Hirtelen leestem a kanapéról, majd valaki felröhögött. Én az arcomat a puha szőnyegbe fúrva maradtam a földön, majd, mikor összeszedtem az energiám, felkeltem. Louis röhögött a kanapén.
- Nem röhög! - mutattam rá, majd elnevettem magam.
- Segíts! - nyújtotta a kezét, majd felhúztam a kanapéról.
- Öreg vagy? - kérdeztem nevetve.
- Ős kövület! - nevetett.
- Roxy! - kiabáltam.
- Konyha! - kiabált vissza.
- Akkor te kellesz nekem! - mosolyogtam. - Kakaót, vagy kávét intézel? - kérdeztem.
- Kész van. - mosolygott.
- Imádlak! - mosolyogtam és puszit nyomtam az arcára.
Elmartam a bögrém, majd felültem a pultra és a lábamat lóbáltam, mint egy kislány.
- Ú! - böktem meg Roxyt.
- Mi van? Amúgy, pedig aú! - mondta és a kezét arra a pontra tette, ahol megböktem.
- Jaj de fájhatott! - forgattam a szemem. - Elmegyek valahova! - mondtam és leugrottam.
- Hova? - kérdezte.
- Titok! - kacsintottam huncutan.
- Mi lesz a kakaóddal? - kérdezte Louis.
- Idd meg! - mondtam és felszaladtam.
- Szia! - mondtam.
- Szia! Cara keres téged és nagyon ideges! - mondta.
- Sietek, ments ki! - kértem.
- Meglesz! - mondta és le is tettük.
Út közben bekapcsoltam a rádiót. Rögtön bulizni kezdtem. Az út nem tartott sokáig. Beparkoltam a garázsba, majd a garázsból mentem be a házba. A kávék és a hatalmas szatyor péksütemény volt a kezemben.
- Ú, imádlak! - mondta Jesy, miközben elvette a kávékat Liam, pedig a szatyrot.
Kirakták a konyhába, de mindenki a nappaliban volt. Én lerúgtam a cipőm, lekaptam a sálam és a kabátom, majd lehuppantam, de véletlen Niall ölébe érkeztem. Mindketten szakadni kezdtünk a röhögéstől. Közben, már mind megérkeztünk és, mikor mi is csöndbe maradtunk, Cara mérgesen mért minket végig.
- Gyerekek, Én most tudni akarok mindenki kapcsolatáról. Arról is, aki nem publikálta! - mondta Cara.
- Roxy és Harry, Becky és Niall és Lola és Zayn. - soroltam fel.
- És még sorrendben is volt! - adott pacsit Jesy.
- Van valami, mai randizgatás? - kérdezte.
- Jesy és Liam. Én, pedig Eleanorral vagyok. - bólintott Louis.
- Én meg szingli! - mondtam és táncikálni kezdtem.
- Oké, akkor más semmi? - kérdezte, mire megráztuk a fejünk.
- Szuper. Akkor, a kapcsolatokat, majd publikálni kell, de nem egyszerre! - szólt Cara. - De most nem emiatt jöttem, hanem emiatt! - dobott az asztalra minimum 7 újságot.
Mindegyiknek Louisval, mi szerepeltünk az elején.
- Olvass bele egybe! - mutatott rájuk idegesen.
Roxy fölkapott egyet, majd olvasni kezdte.
- A 2 banda, a One Direction és a Wiches, mint már tudjuk, közös turnéra indulnak. Igen, de arra senki nem számított, hogy az ismerkedés közben kicsit, mélyebb kötelék alakul ki a bandák tagjai között! A reggel láttuk Louist és Rebelt egy kávézóban, ahogy összebújva kávéznak, miközben Louis a lány hajával játszik! Vajon ez egy nagyon szoros barátság, szerelem, vagy esetleg Rebel oldaláról egy kis szeretethiány okozza? Lehet, de nem tudjuk mi a véleménye erről az egészről Eleanornak, Louis barátnőjének! Talán, már a turné előtt izgulhatunk? - olvasta fel Roxy.
Én idegességemben, a kezemben lévő újságot földhöz vágtam.
- Majd jövök! - mondtam, majd felrohantam a szobámba.
Bevágtam magam az ágyra és tiszta erőből rúgtam a matracom. Közben visítottam a párnámba, ami szerencsére elvette a hangom. Olyan ideges voltam, hogy gondoltam, ha kinyitom az ablakom, a hideg levegő lenyugtat. Hát, ez nem így lett. Megfogtam a nyomorult újságot, amit a szobámban is találtam, majd lapjaira téptem. Megfogtam egy lapot, majd ketté téptem és kidobtam az ablakomon. Hirtelen még idegesebb lettem és az újság többi részét egyszerre vágtam ki az ablakomon.
Utána bevágtam az ablakot és bedőltem az ágyamba. Néztem a plafont. Hirtelen nyílt az ajtó, amire összerezzentem, de még mindig a plafont bámultam. Besüppedt mellettem az ágy. Becky feküdt be mellém.
- Minden rendben? - kérdezte és simogatni kezdett.
- Igen, csak kidobtam az ablakon egyet. - mondtam és lefolyt egy könny az arcomon.
- Semmi baj! - mondta és megölelt.
- Becky, nem fogom bírni! - ráztam a fejem.
- Nálad erősebb lányt, még sose láttam! - mosolygott.
- De mi lesz velem a turnén? - kérdeztem.
- Ott leszünk! - mosolygott és megpuszilta a fejem tetejét.
- Akkor, menjünk innen! - mosolyogtam és megindultam le.
- Várj meg! - mondta és utánam szaladt.
- Verseny! - kiabáltam.
Elkezdtünk leszaladni a lépcsőn, de én az utolsó lépcsőfokoknál, már legurultam ezért Becky rám esett és a lépcső előtt feküdtünk nevetve.
- Veletek mi lett? - kérdezte nevetve Jesy.
- Semmi... - mondtam akadozva, mert alig bírtam beszélni a nevetéstől.
- Fel bírtok állni? - kérdezte Roxy, aki rajtunk nevetett.
Mi egymásra néztünk, amitől csak jobban nevetni kezdtünk.
- Akkor ez egy nem! - nevetett Jesy.
Megindult felénk Louis és Niall. Így sem bírtunk felállni. Niall fel akarta emelni Beckyt.
- Ne..ne...- nevetett. - Bepisilek! - mondta, mire nekem, már folyt a könnyem.
- Hagyd abba! - röhögtem rajta. - Egyébként, pedig én is! - nevettem.
- Oké, akkor valaha csak felkelünk! - nevetett.
- Simán! - mondta Harry, majd Zaynnel és Liammel csatlakoztak.
Louis megfogta a lábam, Harry a kezem és felemeltek. Ezen, még nagyobb nevetésben törtem ki. Letettek a kanapéra, Roxy mellé.
- Aú! - mondtam, de még mindig nevettem. - A fenekem! - mondtam.
- Megint seggre estél? - kérdezte nevetve Jesy.
- Aha. - nevettem.
- Nem baj! - legyintett.
- De, már 2 kék folt lesz a fenekemen! - nevettem.
10 perc múlva megnyugodtunk.
- Ezt a cikket le kell rendezni! - mondta Cara.
- Oké, de Becky nem jöhet velem! - mutattam rá, mire kuncogni kezdtünk.
- Nem fog! - nevetett.
- Mikor? - kérdeztem.
- Most telefonáltam, pontosabban mikor éppen "bepisiltél", hogy fél óra múlva interjú, úgyhogy indulás! - mondta Cara.
- Én a saját kocsimmal megyek! - mondtam.
Én össze-vissza kézzel lábbal mutogattam, míg Louis mindent profin meg tudott válaszolni, minden gond és félreértés nélkül. Még jó, hogy Én táblákat nem hoztam, hátha azzal jobban el tudom magyarázni miről is van szó. Nevetséges, hogy Louis ebben is jobb nálam. Louis haza felé is az Én autómmal jött. Egész úton szólt a rádió és énekeltünk. Biztos jól nézhetett ki... De a lényeg, hogy elszórakoztunk, nem? Mikor a garázs felől beléptünk, senki sehol. Egy cetli volt a hűtőn.- Elvitték Beckyt orvoshoz! - szóltam Louisnak, mikor megláttam a cetlit.
- Honnan tudod? - kérdezte, mikor kilépett.
- Ide van írva! - mutattam neki.
- Rebel, sajnálom hogy téged okoltalak! - mondta, mire Én felültem a pultra.
- Semmi gáz! - legyintettem mosolyogva.
- Ez borzasztó! - rázta a fejét.
- Mi? - kérdeztem.
- Lelkiismeret furdalásom van. - mondta.
- Hívd fel Elt, ha el akarod mondani. - mondtam.
- Telefonon? - kérdezte.
- Nem, személyesen mond el, csak a találka miatt hívd fel! - kuncogtam. - De ne részegen, éjjel! - nevettem.
- Mi? - kérdezte értetlenül.
- Éjjel valami másik csajt akartál felhívni, hogy lekoptasd, de nem vette fel. - nevettem.
- Még jó! - nevetett.
- Egyébként, pedig emberek vagyunk! Hibázunk. - mosolyogtam.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.
- Nem mondom, hogy nem fog haragudni! - mondtam.
- Te mit csinálnál El helyében? - kérdezte.
- Kihajítanálak az ablakon. - mondtam.
- De az Én vagyok! - rántottam vállat. - Ő nem fog kihajítani! - mosolyogtam.
- Kösz, megnyugtattál. - nevetett.
- Komolyan, ne belőlem indulj ki, mert egy pillanatig sem voltam és nem is leszek átlagos! - mondtam mosolyogva és vállat rántva.
- De így nagyon nehéz lesz, nem tudok a szemébe nézni. - mondta szomorúan.
- Louis, ezzel egy cseppet sem untatsz, de meg kell értened, hogy Én még soha nem tettem ilyesmit. - mondtam, mire bólintott.
- Megértem. - bólintott. - Jó barát vagy. - mosolygott és a kezét a térdemre tette.
- Már sok mindent mondtak rám, de ezt nem. - mosolyodtam el és kicsit furán néztem rá.
- Azért, mert téged könnyű félreismerni. - mondta.
- Nem értem. - ráztam a fejem.
- Azért, mert mikor megismertelek, teljesen mást gondoltam rólad. Akkor olyan igazi magának való, gonosz, különcködő, barátságtalan bombázónak mondtalak volna. - mosolygott.
Én huncut mosolyt eresztettem.
- Most, sokkal inkább úgy érzem, hogy ez a feled a külvilágnak él. Jó barát vagy, törődsz az emberekkel, ha jó kedved van, kedves vagy, vicces, makacs és szabad. Persze megmaradt a bakkeverő, huncut, perverz bombázó. - mosolygott.
- Kikérem magamnak! Nem vagyok perverz! Nekem, csak szexi képzőerőm van! - mondtam huncutan.
Elnevette magát.
- Egyébként, ez mind azokkal van, akik a barátaim, vagy a családom. De neked is megmondtam, egyszer már csúnyán hátba szúrtál, még egy ilyen és elveszíted a bizalmam és ugyanaz leszek, mint az elején. - tértem a komolyabb részére.
Bólintott és Ő is elkomolyodott.
- De mondtam, hogy ne légy ennyire komoly, nem áll jól! - mondtam, mire felkuncogott.
- Neked mi a terved a turné előtt? - kérdezte.
- Semmi, miért? - kérdeztem értetlenül.
- Általában haza szoktunk menni, meglátogatni a családunkat. - mondta.
- Semmi ilyesmi. - legyintettem.
- Miért? - kérdezte kíváncsian.
- Nem fontos. - mondtam röviden.
Ekkor benyitott a házba Roxy, majd mögötte mindenki betotyogott.
- Sziasztok! - mosolygott Becky.
- Mi van sánti? - kérdeztem.
- Már nem vagyok sánti! - mosolygott vidáman.
- Szuper, akkor téged is lehet nyúzni? - kérdeztem.
- Aha! Hiányzott, hogy őrültködjünk ketten! - mosolygott és a nyakamba ugrott.
- Nekem is! - mondtam és szorosabban öleltem.
- Úgy ugrálnék! Nagyon uncsi volt, hogy hanyagolnom kell a lábam! - mondta.
- Képzelem! - mosolyogtam. - Mire gondoltál? - kérdeztem mosolyogva.
- Menjünk sportolni! - mosolygott vidáman.
- Felejtsd el, hogy megyek! - nevettem. - Nem sportolok! - ráztam a fejem.
- Akkor mit szeretnél? - kérdezte.
- Nem tudom, nem Én kaptam vissza a lábam! - rántottam vállat.
- Menjünk vacsorázni! - találta ki Hazza.
- Benne vagyok! - mosolygott Liam.
- Akkor ez egy randi est? - kérdezte hatalmas mosollyal Becky.
- Úgy is mondhatjuk. - vigyorgott Roxy.
- Na, erre sem megyek! - mosolyogtam, majd leugrottam a pultról.
- De most miért? - kérdezte Jesy és hozzám szaladt.
- Mert gondolom, Zayn a nővéremmel jön, Becky Niallel, Roxy Harryvel, Te Liammel, bár nem fogod be vallani, Louis Eleanorral Én, pedig egyedül! - mutogattam végig.
- Na, de kérlek! - nyaggatott Roxy.
- Nem, minek? Úgy is, csak fölösleg leszek! - mondtam.
- Sosem vagy az! - ölelt magához Liam, aki ebben a pillanatban rohant oda mellém.
- De most minek menjek? Ti elromantikáztok Én, pedig elleszek. - rántottam vállat.
- De nem! Te is benne vagy az egyik bandában, ezért jönnöd kell! Nem fogunk kihagyni semmiből! - rázta meg a kezem Zayn.
- De pont ez a baj, hogy nem fogtok kihagyni semmiből, de akkor is fölösleges leszek, de ti majd próbáltok úgy viselkedni, hogy ne érezzem, de fogom! - mondtam karba tett kézzel.
- Imádom, hogy ennyire makacs vagy! - mondta unottan Becky.
- Tudom! - mondtam és vetettem rá egy vigyort.
- De kérlek! - ült a nyakamba Roxy.
- Nem kellett volna! - nevettem, majd rohantam vele a kertbe és beledobtam a medencébe.
- Aljas! - mutatott rám.
- Így sem jössz, ugye? - kérdezte fáradt fejet vágva Jesy.
- Jól gondolod! - mosolyogtam.
- Akkor mit csinálsz? - kérdezte Becky.
- Hmm... talán hazamegyek és a legjobb haverommal leiszom magam! - mosolyogtam.
- Nem! - mondta Roxy és hátulról majdnem megölelt, de mivel Louis előttem volt mögé ugrottam és Őt ölelte meg.
- Kösz! - nézett hátra Lou.
- Bocs, de nem akartam vizes lenni. - néztem rá ártatlanul.
- Tartozol! - mutatott rám összehúzott szemekkel.
- Oké. - egyeztem bele.
- Oké, akkor eljössz! - mosolygott.
- Fú, ilyenkor nem szeretlek! - mondtam.
- Én is téged! - mondta.
- Na, indulj! Megszárítalak! - mondtam és belöktem a nappaliba.
- Te engem?! - kérdezte pimasz mosollyal. - Benne vagyok! - mondta és elindult felfelé.
- Gondoltam, mielőtt megráz a hajszárító, segítek, de ha gondolod, akár maradhatok is! - vigyorogtam.
- Most mondtam, hogy benne vagyok! - mondta, megfogta a karom és elkezdett húzni fel a lépcsőn.
Kutattam a szekrényemben, majd az egyik polc leghátsó részén megtaláltam a ruháit, amit a lusta napon itt hagyott.
- Tessék! - mondtam és a kezébe nyomtam egy törölközővel együtt.
- Azt hittem, segítesz! - mondta, mire becsaptam az ajtót.
- Álmodozz csak! - kiabáltam be, mire kihallatszott a hangos nevetése.
Pár perc alatt kész lett és megszárítottam a haját.
- Profi vagy! - mosolygott, miközben a haját igazgatta.
- Csodálkozol? A legjobb haverom 17 éves! Hetente hurcolom haza részegen, vagy szedem össze valahonnan az utcán, ahol hívott. Bár, ez fordítva ugyan így igaz. - rántottam vállat mosolyogva.
- Mit csinálsz majd a turnén? - kérdezte nevetve.
- Majd a csajok! - legyintettem, mire felnevetett.
- Miért nem akarsz jönni? - kérdezte.
- Tényleg csak fölösleg leszek. Tudom, hogy szerettek, aranyosak vagytok, de akkor is! A tény az tény! Nem kell hülyének nézni, tökéletesen levágtam az egészet. - mondtam, miközben kiléptem a fürdőmből.
- Ez tökéletes butaság! - nevetett. - Nem leszel fölösleges! Ahogy sosem! - mosolygott és megölelt.
- Úgy sem foglak meggyőzni titeket! Tudom, de akkor is így érzem. Én vagyok az egyetlen szingli, ami nem zavar, de egy ilyen mit tudom én, hányas randin elég ciki lesz! - mondtam.
- Hülye vagy, ha így érzed! Először is, az, hogy nincs senkid, csak erősíti azt, hogy egy bombázó vagy, akit sose lehet meghódítani! - mosolygott. - Másodszor, pedig úgy sem fogsz unatkozni! - mondta és megölelt.
- Mióta vagyok Én akkora bombázó? - kérdeztem.
- Nem tudom, de ez már akkor lejött nekem, mikor megláttalak a laptopomon. - mosolygott.
- Oké, akkor menjünk. - mondtam vállat rántva és megindultam ki.
Lerobogtam a lépcsőn, majd a kanapéra vágódtam.
- Ki vagy? - kukucskált ki a konyhából Becky, majd mikor meglátott gonoszan elmosolyodott.
- Meg nem próbáld! - szóltam rá, de már nekifutott.
Erőből rám ugrott, amit Louis a lépcsőről nézhetett végig.
- Te hülye állat! - nevettem.
- Mégis erősebb vagyok nálad! - nevetett.
- Nem hinném! - mondtam, majd fordítottam a helyzetünkön és felé tornyosultam.
- Most komolyan ezt akarod? - kérdezte, miközben Louis értetlen fejére pillantott.
- Kicsit megszívatjuk Louist? - kérdeztem a füléhez hajolva, suttogva, mintha valami teljesen mást suttogtam volna.
- Benne vagyok. - mondta hangosan, mosolyogva.
Louis fejére pillantottam, de nem vette észre, annyira le volt döbbenve, azon amit éppen lát.
- Hát, akkor legyen! - mosolyogtam, majd most már látványosan ránéztünk Louisra, a fejünket odafordítva.
- Látnod kéne az arcod! - röhögött Becky.
- Minden pénzt megér! - nevettem, majd Becky mellé ültem.
- Nem vicces! - mutatott ránk.
- De, az! - nevettem.
- Mit csináltatok? - jött ki a konyhából Jesy, majd mikor meglátott, megforgatta a szemeit.
- Te megcsalsz? - trappolt ki a konyhából nevetve Roxy.
- Nem! - kiabáltuk egyszerre Beckyvel.
Erre mind felnevettünk Loun kívül.
- Tartunk horror nézést estig? - kérdezte vidáman Roxy.
- Benne vagyok! - kiabáltam.
5 perc múlva, már ment a film. A legjobban Becky, Niall és Louis féltek. Én minden részét végignéztem szemeltakarás és hasonlók nélkül. Roxy be is aludt rajta. Én kitaláltam, hogy megijesztem a népet. Kimentem WC-re, majd ott felkaptam a fekete köpenyem, majd a kanapé mögé osonva horror sikolyt hangoztattam, mire Roxy felkelt és leesett a kanapéról, Louis eldobta a kukoricát tállal együtt, Jesy és Niall felsikoltott, Liam és Zayn is felugrott Harry, pedig valóságos macska ugrással termett rajtam. Én, szakadtam a röhögéstől.
- Bénák! - nevettem.
- Megöllek! - mondta Roxy és megindult felém.
- Nem fogsz, mert készülődnünk kell! - mosolyogtam és felszaladtam.
Gyorsan elkészültem, nem bonyolítottam túl a ruhám. Lepattogtam a lépcsőn, majd leültem a kanapéra.
- Rebel, érdekes cipő! - mosolygott Jesy, mikor lejött.
- Én veletek ellentétben nem randizom. - mosolyodtam el.
- Akkor, indulhatunk hozzánk! - mosolygott Liam.
- Én a saját kocsimmal megyek, az étteremnél találkozunk! - mosolyogtam, majd a kabátomat és a táskámat felkapva a garázs felé indultam. Beültem, hátra dobtam a táskám és, már indultam is. Mikor kihajtottam, pontosan Louis autója mellé érkeztem. Lehúztuk az ablakot, majd egy 100 wattos mosolyt eresztettem.
- Ki megy veled? - kérdeztem.
- Ú, Rebel! - nézett előre Becky.
- Én is itt vagyok! - kiabált Niall.
- Jesy! - mondta Jesy és lehúzta az ablakát.
Louis mellett, Liam ült. Bekapcsoltam a rádiót, bedobtam a számba egy rágót, majd rágni kezdtem.
- Léptem! - mosolyogtam oldalra, majd teljes gázzal elindultam előre.
Először, nem is az étteremhez mentem. Sosem mondtam el senkinek, de mindig is vonzott a veszély. Az egyik volt barátom, Charlie, Ő húzott bele ebbe az egészbe, amiből kilépni nehezebb, mint gondolnám. Mikor behajtottam az ismerős elhagyatott autóbontó területére, megpillantottam az ismert autókat. Beparkoltam, majd a kabátomat felkapva és a táskámat a vállamra véve kiszálltam. Bezártam az autóm, majd az ismert épület felé vettem az irányt. Charlie a szokásos helyén, a tornácon ült. Charlie:
- Á, Szépségem! - mosolygott és felém sétált.
- Szia. - mondtam kifejezéstelen arccal.
- Nem is örülsz, hogy újra találkozunk? - kérdezte hatalmas mosollyal. - Még mindig gyönyörű vagy! - mosolygott és miközben megölelt megpuszilta az arcom.
- Inkább menj vissza a kis ribikhez! - mondtam azokra az alul öltözött lányokra utalva, akik mindig körülugrálják.
- Kérlek, ennél okosabb vagy, hogy őket sértegesd! - mondta.
- Igazad van, nem ezért jöttem! - mondtam és megráztam a fejem.
- Akkor miért Cicám? - kérdezte és közelebb jött, amíg egészen a kocsijának nem ütköztem, miközben hátráltam.
Nekiütköztem, de Ő közelebb hajolt és megcsókolt. Közben felültetett a motorháztetőre. Mikor elváltunk
egymástól, ellöktem magamtól és leszálltam az autójáról.- Most mi bajod? - kérdezte értetlenül.
- Az, hogy Én nem szeretlek és nem is foglak! Hagyj békén! - szóltam rá.
- Te jöttél ide! - mondta és idegesen felnevetett.
- Igen, hogy legyőzzelek! Újra! - mosolyogtam gonoszan.
- Gyere, válassz autót! - mosolygott.
- Az enyém tökéletes! - mosolyogtam és beültem.
- Te tudod. - rántott vállat.
Beálltunk a rajthoz, majd az egyik haverja indított volna, de mikor meglátott elmosolyodott.
- Újra itt van a Veszély Hercegnője! - mosolygott, majd indított.
Mindketten kilőttünk. Először végig vezettem, majd megelőzött. Ez volt a legújabb taktikám, amit még Ő sem ismer. Elhitettem vele, hogy nyerni fog, majd a célhoz közelebb érve, gyorsítottam és a célban, már Én vezettem. A második körben végig vezettem, majd az utolsóban is lejátszottam ezt, így Én nyertem. Megálltunk egymás mellett, majd egy önelégült mosolyt villantottam.
- Gratulálok! - mosolygott.
- Köszönöm! - mosolyogtam. - Jó voltál, de nem eléggé! - kacsintottam.
- Szexi vagy! - mosolygott.
- Hidd el, hogy nem fogok elpirulni. - nevettem, majd kihajtottam a elhagyatott gyár területéről.
Mikor az étterem elé értem, megigazítottam magamon a ruhát, majd kiszálltam. Becsaptam az ajtót, majd a táskámat a vállamra kapva beléptem. Az étterem sarkában találtam a csapatot. Mosolyogva huppantam le a nővérem mellé.
- Szia! - mosolygott és megpuszilgatott.
- Sziasztok! - mosolyogtam.
- Hol voltál? - kérdezte Jesy.
- Hosszú. - legyintettem.
A vacsora igazán unalmas volt, a legtöbb párbeszédből kimaradtam, ahogy vártam. Utána Eleanor elment, Ő nem jött felünk.
- Hova megyünk? - kérdezte Roxy.
- Gyertek át hozzánk! - mosolygott Hazza.
- Minek? - kérdeztem.
- Mi aludtunk nálatok, most ti jöttök! - mosolygott Liam.
- Oksa! - rántottam vállat.
- De előtte, nem mehetnénk haza? - kérdezte Becky.
- Nem édesem! - ölelte magához Niall.
- Ki jön velem? - kérdeztem.
- Én! - ugrottak fel a csajok.
- Oké. Akkor lányok a fiúk ellen! - mosolyogtam.
Beültünk, majd elindultunk. Egyszerre érkeztünk meg.
- Voltatok már itt. - mosolygott Hazz.
- Oké, de ki hol alszik? - kérdezte Becky.
- Te velem! - húzta magához Niall.
- Engem nem érdekel, csak aludhassak! - mondtam.
- Oké, akkor mindenki zuhanyozzon le. - mosolygott Zayn.
- Velem tartasz? - kérdezte huncut mosollyal Lola. - Félek egyedül. - nézett ártatlanul Zaynre.
- Nem is kérdés! - vigyorgott rá Zayn, majd felszaladtak.
Mindenki szét szóródott Én, pedig Louisval felmentem a szobájába.
- Ez jó lesz? - kérdezte Louis mosolyogva egy csíkos pólóval a kezében.
- Tökéletes. - vettem el tőle, majd egy ugyan olyan csíkos boxert is adott.
Elindultam a fürdőbe, majd Louis megfogta a karom.
- Nem félek egyedül! - mosolyogtam.
- Biztos? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Igen. - mosolyogtam.
Bezárkóztam, majd gyorsan készen lettem.
- Jól áll! - mosolygott, ahogy végignézett rajtam.
- Köszönöm! - nevettem.
Louis is gyorsan lezuhanyozott. Elindultunk le a lépcsőn. Zayn szobájából érdekes hangok szűrődtek ki.- Nincs hozzáfűzésem! - nevettem, majd leszaladtam.
- Ennék valami édességet! - fogta a hasát Tommo.
- Akkor sütünk! - húztam magammal.
1 óra alatt lettünk kész a muffinokkal, amikre én még 2 óráig csináltam a díszeket. Louis nagyon vidáman nézegette a sütiket, mikor készen lettek.
- Akkor, most mindent megesszük? - kérdezte a tenyerét dörzsölve.
- Igen! - mosolyogtam.
Beültünk a kanapé elé, majd ott eszegettük meg a sütiket. Én Louist, Zaynt és Liamet ettem meg. Miután megettük, valahogy ott elaludtam.
Ha tetszett, jelezzétek! ~L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése