- Törpi! - puszilgatta az arcom Lou.
Én nyöszörögtem egyet, majd átfordultam a másik oldalamra.
- Akkor elutazom Harryvel. - mondta, mire felkaptam a fejem.
- Hova? - kérdeztem kíváncsi mosollyal az arcomon.
- Titok! - nyújtotta rám a nyelvét.
- Leharapom! - vicsorogtam.
- Csak nem?! Talán ezt nem Én mondtam neked? - nevetett.
- Elloptam a mondásod! - mosolyogtam pimaszan.
- Csak nem tetszett. - kacsintott.
- Haha. - forgattam a szemem. - De hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Titok! - kacsintott.
- Maradunk Angliában? - kérdeztem.
- Igen, ennyit elmondok. - mosolygott rám.
- Oké, menjünk! - ugrottam fel az ágyon.
- Milyen energikus valaki! - mosolygott.
- Menjünk! - kezdtem ugrálni az ágyon.
- Tudod, nagyon szexi vagy! - kacsintott, mire térdre estem direkt.
- Készülődj! - mondtam, majd egy lökéssel már a földet csókolta, mire felnevettem.
- Te most komolyan lelöktél az ágyamról?! - kérdezte mosolyogva.- Én?! Dehogy! - tettetem az ártatlant.
- Tudod, ez az angyali külső segítene hinni neked, de mivel tudom, hogy te voltál nem tudok! - nevetett, majd az ölébe kapott.
- Tegyél le és készülődjünk! - nyafogtam.
- Oké, de csak mert ilyen izgatott vagy! - puszilta meg az arcom.
- Egyél, addig elkészülök. - mosolyogtam győztesen, majd elindultam a fürdőbe, mire Louis rácsapott a fenekemre. - Louis! - csíptem meg az oldalát, majd beszaladtam.
Gyorsan elkészültem, majd felöltöztem. A hajamat, mint mindig kiengedve hagytam.
- Mehetsz! - pusziltam meg Louis arcát, mikor leértem.
- Oké. - mosolygott, majd felszaladt.
Pontosan, mire megettem a reggelimet, akkor ért le. Gyorsan elmentünk hozzám és összepakoltam a szükséges cuccaim, majd elindultunk. Pár óra volt az út és egy erdőbe mentünk. Gyönyörű volt. A közepén megpillantottam egy édes faházat. Kiugrottam a kocsiból, majd odaszaladtam. Louis utánam jött a kulccsal, majd kinyitotta az ajtót.
- Annyira cuki! - öleltem szorosan magamhoz.
- Nagyon reméltem, hogy tetszik! - puszilgatta az arcom.
- Szeretlek! - ölelgettem.
- Én is! - puszilta meg a homlokom.
Bementünk, majd felfedeztük a házacskát. Volt benne kandalló és egy háló szoba, egy fürdő, ahol volt jakuzzi és egy igencsak kicsi konyha egyben egy étkezővel.
- Olyan édes ez a ház! - szorítottam magamhoz Louist.
- Nem messze innen van egy tó! - mosolygott. - Terveztem programokat! - mosolygott.
- Jól hangzik. - mosolyogtam vidáman.
- De ma nincs olyan csodás idő, kicsit hideg van és nemsokára esni fog, ezért gondoltam egy kicsit elleszünk itt. - mosolygott.
- Benne vagyok. - bólogattam.
- Menj fel, vegyél fel valami kényelmesebbet! - mondta, majd rövid csók után elindultam fel.
Kitúrtam a táskámból a melegítőm, majd Louis pólóját felkaptam és a hajamat is copfba fogtam. Miközben lementem elgondolkoztam, hogy mennyire imádom Louis pólóit hordani.
- Lou, van egy rossz hírem. - mondtam.
- Mi? - nézett rám ijedten.
- Új ruhatárra kell szert tenned. - bólogattam.
- Miért? - kérdezte értetlenül.
- Azért, mert úgy döntöttem, megtartom a pólóidat! - mosolyogtam. - Ha szakítanánk, akkor sem adom vissza őket! - mondtam mosolyogva miközben közelebb mentem hozzá.
- Mit szeretsz bennük annyira? - kérdezte mosolyogva, miközben a karjaiba zárt.
- Olyan illatuk van, mint neked; Te hordod őket; kényelmesek és olyan, mintha akkor is ölelnél, mikor nem. - magyaráztam mosolyogva.
- Oké, akkor folyamatosan ölelni foglak! - mosolygott.
- Te voltál? - mutattam a kandallóra, amiben égett a tűz.
- Igen. - mosolygott.
- Büszke vagyok rád. - nevettem el magam.
- Hát igen, nem minden csajnak van ilyen pasija. - mosolygott büszkén. - Sokan álmodoznak rólam. - mosolygott.
- Ha meglátlak velük, repülsz! - figyelmeztettem, mire elvigyorodott.
- Csak nem féltékeny lennél? - kérdezte és elkezdte mozgatni a csípőjét.
- De, igen. - bólintottam. - Sok minden hiányozna, ha nem lennél velem. - mosolyogtam.
- Például? - kérdezte huncut vigyorral.
- Ez! - mutattam az arcára. - Aztán még az összes tetkód, na meg a feneked is! Meg a hatalmas szíved, a poénjaid, a büszke vigyorod és még az idegesítő edződ is! - mosolyogtam. - És Én nem hiányoznék neked? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Hiányozna, mikor ilyen kis pukkancs vagy, ahogy Alkonnyal, a kutyákkal és a papagájjal bánsz, mikor angyalian nézel és az egész lényed! - mosolygott.
- Én tudok angyalian nézni? - kérdeztem mosolyogva.
- Mindig olyan vagy, mint egy angyal! Mikor először megláttalak, akkor is egy angyal jutott rólad eszembe! - mosolygott rám.
- Szeretlek! - öleltem szorosan magamhoz.
- Én is! - puszilta meg a fejem.
Az egész estét a kandalló előtt töltöttük és beszélgettünk, főztünk vacsorát és felidéztük a régi emlékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése