Sziasztok! Tudom, késtem! De inkább fogjuk arra, hogy ez egy kis szünet és pihenő volt nekem, ami nem igazán így volt, de mindegy! :D Tehát akkor most itt van a 2. éved 1. része, remélem tetszeni fog! Ha igen, jelezzétek! Puszika ~L!
Reggel egyedül ébredtem. Nem lepett meg, hogy Louis nem tört be részegen a szobámba és nem feküdt bele büdösen a tiszta ágyamba. Valószínű, Liam nem engedte neki, egyedül nem lenne annyi esze, hogy hazamenjen részegen! A gondolatmenetemen elmosolyodtam, majd kimásztam az ágyamból. Nagyon fura úgy gondolni magamra, mint Louis Tomlinson menyasszonya, de jól fura. A szekrényemhez léptem és kinyitottam az ajtaját. 10 perc gondolkodás után, kivettem a tökéletes összeállítást, majd felvettem és elmentem mosakodni. Úgy döntöttem, elmegyek sétálni Jennyvel és a kutyákkal. Mikor leértem, a kutyáim a kertben voltak és az egész társaságban fagyott volt a levegő.
- Mi történt? - kérdeztem értetlenül.
- Sajnálom! - ölelt magához sírva Becky.
- De mi van? - kérdeztem ijedten.
- Nem tehet róla Sarah! Kérlek, bocsáss meg neki! - mondta Hazza, de Ő is szomorú tekintettel nézett rám.
- Kérlek valaki mondja el, mi történt! - mondtam.
- Tessék! - adta a kezembe könnyes szemmel a kezében tartott újságot Jesy.
- Ezt nem hiszem el. - mondtam, de még bele se néztem.
- De menj el hozzá! - mondta Niall.
Én belepillantottam, majd rögtön könnyes lett a szemem. Rögtön az újság elején egy kép díszelgett, mikor Louis ölében ül egy igencsak dekoratív lány és csókolózik vele.
- De részeg volt! - mondta Liam.
- Hol van? - kérdeztem, de nem tudtam felnézni.
- Otthon. - mondta Niall. - Zayn van vele. - fejezte be.
Egy könnycsepp az állam vonaláról az újságra csöppent és letéve az újságot az asztalra, elindultam az ajtóhoz.
- Elkísérjelek? - kérdezte Lola.
- Nem kell, megoldom. - mondtam halkan, majd kiléptem.
Gyalog tettem meg az utat, végig sírva. Mikor odaértem, benyitottam. Zayn a nappaliban volt és rám kapta a tekintetét, ami neki is könnyes volt. Elém jött.
- Nagyon szarul van, sír. Kérlek hallgasd meg! - mondta Zayn.
- Meg fogom. - bólintottam, majd beléptem a nappaliba, ahol Louis nézett rám.
- Akkor magatokra hagylak. - mondta Zayn, majd felment az emeletre.
- Kérlek hallgass meg! - állt fel Louis, mikor felért Zayn.
- Meghallgatlak. - bólintottam. - Nem olvastam el, ami az újságban volt, csak az elején láttam a képet és tőled akarom hallani. - mondtam.
- Részeg voltam. Nagyon. - vallotta be. - Soha többet nem iszom annyit! Utálom magam és megértem, ha nem bocsájtasz meg nekem, de nem voltam magamnál! Teljesen leittam magam, az a lány, pedig tisztára nyomult és a csapattársaim is azt mondták, hogy hagyjam, mert nem látod. De tudom, hogy az Én dolgom lett volna elküldeni és sajnálom! Soha többet nem történik ilyen. - mondta és közben sírt.
- Louis... - akadt el a szavam. - Voltam már segg részeg Én is. - mondtam és elmosolyodtam. - Haragszom, de hiszek neked. Bízom benned és nagyon remélem, hogy ez az igaz! Nem vagyok hajlandó kikérdezni a fiúkat, mert valószínű, igazat mondasz. De innentől kezdve él az a szabály, hogy csak Liam társaságában részegedhetsz le, vagy a menyasszonyoddal. - mosolyodtam el.
- Akkor megbocsájtasz? - kérdezte hatalmas szemekkel.
- Utoljára! - mondtam és mosolyogva bólintottam, majd Louis hirtelen megkerülte a közöttünk lévő dohányzó asztalt és magához húzott.
Én a nyakában kapaszkodtam és a vállába fúrtam az arcom.
- Ja és borzalmasan nézel ki! - jelentettem ki.
- Tudom. - morogta.
- Nézz rám! - mondtam, mire eltolt magától és a szemembe nézett. - Mostantól kezdve csak tőlem fogadsz el öltáncot és majd a legénybúcsúdon! - mondtam mosolyogva és összeérintettem az orrunkat. - De akkor sem lesz csók! - mondtam.
- Ígérem! - mondta, majd közelebb akart hajolni, hogy megcsókoljon, de elhúzódtam.
- Ja, és! - mondtam határozottan.
- Igen? - kérdezte figyelmesen.
- Ne felejtsd el, hogy haragszom! Nagyon haragszom és ne hozd a közelembe azt a csajt! - mondtam, majd elléptem tőle.
- Nem fogom, de egy csókot sem kapok? - kérdezte elszomorodva.
- Így is túl jószívű vagyok! - mondtam, majd felkaptam a táskám és kimentem.
Hazasétáltam, majd mikor meglátott a tömeg, felugrott és rám nézett.
- Mi történt? - kérdezte nagy szemekkel nézve Roxy.
- Megbocsájtottam neki. - mosolyodtam el.
Ekkor hirtelen az összes srác nekem csapódott és megölelt. Én elnevettem magam.
- De utoljára. - jelentettem ki.
- Vigyázunk rá! - bólintott Harry.
- Te inkább magadra vigyázz! - böktem a fejemmel mosolyogva Roxy felé.
- Tudok a szőkéről! - mondta karba tett kézzel Roxy.
- Milyen szőkéről? - kérdezte Hazza, mint aki semmit sem tud.
- Ne játszd a hülyét! - mondta és a lábát felemelve gyengén seggbe rúgta Hazzát.
- Nem tudom, kiről beszélünk. - mondta, mint aki ártatlan.
- Jobb, ha csöndben vagy! - mondta Roxy mérges fejjel és Harry mögött sétálva a lépcső felé mutatott.
- Most elfenekelsz?! - kacsintott Roxyra a göndör.
- Kezd el ásni a sírod! - mondtam nevetve.
- Bizony! - mondta Roxy, majd megint seggbe rúgta.
- Ezt a befejezhetnéd, mert fáj! - szólt rá Harry.
- A szöszinek nem fájt, ahogy a szemeddel vetkőztetted?! - kérdezte tőle mérgesen Roxy, de nem igazán volt mérges, csak kicsit.
- Miért már azt sem lehet? - kérdezte Harry és visszanézett Roxyra és megálltak felfelé menet.
- Tessék?! Szóltál? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Roxy.
- Nem. - mondta Harry.
- Én is így gondoltam. - bólintott mosolyogva Roxy.
- De téged vetkőztethetlek, ugye? - kérdezte Roxyt kaján vigyorral Hazza.
- Természetesen. - vigyorgott rá hasonlóan a barátnőm.
- Akár most is? - kacsintott rá a göndör.
- Persze, de csak gondolatban! - mondta Roxy visszaváltva.
- Miért? - kérdezte Hazza.
- Mert a szőkét sem! - mondta huncut vigyorral Roxy, majd belökte a szobájába Harryt és rácsukta az ajtót.
Én elnevettem magam.
- Sütöttem! - mosolygott ránk büszkén Lola a konyhából.
- Ezt megnézem! - nevetett Jesy.
- Én is! - nevettem, majd kimentünk.
- Ez most nem olyan kemény! - mondta.
- Aha. - forgattam a szemem.
- Dehogy. - kopogtatta meg a sütit a tányérral Roxy.
- Az semmi, figyelj! - mondtam, majd mellkason dobtam Liamet.
Ő köhintett egyet.
- Gyilkos! - tette a kezét a mellkasára és szúrós szemmel nézett rám.
- Bocs! - nevettem.
Liam odaszaladt velem szembe, a sütikhez, elvett egyet és meg akart dobni, de gyorsan leguggoltam, így az ajtót találta volna el, ha nem lép be Louis, akit mellkason talált.
- Liam! - kiabált rá. - Miért dobálsz köveket?! - kérdezte mérgesen.
- Az a muffinom! - durcizott Lola.
- És az asszonyodra céloztam! - nevetett Liam.
- Mit tett ellened? - kérdezte Louis.
- Hozzám vágott egyet.- mutatott rám.
- És Én kapom vissza? - nézett rám felháborodottan.
- Először is, Én csak elhajoltam előle, te voltál rossz helyen; másodszorra, pedig megérdemled, nem, gondolod?! - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Oké. - bólintott.
- Csak egy próba! - mondtam, majd a kezembe lévő muffint nekidobtam az ajtónak, amin a süti nyomot hagyott.
Jesyvel egyszerre ugrottunk urunk elé, majd felhúztuk a mellkasukon a pólót.
- Sztereóban vetkőztetitek őket? - lépett be Zayn. - Amúgy ki akart megölni egy ilyennel? - vett fel egy muffint a földről.
- Én, de csak az ajtót akartam megdobni. - mondtam.
- Ki sütötte? - kérdezte Zayn, miközben Roxyval az ajtón hagyott nyomot vizsgálták.
- Az asszonyod! - nevetett Becky.
- És ki támadta meg vele Liamet, Louist és az ajtót? - kérdezte megint Zayn.
- Liamet Én, Louist is miattam találta el és az ajtót is Én dobtam meg, - nevettem, miközben Louis mellkasát nézegettem.
- Hogyan? - nézett rám összehúzott szemöldökkel.
- Hát Liamet, csak úgy viccből, aztán Ő meg akart dobni, de leguggoltam és az éppen belépő Louist találta el helyettem, aztán gondoltam megnézem, milyen nyomot hagy, - rántottam vállat.
- Sarah, te milyen erővel dobsz? - mutatott a Liam mellkasán díszelgő kékülő foltra Jesy.
- Én nem dobtam erősen! - mondtam ártatlanul.
- Oké, akkor az ajtó? - mutatott rá Louis.
- Azt erősen dobtam, de amit Liamnek, azt nem! - mondtam.
- Oké, akkor ezek rohadt kemények. - állapította meg Jesy.
- Aha, de nekem nincs akkora erőm, mint Liamnek! - mondtam Louis foltját vizsgálva, ami már elég erősen kékült.
- Lola, te vagy a hibás! - mondta Niall.
- Ki mondta, hogy harcoljatok vele?! - kérdezte feltett kézzel.
- Ez durva! - simítottam meg Louis mellkasát, mire kirázta a hideg.
Én az alsó ajkamba haraptam gyengén és úgy kuncogtam, miközben huncut tekintetemet felvezettem Louis arcára, majd megint megsimítottam, kirázta a hideg, de észrevette, hogy direkt csinálom.
- Befejeznéd?! - nézett rám mosolyogva, de mérgesen.
- Miért, talán jól esik? - nevettem huncutan.
- Direkt csinálod, tudom! - mondta magabiztos mosollyal. - Mert haragszol rám! - mondta.
- Bizony! - bólogattam mosolyogva.
- De ma már kaptam miattad egy ninja muffint, tehát elég lesz a kínzásom, köszi! - mondta, majd eltolta a kezem a csupasz felsőtestétől és lehúzta a pólóját.
- Túl sokat láttunk! - mondta nevetve Becky.
- Haha! - forgattam a szemem. - Vigyázz, Én vagyok a Muffin-ninja! - mondtam nevetve és beálltam harcos pózba.
- Akkor a Muffin-ninja a gazdám? - kérdezte Richard, miközben a vállamra szállt.
- Igen. - pusziltam meg.
- Akkor megbeszéltük, hogy visszakaptam? - kérdezte Louis félve.
- Úgy ismersz, mint aki gyorsan elintézi? - mosolyogtam huncutan.
- Kit ölünk meg? - kérdezte Richard.
- Sarah éppen bosszút áll Louisn. - mondta a madaramnak Roxy, miközben a szárnyas átült a vállára.
- De legalább hamar túl leszek rajta? - kérdezte Louis aggódva.
- Majd meglátod! - kacsintottam rá huncut vigyorral.
- Utálom, mikor ezt csinálod! - morogta.
- Tudom. - mosolyogtam karba tett kézzel, majd a konyhába indultam.
- De kérlek, legalább mond el, hogy mi lesz a bosszú! - jött utánam nyavalyogva.
- Felejtsd el! - mondtam mosolyogva.
- Törpi! - kapott a karjai közé.
Én akaratos mosollyal néztem a szemébe.
- De megbocsájtottál! - mondta és a homlokát az enyémnek döntötte.
- Lehet, de a bosszú nem marad el! - mosolyogtam.
- Megdobtál egy muffinnal! - mondta, mire elnevettem magam.
- Ennék sokkal rosszabbra gondoltam! - vigyorogtam.
- Mire? - kérdezte.
- Nem mondom meg! - vágtam rá.
- Oké, akkor felejtsük el! - kért.
- Mit kapok cserébe? - kérdeztem mosolyogva.
- Amit, csak szeretnél! - mosolygott.
- Majd még kigondolom! - mosolyogtam rá.
- De, akkor befejezted a kínzásom? - kérdezte.
- Majd kiderül! - kacsintottam rá, majd kikerülve Őt felmentem az emeletre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése