2. évad 11. rész

Sziasztok! Ezzel a résszel szeretnék boldog Karácsonyt kívánni nektek! Puszi! 
-    Baj van! - mondta Harry.
-    Mi történt? - kérdeztem ijedten.
-    Louis összeesett a lépcsőn. A kórházban vagyunk már, éppen vizsgálják! - mondta.
-    5 perc és ott vagyok. - mondtam sietve.
-    De fél óra onnan a kórház! - mondta.
-    Hazza, egy autóversenyzővel beszélsz, biztos lehetsz benne, hogy ott leszek! - mondtam, majd letettem.
Sebességkorlátozás? Az mi?!
Elsőbbségadás? Mindenki más nekem.
London forgalmas utcái? Felejtsük el mindet, a kis utcák gyorsabbak!
Rendőrök? Ha utolérnek, bevihetnek!
Tényleg 5 perc múlva ugrottam ki az autómból. Villám sebességgel törtem be az épületbe. A pulthoz mentem, ahol az a hölgy állt, akire ráüvöltöttem.
-    Helló! - mosolyodtam el, mire ijedten nézett. - Louis Tomlinson! - mosolyogtam határozottan.
-    Harmadik emelet! - mondta ijedten.
-    Kösz! - biccentettem mosolyogva, majd felrohantam a lépcsőn.
Mikor a fiúk megláttak, meglepődtek.
-    4 és fél perc! - nézett fel a telefonjából csodálkozva Zayn.
-    Se bírság, se karambol! - mosolyogtam büszkén.
-    Gyere ülj le! - mutatott a mellette lévő székre Payno.
-    Melyik ajtó? - kérdeztem.
-    Az, de nem lehet bemenni! - mutatott az egyikre Niall.
-    Oké! - mosolyogtam, majd benyitottam az ajtón és beléptem.
Dr. Parks éppen Louis-nak magyarázott.
-    Sarah, menj ki! - mondta az orvos.
-    Kinek beszél, egy falnak? - kérdeztem mosolyogva.
-    A fal még mindig nem beszél! - szólt rám és elmosolyodott.
Én bólintottam, majd csöndben maradtam.
-    Mr. Tomlinson, egy hétig bent kell maradnia. Nem kockáztathatjuk, hogy megint ilyesmi történik! - mondta az orvos. - Ez nem játék. Szerencsére, csak néhány enyhe zúzódásról van szó, de akár rosszabb is lehetett volna. - mondta az orvos.
-    Újabb egy hét?! - nyafogtam.
-    Milyen érdekesen visszhangzanak ezek a falak! - pillantott rám az orvos.
Én megadóan feltettem a kezem.
-    Rendben, de járkálhatok, vagy feküdnöm kell? - kérdezte Louis.
-    Pár napig biztosan nem kelhet ki az ágyból, de később majd meglátjuk hogy van. - mondta a doki.
-    De most jól van, nem? - kérdeztem.
-    Sarah, egy fal vagy! - morgott az orvos.
-    Fal! - mondtam és csöndben maradtam.
-    Megkérdezhetem Mr. Tomlinson, hogy a nyakán mik azok a nyomok? - kérdezte, mire úgy tettem, mint akinek fogalma sincs róla, hogy miről van szó.
Nézelődtem jobbra balra, mint aki ártatlan. Louis elmosolyodott.
-    Dr. Parks, csak is a fal tehet róla! - bökött felém a fejével.
Az orvos rám pillantott.
-    Milyen szép ez az ajtó! - mutattam rá. - Megnézem kívülről is! - mondtam, majd kimentem.
Az arcom paradicsomhoz hasonló lehetett.
-    Veled mi lett? - kérdezte Liam.
-    Louis nyaka! - mondtam a földet lesve.
-    Szívás! - nevetett Niall.
Én óvatosan visszamentem hozzájuk, túlságosan érdekelt, hogy mi lesz Louis-val.
-    Védekeztek? - ezt hallottam meg először az orvosom szájából.
-    Dr. Parks! - szóltam rá. - Kérem! - mondtam felháborodva.
Louis, csak nevetett rajtam.
-    Fal! - szólt rám.
-    Egy személyes jogait megsértett fal! - mondtam, majd karba tett kézzel a falnak dőltem.
-    Nekem kötelességem megkérdezni a betegemet, hogy mik azok a sérülések! - nézett rám.
-    Fal! - tettem fel a kezem.
-    Doki, kérem a barátnőmnek ne mondja el. - kérte Louis.
-    Nincs beleszólásom ilyenekbe Mr. Tomlinson. - mondta az orvos. - Azt hittem együtt vannak. - mutatott rám.
-    Nem az esetem az ilyen világos fal! - mutatott rám nevetve Louis.
-    Mint fal, rádőlhetek? - kérdeztem az orvost.
-    Ha közben nem szólalsz meg! - rántott vállat mosolyogva az orvosom.
-    Dr. Parks, a fal bent maradhat nálam? - mutatott rám.
-    Ó, eddig nem voltam az eseted! - mondta karba tett kézzel.
-    Sarah, fal! Csöndes, néma fal! - szólt rám a doki. - Igen, maradhat! - bólintott.
-    Szeretem magát! - öleltem meg vidáman az orvost.
-    Tudom falacskám! - nevetett és visszaölelt.
-    Ha hozzátartozó vagyok, megüthetem a beteget? - kérdeztem Louis-ra mutatva.
-    Nem. - rázta meg a fejét. - Inkább gyógyítgasd! - mosolygott rám.
-    Hogyan, tudtommal maga az orvos?! - kérdeztem.
-    Gyógypuszikkal! - mosolyodott el az orvos.
-    Úgy gondolja, hogy megérdemli? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-    Én nem dönthetem el! - mosolygott rám. - Viszont ne verd meg! - nevette el magát.
-    Nehéz kérés! - mondtam.
-    Mr. Tomlinson, becsülje meg ezt a lányt! - mondta neki az orvos. - Te, pedig vigyázz rá és ne legyél agresszív! - szólt rám.
-    Vigyázzak rá?! - kérdeztem csípőre tett kézzel. - Körülbelül 10 perce hagytam otthon, akkor semmi baja nem volt, majd mikor megtudtam, hogy itt van, egy fél órás utat 4 és fél perc alatt tettem meg autóval! - mondtam a végét büszkén.
-     Oké, akkor ne hagyd otthon! - mondta, majd kiment.
-     4 és fél perc? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
-     Pontosan! - mosolyogtam rá.
-     Királylány vagy! - mosolygott büszkén.
-     Kié? - kérdeztem.
-     Az enyém! - mosolygott, majd közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét.
Megrántott a kezemnél fogva, így lehajoltam hozzá, majd gyengéden húzott még közelebb és megcsókolt. Én belemosolyogtam a csókba.
-     Tudod, ha tehetném, most letepernélek. - suttogta az ajkaimra. - Annyira szexi, mikor száguldozol főleg, mikor észre sem veszed, hogy figyellek! - mosolygott.
-     Louis, ez egy kórház! - szóltam rá kuncogva.
-     Nem érdekel, akkor is szívdöglesztő vagy! - súgta a fülembe, mire egész testemben megremegtem.
-     Kérlek fejezd be! - mondtam rekedt hangon. - Ha kijöttél. - mondtam, mire elmosolyodott.
-     Most akarsz engem, ugye? - kérdezte pimasz vigyorral.
-     Nem, most utállak! - kuncogtam és megcsíptem az orrát.
-     Hé, nem bánthatsz, sérült vagyok! - nyafogott.
-     Sérült?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Majd ha agyonverlek, sérült leszel! - mosolyodtam el. - Amúgy is, ezt mondtad nem jövök be neked! - mosolyodtam el huncutan.
-     Tudod azt hiszem tévedtem! Nagyon is tetszik ez a fal! - mosolygott rám.
-     Ilyen gyorsan változik a véleményed? - kérdeztem mosolyogva.
-     Igen, mert először nem láttam ilyen szexinek a falat! - mondta, mire elnevettem magam.
-     Oké, megjegyeztem! - mutattam rá szigorúan.
-     Egyébként, nem öltöztél ki eléggé! A múltkor sokkal csinosabb voltál! - nevetett.
-     Louis, tényleg elverlek egy párnával! - mondtam mosolyogva.
-     Én egy beteg vagyok! - nevetett.
-     Úgy is nézel ki! - mosolyogtam. - Éppen itt röhögcsélsz! Te annyira beteg vagy! - forgattam a szemem.
-    Melletted nehéz komoly maradni! - mosolygott rám.
-    Most meg nyalizol! - mosolyogtam rá karba tett kézzel. - Szerencséd, hogy édes vagy! - mondtam, majd megcsíptem az arcát.
-    Neked, pedig hogy ilyen angyali pofid van! - csípte meg Ő is.
-    Beengedem a többi séróbárót! - mondtam, mire elnevette magát.
-    De te is maradj itt! - mosolygott rám.
-    Hűséges falad leszek! - nevettem. - Gyertek! - intettem a kint ülő fiúknak.
-    Te? - kérdezte Liam.
-    Én fal vagyok. - rántottam vállat.
-    De beszélsz! - mondta Zayn.
-    Oké, igazad van! - bólintottam, majd csöndben maradtam.
-    Jobban vagy haver? - kérdezte Harry.
-    Csodásan vagyok! - nevetett rám sandítva.
-    Bejön neked a falad? - kérdezte rám pillantva, nevetve Zayn.
-    Nem rossz... - mondta, mire a levegőbe emeltem a mutató ujjam. - Igazán dekoratív! - vigyorgott rám.
Én némám vettem el mellőle egy fölösleges párnát, mire mindenki nevetett, de legjobban Niall. Hirtelen kinyílt az ajtó és, mivel pontosan mögötte álltam, arcon csapott, mert az illető, akkor belépett, kivágta az ajtót. Nem ütött nagyot, de igazán ideges lettem. Bevágtam az ajtót, majd az illetőre pillantottam. Zoe fordult felém.
-   Jaj megütöttelek? - fordult felém ijedten, de messziről látszott, hogy megjátssza. - Nem akartam, bocsáss meg!
-   Ne is tagadd te mócsing! - mondtam karba tett kézzel.
-   Minek neveztél? - kérdezte felháborodva. - Baleset volt! - mondta.
-   Mócsingnak neveztelek, mert ez illik rád! - mosolyodtam el gonoszan.
-   Már elnézést, de nem Én próbálom minden áron visszaszerezni Louis-t, akinek amúgy barátnője van, hanem te! - bökött rám.
-   Te a barátnőjének nevezed magad? - nevettem lenézően. - Te voltál az utolsó, aki bejött a kórházba, mikor autóbalesete volt és összesen egy hét alatt egyszer jöttél be hozzá! - mondtam.
-    Talán mert elfoglalt voltam?! - flegmázott.
-    Más pasi pénzére hajtottál addig? - állt mellém Hazza, mire vetettem rá egy olyan "kösz bátyó" mosolyt.
-    Hogy mered?! - nyitotta nagyra a szemeit.
-    Ne már, a vak is látja! - nevetett Niall és rá is hasonló mosolyt vetettem.
-    Louis-t csak elvakította az, hogy mindenképp betömje az űrt, amit ez a szöszi hagyott! - karolt át mosolyogva Payno.
-    Szerintem tényleg szeretitek egymást. - mondta Zayn, mire Zoe büszkén elmosolyodott Én, pedig meglepődtem.
-    Koppantál mint tyúkszar a deszkán! - mosolygott rám Zoe.
-    Mármint Sarah és Louis. - mosolygott pimaszan Zayn. - A ti szerelmeteket még egy fogyatékos is megkérdőjelezné! - nevetett lenézően.
Sara, Harry, Niall, Liam és Zayn kontra Zoe. Biztos a nyerésünk, de hol van Louis?!
-   Ez igaz?! - pillantott Zoe Louisra.
-   Kihasználtuk egymást. - mondta Louis. - Te nekem pótléknak kellettél, Én neked a pénzem miatt. Kvittek vagyunk! - bólintott Louis.
-   Akkor ennyi? - nézett rá.
-   Igen. - bólintott Louis.
-   Nem! - mondtam neki, mire felém fordult.
A tenyerem nyomot hagyva az arcán, hatalmasat csattant.
-   Ezt először is az ajtó miatt, aztán mert az Én pasimmal szórakoztál ja meg a bunkó stílusod miatt! - mondtam gonosz mosollyal.
Döbbentem nézett rám.
-    Ennyi, mehetsz! - mosolyogtam, majd kinyitottam neki az ajtót.
Kiment, majd becsaptam utána.
-    Sarah! - pillantott rám Liam.
-    Nem bírtam! - rántottam vállat. - Meg fejbe vágott egy ajtóval! - magyaráztam.
-    Azért ez mégis túlzás volt, nem? - kérdezte Hazza.
-    Cseppet sem! - mosolyodtam el. - De vigyázzatok magatokra! - mutattam végig rajtuk, majd mosolyogva megöleltem őket.
-    Louis, ezért Ő elérte a célját! - nézett rá Zayn. - Vettél neki egy kocsit! - mutatott az ablak felé.
-    Mit csináltál? - néztem rá döbbenten.
-    Oké, azt nem kellett volna! - mondta.
-    Én a menyasszonyod voltam és van egy tetoválásom rólad, de egy utánfutót sem kaptam, de Ő, akit nem is szerettél, csak pótlék volt, autót is kapott! - morogtam. - Jól van, totál megértem a logikádat! - álltam meg karba tett kézzel.
-   Neked is vegyek egy kocsit? - kérdezte.
-   Dehogy! Kérlek, van egy versenyautóm! - nevettem fölényesen.
-   Akkor mi a hiszti lényege? - kérdezte.
-   Nem hiszti! - szóltam rá. - Csak az, hogy egy hülye vagy! - mondtam karba tett kézzel. - Megyek eszek csokit! - mondtam, majd kimentem.

* Louis szemszöge *

-   Szerintetek nagyon haragszik? - kérdeztem a többiektől. 

-   Dehogy! - mosolygott rám Zayn. - Csak tényleg hülye vagy! - nevette el magát. 

-   Tudom. - bólintottam. 

-   Ha visszajön, megbeszélitek! - mosolygott rám Harry. 

-   Ezt nem hiszem el! - nyitott be Sarah. - Nincs csoki, csak ilyen gagyi! - huppant le az ágyam melletti székre morogva. 

-   Nálam most nincs csoki. - mondtam, de rá mosolyogtam. 

-   Nálam sincs! - sóhajtott karba tett kézzel. 

-   Hozzunk? - kérdezte Hazza az Angyalomtól. 

-   Megtennétek? - mosolygott rájuk. 

-   Persze, milyet? - kérdezte mosolyogva Niall. 

-   Mindegy, csak finom legyen és édes és nagy! - mosolygott rájuk Sarah. 

-   Oké, akkor mindjárt jövünk! - mosolygott Zayn, majd mind kimentek. 

-   Haragszol? - néztem rá. 

-   Nem, csak hülye vagy! - nézett rám, majd elmosolyodott. 

-   Tudom. - rántottam vállat. - De legalább a barátnőm okos! - fogtam meg a kezét mosolyogva. 

-   Hivatalosan nem vagyok a barátnőd! - mosolygott huncutan. 

-   Leszel a barátnőm hivatalosan is? - kérdeztem. 

-   Igen, de tegyük fel, hogy mikor a reggeli történt, már jártunk! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Benne vagyok! - nevetettem.
Végre újra együtt, boldogságban, szerelemben... egy kórházban. 

Természetesen azt se felejtsük el, hogy ma van Louis szülinapja!!!! Boldog szülinapot Louis!!!!! Ünnepeljetek! Ma lett 24 éves a kis édes! Isten éltesse sokáig és rengeteg puszit küldjünk neki!