* Rebel szemszöge *
Mikor megláttam Louist, nagyon reméltem, hogy még nem késő és tövig nyomtam a féket és közben összeszorítottam a szemem, majd megállt az autó hirtelen Én, pedig bevertem az orromat a kormányba, majd visszacsapódott a fejem az üléshez. Louis ugyan ott állt és pár centi választott el tőle, de bátran állt ott, ahogy eddig. Én éreztem, hogy vérzik az orrom, így azt fogva szálltam ki idegesen a kocsiból, majd bevágtam az ajtaját dühből.
- Mond te teljesen megőrültél? - üvöltöttem Louisnak, majd egyre közelebb mentem hozzá. - Mi van ha egy másodperccel később látlak meg és elütlek? - kiabáltam. - Nálad furább sráccal még életemben nem találkoztam!
- Semmi bajom, viszont neked simán lehetett volna! - mondta.
- Nekem? Rohadt nagy lelkiismeret furdalásom, na az lett volna! Kiállsz ide? - kiabáltam. - Gondolkozol néha mielőtt idióta módjára nekiindulsz a hülyeségnek méregből?
- Ezt akár Én is kérdezhetném! - nevette el magát gúnyosan.
- Én nem lettem öngyilkos majdnem, csak szilánkok repültek a karomba! - kiabáltam.
- De igen, éppen azzal próbálkoztál! - mutatott az autóra.
Ekkor megállt mellettem Roxy és kiszállt.
- Te magadat ütötted el, vagy kiszálltál és Louis orrba vert? - kérdezte Roxy.
- Lefejeltem a kormányt. - néztem rá.
- Tehát be se voltál kötve? - nézett rám Tommo.
- Ez a legnagyobb problémád? - néztem rá idegesen. - Majdnem elütöttelek! - kiabáltam.
- Bízom benned és tudtam, hogy nem fogsz! - mosolyodott el.
- Húzzál az öltözőbe és megbeszéljük! - mutattam rá Louisra nézve idegesen.
Ő elmosolyodott, majd bement.
- Tessék! - adott a kezembe egy zsepit Roxy.
- Kösz! - öleltem meg mosolyogva. - Amúgy ügyes vagy! - mosolyogtam rá. - Vidd vissza a helyére és az öltözőben találkozunk. - mondtam, mire bólintott és visszaült.
Elhajtott, mire mosolyogva csúsztam végig fenékkel a kocsim motorháztetőjén és Harry kocsijához mentem, mire lehúzta az ablakot.
- Te engedted neki? - kérdezte Hazza mérgesen, mire elmosolyodtam.
- Nem lett semmi baja! - mosolyogtam rá.
- Louisnak semmi baja, ugye? - kérdezte ijedten Dani.
- Én agyilag kivizsgáltatnám, de Én meg sem karcoltam.
- De lehetett volna! - mondta mérgesen.
- Vigyáztam rá! - sóhajtottam mosolyogva, majd átmentem a másik autóhoz.
Liam lehúzta az ablakot, ahogy a mögötte ülő Becky is.
- Normálisak vagytok? - kérdezte Liam.
- Persze! - villantottam nagy mosolyt.
- Büszke vagy rá, hogy meg tudtál állni, ugye? - kérdezte mosolyogva Becky.
- Nem is kicsit! - vigyorogtam, majd visszaültem a kocsimba és megálltam a garázsom előtt.
Kiszálltam, majd bementem az öltözőbe. Louis ott ült, majd mikor meglátott elmosolyodott.
- Nagyon fáj az orrod? - kérdezte.
- Annyira biztosan nem fáj, mint neked fájhatna, ha elütöttelek volna! - néztem rá.
- Jó, meggondolatlan volt, de máshogy nem állsz meg! - mondta.
- És ha így sem? - kérdeztem, majd lerúgtam a cipőm és elkezdtem öltözni.
Mit szégyenlősködjek előtte, látott már!
- Bízom benned! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Tudom, de ez nem arról szólt most! - sóhajtottam. - Ha később veszlek észre, lehet a legközelebbi autó, amiben utazhatsz egy halottaskocsi lesz! - mondtam, mire elnevette magát.
Én megforgattam a szemem.
- Ugye tudod, hogy ez egy cseppet sem vicces? - néztem rá komolyan.
- Megálltál volna máshogy? - kérdezte, mire sóhajtva leültem vele szembe a székre.
- Nem, de akkor sem volt ez megoldás!
- Sajnálom Törpi, de féltettelek. - mondta.
Legszívesebben elmosolyodtam volna a nevemen és azon, hogy féltett, de nem lehetek átlátszó.
- Ne hívj így! - szóltam rá szigorúan.
Nagyon fájt ezt mondani neki, ahogy minden szó, amivel eltaszítottam magamtól, de nem kockáztathatom, hogy baja essen!
Szomorúan bólintott, majd kiment. Legszívesebben utána rohantam volna, megöleltem volna és ha kell térden állva könyörögtem volna, hogy hívjon továbbra is úgy, ahogy csak akar! Mert titkon imádtam, hogy ennyire szereti, hogy kicsi vagyok és a beceneveimet is hiába hajtogattam, hogy utálom, mégis mindig megmosolyogtatott velük. Rengeteg sztár kapcsolatot láttam már és magabiztosan állítom, hogy a miénk nem az! Nem egy tipikus sztárkapcsolat! Ugyanis a sztárkapcsolatoknak is vannak fajtái: az iszonyú édesek vagyunk, hogy mindenki szeressen minket; a titkolózunk, de tök feltűnő, hogy mindenhova együtt megyünk ráadásul kézen fogva; a csak a kamerák előtt vagyunk egy pár, de ott is csak kézfogás és egy-egy kis puszi; a sosem mosolygunk, csak egymásra és nagyon vagányan vonulunk egymás mellett és takarjuk az arcunkat, pedig arra megyünk, hogy fotózzanak. Igen, na ezek közül egyik sem voltunk! Iszonyú édesek, hogy szeressenek? Hát nem tudom, mennyire voltunk aranyosak, de ha azok voltunk, közlöm, hogy nem érdekelt, hogy mi mások véleménye! Sosem titkolóztunk. Mi mindig egy pár voltunk, nem csak a kamerák előtt. Nem csak egymásra mosolyogtunk és nem takargattuk az arcunkat. Tehát ja, mi tényleg boldogok voltunk együtt.
Mikor felöltöztem felkaptam a táskám és mosolyogva kapcsoltam le a lámpát, majd zártam be az ajtót. Mikor kiléptem egy ismerős autó körözött a pályán: Charlie.
- Basszus! - súgtam.
A kocsimhoz szaladtam, majd bepattantam és mikor Roxy odaért az ajtóhoz kinyitottam neki.
- Menjünk! - mondta, mire bólintott.
Én Harry kocsija mellett megálltam, majd lehúztam az ablakomat.
- Majdnem megkarcoltad! - utalt az autójához, mivel nem két méterre voltam az oldalától.
- Persze. - nevettem. - Sőt, elütöttelek, nem? - kérdeztem, mire Roxy is elnevette magát. - Na induljunk! - mondtam.
- Nem is köszönsz Charlienak? - kérdezte Danielle.
- Nem szeret lányok ellen veszíteni, viszont köröket verek rá! - mosolyogtam bájosan. - Tehát, ha nem tudod tartani a tempómat, hívsz! - mondtam, majd Roxyra néztem. - Van nálad telefon?
- Hát... - kotorászott a táskájában. - Van! - húzta elő.
- Oké, akkor Roxyt hívod, nem engem! Valami óhaj? - kérdeztem.
- Vezethetek? - kérdezte Louis.
- Hogy sikerüljön az öngyilkosság? Mivel szeretnél frontálisan ütközni? - kérdeztem gonosz mosollyal.
- Semmivel, vezetni akarom! - mondta a szemét forgatva.
- Nem! - vágtam rá, majd tovább hajtottam a hátsó ablakig, ahol Louis ült.
Ő elvigyorodott és lehúzta az ablakot.
- Akkor vezethetem? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, maximum utas lehetsz! - mondtam, mire vigyorogva kiszállt és jött vele Dani.
Mikor beültek hátra néztem.
- Ha valaki hány, kirakom az autóból, majd mikor gyalog hazaért kiganézza a kocsit, világos? - kérdeztem, mire bólintottak. - Oké, akkor ehhez tartsátok magatokat! - mondtam, majd megálltam Liam mellett is és lehúzta az ablakát. - Megyünk haza, Harry mögött legyél, lehetőleg most nem olyan tempóval jön majd, mint mikor Én alszom és közben tolatok! - mondtam, mire Liam elnevette magát.
- Mert akkor hazatolom. - nevetett.
- Pontosan, megbeszéltük! - bólintottam mosolyogva, majd előrébb gurultam és vártam, hogy Harry és Liam is beforduljon irányba.
Ekkor megállt mellettem Charlie egyik haverja: Cooper. Lehúztam az ablakot.
- Reb, csak nem megijedtél mikor Charlie megjelent? - nevetett.
- Nem nagy a pofád egy kicsit? - kérdeztem lenézően.
- Hagyjuk már! - nevetett. - Félnek tőled, mert Charlie hagyott nyerni! - nevetett.
- Úgy tudom, te vagy az egyetlen akinek még nem rúgtam szét a seggét azon a pályán! - mondtam, majd elvigyorodtam és kényelmesen hátra dőltem az ülésen és meggyújtottam a cigim. - Szeretnél te is kikapni egy lánytól? - fújtam ki a füstöt mosolyogva.
A haverjai a kocsiban röhögtek rajta, majd elszáguldott. Én elnevettem magam.
- Ez ki volt? - kérdezte Danielle.
- Egy srác, akivel nem jó ötlet szórakozni. - mondtam.
- És te? Nem félsz tőle? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Ugyanolyan hülye nagypofájú barom, mint a többi. - sóhajtottam, majd hátra néztem. - Közlöm, hogy akik ott ültek abban az autóban egyiknek sincs pénze autóra és sosem volt sajátjuk, sőt nemhogy versenyezni nem tudnak, de normálisan vezetni sem, csak Charlie haverjai, mellesleg mind agresszív! Beszól nekik egy srác, rögtön verekszik az összes! Charlie az egyetlen srác azon a pályán, aki tud versenyezni, de a többi... - nevettem. - Azért van nagy nevük, mert ha veszítettek, megverték az ellenfelüket és ellopták a kocsiját. Ennyi. Azért van Charlie szutykos telepén annyi autó, mert mindet lopták! Szánalmas az összes!
- A csajokról ne is beszéljünk! - horkantott Roxy.
- Én vagyok az egyetlen az összes lány közül, aki nem feküdt le az egész csapattal! - horkantottam. - Hányingerem van tőlük. Ezért is szálltam ki, meg más miatt is, de az nem fontos. Ja és ez a csapat gorilla? Egyik sem túl erős, főleg nem Charlie. Mocskos csaló az összes, még rendesen verekedni sem tudnak. De ne is beszéljünk erről a putriról!
Elindultunk, de Harry az első kanyarnál lemaradt, mire sóhajtottam. Én untam az utat és gondoltam mutatok olyat, amit még csak Roxy látott. Én elmosolyodtam, majd hirtelen gázt adtam és megfordultam, vagyis az autó eleje Hazza autója felé volt és egy pillanatra megálltam, mivel a hirtelen fordulónál Roxy sikított egyet. Amolyan "tudod mi jön most, ugye?" mosollyal néztem Roxyra. Ő elmosolyodott, majd gázt adtam és tolatva folytattam az utat.
- Ez nem veszélyes egy kicsit tekintve, hogy korom sötét van és egy cseppet sem mész lassabban, mint a sebességkorlát, ráadásul tükörből tolatsz? - kérdezte ijedten Dani.
Én elmosolyodtam, majd hirtelen megálltam, mire Louis az Én Danielle, pedig Roxy ülésébe fejeltek bele.
- Esetleg át akartok ülni? - néztem hátra amolyan mosolyogva.
Roxy csak röhögött.
- Nem, viszont befejezhetnéd! - mondta Louis.
- Mégis mit? - kérdeztem mosolyogva, majd elindultam.
- Az életveszélyes trükkjeidet! - mondta mérgesen.
- Esetleg ki akarsz állni elém? - kérdeztem mosolyogva, mire megforgatta a szemét. - Én csak megkérdeztem! - nevettem el magam, majd bekapcsoltam a rádiót, amin eléggé az eseményhez illő zene szólt.
Roxy elmosolyodott, majd felhangosította. Én lezúztam az ablakot, majd két ismerős motor száguldott felém: Summer és Taylor az ikrek. Ők a két motoros csaj, akik még normálisak, viszont nem tartoznak Charlie ördögi körébe. Taylor egy keréken elszáguldott mellettem, de Summer felvette a tempóm és az ablakom mellett maradt.
- Hogy hogy észrevettél? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem találok minden második sarkon egy szőke csajszit, aki tolatva száguldozik! - nevetett.
- Jól van! - nevettem. - Amúgy rég láttalak titeket!
- Hát, ha nem tolod el a képed egyik versenyre se, nehéz lenne! - mosolygott.
- Jól van Taylor, egy csomó minden történt velem! - nevettem.
- Látom! Szereztél 2 tetkót! - mondta mosolyogva.
- Nem azt mondtad, hogy az összes lányt utálod, mert nem normálisak? - kérdezte Louis.
- Summer és Taylor normálisak! Ők az ikrek, akiket az ember nehezen tudna elfelejteni! - mosolyogtam.
- Taylor most nem normális! Hetekig sírt egy srác után és most is hülye! Azért megy mint egy ökör! - forgatta a szemét Summer. - Pedig egy fiúért teljesen fölösleges sírni! - horkantott.
- Van olyan, amelyik megérdemli! - mosolyogtam rá.
- Te jól vagy? - vizsgált meg. - Biztos hogy te te vagy?
- Igen! - nevettem. - Csak te még nem voltál szerelmes! - mosolyogtam rá.
- Addig jó! - nevetett, majd megfordult és a tesója után száguldott.
Én elnevettem magam, majd megláttam Harry kocsiját egyre közeledni.
- Jé! - nevettem. - Hazza megtalálta a gáz pedált! - csodálkoztam, mire Roxy elnevette magát.
Én megvártam amíg közelebb nem érünk egymáshoz, már nem volt túl sok a két autó között, mikor Harryre vigyorogtam, aki csak a fejét rázta. Én elvigyorodtam, majd gázt adtam és mikor eltávolodtunk Harry kocsijától egy kicsit hirtelen gondoltam egyet, majd megfordultam.
- Legközelebb valami figyelmeztetést kérünk! - mondta Louis.
- Úgy ismersz? - mosolyogtam, mire csak sóhajtott, majd hátra dőlt a hátsó ülésen.
Én elnevettem magam, majd szórakozottan mosolyogva haladtam egy darabig nyugodtan. Majd meguntam ezt a kocsikázást és egy kis "köröcskére" fordultam.
- Rebel! - kiabált rám Louis ijedten. - Mi lenne, ha legközelebb egy kis jelét adnád a hülye akcióidnak? - dühöngött.
- Azt hittem te már megszoktad ezeket tőlem! - nevettem, majd Hazza lehúzta az ablakát, így Roxy is.
- Komolyan abbahagyhatnád ezeket a magánakciókat! - mondta Harry.
- Csak nem beijedtél? - nevettem, majd gázt adtam és visszaálltam Hazza elé.
- Ugye itt vége? - kérdezte Tommo.
- Hogy lehettek ilyen unalmasak? - sóhajtottam, majd gondoltam egyet és félreálltam, majd Hazza lelassított mellettünk. - Menjél, úgyis utolérünk! - nevettem, mire elhajtott mellettünk, majd Liam is.
- Mire készülsz? - kérdezte Danielle.
- Szálljatok ki! - mosolyogtam.
- Kidobsz? - kérdezte Louis.
- Nem, csak szálljatok ki! - mosolyogtam, mire mind a 3-an kiszálltak.
Én elmosolyodtam, majd elkezdtem körözni körülöttük, de először hatalmas köröket mentem.
- Oké, akkor most álljatok hárman egymásnak háttal. - mondtam, majd tették amit mondtam.
Én elkezdtem egyre szűkíteni a kört. Már csak egy méter választott el tőlük.
- Bíztok bennem? - kérdeztem.
- Van más választásunk? - kérdezte Danielle.
- Rohanni amilyen gyorsan csak tudtok! - nevettem. - De az a sebességemet és a ti sebességeteket tekintve számotokra azonnali halállal járna, tehát nagy levegő és bízzatok bennem! - mosolyodtam el, majd addig szűkítettem a kört, hogy már épp, hogy nem csúszott ki az autó hátulja a sebesség miatt.
- Ez nagyon atom! - mosolygott Roxy.
- Csak kicsit félelmetes! - mondta Louis.
- Neked? - nevettem. - Na akkor most bízzatok bennem és maradjatok így! - mondtam, majd szűkítettem a kört és emeltem a sebességet, addig amíg nem tudtam úgy körözni körülöttük, hogy az autó hátulja az egész körben kifelé volt az eleje, pedig éppen nem érintette a kör közepén állókat. Majd hirtelen megálltam. Sóhajtottam, majd hátra dőltem az ülésen.
- Szerintem mi jobban bíztunk benned, mint te magadban! - nevetett Louis.
- Pontosan így volt, de gondoltam, miután nem ütöttelek el, ez már csak sikerül! - mosolyogtam.
- Én hátra ülök, mert csak. - rántott vállat Roxy, majd bepattant. - Itt olyan, mint egy hullámvasút! - mondta, mire elnevettem magam.
- Oké, akkor ülök előre. - mondta Louis, majd bevágódott mellém Dani, pedig Roxy mellé.
- Akkor most utolérjük a többieket! - mosolyogtam, majd gázt adtam és visszamentem az útra.
5 perccel később megelőztem Harryt. Onnantól kezdve már normális utunk volt. Mikor beálltam a garázs titkos részébe, a cuccaimat elpakoltam, majd bezártam a szekrényt.
- Hát te nem öregszel ki! - néztem a kocsimra, majd bementünk a házba.
Lola ás Zayn egymásra dőlve elaludtak. Én elnevettem magam, majd felmentem és lezuhanyoztam. Nagyon fáradt voltam, így rögtön bedőltem az ágyba, mellém a kutyáim és el is aludtam.
- Megálltál volna máshogy? - kérdezte, mire sóhajtva leültem vele szembe a székre.
- Nem, de akkor sem volt ez megoldás!
- Sajnálom Törpi, de féltettelek. - mondta.
Legszívesebben elmosolyodtam volna a nevemen és azon, hogy féltett, de nem lehetek átlátszó.
- Ne hívj így! - szóltam rá szigorúan.
Nagyon fájt ezt mondani neki, ahogy minden szó, amivel eltaszítottam magamtól, de nem kockáztathatom, hogy baja essen!
Szomorúan bólintott, majd kiment. Legszívesebben utána rohantam volna, megöleltem volna és ha kell térden állva könyörögtem volna, hogy hívjon továbbra is úgy, ahogy csak akar! Mert titkon imádtam, hogy ennyire szereti, hogy kicsi vagyok és a beceneveimet is hiába hajtogattam, hogy utálom, mégis mindig megmosolyogtatott velük. Rengeteg sztár kapcsolatot láttam már és magabiztosan állítom, hogy a miénk nem az! Nem egy tipikus sztárkapcsolat! Ugyanis a sztárkapcsolatoknak is vannak fajtái: az iszonyú édesek vagyunk, hogy mindenki szeressen minket; a titkolózunk, de tök feltűnő, hogy mindenhova együtt megyünk ráadásul kézen fogva; a csak a kamerák előtt vagyunk egy pár, de ott is csak kézfogás és egy-egy kis puszi; a sosem mosolygunk, csak egymásra és nagyon vagányan vonulunk egymás mellett és takarjuk az arcunkat, pedig arra megyünk, hogy fotózzanak. Igen, na ezek közül egyik sem voltunk! Iszonyú édesek, hogy szeressenek? Hát nem tudom, mennyire voltunk aranyosak, de ha azok voltunk, közlöm, hogy nem érdekelt, hogy mi mások véleménye! Sosem titkolóztunk. Mi mindig egy pár voltunk, nem csak a kamerák előtt. Nem csak egymásra mosolyogtunk és nem takargattuk az arcunkat. Tehát ja, mi tényleg boldogok voltunk együtt.
Mikor felöltöztem felkaptam a táskám és mosolyogva kapcsoltam le a lámpát, majd zártam be az ajtót. Mikor kiléptem egy ismerős autó körözött a pályán: Charlie.
- Basszus! - súgtam.
A kocsimhoz szaladtam, majd bepattantam és mikor Roxy odaért az ajtóhoz kinyitottam neki.
- Menjünk! - mondta, mire bólintott.
Én Harry kocsija mellett megálltam, majd lehúztam az ablakomat.
- Majdnem megkarcoltad! - utalt az autójához, mivel nem két méterre voltam az oldalától.
- Persze. - nevettem. - Sőt, elütöttelek, nem? - kérdeztem, mire Roxy is elnevette magát. - Na induljunk! - mondtam.
- Nem is köszönsz Charlienak? - kérdezte Danielle.
- Nem szeret lányok ellen veszíteni, viszont köröket verek rá! - mosolyogtam bájosan. - Tehát, ha nem tudod tartani a tempómat, hívsz! - mondtam, majd Roxyra néztem. - Van nálad telefon?
- Hát... - kotorászott a táskájában. - Van! - húzta elő.
- Oké, akkor Roxyt hívod, nem engem! Valami óhaj? - kérdeztem.
- Vezethetek? - kérdezte Louis.
- Hogy sikerüljön az öngyilkosság? Mivel szeretnél frontálisan ütközni? - kérdeztem gonosz mosollyal.
- Semmivel, vezetni akarom! - mondta a szemét forgatva.
- Nem! - vágtam rá, majd tovább hajtottam a hátsó ablakig, ahol Louis ült.
Ő elvigyorodott és lehúzta az ablakot.
- Akkor vezethetem? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, maximum utas lehetsz! - mondtam, mire vigyorogva kiszállt és jött vele Dani.
Mikor beültek hátra néztem.
- Ha valaki hány, kirakom az autóból, majd mikor gyalog hazaért kiganézza a kocsit, világos? - kérdeztem, mire bólintottak. - Oké, akkor ehhez tartsátok magatokat! - mondtam, majd megálltam Liam mellett is és lehúzta az ablakát. - Megyünk haza, Harry mögött legyél, lehetőleg most nem olyan tempóval jön majd, mint mikor Én alszom és közben tolatok! - mondtam, mire Liam elnevette magát.
- Mert akkor hazatolom. - nevetett.
- Pontosan, megbeszéltük! - bólintottam mosolyogva, majd előrébb gurultam és vártam, hogy Harry és Liam is beforduljon irányba.
Ekkor megállt mellettem Charlie egyik haverja: Cooper. Lehúztam az ablakot.
- Reb, csak nem megijedtél mikor Charlie megjelent? - nevetett.
- Nem nagy a pofád egy kicsit? - kérdeztem lenézően.
- Hagyjuk már! - nevetett. - Félnek tőled, mert Charlie hagyott nyerni! - nevetett.
- Úgy tudom, te vagy az egyetlen akinek még nem rúgtam szét a seggét azon a pályán! - mondtam, majd elvigyorodtam és kényelmesen hátra dőltem az ülésen és meggyújtottam a cigim. - Szeretnél te is kikapni egy lánytól? - fújtam ki a füstöt mosolyogva.
A haverjai a kocsiban röhögtek rajta, majd elszáguldott. Én elnevettem magam.
- Ez ki volt? - kérdezte Danielle.
- Egy srác, akivel nem jó ötlet szórakozni. - mondtam.
- És te? Nem félsz tőle? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Ugyanolyan hülye nagypofájú barom, mint a többi. - sóhajtottam, majd hátra néztem. - Közlöm, hogy akik ott ültek abban az autóban egyiknek sincs pénze autóra és sosem volt sajátjuk, sőt nemhogy versenyezni nem tudnak, de normálisan vezetni sem, csak Charlie haverjai, mellesleg mind agresszív! Beszól nekik egy srác, rögtön verekszik az összes! Charlie az egyetlen srác azon a pályán, aki tud versenyezni, de a többi... - nevettem. - Azért van nagy nevük, mert ha veszítettek, megverték az ellenfelüket és ellopták a kocsiját. Ennyi. Azért van Charlie szutykos telepén annyi autó, mert mindet lopták! Szánalmas az összes!
- A csajokról ne is beszéljünk! - horkantott Roxy.
- Én vagyok az egyetlen az összes lány közül, aki nem feküdt le az egész csapattal! - horkantottam. - Hányingerem van tőlük. Ezért is szálltam ki, meg más miatt is, de az nem fontos. Ja és ez a csapat gorilla? Egyik sem túl erős, főleg nem Charlie. Mocskos csaló az összes, még rendesen verekedni sem tudnak. De ne is beszéljünk erről a putriról!
Elindultunk, de Harry az első kanyarnál lemaradt, mire sóhajtottam. Én untam az utat és gondoltam mutatok olyat, amit még csak Roxy látott. Én elmosolyodtam, majd hirtelen gázt adtam és megfordultam, vagyis az autó eleje Hazza autója felé volt és egy pillanatra megálltam, mivel a hirtelen fordulónál Roxy sikított egyet. Amolyan "tudod mi jön most, ugye?" mosollyal néztem Roxyra. Ő elmosolyodott, majd gázt adtam és tolatva folytattam az utat.
- Ez nem veszélyes egy kicsit tekintve, hogy korom sötét van és egy cseppet sem mész lassabban, mint a sebességkorlát, ráadásul tükörből tolatsz? - kérdezte ijedten Dani.
Én elmosolyodtam, majd hirtelen megálltam, mire Louis az Én Danielle, pedig Roxy ülésébe fejeltek bele.
- Esetleg át akartok ülni? - néztem hátra amolyan mosolyogva.
Roxy csak röhögött.
- Nem, viszont befejezhetnéd! - mondta Louis.
 |
| Summer |
- Az életveszélyes trükkjeidet! - mondta mérgesen.
 |
| Taylor |
Roxy elmosolyodott, majd felhangosította. Én lezúztam az ablakot, majd két ismerős motor száguldott felém: Summer és Taylor az ikrek. Ők a két motoros csaj, akik még normálisak, viszont nem tartoznak Charlie ördögi körébe. Taylor egy keréken elszáguldott mellettem, de Summer felvette a tempóm és az ablakom mellett maradt.
- Hogy hogy észrevettél? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem találok minden második sarkon egy szőke csajszit, aki tolatva száguldozik! - nevetett.
- Jól van! - nevettem. - Amúgy rég láttalak titeket!
- Hát, ha nem tolod el a képed egyik versenyre se, nehéz lenne! - mosolygott.
- Jól van Taylor, egy csomó minden történt velem! - nevettem.
- Látom! Szereztél 2 tetkót! - mondta mosolyogva.
- Nem azt mondtad, hogy az összes lányt utálod, mert nem normálisak? - kérdezte Louis.
- Summer és Taylor normálisak! Ők az ikrek, akiket az ember nehezen tudna elfelejteni! - mosolyogtam.
- Taylor most nem normális! Hetekig sírt egy srác után és most is hülye! Azért megy mint egy ökör! - forgatta a szemét Summer. - Pedig egy fiúért teljesen fölösleges sírni! - horkantott.
- Van olyan, amelyik megérdemli! - mosolyogtam rá.
- Te jól vagy? - vizsgált meg. - Biztos hogy te te vagy?
- Igen! - nevettem. - Csak te még nem voltál szerelmes! - mosolyogtam rá.
- Addig jó! - nevetett, majd megfordult és a tesója után száguldott.
Én elnevettem magam, majd megláttam Harry kocsiját egyre közeledni.
- Jé! - nevettem. - Hazza megtalálta a gáz pedált! - csodálkoztam, mire Roxy elnevette magát.
Én megvártam amíg közelebb nem érünk egymáshoz, már nem volt túl sok a két autó között, mikor Harryre vigyorogtam, aki csak a fejét rázta. Én elvigyorodtam, majd gázt adtam és mikor eltávolodtunk Harry kocsijától egy kicsit hirtelen gondoltam egyet, majd megfordultam.
- Legközelebb valami figyelmeztetést kérünk! - mondta Louis.
- Úgy ismersz? - mosolyogtam, mire csak sóhajtott, majd hátra dőlt a hátsó ülésen.Én elnevettem magam, majd szórakozottan mosolyogva haladtam egy darabig nyugodtan. Majd meguntam ezt a kocsikázást és egy kis "köröcskére" fordultam.
- Rebel! - kiabált rám Louis ijedten. - Mi lenne, ha legközelebb egy kis jelét adnád a hülye akcióidnak? - dühöngött.
- Azt hittem te már megszoktad ezeket tőlem! - nevettem, majd Hazza lehúzta az ablakát, így Roxy is.
- Komolyan abbahagyhatnád ezeket a magánakciókat! - mondta Harry.
- Csak nem beijedtél? - nevettem, majd gázt adtam és visszaálltam Hazza elé.
- Ugye itt vége? - kérdezte Tommo.
- Hogy lehettek ilyen unalmasak? - sóhajtottam, majd gondoltam egyet és félreálltam, majd Hazza lelassított mellettünk. - Menjél, úgyis utolérünk! - nevettem, mire elhajtott mellettünk, majd Liam is.
- Mire készülsz? - kérdezte Danielle.
- Szálljatok ki! - mosolyogtam.
- Kidobsz? - kérdezte Louis.
- Nem, csak szálljatok ki! - mosolyogtam, mire mind a 3-an kiszálltak.
Én elmosolyodtam, majd elkezdtem körözni körülöttük, de először hatalmas köröket mentem.
- Oké, akkor most álljatok hárman egymásnak háttal. - mondtam, majd tették amit mondtam.
Én elkezdtem egyre szűkíteni a kört. Már csak egy méter választott el tőlük.
- Bíztok bennem? - kérdeztem.
- Van más választásunk? - kérdezte Danielle.
- Rohanni amilyen gyorsan csak tudtok! - nevettem. - De az a sebességemet és a ti sebességeteket tekintve számotokra azonnali halállal járna, tehát nagy levegő és bízzatok bennem! - mosolyodtam el, majd addig szűkítettem a kört, hogy már épp, hogy nem csúszott ki az autó hátulja a sebesség miatt.
- Ez nagyon atom! - mosolygott Roxy.
- Csak kicsit félelmetes! - mondta Louis.
- Neked? - nevettem. - Na akkor most bízzatok bennem és maradjatok így! - mondtam, majd szűkítettem a kört és emeltem a sebességet, addig amíg nem tudtam úgy körözni körülöttük, hogy az autó hátulja az egész körben kifelé volt az eleje, pedig éppen nem érintette a kör közepén állókat. Majd hirtelen megálltam. Sóhajtottam, majd hátra dőltem az ülésen.
- Szerintem mi jobban bíztunk benned, mint te magadban! - nevetett Louis.
- Pontosan így volt, de gondoltam, miután nem ütöttelek el, ez már csak sikerül! - mosolyogtam.
- Én hátra ülök, mert csak. - rántott vállat Roxy, majd bepattant. - Itt olyan, mint egy hullámvasút! - mondta, mire elnevettem magam.
- Oké, akkor ülök előre. - mondta Louis, majd bevágódott mellém Dani, pedig Roxy mellé.
- Akkor most utolérjük a többieket! - mosolyogtam, majd gázt adtam és visszamentem az útra.
5 perccel később megelőztem Harryt. Onnantól kezdve már normális utunk volt. Mikor beálltam a garázs titkos részébe, a cuccaimat elpakoltam, majd bezártam a szekrényt.
- Hát te nem öregszel ki! - néztem a kocsimra, majd bementünk a házba.
Lola ás Zayn egymásra dőlve elaludtak. Én elnevettem magam, majd felmentem és lezuhanyoztam. Nagyon fáradt voltam, így rögtön bedőltem az ágyba, mellém a kutyáim és el is aludtam.
Nagyon jo voolt:)
VálaszTörlésKöszönöm, örülök hogy tetszett! :) :*
Törlés