2. évad 33. rész

Reggel elég korán keltem, Jack még aludt. Gyorsan felöltöztem, majd a telefonomat zsebre tettem és elindultam keresni, de természetesen semmi eredménye nem lett. Én mint mindig már annyira aggódtam, hogy gyomorgörccsel sétálgattam, mikor dél körül megcsörrent a telefonom: Phoebe.
-   Szia! - mondta mosolyogva. - Itt van Alkony. - kuncogott.
-   Jaj de jó! - sóhajtottam. - Be voltam szarva. - mondtam, mire elnevette magát. - Megyek érte.
-   Oké, de maradsz? - kérdezte.
-   Lehet. - mosolyodtam el.
-   Juhú! - mondta, majd letette.
Én bementem, majd Jack-et felkeltettem.
-   Neked mi bajod? - kérdezte hunyorogva.
-   Elviszel Doncasterbe a kocsiddal! - mondtam.
-   Oké, 10 perc és lent vagyok, addig szedd össze a lovad cuccait! - mondta, mire bólintottam.
Csak egy vezetőszárat szedtem össze, de egyszerre értünk a kocsihoz. Az úton Én elaludtam.
-   Sarah, Doncasterben vagyunk! - bökdösött Jack.
-   Jó, menjünk! - mondtam, mire elmosolyodott és kiszálltunk.
Mielőtt bekopogtam volna kinyílt az ajtó és az ikrek ölelgettek. Én mosolyogva szorítottam őket magamhoz.
-   Jól viselkedett a kis fekete? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mint mindig! - mosolygott Jay, mire Őt is megöleltem.
-   Sarah! - kiabált a lépcsőről Felicite, majd Ő is megölelt.
-   A többiek játszanak Alkonnyal. - mosolygott Daisy, majd kimentünk.
Mikor meglátott Alkony, mindenkit letojva odaügetett hozzám és a fejét az orrát a számhoz érintette, mire megpusziltam.
-   Kis hülye, nem megoldás, ha elszöksz! - mosolyogtam, majd átöleltem a nyakát, mire szaglászni kezdett. - Mi változott rajtam? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire a hajamba szuszogott. - Hajam eddig is volt, ezt megígérhetem! - nevettem.
Óvatosan Jack felé szagolt, majd vissza lépett mellém.
-   Nem ettem meg anyát! - nevetett Jack.
-   Egy karcolás sincs rajtam! - mosolyogtam a lovamra, majd megpusziltam. - Te meg tiszta maradtál, miért? - kérdeztem. - Gondoltad, így talán nem kapsz büntit?
-   Ne büntesd meg! - mosolygott Phoebe. - Nem csinált semmi rosszat!
-   Á dehogy, egy angyal! - nevettem. - Mit pusztítottál el Pukkancs? - kérdeztem, mire csak megrázta a fejét és elment tőlem, szaglászta a földet.
-   Már nem érdekled! - nevetett Louis.
-   Hát nem. - mosolyodtam el, majd legyintettem. - Készülj Édes, hogy megyünk haza! - szóltam a lónak, de felém se nézett.
-   Nem maradsz? - kérdezte Daisy és megfogta mindkét kezem, majd hintáztatta őket.
-   Nem tudom... - néztem Jack-re.
-   Ne rám nézz! - emelte fel védekezően a kezét. - Én autóval megyek haza!
-   Maradjatok! - kérlelt Phoebe is és a jobb kezemet átvette és azt lengette.
-   De nem akarok sötétbe hazalovagolni! - nyafogtam.
-   Itt alszotok! - mosolygott Daisy.
-   Ide is költözzek? - kérdeztem.
-   Igen, az tök jó lesz! - mosolygott Phoebe.
-   Aha, jó. - sóhajtottam.
-   De még csak... - nézte meg a telefonját Daisy. - Fél 2 van és még nem sötétedik!
-   Jó, de nem sokáig! - mosolyodtam el, mire megöleltek.
Hát elég ciki nap volt, ugyanis a volt barátom családjánál... hát elég bizarr.

És ezzel a nappal vége lett a nyugalmamnak, a pillanatnyi boldogságomnak is. Visszamentem Londonba, majd éltem a mindennapjaimat. Louis elment Amerikába, így legalább neki nem kellett folyamatosan hazudnom, ugyanis a barátaim mind észrevették rajtam, hogy valami baj van, ami egyre nagyobb. Pedig a baj nem nőtt, csak egyre nehezebb volt ez az egész. Mindennap eltűrni, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, nem megszökni, nem ellenkezni, nehogy valakit bántson. Úgy éreztem, teljesen magamra maradtam és senki más nem tud rajtam segíteni. Ha feljelentem, egyszer úgyis megtalál. Meg aztán Louisnak ott van Danielle, akivel nagyon boldog, nem akarom elrontani a kapcsolatát, ha már annyit játszadoztam vele. Valószínű már nem érdeklem Őt, nem sokáig tűrném el, ha ezt csinálná velem. De ha tudná, hogy miért tettem amit, akkor lehet meg tudna bocsájtani. Ezek viszont mind csak álmok. Charlie uralma alatt élek és nem tehetek semmit. Úgy irányíthat, mint egy bábút, ugyanis van mivel zsarolnia és szívesen teszi. De egy a probléma: Ő nem csak fenyeget, hanem meg is tenné, amivel fenyeget. Legszívesebben már elrohantam volna, nem érdekelne a hírnevem, a bandám, a barátaim, se Louis. Ha nem lennék itt, ha nem találna meg Charlie, akkor nem bántaná Őket, ugyanis nem származna haszna belőle. Ez lenne a legkönnyebb út: az öngyilkosság. Csak pont ez a baj vele, hogy túl könnyű. Nem adhatom fel így. Valami kiút biztos van ebből a fogságból. És sajnos valami apró remény szikra még pislákol a szívemben és nem hagyja, hogy feladjam. Az a kis jelentéktelen szikra megvilágítja a szívem és talán nem tűzként él már bennem, de ott van és bár pislákol, mégis erősen hisz abban, hogy Louisval van közös jövőnk és nem hisz az agyamnak, nem hisz a tényeknek, abban sem hisz, amit látok. Az a szikra csak a szerelmünkben hisz és semmi másban. Őt nem zavarja Dani és Louis kapcsolata, abban sem hisz. Az sem zavarja, hogy teljesen lehetetlen dologban hisz.
Ez a nap is szokásos volt. Délben dudált Charlie a ház előtt, majd elvitt. Én némán engedelmeskedtem neki, így nem bántott, nem fenyegetett. Este kitett a házunk előtt. Mikor beléptem teljes csönd és sötétség fogadott. Kimentem a konyhába, ahol egy cédula várt.
" Moziba mentünk, aztán vacsizni! Ha van kedved csatlakozni, van jegyed és a szokásos pizzériában leszünk! " 
Sóhajtottam, majd összegyűrtem a cetlit és kidobtam. Összerogytam a konyha padlóján és csak sírtam. Nem tudtam mit csinálni, mert egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Fél órával később tudtam csak összeszedni magam, majd írtam egy SMS-t Roxy-nak.
Hol vagytok? Még vacsira odaérek? :)
Most indulunk, a te tempódban még hamarabb, mint mi! :D 
Mit szólnál a vacsi után egy kis versenyzésre? Van egy kölcsön kocsim;)
Oké! De titok, Hazza tuti nem engedné! :D 
Szó sincs róla, viszont akkor a kis szépségemmel megyek! 
Elmosolyodtam, majd felszaladtam és átöltöztem és a sírás nyomait is eltüntettem. Utána megsimogattam a kutyáimat, elköszöntem Richardtól, majd mentem a garázsba. A cuccokat kiraktam a szekrénybe, csak a sisakot és a rádiót raktam a csomagtartóba, majd elindultam. Betartottam a sebességkorlátokat, csakhogy ne vonjam magamra a figyelmet, majd megálltam a szokásos pizzériánál. Egyik kocsi sem volt még ott, úgyhogy nevetve kiszálltam, majd az autónak dőlve vettem elő a telefonom és közben meggyújtottam a cigimet.
Roxy, itt várok rátok! :D
Milyen meglepő! :D Harry olyan lassú, mint te mikor tolatsz, csukott szemmel!
Természetesen, Ő nem sieti el a dolgokat! :D
Ekkor megérkezett Louis, majd mikor leparkolt a versenyautóm mögé, Benji mint egy torpedó kiugrott az autóból.
-   Megmondtam, hogy sokkal hamarabb itt lesz! Ráadásul a legmenőbb kocsival jött! - nyafogott, mire elnevettem magam.
-   Kisfiam, megkértelek, hogy ne nyekeregj! - szállt ki sóhajtva Lolusz.
-   Ráadásul egész út alatt azért nyafogtál, hogy menjek gyorsabban, hogy mi érjünk ide előbb! - szállt ki Louis is.
-   Mert olyan vagy, mint egy csiga! Reb sokkal gyorsabb nálad és menőbb a kocsija! - mondtam, mire megint elnevettem magam, majd eldobtam a cigim és eltapostam.
-   Bocsi Benji, de nem száguldozhatunk össze-vissza! - szállt ki Danielle, majd megfogta Lou kezét.
-   Hát nagyon sajnálom, de a legvagányabb akkor is Rebel! - mondta, majd odaszaladt mellém, mire az ölembe kaptam.
-   Kérek puszit! - mosolyogtam, mire megpuszilta az arcom.
-   Legközelebb jöhetek veled? - kérdezte mosolyogva.
-   Jöhetsz! - mosolyogtam rám.
-   Nem! - vágta rá Zayn.
-   Na hallgass a faterra, öregszik! - legyintettem mosolyogva. - Majd elrabollak!
-   És vezethetek? - kérdezte izgatottan.
-   Nem! - vágta rá Lola és Zayn egyszerre.
-   Még átgondolom! - kacsintottam rá.
-   De ezt! - mutatott a kocsira, aminek nekitámaszkodva álltam.
-   Természetesen! Miért melyik másikra gondoltál? Arra? - mutattam felhúzott szemöldökkel Louis kocsijára. - Na ne viccelődj! Ha már elmegyünk vagánykodni, minimum ezzel! - mondtam mosolyogva, mire elnevette magát.
-    Jó, ezt megbeszéltük! - mosolygott, mire letettem.
Huncut vigyorral állt meg Louis előtt karba tett kézzel.
-    Na, ennyi vagy! - mondta a kis gizda Tommonak.
-    Én már vezettem azt a kocsit! - mosolygott rá Louis.
-    Én is akarom! - nézett rám nyafogva Benji. - Ő miért vezethette? Azt mondtad, más nem vezette még csak te!
-    Fogod vezetni ha nem nyafogsz! - mosolyogtam rá, majd Benji elém lépett, mire mosolyogva megfogtam a két kezét.
Én is közelebb léptem, majd kis terpeszbe álltam, így Benji belépett a lábaival a két cipőm közé, majd eldőlt, így Én tartottam.
-   Mi van Töki? - kérdeztem mosolyogva.
-   Vezetni akarom! - nyafogott.
-   Csak nagy fiúk vezethetik, a nagy fiúk, pedig nem nyafognak, mert megeszem Őket! - ráztam meg a kézénél fogva, mire felnevetett.
-   És Louis miért vezethette? Ő többet nyafog! - mondta mosolyogva.
-   Csak úgy! - ráztam meg megint. - Megsúgom, hogy ezt a kocsit több csajszi vezette mint fiú! - mosolyogtam.
-   Nyilván, mivel a tiéd! - mondta. - Anya te is vezetted? - kérdezte Lolát.
-   Nem, csak utas voltam! - mosolygott.
-   Akkor ki vezette? - kérdezte.
-   Én! - mosolyogtam. - Meg Louis, meg te fogod! - vigyorogtam.
-   Akkor több fiú fogja mint lány? - csodálkozott.
-   Nem, mert Én olyan sokat vezettem, hogy meg se kottyan neki! Meg majd a lányom is vezetni fogja, na meg aztán ki tudja kinek engedem majd meg még! - mosolyogtam.
-   Ne már! Én azt akarom, hogy csak nekem engedd meg, vagy legalább csak fiúknak! - nyafogott.
-   Nem! - ráztam meg. - Kinek kéne még megengednem, hogy vezesse? - kérdeztem mosolyogva.
-   Apának! - mosolygott. - Meg Harrynek, meg Niallnek, meg Liamnek! - sorolta, majd Louisra nézett. - Meg Louisnak, bár most nem volt jó fej, de általában az! - mondta, mire elnevettem magam.
-   És ki a legjobb fej? - kérdeztem mosolyogva.
-   Te! - vigyorgott.
-   És kit szeretek a legjobban? - kérdeztem.
-   Engem, meg Alkonyt, meg a kutyákat, meg Richardot, meg a kocsidat! - sorolta.
-   Pontosan! - mosolyogtam.
-   Meg még egy csomó mindenkit! - nevetett.
-   Igen, ez is így van! Amúgy neked csokis a szád tudtad? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem! - rántott vállat, mire felállítottam. majd letöröltem a száját.
-   Na, gyere ülj be, amíg megérkezik a csapat másik vele, csigatempóban elviszlek egy körre! - mosolyogtam Benjire.
-   És vezethetek? - kérdezte.
-   Majd később! - mondtam, majd beültettem és mentem vele egy gyorsabb kört, természetesen azért vigyáztam rá, majd visszaálltam az előző helyemre.
-   Na ez király volt! - örömködött.
-   És ki ment gyorsabban Louis, vagy Rebel? - kérdezte tőle mosolyogva Zayn.
-   Reb! - mondta, mire elnevettem magam. - Sokkal gyorsabban!
-   És mit gondolsz, ki vezet jobban? - kérdezte tőle Dani.
-   Rebel! - ölelt meg hátulról.
-   Szerintem ne kérdezgessétek, Benji a kis bűntársam, nem köpjük be egymást, alku van meg imádás! - nevettem.
-   Van csokid? - súgta Benji.
-   Nincs, ebben a kocsiban nem tartok, de viszont adok neked valami menő cuccot, jó? - kérdeztem, mire bólintott.
Én kivettem a csomagtartóból a sisakot, majd Benji felvette.
-   Ez nagyon állat! - vigyorgott a sisakban Benji.
Ekkor megérkezett Harry is.
-   Reb! - ugrott ki Roxy, majd megölelt. - Te már rég itt vagy, ugye? - kérdezte nevetve.
-   Hát minimum egy fél órája, tehát nyugodtan megírhattad volna, hogy ne siessek! - mondtam, majd elnevettem magam.
-   Neked azt mondani, hogy ne siess? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Becky.
-   Oké, értem! - nevettem, majd a sisakot elraktam és bementünk.
-   Rebel, miért nem hívtad el Charliet? - kérdezte Danielle.
-   Mert őszintén szólva egy tapintatlan bunkó. - mondtam, mire mellettem Jesy nevetett, de próbálta visszafogni.
-   Összevesztetek? - kérdezte.
-   Nem, szegény így született, nem lehet vele mit csinálni! - mondtam, mire Roxy és Becky is nevetett.
-   De szereted Őt, nem? - kérdezte Louis.
-   De, csak szegénykét így kell szeretni és nem igazán kell emberek közé vinni, mert tapintatlan, bunkó és agresszív! - soroltam, mire már az összes lány nevetett rajtam kívül.
A vacsora roppant feszült hangulatú volt, majd valahogy le kellett lépni Roxyval.
-   Menjünk! - intettem Roxynak mosolyogva.
-   Hova is? - kérdezte Harry.
-   Nem vagyunk óvodásak, vigyázunk magunkra! - mondtam, majd felálltunk.
-   De... - mondta Hazza, de csak kihúztam az ajtón Roxyt, majd nevetve beültünk a kocsiba.

* Harry szemszöge *

A mosdó ablakából láttam, ahogy elhajtanak egy cseppet sem lassan. Visszamentem a többiekhez, de le se ültem. 

-   Versenyezni mennek! - sóhajtottam. 

-   Menjünk! - állt fel Liam. 

-   Mi hazamegyünk, de ne hagyjátok, hogy öngyilkos legyen! - mondta Lola, majd Zaynnel és Benjivel elmentek Louis kocsijával. 

-   Hova rohanunk? - kérdezte Danielle értetlenül. 

-   Hosszú! - sóhajtott Louis, majd elindultunk. 

Nem száguldoztam, ugyanis nem akartam mások és a saját épségemet sem veszélyeztetni. Így másfél óra volt odaérni. Mikor behajtottam a pályára, hangos zene szólt és az ismerős autó száguldott a pálya tőlünk legtávolabb eső pontján. Nagyon ideges lettem, ugyanis Roxy tudja, hogy mennyire utálom, ha valami életveszélyeset csinál, pont ezért teszi. Mikor oldalra pillantottam, éppen egy másik, még sosem látott versenyautó száguldott ki, amiben csak is Roxy ülhetett. Én idegesen ütöttem a kormányra. 

-   Hazz, tuti van rádiójuk! Hozok fejhallgatót! - mondta Tommo. 

-   Oké. - mondtam idegesen, mire Louis kipattant és két fejhallgatóval tért vissza. 

Felvettük, majd hallgatóztunk. 

-   Oké, már értem miért szereted ezt annyira! - mondta Roxy vidáman. 

-   Akkor élvezd ki minden percét, mivel érkezett két autónyi ünneprontó! - mondta Rebel. 

-   Miért jó ez? - kérdeztem idegesen. 

-   Ez komoly? - morgott Roxy, mire Rebel csak nevetett. 

-   Mi ilyen rohadt vicces? Induljatok haza! - mondta mérgesen Louis. 

Mikor elénk ért Rebel a kocsijával egyszerűen kidobta a fülesét az ablakon. 

-   Ez komoly? - kiabált idegesen Tommo. - Még sisak sem volt rajta! - mondta, majd kivágta a kocsim ajtaját és mikor kiszállt becsapta. 

Kiállt az aszfalt közepére. Roxy egyszerűen visszafordult, de Rebel nem vette észre, így hangos csikorgó fék, majd...