2. évad 36. rész

Már a turné európai felén vagyunk, pontosabban most Londonban, ugyanis holnap lesz egy díjátadó. Erről csak is a 1D és a Wiches első találkozása jut eszembe, ami mindig megmosolyogtat. Sajnos nem mehetek Louis oldalán, de nem is gondoltam ilyenre. Már kereken 2 hónapja vagyok Charlie "barátnője", ami azt is jelenti, hogy ősz van.
Mint mindig Charlie délre jött értem, majd elvitt a lakásába, ahol már vagy 100 jártam.
-   Charlie, holnap lesz egy díjátadó. - mondtam halkan és félénken.
-   Nem mehetsz a kis pacsirtával. - nézett rám mérgesen. - Megtiltom és nagyon remélem, hogy eddig sem beszéltél vele! - kiabált rám.
-   Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem gondoltam ilyenre, amúgy is a barátnőjét viszi. - sóhajtottam.
-   Rendben, mert Én megyek veled! - nézett rám szigorúan.
-   De Charlie... - mondtam volna, mire idegesen pillantott rám.
-   Nem úgy tudják, hogy velem jársz? - kérdezte.
-   De, csak nem akarom, hogy az egész világ veled foglalkozzon! - mondtam halkan.
-   Akkor nem mondod meg ki vagyok, ha kérdezik, akkor sem! - mondta, mire bólintottam. - Ja és a tetoválás! - mutatott az L betűre, ami mindig erőt ad, ha tükörbe nézek. - Leszedeted, vagy rátetováltatsz valamit! - mondta, mire hevesen ráztam a fejem.
-   Nem! - vágtam rá. - Erről szó sem lehet! - tiltakoztam.
-   Tudod, most nem érhetek hozzád, ugyanis a díjátadón észreveszik, viszont még megbeszéljük! - mondta mérgesen, majd kiment a konyhába és teával tért vissza.
Én nem ittam belőle egy kortyot sem.
-    Ja és meg fogom kérni a kezed. És te igent mondasz! - mondta idegesen.
-    Nem! - sikítottam. - Charlie, így is az uralmad alatt vagyok, minek? Ha megkéred a kezem, azzal csak a gond van! Meg az esküvő is egy csomó macera! - mondtam.
-    Nem érdekel, összeházasodunk! - kiabálta.
-    Nem! - kiabáltam.
-    Indulj haza, hányra menjek holnap? - kérdezte.
-    8. - mondtam.
-    Rendben! - mondta, majd kinyitotta az ajtót.
Nem értettem, miért enged el hamarabb, de örültem neki. Siettem haza. Így is délután 3-kor léptem be a házunkba.
-    Hogy hogy ilyen hamar? - kérdezte a nappaliból Harry.
-    Dolga volt. - rántottam vállat, majd lerúgtam a cipőmet.
-    Gyere, közös filmezés van! - mondta Jesy.
Mikor beléptem a nappaliba, mindenki ott ült, Louis és Danielle is. Egyszerűen levágódtam a babzsákfotelbe és megtámadtak az állataim.
-    Charlie is jön holnap? - kérdezte Roxy.
-    Ja. - bólintottam.
-    Várod? - kérdezte Jesy.
-    Nem. - mondtam.
-    És bemutatod a rajongóknak Charliet, vagy titokzatos marad? - kérdezte Louis.
-    Nem mutatom be. - mondtam röviden.
Itt feladták a beszélgetést, észrevették, hogy nem vagyok partner. Örültem, hogy befejezték. A kutyáim az ölembe feküdtek, Richard a fejemre repült és a hajamat piszkálta. Néha kihúzott egyet, majd mikor meguntam, hogy tépked rászóltam.
-    Richard megkopasztasz! - szóltam rá.
-    Oké. - mondta, mire a többiek nevettek.
-    Nem haver, ez nem oké! - ráztam a fejem.
-    Jó, akkor nem húzgálom! - mondta, mire elmosolyodtam és hagytam, hogy piszkálja tovább.
Barney és Málna gondoltak egyet, majd rohantak a kert felé, csak azt nem vette észre az elől rohanó Barney, hogy be van húzva az üvegajtó.
-    Fiam, neki fogsz rohanni! - kiabáltam, majd egy koppanást hallottam, majd egy másikat.
Mindenki rajtuk röhögött. Majd Barney jött és elkapta a pulcsim ujját, majd húzni kezdte.
-    Mi van? - néztem rá vigyorogva. - Kinyissam? - kérdeztem mosolyogva, mire csak felpörgött és ugatni kezdett, meg morogni, de csak játékosan.
-    Hallgattasd már el! - nyafogott Dani.
Szívás drágám, mert most, hogy megkértél még a másikat is megvárom.
-    Ne morogj disznócska! - böktem meg Barney oldalát, mire vakkantott egyet, majd folytatta az ugatást és megérkezett Málna is. - Te vagy a másik disznó! - böktem meg, mire már ketten ugattak.
-    Ezt direkt csinálod? - kérdezte Danielle mérgesen.
-    Mond, Én ugatok? - kérdeztem hülyén nézve rá. - Mit csináljak, ragasszam be a szájukat?
-    Mondjuk, de akkor már a sajátodat is! - vigyorgott.
-    Pedig nem Én nyavalygok folyamatosan! - vigyorogtam rá.
Nem tudott mit mondani, így felálltam.
-    Pedig még a kutyáid is azt akarják, hogy kussolj! - mondta, mire felé fordultam.
-    Vagy csak irritálja Őket a jelenléted! - nevettem lenézően.
-    Gyertek, apátok kienged, mert ez hosszú lesz! - szólt nekik Louis, majd kiengedte Őket.
Nem tárgyaltam tovább Danival, csak kimentem a konyhába.
-    Richard igazán kimászhatnál az agyamból! - szóltam neki.
-    Oké. - mondta, majd leröppent a pultra.
-    Kérsz csokit? - mosolyogtam rá.
-    Úgy mint régen? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-    Persze, csak a séróbáró hiányzik! - nevettem, majd adtam neki egy kockát.
-    Hát igen, ez hárman valahogy családiasabb volt! - mondta, mire megpusziltam.
-    Szeretlek te kis hülye!
-    Én is te nagy hülye! - mondta, mire elnevettem magam.
-    Nem értem ki hiányzik! - hallottam egy ismerős hangot magam mögül, mire mosolyogva megfordultam.
Louis mosolyogva lépett közelebb hozzám, letört egy csík csokit, majd mint régen Richarddal szembe lekönyököltünk a pultra és ettük a csokit.
-    Így sokkal jobb! - mondta Richard.
-    De ugye nincsenek kopasz foltok a fejemen? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire Louis elnevette magát és megnézte.
-    Nincsenek. - nevetett.
-    Az egyetlen, ami hiányzik a fejedből az agy! - mondta Richard.
-    Ugye tudod, hogy nekem egy karnyújtásnyira van a sütő? - kérdeztem.
-    Most mondtad, hogy szeretsz! - mondta a pimasz papagáj.
-    Mit gondolsz, megtöltsük, vagy csak fűszerezzük? - nézett rám mosolyogva Louis és, mivel egymás mellett könyököltünk csak pár milliméter választott és minket.
-    Töltsük! - néztem rá mosolyogva.
-    Haha! - nyafogott Richard.
Mikor elfogyott a csoki visszamentünk a többiekhez. A film felénél tartottak, de engem nem izgatott, mivel elaludtam rajta.

* Másnap délután *

Rebel öltözete

Mindenki lázasa készülődik. Az beszéltük meg, hogy a 1D ház előtt találkozunk fél 9-kor. Ezzel szemben most fél 8 és még sehol sem tartunk, ugyanis Apát várjuk, hogy elvigye Benjit. Mikor végre megérkezett elkezdhettünk készülődni. 8-kor betört a szobámba Charlie és figyelte, ahogy készülődöm. Természetesen akkor már Rebellé változtam, nehogy meglássa a másik énemet. Mikor készen lettem megetettem a kutyákat és Richardot. Addigra pont mindenki kész lett. A limuzin a házunk előtt várt minket. Beültünk, majd egész jól elbeszélgettünk, Charlie is normális volt.
-    Ezt a kis kocsit is elvezetnéd? - kérdezte tőlem nevetve.
-    Az Én stílusomban? - pillantottam rá nevetve. - Hát, ha nem féltek a haláltól!
-    Szerintem hagyjuk, hogy az úr vezessen! - nevetett Becky.
-    Én szívesen odaadom az autót, de felelősséget nem vállalok! - nevetett az idősödő úr.
-    Hát uram, sajnos még nem ittam eleget ahhoz, hogy hagyjam, hogy Rebel átvegye a kormányt! - mondta Roxy.
-    Rendben, ahogy gondolják! - nevetett a sofőr.
-    Miért te már ittál? - kérdezte nevetve Charlie.
-    Miért te is? - nevetett Jesy.
-    Én nem, arra vagyok kíváncsi, hogy honnan kapta a piát! - nevetett a kezemet fogó srác.
-    Ja, hát tudod a párnája alatt tartja! - nevetett Becky. - Így bírja ki Harryt! - mondta, mire felnevettünk.
-    Megérkeztünk fiatalok! - mondta a sofőr, ugyanis már a hatalmas épület előtt álltunk.
Ránk vártak a fiúk. Kiszálltunk, majd megfogtam Charlie kezét és összefűztem az ujjaimat.
-    Mi ez a közeledés? - súgta a fülembe mosolyogva.
Közben kattogtak a vakuk és hallottam, ahogy kérdezgetik, hogy ki az új pasim.
-    Tudod ez az oldalad nagyon is szerethető. - súgtam mosolyogva. - Ez az a Charlie, akibe Én beleszerettem nagyon rég.
-    Szeretnéd, hogy ilyen maradjak? - kérdezte.
-    Mindennél jobban. - mosolyogtam rá.
-    Akkor boldog lennél? - kérdezte, mire bólogattam.
Nem, boldog nem lennék, csak nem egy kiállhatatlan valakinek kéne eljátszanom a barátnőjét, hanem valakinek, akibe akár még bele is tudnék szeretni újra, bár már úgy érzem ez késő.
-    Akkor lehet róla szó! - simogatta meg az arcom mosolyogva és nem tudtam nem mosolyogni, majd egy rövid csókot nyomtam a szájára, mire még több vaku villant.
Mikor elváltunk egymástól egy igazi mosoly terült el mindkettőnk arcán. Hátra pillantva egy teljesen tökéletes, hibátlan páros közeledett: Louis és Danielle. Dani gyönyörű volt Louis, pedig... róla ne is beszéljünk, gyilkosul jól nézett ki! Engem akkor megölt. A többiekre annyira jó volt rájuk nézni! Mosolyogtak, vidámak voltak és elképzeltem, ahogy mi is annak tűnünk. Most azt hiszem tényleg szerettem ezt az embert, akinek a kezét fogtam, de nem úgy, ahogy azt Ő elvárta tőlem. Talán barátként szerettem, de annyi biztos, hogy nem utáltam, viszont aki felé mint egy mágnes, húz a szívem, annak az oldalán egy nálam sokkal szebb nő sétál, egy olyan nő, amilyet megérdemel. Mert itt könnyen meg tudnám mutatni a különbséget kettőnk között. Louis férfi, Danielle nő, Én viszont lány vagyok. Louis érett felnőtt lett Danielle mellett, olyan párt választott magának, aki jobb emberré tette, míg Én csak szórakoztam Louisval, viccelődtem és sokszor összevesztünk, voltak se veled se nélküled időszakai a kapcsolatunknak, olyan tini szerelem szerű lehetett a kapcsolatunk. Én mégis tiszta szívemből szeretem Louist, attól függetlenül, hogy Ő így érez-e még.
Bementünk, majd meghallottuk a zenét, amit majdnem teljesen elnyomott az emberek hangja. Elfoglaltuk a helyünket és mivel késve érkeztünk már el is kezdődött. Csak egy dalt adtunk elő, azt, amit mind a 9-en éneklünk. A közös részünknél Louisval nem néztem rá, pedig amíg együtt voltunk mindig egymásnak énekeltük és rövid csókkal fejeztük be, de ez már elmúlt 2 hónapja. Pár unalmas kérdés után visszaültünk a helyünkre. Összesen 15 kategóriában jelölték a két bandát együtt a közös album miatt, amiből mind a 15-öt elvittük. Utána már csak a duettek miatt tudtunk izgulni. Louisval a közös dalunkkal nyertünk 2 díjat a 4-ből, ugyanis amit nem mi nyertünk az egyiket Becky és Niall a másikat, pedig Jesy és Liam. Harry és Roxy dalát más kategóriában jelölték, azt megnyerték, míg Zayn és Lola dala is nyert 2 díjat. Elég kínos volt, hogy Louisval ketten kellett kimennünk a díjért, de kibírtuk. Utána jöttek a fellépők.
-   Na, Én most kimegyek cigizni! - mondtam, majd kivettem a táskámból a dobozt és az öngyújtót és a táskámat a székemre raktam.
-   Vigyázz magadra! - mosolygott rám Charlie.
-   Mondod ezt nekem? Köröket verek rád! - álltam meg előtte mosolyogva.
-   Jól van, akkor ne vigyázz! - mosolygott.
Én nevetve másztam át a rengeteg emberen, majd kimentem egészen az utcáig. Először egyedül voltam, majd nyílt az ajtó mögöttem. Hátra pillantottam és Louis mosolygott rám.
-   Mióta? - kérdeztem a cigizésre utalva.
-   Nem mindig. - rántott vállat.
Eddig mindig jól elbeszélgettünk, most viszont tök csöndben voltunk. Mondjuk Én megfagytam a bőrkabátomban és a ruhámban, de semmi gáz, bírom Én a hideget... valameddig. Elnyomtam a cigim, majd bementem. Éppen sürgő pincérek járkáltak mindenfelé. Éppen egy helyesebb pincérsrác jött el előttem, mikor a tálcájáról lekaptam egy kólát.
-   Hölgyem az... - mondta volna, de mosolyogva felé fordultam, dobtam neki egy puszit, majd tovább siettem vissza a helyemre.
Visszaültem, mire mindenki rám nézett.
-   Honnan van? - mutatott rá a kólára Roxy.
-   Kaptam! - mosolyogtam rájuk.
-   Én ugyan ott jöttem be, de nem nyomtak a kezembe! - mondta Louis.
-   Hát, mert nem jöttél be a pincérnek! - nevettem, majd beleittam.
-   Csapjad ide! - nyújtotta a kezét Lola, mire nevetve odaadtam neki.
Mire visszaért a lopott italom a fele hiányzott.
-   Te is igyál belőle! - adtam Charlie kezébe, mire mosolyogva Ő is beleivott. - Nagyon jó, ha mindenki beleköpött, akkor Én is ihatok! - mondtam, majd ittam belőle.
A fellépők után végre kezdődött ennek a cuccnak a buli része. Én csak táncoltam és jól éreztem magam, de nem ittam. Charlie, viszont elég sokat ivott, de nem szóltam neki, ugyanis most egész kedves volt, hagyj engedje el magát, nem bánom. A lányokkal beszélgettem.
-   Charlie tényleg megváltozott! - állapította meg Jesy.
-   Igen. - bólintottam mosolyogva.
Bár így lenne!
-   És tényleg szereted? - kérdezte Lola.
-   Igen. - bólintottam. - De ez valami vallatás? - kérdeztem, majd elnevettük magunkat.
-   Olyan jó, hogy végre úgy vagyunk, mint régen! - mosolygott Roxy. - Nincs itt Danielle, se a fiúk, csak öten! - mosolygott.
-   Jaj de szereti Harryt! - nevetett Jesy. - Nincsenek itt a fiúk! - idézte, mire felnevettünk.
-   Jól van, de azért mindenkinek kellennek is csajos beszélgetések, nem? - kérdezte mosolyogva Becky.
-   De. - mondtuk egyszerre.
-   Tényleg, veletek mi van Mrs. Horan? Úgy tudom tervben van egy kis Horan! - lökte meg mosolyogva Lola.
-    Hát, még csak terv. - rántott vállat mosolyogva. - Még igencsak terv! - mondta, mire elnevettük magunkat.
-    Jól van, de kell a fiamnak már egy játszótárs, lehet akkor nem lenne sátán! - nevetett Lola.
-    Benne van a génjeibe! - nevettem.
-    Mi ez a hatalmas női csapat? - lépett oda Hazza.
-    Nem a tiszteletedre gyűltünk össze! - nevetett Jesy.
-    És mégis miért csak álldogáltok? Oszoljatok táncolni! - parancsolta Harry.
-    Jól van, vigyed az asszonyod, aztán táncoljatok! - mondta Lola. - Én már öreg vagyok hozzá! - nevetett.
Végül lassan mind elszivárogtunk táncolni. Charlie egy csöppet bűzlött az alkoholtól, de mivel annyian voltak egy helyen, ezért nem tudta senki, ki az.
-    Most fogom megkérni a kezed! - mondta.
-    Nem! - mondtam. - Charlie, meg ne próbáld! - mondtam mérgesen.
-    Miért? Ma nem bántottalak! - mondta.
-    Nemet fogok mondani, te sem akarod, hogy egy teremnyi sztár röhögjön ki! - mondtam, mire idegesen elkapta a karom és elkezdett rángatni.
Kicsordult a könnyem a szorításától.

* Louis szemszöge *

Mikor vége lett a dalnak Danielle elment inni valamit Én, pedig az utcára igyekeztem. Áttörtem a tömegen, innen-onnan hallottam egy "Szia Louis!"-t, de csak lazán dobtam egy "Heló!"-t és mentem tovább. Mikor kiértem, megcsapott a hideg, de nem foglalkoztam vele. Meggyújtottam a cigim, majd mikor kicsit elcsendesedett minden, csak a dübörgést lehetett hallani, sikítást és zokogást hallottam. Megindultam a hang irányába, vagyis a kukák felé. Hirtelen csörömpölést hallottam és rögtön utána egy hatalmas sikítást. Mikor odaértem egy férfi hátát pillantottam meg, aki egy szőke nőt vert ököllel tiszta erőből és az öklén már vér folyt. Nem törődtem semmivel, csak elkaptam a férfi ingének a nyakát és elrántottam a nőtől. A férfire néztem és őszintén meglepett, hogy ki látok: Charlie. Látszott a tekintetén, hogy valószínű nemhogy azt nem tudja, hogy hol van, de azt sem, hogy fiú-e vagy lány. Így egyszerűen ellöktem és nem is bírt felkelni, csak próbálkozott. A nőre pillantottam és rögtön felismertem: Rebel. Ijedten ugrottam mellé, mire rám kapta a tekintetét. 

* Rebel szemszöge *

Louis rántotta el tőlem Charliet Én, pedig már nemhogy menekülni, vagy védekezni, de felállni sem tudtam. 

-   Louis! - néztem rá kétségbeesettem sírva. - Kérlek ne hagyj itt! - törölgettem a könnyeim. 

-   Nem foglak! - simogattam a fejem. 

-   Louis, Louis, Louis! - tántorgott felénk a fejét ingatva Charlie. - Nagyon rosszkor jöttél! - nevetett és egy kést húzott elő a zsebéből. 

Louis felpattant mellőlem és ütni kezdte teljes erőből. Charlie már a földön feküdt eszméletlenül, mikor Lou visszalépett mellém. A keze és az arca véres volt. 

-   Ugye ez nem a te... - kérdeztem ijedten. 

-   Nem, de indulnunk kell most! - mondta és előkapta a telefonját. 

Csak néhány szót hallottam abból, amit beszélt , de egy nevet hallottam: Stan. Ugyan fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet az a "Stan", de bíztam Louisban. Mikor letette a telefont leguggolt mellém. 

-   Louis, - mondtam sírva és megfogtam a kezét. - Rengeteg mindent el kell mondanom! - mondtam és letöröltem a könnyeimet. - De Charlie... 

-    Semmi baj, hívtam a rendőrséget! - mondta és megpuszilta az arcom. 

Akármennyire is fájt mindenem és éreztem úgy, hogy nekem végem, így is jól esett a puszija. Pár perccel később Louis autóját pillantottam meg egy ideges srác vezetett. Louis menyasszonyhoz hasonlóan felvett és óvatosan betett a hátsó ülésre, majd beült mellém. 

-   Megtennéd, hogy áthajtasz azon a szőke srácon, aki a földön fekszik? - kérdeztem. 

-   Nem! - vágta rá a srác, aki vezetett, valószínű Stan. - Nem akarok gyilkos lenni!

Én sóhajtottam és hátra döntöttem a fejem. Louis tekintetét éreztem magamon, majd elkezdte simogatni a fejemet lassan. Én sóhajtottam, majd vártam, hogy érkezzünk valahova. 

-   Miért vánszorgunk? - kérdeztem csukott szemmel, nyugodt hanggal, viszont fel tudtam volna robbanni, ugyanis szilánkok álltak ki a lábamból és tele voltam színes foltokkal. 

-   Mert ennyivel lehet menni! - vágta rá a srác. 

-   Stan, autóversenyző a kiscsaj! - mondta Louis, mire elmosolyodtam. 

-   Ó! - mondta. - Akkor tényleg kemény kislány! 

-   Nem vagyok kislány! - mondtam. 

-   De kiscsaj vagy! - mondta értetlenül Stan. - Mond engem utálsz? 

-   Nem utálok senkit csak Charliet és a szilánkokat a lábamban, amiket minden kis bukkanón érzek, hogy megmozdulnak bennem! - mondtam, majd sóhajtottam. - De Én halál nyugodt vagyok. 

-   Akkor nem kórházba kéne menni? - kérdezte Stan. 

-   Nem! - mondtam határozottan és hangosabban. - Majd kiszedem. - mondtam. 

-   Felejtsd el! - mondta Louis. - Én fogom kiszedni!

-   Te mióta vagy sebész? - kérdezte tőle Stan. 

-   Most leszek harmadjára. - mondta Louis, mire elnevettem magam. 

-   Azért elég vidám vagy ahhoz képest, ahogy leírtad az állapotodat. Mennyit ittál? - kérdezte Stan. 

-   Egy kortyot sem ittam, csak tűröm! - sóhajtottam. - Jobban örülnél neki, ha üvöltenék? 

-   Nem, tökéletes! - mondta, mire elmosolyodtam. 

-   Ezt egyébként mikor akartad elmondani? - kérdezte Louis mérgesen rám nézve. 

-   Majd elmagyarázom! - sóhajtottam. 

-   És te szeretted ezt az alakot? - kérdezte Stan. 

-   Dehogy szerettem! Nagyon régen igen, de most nem. - mondtam. - Csak egyszerűen folyamatosan fenyegetett. 

-   Na mond csak el! - mondta Louis. - Még van annyi időnk!

-   Ezzel a tempóval biztos! - horkantottam. - Aznap, amikor szakítottunk, előtte elkapott és megfenyegetett, hogyha nem játszom el a barátnőjét és nem teszek meg mindent amit mond, akkor megöl téged és a többieket. - mondtam sírva. - És mindent úgy tettem, ahogy parancsolt. De tegnap azt mondta, hogy valahogy tüntessem el ezt - mutattam az L betűre. - És hogy menjek hozzá. - mondtam zokogva. - És ma normális volt, mint nagyon régen, aztán ivott és azt mondta, hogy itt fogja megkérni a kezem, de mondtam, hogy nemet fogok mondani és kirángatott és... - mondtam volna, de sírás elfojtotta a szavaimat. 

-   Semmi baj! - ölelt magához Louis. - Soha többet nem fogod látni, ígérem! - súgta. 

-   Félek. - mondtam remegve. 

-   Nem kell, vigyázom rád! - mondta. 

Én mélyen beszívtam az illatát és szorosan bújtam hozzá. 

-   Srácok, nem akarok zavarni, de mindjárt ott vagyunk, valaki keresse elő a kulcsait. 

-   Basszus! - csapta homlokon magát Louis. 

Én belenyúltam a dzsekim zsebébe, majd kivettem a kulcsomat a 1D házhoz és odaadtam Louisnak mosolyogva.
-   Ne légy ilyen komoly, nem áll jól! - idéztem magam, mert mikor először megmentett az utcáról, akkor hozott a 1D házba.
-   Remélem nem csak ez jut eszedbe erről a napról. - mondta, mire szégyenlősen kuncogtam.
-   Miről maradtam le? - kérdezte Stan.
-   Emlékszel mikor megcsal... - mondta volna, de Stan közbe vágott.
-   Ő téged? - kérdezte. - Igen, emlékszem. - bólintott. - Folyamatosan bőgtél.
-   Nem, nem arra, mikor... - mondta volna Louis, de megint közbe vágott.
-   Mikor egy csajjal táncolt neked? - kérdezte Stan.
-   Nem! - mondta Louis, de kezdtem unni.
-   Akkor amikor azt a portás csajt szédítetted? - kérdezte.
-   Mond nem kussolnál el végre? - kiabáltam rá Stanre.
-   Bocsánat asszony, eddig  nyugodt voltál! - emelte a kezét a magasba védekezően.
-   Ha még egyszer asszonynak szólítasz pillanatokon belül a kerekek alatt találod magad! - mondtam mérgesen.
-   Jól van, tehát mi a mese? - kérdezte.
-   Emlékszel arra, mikor Eleanort megcsaltam? - kérdezte tőle Louis.
-   A turnén? - kérdezte Stan. - Vagy mikor? Azt se tudom hányszor csaltad meg! - rántott vállat.
-   Itthon, ebben a házban, először. - pontosított Louis.
-   Ha ennél is pontosabbak akarunk lenni a kanapén. - mondtam.
-   Ja! A lila gumicukor? - kérdezte Stan.
-   Zöld. - mondtuk egyszerre Louisval.
-   Megvan! - bólintott. - Ú az te? - mutatott rám fájdalmas arccal.
-   Én. - mondtam fapofával.
-   Várjunk az az volt, mikor reggel leüvöltötted a fejét? - kérdezte.
-   Igen. - bólintott Louis.
-   Akkor te vagy Sarah és Rebel! - mutatott rám mosolyogva Stan.
-   Hűha, téged sem az eszed miatt szeretnek, ugye? - kérdeztem.
-   Haha! - forgatta a szemét.
-   Egyébként, nekem semmi bajom azzal, hogy az egész magánéletünket kivesézzük, de egy kicsit rohadtul fáj mindenem! - mondtam, mire Louis kinyitotta az ajtót, kiugrott és kivett.
Stan bezárta az ajtót, majd kinyitotta a 1D házat. Louis letett a kanapéra, majd lerúgta a cipőjét.
-   Ez az a kanapé? - kérdezte Stan nevetve, mire megfogtam Louis cipőjét és fejbe dobtam vele.
-   Ezt már rég megtettem volna, ha nem vezettél volna! - mondtam.
-   Most megint megműtelek! - mosolygott Louis.
-   Hajrá! - sóhajtottam, majd levettem a bőrkabátom.
Louis felvitt a fürdőjébe és elővette a csipeszt.
-   És ezt ti így? - kérdezte Stan ijedten. - Már nem azért, de ez elég veszélyes, nem?
-   Nem, amíg nem jössz a közelembe! - mondtam.
-   Eszemben sincs! - mondta.
Louis óvatosan elkezdte kiszedegetni a szilánkokat. Néhánynál sikítottam, de egyébként nem fájt annyira.
-   Azért már kezdek belejönni! - nézett rám Louis. - Mármint először bénább voltam. - mondta.
-   Igen, ez sokkal kevésbé fájt. - bólogattam.
-   Ez amúgy most mi ami köztetek van? - kérdezte Stan.
-   Öhm... - mondtuk egyszerre.
-   Oké, levágtam! Csak műtitek egymást, meg van egy csomó közös sztoritok, meg ilyenek! - bólintott.
-   Nekem Danielle a barátnőm. - mondta Louis.
Persze kedves, tiporj a lelkembe! Imádom!
-   Én meg örülök, ha megszabadulok egy darabig az ilyenektől. - sóhajtottam. - Charlie kicsit sok volt.
-   De akkor konkrétan Charlie miatt szakítottál velem? - kérdezte Louis, mire bólintottam és lefolyt egy könnycsepp az arcomon. - És nem csaltál meg? - kérdezte.
-   Nem. - ráztam meg a fejem sírva.
-   Köszönöm! - simogatta meg az arcom gyengén.
-   Mit? - kérdeztem.
-   Hogy miattam elviselted ezt az egészet. - mondta, majd felállt és óvatosan felhúzott a kád széléről. - Feláldoztad értem a boldogságod és ha nem megyek ki időben az életedet is. - mondta és egy könny folyt végig az arcán.
-   Ennyivel tartozom. - rántottam vállat. - Én kevertelek bele! Ráadásul te is megtetted értem. - mondtam és halványan elmosolyodtam.
-   Mikről maradtam le még? - kérdezte Stan. - Esetleg gyereketek nincs? - kérdezte.
-   Nincs. - vágtam rá.
-   Csak kiálltam egy versenyautó elé. - nézett rá Louis.
-   Amit te vezettél! - mutatott rám Stan, mire bólintottunk. - Oké, összegezve: Te vagy Sarah és Rebel! Louis megcsalta veled Eleanort! Egy párszor szakítottatok, aztán megint összejöttetek! Aztán Louis megkérte a kezed, de megcsaltad! De utána megint összejöttetek, aztán jött ez a pöcs és miatta szakítottatok! - mesélte el a kapcsolatunkat röviden.
-   Igen. - bólintott Louis.
-   De miután megcsaltam Louist egy volt barátommal összejöttem és hát konkrétan elszöktem a saját esküvőmről. - kuncogtam.
-   Te nem vagy semmi! - mutatott rám mosolyogva Stan.
-   És egy taxival utaztam Londonba Louishoz a kórházba, cipő nélkül, menyasszonyi ruhában. - nevettem. - Ja és ráüvöltöttem egy portás hölgyre, mert nem volt képes kinyögni, hova is kell mennem.
-   Melletted nem sokan unatkoznak, ugye? - kérdezte Stan.
-   Nehéz lenne. - nevetett Louis.
-   Ja és Becky esküvőjén az egyik kezem és lábam gipszben volt, de mindenkivel táncoltam! - mosolyogtam.
-   Amikor neked agyrázkódásod volt és volt az a szőke libád! - mutatott Louisra Stan, aki bólintott. - Oké, akkor van egy két közös emléketek! Kérdés, hogy el mesélitek-e majd az unokáknak! - nevetett.
-   Azt biztos, hogy a nagyanyjuk mezítláb rohangált egy kórházban esküvői ruhában. - bólintottam nevetve.
-   A nagyapjuk 3-szor műtött életében! - nevetett Louis.
-   De amúgy ez így nagyon jó lesz, mármint szeretek lustálkodni, nem arról van szó, de haza akartam utazni és hát... - próbáltam jól megfogalmazni. - Otthon nem igazán maradok nyugton!
-   Mi lenne, ha kimennénk a fürdőből? - kérdezte Louis.
-   Oké. - bólintottam, majd nagyon óvatosan felálltam.
-   Ugye nem gondolod, hogy hagyom, hogy közlekedj? - kérdezte, mire megforgattam a szemem Louis, pedig az ölébe kapott.
Levitt és letett a kanapéra.
-   A csajok ide jönnek? - néztem Louisra.
-   Nem tudom. - rántott vállat és kiment a konyhába. - Miért?
-   Hát valahogy haza kell mennem! - mondtam.
-   Felejtsd el! Tudja hol laksz, viszont ezt a helyet nem ismeri, ráadásul itt lakik 5 srác, ott 4 és fél lány. - mondta.
-   Én lennék a fél? - kérdeztem karba tett kézzel. - Közlöm, hogy nem vágott ketté a csípőmnél!
-   Jól van, de veled nem mennek sokra! Főleg ha téged kell megvédeni! - mondta Louis.
-   Aha... - sóhajtottam. - Nagyon csodás lesz itt!
-   Miért mi más volt a terved? - jött ki Louis a konyhából sóhajtva.
-   Egy kicsit nyugton maradni! - mondtam.

* Stan szemszöge *

Mindkettőjüket meg tudom érteni, ez egyszer biztos. Szegény lányon látszik, hogy belül remeg és sír, viszont ezt nem mutatja ki, míg Louis aki ezt nem veszi észre, itt akarja tartani Őt, hogy ne találja meg az a barom. Tuti, hogy szeretik egymást, csak egyik sem biztos a másik érzéseiben. Louisval az a gond, hogy Daniellel próbál felejteni, míg Sarah, vagy Rebel, tudom is Én, csak el akar zárkózni minden és mindenki elől. 

* Sarah szemszöge *

-   Felmegyek lemosom a sminkem. - morogtam az orrom alatt, majd óvatosan felálltam. 

-   Ugye nem a lépcsőhöz indulsz? - kérdezte Louis, majd bevitt a fürdőbe. 

-   Köszönöm. - néztem rá, mire elmosolyodott.

-   Hozok neked valami kényelmesebbet. - mutatott végig rajtam. - A tusfürdőd a szekrényben van. - mutatott rá, mire bólintottam. 

Louis kiment, majd Én pipiskedve kivettem a tusfürdőmet. 

Megtartotta? De miért? Szerette az illatát, vagy csak fölöslegesnek tartotta kidobni? Esetleg Danielle-nek odaadta? 

Ezek a gondolatok nem hagytak nyugodni és csak bámultam magam elé. 

-   Tessék! - tette a mosdókagylóra Louis, mire felébredtem a gondolataim közül. 

-   Köszönöm. - mosolyogtam rá. 

-   Vigyázz a sebeidre! - mondta, mire bólintottam, majd kiment. 

Gyorsan lezuhanyoztam, bár nagy volt a kísértés, hogy fürödjek így felidézve a rengeteg emléket, de eszembe jutott Danielle és el is felejtettem ezt. Mikor készen lettem megtörölköztem, majd felvettem a ruhadarabokat, amiket Ő adott. A tükörbe nézve megint azt a gyenge lányt láttam, akit mostanában. Sírva fakadtam. Legszívesebben sikítottam volna, de nem tudtam. Azt a fájdalmat, ami a testemben szétáradt a szívemben lévő elnyomta. Nem tudom mennyit sírhattam a földön ülve, mikor valaki szólt az ajtó másik oldaláról. 

-   Minden rendben? - kérdezte Stan. 

-   Nem. - mondtam és sírva és bár nem látta, ingattam a fejem. 

-   Bejöhetek? - kérdezte, mire csak hümmögtem, de valószínű meghallotta, mert benyitott. 

Becsukta az ajtót, leült mellém és megölelt. Elmondtam neki mindent, egészen attól a naptól kezdve, amikor elkapott a kapu előtt. 

-   Már soha többet nem érhet hozzád! - simogatta meg az arcom. - Vigyázunk rád és ha a közeledbe jön, repítem az ablakon, annak ellenére, hogy nem vagyok az a verekedős típus! - mondta. 

-   Ti? - kérdezte Louis, mire felnéztünk rá. 

Nem szólt semmit, csak leguggolt elém és megsimogatta az arcom. 

-   Ne félj, kérlek! - súgta, majd óvatosan felemelt és kivitt. 

Bevitt a vendégszobába, letett az ágyra, majd rám hajtotta a paplant. 

Régen ilyenkor a saját szobájába vitt volna és meg sem fordult volna ilyen a fejében. 

-   Itt maradsz? - kérdeztem halkan, mire elmosolyodott és befeküdt mellém. 

Ugyan nem ölelt magához, mint régen mégis ott maradt és figyelt amíg el nem aludtam.