* Louis szemszöge *
Már előre féltem, hogy mi lesz ha hazaérek. Annyira jól érzetem magam Sarahval. De szeretem Eleanort. Mellettük, pedig ott van Rebel, aki olyan mint egy a tenger. Gyönyörű, de veszélyes. Sose lehet tudni, hogy milyen lesz velem. Liam elmondása szerint, a bulin "eléggé összemelegedtünk". Pontosabban, hallottam a tejszínhabos esetekről. Amit, szégyenlek, El miatt, de Rebel miatt nem. Nem csak játszottam vele, de Ő kifejezetten játszott velem. Egyszer, nyíltan simogat az öltözőben, de közben távolságtartó és megközelíthetetlen.
Hogy szerethetek 3 még, csak nem is hasonló lányt?! - ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amíg a taxiban ültem.
Mikor benyitottam, mindenki a kanapén ült. Próbáltam csöndben elsunnyogni, de megláttak.
- Louis! - szólt utánam Hazza.
- Megyek. - mondtam és visszasétáltam.
- Ugye tudod, hogy ez így nem mehet tovább? - kérdezte Liam, mire bólintottam.
- Sarah, Rebel és Eleanor?! Lou, ez neked lesz a legrosszabb! - mondta Zayn.
- Tudom! - bólintottam.
- Ha rájönnek, egyikőjük sem fog megbocsájtani, jogosan! - mondta Nialler.
- Választanod kell! - mondta Harry.
- De, ez minden, csak nem könnyű! - ráztam a fejem fájdalmasan.
- Haver, tudjuk! De ez így akkor sem megoldás, hogy mindenkinek hazudsz! - mondta Liam.
- Srácok, megoldom! De segítsetek! - kértem őket.
- Louis, ebben nem tudunk! Ebben az egyben nem. Te tudod, hogy mit érzel! Mi nem szerethetünk helyetted senkit! - rázta a fejét Zayn.
- Igazatok van! De, most megyek alszom egyet! - mondtam és, feltűztem a lépcsőn.
Lezuhanyoztam és aludni akartam, de a bűntudat nem hagyott. Hajnalban sikerült elaludnom.
* Rebel szemszöge *
A "pár 1D mentes nap"-ból mi lett? Egy hétig a házunk felé sem néztem, csak Lolával voltam hajlandó kommunikálni. Ő és Zayn összejöttek, ami nála hatalmas dolog. Nem szeret nála fiatalabb fiúkkal járni. Ennek örültem, de ezen kívül egyáltalán, egy picit sem törődtem a fiúkkal, amit így utólag nagyon is sajnálok, mert egészen megkedveltem őket.
Reggel rá vettem magam, hogy Rebellé változzak és elmenjek a házunkba. Erre is délig könyörögtem rá magam, de fél kettőkor az ajtót nyitottam, ami nyitva volt.
Van itthon valaki! - gondoltam.
Mikor beléptem, teljes csend, senki sehol.
- Sziasztok! - kiabáltam, mire a lépcsőről hatalmas dübörgést hallottam.
Pár pillanat múlva megláttam, ahogy mindenki rohan lefelé, majd Louis hirtelen gurulni kezd és a feje a lábaim elé érkezik.
- Már jól kezdődik! - nevettem.
- Aha, egy kicsit fájt! - mondta nevetve, a hátát fogva.
A kezénél fogva felhúztam.
- Azért jó újra látni! - mosolyogtam, mire hatalmas vigyor ült ki az arcára és felkapott az ölébe.
Szorosan ölelt, majd letett.
- Egy pillanat! Ennyire szörnyűek vagyunk, hogy egy hét kiheverni minket? - kérdezte Harry.
- Ne morogj! - mosolyogtam és megöleltem.
A következő Nialler volt.
- Végre! - mosolygott és szorosan ölelt.
- Engedd! - lökte el Zayn, majd ugyan úgy, mint mikor lementem, megölelt.
- Én jövök! - ugrott elém Liam, majd kicsit megemelve ölelt.
- Húzzatok! - lökte le Őt Roxy.
- Hogy van az, hogy még csak egy telefont se kaptam! - kérdezte és az ölembe ugrott Én, pedig tartottam.
- Tudod elfoglalt az alvás és az unatkozás! - mosolyogtam.
A lányok egyszerre öleltek meg.
- Van mára valami program? - kérdeztem.
- Majd később lesz fotózás. - mondta Jesy.
- Rendben. - mondtam és felszaladtam a szobámba.
Elkezdtem nézni, egy filmet, ami ráadásul tök izgalmas volt, mikor rám tört Roxy, majd utána lassan jött mindenki és a végén már mind a szobámban ültünk. A film végére, megérkezett Cara. Most mindenki sietett, így időben indultunk. Semmi kiabálás. Az úton jó kedvünkben voltunk és végig énekeltünk, meg nevetgéltünk. Mikor odaértünk, Iris mindenkit megölelt, majd átöltöztünk és már kezdtünk is.
- Lesz olyasmi, mint a múltkor? - kérdezte Becky.
- Nem, de ha ragaszkodtok hozzá, még lehet is! - mosolygott.
- Nekem mindegy! - mosolyogtam vállrántva.
- De lenne egy nagyon jó ötletem! - mosolygott.
- Hallgatjuk! - mondta Jesy.
- A múltkori párok maradnak. A csajok leveszik a gatyát a fiúk, pedig a felsőt. A lányok felveszik a párjuk felsőjét. - mosolygott.
- Benne vagyunk. - mondtuk egyszerre mind.
Egyszer csak, egy barna hajzuhatag robbant be a stúdióba és egy szempillantás alatt Louis karjaiban volt.
- Akkor, először a lányokkal kezdünk! - mondta Iris.
Több képet is csináltunk. Közöset, külön-külön és csoportokban is. Ezt a fiúk is megtették, majd mind. A mostani képek, már sokkal jobbak lettek. Utána következett az izgalmasabb rész. Mind levettük a ruháinkat, de a fiúk nem adták be a pólókat. Én voltam a bátor, aki kinézett. Kidugtam a fejem.
- Valaki! - szóltam, de senki.
Mindegyik fiúnak szóltam, de nem hallották.
- Adjatok valamit! - mondtam a lányoknak.
Kaptam egy köntöst. Megdobtam vele a legkönnyebb célpontot, aki Niall volt. Mikor észrevett, röhögni kezdett.
- Az Én köntösömet hajigálom, ugye? - kérdeztem, mire nevetve bólintottak.
- Mit szenvedtek? - kérdezte nevetve Zayn, mert Niall neki is szólt.
- Pólók! - mondtam.
- Hozom! - mondta Harry, mire odaszaladt hozzám és odaadta őket.
- Kitaláljuk melyik kié! - kacsintottam, majd valaki hátulról meglökött, így majdnem kiestem az ajtón.
- Megölöm! - kiabáltam, majd becsuktam az ajtót.
Nagy nehezen megtaláltuk a pólóinkat. Azért mindenki köntösbe ment ki. Jesy odahozta az enyémet. Felkaptam és kimentünk. Nem tudtam mást nézni, csak Louist.
- Készen vagytok? - kérdezte Iris.
- Igen. - nevetett Roxy.
- Mi tartott idáig? - kérdezte Louis.
- Az, hogy a kedves agyalágyult csapat, nem adta oda a pólókat! - mondta Jesy, mire
felnevettem.
- De megoldottam! - nevettem.
- Akkor jó! - mosolygott Iris.
Így, Eleanort és a modelleket nézve, kicsit megingott az önbizalmam. Hiszen, mind magasak és tökéletesek. Én, pedig lábujjhegyen állva turkálok a konyhaszekrényben.
- Ki kezd? - kérdezte Iris.
- Louisék! - mondta Roxy.
- Nem! Majd a végén akarok lenni! - mosolyogtam és bebújtam Jesy mögé.
- Jó, akkor amíg nem jöttök, addig az öltözőben maradtok! - mondta és beküldött minket.
Roxy és Harry maradtak kint.
- Rebel, van valami baj? - kérdezte Becky.
- Nem fontos. - mondtam.
- Mond el, kérlek. - mosolygott Jesy.
- Eleanor. - mondtam halkan és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
- Nem értem! Mi a baj vele? - kérdezte Becky és mellém ülve, simogatni kezdett.
- Louis. - mondtam.
- Te! Ne! Ne mond! Megélem, hogy Rebel szerelmes! - ugrott fel Becky.
- Tényleg? - lelkendezett Jesy, mire bólintottam.
- De mi itt a baj? - kérdezte Becky.
- El és Sarah. - mondtam.
- Nem értem ezt. - rázta a fejét Jesy.
- Louis, randizott Sarahval. Kétszer! Plusz Eleanor és Én. - mondtam.
- Undorító! - rázta a fejét Becky.
- De titok! - mondtam.
- Persze, de most mi baj? - kérdezte Jesy.
- Úgy érzem magam, mint egy gonosz! - mondtam. - Tegyük fel, hogy ez egy mese! Én vagyok a mostoha lánya, Eleanor a hercegnő Louis, pedig a herceg! - mondtam.
- Á, megvan! - mosolygott Becky.
- Először is, nekünk te vagy hercegnő! Másodszor, pedig te profi vagy abban, hogy valakit hogyan kell féltékennyé tenni! Tedd meg! - mosolygott Jesy.
- Legyek gonosz? - kérdeztem.
- Nem, ez nem jó tanács! - rázta a fejét. - Mutasd meg, hogy te legalább olyan hercegnő vagy, mint El! - mosolygott Becky és megöleltek.
- Szerintetek menni fog? - kérdeztem.
- Nálad nagyobb hercegnőt, a világ nem látott, csak elő kell hozni! - mosolygott az egyik styliszt.
- Gyere, megigazítalak! - mosolygott a sminkes.
Pár perc alatt újra tökéletes formámban voltam.
- Rebel, te jössz! - mosolygott az éppen belépő Roxy.
Ő, ahogy a lányok is, könnyen észreveszik, ha sírtam.
- Mi a baj? - kérdezte és mit sem törődve a fotózással bevágta az ajtót és megölelt.
- Semmi! - mosolyogtam.
Kimentem és senki nem vette észre, hogy sírtam. Eleanor, nem is tudom... talán nem nézte jó szemmel ezt az egészet, de nem szólt egy szót sem. Csöndben ült és a pillantásával gyilkolt. Visszamentem, majd gyorsan felöltöztem. Nem volt kedvem tovább ott maradni.
- Lányok, majd hívlak! Sziasztok! - mondtam, felkaptam a táskám és, már ki is mentem az öltözőből.
- Szia Iris! - öleltem meg.
- Rebel! - szaladt oda Jesy, majd szorosan megölelt. - Minden rendben? - kérdezte, mire bólintottam. - Ha baj van, semmivel ne törődj, hívsz és rögtön ott vagyunk! - mosolygott, mire megpusziltam.
- Minden rendben Jesy! - mosolyogtam és kimentem.
Leérve a lépcsőn, kiszabadultam a friss levegőre. A friss levegőt rögtön elrontottam azzal, hogy rágyújtottam. A közeli parkban sétálgattam, majd leültem a padra. Egyszer-egyszer néhány könny lefolyt az arcomon. csak egyet felejtettem el, hogy az öltöző ablakai pont oda néznek. Hirtelen valaki az ölembe ült.
- Roxy, mit keresel itt? - kérdeztem.
- Majd jönnek a többiek, addig itt megvárjuk őket. - mondta az ölemben ülve.
- Oké! - mosolyogtam.
- De miért nem mondtad el? - kérdezte.
- Próbálom kiűzni magamból ezt a hülye érzést! - mondtam.
- De a szerelem csodás... - kezdte a szerelem monológot.
Több, mint 20 percig magyarázta, hogy a szerelem mennyire csodás. Addigra, már mindenki ott állt és Őt hallgatta.
- Roxy, elég! - mondtam és kilöktem az ölemből.
Rágyújtottam és a többiekkel együtt sétáltunk.
- Jesy! - mondtam és meglöktem.
A számmal szívet formáltam, így a füst is szív formájú lett. Ezzel szórakoztunk egy darabig, míg el nem szívtam. Akkor kezdődött a faggatás.
- Honnan jött ez a monológ? - kérdezte Becky Roxyt.
- Hát Rebel mondta, hogy nem akar szerelmes lenni! - mondta Roxy keresztbe font kézzel.
- Ez után az unalmas beszéd után, meg főleg! - mondtam, mire rám nyújtotta a nyelvét Én, pedig vissza és ezzel szórakoztunk.
Elég gyerekesen viselkedtünk, de vannak ilyen fura napjaink. Otthon, elment az összes jó kedvem.
- Rebel, mi lett veled? - kérdezte Harry és leült mellém az ágyamra.
- Mondhatok neked egy titkot? - kérdeztem.
- Persze! - mosolygott.
- De a fiúknak sem mondhatod el! - mondtam.
- Ígérem, hogy senkinek nem mondom el! - mosolygott.
- Beleszerettem Louisba. - mondtam halkan.
- Mikor mondod el neki? - kérdezte izgatottan.
- Soha. - mondtam.
- Eleanor miatt van rossz kedved? - kérdezte, mire bólintottam.
- Sajnálom! De legyél már egy kicsit vidám! - mosolygott.
Megráztam a fejem és hozzá bújtam.
- És mit szólnál hozzá, ha egy picit intézkednék az ügyedbe? - kérdezte.
- Hogyan? - kérdeztem.
- Egy kicsit távolabb kerülne Louistól El. - mondta és kacsintott.
- Megtennéd? - kérdeztem.
- Igen, de akkor te is segítesz! - mosolygott, mire bólintottam.
Szorosan magához ölelt és megpuszilta a fejem tetejét.
- Mivel holnap után indulunk, akkor kezdődik az akció! - kacsintott Harry, majd leugrott az ágyamról és kiment.
Harry ennyire jó barát lenne? Nem gondoltam volna...- gondoltam és közben legurultam az ágyról.
Nehézkesen felálltam, majd megindultam a konyhába.
- Ki jöttél? - kérdezte mosolyogva Liam.
- Úgy néz ki! - mutattam végig magamon.
- Hogy vagy? - kérdezte Roxy, aki éppen most termett mellettem.
- Hát... - gondolkoztam el. - Lustán, szomorúan és az életkedvem 0. - mondtam.
- Nincs kedved eljönni valamerre? - kérdezte Jesy, aki megjelenésétől halálra rémültem.
- Visszakapod! Amúgy nincs. - mondtam.
- Mi a terved mára? - kérdezte a "mindig, minden helyzetben nevetek és boldog vagyok" stílusban elém ugró Louis.
- Egész nap alszom. - mosolyogtam.
- Ne már! - mondta Louis és kisfiúsan a pultra könyökölt.
- Mire kellek? - kérdeztem.
- Gyere vidámparkba! - mosolygott Becky.
- Na még mit nem! - nevettem el magam.
- Akkor egész nap alszol? - kérdezte lelombozva Niall.
- Nem, még van az a verzió, hogy bepiálok, elszököm valahova, vagy kiugrom az ablakon! - vetettem rá egy amolyan "megbeszéltük?" mosolyt.
- Az utolsót, meg se próbáld. - mondta Becky.
- Még meggondolom! - kacsintottam, majd a csokimmal a kezemben, felszaladtam.
Végül úgy döntöttem elmenekülök. Gyorsan kerestem egy megfelelő összeállítást, majd a sminkemet és a hajamat frissítve lementem.
- Á, tehát elszöksz! - nevetett Zayn.
- Nem, elmenekül a problémái elől! - rázta a fejét Becky.
- Nem! Elmenekülök az érzésem elől! Sőt, ami még jobb, elveszítem! - mosolyogtam.
- Nem megoldás! - kiabált a nappaliból Roxy.
- Ne gyere ide! - kiabáltam, de késő volt, mert már előttem termett és hozott magával egy kisebb tömeget.
- De miért? Képzeld el! - mondta és belekezdett a monológba. - Az esküvődet! Ott állok majd, koszorúslányként, ahogy minden gyönyörűen fel van díszítve! És én leszek a gyerekeid keresztanyja.
- Állj le! - mondtam, majd egy egyszerű mozdulattal kiléptem az ajtón, majd becsuktam magam után.
Elindultam a városban céltalanul. Ittam egy kávét, majd tovább sétálgattam. Útközben vettem pár ajándékot a srácoknak, hogy örüljenek. Ebédre beültem egy kínaiba. A szerencsesütim üzenete kifejezetten tetszett, ezért mivel az utcán sétálva, sikerült egy tökéletes képet lőnöm. Emiatt posztoltam Facebookra.
"Álmomban az enyém vagy, valóságban, az álmom" Szerencsesütim! Mennyire igaza van! <3
Én kapásból felpofoztam, mire megütött. Egy ügyes mozdulattal bokán rúgtam, mire összecsuklott. Hátat fordítva neki, felvettem a szatyraim, de elkapott. A karomat szorította, miközben a falnak nyomott. Hirtelen egy puffanást hallottam, majd eleresztett. Hirtelen megfordultam. A földön feküdt összegörnyedve, az arcán egy szép már kékülő folttal. Felpillantottam és a gyönyörű, igézően kék szempárral találkozott a tekintetem, amiből düh és szánalom tükröződött. Louis úgy nézett rám, mintha a lánya lennék.
- Lesz olyasmi, mint a múltkor? - kérdezte Becky.
- Nem, de ha ragaszkodtok hozzá, még lehet is! - mosolygott.
- Nekem mindegy! - mosolyogtam vállrántva.
- De lenne egy nagyon jó ötletem! - mosolygott.
- Hallgatjuk! - mondta Jesy.
- A múltkori párok maradnak. A csajok leveszik a gatyát a fiúk, pedig a felsőt. A lányok felveszik a párjuk felsőjét. - mosolygott.
- Benne vagyunk. - mondtuk egyszerre mind.
Egyszer csak, egy barna hajzuhatag robbant be a stúdióba és egy szempillantás alatt Louis karjaiban volt.
- Akkor, először a lányokkal kezdünk! - mondta Iris.
Több képet is csináltunk. Közöset, külön-külön és csoportokban is. Ezt a fiúk is megtették, majd mind. A mostani képek, már sokkal jobbak lettek. Utána következett az izgalmasabb rész. Mind levettük a ruháinkat, de a fiúk nem adták be a pólókat. Én voltam a bátor, aki kinézett. Kidugtam a fejem.
- Valaki! - szóltam, de senki.
Mindegyik fiúnak szóltam, de nem hallották.
- Adjatok valamit! - mondtam a lányoknak.
Kaptam egy köntöst. Megdobtam vele a legkönnyebb célpontot, aki Niall volt. Mikor észrevett, röhögni kezdett.
- Az Én köntösömet hajigálom, ugye? - kérdeztem, mire nevetve bólintottak.
- Mit szenvedtek? - kérdezte nevetve Zayn, mert Niall neki is szólt.
- Pólók! - mondtam.
- Hozom! - mondta Harry, mire odaszaladt hozzám és odaadta őket.
- Kitaláljuk melyik kié! - kacsintottam, majd valaki hátulról meglökött, így majdnem kiestem az ajtón.
- Megölöm! - kiabáltam, majd becsuktam az ajtót.
Nagy nehezen megtaláltuk a pólóinkat. Azért mindenki köntösbe ment ki. Jesy odahozta az enyémet. Felkaptam és kimentünk. Nem tudtam mást nézni, csak Louist.- Készen vagytok? - kérdezte Iris.
- Igen. - nevetett Roxy.
- Mi tartott idáig? - kérdezte Louis.
felnevettem.
- De megoldottam! - nevettem.
- Akkor jó! - mosolygott Iris.
Így, Eleanort és a modelleket nézve, kicsit megingott az önbizalmam. Hiszen, mind magasak és tökéletesek. Én, pedig lábujjhegyen állva turkálok a konyhaszekrényben.
- Ki kezd? - kérdezte Iris.
- Louisék! - mondta Roxy.
- Nem! Majd a végén akarok lenni! - mosolyogtam és bebújtam Jesy mögé. - Jó, akkor amíg nem jöttök, addig az öltözőben maradtok! - mondta és beküldött minket.
Roxy és Harry maradtak kint.
- Rebel, van valami baj? - kérdezte Becky.
- Nem fontos. - mondtam.
- Mond el, kérlek. - mosolygott Jesy.
- Eleanor. - mondtam halkan és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
- Nem értem! Mi a baj vele? - kérdezte Becky és mellém ülve, simogatni kezdett.
- Louis. - mondtam.
- Te! Ne! Ne mond! Megélem, hogy Rebel szerelmes! - ugrott fel Becky.
- Tényleg? - lelkendezett Jesy, mire bólintottam.
- De mi itt a baj? - kérdezte Becky.
- El és Sarah. - mondtam.
- Nem értem ezt. - rázta a fejét Jesy.
- Louis, randizott Sarahval. Kétszer! Plusz Eleanor és Én. - mondtam.
- Undorító! - rázta a fejét Becky.
- De titok! - mondtam.
- Persze, de most mi baj? - kérdezte Jesy.
- Úgy érzem magam, mint egy gonosz! - mondtam. - Tegyük fel, hogy ez egy mese! Én vagyok a mostoha lánya, Eleanor a hercegnő Louis, pedig a herceg! - mondtam.- Á, megvan! - mosolygott Becky.
- Először is, nekünk te vagy hercegnő! Másodszor, pedig te profi vagy abban, hogy valakit hogyan kell féltékennyé tenni! Tedd meg! - mosolygott Jesy.
- Legyek gonosz? - kérdeztem.
- Nem, ez nem jó tanács! - rázta a fejét. - Mutasd meg, hogy te legalább olyan hercegnő vagy, mint El! - mosolygott Becky és megöleltek.
- Szerintetek menni fog? - kérdeztem.
- Nálad nagyobb hercegnőt, a világ nem látott, csak elő kell hozni! - mosolygott az egyik styliszt.
- Gyere, megigazítalak! - mosolygott a sminkes.
Pár perc alatt újra tökéletes formámban voltam.
- Rebel, te jössz! - mosolygott az éppen belépő Roxy.
Ő, ahogy a lányok is, könnyen észreveszik, ha sírtam.
- Mi a baj? - kérdezte és mit sem törődve a fotózással bevágta az ajtót és megölelt.
- Semmi! - mosolyogtam.
Kimentem és senki nem vette észre, hogy sírtam. Eleanor, nem is tudom... talán nem nézte jó szemmel ezt az egészet, de nem szólt egy szót sem. Csöndben ült és a pillantásával gyilkolt. Visszamentem, majd gyorsan felöltöztem. Nem volt kedvem tovább ott maradni.
- Lányok, majd hívlak! Sziasztok! - mondtam, felkaptam a táskám és, már ki is mentem az öltözőből.
- Szia Iris! - öleltem meg.
- Rebel! - szaladt oda Jesy, majd szorosan megölelt. - Minden rendben? - kérdezte, mire bólintottam. - Ha baj van, semmivel ne törődj, hívsz és rögtön ott vagyunk! - mosolygott, mire megpusziltam.
- Minden rendben Jesy! - mosolyogtam és kimentem.
Leérve a lépcsőn, kiszabadultam a friss levegőre. A friss levegőt rögtön elrontottam azzal, hogy rágyújtottam. A közeli parkban sétálgattam, majd leültem a padra. Egyszer-egyszer néhány könny lefolyt az arcomon. csak egyet felejtettem el, hogy az öltöző ablakai pont oda néznek. Hirtelen valaki az ölembe ült.
- Roxy, mit keresel itt? - kérdeztem.
- Majd jönnek a többiek, addig itt megvárjuk őket. - mondta az ölemben ülve.
- Oké! - mosolyogtam.
- De miért nem mondtad el? - kérdezte.
- Próbálom kiűzni magamból ezt a hülye érzést! - mondtam.
- De a szerelem csodás... - kezdte a szerelem monológot.
Több, mint 20 percig magyarázta, hogy a szerelem mennyire csodás. Addigra, már mindenki ott állt és Őt hallgatta.
- Roxy, elég! - mondtam és kilöktem az ölemből.
Rágyújtottam és a többiekkel együtt sétáltunk.
- Jesy! - mondtam és meglöktem.
A számmal szívet formáltam, így a füst is szív formájú lett. Ezzel szórakoztunk egy darabig, míg el nem szívtam. Akkor kezdődött a faggatás.
- Honnan jött ez a monológ? - kérdezte Becky Roxyt.
- Hát Rebel mondta, hogy nem akar szerelmes lenni! - mondta Roxy keresztbe font kézzel.
- Ez után az unalmas beszéd után, meg főleg! - mondtam, mire rám nyújtotta a nyelvét Én, pedig vissza és ezzel szórakoztunk.
Elég gyerekesen viselkedtünk, de vannak ilyen fura napjaink. Otthon, elment az összes jó kedvem.
- Rebel, mi lett veled? - kérdezte Harry és leült mellém az ágyamra.
- Mondhatok neked egy titkot? - kérdeztem.
- Persze! - mosolygott.
- De a fiúknak sem mondhatod el! - mondtam.
- Ígérem, hogy senkinek nem mondom el! - mosolygott.
- Beleszerettem Louisba. - mondtam halkan.
- Mikor mondod el neki? - kérdezte izgatottan.
- Soha. - mondtam.
- Eleanor miatt van rossz kedved? - kérdezte, mire bólintottam.
- Sajnálom! De legyél már egy kicsit vidám! - mosolygott.
Megráztam a fejem és hozzá bújtam.
- És mit szólnál hozzá, ha egy picit intézkednék az ügyedbe? - kérdezte.
- Hogyan? - kérdeztem.
- Egy kicsit távolabb kerülne Louistól El. - mondta és kacsintott.
- Megtennéd? - kérdeztem.
- Igen, de akkor te is segítesz! - mosolygott, mire bólintottam.
Szorosan magához ölelt és megpuszilta a fejem tetejét.
- Mivel holnap után indulunk, akkor kezdődik az akció! - kacsintott Harry, majd leugrott az ágyamról és kiment.
Harry ennyire jó barát lenne? Nem gondoltam volna...- gondoltam és közben legurultam az ágyról.
Nehézkesen felálltam, majd megindultam a konyhába.
- Ki jöttél? - kérdezte mosolyogva Liam.
- Úgy néz ki! - mutattam végig magamon.
- Hogy vagy? - kérdezte Roxy, aki éppen most termett mellettem.
- Hát... - gondolkoztam el. - Lustán, szomorúan és az életkedvem 0. - mondtam.
- Nincs kedved eljönni valamerre? - kérdezte Jesy, aki megjelenésétől halálra rémültem.
- Visszakapod! Amúgy nincs. - mondtam.
- Mi a terved mára? - kérdezte a "mindig, minden helyzetben nevetek és boldog vagyok" stílusban elém ugró Louis.
- Egész nap alszom. - mosolyogtam.
- Ne már! - mondta Louis és kisfiúsan a pultra könyökölt.
- Mire kellek? - kérdeztem.
- Gyere vidámparkba! - mosolygott Becky.
- Na még mit nem! - nevettem el magam.- Akkor egész nap alszol? - kérdezte lelombozva Niall.
- Nem, még van az a verzió, hogy bepiálok, elszököm valahova, vagy kiugrom az ablakon! - vetettem rá egy amolyan "megbeszéltük?" mosolyt.
- Az utolsót, meg se próbáld. - mondta Becky.
- Még meggondolom! - kacsintottam, majd a csokimmal a kezemben, felszaladtam.
Végül úgy döntöttem elmenekülök. Gyorsan kerestem egy megfelelő összeállítást, majd a sminkemet és a hajamat frissítve lementem.
- Á, tehát elszöksz! - nevetett Zayn.
- Nem, elmenekül a problémái elől! - rázta a fejét Becky.
- Nem! Elmenekülök az érzésem elől! Sőt, ami még jobb, elveszítem! - mosolyogtam.
- Nem megoldás! - kiabált a nappaliból Roxy.
- Ne gyere ide! - kiabáltam, de késő volt, mert már előttem termett és hozott magával egy kisebb tömeget.
- De miért? Képzeld el! - mondta és belekezdett a monológba. - Az esküvődet! Ott állok majd, koszorúslányként, ahogy minden gyönyörűen fel van díszítve! És én leszek a gyerekeid keresztanyja.
- Állj le! - mondtam, majd egy egyszerű mozdulattal kiléptem az ajtón, majd becsuktam magam után.
Elindultam a városban céltalanul. Ittam egy kávét, majd tovább sétálgattam. Útközben vettem pár ajándékot a srácoknak, hogy örüljenek. Ebédre beültem egy kínaiba. A szerencsesütim üzenete kifejezetten tetszett, ezért mivel az utcán sétálva, sikerült egy tökéletes képet lőnöm. Emiatt posztoltam Facebookra.
"Álmomban az enyém vagy, valóságban, az álmom" Szerencsesütim! Mennyire igaza van! <3
Rengeteg likeot és kommentet kaptam. Mindig megmosolyogtat, hogy mennyire aranyos dolgokat tudnak írni. Közben, valaki privátban is üzent.
Szia! Hatalmas rajongód vagyok, imádlak téged Rebel!
Szia! Én is imádlak! <3
Komolyan?! Visszaírtál? Te vagy az?
Igen:)
Nagyon köszönöm!
Nincs mit! Szeretek a rajongóimmal beszélgetni!
Vele, elég sokáig beszélgettünk, majd elköszöntünk. A nap végére, mindenkinek vettem ajándékot, de már besötétedett. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Rebel, merre vagy? - kérdezte Louis aggodalmasan.
- Járkálok. - vágtam rá kapásból.
- Érted megyek, ne járkálj ilyenkor! - mondta.
- Nem kell! - mondtam.
- Hol vagy? - kérdezte.
- Úton haza. - mondtam.
- Miért vagy ennyire makacs? - kérdezte.
- Amiért te! - vágtam rá.
Én elindultam a szatyrokkal a kezemben, haza. Már 5 perce gyalogoltam, mikor valaki megfogta a vállam.
- Hé! Cicus, állj meg! - mosolygott, valami részeg, büdös férfi.
- Először is, nem vagyok Cicus, másodszor szállj le rólam! - mondtam.
- Nehezen adod magad... szexi! - mondta és a falnak lökött.
Én kapásból felpofoztam, mire megütött. Egy ügyes mozdulattal bokán rúgtam, mire összecsuklott. Hátat fordítva neki, felvettem a szatyraim, de elkapott. A karomat szorította, miközben a falnak nyomott. Hirtelen egy puffanást hallottam, majd eleresztett. Hirtelen megfordultam. A földön feküdt összegörnyedve, az arcán egy szép már kékülő folttal. Felpillantottam és a gyönyörű, igézően kék szempárral találkozott a tekintetem, amiből düh és szánalom tükröződött. Louis úgy nézett rám, mintha a lánya lennék.
- Itt akarsz hagyni Szépségem? Így? - kérdezte a földről a férfi.
- Nem így! - mondtam gonosz mosollyal az arcomon és tökön rúgtam. - Így! - mosolyogtam önelégülten.
Louis autójába bepattantunk, majd siettünk is. Az úton egy ideig csendben voltunk.
- Hozzánk megyünk. - mondta.
- Ki van ott? - kérdeztem.
- Senki. - mondta.
- Adhatok egy tanácsot? - kérdeztem, mire komoly maradt, csak bólintott.
- Ne légy ennyire komoly! Nem áll jól! - mondtam, mire megenyhült és elmosolyodott.
- Ugye tudod, hogy igazam volt? - kérdezte.
- Tudom és köszönöm. - mosolyogtam.
- Felejtsük el! - legyintett.
- Tök menő voltál. - mosolyogtam.
- Kösz, te sem voltál semmi. - mondta és ekkor megálltunk a házuk előtt.
Bementünk, lerúgtam a cipőm, majd Louis ijedten nézett.
- Vérzik az orrod! - mutatott rám.
- Ne! - mondtam fájdalmas arcot vágva.
- Gyere! - mondta és behúzott a lenti fürdőbe.
Az orromhoz tett egy zsepit.
- Ezt tartsd ott! - mondta majd behozta a táskám.
- Mit akarsz azzal? - kérdeztem.
- Hol tartod a tampont? - kérdezte.
- Nem fogok tamponnal az orromban! - mondtam határozottan.
- Jó, akkor tartsd a zsepit! - mondta, majd közelebb hajolt és a kád szélére ülve, az ölébe húzott és szorította az orrnyergem.
- Nagyon profi vagy. - mondtam.
- A húgaim, plusz még 4 öcsi! - nevetett.
- Senkinek nem mondhatod el! - parancsoltam rá.
- Nem fogom. - mosolygott.
- Bár, ezen semmi ciki nincs, de nem fogom. - kuncogott.
- Az öledben ülök, az orromban egy zsepivel, miközben az orrnyergemet szorítod, mindeközben orrhangon mesélem neked, hogy ez mennyire ciki! - löktem meg.
- Oké, igazad van. - mosolygott.
Pár percig csöndben voltunk.
- Ki is használhatnánk, hogy így ketten vagyunk! - mosolygott.
- Aha... álmodozz! - mosolyogtam pimaszan.
10 perc alatt, elállt a vérzés.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- Van valami édesség? - kérdeztem.
- Persze, válogass! - mutatott az egyik szekrényre.
Én a gumicukrot választottam, amit ketten kezdtünk el enni. Közben megbeszéltük, hogy melyik szín milyen ízű.
- Én még nem is ettem olyan zöldet! - mondta, mikor bevettem a számba az utolsó zöldet.
- Ezen könnyen változtathatunk! - mosolyogtam, majd, mivel Én a pulton ültem Ő, pedig állt, közelebb sétált Én, odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Ez a legfinomabb! - kacsintott, majd a kezeit lassan a térdhajlatomtól egészen elvezette a fenekemig, majd alá nyúlva, felkapott az ölébe. Én a lábaim a dereka köré fontam.
- Mitől ízlik neked annyira? - kérdeztem kuncogva.
- Már el is felejtettem az ízét! - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
Ez a csók, már szenvedélyes volt. Egymástól el sem válva, Louis elvitt a kanapéig, majd lerakott és fölém tornyosult. Egy könnyed mozdulattal szabadított meg a felsőmtől. A nadrágomat is hamar levette, majd fordítottam a helyzetünkön. Kínzóan lassan, a mellkasát végig érintve vettem le róla a pólóját.
- Ugye tudod, hogy a fiúknak van kulcsa? - kérdezte. - Bármelyik pillanatban ránk nyithatnak. - mondta.
- Ettől, csak izgalmasabb! - kacsintottam, majd könnyed mozdulattal hajítottam el, a nadrágját.
- Igazad van! - mondta, majd fordított a helyzetünkön.
Tetőtől talpig végigmért és közben megnyalta alsó ajkát.
- Honnan tudod, hogy a fekete csipke a gyengém? - kérdezte, miközben a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Nem tudtam. - mosolyodtam el.
- Akkor ráhibáztál! - mondta és a melltartómhoz érve, kikapcsolta és kibújtatott belőle.
Újra végigmért. A nyakamtól lefelé végig csókolgatott. Pár perc múlva, már se rajtam, se rajta nem volt semmi és minden ment a maga módján...
Remélem tetszett és sikerült izgalmas részt összehoznom! Próbáltam minél több csavart tenni bele! A véleményetek, nagyon érdekel! ~L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése