- Louis és a konyha! - mondtam mosolyogva. - Fogadok, hogy a konyha nyer. - nevettem el magam.
- Te kis gonosz! - mondta, majd elém szaladt és be akarta kenni az arcom a nutellás ujjaival, de elkaptam a csuklójánál.
- Nem pazaroljuk a nutellát! - mondtam, majd mosolyogva a számba vettem az ujját és lenyaltam róla a nutellát.
 |
| Sarah ruhái Lola ruhái Jesy ruhái |
- Akkor együnk! - mosolyogtam.
Nutellás gofri rengeteg tejszínhabbal, a legjobb!
- Öltözz fel, megyünk a tóhoz! - mosolygott.
Én bólintottam, majd felszaladtam. Mikor leértem, Louis már indulásra kész volt. Összekulcsoltuk a kezünket, majd elindultunk. Az erdőn keresztül mentünk, majd megérkeztünk. Legnagyobb meglepetésemre ott volt Jesy és Liam és Zayn, Lola és Benji. Mikor odaszaladtam hozzájuk, mindenkit megölelgettem, majd Lolát is. Benji nyújtózkodott felém, mire átvettem az ölembe.
- Kérek puszit! - nyomtam oda az arcom, mire egy cuppanós puszit kaptam.
Én is megpusziltam, majd utolért minket Louis is.
- Gyertek! - intett Louis a többieknek, miközben összekulcsoltuk ujjainkat.
Hova vitt minket Lou? Egy úgy nevezett "Tarzan kötél"-hez. Ez lényegében egy kötél egy fára kötve, amire, ha felugrasz és meglököd magad a vízbe tudsz ugrani.
- Ki az első? - kérdezte Louis.
- Te! - vágtuk rá.- Oké! - rántott vállat.
Louis, a víz és egy kötél. Ez már rosszul hangzik!
Louis felugrott a kötélre, majd a víz felett kapálózni kezdett a lábával és beleugrott. Közben, persze először nevetett, aztán kiabált. Mikor a vízbe érkezett, megrázta a fejét.
- Váó! - kiabálta, mire felnevettünk.
- Hideg? - kérdezte Liam nevetve.
- Frissítő! - mondta Louis.- Ki a következő? - kérdezte Zayn.
- A húgom, Ő a legbátrabb köztünk! - nevetett.
- Annyira imádlak ilyenkor! - forgattam meg a szemem, majd lerúgtam magamról a csizmám, aztán a zoknimat is levettem.
Én felugrottam a kötélre, majd Jesy meglökött, mire sikítottam és a víz fölé érve beleugrottam.
- Frissítő? - néztem Louisra felháborodva, de mosolyogva.
Ő már előre nevetett.
- Ez neked frissítő?! - fröcsköltem le nevetve.
- Miért, nem frissít fel? - nevetett.
- Egy kicsit túlságosan is! - nevettem, majd a vízbe csobbant Liam.
- Ez tényleg hideg te hülye! - szólt Louisra.
Ekkor Jesy már sikított, majd csobbant. Lola és Zayn, mint felelősség teljes szülők kívülről röhögtek rajtunk, ahogy Benji is. Egy órát pancsoltunk, közben harcoltunk is. Utána kimentünk és megszáradtunk.
- Mindjárt jövünk. - mondta Liam.
- Oké, de hova mentek? - kérdezte Lola.
- Nem messzire, mindjárt itt vagyunk! - mondta Louis, majd elszaladtak az egyik irányba.
Pár perccel később Louis száguldott egy Jeep-pel, mellette ültek a fiúk és hátul zötykölődött Becky és Roxy is, mivel Niall és Harry is csatlakozott a csapathoz. Amin szakadtunk, hogy Becky és Lola üvöltve énekeltek egy ismert dalt. Közben minden lyuknál ugrottak egyet mind. Mind röhögtek rajta. Louis megállt előttünk.- Ezzel Én is akarok játszani! - ugrottam fel.
- Figyeld, a kis versenyzőnek ez nem autó, játék! - nevetett Harry.
Én is felnevettem ezen a kijelentésen.
- Üljetek be! - kiabált nevetve Roxy.
Mind beültünk, még Lola is hozta Benjit, nehogy kimaradjon a kalandból. Mi beszálltunk Becky és Roxy koncertjébe és ugyanazt a dalt énekeltük. Mindenki vezette a kis szörnyet, rengeteget száguldoztunk vele fel-le. Besötétedett, mikor a srácok közölték, hogy mi menjünk a házhoz, Ők visszaviszik az autót. Természetesen csak azért, hogy még mehessenek vele! Rengeteg autó állt a kis ház előtt. Sajnos mikor a srácok visszagyalogoltak, mind elmentek haza, de azért nagyon bulis volt ez az együtt töltött nap! Mikor kettesben maradtunk, zuhanyzás után ücsörögtünk a nappaliban.
- Kár, hogy holnap már megyünk is. - mondtam szomorúan.
- Igen. - ölelt át Louis. - De holnap után meccsem van! - mondta.
- Ami azt jelenti, hogy holnap edzésed. - következtettem.
- Igen, tehát sajnos délelőtt kell indulnunk. - mondta.
- De addig is használjuk ki az időt, amit kettesben töltünk! - mosolyogtam.
- Nincs ötleted, hogy hogyan? - kérdezte pimasz mosollyal.
- De, lenne egy-kettő, neked? - kérdeztem hasonlóan mosolyogva.
- Nekem is, nem beszéljük meg fönt? - kérdezte.
- De, ez egy jó ötlet! - mosolyogtam, majd felmentünk és "megbeszéltük".
- Törpilla! - simogatta a hátam Louis.
- Menni kell? - kérdeztem.
Louis bólogatva hümmögött.
- Oké, akkor menjünk. - nyöszörögtem, majd felültem.
Egy óra alatt összepakoltunk, majd az autóba is bepakoltunk és miután Tommo leadta a kulcsot, elindultunk.
- Olyan kár, hogy vége. - mondtam azért mosolyogva.
- Igen, Én is sajnálom. - mondta.
- De legalább szünet van. - mosolyogtam vidáman.
- Na látod, ebben igazad van! - mosolyodott el. - Aludj, látom rajtad, hogy mindjárt elájulsz! - mosolygott, mire bólintottam.
Igaza volt! Pár pillanaton belül elaludtam.
Az ágyamon ébredtem, egyedül. Még a két kutya és Richard sem voltak a szobában. Én ugyanabban a ruháimban voltam, mint mikor elindultunk. Tuti, hogy Louis hozott fel. Gyorsan kinyitottam a szekrényemet, majd felvettem egy rövid nadrágot és egy pólót. Lementem, ahol Jesy fogadott.
- Jót aludtál? - kérdezte.
- Aha, Lou? - kérdeztem mosolyogva.
- Máris hiányzik? - poénkodott Roxy.
- Mondja a lány, a pasija öléből! - vigyorgok rá.
- Juj, neked nem is mutattam! - szaladt elém.
- Mit? - kérdeztem.
Roxy elém mutatta a kezét, amin egy gyönyörű gyűrű díszelgett. Harry megkérte a kezét?! Komolyan?!
- Ez halál komoly?! - kapkodtam a fejem közöttük.
- Igen. - bólogattak vidáman.
- Gratulálok! - ugrottam Roxy nyakába.
Őszintén örülök nekik. Imádom mindkettőjüket és tudom, hogy nem fognak megváltozni egy esküvő, vagy egy gyűrű miatt. Roxy ugyan úgy az ölembe fog ugrani, mint eddig és Harry ugyan úgy fog idegesíteni és úgy kezelni, mint a húgát, ahogy eddig is.
Hirtelen száguldott felém két eb, majd a hülyébbik, - vagyis Barney - a lábnak csapódott.
- Sziasztok! - öleltem őket szorosan magamhoz. - Hiányoztatok! - puszilgattam a fejüket.
- Én nem?! - röppent a vállamra Richard.
- Te hiányoztál a legjobban! - pusziltam meg.
- Ez természetes! - büszkélkedett.
- Nagyképű vagy! - mondtam mosolyogva és megfújtam, mire megborzolta tollait.
- Hozzá kell szoknod. - mondta, mire elmosolyodtam.
- Már hozzá szoktam. - mosolyogtam.
- Megyek... - gondolkozott el. - A szobádba. - fejezte be a mondatát.
- Menjél baba! - mosolyogtam, majd felröppent és eltűnt.
Mikor a kutyáim meguntak, leültem a kanapéra, mire Ők az ölembe feküdtek.
- Tehát Louis? - kérdeztem, úgy igazából mindenkitől.
- Edzésen. - mondta Liam.
- Francba! - mondtam.
- Mi van? - kérdezte Becky.
- Menni akartam, hogy idegesítsem az edzőjét, merte engem idegesít! - dünnyögtem.
- Érdekes lehet! - nevetett Harry.
- Tök jó buli, mert nem látja rajtam, hogy ideges vagyok Én, viszont látom rajta. - vigyorogtam.
- De nemsokára jönnie kell. - nézett a telefonjára Jesy.
- Állatkáim, eszünk csokit? - kérdeztem a kutyáktól. - Hallgatás beleegyezés! - rántottam vállat mosolyogva, majd kimentem a konyhába és egy tábla csokival tértem vissza, viszont a babzsákfotelbe ültem.
- Tehát, tessék! - adtam egy csíkot Málnának. - Ez meg a tied! - adtam egyet Barneynak.
Mikor megettük, kimentem a kertbe játszani a kutyákkal és fel-alá rohangáltam velük.
- Édesek vagytok! - hallottam egy ismerős hangot magam mögül.
- Király, hogy itt vagy focista! - fordultam meg mosolyogva, majd átkaroltam a nyakánál.
- Fáradt focista. - mosolygott és megcsókolt.
- De nem eléggé. - mosolyogtam huncutan. - Tehát játszhatsz velük! - mosolyogtam rá édesen.
- Oké, de csak mert ilyen gyönyörűséges barátnőm van és Ő kéri! - mosolygott, majd Én leültem és néztem, ahogy Ő rohangál velük tovább.
Mikor sötétedett, mind elfáradtak és bementünk.
- Itt aludhatok? - kérdezte Louis.
- Dehogy! Mi vagy te hajléktalan?! Húzz innen! - tettem, hogy mennyire felháborodtam. - Persze! - mosolyogtam rá. - Hülye kérdés volt! - álltam lábujjhegyre, majd megpusziltam az orrát.
Louis vacsorázott, amíg Én lezuhanyoztam, majd követte a példám és befeküdt mellém az ágyba és elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése