2. évad 10. rész

Sziasztok! Tudom, hogy késtem a résszel, de az ünnepek lefoglaltak. Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek és nagyon köszönöm a komikat az előző részhez, rengeteg puszi nektek! 

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét. Két napot aludhattam bent Louisval, többet sem Ő, sem Dr. Parks nem engedett. Annyira gyorsan ment el a hét, hogy észre se vettem.

Egyik reggel a saját lakásomban arra ébredtem, hogy valaki csönget. Mivel nem voltam még a szüleimnél, nem merészkedtem oda, nincsenek itt az állataim. A fejemet fogva battyogtam az ajtóhoz.
-    Mit akarsz ilyenkor? - nyitottam ajtót, hiszen biztos voltam benne, hogy Jack az.
Hatalmasra nyílt a szemem, mikor a gyönyörű kék szemekbe néztem álmosan. Hirtelen közelebb rántottam és úgy öleltem.
-    Úgy csinálsz, mintha a vágóhídról jönnék! - nevetett.
Én megráztam a fejem.
-    Honnan jössz?-  kérdeztem.
-    A kórházból. - mosolygott.
-    Akkor ideje lenne elhúznod haza! - mosolyogtam rá.
-    Elküldesz? - kérdezte.
-    Persze, csak velem. - mosolyogtam rá huncutan.
-    Így? - mutatott végi rajtam.
-    Nem! - mosolyogtam rá, majd felhúztam egy cipőt a pizsamámhoz.
-    Nem gond, hogy ez a pizsamád? - nevetett.
-    Melegítőben voltam egy étteremben, mezítláb és menyasszonyi ruhában egy kórházban, nekem már mindegy! - legyintettem nevetve, majd Louis kilépett Én, pedig az ajtót becsukva mentem utána.
Beültünk az ismerős kocsiba és előtörtek belőlem az emlékeim.
-    Ne légy ilyen komoly, nem állj jól! - mondtam és mosolyogva néztem rá.
Az utat figyelte, de arcára hatalmas mosoly varázsolódott. Én kuncogva néztem előre.
-    Azért voltak ebben a kocsiban érdekes pillanatok! - nevetett Louis.
-    Mindenhol voltak! - nevettem.
-    Amikor a baleset történt, azon röhögtünk a fiúkkal, hogy már lehettem a sebészed! - nevetett.
-    Jaj! - takartam el az arcom. - Tudod mi jutott eszembe, mikor hívtál? - kérdeztem mosolyogva.
-    Mikor összevesztünk? - kérdezte nevetve.
-    Igen, mert féltettél, aztán az esküvőmön, vagyis a majdnem esküvőmön, biztosabb voltál Alkonyban, mint én! - nevettem.
-    Képzeld el, hogy ha öregek leszünk, hogy fogjuk elmesélni ezeket az unokáknak? Tudod, Mama elszökött az esküvőjéről. Képzeld, Papa megműtött egyszer egy lányt, de csak barátok voltak! - nevetett.
-    Oké, az egy dolog! De azt hogy magyarázod el neki, hogy mit csináltál azokon a fotókon, ha csak a barátod volt? - kérdeztem nevetve.
-    Amúgy, igen! - nevetett. - Arra majd ki kéne találni valamit! - nevettem fel Én is.
-    A legjobb módszer! Ez nem Én vagyok! - legyintettem, mire Louis is nevetett.
Közben szólt a rádió. Nekem hirtelen olyan ötletem támadt, amit nem lehetett bennem tartani! Előkaptam a telefonom. Rögtön Jesyt tárcsáztam.
-    Jesy! - szóltam bele izgatottan.
-    Sarah, tudod te... - kezdte volna.
-    Meg ne mond, hogy velem beszélsz! Nem megyek haza, majd sokkal később! - mondtam, mire Louis mellettem nevetni kezdett. - Tehát hozd haza a csapatot! Olyan ötletem van, amit nem hagyhattok ki! Beszélek Caraval és megmondom hányra és hol legyetek, fellépő ruhában! - mondtam.
-   Oké. - mondta, majd letettem.
-   Louis, fogalmad sincs, mekkora zseni mellett ülsz! - mondtam vidáman, majd már hívtam is Carat.
SMS-be elküldtem a tervem, hogy Louis ne hallja. Ő totál beleegyezett és hívta a lányokat.
-    Király Louis, megszerveztem! - mondtam vidáman.
-    Örülök neki, bármiről is van szó! - nevetett.
-    Annyit mondok, hogy benne leszek a híradóban! - mosolyogtam rá.
Végül nem is a fiúkhoz mentem, hanem a közös házba. Rebellé változtam, majd izgatottan értem oda időben a helyszínre. A terv: London egyik legforgalmasabb útján megállunk keresztben egy kamionnal és a tetején előadunk egy dalt, ami a 1D fiúknak fog szólni. Ott állt a kamion a bandánk nevével. Majd megpillantottam Carat.
-    Király vagy! - mondta.
-    Te is! - öleltem meg mosolyogva.
-    Ott vannak a lányok! - mutatott az autóra.
A lányoknak vázoltuk a tervet, majd beleegyeztek. Beültünk a kamion hátuljába és viccből énekelni kezdtünk. Mikor megállt a kamion, kimásztunk, fel a tetejére. Ott voltak már a mikrofonok és minden be volt üzemelve. Rögtön felzengett a dudaszó és emberek kiabáltak. Addig csak álltunk fönt és integettünk a kedves és kevésbé kedves embereknek, míg meg nem érkezett több tévés autó is, majd egy helikopter.
-    Mehet?! - kiabálta Roxy a mikrofonba.
Rengeteg hangosító volt kirakva London utcáiba, a magas épületekre, ahonnan hangosan üvöltött Roxy hangja.
-    Kezdjük! - szóltam.
Elindult a zene, majd a már rég megtanult dalt kezdtük énekelni. Egyre több ember értette meg és kezdtek táncolni az autókból kiszállva. Hirtelen a dal közben zuhogni kezdett az eső. Én a lányokra mosolyogtam, majd ugyanolyan erőbedobással, sőt jobban pörögve, ugrálva és táncolva folytattuk a dalt. Az emberek is tovább buliztak az utakon.
-    Ez a dal a One Direction fiúknak szólt egyenesen a szívünkből! - kiabáltam és megráztam a hajam, mire hangos sikítás hallatszott minden irányból.
Mi középen összeölelkeztünk a lányokkal. A szoros ölelés után lemásztunk a kamionról, majd bementünk a hátuljába. Beültünk oda és a Best Song Ever-t énekeltük teli torokból. Közben Becky elkezdett videózni. Nevetve lassan mind felálltunk és táncolni kezdtünk a kamion hátuljában. Minden kanyarban dőltünk, de nem zavart. Az sem, hogy nem tudtuk, hova is megyünk. Mikor megálltunk és kinyitották a kamion hátulját a fiúk háza tárult elénk. Azért a dalt befejeztük. Ők már kint álltak az ajtó előtt. Becky ugrott ki először a kamionból. Utána rohantam Én, majd Roxy és Jesy. Odamentünk a sofőr ablakához és szíveket mutattunk neki és puszikat dobtunk. Ő nevetve dobott nekünk puszit. Mi berohantunk a házba.
-     Ez volt az ötleted? - kérdezte Louis.
-     Aha, milyen zseni vagyok, nem? - kérdeztem mosolyogva.
-     Az vagy! - ölelt meg Jesy.
-     Adj már egy csokit! - löktem meg Louis karját.
-     Tessék! - húzta ki a farzsebéből.
-     Kösz! - vigyorogtam rá, majd egybe ettem meg a bonbont.
Lerúgtam a cipőmet az előszobában, majd átrohanva a fiúk nappaliján, kitörtem a kertbe és elrohantam a medencéig, majd beleugrottam. Röhögve ugrott utánam Roxy is. mikor kimásztunk, egyszerre megráztunk a hajunkat. Kicsavartuk, majd bementünk.
-     Menjetek fel szárítkozni! - mondta Louis.
-     Hogyan? - kérdezte Roxy.
-     Majd fújjuk egymást, amíg meg nem száradunk! - mondtam.
-     Gyertek! - sóhajtott Harry, majd megindultak.
-     Micsoda feladat. - forgatta a szemét Roxy.
Bementünk Louis fürdőjébe és adott egy töröközőt. A hálójában lehetett. Én levettem a vizes ruháimat, majd a törölközőbe csavartam magam és úgy mentem ki Louishoz.
-     Azok a pólóim, amiket szerettél, nálad vannak, tehát kutass olyat, ami szimpatikus! - mondta az ágyán ülve.
-     Oké, olyat adj, ami nem volt a kis... - akartam mondani egy jó jelzőt Zoe-ra, de közbe vágott.
-     Zoe-n nem volt? - kérdezte, majd felállt és odajött hozzám.
Mellém lépett és a szekrényét vizsgálta, de felém eső kezével átkarolt a derekamnál.
-     Ez volt, ez is... - sorolta magának és közben az ujjával mutogatott.
-     Az is?! - mutattam az egyikre, amit még nagyon szerettem. - Most tönkretetted! - löktem meg.
-     Bocs, majd átpakolom a szekrényem. Egyik felében lesz, amit szeretsz a másikban, amit nem! - nevetett.
-     Benne lennék. - mosolyogtam rá.
-     Addig szedj magadnak egy gatyát! - mondta.
Én odamentem a fiókjához. Kihúztam és egy vörös csipkés tangával szemeztem. Két ujjammal fogtam meg, tuti, hogy Zoe-é.
-     Ezt te hordod? - kérdeztem nevetve.
-     Persze, most is olyan van rajtam, csak fekete! - nevetett.
-     Ó, szexi! - nevettem, majd a vállam fölött áthajítottam a bugyit.
Kivettem a superman-es alsót.
-     Hát, nem igazán találok olyat, ami jó lenne. - vakarta a tarkóját, majd felém fordult.
Tetőtől talpig végignézett rajtam, közben többször is megnyalta alsó ajkát. Szemét megállította a róla szóló tetoválás, majd közelebb lépett.
-     Lehet, hogy nincs is szükség pólóra! - mondta halkan és lehelete a nyakamat érte.
Száját a tetkóra tapasztotta és hosszú csókot hagyott rajta. Kezeim életre keltek és lekaptam róla a pólóját. Elmosolyodtam. Hiányzott Őt így látni. Louisról lekerült a nadrág és rólam is a törölköző, de hirtelen megállt, majd kicsit eltolt magától.
-     Tudod, ezt nem lenne szabad! - mondta.
-     Ha mindig azt csinálnánk csak, amit lehet, elég kevés mesélni való lenne a világon! - mosolyogtam rá huncutan.
Ő is elmosolyodott.

A nevemre ébredtem. Louis szólongatott. Én rá pillantottam. Már rajta volt a melegítője és a pólója. Nekem odaadott egy megfelelő pólót és az általam választott gatyát, majd felvettem.
-     Törpi, ez most... - akarta kérdezni, de egy nagy mosollyal közbevágtam.
-     Visszakaptam a nevem? - kérdeztem mosolyogva.
-     Igen! - mosolygott, majd magához vont és megcsókolt. - De mutatnom kell neked valamit! - mondta és megmutatta a nyakát.
Ott látszott rajta néhány volt és a fogaim nyoma is.
-     Tudom. - bólintottam.
-     Miért? - kérdezte.
-     Nem tudom, csak hogy rajtad legyen a nyomom, ha már nekem itt van! - mutattam a tetkóra.
-     Azt te... - akarta mondani.
-     Tudom! - mosolyogtam rá.
-     De ezzel mit kezdjek? - kérdezte.
-     Letagadod, bár nehéz lenne... - gondolkoztam. - Nem tudom, vagy elmondod, vagy nem. - rántottam vállat.
-     És, ha Zoe meglátja? - kérdezte.
-     Okosan! - böktem meg az orrát, majd kimentem.
Louis lejött rögtön utánam.
-     Ne is magyarázkodjatok! - mondta Roxy, mire elnevettem magam.
-     Ez annyira nem vicces, mivel a Törpe nyomot hagyott rajtam! - mutatta Louis felháborodva.
-     Én lelépek. - mondtam és elindultam az ajtó felé, de valaki elkapta a karom.
Louis magához rántott, majd hosszas csókkal búcsúzott tőlem.
-     Mikor gondolod, hogy hazamész? - kérdezte Becky.
-     Nem tudom, majd. - rántottam vállat.
-     Kicsit ki vannak akadva rád! - mondta Jesy.
-     Gondoltam! - bólintottam. - Láttál a híradóban? - kérdeztem Louistól mosolyogva.
-     Igen! - mosolygott. - És köszönöm a dalt! - mosolygott, majd karjaiba zárt.
-     Ideje volt! - nevettem és megcsókoltam.
-     Ez most hirtelen fura, de amúgy jó. Mármint cukik vagytok. - mosolygott Liam.
-     És Zoe? - kérdezte Hazza.
-     Szakítok vele mikor találkozunk. - mondta Louis.
-     Nekem el kéne mennem az állataimért, de vannak ott emberek is, akik nem kedvelnek. - gondolkoztam hangosan.
-     Viszont igencsak idejelenne elmenni! - mondta Niall.
-     Ez egy szövetség? - kérdeztem. - Ki van még ellenem? - kérdeztem, mire elnevették magunkat.
-     Van márt terved? - kérdezte Zayn.
-     Persze, Louist is viszem. - mosolyogtam.
-     Nekem ez miért jó? - kérdezte.
-     Mert velem lehetsz! - mosolyogtam rá.
-     Oké. - bólintott.
-     Okos! - nevettem és megböktem a hasát.
-     Ez ilyen új mánia? - fogta a hasát.
-     Lehet, miért zavar? - mosolyogtam rá.
-     Ja, kicsit idegesítő! - mondta bólogatva.
-     Oké, akkor befejezem. - mondtam, majd leültem a kanapéra.
-     Inkább simogass! - mosolygott rám.
-     De az nem jó! - nevettem. - Mikor úgy mellettem vagy, olyan kis poci vagy! - mondtam mosolyogva.
-     Mire utalsz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-     Semmi rosszra! - mosolyogtam rá. - Aranyos poci vagy! - mosolyogtam és elnevettem magam.
-     Ez egy bók szerű volt? - kérdezte nevetve Louis.
-     Vegyük annak! - legyintettem nevetve.
-     Várjunk, ez egy új név? - kérdezte nevetve Becky. - Louis William Lerkvárabb Poci Tomlinson? - nevetett.
-     Persze! - nevettem. - Hogy tetszik Poci? - néztem fel Louisra, aki idő közben a hátam mögé állt.
-     Csodálatos! - forgatta a szemét.
-     Nem tetszik? - kérdeztem "szomorúan".
-     De, a kedvencem! - morgott.
-     Skacok, asszem lépek, mert Pocinak nem tetszik a neve meg átugrom a hülyéhez. - mondtam mosolyogva.
-     Jack? - kérdezte Jesy, mire mosolyogva bólintottam.
-     Remélem még nincs börtönben! - nevettem.
Elindultam Jack-hez. Már csak egy utcányira voltam, mikor Harry hívott.
-     Baj van...

Hogy lehetek ilyen galád, hogy így fejezem be? Úgy, hogy a folytatást majd holnap kapjátok ajándékba! ;)