- Fúj! Hagyj! - mondtam, majd kinyitottam az egyik szemem.
- Málna! Aludnék! - szóltam rá.
Oldalra nézve megpillantotta, ahogy Barney éppen Louis fülét harapdálja.
- Barney, elég! - fordult felé Louis.
- Málna, Barney lefele! - szóltam rájuk, mire rám néztek.
- Indulás! - mondtam, mire leugrottak.
- Bocsi. - mondtam Louisnak.
- Nem baj, aranyosak! - nevetett.
Barney megunta és ugatott egyet.
- Kelek, csak ne verd föl a többieket! - mondtam és felálltam.
Úgy örült neki, hogy elérte célját, hogy ugrálni kezdett. Málna is csatlakozott, hozzá, majd elkezdődött a birkózás a szőnyegen. Játékosan harapdálták egymást. Én kivettem a bőröndömből egy egyszerű pólót és nadrágot és a fürdőbe indultam, de a két szörny követett.
- Nem! - szóltam rájuk.
Mit sem törődve ezzel jöttek velem.
- Marad! - mondtam, de csak jöttek.
- Veletek WC-re se mehetek? - kérdeztem nevetve.
- Málna, Barney! - szólt Louis, majd az ágyra fölugrottak és leterítették.
- Köszi, sietek! - mondtam.
Gyorsan elkészültem, majd mikor kinyitottam az ajtót, majd kiugrottak a bőrükből.
- Jaj, de hiányoztam! - mondtam és dögönyözni kezdtem őket.
Louis felváltott a fürdőben, majd Ő is kijött. Hozzá is odarohantak.
- Gyertek reggeli! - mondtam és ahogy kinyitottam az ajtót, már ki is száguldoztak.
Adtam nekik enni meg vizet és nekiálltam reggelit készíteni mindenkinek.- Mit ennél? - kérdeztem Lout.
- Nem tudom, nincs ötletem. - mondta.
- Akkor segítesz! - mosolyogtam és odadobtam neki egy kötényt.
- Nem tudok főzni! - mondta.
- Menni fog! - mosolyogtam, majd Én is felkötöttem a kötényt.
2 óra alatt olyan reggelit rittyentettünk, hogy olyat a világ nem látott!
- Akkor most együnk! - mondta.
- Nem, felkeltünk mindenkit! - mosolyogtam.
- Hogyan? - kérdezte.
- Segíts kinyitni az összes ajtót! - mosolyogtam.
Mikor Harry és Roxy ajtaját kinyitottam, mind két kutya berohant, majd sorban mindenkit meglátogattak.
- Tartsd fogva az ölebeket! - mondta Lola.
- Van reggeli! - mosolyogtam.
Niall egy másodperc alatt kint volt. Együtt reggeliztünk és mindenkitől kapott egy-egy falatot a két éhenkórász. Utána felálltam és a tesók mellettem jöttek. A mosogatás vicces volt, mert a kutyák játszottak a habbal.
- Jön valaki sétálni? - kérdeztem.
Semmi válasz. Egyedül mentem a két veszedelemmel. Játszottunk, majd hulla fáradtan értünk haza. Levágódtam a kanapéra, majd a két öleb a fejét az ölembe hajtotta.
- Kifárasztottad őket? - ült le mellém Liam.
- Igen, de alszanak egyet és már újra csak száguldoznak fel s alá. - mondtam.
- Fárasztó lehet! - mosolygott és megsimogatta Málnát.
- Ők keltettek reggel. - nevettem.
- Ha jól látom, Málna a könnyebbik eset. - mosolygott.
- Igen, de ha Barney megy, Ő is. - mondtam.
- Louist nem keltették föl? - kérdezte.
- De, Barney rágta a fülét. - nevettem.
- Nekem a pólómat ráncigálta! - nevetett.
- Málna, csak nyalogatott. Tommo megnyerte Barneyt. - mosolyogtam.
- Hogy aludtatok? - kérdezte.
- Nem sikerült bekönyörögni őket a helyükre. Inkább felugrottak. Málna hozzám bújt Barney, pedig a fejét Louis nyakába fúrta. - mosolyogtam az édes pároson.
- Cukik. - mosolygott, mire Barney a mancsát Liam tenyerébe tette.
- Azok. - mondtam.
- Mi van itt? - kérdezte Mr. Energia, azaz Hazz.
- Csss! - szóltam rá. - Végre pihennek! - mondtam.
- Bocsi! - mondta.
Ekkor már késő volt. Felugrottak és Harryhez rohantak.
- Megkapod őket! - mosolyogtam, majd odadobtam neki a labdát.
Egy ideig leráztam a két ebet. Jack! Felhívom!
- Szia Hercegnő! - mondta vidáman.
- Szia! Mizu? - kérdeztem.
- Semmi érdekes, nem Én vagyok turnén! Te mesélj! - mondta.
- San Diegoban vagyok, ma lesz koncert és tánc verseny is. Ja, és van két kutyám, Málna és Barney. - mondtam.
- Te aztán élsz! - nevetett.
- Igen. - mosolyogtam.
- Úgy hallom a hangodon, hogy nagyon fáradt vagy, vagy inkább meggyötört. - mondta.
- Igen, egy kicsit. - mondtam.
- Mesélj. - mondta és biztosra veszem, hogy mosolygott.
- Röviden annyi, hogy volt egy hatalmas összeveszés. Összes csaj, kontra Louis. Napokig feszült volt a társaság, de a két őrült kutya segített feloldódni, de miattuk vagyok fáradt. - mondtam.
- Aludj egyet! - mondta.
- Az lesz. - mondtam és letettük.
Liam végig ott ült mellettem. Én a vállára döntöttem a fejem, majd lassan elaludtam.
- Rebel! - bökdösött Cara.
- Igen? - kérdeztem álmos fejjel.
- Készülj, koncert és utána táncverseny! - mondta.
- Oké! - mondtam és lerohantam.
Minden ami kell a táncversenyre azt a táskámba pakoltam, majd megindultunk. A koncert, mint mindig hihetetlen volt, a táncversenyt, pedig megnyertük. Hulla fáradtan tértem a lakosztályba.
- Málna, Barney! - kiabáltam, majd odaszaladtak.
Megsimogattam őket, majd adtam nekik enni és friss vizet.
- Gyertek. - mondtam, majd lementem.
Elmentem zuhanyozni, majd bedőltem az ágyba, de az ebek sehol.
- Málna, Barney! Alvás! - kiabáltam, majd pár perc múlva már őket ölelve aludtam el.
- Ki vagy? - kérdeztem, mikor arra keltem, hogy valaki a hátamon császkál.
Morgott egyet, ami elárulta Barneyt.
- Barney! Szállj le rólam, így nem tudok felkelni! - mondtam és lemászott.
Felültem, de sehol senki. Se Louis se Málna.
- Hol a tesód? - kérdeztem, miközben kibattyogtam vele.
Most nem rohant el, előttem volt, de csak pár lépéssel.
- Nincs meg a húgod? - kérdeztem.
A nappaliba beérve Málna felkapta a fejét és hozzám rohant.
- Hiányoztam? - kérdeztem, miközben már a hátán feküdt és én a hasát simogattam.
- Tesód keltett. - mondtam, majd felálltam.
Mindenki az étkezőben ült, de néma csönd. Evés volt, de tegnap reggel még mindenki beszélgetett.
- Már értem, miért nem jöttél. - mosolyogtam Málnára.
Kivettem egy csomag kekszet a szekrényből, majd enni kezdtem.
- Barney ül! - mondtam és tette amit kértem én, pedig a szájába adtam egy falatot.
- Málna ül! - mondtam és Ő is szépen csinálta.
- Elég, zaklassatok mást! - mondtam.
Leültem a többiek közé.
- Mi ez a nagy csönd? - kérdeztem.
- Vége. - mondta Louis.
- Bővebben? - kérdeztem.
- Nincs többé Eleanour. - mondta Roxy.
Mellettem Jesy és Lola ült.
- Azt hiszem, inkább nincs hozzáfűzni valóm. - néztem a mellettem lévőkre.
- Ne is legyen! - mondta Lola.
- Oké. - mondtam röviden.
Felálltam, miközben elvettem egy szendvicset. Megtámadott a két eb. Felültem a konyhapultra, de akkor nyekeregtek, vagy ugattak.
- Csönd! - szóltam rájuk, de folytatták.
- Reb csinálj velük valamit! - kiabált Hazza.
- Nem hallod! Barney, csönd! Nem adok, dagi leszel! - mondtam, de folytatta.
- Kérlek! - mondta Liam.
- Azon vagyok. - mondtam.
Barneyra néztem, majd leugrottam a pultról. Leültem a kanapéra, Ők, pedig a lábam előtt nyöszörögtek.
- Csönd! - mondtam.
- Ne nézzetek ilyen szemekkel! Alku! Ha csöndben maradtok adok! - mondtam, de csak nyöszörögtek.
- Tessék! - mondtam, kettétörtem a szendvicsem és odaadtam nekik.
Visszamentem és elvettem egy másikat. Mire az első falatot lenyeltem, újra mellettem voltak.
- Nem! Az előzőt megettétek! - mondtam, majd előszedtem a labdát és eldobtam, majd utána szaladtak.
Önelégülten hátradőltem a széken.
- Hozzátok vissza! - mondtam, de néztek rám, mint aki kínaiul magyaráz.
- Hagyjuk, úgy is jó, csak legyetek el! - legyintettem.
Megettem a szendvicsem, majd leültem a szőnyegre. Odajöttek és játszani kezdtünk.
- Még egyszer elmondom! Nem az a játék lényege, hogy engem leterítsetek! - mondtam.
De számukra ez!
- Málna, ne húzd a hajam! - mondtam, mikor azzal játszott.
Lola is leült, majd egyszerre támadtak minket.
- Nem hiszem el, hogy két kölyökkutya lenyom minket! - nevetett a földön.
- Pedig de! - nevettem.
Eldobtam a labdát, majd felálltunk.
- Barney, ne durvulj! - szóltam rá.
- Mint a gyerekek! - nevetett Lola.
- Mert, hogy azok! - mondtam.
- Már elvittem őket sétálni. - mosolygott Niall.
- Kifáradtál? - kérdeztem.
- Igen, nem is kicsit! - mondta.
- Málna, Barney nem vagytok álmosak? - kérdeztem, miközben Ők engem figyeltek.
Felültem a kanapéra, majd elfeküdtem rajta.
- Gyertek! - mondtam, majd felugrottak.
Oldalt feküdtem. Málna a hátamhoz bújt, míg Barneyt öleltem.
- De édesek! - mosolygott Jesy.
- Igen. - mosolygott Liam.
- Jöhetek? - kérdezte Louis, aki akárhogy néztük cseppet sem volt Louis. Nem volt vidám, nem nevetgélt.
- Szomorú vagy? - kérdeztem és elmosolyodtam.
Bólintott.
- Gyere! - mosolyogtam.
Málna mellé feküdt, aki erre megemelte a fejét, majd óvatosan megbökte Tommo orrát és tovább aludt, de kicsit közelebb bújt anélkül, hogy tőlem eltávolodna.
- Én is jövök. - bújt a másik oldalamra Lola.
Szépen lassan mind a kanapén feküdtünk szorosan egymás mellett. Csak a két szörnyeteg aludt.
- Édesek, ahogy szuszognak. - mosolygott Zayn.
- Biztos a következő rosszaságon törik a fejük. - kuncogtam.
Pár percig csöndben voltunk.
- Egyébként, hogy történt? - kérdeztem Louistól.
- Elmondtam neki. - ennyit mondott.
Nekem valahogy mégis sikerült elaludnom.
A két kutyám keltett.
- Gyerekeim, itt elég! Tehát nem zavar, ha puszilgattok, de a csókot kihagyom! - mondtam, mire a többiek felnevettek.
- Barney, Málna húzzatok innen! - kiabáltam, majd leugrottak.
Felültem, de még mindenki az előző helyzetben volt.
- Fúj! - mondtam és letöröltem a szám. - Melyik smárolt le? - néztem a kutyákra.
Persze ártatlan fej.
- Hagyjatok! - mondtam.
- Megvolt az első kutya csókod! - nevetett Niall.
- Aha, majd próbáld ki! - mondtam és leszálltam a kanapéról.
Nem sokkal később újra pakolás és utazás tovább.
Egészen Pittsburgh-ig nem volt semmi izgalom. Mindenki vidám, a kutyáimat már mindenki ismeri, Liam és Jesy felvállalták a "hatalmas" titkot. De Pittsburgh talán a legeseménydúsabb helyszín volt, de nem a koncertek, dedikálások és hasonlók miatt.
Mikor beköltöztünk, Málna és Barney első dolga volt, hogy bejárjanak mindent. Szintén maradtam Louisval egy szobában, mert egész jó barátok lettünk. Üldögéltünk egy darabig a szobában, mikor csengettek. Mikor kinyitottam azt hittem ott elájulok.
- Menj innen! - mondtam.
- Nem! Szeretlek és mindig szeretni foglak! - mondta határozottan.
- Charlie, akkor is menj innen! Nem jöhetsz utánam minden egyes városba! - mondtam.
- De igen! - mondta.
- Hagyj békén. - mondtam, de nem tágított.
- Majd hívlak. - mondta 10 perc múlva, mert addig tartott lekoptatni.
Betrappoltam a szobánkba, majd e fejemet a párnába fúrva sikítottam.
- Mi történt? - kérdezte Louis.
- Az, hogy Charlie eljött és közölte, hogy szeret és követni fog! Vagyis zaklat! - mondtam idegesen.
- Ne légy morcos, ne áll jól! - mondta mosolyogva, mire Én is elmosolyodtam. - Ezt egy nagyon jó barátnőm mondta nekem. - mosolygott, mire kuncogtam.
- Hogyan csinálod? - kérdeztem.
- Mit? - kérdezett vissza értetlenül.
- Amúgy tök bánatos vagy El miatt, de ha nekem valami bajom van, simán felvidítasz! - mosolyogtam.
- Erre valók a barátok. - mosolygott.
Ekkor rám ugrott a hülyébbik kutyám, Barney. Pontosan egy vonalban volt az enyémmel az arca. Vidámnak tűnt.
- Szerencséd, hogy ilyen édes vagy, te ráncos pofájú! - mondtam nevetve, majd megmarkoltam a pofiját és megdögönyöztem.
Ettől, csak még vidámabb lett. És csatlakozott hozzá a csajszi is.
- Megjöttél te is? - nevettem. - Málna, te sem vagy jó, de egy kis eszet adhatnál neki! - nevettem.
Louis nevetve figyelte, ahogy oktatom a két szűk agyút. Mikor lemásztak rólam, felültem.
- Louis, megvan a megoldás! - vigyorogtam.
- Mire? - kérdezte.
- Hogy hogyan felejtsd el Eleanort! Első tervem, szedj fel egy másik csajt, második többet játssz ezekkel az ördögökkel! - mondtam.
- Okos vagy! - mutatott rám, majd bement a fürdőbe.
- Olyat mondj, amit nem tudok! - nevettem.
Másnap délután Louis megjelent az igazán érdekes barátnőjével. Én éppen kakaót ittam, mikor belépett az ajtón. A két kutya odarohantak és örültek Louisnak. Tudni kell, hogy ha Én nem vagyok, akkor Louis az, akit úgy követnek mint engem és Ő az egyetlen rajtam kívül, akinek szót fogadnak. A csaj, ahogy meglátta a két energia bombát felsikított. Én nem láttam a lányt, de a hangjától kirázott a hideg.- Málna, Barney, hol van anya! - mondta nekik Louis, majd hozzám szaladtak.
Én megsimogattam őket. Mikor megláttam a lányt, kiköptem a kakaót a bögrémbe, amit emiatt a mosogatóba tettem. A konyhában legalább ennyire ledöbbent Lola, Roxy, Jesy és Becky is, mert a többiek nem voltak ott.
- Lányok, Ő a barátnőm, Mia. - mosolygott Louis.
- Helló! - mondtuk neki egyszerre.
- Sziasztok! - mosolygott, majd Louisval elvonultak.
Málna és Barney meg akarták vizsgálni az új vendéget, de nem hagytam nekik. Adtam nekik kekszet.
- Ti is láttátok, hogy Barbie Hüvelykpanna a konyhában járkál? - kérdezte tágra nyílt szemekkel Roxy.
Mind egyszerre egy bizonytalan "Aha..."
- Ez a barátnője?! - kérdeztem ijedten.
- Úgy látszik, igen. - mondta Jesy.
- Riasszuk a fiúkat? - kérdezte Lola.
- Nem tündérkét elintézzük egyedül is! - legyintettem.
Mrs. Szivárvány nálunk aludt, de miatta Louisnak a kanapén kellett aludnia vele. Mi Málnával és Barneyval elterpeszkedtünk. Reggel is azt hittem megütöm! Egész reggel sütöttem, hogy finom reggeli legyen. A kutyák keltettek mindenkit, de ez már napirendbe bele tartozik. Mindig az készíti a közös reggelit, akit először keltenek a vakarcsok. Általában ez Louis és Én, de mindenki volt már. Sőt olyan is volt, hogy szóltam, nekik, hogy Louist keltsék föl! Azt a pár ételt, amit reggelire szeretünk, megtanítottam Tommonak. Már mindenki kijött és az asztalnál ültünk, mikor megérkezett tündér királylány.- Fúj, ilyet nem eszünk, ugye Louis? - mondta nyávogós hangon.
- Nem. - mondta Louis, majd mindkét tányér tartalmát a kukába öntötték.
Hazza, aki mellettem ült, azzal próbált nyugtatni, hogy simogatott, ahol csak tudott.
- Miért nem? - kérdeztem normálisan, mire Hazz kifújta a levegőt.
- Mert ez tiszta cukor! - mutatott rá.
Ezt pont akkor mondta, mikor Niall éppen tornyot nyomott tejszínhabból a palacsintájának a tetejére, majd ezt mindenkijével megette, mert ez is hagyománnyá vált.
- De miért dobtad ki? - kérdeztem.
- Azért, mert ez egy hulladék étel! - mondta. - Tiszta műanyag és még nyers is! - mondta.
Nekem itt betelt a pohár felálltam, majd elkaptam ami a legközelebb esett hozzám: tejszínhab.
A fejére nyomtam egy Niall fajta tornyot, majd elkaptam a nutellát, abból is kentem a hajára.
- Na, de ezt még megkoronázzuk egy kis narancslével! - mondtam és az egész kancsó tartalmát a fejére öntöttem.
- Most már legalább olyan édes vagy, mint amilyennek képzeled magad. - mosolyogtam "kedvesen" majd leültem a székemre.
- Te egy veszett állat vagy! - sikította.
- Bocsánat, nem gondoltam, hogy a Barbie baba hajából kijön a szín! - mondtam, mire Louisn kívül mindenki fölnevetett.
- Hogy bírtok egy ilyennel együtt lakni?! - sipított.
- Inkább, mint egy olyannal! - bökött felé Niall nevetve.
- Te csak ne beszélj, már csak egy szemüveg kéne és igazi stréber lennél! - mondta.
Na, itt Beckynél is betelt a pohár, felállt és szépen kecsesen Mia fejére tett egy maroknyi lekvárt, majd belekente a hajába.
- Elegem van! - mondta és felállt.
- Mi az, a szemhéjad nem bírja el a műszempillád? - kérdezte nevetve Roxy.
- Vagy esetleg más valamit is megműtetsz magadon? - kérdezte nevetve Zayn.
- Louis, elmentem! - visított, majd kiviharzott az ajtón Tommo, pedig utána.
Mindenki egyszerre kitört nevetésben.
- Ez hatalmas! - röhögött Liam.
- Kész vagyok! - csapkodta az asztalt Harry.
- Hasonló kép! - nevetett Zayn.
Mind ott röhögtünk. Megreggeliztünk, hívtunk takarítót, majd elvittük sétálni a kutyákat. Ott iszonyú sokat nevettünk ezen az egészen. Mire hazaértünk, már mindketten ott voltak. Bementek a szobánkba. Mindenki szétoszlott. Én a nappaliban tv-t néztem a két kutya, pedig az ölemben aludt. Hirtelen valaki elém lépett.
- Jegyzed meg, hogy Louis örökre az enyém és megkeserítem az életed! - mondta, majd visszament.
A következő esemény pár nappal később történt. Egyik délelőtt ülök a tv előtt, majd odajön Roxy és felpofoz.
- Ez mi volt? - kaptam az arcomhoz.
- Tudod te! Elmondtad Miának! - mondta, majd idegesen elrohant.
Egy hét múlva, már teljesen egyedül voltam. Mindenki elfordult tőlem hála Miának. De Én az idegességemet Charlieval versenyzés közben kiadtam magamból. Már se a fiúk se a lányok nem szóltak hozzám.
- Megmondtam, hogy kikészítelek! - nevetett gúnyosan Mia.
Egyet nem sejtett. A telefon a zsebemben felvette az egészet. Rögtön berontottam Jesy szobájába, ahol Louisn, Mián és rajtam kívül mindenki tartózkodott.
- Kedves "barátaim" és nővérem, hallgassátok meg, de ne higgyetek nekem, mert csak évek óta ismertek, Őt alig egy hete, de neki hisztek! Hát tessék! - dobtam a telefonom az ágyra, majd kiviharzottam. Meg sem álltam a megbeszélt sikátorig. Charlie ott várt. Versenyeztünk egy jót, majd hazamentem.
- Reb, nagyon sajnálom! Én tényleg! Itt igazad van, Én egy hülye állat voltam! - ölelt meg Lola.
- Ahogy mi is! - mondták a többiek.
Hatalmas csoportölelés volt, Louis nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése