28. rész

Sziasztok drágák! Most ugrok egyet az időben, ezért több történés lesz benne, vagyis inkább több hír! Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

* Egy hónappal a turné vége után *

Úgy összességében rengeteg dolog történt, de nem mondanám, hogy a napom izgalmasak voltak. Sőt, voltak kifejezetten unalmas napok, de az eltelt időben viszont sok esemény volt. Heatherrel annyira jóban lettünk, hogy hozzánk költözött. Louis és Heather összejöttek. Igen, együtt járnak. Rebel és Sarah is rottyon van emiatt. Naponta találkozom Louisval, sőt van olyan, hogy nálunk alszik. A kutyák és Richard a szokásosak. Jackkel semmi sem változott. Louist, még mindig féltem Charlietól. 

Reggel unottan battyogtam le a "pizsamámban" ami egy bugyi és egy póló. Mikor leértem, mindenki ott állt felöltözve. A lányok és a fiúk is.

-       Jó reggelt! - mondták mosolyogva.

-       Jobbat. - mondtam, majd kibattyogtam a konyhába.

Töltöttem magamnak kávét a szokásos bögrémbe, majd az előszobába mentem. 

-       Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül Liam.

-       Reggelizem. - mondtam.

Belebújtam a hozzám legközelebb eső cipőbe, ami Niallé volt. Felkaptam hozzá a pulcsim, majd a táskámból kivettem a cigim és az öngyújtóm. Átrongyoltam a konyhán, majd ki a kertbe. Nem volt túl hideg, de a pulcsim kellett. Rágyújtottam, miközben kényelmesen elhevertem a hintaágyon. Halkan énekelgetni kezdtem a dalt, ami a fejemben volt. Élveztem, ahogy a napsugarak simogatnak. Elnyomtam a cigim, majd a maradék kávémat megittam és lerúgtam Niall cipőjét. Lefeküdtem a fűbe, mire rám ugrott a két kutya.

-       Sziasztok! - simogattam őket nevetve.

-       Helló! - szállt le a vállamra Richard.

-       Veled mi van? - kérdeztem.

-       Szeretlek! - mondta.

-       Én is! - mosolyogtam.

Felálltam, majd felvettem Nialler cipőjét és becsoszogtam. Még dúdolgattam a dalt.

-      Köszi a csukát! - kacsintottam Niallra.

-      Gyere már ide! - húzott magához Niall, majd megölelt. 

Én visszaöleltem mosolyogva.

-      Olyan rég öleltél meg! - morogta.

-      Pedig egy Horan ölelésre mindig szükség van! - mosolyogtam rá.

-      Így van! - nevetett.

Elengedett, majd beszaladtam a konyhába.

-      Amúgy miért vagytok kinyalva? - kérdeztem.

-      Megyünk vásárolni, jössz? - kérdezte mosolyogva Liam.

-      Kihagyom. - mondtam. - De! - ugrottam Jesy elé.

Mosolyogva igazgattam a ruhájának nyakát.

-      Meglephetsz egy kis édességgel! - mosolyogtam rá. - Vagy egy kis chips-el, vagy egy új fehérneművel! - mosolyogtam rá.

-      Vagy mindegyikkel! - fejezte be a mondatot helyettem Harry.

-       Pontosan. - mosolyogtam.

-       Milyen fehérneműre gondoltál? - kérdezte Becky.

-       Nem is tudom... valami szexit! - mosolyogtam.

-       Vannak rá embereid! - lépett elém Harry.

-       Csak a lányok választhatnak! - mondtam.

-       De miért? - kérdezte durcásan Zayn. - Értünk ehhez! - mondta.

-       Csak. - mondtam, majd levettem a pulcsim.

Kivettem magamnak a hűtőből egy csokit.

-       Ez a reggelid? - mutatott rá Heather.

-       Aha. - rántottam vállat, majd egybe betoltam. 

Énekelgetve vettem elő a kekszet. Adtam a kutyáknak, majd csokit Richardnak. 

-       Kaptál csokit, tehát nem pletykálsz senkinek, ugye? - kérdeztem, miközben átvonultam a nappaliba.

-       Nem! - mondta.

-       Okos vagy! - mondtam és megpusziltam. 

Ekkor megcsörrent a telefonom. Jenny szólt bele.

-       Szia életem! - mosolyodtam el.

-       Átmegyek jó? - kérdezte.

-       Oké, egyedül? - kérdeztem.

-       Nem, anya most rakott ki itt a kocsiból. - mondta, letette és beszaladt az ajtón.

Az ölembe kaptam, majd megpusziltam.

-       Mit csinálunk ma? - kérdezte.

-       Mennek vásárolni, mész? - kérdeztem.

-       Te mész? - kérdezte.

-       Nem, de ha szeretnéd, elmegyek a kedvedért! - mosolyogtam.

-       Kérlek! - nézett rám cukin.

-       Gyere, akkor felöltözöm. - tettem le.

-       Miért, így nem vagy jó? - kérdezte a lépcsőn.

-       Nem szoktam a plázában bugyiban sétálni. - mondtam, mire felnevetett.

-       Pedig szép a bugyid! - nevetett.

-       Köszönöm! - nevettem.

Mikor felértünk, betámadtam a fürdőt. Gyorsan megmosakodtam, majd a hajamat copfba kötöttem. Gyors smink, majd egy egyszerű összeállítást választottam. Farmer, pulcsi, alatta trikó és tornacipő. A táskámba bedobtam a kocsikulcsom, telefonom, meg benne voltak az alapvető dolgok. Leszaladtunk, majd megvizsgáltam magam a tükör előtt.

-       Elfogadható! - legyintettem.

Elvettem a kulcsom és előhalásztam a kocsikulcsom.

-       Ki autójával megyünk? - kérdezte Jesy.

-       Én a sajátommal. - mosolyogtam.

-       Én veled! - ölelt meg hátulról Jenny.

-       Oké, akkor már csak két autó kell. - mondta Roxy.

-       Akkor jövök Én. - mondta Louis.

-       Meg Én.- mondta Zayn.

-       Velem csajok jöjjenek! - mosolyogtam.

-       Én! - ugrott az ölembe Roxy.

-       Édesem, ezt gondoltam! - mondta, de nem tettem le, mert ez szokás.

-       Meg Én. - mondta Jesy.

-       Én Louisval megyek. - mosolygott Hazza.

-       Én is. - mondta Liam.

Zaynnel, pedig Lola, Niall és Becky. Elindultunk. Én vezettem, mellettem Roxy, hátul Jesy és Jenny. Elöl ment Louis, mögötte Zayn, majd Én. Bekapcsoltam a rádiót és egy nagyon bulis dal ment, amire mind táncikálni kezdtünk. 

-       Jenny, akarsz egy kis hangerőt? - kérdeztem.

-       Milyen kérdés ez? - kérdezte nevetve.

Feltekertem max-ra, mire mind táncikálni kezdtünk. "Kicsit" gyorsítottam, így mint egy dübörgő autó suhantunk el a fiúk mellett, miközben Jenny intett nekik. Nevetve elhúztam. Így én kerültem Louis elé. Nevetve táncikáltunk tovább. Mi értünk leghamarabb a plázába, mert egy lámpa nekünk még zöld, ami Louisnak már piros. Végig buliztunk az úton. Mikor kiszálltunk, még bennünk volt a buli. Louis gurult be mellénk, majd a másik oldalamra Zayn. 

-      Legközelebb veled megyek! - pattant ki Louis autójából Lola.

-      Én is! - mondta Becky.

-      Te normális vagy, gyerek ült hátul! - szólt rám Liam.

-      Hé, Én is itt vagyok! Azt hittem elalszom, olyan lassan mentünk, aztán előre kerültünk! - mosolygott Jenifer.

-      Drágám, ne parázz! Ha olyan lett volna, Én sem hagyom! - legyintett Jesy.

Liam, csak megforgatta a szemét, majd elindultunk. Mi nevetve léptünk be. Első utunk a játékboltba vezetett. Persze, itt szétváltunk. Már csak ketten voltam Jennyvel. Órákkal később egy étterem előtt találkoztunk. 

-      Indulhatunk haza? - kérdeztem.

-      Igen, de Jenny nem veled megy! - mondta Louis.

-      De igen. - mondtam nyugodtan.

-      Nem, megbeszéltük. - mondta Zayn.

-      Egyikőtök sem az apám! Lana rám bízta, tehát velem jön! - mondtam.

-      Nem, nem mehet veled! - mondta Harry.

-      De igen. - mondtam.

-      Nem viheted magaddal! - mondta Niall.

-      Csak figyeljetek! - mosolyodtam el, majd az ölembe kaptam és elviharzottam. 

A lányok jöttek utánam, akik velem jöttek oda.

-      Teljesen igazad volt, nem tudom mit képzelnek magukról! - mondta Roxy.

-      Hát én sem! - mondtam.

Mire odaértünk az autómhoz, a többiek is jöttek. Én idegesen jobbra néztem, majd balra. Két ideges szempárral találtam magam szembe.

-      Jenny, szeretnél bulizni? - néztem hátra.

-      Persze! - mosolygott.

Bekapcsoltam a rádiót, majd felhangosítottam, mert ezt a dalt is mind imádjuk. Zayn és Louis halálos pillantást vetettek rám. Én voltam az első, aki kitolatott, majd elhajtottam. Louisval a nyomomban. Úgy gondolta, majd rám tapad. Én, viszont ismertem egy kis utcát, amibe elkanyarodtam. Ide Zaynnek sikerült követnie, de elkanyarodtam és eltűnt, de ott Louis talált meg. Persze, előle is egy pillanat alatt eltűntem, majd hamarabb álltam be a garázsba náluk. Mind kiszálltunk, majd mind bementünk a nappaliba. Az ajtón akkor lépett be a másik két sofőr. Mérgesek voltak, nagyon. Én eléjük léptem, gúnyos mosollyal.

-      Ugye nem hittétek, hogy majd sikerül elém, kerülnötök?! - kérdeztem, mire a csajok felnevettek. - Évek óta versenyzem, majd pont ti ketten fogtok legyőzni?! - kérdeztem. - Na ne szórakozzunk! - legyintettem.

Töltöttem magamnak inni, majd kipakoltam a táskámból. Zayn felkapta a kocsikulcsom.

-     Nem, nem! Ne is próbálkozz! Először is, hozzá se érj, másodszor nincs rajta semmi plusz, csak a sofőr! - vettem ki a kezéből.

-     Nem hiszem, hogy ilyen profi lennél! - mondta Zayn.

-     Kérdezd a barátnőd! - nevettem.

-     Nem láttad a kupáit? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel Lola.

-     Vannak kupáid?! - Niall.

-     Fáradjatok Lolusz után! - mosolyodtam el.

-     Megnézhetem? - kérdezte Jenny.

-     Persze, gyere! - mondtam, majd az ölembe kaptam.

Loláék után mentünk. Lola, mesélt róluk, de nem vette le őket, vagy nem ért hozzájuk.

-    Látod az a legnagyobbat? - mutattam rá.

-    Persze, nagyon szép! - mosolygott Jenny.

-    Amiatt törtem össze magam! - mosolyogtam. 

-    Nem fájt? - kérdezte Jenny.

-    De, nagyon! - mondtam, majd letettem.

Óvatosan felnyújtózkodtam a kupáért, majd Jennynek odaadtam.

-    Hű! - nézegette.

Én a nyakamba ültettem Jennyt.

-    Jenny a nyertes! - kiabáltam, mire nevetni kezdett.

Lettem, majd még hagytam, had nézegesse.

-    Ez után hagytam abba. - mutattam a kupára.

-    A csúcson. - ölelt át Lola.

-    Mégsem ez a kedvenc díjam. - mondtam.

-    Melyik? - kérdezte Zayn.

-    Ez! - vettem le a "Veszély Hercegnője" feliratosat.

-    Ez volt a neved? - kérdezte Heather.

-    Igen. - mosolyogtam. - Az autómra is ez volt írva, ahogy a ruhámra és a sisakomra is! - mosolyogtam, majd kinyitottam a hatalmas szekrényt.

Ott volt benne a ruhám és a sisakom, meg persze az autóm kulcsa. 

-    Ezért olyan nehéz abbahagyni. - mondtam.

Végül mindenki bement, legalábbis azt hittem, de mikor megfordultam Louis állt előttem.

-    Mit akarsz? - kérdeztem.

-    Hol az autó? - kérdezte.

-    Majd egyszer megmutatom, talán. - mondtam.

-    Megint titkolózol. - mondta.

-    Nem vagyok a barátnőd, megtehetem, hogy nem mondom el. - rántottam vállat.

Mielőtt becsuktam volna a szekrényt, elmosolyodtam és megsimítottam a ruhám, majd a sisakom. Becsuktam a szekrényt, lelakatoltam és így is megsimítottam. Visszatettem a két levett kupát a helyére.

-    Szeretted ugye? - kérdezte.

-    Igen, de a múlté! - mondtam, majd utolsó pillantást vetettem a szekrényre és úgy mindenre, majd beléptem a nappaliba.

Louis is belépett, majd becsuktam az ajtó. A két kutya megrohant. Mosolyogva megsimogattam őket, majd tovább játszottak Jennyvel. Leültem a konyhába, majd egy kicsit a pulton támaszkodva elmerengtem a régi dolgokon.

-     Itt vagy? - lengette a kezét előttem Harry.

-     Persze, csak elgondolkoztam. - mondtam.

-     Hiányzik? - kérdezte.

-     Igen, de megszoktam. - rántottam vállat.

Ekkor csengettek. Én nyitottam ajtót.

-     Szia! - mosolygott Lana.

-     Helló! Jenny! - kiabáltam.

-     Szia kicsim! - vette föl az ölébe Jennyt Lana. - Hogy vagytok? - kérdezte Louisra utalva.

-     Szakítottunk, már rég. - mondtam.

-     Pedig szerintem ti voltatok a legédesebb pár. - mosolygott.

-     Ezen már versenyeztünk! - mondtam. - Miért most mondod? - kérdeztem.

-     Elmondjam a többieknek? - kérdezte.

-     Aha! - ugrottam fel.

Besétált Lana, mire mindenki megölelgette.

-     Hallottam a kis versenyről és csak annyit, hogy szerintem Rebelouis volt a legcukibb pár, az akkori versenyben. - mosolygott.

-     Ennyi! - mondtam büszkén.

-     De csak volt! - kezdett veszekedni Roxy.

-     De nyertem! - mondtam.

-     Mielőtt elkezdődne a vita, amiben nincs kedvem rész venni, állj! - mondta Lana.

-     Ki a legcukibb szingli? - kérdeztem.

-     Te! - ölelt meg. 

Mosolyogva öleltem vissza. Kikísértem őket, majd kicsit elszomorodva mentem vissza a társaságba. Pontosabban, csak akartam, de nem illettem oda. Felszaladtam a szobámba. Pár perc múlva jött Roxy.

-     Ugye tudod, hogy nem úgy értettem? - dugta be a fejét.

-     Igen. - mosolyogtam és befeküdt mellém, mire átöleltem.

-     Nem haragszol? - kérdezte.

-     Nem! - mosolyogtam.

Roxy hajába szuszogva és őt ölelve elszundítottam, ahogy Ő is. Arra ébredtünk, hogy valaki bejön.

-     Bocsi, csak nem tudtuk mi van! - mosolygott Heather az egész csapat. 

Én, csak álmosan visszadőltem fejjel az ágyamba. Roxy felém fordult, majd az arcát a mellkasomba fúrta, mint egy kislány.

-     Anya! - suttogta.

-     Roxy. - suttogtam.

-     Szeretlek Rebel. - mosolyodtunk el.

-     Én is szeretlek! - mosolyogtam.

Hirtelen valaki körénk feküdt, majd egyre többen. Már mindenki ölelt minket. Főleg a lányok. 

-     Én megyek! - mondtam, majd kimásztam a tömegből.

-     Most miért? - kérdezte Liam.

-     Csak. - mondtam, majd becsuktam a szobám ajtaját.

Átvonultam Roxy szobájába, majd a párnák közé dőlve elaludtam. Később Roxy simogatta a hátam.

-     Igen? - kérdeztem.

-     Nem jössz le? - kérdezte.

-     De! - mosolyogtam, majd felültem.

Lementünk. Mindenki a nappaliban ült. 

-     Mi az? - kérdeztem.

-     Fura vagy. - mondta Heather.

-     Mindig is az voltam. - mondtam, majd Richard a vállamra szállt.

-     Éppen merénylet van ellened! - mondta.

-     Imádlak. - pusziltam meg. - Semmi kedvem lelkizni! - mondtam a szemem forgatva.

-     De jót tesz, ha elmondod! - mosolygott Lola.

-     Nem, csak rosszabb. - mondtam.

-     Mivel tudnánk felvidítani? - kérdezte Harry.

-     Ti semmivel. - mondtam, majd letepert a két kutyám, amin muszáj volt nevetnem.

Mikor békén hagytak, újra elkomorodtam. 

-     Régen ilyenkor, még percekig mosolyogtál. - mondta Roxy.

-     Az régen volt. - mondtam, mikor belépett az egyetlen ember, aki most egy kicsit tudott segíteni.

Jack elkezdett rohanni felém, majd elkapott a derekamnál, felkapott a vállára és elrohant a kanapéig. Ledobott rá, majd csikizni kezdett.

-      Te mit keresel itt? - kérdeztem még mindig mosolyogva, mikor abbahagyta a csikizést.

-      Ezt a lányt! - mutatott rám. - Azt akit sikerült bevonszolnom egy csinos étterembe melegítőben! - nevetett.

-      Azt többet nem látod! Egyszer sikerült! - nevettem.

-      Tényleg? - kérdezte.

-      Igen. - mosolyogtam.

-      Oké, majd meglátjuk! - nevetett.

-      Nem kihívásnak szántam! - mondtam.

-      Késő bánat! - nevetett.

-      De nem ér becipelni! - mondtam nevetve.

-      Jó! - sóhajtott.

Felállt, majd megint a vállára kapott. Elrohant velem a medence széléig, majd ívesen belehajított. Berohant. Én rohantam utána, de csöpögött belőlem, a víz és sikítva nevettem.

-     Megkapod! - rohantam a nappaliba.

-     Jaj de félek! - mondta.

-     Van is miért! - kiabáltam,  majd utána futottam, de elcsúsztam a vizes zoknim miatt.

Seggre ültem, ezért lekaptam a zoknim, majd utána rohantam. Ráugrottam, majd a földön végeztük.

-      Tiszta víz a farmerom! Alig bírom majd lehántolni magamról! - nevettem.

-      Majd segít valaki! - nevetett, majd lelökött magáról és felállt.

-      Menned kell?-  kérdeztem.

-      Igen, de holnap benézek! - mondta, majd el is tűnt.

Én nevetve kiterültem a padlón. Felmásztam a szobámba, de a farmeromat csak tíz perccel később sikerült levennem. Bedobtam a ruháimat, a szennyesbe, majd átöltöztem. A hajamat megtöröltem és lerohantam.

-       Sikerült? - kérdezte nevetve Roxy.

-       Aha, de kín volt! - nevettem.

-       Mit csináltál? - kérdezte Liam.

-       Ne tudd meg! - nevettem.

Kirohantam a konyhába, majd betoltam egy csokit. Felültem a pultra, majd elfeküdtem rajta és a tejszínhabot fújkáltam a számba, aztán ettem. 

-       Mi a jó francokat csinálsz a pulton fekve? - kérdezte Niall.

-       Figyelj! - mondtam.

A lábamat kényelmesen elhelyeztem, majd újabb adagot nyomtam a számba.

-       Nem vagy normális! - nevetett.

-       Kérsz? - nyújtottam felé.

-       Még szép! - mosolygott, elvette, majd telenyomta a száját. 

Utána visszaadta és elment. A következő tíz perc múlva jött, Louis volt.

-       Jól néz ki! - nevetett.

-       Finom! -  nyomtam egy kicsit az ujjamra, majd onnan is leettem.

-       Nem lenne jobb, ezt befejezni és enni valami normálisat? - kérdezte.

-       Nem! - vágtam rá.

Louis is otthagyott. Mikor ezt abbahagytam, kimentem a nappaliba, ahol éppen Heather és Louis falták egymást.

-       Le ne nyeld! - kiabáltam, mire mindenki felnevetett.

Louistól és Heathertől csak egy-egy csúnya nézést kaptam, amire 1000 wattos mosoly volt a válaszom. 

-       Valaki jön valamitől félni? - kérdeztem.

-       Nem nézek veled több horrorfilmet! - vágta rá Lola. - Mikor kicsik voltunk, akkor is ijesztgettél és most is! - mondta.

-       Te, pedig kilöktél az ablakon! - mondtam.

-       A konyhából! - mondta.

-       De kilöktél! - mondtam, mire mindketten ugyan olyan morgást hallattunk, amin a többiek nevettek.

-       Nem vicces! - mondtuk egyszerre.

Feltrappoltam a szobámba, majd elkezdtem filmet nézni, majd jött Heather.

-      Kérdezhetek valamit? - kérdezte.

-      Persze, csak közben pattogtatok kukoricát! - mosolyogtam.

Lementünk, majd a konyhában kezdtünk beszélgetni.

-      Ugye téged nem zavar, hogy Louisval járunk? - kérdezte ijedten.

-      Dehogy! - legyintettem mosolyogva. - Szakítottunk, több mint egy hónapja! Mikor ezt csináltad - mutattam a kezemre. - Már akkor sem bántam volna. - rántottam vállat.

Hű, ekkora kamut a világ nem hallott! De tényleg!

-      Rendben, mert az elég ciki lenne. - mosolygott.

-      Igen. - mosolyogtam, majd otthagyott.

* Louis szemszöge *

Éppen a konyhába tartottam, mikor elcsíptem egy beszélgetést.

-    Ugye nem zavar, hogy Louisval járunk? - kérdezte Heather Rebelt.

-    Dehogy! - legyintett mosolyogva. - Szakítottunk több mint egy hónapja! Mikor ezt csináltad - utalt a tetkóra - már akkor sem bántam volna. - rántott vállat.

Itt gyorsan visszamentem a nappaliba. Én a szakítást, még aznap megbántam, de Ő már akkor nem szeretett. Most, pedig főleg! Én, viszont szeretem. 

* Rebel szemszöge *

A kukoricával a kezemben indultam meg a lépcsőn. Megcsúsztam valamin, majd hatalmasat estem, egyenesen bele a tál szilánkjaiba. Káromkodtam egy sort, majd kiabáltam.

-       Srácok, valaki feltakarít? - kiabáltam, mire Lola rohant oda elsőnek.

-       Úr isten! - sikított Lola.

-       Ne vonyíts, nem fáj annyira! - legyintettem.

Lassan megpróbáltam felállni, de odarohant Liam és Niall és felállítottak.

-       Semmi szükség nem volt erre! - mondtam, majd felmentem egyenesen a fürdőmbe.

Előhalásztam a szemöldökcsipeszemet, majd elkezdtem kiszedni magamból a szilánkokat. Először sikítottam, mire felrohant mindenki. 

-       Te normális vagy?! - kérdezte ijedten Heather.

-       Aha. - bólintottam, majd nekiálltam a másodiknak.

Itt, már nem sikítottam, csak a fogaim a számba mélyesztettem.

-       Tudjátok, sokat segítene a helyzeten, ha mondjuk nem bámulnátok közben! - mondtam, mire kimentek.

-        Egy ember maradhat! - mondtam, mire Louis lépett vissza.

-        Segítsek? - kérdezte.

-        Mondanám, ha tudnál. - mondtam.

Leült mellém a kádra, majd nyugtatóan simogatni kezdte a hátam. Mikor készen lettem, Louis segített bekötni a kezem. A lábam következett.

-        Na jó, ezt csináld! - adtam neki a csipeszt.

-        Biztos? - kérdezte.

-        Igen, nem járkálhatok így! - mutattam magamra.

Louis óvatosan megsimította a fájó terület körül az egyik ujjával, majd óvatosan fogta meg, de gyorsan húzta ki, mire csak felnyögtem. Louis nagyon sajnált, látszott rajta, ezért megállt.

-        Louis, kérlek ne hagyd abba! - szóltam rá hangosabban.

Louis nekiesett a következőnek. Mire kivette, felért Harry és Roxy, meg Niall.

-        Mi van? - kérdeztem.

-        Semmi, csak megijedtem. - mondta Roxy.

-        Mégis mitől? - kérdeztem értetlenül. 

-        Tudod, ezt a mondatot hallottuk már más helyzetben! - nevetett Harry.

-        És azt hittük, hogy ti... - mondta Niall, de nem fejezte be.

-        Komolyan?! - néztem rájuk értetlenül. - Nyakig véres vagyok, a lábamból szilánkok állnak ki! - mondtam.

-        Jó, csak megnéztük! - mondta Roxy.

-        Úgy érzed, olyan helyzetben vagyok? - mutattam végig magamon.

Roxy végignézett rajtam, majd Louis hirtelen kiszedett egyet.

-        LOUIS!!! - sikítottam.

-        Ezt is hallottuk már! - nevetett Niall.

-        Normális vagy?! Legalább szólhattál volna! Ti, pedig nem röhögtök! - mondtam, mire elmentek.

Pár percig csönd volt, amíg Louis letörölte a lábam vizes kendővel.

-        Igazuk volt. - kuncogott.

-        Nem hiszem el! - forgattam a szemem.

-        Éppen a lábamból szeded ki a szilánkot! - mutattam rá.

Louis újra megsimította a lábam, majd kihúzta belőle a szilánkot. Már csak kettő volt. 

-        Minden rendben? - lépett be Becky.

Lola idegesen arrébb tolta, majd leült mellém. Kisimította a hajat a szememből és megpuszilta az arcom.

-        Nagyon fáj? - kérdezte.

-        Hát nem kellemes! - mondta, mire a fejem a mellkasához húzta.

Ekkor Louis egy hatalmasnak tűnőt szedett ki a lábamból, mire felsikítottam.

-        Mondtam, hogy szólj! - mondtam.

-        Jó, ez az utolsó! - mondta.

Megsimogatta a lábam óvatosan, majd kiszedte belőle. Lefertőtlenítette, majd bekötözte. 

-        Összetakarítom a vérem. - mondtam.

-        Nem, menj! Megcsinálom, te feküdj le! - mondta Lola akiből előtört az anya. - Louis, vigyázz rá! - mondta.

Lemostam a kezem, majd befeküdtem az ágyamba. Louis leült a szélére. Én annyira fáradtnak éreztem magam, hogy szinte egy pillanat alatt elaludtam. 

Remélem, hogy tetszett! Mit szóltok Heather és Louis kapcsolatához és a főszereplőnk szenvedéséhez?