Reggel Cara ébresztett.
- Szia drágám! Tudom, hogy tegnap milyen éjszakád lehetett, de mivel te vagy az egyik, aki nem másnapos, így megkérlek, hogy készítsd össze a csapatot. Liam, Jesy és Lola is készülődik. - mosolygott.
- Oké. - suttogtam, majd felkeltem.
Hatalmas kínok közt jutottam el a konyháig. Mind ittunk egy kávét.
- Na, akkor kezdjük! - mondtam.
- Kölcsön vehetem őket? - mutatott a kutyákra Liam.
- Persze! - mosolyogtam.
- Gyertek! - mondta Liam, mire szaladtak vele.
Richard éppen kekszet evett.
- Richard, jössz velem felkelteni embereket? - kérdezte Jesy.
- Még szép! - mondta és a vállára repült.
- Jó, Én is megyek. - mondtam.
Bementem a szobámba, ahol volt változás. Louis hason feküdt és el volt terülve az egész ágyon. Először Roxyt keltettem föl. Ő a fejét fogva átment a szobán, egészen a konyháig. Louis mellé léptem, majd a hátát simogattam.
- Louis! - mondtam, mire rögtön felkelt.
- Ez olyan, mint mikor jártunk. - mosolyodott el.
Én is, csak mosolyogtam, majd körbe nézett.
- Hogy kerülök ide? - kérdezte a fejét fogva.
- Tegnap bulizni voltunk. Én vezettem. - mondtam.
- Ó, jó neked! - mondta.
Leültem mellé az ágyra, majd a fejét az ölembe tette.
- Nem volt fura itt aludnod? - kérdeztem.
- Nem, miért? - kérdezte értetlenül.
- Nem tudom, a volt barátnőd mellett aludtál, mikor a másik szobában aludt a barátnőd. - mondtam.
- Nem. - rántott vállat. - Te egész éjjel ápolgattál? - kérdezte, mire csak bólintottam.
- Nem kellett volna. - mondta.
- Ne hülyéskedj! Kiszedtél egy tálat a lábamból! Mondhatni, megműtöttél! - mondta, mire elnevette magát.
- Jó, de nem vártam érte semmit. - mondta.
- Itt van fájdalom csillapító. - adtam a kezébe.
Víz nélkül lenyelte. Mosolyogva fölálltam, majd kimentünk a konyhába. Készítettem reggelit. Nem sokkal később, már mindenki evett. Én is ettem egy kicsit, majd leültem a kanapéra.
- Fáradt vagyok. - mondtam.
- Beszámol valaki arról, hogy mi volt? - kérdezte Heather és leült mellém, majd jött Louis és az ölébe húzta, miközben belepuszilt a nyakába.
Én fejemet fogva hátrahajtottam, mire Richard az orromra szállt.
- Szia! - bökte meg a homlokom.
- Szia életem! - mosolyodtam el. - Nincs kedved leszállni rólam? - kérdeztem, mire átröppent a vállamra.
Ekkor az ölembe ugrott a két kutya és játszani kezdtek.
- Röviden annyi, hogy titeket lehetett látni, amíg annyit nem ittatok, hogy elvonszoltátok magatokat, pontosabban egymást az asztalig, ahol beszélgettünk, majd örültünk, hogy nem teperitek le egymást az asztalon. - mondtam és fogtam a fejem. - Utána haza jöttünk. Senki nem hányta össze a kocsim! Juhé! Itthon Roxyt bevonszoltam a szobámba, majd hányt egyet és elaludt a fürdő szoba szőnyegen. Utána Louis elkezdett perverz kérdéseket feltenni, mint például: "Miért vonszoltál be a szobádba?" - mondtam, majd kis szünet. - Mikor rájöttél, hogy ez nem pálya, berohantál a mosdóba és órákig hánytál. - mondtam. - Visszagondolni is szörnyű! - mondtam.
- Tartozom neked egy karton energiaitallal. - mondta Louis.
- Ja, ez egy jó ötlet. - mosolyodtam el halványan.
- Tehát folytassuk a sztorit! Ott ültem melletted, majd mikor jobban lettél, elszédültél az ágyamig és elaludtál. - mondtam.
- És te? - kérdezték egyszerre.
- Mosakodtam, fogat mostam és alvás. - mondtam.
- Ti együtt aludtatok? - kérdezte Heather.
- Igen. - mondtam egyszerűen az igazat.
- Nem kell haragudnom? - kérdezte.
- De, tiszta megtiszteltetés volt egy büdös, részeg ember mellett aludni. - mondtam.
- Tényleg büdös vagy! - szagolta meg Heather.
- Ahogy te is! - mondta Jesy.
- Louis, a megfürdetésedet inkább kihagytam! - mondtam.
Louis és Heather is elmentek zuhanyozni. Én ahogy vízszintbe kerültem elaludtam a kanapén. Arra keltem, hogy valaki belép a bejárati ajtón.
- Felkeltettelek? - kérdezte Louis.
Bólintottam, de még mindig hason fekve figyeltem Louist.
- Nem akartalak, bocsánat. A többiek interjún vannak, csak ránk nem volt szükség, mert csak azok kellettek, akik járnak. - mondta, majd leült a fejemhez.Én a hátamra fordultam, majd kicsit feljebb csúszva Louis ölébe hajtottam a fejem. Néztem, ahogy koncentrál a tv-re. Mikor meglátta, hogy Őt figyelem grimaszolt egyet, mire felnevettem. Hirtelen ránk ugrott Barney, majd utána Málna. Barney inkább Louishoz ugrott fel, miközben majdnem belelépett a számba.
- Barney, te tényleg nagyon sötét vagy! - löktem arrébb.
- Hozzám jött, erre te lelököd?! - kérdezte Louis.
- Bocsánat, de majd akkor ne szólj rá, hogyha a te szádba lép bele! - nevettem, majd felültem.
- Ne már, dőlj vissza! - kérlelt.
- Miért? - kérdeztem mosolyogva.
- Mert kényelmes, meg csavargatom a kis göndör tincseid! - mosolygott.
- Jó, de csak mert te vagy az egyetlen ember, aki szereti a hajam. - mondtam és visszadőltem.
- Dehogy, a te hajad legalább olyan, mint Hazza haja. - mosolygott.
Valahogy sikerült megint elaludnom. Hirtelen arra keltem, hogy Skype van a tv-n. Éppen, hogy kinyitottam a szemem, Niall belesikított a tv-be. Én hirtelen leestem a kanapéról, majd megtámadt a két kutyám.
- Hagyjatok! - nevettem.
- Mi van, nem vagy elég határozott a kutyáidnak? - nevetett Liam.
- Ne, induljatok innen! Hol van Louis! - mondtam, mire ráugrottak.
Felálltam, megráztam a hajam, majd felültem a kanapéra Louis mellé.
- Gyertek. - mondtam.
Odarohantak hozzám, majd simogatni kezdtem őket, mire szépen elfeküdtek. Barney nem fért el egy fél kanapén, ezért félig belefeküdt Louis ölébe, de közben bökdöste, mert nem fért el, ott, ahol az előbb feküdtem.
- Mizu? - kérdeztem.
- Éppen az öltözőben vagyunk. - mondta unottan Roxy.
- Én, pedig kialudtam magam. Amiben elfáradtam és azt is kipihentem. - nevettem.
- Lou, te mit csináltál? - kérdezte tőle Heather.
- Tv-ztem. - rántott vállat.
- Hol vagy szerelmem?! - kiabáltam, majd a fejemre szállt Richard.
- Itt vagyok. Én csak kutattam.- mondta.
- Mit kutattál? - kérdeztem.
- Csak Zayn cuccai között. - mondta.
- Mit kerestél a cuccaim között? - kérdezte Zayn.
- Semmit! - mondta, majd elrepült.
Én felnevettem. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Ú gyerekek, megszívatom Charliet! - nevettem.
- Hogyan? - kérdezte Roxy.
- Egy kicsit játszom az idegeivel, de senki egy szót sem senkinek és senki nem haragszik rám! - mondtam.
- Oké, halljuk. - nevetett Lola.
Felvettem.
- Szia, nem zavarlak életem? - kérdezte.
- De, egy kicsit. - mondtam.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
Gyorsan befogtam Louis száját, mert tudtam, hogyha kimondom, nevetni fog.
- Éppen a ruháimat keresem! - mondtam, mire Louis a kezembe kuncogott.
- Hol vagy? - kérdezte idegesen.
- Mi közöd hozzá?! - mondtam.
- Ki van a szobában? - kérdezte.
- Louis, de alszik és le kell lépnem, mire ideér a barátnője, tehát nem csevegnék tovább! - mondtam.
- Állj! Hagytad neki, hogy kihasználjon?! - kérdezte idegesen.
- Pont te mondod?! - kérdeztem és elnevettem magam. - Egyébként úgy mondanám, hogy egymást használtuk ki! - mondtam.
- Megölöm! - kiabálta.
- Nem hinném. - mondtam.
- Miért? - kérdezte.
- Mert elvileg szeretsz, bár tudom, hogy kamu, de mindegy! Tehát, ha egy ujjal is hozzá érsz, keresztbe lenyeletem veled a csinos kocsidat! - mondtam.
- Szexi a hangod! - mondta.
- Nekem mindig szexi a hangom. - mondtam és letettem.
Mindenki röhögni kezdett.
- Fú, nagyon utálhat! - nevettem.
- Hát még engem! - mondta Louis.
- Indulás az interjúra! - mondta nekik Cara, majd letettek minket.
Én nevetve üldögéltem tovább.
- Amúgy, ez a világ legfurább dolga volt! Sarah ilyenekkel viccelődik! - nevetett Louis.
- Ez most Rebel volt, mert Charlie nem ismeri Saraht. - mondtam.
- Bánhatja, mert Ő egy angyal. - mosolygott Louis.
Én paradicsom színű lettem és az arcom a kezembe temettem.
- Ezt imádom Rebelben! Soha nem pirul el! - mondtam.
- Pedig, ez édes! - mondta és óvatosan a derekam átölelve magához húzott. - Rebelben, pedig ez olyan szexi! Meg vicces, mikor mindig közli a tényt, hogy ne számítsak arra, hogy elolvad! - nevetett.
Én, csak nevettem. Hirtelen csöngettek. Én szaladtam, majd a dühös Charliet pillantottam meg, aki nem ismert fel.
- Szia kislány! - mutatta be a legszexibb mosolyát.
- Ki vagy? - kérdeztem.
- A barátod leszek! - kacsintott.
- Vagy inkább egy öntelt majom! - csaptam az orrára az ajtót.
Elment. Amíg a többiek nem jöttek, csak beszélgettünk.
- Milyen volt egész nap heverészni? - kérdezte Lola.
- Ah, imádtam! - mosolyogtam.
- Te mindent imádsz, amiben nem kell mozogni! - nevetett Harry.
- Úgy van! - mondtam.
- Holnap este megyünk haza. - mondta Liam.
- London! - ugrottam fel.
- Hiányoztál! - támadta le Louist Heather.
Én inkább bementem a szobámba. Egyáltalán nem tudtam aludni, ezért inkább rajzolgattam, amit nagyon régen csináltam már. Órákig, csak rajzolgattam, ugyan azt az embert. Mikor készen lettem és, már csak nézegettem őket Lola tört rám.- Rajzoltál?! - csodálkozott.
- Igen. - mondtam.Megnézte őket és a szája is tátva maradt.
- Ezt meg kell mutatnunk a többieknek! - mosolygott.
- Biztos lehetsz benne, hogy nem fogom! - mondtam.- De ezek tökéletesek! - mosolygott.
- Nem baj! - mondtam.
- Akkor csak Roxynak, Jesynek és Beckynek! - mosolygott.
- Jó, de akkor őket hívjuk ide! - mondtam.
Kiszaladtunk, majd Roxy ölébe ugrottam.
- Gyönyörűség, nem jössz? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- De, csak tudnám hova! - mondta.
Bevitt Roxy, míg a többiek jöttek utánunk. Letett a szobámba.
- Ezeket rajzoltam. - adtam a kezükbe.
- Juj, gyönyörűek! - mosolygott Jesy.
- Úgy sajnállak! - ölelt át Becky.
- Megszoktam. - mondtam.
Fél óráig csodálták a rajzaimat. Utána kivonultunk.
- Ez is egy ilyen rejtett tehetséged? - kérdezte Jesy.
- Aha. - nevettem.
- Neked csak olyan van! - nevetett Roxy.
- Jó, évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy többet soha és most mégis. - mondtam.
- Akkor is! - ölelt át hátulról Lola.
- Ezt hagyd abba! - mondtam, mivel forogni kezdett.
Elengedett, majd egyszerűen elvágódtam a kanapén. Jött a két kutya és a papagáj. Minden állatom hozzám bújt, majd elaludtak.
- De édesek! - mosolygott Heather.
- Igen. - mondtam.
Akik ma interjún voltak, mind elmentek aludni. Én az állatkáimat is a helyükre vittem, majd megtámadtam a zuhanyzót. Nem vittem magamnak pizsamát. Becsavartam magam egy törölközőbe, majd megmostam a fogam. Mikor kiléptem, nagyon megijedtem. Louis ült az ágyamon. Mikor meglátott elmosolyodott.
- Te itt? - kérdeztem valami hülyeséget.
Nagyon zavart, hogy Ő ott ül előttem Én, pedig állok egy száll törölközőben.
- Tudod, gyönyörűen rajzolsz! - mutatott az asztalra.
Én a kezeimbe temettem az arcom, de éreztem és hallottam is, ahogy közelebb jön.
- Köszönöm. - hajtottam le a fejem.
- Miért engem rajzoltál? - kérdezte.
- Nem tudom. Egész nap veled voltam. - rántottam vállat.
Ó, dehogy nem! Mert szeretlek, csak egy félős nyuszi vagyok, aki nem meri bevallani! - mondtam magamban.
- Értem. Akkor hagylak átöltözni. - mondta és kiment.
Felvettem a pizsamám, majd bedőltem az ágyba.
Reggel rögtön Rebellé változtam. Friss voltam, reggeliztem, majd járkáltam a városban. Egészen estig. Éppen egy sarkon sétáltam vissza a kocsimhoz, mikor valaki elkapott és a kezét a számra szorította. Bedobott az anyós ülésre, majd bevágódott mellém. Charlie volt. Elvitt egy elhagyatott telepre, ahol a haverjai is voltak.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Csönd legyen! - mondta és vonszolt maga után.
Nekivágott a falnak, majd elmosolyodott. Megcsókolt. Hozzá bilincselt egy csőhöz, majd leragasztotta a számat. Otthagyott. Versenyzett pár kört, majd visszajött értem.
- Tudom, nem szép bánásmód egy egy bajnokkal, de szeretlek és nem bírom elviselni, hogy szenvedsz egy senkiházi miatt! - mondta és megsimogatta az arcom.
- Talán azért nem érted, miért szenvedek inkább, mint veled vagyok, mert sosem szerettél még senkit! - kiabáltam, mire úgy felpofozott, hogy a fejem a falnak ütközött, Én a földre estem az orromból, pedig folyt a vér.
- De igen! Most is szerelmes vagyok! - üvöltötte.
- Tudod, nem! Egy ujjal sem ártanál nekem, ha szeretnél! De te, csak ütsz, vagy kiabálsz vagy fojtogatsz! - mondtam.
- Mert egyszerűen látom rajtad, hogy szenvedsz mellette! Mert talált mást! Tudom mit érzel, mert Én ugyan ezt érzem! Én szeretlek téged, te mást szeretsz! Fáj! Legalább annyira, mint neked! - mondta.
- Hazudsz! Ha szeretnél, kedves lennél, nem zaklatnál! Elhívnál egy normális randira! Nem, pedig felpofoznál! - mondtam sírva.
- Ne nevezz hazugnak! - üvöltötte, majd megint pofon vágott.
Nem tudtam felkelni a földről.
- Állj fel! - üvöltött rám.
- Nem tudok. - suttogtam.
- Mi? - kiabált.
- Nem tudok! Beleestem egy tálba pár napja. - hazudtam.
Nem azért nem tudok felállni.
- Eddig tudtál járni! Kelj fel! - üvöltött.
- Fogd fel, hogy ne tud! - kiabált egy ismerős hang Charlie háta mögül.Fogalmam sincs, honnan tudja, hogy bajban vagyok.
- Ne merd bántani! - kiabált Charliera, majd egy tökéletes ütéssel gyomron vágta, mire összerogyott.
Louis oda lépett elé, leguggolt, majd ütni kezdte.
- Sosem lesz a tiéd! - mondta vérrel teli szájjal Charlie.
- Lehet, de a tied sem! - mondta, majd egy nagyobb ütéssel leütötte.
Louis hozzám sietett, majd leguggolt.
- Félek. - suttogtam remegő hangon.
- Nem kell, vigyázom rád! - mondta, majd Charlie zsebéből kivette a kulcsot és kinyitotta a bilincset.
Megsimítottam a két csuklóm. Louis óvatosan felvett az ölébe, majd az autójáig vitt. Én az arcom a mellkasába fúrtam. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Louis berakott, bekötötte az övem, majd apró puszit adott az arcomra. Beült mellém, majd bekötötte magát.
- Semmi baj, minden rendben lesz! - mondta, majd elindultunk.
Csöndben sírtam és néztem a lámpákat. Louis óvatosan vett az ölébe és becsukta az autót. Gyorsan felértünk és nyitotta volna az ajtót.
- Nincs nálam kulcs! - mondta.
- Vedd ki a farzsebemből! - mondtam neki.
- Csak, hogy tisztázzuk, semmi tapizás! - mondta és óvatosan kivette a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.
Letett. Én meg tudtam állni a lábamon.
- Egymást vertétek össze? - kérdezte Roxy.
- Nem, Charlie volt. - mondtam.
Lola odarohant, majd megölelt.
- Jól vagy? - kérdezte ijedten Jesy.
- Igen, csak a fejemet ütöttem meg. - mondtam.
- Louis, van valami bajod? - rohant hozzá Heather.
- Nincs. - mondta és hozzám sietett.
A lányok segítettek megmosni az arcom. Elmondtam, hogy mi történt. A kutyák és Richard is ijedtek voltak. Lassan mindenki elment aludni, csak Louis maradt velem.
- Nyugodtan menj aludni. - mondtam neki. - Megleszek. - mondtam, de meg sem moccant, ült mellettem az ágyon.
- Figyelj, itt leszek! Nem hagylak egyedül! Tudom, látom rajtad, hogy félsz! - mondta és megsimogatta a hajam. - Amíg nem nyugszol meg, itt leszek! - mondta határozottan.
- Ha elalszom, te is elmész aludni? - kérdeztem.
- Nem, veled leszek! - mondta.
- Legalább, aludj! - kértem, mire bólintott.
- Melletted? - kérdezte.
- Igen, ha nem nagy kérés. De nekem az is jó, ha mész Heatherhöz normálisan. - mondtam.
- Nem megyek sehova. Egyáltalán nem nagy kérés. - mosolyodott el a végére.
- Akkor vedd át a pizsamád, vagy zuhanyozz! - mondtam.
- Nem megyek mellőled sehova! - mondta.
- Pedig, nem fogok beülni melléd a fürdőbe. - mondtam.
Louis nem válaszolt, csak boxerig vetkőzött. Bebújt mellém, majd majd visszatakart minket.
- Ha rosszat álmodsz, felkeltesz, ahogy akkor is, ha fáj valamid! - mondta.
- Rendben. - bólintottam, majd nagyon óvatosan egy kicsit közelebb húzódtam hozzá.
Louis halványan elmosolyodott, majd közelebb jött és szorosan magához húzott. Amíg el nem aludtam, simogatta a hátam. Mondjuk, emiatt nem élvezhettem sokáig közelségét, mert pár pillanat alatt, már szuszogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése