott.
- Szia, mit nézel? - kérdeztem.
- Valami szappanoperát. - nevetett. - Semmit nem értek.
- Megértem. - nevettem.
- Te mit nézel? - kérdezte arra utalva, hogy le sem veszem róla a szemem, miközben a már ismerős huncut mosolyával méregetett.
- Egy gyönyörű lányt, aki ezzel a mosollyal, csak még szexibb, nem mintha ezzel az öltözékkel nem venne le a lábamról. - mosolyogtam rá.
- Köszönöm. - mosolygott rám. - De nem rád számítottam, ha azt hiszed, neked öltöztem. - kuncogott.
- Ilyen vakmerő feltételezés! - nevettem.
- Várod már a holnapot? - kérdezte.
- Igen, eléggé. - mosolygott.
- Egy kávé? - kérdeztem.
- Legyen, csak átöltözöm.
- Nem szükséges. - legyintettem, mire már a harmadik lépcsőfokról rám nyújtotta a nyelvét.
* Rebel szemszöge *
Utálom Louist, mert beleszerettem! Mert hiába, hogy Ő hangsúlyozza, hogy milyen szexi vagyok, közben Ő éppen annyira az! - gondoltam.
Gyorsan választottam ruhákat, majd a hajamat és a sminkemet is megcsináltam. Lerobogtam, majd mosolyogva leugrottam az utolsó négy lépcsőfokot.
- Jót repültél. - mosolygott, majd átkarolt.
- Mehetünk! - mosolyogtam és beültünk.
Egy Starbucksba mentünk.
- Örülök, hogy végre láthatlak! - mosolygott.
- Most, vagy hízelegsz, vagy bókolsz, vagy próbálod kipuhatolózni, hogy hogyan is állunk! - mosolyogtam rá okosan.
- Milyen okos vagy! Találd ki, annyit mondok, hogy nem az első! - mosolygott.
- Köszönöm. Egyébként, ha érdekel, vidám vagyok és még mindig barátok vagyunk! Ha, pedig bók volt, ne várd, hogy paradicsom vörösen elbújjak és a cipőm orrát tanulmányozzam! - mosolyogtam, mire elnevette magát.
- Tudod, ezt kifejezetten szeretem benned! - mosolygott. - Hogy ilyen simán bevallod, hogy nem vagy átlagos és nem fogod nyíltan kimutatni, hogy tetszett a bók, pedig igen! - mosolygott és rájöttem, hogy kiismert.
- Ismersz! - mosolyogtam.
- Így van! - villantott 1000 wattos mosolyt.
- Látom büszke is vagy rá.
- Igen, mert szerintem nem sokan ismernek, a lányokon kívül, akik tényleg téged ismernek! - mosolygott.
- Lehet, hogy nem sokan ismernek annyira, de annyira te sem! - mosolyogtam titokzatosan. - Haladsz, de azért azt ne éld bele magad! - mosolyogtam magabiztosan.
- Sosem mondtam, hogy annyira ismerlek! - mosolygott.
- Oké. - mosolyogtam.
Én nevetve beleittam a kávémba.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte komolyan.
- Persze! - mosolyogtam.
- Miért nem beszéltél senkinek a mi kis "kalandunkról"? - kérdezte és az idézőjelet a levegőbe rajzolta.
- Azért, mert barátnőd van, jó oké, az nagy kamu volt! - nevettem saját magamon.
- Még jó, hogy beismerted! - mosolygott.
- Ha, most őszintén kérdezed, akkor ezért, mert azt hittem, hogy álmodtam! - mondtam.
- Te erről szoktál álmodozni?! - kérdezte pimasz mosollyal.
- Nem! - mondtam már nevetve.
- Most már ne tagadd le! - nevetett.
- De nem! - mondtam.
- Oké, hagyjuk! Bevallottad! - mondta nevetve.
- Álmodozz csak! - legyintettem.
- Az a te szokásod! - nevetett.
- Aljas! - nevettem.
Beszélgettünk, közben minden elfogyott, majd mentünk.
- Merre menjünk? - kérdezte.
- Szerintem arra! - mutattam a sikítozó rajongókra.
Mindenkinek aláírtunk és szelfiztünk. Utána, még beszélgettünk.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte az egyik szöszi.
- Nem. - mosolyogtunk.
- Akkor, a cikkek? - kérdezte a vörös.
- Nem igaz. - mondta Louis.
- Csak jó barátok vagyunk! - mosolyogtam.
- Oké. - mosolyogtak, majd tovább mentünk.
- Van valami terved? - kérdezte.
- Beszélgetni! - mosolyogtam.
- Benne vagyok! - mosolygott.
Mosolygott, majd egy egyszerű mozdulattal átkarolt és magához húzott.
- Ugye tudod, hogy van barátnőd? - kérdeztem.
- Olyan vagy, mint a fiúk! - mosolygott.
- Oké. - rántottam vállat.
- Mesélj magadról! - mosolygott.
- Mit? - kérdeztem.
- Mindent! - vigyorgott.
Egészen délig, csak beszélgettünk. Akkor eszembe jutott valami.
- Gyere! - húztam be egy fehérnemű üzletbe.
- Minek? - kérdezte értetlenül.
- Van egy ötletem, te csak vegyél magadnak és a srácoknak egy-egy boxert! - mosolyogtam.
- Simát? - kérdezte.
- Fehéret. - mondtam.
Én vettem magamnak és a lányoknak fehér melltartót és bugyit. Semmi extra, sima fehér. Kifizettük, majd mentünk.
- Mi a terv? - kérdezte az autóban.
- Majd nálunk megtudod! - mosolyogtam.
Pár perc alatt hazaértünk.
- Helló! - kiabáltam, mire mindenki visszaköszönt a nappali felől.
Kikapcsoltam a tv-t, ami előtt ültek.
- Miért? - mutatott rá Hazza.
- Ezért! - mondtam és a csajoknak odadobtam a szatyrokat.
- Ú, de jó! - ugrott fel mosolyogva Jesy.
- Beavatnátok? - kérdezte Zayn.
- Régen csináltunk olyat, hogy összefestettük a melltartókat és a bugyikat, olyanokkal, ami egymásra emlékeztet és sokáig hordtuk, de már kidobtuk őket. - mondtam.
- Jó ötlet! - mosolygott Nialler.
Előkészültünk, majd nekikezdtünk. Az enyémre több dolog is került. A bugyim egyik felén Louis keze, a másikon mindenki neve díszelgett elöl, pedig mindenki aláírta. Louis boxere lett a legviccesebb. A fenekén az Én két kezem volt, elöl, pedig mindenki aláírása, plusz a becenevei és ilyen vicceink. A melltartómon Superman jel díszelgett, a másik kosarán, Batman jel. Mindenki ilyen szépségeket kapott. Amíg száradt a festék, felmentem a szobámba, majd valaki benyitott.
- Mi jót csinálsz? - kérdezte Louis.
- Semmi érdekeset. - rántottam vállat.
- Nekem lenne ötletem, hogy mit csináljunk! - mosolygott perverzen.
- Louist, lent mindenki hallja! - mondtam.
- Nem, ha csöndesek leszünk! - mosolygott és közelebb jött.
- Lou, mi lesz Eleanorral? Unom, hogy csak akkor vagyok jó, ha nincs ott a barátnőd! - mondtam karba tett kézzel.
- De Rebel, nekem nem csak ez vagy! - mondta, de Én kiviharzottam.
Lementem, majd leültem a kanapéra Roxy és Becky közé. Mindketten a vállaimra dőltek. Én, csak figyelmesen ültem és néztem előre. Átgondoltam mindent. Közben Roxy énekelni kezdte a No Control -t Jesy is odajött, majd már mind énekeltünk. Hirtelen egy büszke fiúzuhatag indult meg felénk. Ők is beszálltak, majd a végén nevetve összepacsiztunk. Vicces volt. Még elénekeltünk pár dalt, majd szétszóródtunk. Én a szobámba mentem, majd benyitott valaki. Oda se néztem.
- Rebel, tényleg nem csak pótlék vagy! - mondta Louis, majd éreztem, ahogy besüpped az ágy.
Én háttal feküdtem neki, de Ő a felém fordulva, hozzám simulva átölelt.
- Ezért jöttél? - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
- Hanem? - kérdeztem.
- Ne haragudj rám, szeretlek! Olyan barátom vagy, mint a fiúk! Sőt, mint a húgom! - mondta és belepuszilt a hajamba.
Egyszerre tud felvidítani, majd sírva is tudnék fakadni! SZERETLEK ezt mondta nekem. mint a húgom így folytatta. Ebből látszik, hogy ez nem egy film! Nem egy mese és nem egy Happy End. Az én életemben, semmi sem sikerül!
- Értem. De akkor többet ne akarj átverni! - mondtam, majd felugrottam az ágyról és kirohantam.
Felkaptam a cipőm, majd a garázsba tartottam. Beugrottam az autómba. Egészen meg sem álltam Charlie telepéig.
- Á, Édesem! - mosolygott, mikor meglátott.
- Hagyj! - szóltam rá.
Ekkor behajtott valaki. Hátra pillantottam, majd megláttam Louist. Nem! Őt ki kell hagynom ebből!
- Rebel, mindketten tudjuk, hogy szeretjük egymást! - mosolygott Charlie és közelebb lépett.
- Nem! Te szeretsz, Én utállak! - mondtam karba tett kézzel.
- Rebel, gyere haza! - fogta meg a kezem Louis.
- Hagyj békén! - szóltam rá.
- Ó, Ő az új barátod? - nevetett fel Charlie.
- Nem, de semmi közöd hozzá! - mondtam.
- Minek jöttél? - kérdezte.
- Azért, hogy újra legyőzzelek! - nevettem.
- Hajrá! - mondta.
Beültem az autómba, majd mint a múltkor, legyőztem, de másik taktikával. Mikor kiszálltunk, ide de mikor közelebb lépett, elmosolyodott.
- Tudod, ezt szeretem benned! Okos vagy! - mosolygott.
- Mehet? - kérdeztem.
- Válassz autót! - mondta.
- A tiéd kell! - mutattam rá.
- Nem Cicám, az nagy falat neked! - mosolygott.
- Ha tudnád, mennyire nem vagyok a Cicád! - mondtam dühösen, majd felpofoztam.
Elvonultam, az autómig. Beültem, majd Louis mögött haladtam végig. Hozzájuk mentünk.
- Miért? - kérdezte, mikor beléptünk.
- Hosszú. - mondtam röviden.
- Rebel, annyira makacs vagy! Én, csak segíteni akarok! - mondta dühösen.
- Rendben, tudni szeretnéd?! - kérdeztem dühösen.
- Igen. - bólintott.
- Charlie a volt barátom. - mondtam. - Mikor megismertem, akkor vitt el oda a telepére. Először, csak ott álltam és néztem az egészet. Elvitt egy körre, majd még egyre és így tovább. Egy hétig tanított, majd mikor már eléggé kifejlesztettem a tudásom, egyre többször versenyeztem. Díjakat nyertem, majd kidolgoztam a saját taktikáim. Többször legyőztem Charliet. Ismertem az összes hibáját, de szerelmes voltam. Egyszer az egyik ribijével találtam rá a kocsijának hátsóülésén. Akkor teljesen összetörtem és hetekig csak a szobámban ültem. Azóta nem jártam ott. - mondtam.
- Sajnálom. - mondta és leült mellém a kanapéra és átkarolt, majd simogatni kezdte a hátam.
- Én is, de túl léptem rajta és azóta nem voltam szerelmes. - mondtam.
Ekkorát kamuzni! Pont belé vagyok szerelmes, de azért közlöm, hogy azóta nem voltam szerelmes.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mivel a farzsebemben volt a telefonom, ezért felálltam és felkaptam.
- Halló! - szóltam bele.
- Szia! - mondta vidáman Jenifer.
- Hát te kincsem? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Hiányzol! - mondta nagyon aranyosan.
- Jaj, te is! Merre vagy? - kérdeztem.
- Otthon, de most éppen a tv-n Skypeolunk a lányokkal, plusz a 1D-vel. De te nem vagy ott, meg Louis sem. - mondta elszomorodva.
- Nem, de nemsokára megyek. Ha, még mindig beszéltek, csatlakozom. De, holnap indulunk a turnéra és találkozunk! - mondtam vidáman.
- Ülhetek melletted majd? - kérdezte.
- Nem, az ölemben fogsz ülni! - mondtam, mire felkacagott.
- Hozol csokit? - kérdezte.
- Persze haspók! - mondtam.
- Oké, akkor majd találkozunk. - mondta és letettük.
Lettem, majd visszacsúsztattam a zsebembe a telóm.
- Jössz hozzánk? - kérdeztem.
- Hát, ha nem zavarok.- mosolygott.
- Ne hülyéskedj, folyton ott vagytok! - nevettem.
Pár perc alatt hazaértünk. Mindenkit végigpuszilgattam, majd leültem közéjük. Természetesen, Jenny még ott ült a tv előtt és vele beszélgetett mindenki.
- Itt vagyok drágám! - ültem le Jesy mellé.
- Szia! - integetett Jenny.
- Látom, te megint nem pakoltál el! - mosolyogtam a mögötte lévő kupit látva.
- Majd anya. - legyintett.
- Mit csinálok? - kérdezte Lana, aki akkor lépett a képbe és nyakig csokis volt.
- Semmit! - mosolygott rá Jenifer.
- Sziasztok! - intett a kamerába Lana. - Megyek, mielőtt elégne a süti. - mosolygott.
- Holnap hozol? - kérdeztem tőle.
- Persze! - kiabált, mert már a konyhában lehetett.
Ekkor visszaszaladt a kezében egy tállal, amit kevergetett.
- Tényleg csajok, megejthetnétek egy táncpróbát! - mondta és ránk akart mutatni, de a fakanál végéről lecsöppent a tészta.
- Basszus! - mondta és nézte a földet.
- Mi? - kérdezte Jenny.
- Ne merd ezt a szót használni! - mutatott rá és újabb adag landolt a földön.
- Lana, mit szólnál hozzá, ha kapnál magadhoz - gyors számolás- 10 angyalkát? - kérdeztem mosolyogtam.
- Átjönnétek? - kérdezte reménnyel teli szemekkel.
- Úton vagyunk! - mosolyogtam.
- Hozzatok táncos cuccot! - mutatott ránk.
Bólintottunk, majd kikapcsoltuk a tv-t. Felszaladtam, összedobáltam a táskámba a táncos ruhámat, majd letűztem. Megint mindenki rám várt.
- Ki jön velem? - kérdeztem.
Megint lányok-fiúk felosztás maradt. A kocsimban végig sikítottunk, meg énekeltünk. Ezt, még kívülről is lehet látni, mert annyira buliztunk. A fiúk néha néztek minket, de nem zavart. A fiúk jöttek utánunk. Megálltunk a ház előtt, majd sorban bementünk.
- Juj! - sikított Jenny és megölelt.
- Meglepetés! - mondtam és felkaptam az ölembe.
- Miért nem szóltál? - kérdezte.
- Mert akkor nem lenne meglepetés! - mosolyogtam.
Lana kijött és mindenkit megölelt.
- Én segítek sütni! - ugrott oda Niall.
- Jó, akkor a többieknek mondom! - mosolygott. - Rebel és Louis, segítenek Jennynek összepakolni a nappaliba, a cuccok a szobájába valók. Niall és Becky segít sütni, Harry és Roxy az emeleten Jesy és Liam, pedig a földszinten pakoljanak el. - mosolygott.
- Oké! - mosolyogtunk.
- Utána, pedig elmegyünk a táncterembe. - mosolygott.
Bólintottunk, majd szétszóródtunk. Összekapkodtuk a játékokat, majd ingáztunk a nappali és Jenny szobája között játékokkal a kezünkben. Mikor mindent felhordtunk, elkezdtük pakolni a szekrényekbe és a játéktartókba. Louist mindketten irányítottuk, hogy mi merre hány méter. Egyszerre lett készen mindenki.
- Hú, szép munka volt! - pacsiztunk össze.
- Akkor, menjünk a táncterembe! - csapta össze a tenyerét Lana.
- Oké! - ugrott fel vidáman Jenny.
- Te nem jössz, Apa már a garázsban van! - mondta.
Jenny szomorúan megölelt, majd elindultunk. Hamar odaértünk. Átöltöztünk, majd a fiúkra vártunk. Közben Roxy, bemelegített. Miközben Ő az egyre jobb és jobb mutatványokat csinálta, bejöttek a fiúk és nézték. Mikor befejezte, Harry átkarolta és megpuszilta.
- Nagyon ügyes vagy! - mosolygott rá Hazza.
- Köszönöm! - mosolygott és a tükörben nézegették magukat együtt.
Viccből ugyan úgy összeálltunk Beckyvel.
- Szeretlek! - nevetett Becky.
- Ó, Én is! - mondtam és megpusziltam az arcát.
- Csinálsz nekem ilyet? - kérdezte.
- Nem tudok! - nevettem.
Ekkor bejött Lana és csak a szemét forgatta.
- Becky és Rebel! - intett Lana.
- Igen? - kérdeztük mosolyogva.
- Kitaláltam nektek kettőtöknek egy táncot, amit majd előadhatnátok egy táncversenyen. - mosolygott.
- De turnén leszünk. - mondta Becky.
- San Diegoban lesz! - mosolygott.
- Oké, benne vagyunk! - mondtuk egyszerre.
Először elpróbáltuk a közös táncot, majd a mi zenéinkre a táncokat és a végén a kettőnk táncát is, amit imádtunk már az elejét. A srácoknak is nagyon tetszett.
- Annyira jó! - pacsizott le velünk Jesy.
- Lana, király vagy! Imádom! - öleltem meg.
- Köszönöm! - ugrott oda Becky is.
- Én köszönöm és a zenén még gondolkozom. - mosolygott.
- Oksa. - mosolyogtunk.
- Királyok voltatok mind, hogy hirtelen jöttetek, segítettetek elhárítani egy katasztrófát! - mosolygott Lana büszkén.
- Még egyszer csináljuk meg a közöset! - nyavalygott Roxy.
- Mindenki benne van? - kérdezte Lana.
- Igen! - kiabálta mindenkit rajtam kívül.
Mindenki rám nézett. Beleittam az italomba, letettem és beálltam a helyemre.
- Csapassuk! - kiabáltam.
Nagyon királyul sikerült az egész. Se Zayn, se Louis nem rontotta el. Mindig tudták a lépéseket és jó helyen fogtak meg. Egyszer Louis keze a derekamról a fenekemre vándorolt, majd belemarkolt. Én felugrottam és sikítottam egyet. Mindenki rám nézett. Én gonoszan elmosolyodtam és a következő lépésnél "véletlen" összetapostam Louis lábát, aki vette az adást. Mikor végeztünk, mindenki lihegett kivéve engem, Én önelégülten mosolyogtam.
- Rebel, minden rendben? Miért sikítottál? - kérdezte Lana.
- Persze, elrendeztem! - mosolyogtam huncutan, majd Louisra néztem.
Elindultam az inni valómért, majd éreztem magamon Louis tekintetét. Hátra néztem, majd rögtön a szemembe nézett. Én rá kacsintottam, majd látványosan a fenekemre csaptam és leültem, majd ittam.
- Ez mi volt? - kérdezte gyanakodva Harry.
- Ki tudja! - rántottam vállat, majd kidobtam a palackot.
Nevetve álltunk a kezdő pózba a lányokkal. Végigtoltuk a táncokat, majd kifáradtunk.
- Jesy, melegem van, elfáradtam, éhes vagyok! - soroltam gondjaim.
- Ne nyavalyogj, vetkőzz le, szedd össze magad, igyál és az éhséget bírd ki! - mondta.
- Mit vegyek le? - mutattam végig magamon.
- Nem tudom, semmit. - nevetett.
- Folytassuk! - rántott fel a földről Roxy.
- Na, gyerünk! - hívtam a fiúkat.
- A közös! - szólt Lana.
Beálltunk pózba, majd indult a zene. Megint minden jól ment, majd Louis keze megint elvándorolt a helyéről.
- Tartsd kordában kezed, ha szükséged van rá! - súgtam a fülébe, mikor senki nem vette észre.
- Miért zavar? - súgta vissza.
- Igen, de téged jobban fog, ha beköplek. - kacsintottam rá gonosz mosollyal.
A tánc utána, már ment mint a karikacsapás. Utána visszaöltöztünk és készültünk a nagy napra. Mindenki hazament. Ruhákat pakoltunk, meg a fél életünket. Sosem gondoltam volna, hogy majd pont a 1D-vel megyek közös turnéra. Arra, meg főleg, hogy fülig szerelmes Louis Tomlinsonba, akit először egy teljesen más embernek gondoltam. Ezek között a gondolatok között őrlődtem, mikor benyitottak a lányok.
- Minden rendben? - kérdezte Roxy és körbe ültünk.
- Nem tudom... olyan fura minden! - mondtam és elmosolyodtam.
- Szerintem is! - ölelt át Becky.
- Gondoltátok volna, hogy a One Direction ennyire állati jó fej? Gondoltátok volna, hogy Roxy és Harry járni fognak, Én összejövök Niallal, Lola Zaynnel, Jesy és Liam titokban járni fognak Rebel, pedig reménytelenül belezúg Louisba? - kérdezte Becky visszagondolva az egész időre, amit együtt töltöttünk.
- Semmilyen titkos kapcsolat nincs! - mondta Jesy.
- Mind tudjuk! - vágtuk rá, mire Jesy inkább csöndben duzzogott.
Egy nyálas, uncsi fiúbanda! Ki más?! A sok tini mind rájuk szavazott... Jellemző. - gondoltam.
A műmosoly az arcomon ragadt. Mikor kiértek az arcukon igazi mosoly látszott. Jesy átadta a díjat, majd mindannyiuknak két puszit és egy ölelést. Mindenkin végighaladtak, majd hozzám ért Harry. Mosolyogva átöleltük egymást, majd adtunk egymásnak két puszit.
- Szívesen megismernélek! - mosolygott rám.
Légy kedves!!!! - kiabáltam magamban.
- Én is! Mindenképp hozzunk össze egy találkát! - mosolyogtam, de igazi Rebeles műmosoly volt.
Ekkor a szőke, maga a vidámság, Niall pattant elém. Az Ő ölelése olyan volt, mintha valami családtag ölelne. Mosolyogva visszaöleltem és megpusziltuk egymást. Elém lépett Liam, akivel szintén megtettük ezt. Az Ő ölelése, ilyen maciölelés volt. Majd következett a kék szemű Louis. Nagy mosollyal megölelt és közben simogatta a hátam, mintha sírnék és Ő nyugtatni próbálna. Utána Zayn lépett elém hatalmas mosollyal. Megöleltük egymást. Az Ő ölelése, pedig olyan volt, mintha meg akarna védeni valamitől. Utána kapott két puszit, majd a mikrofonhoz sétáltak és beszédet mondtak. Mind az öt srác arcára volt írva, hogy mennyire örülnek.
- Lányok, nagyon megváltoztatták az életünket! - nevetett Roxy.
Még rengeteget beszélgettünk és ott aludtunk el a szobámban a földön egymásra dőlve.
Vajon Louis és Lola elég lesz ahhoz, hogy leszoktassák Rebelt az életveszélyes autóversenyzésről? Mit gondoltok, mi lesz a turnén? Talán a folytonos összezártság miatt mindenki összeveszik mindenkivel, vagy jobb barátok lesznek?
- Persze! - mosolyogtam.
- Miért nem beszéltél senkinek a mi kis "kalandunkról"? - kérdezte és az idézőjelet a levegőbe rajzolta.- Azért, mert barátnőd van, jó oké, az nagy kamu volt! - nevettem saját magamon.
- Még jó, hogy beismerted! - mosolygott.
- Ha, most őszintén kérdezed, akkor ezért, mert azt hittem, hogy álmodtam! - mondtam.
- Te erről szoktál álmodozni?! - kérdezte pimasz mosollyal.
- Nem! - mondtam már nevetve.
- Most már ne tagadd le! - nevetett.
- De nem! - mondtam.
- Oké, hagyjuk! Bevallottad! - mondta nevetve.
- Álmodozz csak! - legyintettem.
- Az a te szokásod! - nevetett.
- Aljas! - nevettem.
Beszélgettünk, közben minden elfogyott, majd mentünk.
- Merre menjünk? - kérdezte.
- Szerintem arra! - mutattam a sikítozó rajongókra.
Mindenkinek aláírtunk és szelfiztünk. Utána, még beszélgettünk.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte az egyik szöszi.
- Nem. - mosolyogtunk.
- Akkor, a cikkek? - kérdezte a vörös.
- Nem igaz. - mondta Louis.
- Csak jó barátok vagyunk! - mosolyogtam.
- Oké. - mosolyogtak, majd tovább mentünk.
- Van valami terved? - kérdezte.
- Beszélgetni! - mosolyogtam.
- Benne vagyok! - mosolygott.
Mosolygott, majd egy egyszerű mozdulattal átkarolt és magához húzott.
- Ugye tudod, hogy van barátnőd? - kérdeztem.
- Olyan vagy, mint a fiúk! - mosolygott.
- Oké. - rántottam vállat.
- Mesélj magadról! - mosolygott.
- Mit? - kérdeztem.
- Mindent! - vigyorgott.
Egészen délig, csak beszélgettünk. Akkor eszembe jutott valami.
- Gyere! - húztam be egy fehérnemű üzletbe.
- Minek? - kérdezte értetlenül.
- Van egy ötletem, te csak vegyél magadnak és a srácoknak egy-egy boxert! - mosolyogtam.
- Simát? - kérdezte.
- Fehéret. - mondtam.
Én vettem magamnak és a lányoknak fehér melltartót és bugyit. Semmi extra, sima fehér. Kifizettük, majd mentünk.
- Mi a terv? - kérdezte az autóban.
- Majd nálunk megtudod! - mosolyogtam.
Pár perc alatt hazaértünk.
- Helló! - kiabáltam, mire mindenki visszaköszönt a nappali felől.
Kikapcsoltam a tv-t, ami előtt ültek.
- Miért? - mutatott rá Hazza.
- Ezért! - mondtam és a csajoknak odadobtam a szatyrokat.
- Ú, de jó! - ugrott fel mosolyogva Jesy.
- Beavatnátok? - kérdezte Zayn.
- Régen csináltunk olyat, hogy összefestettük a melltartókat és a bugyikat, olyanokkal, ami egymásra emlékeztet és sokáig hordtuk, de már kidobtuk őket. - mondtam.
- Jó ötlet! - mosolygott Nialler.
Előkészültünk, majd nekikezdtünk. Az enyémre több dolog is került. A bugyim egyik felén Louis keze, a másikon mindenki neve díszelgett elöl, pedig mindenki aláírta. Louis boxere lett a legviccesebb. A fenekén az Én két kezem volt, elöl, pedig mindenki aláírása, plusz a becenevei és ilyen vicceink. A melltartómon Superman jel díszelgett, a másik kosarán, Batman jel. Mindenki ilyen szépségeket kapott. Amíg száradt a festék, felmentem a szobámba, majd valaki benyitott.
- Mi jót csinálsz? - kérdezte Louis.
- Semmi érdekeset. - rántottam vállat.
- Nekem lenne ötletem, hogy mit csináljunk! - mosolygott perverzen.
- Louist, lent mindenki hallja! - mondtam.
- Nem, ha csöndesek leszünk! - mosolygott és közelebb jött.
- Lou, mi lesz Eleanorral? Unom, hogy csak akkor vagyok jó, ha nincs ott a barátnőd! - mondtam karba tett kézzel.
- De Rebel, nekem nem csak ez vagy! - mondta, de Én kiviharzottam.
Lementem, majd leültem a kanapéra Roxy és Becky közé. Mindketten a vállaimra dőltek. Én, csak figyelmesen ültem és néztem előre. Átgondoltam mindent. Közben Roxy énekelni kezdte a No Control -t Jesy is odajött, majd már mind énekeltünk. Hirtelen egy büszke fiúzuhatag indult meg felénk. Ők is beszálltak, majd a végén nevetve összepacsiztunk. Vicces volt. Még elénekeltünk pár dalt, majd szétszóródtunk. Én a szobámba mentem, majd benyitott valaki. Oda se néztem.
- Rebel, tényleg nem csak pótlék vagy! - mondta Louis, majd éreztem, ahogy besüpped az ágy.
Én háttal feküdtem neki, de Ő a felém fordulva, hozzám simulva átölelt.
- Ezért jöttél? - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
- Hanem? - kérdeztem.
- Ne haragudj rám, szeretlek! Olyan barátom vagy, mint a fiúk! Sőt, mint a húgom! - mondta és belepuszilt a hajamba.
Egyszerre tud felvidítani, majd sírva is tudnék fakadni! SZERETLEK ezt mondta nekem. mint a húgom így folytatta. Ebből látszik, hogy ez nem egy film! Nem egy mese és nem egy Happy End. Az én életemben, semmi sem sikerül!
- Értem. De akkor többet ne akarj átverni! - mondtam, majd felugrottam az ágyról és kirohantam.
Felkaptam a cipőm, majd a garázsba tartottam. Beugrottam az autómba. Egészen meg sem álltam Charlie telepéig.
- Á, Édesem! - mosolygott, mikor meglátott.
- Hagyj! - szóltam rá.
Ekkor behajtott valaki. Hátra pillantottam, majd megláttam Louist. Nem! Őt ki kell hagynom ebből!
- Rebel, mindketten tudjuk, hogy szeretjük egymást! - mosolygott Charlie és közelebb lépett.
- Nem! Te szeretsz, Én utállak! - mondtam karba tett kézzel.
- Rebel, gyere haza! - fogta meg a kezem Louis.
- Hagyj békén! - szóltam rá.
- Ó, Ő az új barátod? - nevetett fel Charlie.
- Nem, de semmi közöd hozzá! - mondtam.
- Minek jöttél? - kérdezte.
- Azért, hogy újra legyőzzelek! - nevettem.
- Hajrá! - mondta.
Beültem az autómba, majd mint a múltkor, legyőztem, de másik taktikával. Mikor kiszálltunk, ide de mikor közelebb lépett, elmosolyodott.
- Tudod, ezt szeretem benned! Okos vagy! - mosolygott.
- Mehet? - kérdeztem.
- Válassz autót! - mondta.
- A tiéd kell! - mutattam rá.
- Nem Cicám, az nagy falat neked! - mosolygott.
- Ha tudnád, mennyire nem vagyok a Cicád! - mondtam dühösen, majd felpofoztam.
Elvonultam, az autómig. Beültem, majd Louis mögött haladtam végig. Hozzájuk mentünk.
- Miért? - kérdezte, mikor beléptünk.
- Hosszú. - mondtam röviden.
- Rebel, annyira makacs vagy! Én, csak segíteni akarok! - mondta dühösen.
- Rendben, tudni szeretnéd?! - kérdeztem dühösen.
- Igen. - bólintott.
- Charlie a volt barátom. - mondtam. - Mikor megismertem, akkor vitt el oda a telepére. Először, csak ott álltam és néztem az egészet. Elvitt egy körre, majd még egyre és így tovább. Egy hétig tanított, majd mikor már eléggé kifejlesztettem a tudásom, egyre többször versenyeztem. Díjakat nyertem, majd kidolgoztam a saját taktikáim. Többször legyőztem Charliet. Ismertem az összes hibáját, de szerelmes voltam. Egyszer az egyik ribijével találtam rá a kocsijának hátsóülésén. Akkor teljesen összetörtem és hetekig csak a szobámban ültem. Azóta nem jártam ott. - mondtam.
- Sajnálom. - mondta és leült mellém a kanapéra és átkarolt, majd simogatni kezdte a hátam.
- Én is, de túl léptem rajta és azóta nem voltam szerelmes. - mondtam.
Ekkorát kamuzni! Pont belé vagyok szerelmes, de azért közlöm, hogy azóta nem voltam szerelmes.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mivel a farzsebemben volt a telefonom, ezért felálltam és felkaptam.
- Halló! - szóltam bele.
- Szia! - mondta vidáman Jenifer.
- Hát te kincsem? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Hiányzol! - mondta nagyon aranyosan.
- Jaj, te is! Merre vagy? - kérdeztem.
- Otthon, de most éppen a tv-n Skypeolunk a lányokkal, plusz a 1D-vel. De te nem vagy ott, meg Louis sem. - mondta elszomorodva.
- Nem, de nemsokára megyek. Ha, még mindig beszéltek, csatlakozom. De, holnap indulunk a turnéra és találkozunk! - mondtam vidáman.
- Ülhetek melletted majd? - kérdezte.
- Nem, az ölemben fogsz ülni! - mondtam, mire felkacagott.
- Hozol csokit? - kérdezte.
- Persze haspók! - mondtam.
- Oké, akkor majd találkozunk. - mondta és letettük.
Lettem, majd visszacsúsztattam a zsebembe a telóm.
- Jössz hozzánk? - kérdeztem.
- Hát, ha nem zavarok.- mosolygott.
- Ne hülyéskedj, folyton ott vagytok! - nevettem.
Pár perc alatt hazaértünk. Mindenkit végigpuszilgattam, majd leültem közéjük. Természetesen, Jenny még ott ült a tv előtt és vele beszélgetett mindenki.
- Itt vagyok drágám! - ültem le Jesy mellé.
- Szia! - integetett Jenny.
- Látom, te megint nem pakoltál el! - mosolyogtam a mögötte lévő kupit látva.
- Majd anya. - legyintett.
- Mit csinálok? - kérdezte Lana, aki akkor lépett a képbe és nyakig csokis volt.
- Semmit! - mosolygott rá Jenifer.
- Sziasztok! - intett a kamerába Lana. - Megyek, mielőtt elégne a süti. - mosolygott.
- Holnap hozol? - kérdeztem tőle.
- Persze! - kiabált, mert már a konyhában lehetett.
Ekkor visszaszaladt a kezében egy tállal, amit kevergetett.
- Tényleg csajok, megejthetnétek egy táncpróbát! - mondta és ránk akart mutatni, de a fakanál végéről lecsöppent a tészta.
- Basszus! - mondta és nézte a földet.
- Mi? - kérdezte Jenny.
- Ne merd ezt a szót használni! - mutatott rá és újabb adag landolt a földön.
- Lana, mit szólnál hozzá, ha kapnál magadhoz - gyors számolás- 10 angyalkát? - kérdeztem mosolyogtam.
- Átjönnétek? - kérdezte reménnyel teli szemekkel.
- Úton vagyunk! - mosolyogtam.
- Hozzatok táncos cuccot! - mutatott ránk.
Bólintottunk, majd kikapcsoltuk a tv-t. Felszaladtam, összedobáltam a táskámba a táncos ruhámat, majd letűztem. Megint mindenki rám várt.
- Ki jön velem? - kérdeztem.
Megint lányok-fiúk felosztás maradt. A kocsimban végig sikítottunk, meg énekeltünk. Ezt, még kívülről is lehet látni, mert annyira buliztunk. A fiúk néha néztek minket, de nem zavart. A fiúk jöttek utánunk. Megálltunk a ház előtt, majd sorban bementünk.
- Juj! - sikított Jenny és megölelt.
- Meglepetés! - mondtam és felkaptam az ölembe.
- Miért nem szóltál? - kérdezte.
- Mert akkor nem lenne meglepetés! - mosolyogtam.
Lana kijött és mindenkit megölelt.
- Én segítek sütni! - ugrott oda Niall.
- Jó, akkor a többieknek mondom! - mosolygott. - Rebel és Louis, segítenek Jennynek összepakolni a nappaliba, a cuccok a szobájába valók. Niall és Becky segít sütni, Harry és Roxy az emeleten Jesy és Liam, pedig a földszinten pakoljanak el. - mosolygott.
- Oké! - mosolyogtunk.
- Utána, pedig elmegyünk a táncterembe. - mosolygott.
Bólintottunk, majd szétszóródtunk. Összekapkodtuk a játékokat, majd ingáztunk a nappali és Jenny szobája között játékokkal a kezünkben. Mikor mindent felhordtunk, elkezdtük pakolni a szekrényekbe és a játéktartókba. Louist mindketten irányítottuk, hogy mi merre hány méter. Egyszerre lett készen mindenki.
- Hú, szép munka volt! - pacsiztunk össze.
- Akkor, menjünk a táncterembe! - csapta össze a tenyerét Lana.
- Oké! - ugrott fel vidáman Jenny.
- Te nem jössz, Apa már a garázsban van! - mondta.
Jenny szomorúan megölelt, majd elindultunk. Hamar odaértünk. Átöltöztünk, majd a fiúkra vártunk. Közben Roxy, bemelegített. Miközben Ő az egyre jobb és jobb mutatványokat csinálta, bejöttek a fiúk és nézték. Mikor befejezte, Harry átkarolta és megpuszilta.- Nagyon ügyes vagy! - mosolygott rá Hazza.
- Köszönöm! - mosolygott és a tükörben nézegették magukat együtt.
Viccből ugyan úgy összeálltunk Beckyvel.
- Szeretlek! - nevetett Becky.
- Ó, Én is! - mondtam és megpusziltam az arcát.
- Csinálsz nekem ilyet? - kérdezte.
- Nem tudok! - nevettem.
Ekkor bejött Lana és csak a szemét forgatta.
- Becky és Rebel! - intett Lana.
- Igen? - kérdeztük mosolyogva.
- Kitaláltam nektek kettőtöknek egy táncot, amit majd előadhatnátok egy táncversenyen. - mosolygott.
- De turnén leszünk. - mondta Becky.
- San Diegoban lesz! - mosolygott.
- Oké, benne vagyunk! - mondtuk egyszerre.Először elpróbáltuk a közös táncot, majd a mi zenéinkre a táncokat és a végén a kettőnk táncát is, amit imádtunk már az elejét. A srácoknak is nagyon tetszett.
- Annyira jó! - pacsizott le velünk Jesy.
- Lana, király vagy! Imádom! - öleltem meg.
- Köszönöm! - ugrott oda Becky is.
- Én köszönöm és a zenén még gondolkozom. - mosolygott.
- Oksa. - mosolyogtunk.
- Királyok voltatok mind, hogy hirtelen jöttetek, segítettetek elhárítani egy katasztrófát! - mosolygott Lana büszkén.
- Még egyszer csináljuk meg a közöset! - nyavalygott Roxy.
- Mindenki benne van? - kérdezte Lana.
- Igen! - kiabálta mindenkit rajtam kívül.
Mindenki rám nézett. Beleittam az italomba, letettem és beálltam a helyemre.
- Csapassuk! - kiabáltam.
Nagyon királyul sikerült az egész. Se Zayn, se Louis nem rontotta el. Mindig tudták a lépéseket és jó helyen fogtak meg. Egyszer Louis keze a derekamról a fenekemre vándorolt, majd belemarkolt. Én felugrottam és sikítottam egyet. Mindenki rám nézett. Én gonoszan elmosolyodtam és a következő lépésnél "véletlen" összetapostam Louis lábát, aki vette az adást. Mikor végeztünk, mindenki lihegett kivéve engem, Én önelégülten mosolyogtam.
- Rebel, minden rendben? Miért sikítottál? - kérdezte Lana.
- Persze, elrendeztem! - mosolyogtam huncutan, majd Louisra néztem.
Elindultam az inni valómért, majd éreztem magamon Louis tekintetét. Hátra néztem, majd rögtön a szemembe nézett. Én rá kacsintottam, majd látványosan a fenekemre csaptam és leültem, majd ittam.
- Ez mi volt? - kérdezte gyanakodva Harry.
- Ki tudja! - rántottam vállat, majd kidobtam a palackot.
Nevetve álltunk a kezdő pózba a lányokkal. Végigtoltuk a táncokat, majd kifáradtunk.
- Jesy, melegem van, elfáradtam, éhes vagyok! - soroltam gondjaim.
- Ne nyavalyogj, vetkőzz le, szedd össze magad, igyál és az éhséget bírd ki! - mondta.
- Mit vegyek le? - mutattam végig magamon.
- Nem tudom, semmit. - nevetett.
- Folytassuk! - rántott fel a földről Roxy.
- Na, gyerünk! - hívtam a fiúkat.
- A közös! - szólt Lana.
Beálltunk pózba, majd indult a zene. Megint minden jól ment, majd Louis keze megint elvándorolt a helyéről.
- Tartsd kordában kezed, ha szükséged van rá! - súgtam a fülébe, mikor senki nem vette észre.
- Miért zavar? - súgta vissza.
- Igen, de téged jobban fog, ha beköplek. - kacsintottam rá gonosz mosollyal.
A tánc utána, már ment mint a karikacsapás. Utána visszaöltöztünk és készültünk a nagy napra. Mindenki hazament. Ruhákat pakoltunk, meg a fél életünket. Sosem gondoltam volna, hogy majd pont a 1D-vel megyek közös turnéra. Arra, meg főleg, hogy fülig szerelmes Louis Tomlinsonba, akit először egy teljesen más embernek gondoltam. Ezek között a gondolatok között őrlődtem, mikor benyitottak a lányok.
- Minden rendben? - kérdezte Roxy és körbe ültünk.
- Nem tudom... olyan fura minden! - mondtam és elmosolyodtam.
- Szerintem is! - ölelt át Becky.
- Gondoltátok volna, hogy a One Direction ennyire állati jó fej? Gondoltátok volna, hogy Roxy és Harry járni fognak, Én összejövök Niallal, Lola Zaynnel, Jesy és Liam titokban járni fognak Rebel, pedig reménytelenül belezúg Louisba? - kérdezte Becky visszagondolva az egész időre, amit együtt töltöttünk.
- Semmilyen titkos kapcsolat nincs! - mondta Jesy.
- Mind tudjuk! - vágtuk rá, mire Jesy inkább csöndben duzzogott.
Egy nyálas, uncsi fiúbanda! Ki más?! A sok tini mind rájuk szavazott... Jellemző. - gondoltam.
A műmosoly az arcomon ragadt. Mikor kiértek az arcukon igazi mosoly látszott. Jesy átadta a díjat, majd mindannyiuknak két puszit és egy ölelést. Mindenkin végighaladtak, majd hozzám ért Harry. Mosolyogva átöleltük egymást, majd adtunk egymásnak két puszit.
- Szívesen megismernélek! - mosolygott rám.
Légy kedves!!!! - kiabáltam magamban.
- Én is! Mindenképp hozzunk össze egy találkát! - mosolyogtam, de igazi Rebeles műmosoly volt.
Ekkor a szőke, maga a vidámság, Niall pattant elém. Az Ő ölelése olyan volt, mintha valami családtag ölelne. Mosolyogva visszaöleltem és megpusziltuk egymást. Elém lépett Liam, akivel szintén megtettük ezt. Az Ő ölelése, ilyen maciölelés volt. Majd következett a kék szemű Louis. Nagy mosollyal megölelt és közben simogatta a hátam, mintha sírnék és Ő nyugtatni próbálna. Utána Zayn lépett elém hatalmas mosollyal. Megöleltük egymást. Az Ő ölelése, pedig olyan volt, mintha meg akarna védeni valamitől. Utána kapott két puszit, majd a mikrofonhoz sétáltak és beszédet mondtak. Mind az öt srác arcára volt írva, hogy mennyire örülnek.
- Lányok, nagyon megváltoztatták az életünket! - nevetett Roxy.
Még rengeteget beszélgettünk és ott aludtunk el a szobámban a földön egymásra dőlve.
Vajon Louis és Lola elég lesz ahhoz, hogy leszoktassák Rebelt az életveszélyes autóversenyzésről? Mit gondoltok, mi lesz a turnén? Talán a folytonos összezártság miatt mindenki összeveszik mindenkivel, vagy jobb barátok lesznek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése