2. évad 39. rész

-   Én nem tudok úgy tenni, mintha nem lett volna köztünk ezelőtt semmi... - mondta, mire félve néztem rá.
Ezt most vagy úgy érti, hogy nem akar velem barátkozni sem, vagy hogy még mindig szeret.
-   Ezt hogy érted? - kérdeztem óvatosan.
-   Lehet, hogy jobb lenne, ha egy kicsit hanyagolnánk ezt az egészet. - nézett rám sóhajtva.
Vajon hallotta, ahogy reccsent a szívem?
-   Rendben. - suttogtam, de csak magam elé néztem.
-   Sarah, minden vágyam, hogy segítsek neked túl lépni ezen az egészen, de szeretem Daniellet és tudom, hogy hülyeséget csinálnék, ha segítenék.
-   Megértem és túl fogok lépni rajta egyedül. - bólintottam.
-   Menni fog? - kérdezte félve, mire sóhajtottam.
-   Mond, van más választásom? Senkit nem fogok arra kötelezni, hogy segítsen nekem és talán hosszú folyamat lesz, de teljesen mindegy.
-   Nem, rohadtul nem mindegy! - nézett rám idegesen. - Túl könnyen veszed ezt az egészet!
-   Miért, sajnáltassam magam? A sebek begyógyulnak és egyszer majd hozzászokom minden máshoz is újra! - mondtam mérgesen. - Senkit nem fogok magamhoz láncolni!
-   Ez a baj veled! - sóhajtott. - Ha nem kötelez rá senki nem törődsz a saját problémáiddal! - mondta.
A legnagyobb, hogy nem lehetek a barátnőd!
-   Most mit tudok tenni? - kérdeztem.
-   Igazad van! - ült mellém sóhajtva. - Kitalálok valamit! Nem fogom hagyni, hogy így élj! - mondta, de Én még mindig csak magam elé bámultam.
-   Köszönöm. - mondtam halkan. - De nem akarok a nyakadon lenni, vagy hasonlók.
-   Nem vagy a nyakamon! - mondta mérgesebben, ami kicsit megijesztett, annak ellenére, hogy Louis soha életében nem bántott és valószínű nem is tudna.
Kicsit arrébb húzódtam és megremegtem.
-   Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.- mondta bűnbánóan.
-   Nem haragszom. - mondtam.
-   Hagylak pihenni! - mondta, felállt és kiment.
Én lekapcsoltam a lámpát és pár percen belül el is aludtam.

Reggel kiabálásra és rohangálásra ébredtem. Mikor kiléptem az ajtón nekem rohant valaki és éppen, hogy nem estem el, mert belekapaszkodtam Harrybe, aki a mellettem lévő szobából lépett ki. 

-   Jól vagy? - kérdezte ijedten Hazza. 

-   Aha. - töröltem meg a szemem. 

-   Miért vagy az útban? - nézett rám mérgesen Danielle, majd elszaladt mellettem. 

-   Ch, bocs! - forgattam a szemem, majd Harryre néztem. - Köszi! - mutattam rá mosolyogva és megvakartam a fejem, majd megint rá néztem. - Miért is rohangál mindenki? - értetlenkedtem. 

-   Mennünk kell valami fotózásra, de csak nekünk és aztán majd valamikor valami hülye versenyre is zsűrizni! - mondta sóhajtva. - Elvileg a kettő között jövünk vissza hozzátok. - mondta. 

-   Oké, akkor nekem nem kell mennem sehova! - vigyorogtam, majd visszamentem a szobámba és felöltöztem. 

Mikor készen lettem leevickéltem a lépcsőn, majd megláttam a kis családot  az étkezőben és elmosolyodtam. Sajnos Danielle is ott volt, így annyira nem volt jó és Benji nem volt, ahogy a zabagép kutyák és az örök dumás papagáj sem, de mégis jó volt látni. 

-    Mi a kaja? - kérdeztem mosolyogva és bár helyem nem volt, mert Danielle ült ott, azért kíváncsi voltam. 

-    Szendvics! - mutatta fel Roxy, mire kivettem a kezéből, haraptam egyet, majd visszaadtam. 

-    Nem kell! - mondtam. 

-    Hova mész? - kérdezte gyanakodva Lola. 

-    Ahova akarok! - vigyorogtam gonoszan. 

-    Válaszolj! - parancsolt rám Liam. 

-    Csak a lovamhoz! - sóhajtottam.
-    Mindjárt indulnunk kell, addig nem akarsz velünk lenni? - kérdezte mosolyogva Hazza.
-    Hát ha így hiányzom! - nevettem, majd beleültem Roxy ölébe.
-    Ez általában fordítva működik! - mondta.
-    Igen, viszont ha te most az ölembe ülsz és bepisilek a fájdalomtól! - mondtam.
-    És hogy fürödtél? - kérdezte fájdalmas arccal Becky.
-    Sírva. - vallottam be.
-    Jaj! - ölelt magához szorosan Roxy.
-    De csak a tusfürdő miatt fájt? - kérdezte Liam.
-    Hát már akkor sírni tudtam volna, mikor vizes lett a lábam, de mikor tusfürdő érte, az valami kínzás volt. - sóhajtottam.
-    Szegénykém! - ölelt magához Lola.
-    Oké, elég a sajnálásomból! - legyintettem mosolyogva.

* Louis szemszöge *

Fájó szívvel hagyom itt Saraht, főleg a zuhanyzása elmesélése után. Legszívesebben közölném, hogy magasról tojok a fotózásra, de nem tehetem. Ráadásul Danielle arra kért, hogy ne jöjjünk vissza és beleegyeztem. Én hülye! Titokban márpedig sehogy sem tudok ide jönni, pedig megtenném szívesen. Remélem azután a hülye verseny után, ahol zsűriznem kell, rögtön jöhetünk vissza. Sok versenyen voltam már úgy, hogy igazából semmit nem értettem az adott dologhoz, csak az alapján pontoztam, hogy hogy tetszett. Ez is ilyen lesz. 

~ a verseny napján ~

* Louis szemszöge *

Kiderült, hogy egy lovas verseny fogunk zsűrizni! Nem mondom, hogy értek hozzám, vagy hogy tudok lovagolni, de volt egy lovas barátnőm, akit még mindig szeretek, ez több mint a semmi, nem? 

-    Louis, gyere már! - kiabált fel Harry. 

Én sóhajtottam, majd felhúztam a cipőm és lementem. 

-    Mehetünk? - kérdezte Liam, mire bólintottam. 

-    Nem is értünk ehhez az egészhez! - mondta Zayn. 

-    Sarah és Lola! - mondtam. - Jobb mint a semmi, nem? - kérdeztem és elmosolyodtam. 

-    Hát annál sokkal! - nevetett Niall. 

Mikor odaértünk megmutatták, hogy hol fogunk ülni és elfoglaltuk a helyünket. Igazából tudtam élvezni ezt az egészet, ugyanis láttam már az Én gyönyörűségemet lovagolni és olyan volt mint egy hercegnő, mondjuk már nem az Én gyönyörűségem, de még gyönyörűség! Danielle ült mellettem és Ő is mosolyogva figyelte a gyönyörű díjlovas programokat. Mindent tetszés szerint pontoztunk. 

A szünet előtti utolsó versenyző következett, de nem a lovas és a ló nevét mondták, hanem előtte meglepő módon mást. 

-    Érkezett egy tehetséges versenyző, aki bár most versenyezni nem tud, de edzőként itt izgul a pálya szélén! Nagy tapsot az edzőként érkezett Sarah Tomson-nak! - mondta, mire a srácokkal a pályára kaptuk a figyelmünket, ahová az ismerős szőke mosolygós lány bicegett be, integetett, meghajolt, majd ki is ment. 

A kislány, akinek az edzőjeként érkezett, nem okozott csalódást a híres edzőnek, ugyanis ahogy elnéztem a szakértő zsűri - akik hozzánk se szóltak - is magas pontokat adott neki, így mikor elkezdődött a szünet felpattantunk. 

-   Hova mentek? - kérdezte Dani. 

-   A kis edzőhöz, jössz? - kérdeztem, mire bólintott, majd megfogtuk egymás kezét és elindultunk. 

Én közben rágyújtottam egy cigire és mikor megpillantottam a szőke göndör lányt, éppen a nővérével beszélgetett, miközben a saját lovát simogatta, akinek teljesen szabad volt a háta. Mikor meglátott nagy mosoly terült el az arcán. 

-   Nem számítottunk rátok! - mosolygott ránk Lola. 

-   Ez fordítva is elmondható! - nevettem. 

-   Ch, Anya találta ki, hogy induljunk, de rá beszéltem, hogy ne nekünk kelljen! - mondta Sarah. - Ráadásul Ő reggel óta hülye. - mutatott a lovára, aki a gazdájának pólóját rágta. - Köpd ki! - szólt rá Sarah, mire békén hagyta. - És hajnalban keltem, mert az egész ló sáros volt, aztán kiosztottuk a feladatokat a csajoknak, tehát nagyon jó napunk van! - sóhajtott a kis morgós szöszi. 

-    Várom, hogy hazamenjünk! - ölelte meg Zayn Lola mosolyogva. 

-    A fiatok még meg van? - nevetett Nialler. 

-    Persze, anyukámnál élvezi azt, hogy nincsenek szabályok! - nevetett Zayn. 

Sarah pólóját megint rágni kezdte a lova. 

-    Fejezd be! - szólt rá idegesen. - Otthon büntetésben leszel és egész héten dolgozni fogsz! - mondta mérgesen, de a ló megint csak pofátlankodott, mire nem túl erősen, csak figyelmeztetésként orrba vágta, mire a ló felkapta a fejét. - Gyere! - mondta a kis szöszke, majd bevitte a lovat a lószállítóba, kikötötte és sóhajtva jött ki. 

-    Csak nem összevesztetek? - kérdezte Liam. 

-    Nem, Ő az agyamra megy! - mondta Sarah. - Ráadásul reggel alig bírtam lábra állni, ugyanis valahogy rosszul aludtam, vagy tudom is Én, de le se bírtam mászni az ágyamról, így arról is leestem, tehát most járni is alig. - mondta, majd nekidőlt az autónak. 

-    De zuhanyozni tudsz már? - kérdezte Hazza. 

-    Nem, ott tartunk, hogy Roxy segített, ami nagyon vicces volt, de közben nagyon fájdalmas. - mesélte. 

Eldöntöttem! Én megyek velük! Nem hagyom szenvedni Őt! 

-    Én megyek veletek! - bukott ki belőlem. 

-    Mi? - kérdezte egyszerre Danielle és Sarah és az utóbbi szemében kis vidámságot véltem felfedezni. 

-    Minek? - kérdezték megint egyszerre. 

-    Fejezd be! - szólt Danielle Sarahra.

Na most mondj okosat, hogy Danit ne sértsd meg, mégse hazudj akkorát! Gyerünk Louis! 

-    Vagy maradjatok itt! - mondtam. 

-    Úgy gondolod? - nézett rám Sarah, mint egy hülyére. - Mond, vele mit akarsz? - mutatott a hatalmas lószállítóra. 

-    Akkor mi megyünk! - mondtam és bele vettem Daniellet is. 

-    Minek? - kérdezte Sarah. 

-    Kitaláltam egy meglepetést! - hazudtam, ugyanis megtermett az ötlet a fejemben. 

-    Nekem teljesen mindegy, ha vezetsz! - mondta Sarah, mire bólintottam Ő, pedig a kezembe dobta a kulcsot. 

A szünet után már csak kevesen voltak, így az hamar lement, majd az eredményhirdetés is. Utána odamentünk a lányokhoz. 

-    Mehetünk? - kérdezte Lola. 

-    Persze. - bólintottam. 

-    Ki hol ül? - kérdezte Lola. 

-    Teljesen mindegy, csak menjünk már! - mondta Sarah, majd alkony prüszkölt. - Egyetért! - mondta és elmosolyodott. 

-    Jó, akkor te ülsz hátul velem. - mondta Lola, mire Sarah bólintott. 

Beültünk, majd elindultunk. Sarah konkrétan a második kanyarnál elaludt. Az út elején minden rendben volt, majd Alkony mozgolódni kezdett. Az út fele előtt egy kicsivel már muszáj volt félre állni, mert annyira nyugtalan volt, hogy az már veszélyes volt. Sarah az első nagyobb megmozdulásánál felkelt. Ahogy félreálltam kiszállt és rögtön bement a lovához. 

-    Tudom, Én is ideges voltam ma, meg minden hülyeség össze jött! - hallottam, ahogy nyugtatja. - Csak kérlek hazáig bírd ki! Nyugi Kicsim, semmi baj nem lesz! - hallottam, ahogy halkan megpuszilja. - Jól van, holnap lerendezzük! Előtte alszunk egy jót! - mondta, majd becsukta a lószállítót, majd még elment a mosdóba. 

5 perc múlva még nem jött vissza, majd Lola elment megnézni. Mikor visszajöttek aggódva néztem a fiatalabbik lányra. 

-    Jól vagyok, csak idegesség. - sóhajtott. - Van valami víz? - kérdezte, mire odaadtam neki, amit kaptunk. 

Kiöblítette a száját, majd ivott egy kicsit. 

-    Hánytál? - kérdeztem.

-    Igen, de minden oké. - sóhajtott és visszaült. 

-    Biztos? - néztem rá hátra. 

-    Igen, de amúgy is a saját autómat hányom össze! - mondta unottan, majd levette a cipőjét, felhúzta a lábát és kényelmesen elhelyezkedett. 

A hazaút már nyugodt volt és Sarah is visszaaludt, ahogy Lola is. Danielle csak néha rám mosolygott. Mikor megérkeztünk már sötét volt. 

-    Lányok! - fordultam hátra, mire Sarah felkapta a fejét. 

-    Lolusz! - lökte meg a nővérét, aki felkapta a fejét. 

-    Az összes csaj alszik! - sóhajtott Lola. 

-    Hajrá! - mosolyodott el Sarah, majd kiszállt. 

Kihozta a lovát, majd elengedte. 

-    Megkegyelmezek, de csak mert álmos vagyok és minden porcikám fáj, de haragszom rád! - mondta a lónak, majd megsimogatta, mire a feketeség elvágtázott. 

Saraht követve bementünk. Lerúgta a cipőjét, majd beljebb ment. 

-   Nagyon jó, elfoglalták a helyünket! - mondta Sarah. 

-   Akkor a tudod hova? - kérdezte Lola, mire fájdalmas arccal ránk nézett sóhajtott és bólintott. 

-   Viszont Én odáig biztosan nem tudok elsétálni! - mondta Sarah. 

-   Akkor? - kérdezte Lola gondolkozva. 

-   Teljesen mindegy, elmegyünk oda, de ha holnap nem bírok felállni valaki egész nap vigyázni fog rám! - mondta, majd felállt. 

-   Hozok mindenkinek valami pizsamát. - mondta Lola. - Várjunk! - nézett ránk Daniellel, majd Sarahra. 

-   A bugyis fiókomban van alsó, ha ott nincs, akkor be van dobva a nadrágjaim közé, tudod oda be van vágva a szekrényem aljába, Dani, pedig inkább a te méreted! - mondta Sarah. 

-   És neked? - nézett rá Lola. 

-   Hát... - gondolkozott el. - Teljesen mindegy, hozd a nagy pólót meg ott van pizsamagatya azon a polcon ahol a pólók, amik nem az enyémek és ennyi. - mondta. 

Vagyis az Én pólóim. Jó tudni, hogy megtartottad! 

-   És akkor pólót is onnan hozzak? - kérdezte. 

-   Lola, nézz rám! - mondta Sarah mérgesen. - Leszarom! - mondta hangosabban artikulálva. 

Lola nevetve ment fel. 

-   És ott elférünk? - kérdeztem. 

-   Hát... - gondolta végig. - Elméletileg el, de ha kell Én átmegyek az istállóba, aludtam már ott. - mondta. 

-   Dehogy mész! - mondtam. 

-   Akkor muszáj lesz elférnünk! - rántott vállat. 

Lola visszatért és szétosztotta a ruhákat. Sarah az Én egyik régi csíkos pólómat kapta. 

-   Na akkor menjünk zuhanyozni! - mondta Sarah. 

Ő kezdte, majd Danielle, Lola és Én. 

-   Indulhatunk? - kérdezte az ajtóban Lola. 

-   Haladj már! - lökte ki nevetve Sarah, majd utána döcögött. 

Mi is kimentünk, majd becsuktam az ajtót. Sarah mosolyogva indult neki az útnak és nem igazán bántam, hogy mögötte mentem. 

-   Fáj a lábam! - mondta, majd belekapaszkodott a nővérébe. - Olyan mintha totál részeg lennék és vonszolnál haza! - mondta nevetve Sarah. 

Jól elnevetgélt, majd egyre kevesebbet nevetett és már nem bírta, amit nem csodálok. 

-   Nem tudok tovább menni. - mondta. - Komolyan nem! - mondta és már sírt a fájdalomtól. 

Én odamentem hozzá és óvatosan az ölembe vettem, bár mikor hozzáértem félt. Egyáltalán nem javult azóta semmi! Ugyan úgy fél az érintéstől. 

-   Köszönöm. - nézett rám kicsit félve. 

-   Még mindig félsz. - mondtam, mire csak bólintott. 

Mikor odaértünk Saraht letettem az ágyra, ami kisebbnek tűnt, mint ahogy emlékeztem. 

-   Öhm... ezen csak ketten férünk el. - mondta Lola. 

-   Nem, mind elférünk! - mondta Sarah. - Ha el akarunk elférünk! - mondta és elmosolyodott. - Mindig elfértünk ketten az emeletes ágyon! - mondta és óvatos mosolyt küldött felém, mire Én is csak elmosolyodtam. 

-   Jó, oké! - bólintott Lola. 

Végül úgy aludtunk, hogy Lola és Danielle kívül, Sarah és Én belül, bár Sarah magyarázta, hogy neki tökéletes kívül, de ne a sérültet lökjük már le! Meg amúgy is, jó lesz neki mellettem! Nagyon jó volt újra Sarah mellett lenni, bár háttal voltunk egymásnak, de a kis hely miatt muszáj volt hozzám érnie. Próbált elhúzódni és Lola meg is ölelte, de így is hozzámért. Rajtam kívül már mind aludtak, csak Én nem. Majd hirtelen Sarah megfordult felém és kis gombóccá összehúzódott. Látszott rajta, hogy szegényke nem alszik. 

-   Sarah! - súgtam nagyon halkan, mire csak hümmögött. - Fáj valamid? - kérdeztem halkan, bár nem ez lett volna az eredeti kérdés. 

-   Mindenem. - súgta. 

Én óvatosan felé fordultam. 

-   Nyugi, csak engedd el magad! - súgtam, mire kinyújtózott és kinyitotta és gyönyörű szemeivel rám nézett. - Ne foglak bántani! - simítottam meg a karját, amitől egy kicsit félt, de már cseppet sem volt olyan feszült. - Gyere közelebb nyugodtan! - súgtam, mire kicsit közelebb húzódott Én, pedig elmosolyodtam és óvatosan a hátát simogattam, majd közben lassan mindketten elaludtunk.