2. évad 40. rész

Reggel mocorgásra ébredtem. Utána Louis konkrétan belerúgott az egyik sebes lábamba, így a kezemet a számra tapasztva másztam ki az ágyból. Készítettem magamnak kakaót, majd nem törődve az esővel, ami zuhogott kimentem és leültem a fűbe, de pont úgy, hogy nem ért a víz, ugyanis még pont a házacska teteje alatt voltam. Füttyentettem egyet, majd a kis vizes lovam alakját láttam halványan, ugyanis az esőben nem láttam el hozzá. Mikor megérkezett elém az orrát az arcomhoz dörgölte, mire vizes lettem Én, pedig csak kuncogtam.
-   Vizes vagy Bogyó! - pusziltam meg, mire hapcizott egyet és megrázta magát Én, pedig vizes lettem. - Kösz, szeretlek! - nevettem.
-   Muszáj hajnalban üvölteni? - trappolt ki mérgesen Danielle.
-   Bocs, nem tudtam, hogy a hercegnő minden kis zajra felkel! - horkantottam unottan.
-   Sarah, muszáj bunkózni? - lépett ki Louis.
-   Természetesen, Én vagyok a rossz! - sóhajtottam, majd mérgesen felálltam a földről. - Várj meg! - mondtam a lóra nézve, majd bementem a házba, a számba vettem egy cigit, meggyújtottam, majd az asztalra dobtam az öngyújtót és kimentem. Nem törődtem vele, hogy pólóban és bugyiban vagyok, ahogy azzal sem, hogy fáj a lábam és vizes a lovam. Felugrottam rá.
-   Basszus! - szisszentem fel, majd elindítottam a lovam.
-   Sarah, éppen szembe nézel a rohadt nagy fájdalommal, mivel mindjárt átázik a lábadon a kötés, egy barátságos megfázással és a csúszós, vizes lóval! - sorolta Louis. - Szállj le és gyere vissza! - mondta, mire sóhajtottam, majd tettem amit mondott.
Megsimogattam a lovam, majd megrázta magát, mire tiszta víz lettem és ezen elmosolyodtam.
-   Kösz fiam, na húzz innen! - mondtam, majd a fenekére paskoltam, amiből így kicsattant a víz és elvágtázott.
Láttam, hogy nagyon csúszik a föld.
-   Lassan! - kiabáltam utána. - Össze ne törd magad! - kiabáltam, mire láttam, hogy visszanézett rám, majd lépésben ment tovább.
Én csak mosolyogtam.
-   Kis hülye! - ültem vissza az előző helyemre.
Mosolyogva figyeltem az egyre távolodó alakját. Láttam, ahogy újra vágtázni kezd. Féltettem, így felálltam és úgy figyeltem. Hirtelen annyit láttam, hogy elcsúszik.
-   Basszus! - kiabáltam, majd eldobtam a cigim és rohanni kezdtem felé.
Nem érdekelt, hogy mennyire fáj a lábam, meg semmi ilyesmi. Rohanás közben eszembe jutott, hogy egyedül odamegyek nem tudom felállítani, ha nem menne neki, így hátra fordultam.
-   Gyertek már, egyedül nem tudom felszedni! - kiabáltam és már potyogtak a könnyeim.
Louis és Danielle megindultak utánam. Soha nem futottam még így. Azért az teljesítmény, hogyLouis a focista nem tudott megelőzni! Mikor odaértem nem érdekelt, hogy nyakig sáros vagyok,  letérdeltem a lovam mellé.
-   Miért kell neked rohannod? - törölgettem a könnyeimet.
-   Fel tud állni? - kérdezte Louis.
Én felálltam, majd a lovam is felállt. Egy kicsit sántított, de nem volt vészes.
-   Ez komoly? Szórakozol velem? Akkorát estél, hogy ott a nyomod! - mutattam a helyre mosolyogva, majd megpusziltam. - Kis kemény! - nevettem el magam.
Alkony szórakozottan a sárba csapott a mellső lábával, így mind a hárman sárosak lettünk, még az arcunk is.
-   Te nyomi! - nevettem és nem törődtem azzal, hogy mondhatni az egész arcomat kis sárcseppek fedik.
Szóltam az egyik lovásznak, hogy vigye be az istállóba, ugyanis Én éppen, hogy a házig el tudtam menni. Nagy nehezen sírva lezuhanyoztam, majd lementem.
-   Ne sajnáltasd már magad! - sóhajtott Louis, mire hatalmas szemekkel néztem rá.
-   Te komolyan mondtad? - nézett rá mérgesen Lola.
Na, ha sokáig várunk a nővérem elharapja a légcsövét!
-   Ezt csinálod napok óta! - mondta Tommo.
-   Mond, tényleg azt akarjuk megbeszélni, hogy ki mit csinál napok óta? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Csak mert akkor neked is lenne mesélni valód! - mondtam karba tett kézzel.
Rossz emberrel kezdtél Louis, nagyon rosszal!
-   Tudtam! - nézett rá elkeseredve Danielle.
-   Te ezt elhiszed? - mutatott rám lenézően Louis.
-   Igen! - vágta rá sírva Dani.
-   Szerinted majd rohanni fogok utána? - mutatott rám, mintha valami undorító lény lennék. - Végig hülyített, ezek utána még a világ legjobb nője után sem fogok futni, nemhogy utána! - mutatott rám megint.
Nagyon fájt minden szó, amit mondott rólam. Legszívesebben ott sírva fakadtam volna. Louis még sosem volt ilyen velem.
-   De azért jó voltam, nem? - kiabáltam, majd Roxy idegesen felállt és a kezembe nyomta a kakaóját.
Én Louis elé léptem, majd totálba a fejére öntöttem.
-   Sok boldogságot! - néztem rá gonosz mosollyal, majd a bögrét Roxy kezébe nyomtam és elindultam fel a lépcsőn.
-   Nem fogsz tudni felmenni. - szólt utánam a döbbenettől halkan Becky.
-   Leszarom! - kiabáltam vissza idegesen.
-   Csak megjátssza! - nevetett Louis lesajnálóan. - Fel tud menni! - mutatott rám, mire hátra se fordultam, csak tovább mentem.
Gyorsan felöltöztem és eltüntettem a sírás nyomait. Egy hatalmas sóhaj után lerobogtam.
-   Hova mész? - nézett rám Lola.
-   El. - mondtam, majd a telefonomat kiraktam az asztalra.
Direkt nem vittem magammal. Alkonyt letisztítottam, megnéztem a lábát, amivel már nem volt semmi baj, felnyergeltem és nekiindultam az erdőnek.

* 3 nappal később *

* Louis szemszöge *

Magam sem gondoltam komolyan amiket Sarah fejéhez vágtam. Undorodtam magamtól, nem értem hogy mondhattam ezt a lánynak, akit mindennél jobban szeretek. Már 3 napja nem jött vissza és már 3 és fél napja megbántam amiket mondtam. Ahogy visszajön az első lesz, hogy a bocsánatáért esedezem. 

Délután a kertben ültünk az istálló mellett, mikor egy fekete lovat láttam meg, aminek a kis földre szállt angyalom ült a nyergében. A lovát megállította tőlünk messze, leszerelte, majd elindult felénk a nehéz cuccokkal. Ránk se pillantott, csak bement az istállóba és pár perccel később jött ki. 

-   Hol voltál? - kérdezte tőle Zayn. 

-   Az erdőben. - rántott vállat. 

-   És esetleg nem vagy éhes? - kérdezte Lola. 

-   A háznál voltam. - mondta. - Szerinted hol aludtam? 

-   Jól van, igazad van. - bólintott. 

-   Beszélhetnénk? - néztem rá. 

-   Nem. - jelentette ki ridegen. 

-   És hogy van a lábad? - kérdezte Becky. 

-   Szarul. - rántott vállat. - 3 nap folyamatos használat nyilván rontott a helyzeten. - mondta. 

Elindult a ház felé, majd bement. Pár perccel később utána mentem. 

* Sarah szemszöge *

Ahogy beléptem lerúgtam a cipőm, majd felmentem. Az ágyamra kihajítottam egy cicanadrágot és egy pólót, majd átöltöztem. A koszos ruháimat csak lustán arrább rúgtam és a babzsákfotelbe huppantam. A fejemet hátra döntöttem, majd becsuktam a szemem és csak mosolyogtam. 

-   Tök penge vagy! - tettem a kezem a vállamra mosolyogva. 

-   Zavarhatlak? - hallottam Louis hangját az ajtó felől. 

-   Már megetetted! - emeltem rá a tekintetem, majd feltornáztam magam a fotelból és a fürdőbe mentem.
Igazából nem volt tervben, hogy elmegyek valahova, de úgy éreztem elegem van a napok óta tartó "gyógyulásból". Nekem kaland kell, ami életkedvet ébreszt bennem. Erre a legjobb emberek: Roxy, Becky, Harry és Niall. A tükör előtt elkezdtem elkészíteni enyhe sminkem.
-   Sarah, beszélnünk kell! - mondta Louis az ajtófélfának támaszkodva.
-   Azt csináljuk. - mondtam sminkelés közben a tükörképemre figyelve leginkább.
-   Nem tudnál rám figyelni? - kérdezte idegesen.
-   Azt csinálom, de nem mondasz semmit! - mondtam, majd mikor végeztem kifésültem a göndör hajam.
-   Pont leszarod amit mondok neked! - mondta idegesen.
-   Csodálom, hogy szóba állsz egy olyan kis senkivel, mint Én. - mondtam. - Te a nagy Louis Tomlinson!
-   Sosem mondtam, hogy felsőbb rendű vagyok nálad! - kiabált.
-   Á, dehogy! - nevettem keserűen.
-   Ne forgasd ki a szavaimat! - kiabált tovább.
-   Én ilyet nem csináltam! - sóhajtottam, majd mikor sikerült rendeznem a kis borzos valamit, ami a fejemen nő, mint másoknak a haj, kimentem és a szekrényemben kutakodtam.
Kidobáltam a megfelelő ruhákat az ágyamra, majd elkezdtem kicserélni a kötést a lábamon.
-   Folyamatosan ezt teszed! - kiabált.
-   Nem Louis! Konkrétan undorodsz tőlem! - mondtam, majd mikor készen lettem felálltam.
Rá néztem, majd megszólaltam.
-   Mit szeretnél azon kívül, hogy üvöltözöl velem? - kérdeztem.
-   Én nem ezért jöttem... - mondta volna idegesen, de félbe szakítottam.
-    Akkor? - kérdeztem. - Miért?
-   Mert direkt csinálod! - mutatott rám idegesen.
-   Megbeszéltük! - bólintottam. - Én egy szörnyű alak vagyok, ráadásul undorító is! Na, kérlek hagyj készülődni! - toltam ki az ajtón, majd becsuktam utána.
Mikor felöltöztem végig néztem magamon.
Nem is olyan rossz, mint amilyennek gondoltam!
Kitörtem az ajtómon, majd muszáj volt elmosolyodnom, mikor eszembe jutott mire is készülők.
-   Roxy, Becky indulunk! - mondtam mosolyogva.
-   Mi? - nézett rám Niall.
-   Jöhetsz! - mosolyogtam rá.
-   De hova is? - kérdezte Roxy.
-   Majd meglátjátok. - mosolyogtam.
-   Kajálni? - kérdezte Nialler.
-   Nem.
-   Akkor nem megyek! A mamád megígérte, hogy süt nekem sütit! - mosolygott, mire bólintottam.
-   És Én mehetek? - kérdezte Hazza.
-   Nem. - ráztam meg a fejem. - Ha Niall nem, te sem! - mosolyogtam.
-   Akkor ez valami csajos lesz? - ugrott fel örömében Becky.
-   Igen. - bólintottam.
-   Oké! - ugrott ki Hazza karjai közül Roxy, majd felvettük a cipőnket és beültünk a kocsimba.
Az úton elmeséltem, hogy mit beszéltünk Louisval. A lányok eléggé meglepődtek, majd mikor odaértünk a kiszemelt helyre, vagyis a szomszéd település legjobb bárjába, elkezdtünk beszélgetni.
-   Annyira fura lett Louis! - mondta Roxy.
-   Tudom és nem igazán értem miért. - rántottam vállat.
-   Beszélni kéne a srácokkal! - mondta Becky, mire bólintottunk.
-   Nem lehet, hogy Danielle miatt? - kérdezte Roxy.
-   Nem, mert eddig nem volt ilyen. - mondta Becky.
-   Akkor nem tudom. - rántott vállat. - De ne csak üljünk! - mondta mosolyogva, majd belevetettük magunkat a buliba, ami nem volt valami vad parti, csak jól éreztük magunkat.
A kocsiban Roxy és Becky hátul egymásra dőlve elaludtak, majd mikor megérkeztünk a lovagjaik kiszedték őket az autóból. Én betotyogtam utánuk. Bent már mindenki aludt, vagyis valószínű. Én felmentem a szobába, majd egy fájdalmas mégis gyors zuhanyzás után vigyázva arra, hogy senkit ne tapossak el bemásztam az ágyamba és hamar elaludtam.