2. évad 38. rész

* Pár nappal később *
Berny-hez jön ma a lódoki, ugyanis a kis dagi sántít és Lola azt mondta, hogy valószínű nincs semmi baja, de azért nézessük meg. Emiatt az egész társaság korán kelt.
-   Mi legyen a reggeli? - kérdeztem vidáman a konyhából az étkezőbe kiabálva.
-   Gofri! - kiabált Zayn.
Én elkezdtem sütni, majd bekapcsoltam a rádiót, amiből az egyik kedvenc számom szólt. Közben mosolyogva énekeltem a rádióval és felhangosítottam. Lola már nem volt a házban, mert Ő ment a dokival a lovat vizsgálni. Kiosztottam a reggelit, majd gondoltam viszek egyet a Dr. Ross-nak is, elég jól ismerjük. Nem zavart, hogy a pizsamámban megyek ki, mert már a ház előtt álltak Lolával.
-    Dr. Ross, hoztam reggelit! - adtam oda neki mosolyogva.
-    Köszönöm! - ölelt meg mosolyogva. - Mi lett a lábaddal? - kérdezte.
-    Nagyon hosszú, a lényeg, hogy egy boros üveg szilánkjai beleálltak. - mondtam, mivel a rövidnadrágos pizsamámból jól látszott a sérült rész.
-    Menjünk be, mert azért megnézem, ha nem gond! - mondta, mire bólintottunk és bementünk.
Leültetett az étkezőbe és nézegette a lábamat.
-    Voltál vele orvosnál? - kérdezte az orvos.
-    Nem. - ráztam a fejem.
-    Hogy szetted ki a szilánkokat? - kérdezte meglepetten rám nézve.
-    Louis volt! - mutattam az illetőre.
-    Nagyon profi vagy fiam! - mosolygott rá az orvos. - Akár a segédem is lehetnél!
-    Köszönöm, de maradok az éneklésénél! - mosolygott rá Louis.
-    Sarah drágám, a lábadat be kell kötnöm és ahogy a kezedet is! - mondta. - Már ha nem gond! - mondta, mire mosolyogva megráztam a fejem. - A lábadat csak, hogy ne ragadjon bele a nadrág, meg hasonlók a kezedet, pedig bekenem és azt a kötést ne szedd le fürdéskor se, ne érje víz, csak fürdés után szárazon cseréld le és odaadom a krémet! - mondta, majd fél óra alatt megtette amit mondott.
-    Nagyon köszönöm! - öleltem meg mosolyogva.
-    Én meg a reggelit! - mosolygott, majd elment.
-    Mi a terv mára? - kérdezte Zayn.
-    Én megkérem a kis múmiát, hogy tartson nekem egy kemény edzést! - mosolygott rám Lola.
-    Ó, nagyon szívesen! - mosolyogtam rá.
-    Mi meg nézzük! - mosolygott Nialler.
-    Én még sosem láttam rendes edzést! - mondta Dani.
-    Most olyat fogsz, ahol a lovas leolvad a lováról! - mosolyogtam gonoszan Lolára, aki sóhajtva ment fel átöltözni.
Én is felmásztam és felvettem egy rövidnadrágot és egy ujjatlant és kikaptam egy pulcsit is, amit most csak a derekamra kötöttem. A hajamat kis copfba fogtam, majd lementem.
-    Mindenki kész? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen! - mosolyogtak.
Én felkaptam a csizmámat, majd kimentünk. Alkony ott legelt, majd mikor meglátott mellém lépett és jött velem az istálló felé a többiek, pedig mögöttünk.
-    Mi van Pocok! - mosolyogtam a lovamra, majd megsimogattam. - Lola nincs kedves megmozgatni ezt a kis Gömböt? - utaltam a lovamra.
-    De, Álom úgyis a legelőn van! - mondta mosolyogva.
-    Ki hozza a cuccait? - kérdeztem az istállóba belépve, majd hátra fordultam. - Louis, te tudod hol vannak! - osztottam ki a feladatát. - És veled megy Danielle! - mosolyogtam. - A többiek segítenek pucolni! - mondtam, majd mindenkinek adtam egy lókefét.
Mikor Louis és Danielle visszaértek, Én abbahagytam a pucolást.
-    A cuccokat... - gondolkoztam és körülnéztem. - Á, ne is tegyétek le, tiszta már! - mondtam, majd az embereket elhajtottam a lovam körül.
Gyorsan felnyergeltük Lolával ketten, majd elindultunk a pályára. Mikor kiléptem felvettem a pulcsit.
-    Nem is tudtam, hogy megtartottad! - mondta mosolyogva Louis.
-    Nekem mondtad? - néztem rá, mire csak mosolygott. - Mit? - kérdeztem.
-    A pulcsit! - mosolygott, mire rá néztem.
Tényleg nagy volt rám és Louis illata volt, ez megmosolyogtatott.
-    Ja, igen! - mosolyogtam rá. - De ha akarod, visszaadom! - mondtam.
-    Nem kell, tartsd meg! - legyintett mosolyogva.
Ha te azt tudnád, hogy hány pólód van nálam!
Én felültem a pálya szélére és onnan mondtam Lolának a feladatokat, majd úgy döntöttem az óra második felében ugrunk.
-    Na, akkor segítőket kérek! - néztem magam mögé. - Mondjuk mindenkit! - mondtam, majd leugrottam és felszisszentem. - Aú ez hülyeség volt, de mindegy! - legyintettem. - Fiúk, hozzátok a szokásos cuccokat, csajok mondom hová kell állni!
Így egy elég nehéz pályát találtam ki. A lányok az akadályok helyét jelölték, a fiúk odahordták a cuccokat. Mikor készen lettek visszamentünk a pálya szélére.
-    Na, nektek is tartottam edzést! - néztem a csapatra nevetve.
-    Igen, nem is kicsit! - nevetett Hazza.
-    Nyugi, nem fogjuk elpakolni, majd Apa morog! - legyintettem.
Lola többször is megcsinálta a pályát. Mikor végeztünk elpakoltuk a lovat, majd bementünk ebédet főzni. Én csak feltartottam a társaságot, ugyanis a pulton ülve énekeltem a dalokat a rádióból és elloptam a répákat és Alkonynak odaadtam, aki az ablaknál várta, így a levesbe nem került répa, mert szépen láthatatlanul elosztogattam. Bár nehéz lett volna észrevenni, miközben viccből, jó kedvemben hajigáltam a lisztet, Roxyt megdobtam fakanállal, a nővéremhez hátulról hozzávágtam egy tojást, Jesyt előtt beletenyereltem egy paradicsomba, ami így szétloccsant, Beckyt véletlen fejbe dobtam a liszttel és Danielle szegény szinte mindenből kapott. Az ebéd ehhez képest nyugodt volt. Utána egy kis pihenés, ami mindenkinek jól esett. Én ugyan nem aludtam, de pihentem a kanapén fekve. A többiek mind az emeleten voltak.
-    Vajon hogy fogok zuhanyozni? - gondolkoztam hangosan, miközben a pulcsival játszottam. - Ugye vágod, hogy hülye vagy, mert magadban beszélsz? - kérdeztem magam, majd elnevettem magam. - Tisztában vagyok vele, de mivel senki nem hall, teljesen mindegy, nem? - kérdeztem magam, majd nevettem.
A pulcsi ujját az orromhoz nyomtam és lassan beszívtam az illatát.
-    Igen, tuti hogy meghülyültem! - nevettem szórakozottan.
-    Úgy látom tetszik a pulcsi. - hallottam a pulcsi tulajdonosának a hangját, mire ijedten odapillantottam.
-    Öhm... - dadogtam és elmosolyodtam. - Igen és már tudod, hogy mekkora hülye vagyok! - mondtam és felültem.
-    Nem vagy hülye, szerintem igazából mindenki szokott beszélgetni önmagával, ha nem is hangosan, csak gondolatban, akkor is! - mosolygott rám.
-    Ezt szerintem azért mondod, hogy ne bánts meg! - kuncogtam.
-    Véleményem szerint ezen mi már túl vagyunk. - támaszkodott a kanapé támlájára mosolyogva.
-    Fejtsd ki! - mosolyogtam rá.
Igazából ez az egész fura volt egy kicsit... nagyon. Nem utáltuk egymást, sőt mondhatni barátként viselkedtünk és ez olyan távolinak tűnt.
-   Hát, általában ez akkor van, mikor még nem alakult ki egy kapcsolat rendesen és még mindkét fél vigyáz arra mit mond a másiknak, mert még nem ismerik egymást úgy igazán. - rántott vállat mosolyogva.
-   Ha őszinte akarok lenni, Én csinálom ezt, Rebel nem! - nevettem el magam.
-   Teljesen érthető! - nevetett.
-   Amúgy te miért nem szunyálsz? - kérdeztem.
Csak vállat rántott.
-   Fura, hogy a kis barátnőd kibír nélküled ilyen sok időt! - nevettem.
-   Haha! - forgatta a szemét. - Te is mindig jöttél velem mindenhova, pontosabban majdnem mindenhova, még focizni is, pedig azt utálod! - mondta amolyan "na ezt magyarázd ki" nézéssel.
-   Focizni csak az edződ miatt mentem! Boldogsággal tölt el minden perc, amíg szekálni tudom! - vigyorogtam, mire elnevette magát. - Amúgy meg, miért ne mentem volna?
-   Dani miért ne jönne? - kérdezte mosolyogva.
-   Azt hiszed csőbe húztál? - kérdeztem karba tett kézzel.
-   Nem hiszem, tudom! - kacsintott magabiztosan.
-   Igen? - kérdeztem huncut mosollyal.
-   Add fel Tommo! - mondta a lépcsőről mosolyogva Becky.
-   Add fel! - nyújtottam rá a nyelvem. - Úgyis tudod, hogy nyerek!
-   Nem fogom! - mosolygott magabiztosan. - Tehát te is jöttél velem mindenhova, miért? - mosolygott gonoszan.
-    Mert te is jöttél velem mint egy hű eb és gondoltam ennyivel jutalmazlak! - mondtam mosolyogva.
-    Oké. - sóhajtott. - Tényleg verhetetlen vagy! - bólintott mosolyogva.
-    Én szóltam! - nevetett Becky, majd óvatosan felálltam a kanapéról.
-    Utállak! - ölelt meg szorosan Becky, mire visszaöleltem.
-    Miért? - kérdeztem mosolyogva.
-    Mert nem mondtad el! - törölte le a kusza könnycseppet az arcáról.
-    Hanyagoljuk egy kicsit a témát, kérlek! - kértem, mire elmosolyodott és bólintott, majd megint magához szorított.
-    Annyira hülye voltam, hogy hittem neked! Tudtam, hogy sze... - mondta volna, de befogtam a száját mosolyogva, mivel Louis pontosan mellettünk állt. - Néha egy kicsit be kéne fognom, nem? - tolt el magától egy kicsit nevetve, mire mosolyogva bólogattam.
-    Megszoktuk, hogy nem tudod! - nevetett Louis.
-    Ilyen maradsz! - mosolyogtam rá.
-    Reméljük nem mondok el majd hatalmas jelentőségű dolgokat! - nevetett.
-    Neked úgyis mindegy! - nevettem. - Ha megtudod muszáj elmondanod valakinek!
-    Igen! - mosolygott.
-    Becky, ne törd össze Saraht! - hallottam a lépcső felől Niall hangját, mire elkaptam egy párnát és felé dobtam, ami Louist találta volna el, de Ő okosan elugrott előle, így Mr. Horan az arcába kapta.
-    És megnyertem a plüssmackót! - kiabáltam vidáman nevetve és ugrottam egyet.
-    Ne ugrálj! - mondta egyszerre a három bébicsőszöm.
Én sóhajtottam, majd a lépcsőhöz bicegtem és megvártam míg Nialler leér rajta, majd megöleltem.
-    Mi ez a nagy szeretet? - kérdezte nevetve, miközben visszaölelt.
-    Túlságosan vigyázol rám! - kuncogtam a vállába, miközben azon a lábamon álltam lábujjhegyen, amelyiken kevesebb a sérülés és a másikat óvatosan a levegőbe emeltem.
-    Mond, mi ez a a beállás? - nevetett Louis.
-    Bocs, máshogy nem igazán megy! - mondtam nevetve, mire Nialler óvatosan megemelt, majd a hosszú ölelés után letett.
-    Féltékeny lennék, ha nem ismernélek titeket! - mondta Becky mosolyogva.
-    Ez komoly? - néztem rá, majd megdobtam egy párnával.
-    Ez most jól jön neked, mert senki nem tud visszaütni! - mosolygott Louis.
-    Csokit akarok! - jelentettem ki, majd mind a 4-en kimentünk a konyhába.
Én óvatosan felültem a pultra, majd kivettem egy tábla csokit és kinyitottam az ablakot.
-    Ezt miért? - mutatott az ablakra Niall. - Ha csokit eszel muszáj kinyitnod az ablakot? - kérdezte.
-    Nem! - nevettem, majd kivettem egy répát a hűtőből és füttyentettem.
Alkony bedugta a fejét, majd odaadtam neki a répát.
-    Nehogy fél órát külön legyetek! - nevetett Becky, majd felült mellém.
Alkony megbökött.
-    Menjél innen, ennyi! - mondta, mire elvágtázott Én, pedig becsuktam az ablakot.
-    Mizu pasi téren? - döntötte a fejét a vállamra a szöszi barátnőm.
-    Csak nézz végig rajtam! - mondtam, mire horkantott.
-    Túl léptünk azon a seggfejen! Van terv? - mosolygott rám.
-    Nincs. - rántottam vállat. - Most csak a kis fekete van! - böktem az ablak felé.
-    De ne már! - nyafogott. - Valaki csak van! - mosolygott.
-    Nincs! - mondtam.
-    Hazudsz! - vigyorgott. - Tudom!
-    Nem! - sóhajtottam. - Mégis kivel láttál? Itt az egyetlen srác, aki normális Colin, de azt hiszem azt túl tárgyaltuk! - nevettem.
-    Oké, ebben igazad van! - sóhajtott Becky. - De milyen menő lenne már, ha végre megtalálnád az igazit, aki lehet, hogy az orrod előtt van! - mondta és erősen Louisra célzott.
-    Nem hinném, hogy nekem most szükségem lenne még egy pasira, aztán egy majdnem esküvőre! - mondtam.
-    Hogy lehetsz ilyen? - morgott. - Beléd nem szorult elég hercegnősség! - nyafogott.
-    Lehet! - rántottam vállat. - Lolában keresd! - nevettem.
-    Ch! - forgatta a szemét Niall.
-    De tuti hogy hercegnős vagy, csak most nem annyira! - mondta Becky. - Valahogy majd egyszer kihozzuk belőled! - mosolygott.
-    Aha... - mondtam unottan. - Azért ne a csodára várj, mert nem fogok egy békát sem herceggé varázsolni, maximum fordítva, de akkor már boszorkány lennék!
-    Utállak! - sóhajtott Becky.
-    Tudod Én szeretnék boldog lenni egy fiúval végre, de nem akarok keresni senkit! Azt akarom, hogy valakire csak találjak rá és ne kelljen küzdenem érte, egyszerűen legyünk boldogok! - sóhajtottam, majd keserűen elmosolyodtam. - Túl sokat küzdöttem. - mosolyogtam keserűen és a tekintetünk összeakadt Louisval, mire elmosolyodott és bólintott.
Végül úgy döntöttünk, hogy a csajokkal a kertben töltjük a délutánt. A srácok filmeztek, Danielle, pedig velünk jött, aminek nem örültem és Roxy sem, de elviseltük.
-    Menjünk, nézzünk egy jó filmet! - mondta mosolyogva Jesy.
-    Lányok Én egy kicsit lovagolok, csak fel a hegyre! - mondtam. - Szükségem van egy kis gondolkozásra.
-    Rendben, de vigyázz magadra! - ölelt meg Lola.
Én hívtam Alkonyt, majd lépésben lovagoltam fel a hegy legtetejére, ahol akkor voltam, mikor hosszú Louisval nagyon sokáig nem voltunk együtt. Nagyon óvatosan szálltam le Alkonyról, majd leültem a puha fűbe és felhúztam a pulcsimon a cipzárt, hiába melegített még a nap gyéren, azért hűvös volt, ugyanis a fényes korong már lefelé igyekezett.
Alkony csak legelészett mellettem, de el sem mozdult volna tőlem.
-    Szeretem Louist! - mondtam halkan a lovamnak. - Mindennél jobban, de már nem jelentek neki többet egy barátnál! - mondtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből, ami gyorsan letöröltem. - Semmi esélyem nála. - sóhajtottam. - Mióta nem vagyunk együtt megváltozott, már nem olyan kis hülye mint volt. Férfi lett. - mondtam, majd hanyatt feküdtem a puha fűben.
Nem tudom mennyit feküdhettem és sírtam, de a fűben megmaradtam a sós könnycseppek. Már a nap is lement, épphogy megvilágította az eget. Alkony az orrát az arcomhoz simította és nagyot szuszogott. Ez megmosolyogtatott, majd lassan felálltam. Nem ültem fel a lovamra, csak mellette sétáltam, de így is megnyugtatott a jelenléte. Belógtunk az istállóba, elvettem egy répát, ketté törtem és a felét Alkonynak adtam a másik felét elkezdtem enni. Koszos volt, nem volt megpucolva, de kit érdekel? Belehalni nem fogok!
-    Menj! - pusziltam meg a lovam mosolyogva, mire hozzám bújt egy pillanatra, majd kivágtázott az istállóból és el is tűnt.
Én odamentem Fagyott Hegycsúcshoz és mosolyogva kukucskáltam be hozzá.
-    Szia Gyönyörű! - mosolyogtam, mire a fejét az arcomhoz dörgölte Én, pedig mosolyogtam.
Eszembe jutott, mikor Louis rajta ült és ezen csak mosolyogni tudtam.
-     Aludj jól! - pusziltam meg, majd elindultam ki az istállóból. - Jó éjszakát! - mondtam, majd lekapcsoltam a lámpát és kimentem.
Alkony már rég eltűnt. Én azért körülnéztem, majd mikor mindent rendben találtam megint ettem egy falatot a répából. Közben lassan sétáltam a ház felé. Mielőtt benyitottam volna még körülnéztem, majd benyitottam. Lerúgtam a cipőm, majd ahogy haladtam a nappali felé egyre hangosabban hallottam Louis hangját. Mire beléptem a nappaliba már tökéletesen értettem, hogy azt magyarázza a többi srácnak, hogy milyen Daniellel az ágyban. Így elkapott a hányinger ahogy beléptem a nappaliba. A kezemet a hasamra tettem és közben kiköptem a számban lévő falatot és kiesett a kezemből a répa, majd a kezemet a hasamra tettem.
-    Már nem vagyok éhes! - mondta undorral, majd nem törődve azzal, hogy odaköptem a nappali közepére a parkettára kimentem a konyhába.
-    Sarah... - mondta volna Louis és hallottam, hogy utánam jött.
-    Nem érdekel! - mondtam és a kezemet a magasba emeltem, de hátra se fordultam. - Esküszöm, hogy nem azért megyek ilyen lassan, hogy utolérj, egyszerűen nem tudok gyorsabban! - magyaráztam, de nem fordultam hátra.
-    De... - magyarázkodott volna.
-    Figyelj, tényleg nem tartozik rám! - mondtam és haladtam tovább a konyha felé.
-    Csak... - mondta, de közbe vágtam.
-    Mit akarsz? - fordultam felé a konyha ajtó előtt dühösen, ami meglepte és hirtelen megállt.
-    Nem akartam... - mondta a tarkóját vakarva. - Nem tudtam, hogy jössz és...
-    Louis! - lebegtettem meg a kezem a szeme előtt. - Nyugi! - mondtam hangosabban, mire meglepetten nézett rám. - Nem vagyok senki, akinek magyarázkodnod kellene! Tényleg! Egyszerűen nem voltam kíváncsi erre az egészre! - sóhajtottam és nekidőltem az ajtónak.
-    Tudom, de akkor is... - magyarázkodott.
-    Nyugi van. Nem vagyok a barátnőd, nem tartozol nekem magyarázattal semmiért!
-    És szeretnél az lenni? - mosolyodott el, mire Én mint egy félős nyúl, rám nem jellemző módon kinyitottam az ajtót és bemenekültem a konyhába. - Sarah! - lépett be utánam, mire sóhajtva megfordultam és a szememben már gyűltek a könnycseppek.
-    Louis, én... - mondtam volna, de csak sóhajtottam. - Nem tudom. - sóhajtottam. - Egyszerűen nem tudom... - mondtam, mire közelebb lépett és szorosan magához ölelt. - Köszönöm amit értem tettél, megmentetted az életem, már nem is tudom hányadszorra és hálás vagyok neked, de ott van Danielle és jelenleg, bár nem merném bevallani, de minden érintéstől félek. - mondtam a végét halkan, mire kicsit eltolt magától.
-   Megértem. - mondta. - Én csak segíteni akarok neked, hogy túllépj ezen! - sóhajtott. - Csak engedd meg!
-   Én... megengedem, de hogyan? - néztem fel rá.
-   Hagyd, hogy vigyázzak rád! Semmi olyat nem fogok tenni, amivel fájdalmat tudnék okozni! - mondta, mire kicsit félve, de bólintottam.
-   És mégis hogy akarod ezt az egészet csinálni? - kérdezte félve.
-   Titokban, lassan és nagyon óvatosan. - mondta halkan, mire csak lecsuktam a szemem.
Bízom benne és lehet, hogy most őszintén szólva egy ölelés is nehézséget okoz, de le kell küzdenem és segíteni akar! Szeretem.
Én kimértem bólintottam.
-    Ha szeretnéd, Én adok időt, csak szólj! - mondta, mire bólintottam. - És ne játszd a némát. - mosolyodott el.
-    Nem játszom. - mosolyodtam el.
-    Holnap beszélünk még! - mosolygott, mire elmosolyodtam és bólintottam. - De kérlek tényleg vigyázz magadra! - mondta, mire mosolyogva bólintottam.
-    Zavarok? - lépett be mérgesen Danielle.
Na, te kellettél ide!
-    Nem, csak beszélgettünk. - mondta Louis.
-    Ch... - forgatta a szemét Dani.
-    Nem bízol bennem? - kérdezte tőle Lou, majd közelebb húzta magához és lassan megcsókolta.
Én csöndesen hátat fordítottam, majd sírva nyitottam ki az ablakot és bár tudtam, hogy nagyon fog fájni, de kimásztam rajta. Nem akartam, hogy bárki utánam szóljon, így csak elkezdtem sétálni el a ház felől. Éreztem egy tekintetet magamon, de csak mikor elég messze értem akkor ültem le a sötétben és láttam, ahogy Lou néz utánam, majd kimászik az ablakon és közeledik felém. Nem akartam vele beszélni, így felálltam. Nem akartam Alkonyt oda hívni, sem gyorsan elmenekülni. Én felszegett fejjel, büszkén akartam otthagyni Louist. Nem akartam, hogy lássa, mennyire fájt. A kiugrás miatt még mindig fájt minden lépés és igazából csak sántikáltam. A kis házikóm felé igyekeztem, de nem voltam elég gyors.
-    Sarah! - kiabált utánam Louis, mire hátra sem néztem. - Állj már meg! - kért, mire megfordultam és rá néztem.
-    Igen? - kérdeztem.
-    Rosszul esett? - kérdezte és közben egyre közelebb jött, de nem akartam szemtől szembe lenni vele.
-    Nem! - hazudtam.
-    Akkor miért menekültél? - kérdezte.
-    Nem akartam megzavarni semmit! - mondtam. - Amúgy sem bírom a csajt, minek legyek a fölösleges?
Nem válaszolt, csak egyre közelebb jött.
-    Nem vagy fölösleges! - mondta és meg akarta simogatni a karom, de távolabb léptem, ösztönből és azért is, amit most tett. - Sajnálom, csak még nem szoktam meg... - utalt az előző tettemre.
-    Nem gond, nem miattad volt, csak tudod reflex.
-    Megértem és csodállak, hogy ennyi mindent eltűrtél! - mondta.
-    Csak az nehezítette az egészet, hogy senkinek nem mondhattam el és így nem támogatott senki, de már minden oké lesz. - mondtam. - Remélem. - tettem hozzá.
-    Én csak azt szeretném, hogy boldog légy! - mondta Louis, mire halványan elmosolyodtam.
-    Sajnos a boldogságom egyre távolabb került tőlem. - sóhajtottam. - Úgy érzem minden pillanatban egyre messzebb szökik és soha nem akar visszajönni.
És ez a boldogság te vagy! De nem gondolkozol, nem veszed észre, hogy olyan, mintha lyukat ütöttek volna a szívembe, csak élsz mint hal a vízben!
Este nem tudtam hogy fogok lezuhanyozni, így Én a konyhában eszegettem, amíg a többiek zuhanyoztak, majd csajos hangokra sántikáltam be, ahogy a fiúk is arra jöttek le a lépcsőről.
-    Danielle, ha még egyszer megölelsz Én belefojtalak abba a tóba! - sikította Roxy.
-    Azt hittem jóban vagyunk! - engedte el Dani.
-    Szarul hitted! - kiabált rá. - Én a Sarah és Louis csapatban vagyok, illetve a Rebel és Louis csapatban, semmiképpen a Danielle és Louis csapatban! Felfogtad? Ja és ha egyszer összeházasodtok, Én ott leszek és szétverem a tortátokat, rákenem a ruhádra, a papot elküldöm melegebb éghajlatra és a gyűrűket, pedig lenyeletem veled! - kiabálta idegesen, majd kivágódott a bejárati ajtón.
Én hatalmas szemekkel néztem a többiekre.
-    Mi a... - értetlenkedtem.
-    Roxy... - próbálta elfojtani a nevetést Jesy. - Kicsit... Egy kicsit megunta a nyalizást... - mondta és elnevette magát.
-    De hogyan? - kérdezte Niall.
-    Azt hiszem Én utána megyek, mielőtt édesen felgyújtja az istállót! - mutattam az ajtóra, majd oda sántikáltam és mezítláb kimentem.
Roxy a földön fekve röhögött, mire megálltam az ajtóban és röhögni kezdtem.
-    Hülye állat! - röhögtem.
-    Azért meg kell vallani, rohadt jól csináltam! - röhögött a földön.
-    Roxy, nem kapott idegrohamot, Roxy a földön fekve röhög! - mondtam nevetve a többieknek.
-    És miért kellett vérig sértenie? - kérdezte nyafogva Danielle.
-    Vérig sérteni? - néztem rá mérgesen. - Én konkrétan vagyok vérig sértve! - mutattam a lábamra.
-    De komolyan! - nézett Danira Roxy. - Velem te ne haverkodjál, mert megtéplek! - fenyegette.
-    Oké, akkor Én megyek! - mondtam és óvatosan nekiindultam a kuckómhoz, de Roxy mellett megálltam.
-    Én a te csapatodban vagyok! - röhögött sírva, majd nevetve megpróbáltam felhúzni a földről sikeresen. - Ez fájhatott! - mutatott a kezemre.
-    Semmi gáz! - nevettem. - Te az Én csapatomba vagy! - röhögtem, mire felröhögött.
Hirtelen látta, ahogy Alkony vágtázik felém, majd megállt mellettünk.
-    Meghallottad ahogy nevettem? - simogattam meg mosolyogva. - Kis okos! - pusziltam meg. - Na menj aludni édes, Én meg megpróbálok fürdeni, aztán meg bekötöm a lábam!
-    Ugye nem akartál menni tudod hova? - kérdezte Lola.
-    De, miért ne mehetnék? - kérdeztem.
-    Mert nem! - mondta szigorúan Louis. - Indulj vissza!
-    Haver, ez nem durva egy kicsit? Mármint ahogy ezt a csajszit ismerem mindjárt odamegy és felpofoz, amiért parancsolgatsz neki! - mondta Stan, mire rá mosolyogtam és pacsiztunk.
-    Amúgy igen! - mutattam komolyan Louisra. - Még egy "Indulj vissza!" és gondoskodok róla, hogy ne lehessen gyereked! - néztem rá mérgesen, majd megpusziltam Alkonyt és visszamentem a házba.
-    Tudod a kis termeteddel és az ártatlan kinézeteddel elég nehéz félni tőled! - nevetett ki Louis.
-    Igen? - fordultam meg karba tett kézzel mérgesen.
-    Hagyjuk! Még tényleg kiherélsz! - emelte magasba a kezét védekezően Louis.
-    Szerintem is! - mondtam. - Most, vigyél fel az emeletre! - léptem elé, mint valami kis főnökasszony és a nyakába kapaszkodtam, mire az ölébe kapott szórakozottan.
-    Tessék! - tett le a szobámban Louis.
-    Köszönöm! - mosolyodtam el, majd kihúztam a fiókot és egy bugyit az ágyra dobtam.

Tovább válogattam, majd egy hálóing szerű pólót vettem ki, amit nagyon imádok.
-    Menni fog egyedül? - kérdezte Louis.
-    Megoldom. - sóhajtottam halkan.
Louis kiment. A zuhanyzással voltak nehézségeim, de egész jól sikerült, majd mikor kiléptem megcsúsztam a vízen amit kifröcsköltem és hatalmasat estem és sikítottam egyet. Hallottam, ahogy nyílik a szobám ajtaja és valakik bejönnek. Megpróbáltam felkelni, de egyszerűen nem volt elég erőm és mindenem fájt.
-    Sarah, jól vagy? - kérdezte Stan ijedten.
-    Be ne gyere! - sikítottam ijedten.
-    Bemegyek! - hallottam Louis hangját is.
-    Ne! - mondtam. - Louis, ne gyere be! - habogtam össze vissza, de már nyílt az ajtó. - Nem hallod? - kérdeztem mérgesen és próbáltam eltakarni magam.
Louis belépett, majd rögtön becsukta maga után az ajtót.
-   Mond, te süket vagy, vagy hülye? - kérdeztem.
-   Sarah, láttalak már ruha nélkül! - mondta.
-   Igen, de akkor a barátnőd voltam, most nem vagyok! - mondtam szégyenlősen.
-   Segítek! - mondta, majd lassan és óvatosan felállított. - Fáj valamid? - kérdezte.
-   Tehát hülye! - sóhajtottam. - Mindenem!
Louis elvette a törölközőt, mire közbe szóltam.
-   Meg tudok törölközni! - mondtam. - Köszönöm, de nyugodtan kimehetsz!
-   Sarah, vérzik a lábad és most tisztáztuk, hogy mindened fáj! Ne légy már ilyen gyerekes! - mondta a szemembe nézve.
-   Akkor is tök kínos! - mondtam, mire sóhajtott.
Végül Louis megtörölt és segített felvenni a pizsamámat is.
-   Úgy érzem magam, mintha egy nyugdíjas otthonban lennék! - mondtam.
-   Azért örülnél neki, ha ilyen srácok ápolgatnának, nem? - kérdezte vigyorogva.
-   Egoista! - csaptam meg a törölközővel mosolyogva.
-   Tartozol egy fürdetéssel! - kacsintott.
-   Louis! - szóltam rá. - Először is Danielle biztosan szívesen vállalja Én, pedig nem igazán állok készen ilyenekre. - sóhajtottam. - Ettől az egésztől is féltem.
-   Segítek túl jutni rajta, ígérem! - mondta, mire halványan elmosolyodtam és bólintottam.
-   Köszönöm, de ez... elég zavarba ejtő volt és gondolom nem akarod, hogy elmondjuk Daniellenek? - mondta, de végül kérdés lett.
-   Nem szégyenlem, hogy segítettem neked, de ez lehetne a mi kis titkunk. - mondta, mire bólintottam.
-   Gondolom eleged van belőlem! - mondtam, majd elindultam bicegve az ajtó felé.
-   Nem, segítek bekötni a lábad! - mondta, majd az ágyamra ültem és bekente, majd bekötötte a lábam.
-   Köszönöm! - mosolyogtam rá. - Igazából mindent!
-   Sarah, Én... - sóhajtott. - Nem tudok úgy tenni, mintha nem lett volna köztünk ezelőtt semmi...