2. évad 44. rész

Reggel mikor felébredtem Louis még édesen aludt mellettem. Szegénynek addig jó, amíg alszik! De hát magának csinálta a bajt! Én felkeltem és halkan kiosontam a házból. Nem volt túl meleg, de azért elértem a házig. Ott cseppet sem volt nyugalom. Mikor beléptem a kutyáim rögtön rám ugrottak.
-   Sarah, szedd össze magad, mert nekem edzést kell tartanod és ma minimum 3 lovat meg kell mozgatnunk! - mondta, mire sóhajtottam.
-   Oké, megyek. - mondtam.
-   Meghalok! - kiabálta a kanapén szenvedve Stan.
-   Ki haldoklik még? - kérdeztem.
-   Én! - hallottam az összes többi srác hangját is, majd Jack lépett elém és megfogta a vállaimat.
-   Ne üvölts! - tette a kezét a számra suttogva. - Az édes kis hangodtól széthasad az édes kis fejem.
-   Gyertek! - kiabáltam, majd Jackre vigyorogtam.
Én fájós lábban (!) hamarabb felértem a lépcsőn, mint az 5 másnapos, akik olyan sebességgel "hasítottak" mint egy terhes lajhár. Én szétosztottam a csodagyógyszert, amivel Anya régen mindig kigyógyított minket mindenből. Sorban bevették, majd hagytak öltözni. Én lovasba öltöztem, majd egy gyors reggeli után már kezdtük is az edzéseket. Úgy döntöttem, hogy bevállalom Bernyt, Alkonyt könnyű megmozgatni, ugyanis jön velem, Lola pedig Álomra ült. Mikor elkezdtük az edzést először minden oké volt, majd Alkony elkezdett lustulni.
-   Gyere Bogyó! - hívtam magammal, mire játékosan megrázta a fejét, közben vágtázni kezdett és a saját szórakoztatására pattogott, gyorsított-lassított és néha bakolt.
-   Sarah, meghülyült! - nevetett a pálya szélén Jack.
-   Tudom, de vigyázzatok. - mondtam nevetve, majd fütyülni kezdtem, de szegény kis energiabomba meg sem hallotta, ugyanis ha neki mehetnéke van, akkor ne állítsa meg senki.
Mi csak nevettünk rajta, ugyanis ezt az egészet kb. egy pillanat alatt döntötte el. Majd egyszerűen kivágtázott a pályáról.
-   Alkony! - szóltam utána, de nem állt meg.
Egy alakot láttam közeledni, majd megijedtem.
-   Kiabáljatok! - mutattam, mikor rájöttem, hogy Louis az.
-   Vigyázz! - kiabáltak a pálya szélén állók, de Alkony pontosan felé vágtázott, majd megállt előtte.
Én hatalmasat sóhajtottam, majd azt figyeltük, hogy mit csinál. Gondolt egyet és megrángatta Louis pólóját.
-   Gyere Baba! - kiabáltam, de mint aki észre sem vette, piszkálta tovább szegény Louist.
Addig rángatta, lökdöste, míg Louis el nem indult vele a mi irányunkba. Én mosolyogva szálltam le Berny-ről. Alkony kicsit begyorsított a vánszorgó Louisval ellentétben. Mikor a ló észrevette, hogy Tommo nem igyekszik jobban, megrántotta a pólóját.
-   Jól van, megyek! - mondta Louis a kezét védekezően feltéve és gyorsított.
Alkony olyan "Csak tudjad, hogy itt Én vagyok a főnök" jellegűen prüszkölt és közben önelégülten felemelte a fejét. Mikor Louis elért a pálya szélére Alkony beügetett hozzám és megállt előttem.
-   Nagyon ügyesen zaklatod az embereket! - simogattam meg a fejét nevetve.
Berny elkezdte rágni a pólómat.
-   Köpd ki! - szóltam rá, mire elengedte. - Kösz! - mondtam, majd a saját lovamra néztem.
Ő is megrántotta a pólómat.
-   Tőled nem viselem el! - szóltam rá, mire odament Álom mellé és Lolával bandukolt tovább. - Gyere te dagi! - mondta Bernynek.
A helyére vittem, majd elpakoltam a cuccait és visszamentem a pálya szélére. Én belülről nekidőltem a szélének és kezdődött Lola órája. Mikor végeztünk már bőven elmúlt dél és már Alkony is rég lelépett, ugyanis megunt minket.
-   Milyen fárasztó nekem! - sóhajtottam mosolyogva.
-   Neked ugrom! - nézett rám mérgesen Lola, majd elnevettük magunkat.
Hirtelen láttam, ahogy a kutyáim rohannak, majd Alkony vágtázik utánuk.
-   Jön a családom! - mutattam rájuk nevetve.
-   Hol a papagáj? - kérdezte Stan.
-   Barney hátán! - mutattam nevetve.
A lovam pár pillanat alatt beelőzte a kutyákat.
-   Gyere! - mentem elé mosolyogva.
Megállt előttem, majd orrát a nyakamhoz nyomta, mire nevettem.
-   Csikiz ahogy szuszogsz! - nevettem, majd megpusziltam, mire ellépett tőlem és Barneyt megszagolta.
A kutyáimat is megsimogattam, miközben a madár a vállamra röppent.
-   Úgy érzem nem Én vagyok a legfontosabb férfi az életedben! - mondta Richard. - Itt vannak az emlősök, a séróbárók, a tökkelütött és a szállítóm. - mondta.
-   Az emlősök megvannak, a séróbárók is, de ki a tökkelütött és a szállító? - kérdeztem mosolyogva.
-   Meglátszik, hogy nő vagy! - mondta unottan. - A tökkelütött Stan, a szállító Jack. - mondta.
-   Ó, világos! - nevettem.
-   Kösz! - horkantott Stan.
-   Ez a szeretet jele nála! - mosolyogtam rá.
-   Úgy gondolod? - kérdezte Richard. - Csak mert te vagy az egyetlen, akinek még nem adtam nevet. - mondta.
-   Akkor csak engem szeret és mindenki mást utál. - rántottam vállat mosolyogva, majd megpusziltam.
-   Te meg még egy csomó embert meg állatot! - mondta Richard.
-   Kemény az életed! - nevettem.
-   Nem is tudod mennyire! - morgott.
-   Éhes vagyok! - mondta Niall.
-   Ne mond! - tettem a döbbentet, mire megforgatta a szemét.
Az állatok kint maradtak, míg Én bementem a házikóba. Ledőltem az ágyra és csak mosolyogtam. Felhúztam a lábam, majd hallott, ahogy nyílik az ajtó. Nem néztem oda.
-   Mennyire voltam elviselhetetlen éjjel? - kérdezte Louis, mire elmosolyodtam.
-   Nem volt nagyon gáz. - rántottam vállat. - Igazából nagyon vicces volt. Elmagyaráztad az elméleted a focilabdáról. a napokról, aztán hogy mekkora fizikus vagy, majd sebész és közben szó esett a szúnyogokról is. - nevettem. - Aztán perverz voltál, de végül szerencsére kidőltél.
-   Ó! - csodálkozott. - Ha jól szórakoztál, akkor oké. - mosolygott rám, mire Én is mosolyogtam.
Leült mellém, majd rá néztem mosolyogva.
-   Gyönyörű vagy. - dőlt le mellém mosolyogva és az oldalára feküdt és az arcomat vizsgálta.
Én teljesen elvörösödtem és a kezemet az arcom elé emeltem, mire Louis mosolyogva elvette onnan.
-   Na már! - nyafogtam mosolyogva.
Louis az arcom felé nyúlt, amitől megijedtem egy kicsit és próbáltam elhúzódni, ugyanis mint mindig egy borzasztó emlék ugrott be.
-   Sarah. - súgta. - Sajnálom, borzasztó látni, hogy így félsz, de máshogy nem fogod megszokni. - mondta, mire óvatosan bólintottam.
Louis annyira óvatosan érintette az arcomhoz a kezét, hogy szinte meg se éreztem, majd Én is ennyire óvatosan tettem a kezem az övére, mire egy biztató mosoly varázsolódott az arcára.
-   Csukd be a szemed! - mondta ezt is halkan, mire egy halvány mosoly kíséretében tettem amit mondott.
Louis végigsimította az arcomon a kezét és ezzel az Én kezem is ment az övével. Végig mosolyogtam, ugyanis hiányzott a közelsége és bár féltem, az érintésén is éreztem, hogy nem Charlie. Minden erejével azon volt, hogy ne ijesszem rám semmivel, de abban a pillanatban úgy éreztem, semmivel nem tudna.
-   Louis - mondtam halkan, mire egy kicsit összerezzent.
-   Abbahagyjam? - kérdezte ijedten, mire elmosolyodtam. - Félsz? Előjöttek emlékek? - kérdezte.
-   Ne hagyd abba. - mondtam halkan. - Előjött emlék, de elűzte egy másik, amiben veled voltam. - mondtam nagy mosollyal. - És nem félek. - ráztam meg a fejem mosolyogva. - Azt akarom, hogy ne engedj el. - mosolyogtam. - Szeretlek!
-   Én is téged, mindennél jobban! - mosolygott.
Még pár percig így voltunk, majd Louis elvette a kezét és mosolyogva összefűzte az ujjainkat.
-   Louis, nem vagyunk együtt. - motyogtam.
-   Nagy hiba! - mondta, mire halványan mosolyogtam.
-   Nekem már mindegy. - mondtam. - Még mindig jobb mint a többi, amit csináltam.
-   Én így szeretlek! Az összes hibáddal és ez sosem fog változni. - mondta, mire mosolyogtam.
-   Az összessel? - kérdeztem pimasz mosollyal.
-   Jó, azt annyira nem bírtam, mikor megcsaltál, meg mikor hazudtál, azt kifejezetten utáltam, mikor majdnem hozzámentél Colinhoz, de a többit szeretem. - mondta mosolyogva. - Nagyon nem akartam jönni az esküvőtökre. - mondta.
-   Hát, ha úgy vesszük, nem is jöttél. - kuncogtam, majd folytattam. - Bár akkor Én sem mentem, de az szintén más. - kuncogtam.
-   Elgondolkoztam azon, hogy direkt kések egy kicsit és úgy rohanok be, hogy kiabálok, hogy állj! - mondta, mire nevetve a hasamra fordultam az ágyon. - Aztán végiggondoltam és úgy voltam vele, hogy lehet inkább megfojtanál, tehát száguldoztam és.... hát ja. - fejezte be.
-   Az a baj, hogy képes lettél volna betörni. - nevettem.
-   Igen. - bólintott, majd elnevette magát. - De gondoltam, ha majdnem meghalok az hatásosabb, így amellett döntöttem. - mondta mosolyogva, mire nem túl erősen megpofoztam.
-   Nem volt vicces! - mutattam rá.
-   Azért nem kellett volna megütni! - nézett rám durcásan.
-   Jól van. - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára, mire döbbenten nézett rám.
-   Nyugodtan ütögess. - mosolyodott el.
-   Tényleg? - kérdeztem pimasz mosollyal.
-   Ha mindegyik után kapok egy puszit... - kacsintott. - Mondjuk akkor máshol is megüthetnél. - vigyorgott perverzen.
-   Igen? - kérdeztem, mire bólogatott. - És ha nem puszillak meg? - kérdeztem. - Soha többet?
-   Olyat nem tudsz. - mosolygott.
-   Ez kihívás? Mert akkor szerintem neked lesz rosszabb és te nem fogod bírni! - mosolyogtam huncutan.
-   Igazad van és nem, nem kihívás. - mosolygott.
-   Amúgy meg nem értem min csodálkoztál! - rántottam vállat mosolyogva. - Már puszilgattalak nem is olyan rég és nem csak arc arcodat. - mosolyogtam rá huncutan.
-   Én tudom. - mosolygott rám, majd kicsit közelebb hajolt a fülemhez. - Őrületes voltál. - súgta, mire kirázott a hideg.
-   De eléggé lerombolta ezt az egészet, hogy a konyha padlón csináltuk. - néztem rá lelombozódva.
-   Szerintem izgalmassá tette, ahogy az is, fent aludtak a többiek és a barátnőm is. - mosolygott pimaszan.
-   Neked szerintem teljesen mindegy a környezet, nem? - kérdeztem nevetve összehúzott szemöldökkel.
-   Most mélyen megsértettél! - játszotta a sértődöttet és elfordult a másik irányba. - Hogy gondolhatsz ilyennek? - mondta, mire csak nevettem.
-   Megsértődtél? - kérdeztem aranyosa hangon.
-   Igen! - játszotta a duzzogást.
-   Ne már... - mondtam mosolyogva és aranyosan nézve rá arrébb húztam a pólóját és megpusziltam a vállát.
-   Megbocsájtottam. - mosolygott rám, mire nevettem. - Egyébként, pedig nem bírtalak volna elhozni ide, vagy felvinni. - mondta mosolyogva.
-   Miért nem? - kérdeztem huncut mosollyal.
-   Mert hiányzott már egy vadmacska. - kacsintott vigyorogva, mire kuncogva fúrtam az arcom a párnába.
-   Miért Danielle nem volt az? - kérdeztem amolyan "csak nem hiányoztam?!" mosollyal.
-   Nem mondom, hogy rossz volt vele, de utánad nehéz volt teljesíteni. - mondta, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-   Miért magasra tettem a lécet? - kérdeztem vigyorogva.
-   Te vagy az egyetlen, aki jobb nálad. - vigyorgott.
-   Magamnál? - néztem rá értetlenül. - Mondjuk még mindig több értelme van, mint a tegnap esti magyarázataidat összevéve. - kuncogtam.
-   És ha már megbeszéltük, hogy Danielle nem volt elég jó utánad, mesélj csak! - vigyorgott.
-   Charliet? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Inkább nem is gondolok bele.
-   Nem, mondjuk Colint. Elég jónak kellett lennie, ha majdnem összeházasodtál vele. - mondta, majd újra vigyorgott.
-   Szükséged van egy kis egó simogatásra? - kérdeztem vigyorogva.
-   Nem, Én csak kérdeztem. - mondta.
-   Aha... - néztem rá mosolyogva. - Azt akarod, hogy lefikázzam és megmondjam, hogy sokkal jobb vagy az ágyban, mint Ő. - mosolyogtam. - Egyébként ez így van, de nem terveztem elmondani, nehogy már túl magabiztos legyél. - vigyorogtam gonoszan.
-   Ez így már nem sokat ér! - horkantott.
-   Hát sajnálom. - nevettem. - De tényleg elég jó vagy. - kacsintottam.
-   Kezdem úgy érezni, hogy perverz vagy. - mosolygott.
-   Ha hallottad volna a tegnapi megjegyzéseid... - nevettem.
-   Tudod, azok olyanok, amik már rég a fejemben voltak, vagy vannak és nem mondom ki. - mosolygott rám.
-   Akkor nem biztos, hogy tudni akarod miket mondtál. - kuncogtam.
-   Szerintem sem. - rázta a fejét nevetve.
-   Amúgy te nem vagy másnapos? - kérdeztem csodálkozva.
-   Csoda gyógyszer! - legyintett  mosolyogva.
-   Na, menjünk enni. - pattantam fel, majd rájöttem, hogy fáj a lábam.
-   Menjünk. - nevetett, majd felállt.
Mire beértünk - mi a két sánta - már készen volt az ebéd. Ebédeltünk, majd mind elkezdtünk filmeket nézni. Mikor választhattam az 50 első randit választottam, ugyanis imádom és ez szerencsére a fiúknak is bejött. Annyira sok filmet néztünk, hogy estére már mind elaludtunk.