2. évad 49. rész

Helló!!!!! (képzeljétek el, hogy ez egy energikus sikítás volt :D [tudom, hogy nem vagyok teljesen oké]) Na tehát itt vagyok újabb résszel (hú, ezt a meglepetést! :D) és beteg vagyok ami azt jelenti, hogy egész héten itthon roha... pihenek :D. Ez egyet jelent azzal, hogy sok időm van a laptop előtt poshadni :D (na meg tanulni :D) tehát valamiért (komik, feliratkozók stb. ;)) cserébe hajlandó vagyok belehúzni (nem csak ezen a többi blogomon is) és szórni a részeket (mint a lepedőket :D). Jó, ez tiszta hülyeség lett, meg gonosz is de mindenre kapható vagyok ;) :D 

* Louis szemszöge *

Imádom ezt a lányt. Egyszerűen kimondhatatlanul szerelmes vagyok belé. A gyerekes, a komoly, a bunkó, a vicces és az ártatlan énjét is imádom. Danielle mellett úgy éreztem, felnőttem. Viszont most, hogy Sarah újra közel enged magához, visszatér a gyerek bennem. Egyszerűen imádom benne, hogy komolytalan és ennyire gyerekes, mert tökéletesen szórakozik vele a kisfiú, aki bennem pihen. Teljesen eltűnik minden gondom, elfelejtem, hogy híres vagyok és ez csodálatos. Úgy érzem magam, mintha egy átlag srác lennék, aki csak szórakozik egy átlag lánnyal. 

Reggel arra ébredtem, hogy Sarah haja csikizi az orrom. Mikor kinyitottam a szemem azt láttam, hogy az egyik tincsével direkt piszkálja az orrom kuncogva. 

-   Kis átok vagy! - mosolyogtam rá álmosan. 

-   Na, kelj fel! - ugrott fel az ágyán állásba. 

-   Sarah, nyugi van! - nevettem. 

-   De Lou! - bökött meg a nagylábujjával. - Ma hoznak egy kiscsikót és Én akarom elnevezni!

-   Mi lesz a neve? - kérdeztem pimasz mosollyal. - Lekvár? 

-   Nagyon vicces vagy kedves Lekvár, na szállj ki ebből a nyomorult ágyból, mielőtt leperdítelek! - kezdte lökdösni az oldalam. 

-  Jól van, csak hogy boldog legyél! - mondtam és lassan lemásztam. 

-  Varázslatos, hogy sikerült! - forgatta a szemét, majd leugrott. 

-  Édeske, neked nem fáj a lábad? - kérdeztem karba tett kézzel. 

-  Most már fáj! - nevetett. - Na de mindegy, mert nem egy sima csikó jön!

-  Hanem? - kérdeztem. 

-  Meglepi! - mosolygott, majd elkezdett válogatni a szekrényben. 

Nekem is kihajított ruhát, majd magának is. Bement a fürdőbe felöltözni, bár teljesen fölösleges, ugyanis láttam már ruha nélkül, de a kis szőke nem teljesen oké!
-  Úgy izgulok Lou! - tört ki mosolyogva.
-  De elmondod milyen ló jön? - kérdeztem.
-  Nem, majd meglátod! - kacsintott kuncogva, majd a kezemnél fogva elkezdett vonszolni le.
Oké, valószínű tényleg valami nagyon atom ló jön, mert tökre rápörgött. Bár Ő mire nem? Mikor leértünk sikított egyet, majd behúzott az étkezőbe.
-  Nyugi Sarah, majd egy óra múlva jön! - nevetett Lola.
-  Jól van, de akkor is! - nyafogott, majd leültünk.
-  Elmondja valaki miről van szó? - kérdeztem.
-  Nem! - vágta rá egyszerre mindenki.
-  Csak Én nem tudom? - csodálkoztam.
-  Igen! - bólogatott Benji.
-  Mond el, szövetkeztünk! - mutattam a kisfiúra, mire mosolyogva leugrott a székről és elszaladt.
-  Ez milyen logika? - kérdezte Zayn.
-  A te fiad! - rántott vállat mosolyogva Jesy.
-  Menj utána! - mondta Hazza.
-  Menj utána te! - rántott vállat a fekete hajú.
-  Azt hiszem, mire valaki elindul, szegény gyerek Afrikában lesz! - állt fel sóhajtva Lola.
-  Maradj, elkapom! - pattant fel a tapló - azaz Benny-  és utána futott. ű
Nem túlságosan bírom a gyereket, mióta oktalanul nekem esett, de szerintem ez nem meglepő. A reggeli után Sarah felpattant és rohant az ajtóhoz, majd sikított.
-   Gyertek! - kiabált izgatottan, mire mind felpattantunk és odaszaladtunk. Felkaptunk egy cipőt, majd kimentünk.
Egy terepjáró érkezett, ami egy lószállítót húzott.
-   Te egy kicsit velem jössz! - takarta le a szememet a kezével Sarah hátulról, majd visszahúzott a házba.
-   Miért nem tudok semmit? - kérdeztem.
-   Majd meglátod, de most gyere! - mondta és a kezemnél fogva elkezdett felhúzni az emeletre.
A szobájában kihúztam az egyik fiókot, majd egy sálat húzott elő. Bekötötte a szemem, majd megbizonyosodott arról, hogy tényleg nem látok. Mikor egyet csöngött a telefonja belém kapaszkodott és elkezdett vezetni ki.
-   Ugye a te szemed nincs bekötve? - kérdeztem félve, mire nevetett.
-   Nem, nincs. - kuncogott, majd a lépcsőhöz értünk. - Az a helyzet, hogy örülnék, ha nem esnél le a lépcsőn. - mondta.
-   Biztos, hogy nem megyek le! - tiltakoztam.
-   Jaj ne félj már! - biztatott. - Sérültél már meg miattam? - kérdezte.
-   Ez most komoly kérdés volt? - horkantottam.
-   Ne törődj vele, ha esel elkaplak. - nevetett, majd lassan elindultunk.
Mikor végre leértünk, kivezetett a házból és elkezdtünk gyalogolni a kertben. Majd egy karámhoz értünk valószínű, mert meg tudtam fogni az egyik fa lécet.
-   Nem bízol bennem?! - kérdezte Sarah felháborodva, de a hangjában kis mosolyt hallottam.
-   Mivel sánta vagy, ráadásul elég figyelmetlen és néha szerencsétlen is, nem igazán. - ráztam a fejem.
-   Nem vagyok figyelmetlen, sem szerencsétlen, csak sánta! - nyafogott.
-   Sarah, majd nyafoghatsz, de most mutasd már meg neki! - szólt rá Jack.
-   Félek, hogy valami megesz. - mondtam, de mosolyogtam.
-   Szerintem az egyetlen, ami itt megesz, az a szőke lány melletted. - nevetett Stan.
-   Pontosan, de te leszel a második! - tudtam, hogy mosolyogva Stanre mutatott.
-   Akkor háromra! - mondta Becky.
-   Egy... kettő... három... - számoltak, majd Sarah levette a fejemről a sálat.

* Sarah szemszöge *

(csak a kicsit nézzétek;))

Még soha nem izgultam ennyire. Mikor Louis meglátta a neki szánt kisállatot döbbenten nézte. Igen, kapott tőlünk egy zebracsikót. Hogy hogyan? Nem vettük, nyugi! Egy állatkertben született Londonban, de az anyja elpusztult és így nem tudtak vele mit kezdeni, ugyanis nem vált másik zebra, aki nevelhette volna. Anya és Apa pedig szívesen elvállalták. Megbeszéltem velük, hogyha már ismerünk valakit, aki régen csak csíkos pólóban járt, pattogós, vicces és legalább olyan aranyos, mint a kis zebra, legyen az övé. Így adjuk a zebracsikót Louisnak. Mindenki boldog lesz! Louis, mert kapott egy kis "háziállatot", a zebra, mert vidáman élhet és a szüleim is, mert itt marad. 

-   Örülsz neki? - kérdeztem tőle izgatottan. 

-   Az enyém? - nézett rám hatalmas szemekkel. 

-   Már ha örülsz neki! - mosolyogtam. 

-   Hogy ne örülnék? - varázsolódott hatalmas mosoly az arcára és szorosan magához ölelt, amin csak kuncogtam. 

-   Azért sokkal menőbb, mint Kevin, nem? - kérdezte tőle nevetve Zayn. 

-   Kevint ne piszkáld! - szólt rá Lou, mire csak kuncogtam. 

-   Mi lesz a neve? - kérdezte mosolyogva Nialler. 

-   Fiú. - mosolyogtam Tommo-ra. 

-   Akkor... - gondolkozott. - Joey. - mosolygott. 

-   Bírom. - bólogatott mosolyogva Payno. - Joey a zebra. - próbálgatta. - Jól hangzik! - bólogatott. 

-   Miért nem lány? - nyafogott Jesy. 

-   Mert fiú! - mondta Lola.

-   Ez tök logikus! - nevetett Stan. 

-   Hát végül is igaz! - nevetett Alice. 

-   Szia! - lépett Louishoz a gondozó csajszi, Melody. - Melody vagyok! - mutatkozott be neki. 

-   Louis! - mosolygott rá Tommo. 

-   Lola és a srácok elmondanak mindent, hogy mit hogyan kell vele, de szerintem lesz segítőd. - mosolygott rám, mire hevesen bólogattam. 

-   Köszönöm. - mosolygott rá Louis. 

-   Akkor Én indulok is, sziasztok! - köszönt el, mire visszaköszöntünk és elment. 

-   Anya, kaphatok egy cápát? - kérdezte Benji Lolát. 

-   Nem kaphatsz semmilyen állatot! - nézett rá. - Körül vagy véve lovakkal, két kutyával, egy szemtelen papagájjal és már egy zebrával! - sóhajtott. 

-   Szerinted jól fogok gondoskodni róla? - nézett rám aggódva Lou, mire elmosolyodtam. 

-   Segítek neked és amikor nem leszünk itt, a szüleim és a nagyszüleim vigyáznak majd rá. - mosolyogtam biztatóan. 

-   Bízom benned. - puszilta meg az arcom. 

Hirtelen egy feketeség termett mellettem. 

-   Alkony, Őt most ne piszkáld, jó? - néztem fel rá. 

A lovam csak prüszkölt. 

-   Hallod? - néztem fel rá, mire Louishoz lépett és megbökte. - A gazdáját addig piszkálod, amíg akarod! - mosolyogtam. 

-   Kösz, aranyos vagy! - mondta Lou, miközben Alkonyt simogatta. 

-   Na figyelj, már van helye az istállóban és kb. cuccokat is szereztünk neki. - mondta Louisnak Lola. 

-   És nem fél az emberektől? - kérdezte. 

-   Nem, Melody volt a gondozója és mivel nincs anyukája hozzászokott az emberekhez. - mondta a nővérem. 

Estig igazából hagytuk, hogy Joey megszokja az új helyét, meg ilyenek. Viszont este kellett etetni. A konyhában ügyeskedtünk. 

-   Azt mondta Melody, hogy egy hagy üvegnyi kell neki rendes tejből és melegítsük meg langyosra. - mondta Lola. 

Nekünk ez fél óráig tartott, ugyanis túl meleg lett, aztán túlságosan kihűtöttük, majd végre sikerült. 

-   Tessék apuka! - adtam oda mosolyogva Louisnak. 

-   Azért ez nem kevés! - mutatta fel az üveget. 

-   Nem egy csecsemő kapja, hanem egy zebra. - nevettem. 

-   Megoldjátok ketten? - kérdezte nevetve Jack. 

-   Nagyon vicces vagy! - mondtam, majd fenéken billentettem mosolyogva. 

-   Ne verekedj, hanem gyere! - mondta Louis, mivel nálam voltak a pokrócok amivel be kell takarni Joey-t. 

-   Először be kell vinni az istállóba és utána megetetjük. - mosolyogtam Loura, aki bólintott. 

Joey nagyon aranyosan engedte, hogy Louis feltegye rá a kötőféket, majd szépen jött mellettünk, néha megállt, de aztán Tommo a tejjel tovább csalogatta. A box-ban okosan lefeküdt, majd belebugyoláltuk a pokrócokba és Lou elkezdte etetni. Én mosolyogva ültem mellé és a vállára döntöttem a fejem. 

-   Nagyon aranyos! - mosolygott rám és megpuszilta a homlokom. 

-   Ahogy a gazdája is! - pusziltam meg Lou arcát. 

Mikor elfogyott a tej, megsimogattuk a fáradt kiscsikót. A fejét is letette, majd halkan kimentünk. A házban elújságoltuk, hogy mennyire ügyesek voltunk.