2. évad 37. rész

Reggel egyedül voltam és erős fájdalmaim voltak. Nyöszörögve ültem fel. Körülnéztem, de sehol semmi óra szerű, így csak az ablak maradt. Elhúztam a függönyt, mire megláttam, hogy a nap még alig jött fel. Sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót. A lépcső felé indultam, majd mikor megláttam feladtam. Leültem az első lépcsőfokra és gondolkoztam. Nem ébresztem fel Louist, nem merem. A többieket meg azt se tudom, hogy itt vannak-e, tehát ja! Maradok a lépcsőn, vagy vissza a szobába. Végül felálltam és bementem a fürdőbe. Megnéztem pár foltot és sebet, de inkább befejeztem a "vizsgálatot" ugyanis elég csúnyák voltak. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Természetesen az forgott a fejemben, hogy vajon Louis szeret-e még, majd a gondolkozásomból pont Ő szakított ki azzal, hogy belépett.
-   Jó reggelt! - mosolygott.
-   Jobbat. - mosolyogtam rá.
-   Azt találta ki Lola, hogy elmegyünk mind hozzátok, mert neki így is úgy is mennie kellett volna, mert a szüleid mennek valami versenyre. - mesélte Louis.
-   Szuper! - mosolyogtam rá. - Bár nehéz lesz a seggemen maradni, de jó lesz! - mosolyogtam vidáman.
-   Hazza hozott neked ruhát és mi megyünk előbb, a lányok még maradnak. - mosolygott, mire bólintottam.
Mikor Louis kiment Én elkészültem, majd a lépcsőhöz mentem.
-   Hallottuk a sztorit. - mondta Liam.
-   Lovas terápia és jól leszek! - legyintettem, mire elmosolyodott, majd levitt a lépcsőn.
Danielle éppen Louist etette, ami kisebb hányingert okozott, de túl vidám voltam a nyafogáshoz.
-   Annyira jó mosolyogni látni! - mosolygott rám Harry.
-   Hiányzik a kis fekete sátán! - mosolyogtam.
Én indulásig csak nyafogtam, hogy siessenek, majd két autóra bomlottunk. Az egyiket Harry vezette és Danielle, Louis, Stan és Én ültünk benne, a másikat Niall vezette és Zayn és Liam ült benne. Én mondtam, hogy szívesen megyek a másik autóval is, de Louis rám parancsolt, hogy márpedig egy autóban leszek vele. Mikor beültünk Én tök izgatott voltam, de csöndben voltam, ugyanis Dani szóval tartotta a társaságot. Nem volt valami izgalmas téma, valami filmről mesélt Én, pedig a fejemet Stan vállára döntöttem, ugyanis Én ültem középen a másik oldalamon, pedig Louis, de Ő nem unta a barátnője meséjét úgy, mint Én meg Stan.
-   Látom ma már nem utálsz annyira! - mosolygott rám Stan.
-   Tegnap sem utáltalak! - löktem meg mosolyogva. - Igazából szimpi voltál, csak erős fájdalmak, késő este, zaklatottság és vánszorogtál! - soroltam, mire elnevette magát.
-   Szülni majd nem Én viszlek, ígérem! - nevetett.
-   Jó tudni! - nevettem.
-   Figyeltek? - nézett ránk Dani.
-   Aha. - mondtuk egyszerre unottan, majd folytatta a meséjét.
Mikor beértünk a legelő mellé, Danielle még mindig magyarázott, de Én Louis ablakán néztem ki és egy ismerős lovat láttam meg.
-   Hazza stop! - kiabáltam, mire ijedten lefékezett.
-   Mi a baj? - nézett hátra ijedten.
Én nem válaszoltam, csak hatalmas mosollyal nyitottam ki a Louis felőli ajtót, majd próbáltam átmászni Louisn.
-   Ne állj az utamba! - mondtam, majd nem törődve a sok fájó pontommal kiugrottam az autóból, a fölöslegessé vált pulcsimat csak eldobtam, majd meg sem álltam a kerítésig.
-   Baba! - kiabáltam teli torokból, mire a fekete ló - ami csaknem a legelő másik oldalán volt - felkapta a fejét és mikor észrevett elkezdett vágtázni felém.
-   Ezt hogy csinálta? - szállt ki értetlenül Danielle, de még csak hátra se fordultam. - Lehetetlen, hogy olyan messziről észrevette! - mondta, majd Louis is kiszállt és Stan is, majd Hazza is és mellém léptek.
Louis felvette a pulcsimat a földről.
-   Ez nem lehetetlen, ez Sarah és Alkony! - mondta Harry mögöttem és hallottam a hangján, hogy mosolygott.
-   Valami számunkra érthetetlen telepatikus kapcsolat van köztük. - mondta Louis, mire mosolyogva hátra néztem rájuk.
Louis átölelte Danit, Stan meglepetten figyelt mindent, míg Harry csak mosolygott. Alkony egyszerűen káprázatosan gyönyörű volt és ahogy közeledett láttam rajta, hogy nem fog megállni.
-   Gyertek! - húztam arrébb az embereket, majd a lovam tökéletesen átugrotta a kerítést, majd kicsit tovább ment, nem tudott megállni és utána visszasétált hozzám.
-   Ezt mégis hogyan? - kérdezte Stan.
-   Édesem! - öleltem át a lovam nyakát, majd belepusziltam a sörényébe.
Mikor elengedtem bizalmatlanul vizsgálta Stant.
-   Alkony, nem evett meg! - nevettem és megpusziltam a lovam fejét. - Nem bánt!
Alkony Stan mellé lépett, aki kicsit ijedt volt, majd megszagolta és megbökte az arcát az orrával. Stan megsimogatta, mire Alkony csak halkan szuszogott.
-   Gyere Alkony! - hívtam magamhoz, mire visszajött.
Megvizsgált és tudta, hogy megsérültem.
-   Óvatosan! - simogattam meg a fejét. - Nem Ők bántottak! - pusziltam meg, mire az orrát a tenyerembe nyomta és halkan szuszogott.
Én közben megpusziltam és lassan becsuktam a szemem, majd a homlokomat az övének támasztottam.
-   Semmi baj gyönyörűm! - mosolyodtam el.
Alkony ellépett tőlem, majd Louishoz ment. Tommo kezét konkrétan lelökte Daniról és piszkálta, hogy megsimogassa.
-   Jól van, tudod hogy szeretlek! - simogatta meg Louis, mire Alkony önelégülten prüszkölt.
-   Úgy van fiam, zaklasd a népet! - nevettem.
Utána odament Harryhez és a fejét a vállára támasztotta és szuszogott. Daniellehez nem ment oda, Őt nem ismerte eléggé.
-   Alkony, vigyázz anyára! - szólt neki Louis, mire prüszkölt.
-   Baba, szeretsz? - kérdeztem, mire ahogy megtanítottam neki bólogatni kezdett.
A többiek csak nevettek.
-   Jól van, ügyes vagy! - simogattam meg mosolyogva.
-   Ugye nem akarsz így lóra ülni? - kérdezte Hazza.
-   Hát nem tudok felugrani... - mondtam, majd elmosolyodtam. - De ha valamelyik erős úri ember segít nekem... - mosolyogtam aranyosan.
-   De lassan! - mondta a mutató ujját felmutatva Louis.
-   Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
Louis megfogta az alsó lábszáram óvatosan és miközben Én ugrottam emelte azt, így ügyesen a lovam hátán kötöttem ki.
-   Lassan! - mondta Louis.
-   Jól van! - sóhajtottam. - De most ti itt kocsival elhúztok Én meg lassan? - kérdeztem elkomorodva.
-   Lassan tartom veled a tempót! - mondta Harry, majd visszaültek.
Hazza lassan gurult Én, pedig lovagoltam a kocsi mellett. Alkony gondolt egyet és hirtelen behajolt az ablakon, majd megcsípte Louis pólóját.
-   Viselkedj! - szóltam rá, majd elnevettem magam.
Louis csak nevetett. Én rá néztem kacsintottam, majd vágtába ugrattam a lovam és előre vágtáztunk.
-   Sarah! - kiabált utánam Louis, mire mosolyogva a magasba nyújtottam a kezem és élveztem a menetszelet.
Majd mosolyogva megállítottam a lovat és visszavágtáztunk az autó mellé az előző helyünkre.
-   Nem ezt beszéltük meg! - mondta Louis.
-   Változott a terv! - rántottam vállat mosolyogva.
-   Leszedjelek a lóról? - fenyegetett mosolyogva.
Én rányújtottam a nyelvem, majd előre néztem.
-   Ez nem veszélyes? - kérdezte Stan.
-   De! - mondta egyszerre Louis és Harry.
-   Nem, csak Ők félősek! - legyintettem.
-   Aha, tehát igen! - mondta Stan.
Én mosolyogva megforgattam a szemem, majd befordultunk a ház elé, ahol már a Niall csapat várt minket. Én óvatosan leszálltam a lovamról, majd hagytam, hogy menjen.
-   Végre megérkeztetek! - mondta Zayn.
-   Jó, hát megláttam a babámat! - mutattam az éppen elvágtázó lovamra, aki így megállt és rám pillantott. - Menjél! - kiabáltam, mire tovább vágtázott.
-   Ez milyen bizarr, beteg kapcsolat köztetek? - kérdezte fintorogva Danielle.
-   Úgy hívják, hogy szeretet! - mondtam gonosz mosollyal. - Nem csodálom, hogy nem ismered! - horkantottam, majd benyitottam a házba mosolyogva.
Lerúgtam a cipőm, majd mosolyogva léptek be mögöttem a többiek is.
-   Hogy fogunk elférni? - kérdezte Zayn, mire mosolyogva vállat rántottam.
-   Nekem lesz helyem! - nevettem, majd kinyitottam a konyhában az ablakot és Alkony bedugta a fejét, mire megijedtem. - Hát szia édesem! - nevettem. - Menjél barangolj, de ne Doncasterben találjalak meg! - mondta, mire elvágtázott.
Én leültem az ismerős kanapéra mosolyogva, míg a többiek bevonszolták a cuccukat. Louis a tarkóját vakarva állt elém.
-   Mit szeretnél? - mosolyodtam el.
-   Hát izé... - nyögte.
-   Hallgatom! - mosolyogtam.
-   Mondjuk egy fontos dolgot otthon hagytam és... - próbálta burkoltan.
-   A bugyis fiókomban van alsód. - mondtam, majd büszkén elmosolyodtam.
-   Kösz! - nevette el magát, majd felszaladt.
-   Te agyba látó vagy? - kérdezte Danielle.
-   Nem. - nevettem. - Csak ismerem annyira Louist, hogy tudom mennyire idióta tud lenni. Meg azt is ismerem, mikor el akarja kerülni a kínos beszélgetést. - mosolyogtam.
-   Oké. - rántott vállat.
Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy ennyire ismerem a barátját. Én mosolyogva álltam fel, majd óvatosan nekiindultam a lépcsőnek. Lassan már a felénél jártam, mikor Louis rohant felém és nekem csapódott, de még időben utánam kapott és ha Ő nem tart hátrafelé lebukfencezek a lépcsőn annak ellenére, hogy a lábaim érik az egyik lépcsőfokot, viszont olyan későn kapott el, hogy már rég kibillentem az egyensúlyomból és egyedül nem is tudnám visszaszerezni ezt.
-   Oké, ez nagyon atom volt! - mosolyodtam el, mire Louis elnevette magát.
-   Azért legközelebb majd megpróbállak nem eltarolni, mint egy tank! - nevetett.
-   Jobb, mintha leszidnál, mert nekiindultam a lépcsőnek! - nevettem, mire csak mosolyogva ingatta a fejét.
Lassan elkezdett közelíteni hozzám és már majdnem összeért a szánk, mikor:
-   Nem zavarok? - hallottam Danielle hangját a hátam mögül.
Louis óvatosan felállított Én, pedig tovább küzdöttem a lépcsőkkel.
-   Kell segítség? - kérdezte Louis.
-   Nem, lefelé megyek. - mondtam majd megfordultam és araszoltam lefelé.
-   Ne szórakozzunk már! - sóhajtott Louis, majd levitt.
-   Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd mikor kiértem megérkeztek a csajok.
Mindenkinek elmagyaráztam, hogy mi volt és közben természetesen sírtam.
-   Menjünk el egy csajos beszélgetésre! - mondta Lola.
-   Oké, de hova? - kérdezte Jesy.
-   A tóhoz, most elég meleg van! - mondtam mosolyogva, mire a többiek bólogattak.
Felvettük a fürdőruhánkat, rá mind egy rövidnadrágot és ujjatlant, ugyanis nagyon meleg volt. Én felültem a lovamra, mögém Becky, a többiek, pedig sétáltak körülöttünk.
-   De akkor nem is csaltad meg Louist? - kérdezte Roxy.
-   Nem. - mondtam.
-   Akkor alaptalan a szakításotok! - mondta vidáman Lola.
-   Igen, viszont neki ott van Danielle! - sóhajtottam.
-   Szeret téged, ebben biztos lehetsz! - mosolygott Roxy, majd örömében felugrott.
Végül jól elszórakoztunk a vízben és benne voltunk a Louis és Én témában, mikor a srácok és Danielle jöttek. Mi éppen a tó partján napoztunk, míg Alkony egy rossz gyerekhez hasonlóan pancsolt.
-   Mi a téma? - kérdezte Niall izgatottan, mire Becky nyitotta a száját, de közbe vágtam.
-   Semmi különös! - löktem meg.
-   Ja igen, semmi. - mosolyodott el, mire felnevettünk.
Egy hatalmas csobbanást hallottam, mire a lovamra pillantottam, aki berántotta a vízbe Liamet, mire hatalmasat nevettünk.
-   Viselkedj Alkony! - szóltam rá, mire kijött, otthagyta Paynot és megállt mellettem mint aki mit sem tett.
Elkapta a pólómat, majd rázni kezdte, mire felálltam, és megpróbáltam elvenni tőle. A többiek rajtunk röhögtek.
-    Édesem, fejezd be! - mondtam és már majdnem elértem, mikor bevágtázott vele a vízbe, belemártotta és tovább rázta. - Hozd vissza! - szóltam rá nevetve, mire kiügetett vele, de rázta, így mindenki vizes lett, majd nemes egyszerűséggel elhajította, így a vizes póló Tommo fején landolt.
-    Én is szeretlek! - vette le a fejéről nevetve Louis.
A vízben egész jól elszórakoztunk sötétedésig, majd este mindenki sorban zuhanyzott és össze-vissza elaludtunk.