2. évad 50. rész

És megint késtem kedveseim, nem tudom miért! Egyszerűen nem jutott eszembe semmi okosság, aztán hopp beugrott valami jó (nagy hülyeség) és tádám: itt a rész! Remélem tetszeni fog, jó olvasást! 
Reggel valamiért egyedül ébredtem. Lustán kilestem az ablakon: zuhog az eső. Horkantottam, majd visszadőltem az ágyba. Hirtelen nyílt az ajtóm, majd Louis lépett be rajta. Mosolyogva lépett az ágyam mellé.
-   Ne mond el senkinek, hogy ébren vagyok. - mosolyogtam rá. - Zuhog az eső és nem akarok felkelni! - morogtam, majd bejött a két kutya.
-   Nem mondom. - mosolygott rám.
Barney elkezdte kaparni a létrát engem nézve.
-   Gyere Baba! - nyújtózkodtam le, majd feltettem magam mellé.
Természetesen erre Málna is jönni akart, így Őt is felvettem.
-   Mikor tervezel lejönni? - kérdezte Tommo, mire csak vállat rántottam.
-   Joey? - kérdeztem mosolyogva.
-   Istállóban, reggelizett. - mosolygott büszkén.
-   Ügyes vagy! - mosolyogtam rá.
-   Mi ez a gyülekezet? - röppent be Richard.
-   Gyere a családodhoz! - mosolyogtam, mire a párnámra röppent.
-   Mit fogtok csinálni? - kérdezte mosolyogva Lou.
-   Nekem most ki kell másznom innen, ugyanis éhes vagyok és addig itt hagyom a törpe hadat, ugyanis annyira nem kicsik már a dögök, hogy emelgessem őket. - ültem fel, majd leugrottam az ágyról. - Utálom, hogy fáj a lábam! - morogtam, majd a madaramra néztem. - Édeske, csöndben vagy és akkor kapsz csokit! - kacsintottam.
-   Benne vagyok. - mondta, majd elhelyezkedett.
-   És ne terrorizáld a kutyákat! - mondtam, mire bólogatott.
Én mezítláb osontam ki, míg Louis halál nyugodtan battyogott mögöttem.
-   Mond, te mit csinálsz? - néztem rá kérdőn.
-   Így közlekednek a normális emberek és nem lábujjhegyen. - vigyorgott, mire megforgattam a szemem, majd leszaladtam a lépcsőn.
A konyhában mindenki észre vett.
-   Felkeltél? - csodálkozott Jack.
-   Sajnos, de kivonom magam minden fajta életből! Filmet nézek! - mondtam mosolyogva.
-   Csatlakozom Hercegnő! - dobott a vállára Jack.
-   Tegyél le! - nyafogtam.
-   Nem teszlek. - mondta vigyorogva.
-   De miért vagy ilyen zsarnok? Amúgy is megengedtem volna, hogy csatlakozz! - nyekeregtem tovább.
-   Tudom, de akkor Louis nem csodálhatná a formás seggedet büntetlenül! - magyarázta, majd valakivel röhögve pacsizott.
-   Louis mindig azt csinálja csak szegény azt hiszi nem veszem észre! - mondtam gonosz vigyorral. - Amúgy meg ne pacsizzatok!
-   Sarah, miért lógsz mindig valaki hátán? - kérdezte nevetve Hazza.
-   Ne poénkodjál kedves Harry, mert szólok az asszonyodnak és agyon vág! - mondtam mérgesen, de mosolyogtam.
-   Jack, tedd már le! - szólt rá Alice.
-   Köszi, szeretlek! - mondtam, mire csak nevetett.
-   Nem, maximum átadlak valakinek! - mondta. - Mondjuk Louisnak! - csapott a fenekemre.
-   Nem, akkor legalább Én választok! - nyafogtam.
-   Válassz! - nevetett.
-   Stan, Liam, Niall vagy Benny. De Benny a legutolsó, mert Ő is egy zsarnok, de még mindig jobb mint Zayn, vagy Harry, vagy Louis! - soroltam.
-   Itt vagyok kedvesem! - halottam Benny hangját.
Jack letett, mire védekezően kitettem a kezem.
-   Várj, csak egy kicsit sok a vér a fejemben! - mondtam, majd mikor már oké voltam bólintottam és a vállára kapott.
-   Tegyétek már le! - jött be Roxy.
-   Édesem! - kiabáltam. - Ments meg!
-   Gyere szépen! - ment felé Hazza mosolyogva.
-   Figyelmeztetlek, hogy kiheréllek! - kiabált Roxy, de ez kedves barátját nem hatotta meg, így a vállára csapta.
-   Lányok ne gyertek ki! - kiabáltam.
-   Benny, meghúzom a lábszőröd! - mondtam, majd vigyorogva megtettem, mire kiabált egyet és letett.
-   Ez rohadtul fáj! - simogatta.
-   Megérdemled! - vigyorogtam.
-   Te viszont még mindig sarokba vagy szorítva! - vigyorgott Stan.
Az ablakra pillantottam, de zuhogott az eső és messze is voltam, tehát addig tuti elkapna valaki.
-   Ez nem az Én napom! - sóhajtottam.
-   És kit gondolsz a legrosszabbnak? - kérdezte vigyorogva Hazza.
-   Nem mondom meg! - tiltakoztam. - Tuti, hogy az fog elkapni! - mondtam, majd felmásztam a pultra és felálltam rajta.
-   Minek húzod az időt? - kérdezte nevetve Jack.
-   Csak csoki kell! - mondtam, majd kivettem a szekrényből és beleharaptam és leültem.
Csak is a csokira koncentráltam, mikor hirtelen valaki kikapta a kezemből, majd a hátára csapott. A jellegzetes illat és a tetoválások: Louis.
-   Ugye tudod, hogy most nagy veszélyben vagy? - kérdeztem mérgesen. - Elválasztasz engem és a csokimat.
-   Annyira nem félek! - nevetett.
-   Ez miért olyan jó? - nyafogtam.
-   Tudod Sarah, mikor kislány voltam azért csináltam veled, mert annyira kicsi voltál és aranyos, hogy muszáj volt. És most is kicsi vagy és aranyos és közben morogsz is. - sorolta Jack.
-   Jó, de te minden hülyeségbe bele vonszolsz! - nyafogtam.
-   Például? - morgott.
-   Gördeszkázás! - mondtam.
-   Jó, de abba beleegyeztél és amúgy is egy csomó mindent köszönhetsz nekem! - mondta öntelt mosollyal.
-   Például? - horkantottam.
-   Ha nem rángatlak el gördeszkázni, te most nem lógsz ott! - vigyorgott büszkén.
-   Mekkorát nyertem volna! - horkantottam, de közben a huncut vigyor elterült a képemen.
-   Igen? - kezdett szórakozni velem Louis és úgy tett, mint aki fejre ejt.
-   Nagyon szeretek itt lógni! - mondtam kedves hangon, nehogy ledobjon. - Sőt, imádok! Nem kell ledobni!
-   Mi folyik itt? - lépett ki Niall.
-   Mindjárt vér fog! - mondta Roxy.
-   Becky! - kiabált Nialler.
-   Igen? - lépett be, mire Niall a hátára kapta.
-   Fel akarok menni! Pihenésre van szükségem! - nyafogtam.
-   Jó, menjünk! - mondta Louis, majd elindult velem a lépcső felé.
-   Olyan így, mintha egy hulla lennék te meg a gyilkos! - mondtam, majd elfintorodtam.
-   Gyere kicsi halott Sarah! - nevetett Louis, majd benyitott a szobámba.
Felültetett az ágyamra, majd felmászott mellém. A kutyák már horkoltak.
-   Ne már! - nyekergett Richard.
-   Mi bajod galamb? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem hoztál csokit!
-   Kérem! - nyújtottam a kezem Louis felé, aki elmosolyodott és odaadta. - Tessék! - adtam egy kockát a madárnak.
-   Kösz, megyek. - mondta, majd elröppent, amire felkeltek a kutyák.
-   Ti is menni akartok, mi? - kérdeztem, ugyanis a kutyák ugráltak.
Louis óvatosan letette őket, majd kiszaladtak de a jól nevelt madár becsukta az ajtót.
-   Imádom ezt a madarat! - mosolygott rám Lou.
-   Én is! - mosolyogtam. - Meg ezt a bolond fiút mellettem. - kuncogtam.
-   Szeretlek. - puszilta meg a homlokom.
-   Én is! - mosolyogtam rá.
-   Leszel a barátnőm? - kérdezte, majd elnevette magát. - Talán túl sokszor kérdeztem már, nem? - nevetett.
-   Én meg már sokadjára mondok igent. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
-   Bízol bennem? - kérdezte, mire bólintottam. - Szeretnéd, ha... - utalt az érintésekhez való hozzászoktatásomra.
-   Igen. - bólintottam.
-   Csak ne gondolj semmi másra, jó? - kérdezte, mire bólintottam.
Kezét óvatosan a csípőmre tette, majd lassan a combomra simította. Egy kicsit összerezzentem, mikor az egyik fájó területhez ért, majd felnéztem a szemébe és minden félelmem elszállt attól a két ragyogóan kék szemtől. Mikor már felfelé simított becsuktam a szemem, majd megpuszilta az arcom.
-   Ügyes vagy. - súgta, mire mosolyogva felé fordultam és megfogtam a kezét, majd összekulcsoltam az ujjainkat.
-   Szeretlek. - mosolyogtam rá.
-   Én is. - mosolygott.
-   Ugye nem akarsz ma semmit csinálni? - néztem rá kérdőn.
-   Majd Joey-nak kell vacsora. - mosolygott.
-   Jó, az hamar megvan és este kell majd. - rántottam vállat.
-   Mi a terved? - mosolygott rám.
-   Filmezzünk! - mosolyogtam. - Vagy indítsunk fiúk a lányok ellen harcot.
-   A második jobban tetszik. - mosolygott rám pimaszan.
-   Oké, de várd meg amíg felöltözöm. - mondtam, majd átmásztam rajta és leugrottam az ágyról.

Gyorsan kiválogattam egy kényelmes összeállítást, majd magamra kapkodtam.
-   Mehetünk! - mosolyogtam, mire Lou lemászott az ágyról.
-   Nem kellett volna ennyire sietni. - mosolygott huncutan.
-   Gyere, haladjunk! - kezdtem el húzni a kezénél fogva.
-   Kicsit rápörögtél erre, nem? - nevetett.
-   Csak szét akarom rúgni a formás feneked! - kacsintottam, majd leszaladtam a lépcsőn. - Lányok, fiúk! - visítottam el magam.
A lányok oda jöttek, majd a srácok is lassacskán.
-   Fiúk a lányok ellen! - jelentette ki vigyorogva Louis.
-   De mi 8-an vagyunk, a lányok meg heten! - mondta Niall.
-   És erősebbek is vagyunk! - mondta Benny.
-   Te? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Roxy.
-   Én! - vigyorgott rá.
-   Igen? - lépett elé Roxy, majd megfogta a könyökét és elkezdte szorítani, majd egyszer csak kedves unokaöcsém nem bírta tovább és üvöltött egyet, mire Roxy elengedte. - Nem vagy erősebb.
-   Attól még mindig többen vagyunk! - mondta Hazza.
-   Nem vagytok! - mosolyogtam.
-   Ezt hogy akarjátok megmagyarázni? - sóhajtott Liam.
Én füttyentettem egyet, mire odarohantak a kutyák és elkezdtek rám ugrálni.
-   Jól van, nagyon ügyesek vagytok! - simogattam őket.
-   Most ti vagytok többen! - mondta Jack.
-   Galamb! - kiabáltam, mire a vállamra röppent Richard.
-   Ez nem ér! - mondta Stan felháborodva.
-   De még így is jobbak vagyunk! - nevetett Zayn. - Csak mert náluk van két aranyos kutya, meg egy dumás madár?
-   Dumás madár? - kérdezett vissza mérgesen Richard. - Ez a dumás madár a fejedbe száll és mire észbe kapsz kopasz vagy! - mondta.
-   Átmész vérmadárba? - kérdeztem tőle mosolyogva és megpusziltam.
-   Pontosan! - bólogatott.
-   És mik a szabályok? - kérdezte Lola.
-   Nem harapunk, nem karmolunk, hajat nem tépünk, nem verünk meg senkit, csak párnával, törékeny tárgyakkal nem dobálózunk. - sorolta Payno, miközben valamelyik kutya minden erejével azon volt, hogy földre kerüljek.
-   És gyenge pontot nem támadunk! - mondta Stan, mire mi a lányokkal röhögtünk.
-   Nagyon vicces! - forgatta a szemét Jack.
-   Fejezd már be fiam! - néztem le a kutyára, de Málna volt, nem a hülyébbik. - Bocs Málna, de akkor is! Hagyjál! Ülj le! - mondtam, mire leült és a tesókáját kezdte piszkálni.
-   Az utolsó szabályt töröljük! - mondta Alice.
-   Nem! - vágták rá.
-   Úgysem vagyunk annyira gonoszak! - mondta Becky mellém lépve, majd a hátam mögé bújtatta az arcát és elnevette magát.
-   De igen! - mondta Harry. - Képesek vagytok bármire!
-   Nem ez nem igaz! - mondta Jesy a fejét rázva.
Én a két kutyára pillantottam, akik éppen harcoltak.
-   Málna, Barney! - szóltam rájuk, mire szétrebbentek. - Viselkedjetek normálisan! Csak egy kicsit, aztán úgyis zúzhattok!
-   Nem lesznek normálisak. - nevetett Lola.
-   Málna, gyere ide! - mondta neki Roxy, mire odaszaladt.
Roxy felkapta az ölébe.
-   Nagyon könnyű vagy! - nyögött nevetve.
-   Te maradsz! - néztem Barney-ra, aki a iszonyú cukin nézett Én, pedig leguggoltam hozzá és megsimogattam.
-    Tehát tisztáztuk a szabályokat! - mondta Tommo.
-    Nem, az utolsót töröljük! - mondta Roxy.
-    Jó, elég! - szóltam a kutyámra. - Hallod, ez kezd átmenni zaklatásba kedves Barney!
-    Nem téged csókolt meg egyszer! - mondta Lou fintorogva.
-    Na, légy férfi és hagyd anyádat! - szólt rá Lola, majd felálltam.
-    Marad a szabály és kezdjük! - mondta Liam.
-    Mond, mikor rúgtuk tökön valamelyikőtöket? - kérdezte karba tett kézzel Becky.
-    Te meg se szólalj! - mutatott Alice-re Benny, mire a lány elnevette magát.
-    Nyilván megérdemelted! - nevettem.
-    Miért? - nézett rá mosolyogva Jesy.
-    Mert cikizte a barátomat. - kuncogott.
-    Bírlak csajszi! - pacsizott vele Roxy.
-    Mondjuk Én rólad könnyebben elhittem volna. - mondta nekem Becky.
-    Miért? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-    Nem tudom, te harciasabb vagy! - mondta.
-    Mondjuk ja, Én is magamra tippeltem volna! - gondolkoztam el.
-    Akkor van értelme ennek a szabálynak! - mondta Zayn.
-    Jó, legyen! - bólintott Alice.
-    Miért? - kérdeztük egyszerre Lolával, majd pacsiztunk.
-    Igazuk van! - mondta vállat rántva.
-    Most kimondtad! - horkantott Jesy.
-    Kedves Alice, nem nyerhetnek és nem lehet igazuk! - fogta meg a vállát Roxy.
-    Még azt hiszik, okosabbak mint mi, vagy ügyesebbek! - magyarázta Becky.
-    És ez csak ront a helyzeteden! Mindig! - magyaráztam.
-    Mond, ti idomítani akartok minket? - kérdezte összehúzott szemmel Liam.
-    Nem! - vágtuk rá egyszerre.
-    Na, akkor kezdjük! - kiabálta Liam, majd a két csapat feloszlott.
Mi a konyhába rohantunk.
-    Richard, te észrevétlenül hallgasd ki a srácokat! - néztem rá. - De kussolsz, nem versz le semmit!
-    Vettem! - mondta, majd tényleg halkan elrepült.
-    Mi a terv? - súgta Alice.
-    Ha szét szóródtak rájuk küldjük a kutyákat. - súgtam. - Ha csapatosan támadnak... arra nincs tervem. - rántottam vállat.
-    Nekem van! - vigyorgott Roxy, majd kinyitotta a szekrényt és elővette a lisztet.
-    Gyorsan! - kaptam elő a zacskókat.
Mind megtöltöttünk egy-egy zacskót és mire készen lettünk Richard visszaért.
-    Azt tervezik, hogy vállukra kapnak, ahogy reggel és mindenkinél van valami! - mondta.
-    Oké, akkor te maradsz a csapatban! - súgta Alice.
-    Még szép! - mondtam mosolyogva.
-    Várj leskelődök! - súgta Becky. - Basszus jönnek! - ugrott vissza közénk.
-    Adj csokit! - kiabáltam, mivel Jesy mögött volt egy tábla.
-    Te komolyan most akarsz enni? - kérdezte hülyén nézve rám.
-    Jesy, add ide a csokit! - mondtam, mire odadobta.
Én beleharaptam, majd adtam a madárnak és a kutyáknak.
-    Ez miért jó? - kérdezte Alice.
-    Azt hiszi, ez majd felpörgeti! - legyintett Lola.
-    Majd mi felpörgetnünk mindenkit! - lépett be vigyorogva Benny, majd berohantak a többiek is és mindenki kezében vizipisztoly volt.
-    Most! - kiabált Richard, mikor közelebb jöttek és elkezdtek locsolni erre mi elkezdtük dobálni a lisztet.
-    Ezek nem normálisak! - kiabált Stan, majd sorban kirohantak.
Mi nevetve összepacsiztunk, mire az egész konyhában szállt a liszt.
-   Valami rádiót! - mondtam, mire Jesy bekapcsolta.
-   Richard, hallgatózz! - szóltam rá, mire halkan kirepült.
-   Mi a következő terv? - kérdeztem.
-   Tojás! - szedte ki a hűtőből mosolyogva Roxy.
Mindenki kapott 3-at, majd megvártuk Richardot.
-   Azt beszélték meg, hogy most nem fognak támadni, csak bebújnak a fürdőbe és mikor ott keresitek őket, meglepnek titeket valamivel. Mást nem hallottam, mert csukva volt az ajtó. - mondta a madár.
-   Ügyes vagy! - mosolyogtam rá.
-   A mi fürdőnkben vannak? - kérdezte Lola.
-   Igen. - mondta.
-   Aláírták a halálos ítéletüket! - mondta Lolusz, majd rohanni kezdett oda mi, pedig utána.
Lola senkivel nem foglalkozott, csak benyitott és elkezdte őket gőz erővel tojással hajigálni, amiből mi csak kiabálást hallottunk.
-   Adjatok még! - mondta Lola, mire sorban adogattuk a tojásokat, majd mikor elfogyott bevágtuk az ajtót és rohantunk le.
A konyhába vissza érve megláttuk, hogy Lola tiszta tusfürdő.
-   Lola kiesett! - üvöltöttem fel.
-   Stan, Benny és Jack kiesett! - üvöltött Liam.
-   Király vagy nővérkém! - pacsiztam vele.
-   Na a következő terv? - kérdezte Jesy.
-   Richard, indulj hallgatózni! - mondtam, mire kiröppent.
-   Ragadós! - vett le a polcról egy üveg mézet mosolyogva Alice.
-   Majdnem észrevettek! - röppent a vállamra Richard. - Zöld trutyit tettek a vízipisztolyokba és külön váltak. - mondta.
-   Már csak 5-en vannak! - súgta Jesy. - Kire hallgatnak a kutyák legkevésbé? - kérdezte, mire átgondoltam.
-   Harry és Niall! - mondtam.
-   Akkor rájuk küldöd a kutyákat, Én megtámadom a többieket ezzel. - mutatott a mézre. - Ti meg nem jöttök elő! - mondta, mire bólogattunk.
-   Málna, hol van Harry? - kérdeztem, mire kirohant vidáman. - Barney, keresd meg Niallt! - mondtam, mire Ő is elrohant.
-   Sok sikert nekem! - bólintott Jesy.
Mi a többiekkel lebújtunk a pult mögé. Csak kiáltásokat hallottunk a fiúk szájából, meg néhány sikítást Jesy-től.
-   Meghaltam! - csapódott mellénk lihegve Jesy.
-   Jesy meghalt! - kiabálta Roxy.
-   Harry, Niall és Liam meghalt! - kiabált Zayn.
-   Már csak Louis és Zayn van! - súgta Roxy.
-   Málna, Barney! - kiabáltam, mire odarohantak.
-   Van valami terv? - kérdezte Becky.
-   Tessék! - rámolt ki 4 tubus mosogatószert a mosogató alól vigyorogva Roxy.
-   Én miért félek?! Túlerőben vagyunk, nem? - nézett ránk aggódó tekintettel Alice.
-   Ezért félsz! - kiabálta Louis, majd valami zöld ragacsos cuccal kezdtek fröcskölni.
Tehát így történt, hogy Louis és Zayn túljárt Alice, Roxy, Becky és az Én eszemen.
-   Nyertünk! - pacsiztak össze kiabálva, majd berohantak a kiesett fiúk és mint valami őrült csapat üvölteni és ölelkezni kezdtek.
-   És mégis mit nyertetek? - kérdeztem gonosz vigyorral.
-   Ti minden kérésünket teljesítitek egy hétig vagy takarítotok! - mosolygott gonoszan Zayn.
Körülnéztünk a konyhában, ami lisztes, mézes, mosogatószeres és trutyis volt.
-   Inkább az egy hét! - mondta Jesy, mire bólogattunk.
A napunk további részét a ház kitakarításával töltöttük, majd este hulla fáradtan dőltünk el.
Végre sikerült egy kerek számú részre kihozni Sarah és Louis kapcsolatának egy fordulópontját! Szerintem ez eddig nem jött össze, ha igen akkor is csak véletlen, de most sikerült! Remélem tetszett!