2. évad 32. rész

Már rég írtam így rész elé, nem is tudom miért. Mindegy! Ez a rész kicsit vidámabb és visszatér Jack, akivel már rég találkoztunk. Remélem tetszeni fog! :)
A turné első felének szerencsére vége, ami annyit jelent, hogy Amerika letudva! Most bizonytalan ideig szünet. Talán azt gondolná az ember, hogy viszonylag visszaáll a rend, mindenki Londonban, csakhogy Mr. Aztcsinálokamitakarokmagasrólteszekrámivanavoltbarátnőmmel úr Amerikában maradt a barátnőjével. Én meg gondolkoztam azon, hogy eltűnök, de akkor a saját és a barátaim testi épségét kockáztatom. Tehát szóltam Charlienak, hogy hazautazom, így hagyott elmenni. Azon az egy héten boldog voltam. Most mindjárt Londonban vagyok. Az a tervem, hogy Jackkel fogok lógni és majd később szólók Charlienak, hogy otthon vagyok. A saját lakásomba mentem, felpakoltam az állatokat, majd felhívtam a rég látott barátomat.
-    Nem szívódtál fel? - kérdezte, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-    Nem, csak elég sok dolog történt mostanában. - sóhajtottam. - A kávézónál találkozunk, tudod ahol... - céloztam arra az ominózus pillanatra, amikor... hát életem szerelmét magamra rántottam, mire elnevette magát.
-    Benne vagyok! - nevetett. - Hozzak gördeszkát? - kérdezte.
-    Igen! Most megtanítasz rendesen! - mondtam határozott mosollyal.
-    Megbeszéltük! - mondta, majd letettük.
Gyorsan a szekrényem elé léptem, majd gyorsan kiválasztottam a meglepő meleghez megfelelő összeállítást és magamra kapkodtam. Gyorsan megfésülködtem, majd a táskámba dobáltam a fontos dolgokat.
-    Sziasztok! - simogattam meg a kutyáimat, majd Richard a vállamra röppent.
-    Soká jössz? - kérdezte.
-    Nem tudom babám! - pusziltam meg, majd elröppent.
Én mosolyogva indultam el. Vidáman és magabiztosan mentem át a parkon, ahol eddigi gördeszkás tudományaimra szert tettem, majd az ismerős kávézó elé érve megpillantottam Charliet, aki éppen gurult felém. Mikor elém élt leszállt a gördeszkáról, majd szorosan megöleltük egymást.
-   Mit gondolsz ma is magadra rántasz valakit? - nevetett.
-   Még nem tervezem. - nevettem, majd bementünk.
Charlien kívül mindent elmeséltem neki, de sajnos Ő is úgy tudja, hogy megcsaltam Louist.
-   Sajnálom! - mosolyodott el halványan. - De ne szomorkodjunk, hanem gördeszkázzunk! - mondta, majd felálltunk és kimentünk.
A parkba vettük az irányt.
-   Mire emlékszel? - nézett rám mosolyogva.
-   Arra, hogy ez egy gördeszka, aminek elméletileg 4 kereke van! - összegeztem a tudásom, mire elnevette magát.
Szegénynek az egész oktatásomat újra kellett kezdenie, de úgy 3 és fél óra múlva már mondhatni egész jól ment, ugyanis egy kicsit jobb volt a tudásom, mint akkor. Már sötétedett, mi meg már bohóckodtunk.
-   Na figyelj! - vette el tőlem a gördeszkát mosolyogva Jack.
Megindult vele és elkezdte énekelni a What Makes You Beautiful-t, mire hangosan nevettem. A fél park a hangomtól zengett, de nem zavart, ugyanis a legjobb haverom felvidított. Bár a hangja egyenlő a 0-val, de nagyon vicces volt, ahogy a gördeszkán haladva táncikált közben. Mikor már eltávolodott és egy jó pár ember bámulta, megfordult és felém kezdett haladni és énekelt, mikor mintha meglátott volna valakit mögöttem, de nem néztem hátra, csak röhögtem.
-   Jack, leégetsz minket! - nevettem.
-   Talán nem jön be az arany hangom? - kérdezte nevetve.
-   Talán még van mit csiszolnod rajta! - nevettem.
-    Na gyere, menjünk haza! - nevetett.
-    Húzz haza! - kértem.
-    Jó, ülj rá! - sóhajtott, mire ráültem a gördeszkára és megfogtam a kezét.
-    Nem akarod hozni a táskám? - kérdeztem vigyorogva.
-    Nem! - vágta rá.
-    De Jack! - nyafogtam.
-    Nem! Már égettem magam ma eleget, nem fogom még egy női táskával! - mondta nevetve.
-    Jó, de ezt még megbeszéljük! - mondtam.
-    Benne vagyok! - nevetett, majd futni kezdett.
-    Hülye, mi van ha felborulok? - kérdeztem nevetve.
Hirtelen egy bukkanó miatt Én felborultam és röhögve a fűre estem. Jack is röhögött. Mikor sikerült abbahagynom a röhögést, felálltam, leporoltam magam és visszamentem az útra. Magam mögé pillantva két túl ismerős alakot pillantottam meg, akikkel nem akartam találkozni.
-   Őket láttad? - kérdeztem.
-   Igen. - sóhajtott.
-   Oké, akkor mi most eltűnünk! - mondtam, majd Jack kezébe nyomtam a gördeszkát és az egyik kezemmel elkezdtem tolni magam előtt sietősen, de nem futva.
-   Már az éneklésemnél észrevett téged! - mondta.
-   A te hangodnál nem is csodálom! - nevettem el magam. - Viszont nem tudja, hogy hova sietünk! - toltam magam előtt.
-   De ha kiérünk a parkból, akkor is látni fog!
-   De találkoznunk nem kell, tehát húzd a beled! - mondtam.
-   Félsz Louistól? - kérdezte.
-   Ne üvöltözz! - fogtam be a száját és toltam magam előtt. - Tudod milyen az, mikor nem akarod, hogy észrevegyenek? - kérdeztem, mire bólintott. - Akkor nem szokás üvölteni az illető nevét!
-   Elkezdjek énekelni? - kérdezte nevetve.
-   Meg ne próbáld! - mondtam, majd óvatosan hátra fordultam.
Már eléggé lemaradtak.
-   Na? - nevetett.
-   Menj és meg ne állj!
-   Lemaradtak, tehát nem kell rohanni! - mondta, mire megforgattam a szemem. - Amúgy is, egy Hercegnő nem rohan el az udvarlói elől! - poénkodott.
-   Haha! - forgattam a szemem. - Nem vagyok hercegnő és nem menekülök!
-   De az vagy, nekem mindig az leszel és de igen!
-   Muszáj ilyen akaratosnak lenned? - álltam meg karba tett kézzel.
Erre nem válaszolt, csak elkezdte üvölteni a Best Song Ever-t. Én nevetve tettem a szemem elé a kezem.
-   Jack, ezt muszáj? - kérdeztem nevetve, mire bólogatva megállt és táncolni kezdett.
Ő csak táncolt tovább.
-   Rosszabb vagy, mint részegen! - nevettem.
Ő nem foglalkozott semmivel, csak énekelt tovább.
-   Jack, legalább közben haladj! - nyögtem ki nevetve.
Ő megrázta a fejét és énekelt.
-   Mit akarsz, azért hogy ezt befejezd? - kérdeztem.
-   Hát... - mosolyodott el.
-   Jack! - néztem rá mérgesen.
-   Semmit! - mondta vigyorogva, majd a hátára kapott mint egy zsák krumplit és rohant velem a park belseje felé, vagyis Louis és Danielle irányába.
-   Jack! - sikítottam nevetve. - Hülye állat vagy! - röhögtem.
-   Énekelhetek közben! - nevetett.
-   Így jobb! - nevettem. - De komolyan azt hiszik, hogy elrabolsz engem!
-   Nem vagy olyan szép! - nevetett, mire hátba vágtam.
-   Eddig hercegnő voltam!
Hirtelen megállt Én, pedig majdnem leestem, de megfogott erősebben.
-   Tegyél le! - nyafogtam.
-   Sziasztok! - köszönt valakinek, de sajnos sejtettem kiknek.
-   Jack Én megfojtalak! - visítottam. - A fejedbe húzom azt a gördeszkát!
-   Csönd! - mondta nevetve, majd rácsapott a fenekemre, mire felsikítottam.
-   Sziasztok! - nevetett Louis.
-   Megnyúzlak! - dühöngtem.
-   Nem látod, hogy beszélgetek? - kérdezte röhögve.
-   Nem! - vágtam rá dühösen. - Tudod mit látok? A hátadat és semmi mást! Ráadásul összeborzoltál és nálad van a táskám!
-   Megérdemled, hogy hozzam! - nevetett.
-   Mond nincs benne egy bicska, vagy valami hegyes? - kérdeztem.
-   Nem adom oda, ha van, mert megszurkálsz! - nevetett.
-   Igen, ez lenne a terv! - morogtam.
-   Gördeszkáztatok? - kérdezte mosolyogva Danielle, mire megforgattam a szemem, úgysem látja senki.
Hogy lehet valaki ilyen kedves a pasija volt csajával?
-   Aha. - bólintott mosolyogva Jack.
-   Már aki tud. - nevetett Louis.
Tudtam, hogy mire céloz és elnevettem magam.
-   Nem tennél le te tulok? - nyafogtam, mire letett.
Én mérgesen néztem rá, majd hasba könyököltem.
-   Na most kornyikálj! - vigyorogtam.
-   Olyanok vagytok, mint két rossz tesó! - nevetett Dani.
-   Ch... szégyenlem is! - néztem fel rosszallóan Jackre.
-   Nem is igaz! Szeretsz! - vigyorgott rám ilyen 1000 wattos mosollyal.
-   Te is! - villantottam rá ugyan olyat.
-   Hogy megy a gördeszkázás? - kérdezte Louis mosolyogva.
-   Jobban mint a foci. - nevettem.
-   Nem tudsz focizni? - kérdezte csodálkozva Danielle.
-   Nem. - ráztam a fejem. - Vagyis csak a lovammal, de hát elég szabálytalan. - kuncogtam.
-   Hogy focizol vele? - kérdezte nevetve Louis.
-   Vett neki Papa egy hatalmas piros labdát. - meséltem.
-   És nem szóltál? - kérdezte mosolyogva.
-   Hát Én a helyesben nem játszanék vele. - nevettem. - Ha belelendül, hozzád vágja a labdát.
-   Hozzád vágta? - kérdezte nevetve Jack.
-   Nem is egyszer! - nevettem. - De nagyon cuki volt, hiányolt már és bújt hozzám! Nem hagyott békén, tehát elszakította az egyik pólómat.
-   Vad? - kérdezte Dani.
-   Nem, Ő az egyik legédesebb állat akit ismertem. - mosolygott rá Louis.
-   Csak kicsit túl bátor a gazdája! - lökött meg Jack mosolyogva.
-   Mi? Csak egyszer törtem össze magam! És akkor is táncoltam! - vigyorogtam büszkén. - Akkor sem róla estem.
-   Mész még haza? - kérdezte Louis.
-   Igen, szerintem megyek vissza, mert félek, hogy a hülye elszökik! - sóhajtottam.
-   Mi ma este megyünk Doncasterbe. - mosolygott Louis.
-   Ha megtalálod a lovam, ne csodálkozz! - forgattam a szemem. - Ez lett az új mániája.
És ahogy megjósoltam este jött a hívás Anyától, hogy nincs meg a ló. Idegesen szálltam kocsiba és indultam vissza. Jack is velem jött, hogy ne legyek annyira kikészülve. Mikor odaértünk, már éjjel 1 óra volt. Nem akartam felhívni Louist, így inkább elment aludni, tehát a lovam majd holnap megkeressük! Juhé!