Mi teljesen le voltunk maradva mindenről, mivel egyik nap még augusztus volt, majd mire felkeltünk szeptember. Oké, ez mindig így van, de nem voltunk erre felkészülve! 4 hónap és karácsony! Oké, addig még van idő, de nekünk is kezdődik a meló egyre jobban! Az albumokra a dalok, közben videóklippek, aminknek még bizonytalan a száma, közben Lola pocakja növekszik! Decemberben lesz 5 hónapos a pocaklakó! Oké, most még csak 2 hónapos, de akkor is! Ha kész lesz az album, azt hiszem kis pihenő és hopp: turnén leszünk újra! Kicsit frusztráló ez a rohanós életmód, de azért szeretem.
Reggel Becky ébresztett fel.
- Sarah! Szeptember van! - kiabálta.
- Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Jól hallottad! - mondta ijedten.
- Nem hiszem el! - fogtam a kócos fejem.
- Pedig így van! Tehát, szerintem ideje felkelni és lemenni! - mondta.
- Megyek már! - morogtam a párnába, majd felálltam és átbattyogtam a szobámba.
Hirtelen két kutya száguldott felém.
- Jaj mi volt veletek, hogy nem együtt aludtunk! - mondtam nevetve, majd megpuszilgattam őket.
Átmentem a szobámba öltözni, majd mikor készen lettem, lementem.
- Jó reggelt! - ült a vállamra Richard.
- Mi van veled? - pusziltam meg.
- Éhes vagyok. - mondta.
- Vigyél kekszet és figyelj a kutyákra amíg kint vannak! - mondtam.
- Jó! - mondta, majd elrepült.
Én leültem a kanapéra, majd egy fél órát néztem a tv-t. Addig fogalmam nem volt róla, hogy Becky hol lehetett, de mikor meguntam, pont akkor jött le.
- Te már így ellustultál? - kérdezte.
- Aha, miért mik a terveid? - kérdeztem mosolyogva.
Lehuppant mellém, majd rám mosolygott.
- Egy finom reggelihez mit szólnál? - mosolygott.
- Egy kávézóban? - kérdeztem mosolyogva.
- Aha. - mosolygott vágyakozóan.
- Mehetünk. - mosolyogtam.
Gyalog indultunk el. Egy óra alatt értünk oda, majd beszélgetve fogyasztottuk el a kávénkat és a sütinket. Mire észbe kaptunk, már délelőtt 11 óra volt.
- Ideje indulni. - mosolygott.
- Egyet értek. - nevettem el magam, majd gyalog indultunk haza.
Mikor hazaértünk, még senki más nem volt otthon. A kutyáim a nappaliban aludtak, Richard a tv-t nézte.
- Nem tudod, mi a mai program? - kérdeztem.
- Elvileg 5 perc múlva oda kell érni a táncpróbára. - mondta ijedten Becky.
- Akkor nyomás! - mondtam.
Felszaladtunk, Én átvarázsoltam magam, majd rögtön felvettem a ruhám. Én vezettem oda felé. Mikor odaértünk, a többiek már próbáltak. A fiúk is ott voltak.
- Sziasztok! - mentünk be egymás után.
Még jó, hogy egy pulcsiban voltam.
- Késősök! - nevetett Lana.
- Rebel! - ölelt át hátulról Jenny.
- Mi van veled baba? - kérdeztem és az ölembe kaptam.
- Semmi, meg kell tanulnod a táncot! - mondta. - Még Louis is tudja! - nevetett.
- Te tudod? - néztem rá nagy szemekkel.
- Igen. - mosolygott büszkén.
- Akkor nekem hamar megy! - nevettem, miközben pontosan magam elé letettem Jennyt és megfogtam a kezét.
- Na, állj be! - mondta Lana. - Oda Louis és Jesy közé. - mondta és megmutatta a helyem.
Jenny rálépett a lábfejemre, majd úgy mentünk tovább.
- Kicsi rakomány, nincs kedved a saját lábadon járni! - nevettem Jeniferre.
- Nincs. - rázta a fejét mosolyogva.
- Muszáj lesz! - mosolyogtam rá. - De megtanítod nekem a táncot. - pusziltam meg a fejét.
- Tudod! - nevetett Lana. - A régi, amire Jennyvel versenyeztetek, csak a többieknek kellett megtanítanom. - mosolygott.
- Ja, akkor király! - mosolyogtam rá.
- Észre se veszel? - fordított maga felé Louis.
- Olyan kicsi vagy. - nevettem, majd megcsókoltam.
- Na, kezdjük! - kiabálta el magát Jenny.
A táncot meglepően mindenki tudta. Pedig nem könnyű, mégis sikerült! Azért elpróbáltuk a többi táncot is, így körülbelül délután 2-ig tartott a próba.
- Jól van, mehettek. - mosolygott Lana.
- Nekem nem kell át öltöznöm, tehát ha készen vagytok, valaki szóljon be nekem. - mosolyogtam, majd leültem az egyik székre Jennyt az ölembe húzva, velem szemben.
Mikor kimentek mosolyogva fordultam Jenny felé.
- Mutassak egy titkot? - kérdezte tőle mosolyogva.
- Igen! Kinek nem szabad elmondani?! - kérdezte mosolyogva.
- A fiúknak, de Louisnak főleg! - mondtam mosolyogva.
- Mutasd! - tapsolt egyet.
Én lehúztam a pulcsim, majd a fölsőmet arrébb húzva megmutattam neki.
- Ez egy L betű, szívecskével! - mosolygott.
- Halkan! Holnap mutatom meg neki! - mosolyogtam.
- Mi az? - lépett oda Lana.
Én megmutattam neki.
- A kis szerelmes! - simogatta meg a fejem.
- Fájt? - kérdezte Jenifer.
- Csak kicsit. - rántottam vállat.
- Kérsz rá gyógypuszit? - mosolygott.
- Kérek! - mosolyogtam, majd megpuszilta.
- Még fáj? - kérdezte.
- Nem, a gyógypuszi meggyógyította! - mosolyogtam rá és megöleltem.
- Dugd el! - mondta és mosolyogva felhúzta a pulcsimon a cipzárt.
- Tetszik? - kérdeztem.
- Nagyon szép! - mosolygott és megpuszilta az arcom.
- Örülök, hogy tetszik! - mosolyogtam rá, majd rázni kezdtem a lábam.
Jenny nagyot nevetett.
- Gyere! - szólt be Liam.
- Sziasztok! - mondtam, miközben letettem Jennyt.
- Szia! - mondták egyszerre, majd kimentem.
Mikor kiléptem rám mosolyogtak a többiek.
- Mehetünk. - mosolyogtam. - De hova is? - kérdeztem és elnevettem magam.
- Harry meg Roxy jön velem felvenni a dalokat, a többiek haza mennek és gyakorolják a dalokat. - mondta Cara.
Minden úgy történt, ahogy Cara mondta. Ma először mindenki külön gyakorolt, majd kettesével és a végén együtt mindenki. Az egyik közös dalnak olyan szövege van, hogy nem, hogy elénekelni nem tudom, de kimondani sem! Egészen estig ezzel voltunk elfoglalva.
* Másnap *
Reggel Louis puszilgatására ébredtem. Elmosolyodtam.
- Jó reggelt. - mosolyodtam el.
- Törpikém, ma mi megyünk felvenni a dalokat! - puszilgatta az arcom.
- Oké. - mosolyogtam.
Én bevonultam a fürdőbe, majd az volt az első, hogy megnéztem a tetkóm. Teljesen jó, nem vörös, nem fáj. Ideje felfedni! Mosakodás után kimentem. Louis már nem volt a szobán. A szekrény elé léptem, majd kotorásztam benne. Direkt olyan fölsőt választottam, amiből kilátszik a tetoválás. Egy szürke pulcsit a derekamra kötöttem, majd leszaladtam. Mindenki az étkezőben ült és reggeliztek. Én leültem Louis és Jesy mellé mosolyogva. Elvettem egy nutellás kenyeret. Mikor Jesy meglátta biztatóan rám mosolygott.
- Hol vagytok babák? - kérdeztem, mire odarohantak Louis és közém. - Tessék! - adtam a szájukba egy-egy szalámit.
- Szia! - röppent a vállamra Richard.
- Veled mi lett nagyszájú? - kérdeztem tőle.
- Éhes vagyok. - mondta.
- Tessék. - adtam neki egy kekszet, amit a kis lába segítségével evett meg.
- Ez mi? - nézegette a tetkót.
Louis is oda fordult, majd mikor meglátta hatalmasra nyíltak a szemei és felém fordult.
- Ezt? - mutatott rá hatalmas szemekkel.
- Neked. - mosolyogtam rá.
Ő hirtelen felpattant az asztaltól, majd meg sem állt az ajtóig, felkapta a cipőjét és kirohant az ajtón.
- Louis! - kiabált utána Liam és felugrott.
- Ekkor barmot! - morogta Hazza, majd Ő is Lou után indult.
- Jól vagy? - simogatta meg a lábam Jesy.
Nekem már megtelt a szemem könnyekkel és nem látszott az arcom a hajfüggönytől, ami az arcomba hullott, mikor lehajtottam a fejem.
- A szobámban leszek. - mondtam halkan, majd felállt és elindultam a lépcsőn.
Felszaladtam, majd bezárkóztam. Csak a két kutya és Richard jött velem. Richard kivette a szekrényből a csokit és elém tette.
- Ugye haragszol rá? - kérdezte és a felhúzott térdeimre röppent.
Én csöndben bólintottam. A két kutya mellém bújtak.
- De ez egy gyönyörű dolog tőled! Nem értem, hogy lehet ekkora tahó! - mondta Rich.
- Én sem. - ráztam a fejem.
- Itt vagyok neked! - mondta és puha tollaival az arcomhoz simult. - És Málna és Barney is. - mondta, mire elmosolyodtam.
Ekkor halkan nyílt az ajtó. Jesy kukucskált be rajta.
- Bejöhetek? - kérdezte, mire bólintottam. - Engedjetek. - mondta az állataimnak, akik eltávolodtak tőlem és Jesy ölelt át. - Nem tudjuk, mi ütött belé, de a fiúk már utána mentek. - mondta és megsimogatta a karom.
- Biztos nem tetszik neki. - mondtam sírva.
- Ez nagy butaság! Biztos, hogy hülye! - vágta rá, mire elmosolyodtam.
- Nem mehetnénk valahova? - kérdeztem.
- Hova szeretnél? - kérdezte mosolyogva.
- Bulizni. - mondtam.
- Reggel van. - nevetett.
- Biztos?! Én fél órája keltem! Nem lehet reggel! - mosolyogtam.
- Oké, fél négy van. - nevetett. - Akkor majd este megyünk bulizni. - mondta.
- Felhívjuk Lolát? - kérdeztem.
- Aha, Skype-oljunk! - mosolygott.
Jesy ügyesebb mint Én, mert egy másodperc alatt már hívta is Lolát. Pár perc múlva fel is vette, de Ő a telefonjáról.
- Sziasztok! - mosolygott.
- A kertben vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Aha, itt ücsörgök a csikóval. - mosolygott. - Gyere babóca! - szólt neki, majd a csikó az orrát egyenesen a telefonhoz érintette és hallottuk, ahogy szaglássza.
- De kis bolond! - nevettem.
- Van már neve? - kérdezte Jesy mosolyogva.
- Nincs. - mosolygott. - Úgy gondoltam, majd a babámé lesz! - simogatta meg a hasát.
- Jaj, de cuki vagy! - dobtam puszit neki.
- Itt hatalmas a tömeg! - mondta mosolyogva. - Itt vannak Zayn szülei, Zayn és Louis szülei! - nevetett.
- Louis szülei?! - néztem nagy szemekkel.
- Aha! - nevetett. - Tele van a ház! - mosolygott.
- Ezt nézd! - mutattam meg neki az új tetoválásom.
- De édes vagy! - mosolygott. - Tetszett Lounak? - kérdezte.
- Nem tudom, mikor megtudta, hogy neki csináltattam, elviharzott. - mondtam.
- Fú, megverem! - mondta mérgesen. - Amúgy nem jöttök haza? - kérdezte mosolyogva.
- Én lehet haza megyek. - mondtam. - Eléggé mérges vagyok Louisra.
- Gyere! Hiányzol! - dobott puszit.
- Oké, ha Jesy fedez. - néztem rá a lehető legaranyosabban.
- Cara úgysem haragszik! Tudod, hogy azt szereti, ha vidám vagy és ha utáljátok egymást, az nagyon rossz! - mondta Jesy.
- Akkor szerintem megyek! - mondtam vidáman.
- A kutyákat hagyd itthon! - mondta Jesy.
- Oké. - mosolyogtam.
Elmondtam a csajoknak, hogy hova megyek, majd kocsiba ültem és már úton is voltam. Mikor megérkeztem, megláttam Louis autóját.
- Basszus! - csaptam homlokon magam.
- Sarah! - szaladt felé sikítva Lola.
Én mosolyogva kiugrottam a kocsiból, majd megöleltem.
- Mi van veled kismama! - mosolyogtam rá.
- Esküszöm, hogy Louis pár perce ért ide! - mondta.
- Észrevettem. - morogtam.
- Sarah! - sikított Daisy, majd elkezdtek felém rohanni az ikrek.
Én szorosan magamhoz öleltem őket.
- Mi van veletek? - kérdezte Phoebe.
- Látod ezt? - mutattam a tetkóra.
- De szép! - simította meg.
- A bátyátok kiakadt rajta. - mondtam.
- Hülye. - forgatta a szemét Phoebe.
- Hol a gyöngyöm? - kérdeztem.
Nem hallotta, mikor körbenéztem nem láttam sehol. Füttyentettem, majd hallottam a dobogást. Alkony megállt előttem. Én a nyakába kapaszkodtam és megöleltem. Ő a fejét áthajtotta a vállamon, majd a lábával is átölelt. Ezt még csikó korában tanítottam neki, most csak úgy magától csinálta. Lola lefotózott minket.
- Mi van veled, élsz? - simogattam meg. - Átöltözöm baba és jövök. - pusziltam meg az orrát, majd az ikrekkel kézen fogva indultam a ház felé.
- Én is megyek! - jött utánunk Lola.
Mikor beléptem rengetegen ültek a nappaliban és mindenki rám nézett. Köztük ott ült, Jay a két babával, Lottie, Fizzy, Louis, Zayn, Zayn anyukája, Trisha és Zayn húgai, Doniya, Waliyha és Safaa, Anya és Apa.
- Sziasztok! - mosolyogtam meglepve és intettem, kicsit lefagyva.
Sorba érkeztek az emberek, ölelgettek és puszilgattak.
- Fú, de sokan vagyunk. - mosolyogtam.
- Én mondtam! - nevetett Lola.
- Benned van plusz egy fő! - mutattam a hasára.
- Saláta! - simogatta meg a hasát, mire felnevettem.
- Saláta?! - kérdeztem nevetve.
- Nagyon hosszú sztori, de így neveztük el! - nevetett Phoebe.
- Valahogy nem lepett meg, hogy benne voltatok! - mosolyogtam az ikrekre. - Hova akartam menni? - gondolkoztam el, majd nevetve a nővéremre pillantottam.
- Lovazni! - nevetett.
- Imádlak agyas! - pusziltam meg a fejét. - Téged is unoka gyerekem! - pusziltam meg a hasát.
Lola elnevette magát, majd felszaladtam. Gyorsan átvettem a lovas ruhám, majd lementem.
- Ki jön ki velem? - kérdeztem mosolyogva.
- Én! - ugrottak mellém az ikrek.
- Én is mehetek Sarah néni? - nevetett Lola.
- Te tönkre mehetsz! - forgattam a szemem, majd összekócoltam.
Kimentünk, majd nem találtam Alkonyt.
- Hol vagy? - kiabáltam, mire megjelent mögöttem. - Gyere! - mosolyogtam, majd a hátára ugrottam.
- Hova mész? - kérdezte Phoebe.
- Először edzek egy kicsit, majd az erdőbe. - mosolyogtam.
Az edzést Lola és az ikrek nézték először, majd mikor az ugrás következett, Anya és Apa vezetésével odajött mindenki, hogy engem nézzen.
- Lola hozd ki gyorsan a cuccokat! - mondtam.
Lola beszaladt a nyergesbe, majd gyorsan felnyergelte a lovat, amíg Én a két lány segítségével megcsináltam az akadályokat.
- Láttam! - mondta Apa, mikor odaértek.
- Mégis mit? - mosolyogtam angyalian.
- Nem volt felszerelés! - mondta Anya mosolyogva.
- Igen! - mondta Lola és úgy tett, mintha leszidna.
- De jó példát mutatok! Mások előtt nem lovagolok felszerelés nélkül! - mosolyogtam angyalian, majd a nagyban mosolygó Jayre pillantottam. - Doncasterben sem lovagoltam úgy! - mosolyogtam.
- Nem! - mondta elkomolyodva Jay.
- Nem láttuk! - mondta Phoebe.
- Jó voltam! - mosolyogtam.
- Nem hiszünk neked! - nevetett Apa. - Na csináld! - mondta és az akadályokra mutatott.
Én hibátlanul megcsináltam vágtázva a legalsó fokon.
- Csajok, felrakjátok nekem? - mosolyogtam.
Phoebe és Daisy szaladtak és felrakták.
- Na, gyerünk! - mosolygott Lola.
Az összes fokon sikerült megcsinálni, majd megálltam Lola előtt.
- Sarah, mutass valami izgalmasabbat a családomnak! - mosolygott Zayn.
- Loluszka, nyergelj! - mosolyogtam rá, majd lehuppantam és ketten lenyergeltük a lovamat.
Mikor letettük a nyerget és elengedve hagytam a lovamat, Ő elindult a pályán.
- Nem akarjuk elkeseríteni a tesókat, de Alkony úgy gondolta, neki lovas nélkül is megy! - nevetett Apa.
Mire odapillantottam Alkony már az előző pályát csinálta és mindet átugrotta.
- Babám gyere! - mondtam, majd a végén utána szaladtam, de fogócskának vette. - Ne már! - nevettem. - Most nem játszunk! - nevettem, majd elültem a homokba, mire odajött elém.
- Sarah nem a legokosabb! Ebből látszik, hogy a saját lova túljár az eszén. - magyarázta a családoknak Lola.
- Maradj csöndben! - mutattam rá nevetve. - Jól baba, okos vagy! - pusziltam meg, majd a hátára ugrottam.
- Na lássuk! - nevetett Lola.
Én rányújtottam nyelvem, majd vágtába ugrattam Alkonyt és végigcsináltam a pályát. Mikor végeztünk mosolyogva és egyben lihegve simogattam meg.
- Meghajlás?! - kérdezte Trisha.
- Az is megy nekünk! - mosolyogtam, majd leszálltam a lóról és megálltam mellette. - Alkony! - szóltam neki és jeleztem neki, mire meghajolt velem egyszerre. - Jól van! - mondtam és puszilgatni kezdtem.
- Elég! - szólt rám nevetve Lola.
- Kis okos! - pusziltam meg az orrát.
- Te tanítottad? - kérdezte Waliyha.
- Igen. - mosolyogtam. - Csikó kora óta. - mosolyogtam rá, majd odatámaszkodtam a pálya oldalára, hogy tudjak beszélgetni.
- Estél már róla? - kérdezte Safaa.
- Volt olyan, leestem róla, aztán rám ugrott és kórházban voltam. - mondtam vállat rántva. - De azért imádom. - mosolyogtam rá, majd ekkor Alkony mögém lépett és a vállam fölött nézte a családokat.
- Igen rólad van szó! - simogatta meg Lola.
- Mindig ilyen közvetlen volt veled? - kérdezte Doniya.
- Igen, bízik bennem és Én is benne. - mosolyogtam, miközben Alkony az arcomhoz nyomva orrát a fülemet szaglászta, majd óvatosan rágcsálni kezdte. - Babus, ez annyira nem jó! - szóltam rá, de folytatta.
- Bemehetünk hozzá? - kérdezte Fizzy.
- Persze. - mosolyogtam, majd nagyobbat harapott a fülembe. - Heló! Fejezd be! - mondtam, mire hátrébb lépett.
- Ezt miért csinálja? - kérdezte Lottie.
- Játszana velem. - mosolyogtam. - Tényleg, aki fiatalnak érzi magát, játszhat vele. - mosolyogtam.
Természetesen Louis húgai bejöttek mellém, kivéve Doris, ahogy Zayn húgai is.
- Fogócskázzatok vele, nem rúg, nem harap. - mosolyogtam. - Ha elkapjátok, simogassátok meg. Ennyi. - rántottam vállat mosolyogva.
- Biztos nem lesz bajuk? - kérdezte Zayn.
- Nem, dehogy. - mosolyogtam. - Ha valaki leesik róla, megijed, hogy valami rosszat csinált. - mondtam biztató mosollyal. - Alkony, menjél játszanak veled! - mondtam, mire kicsit meghúzta Fizzy haját, majd vágtázni kezdett.
A lányok szaladtak utána.
- Annyira szeretem. - mosolyogtam miközben néztem a játszadozó gyerekeket, mert Alkony is gyerek.
- Megnézed a csikómat? - kérdezte Lola.
- Már láttam, de megnézhetem. - mosolyogtam.
- Ja tényleg! - nevetett. - Akkor hagyjuk pihenni. - legyintett.
- Anya van valami kaja? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Nincs, majd Colinhoz megyünk vacsorázni. - mosolygott Anya.
- Oké. - rántottam vállat.
- Azt hiszem végük! - nevetett Jay a pályára mutatva.
Az összes lány a homokban ült, vagy feküdt és magukon, vagy egymáson nevettek, miközben Alkony hempergett.
- Összeszedem őket! - nevettem, majd megindultam.
Alkony ahogy meglátott, megállt a hempergésben és feltápászkodott.
- Annyira jó, hogy tiszta kosz vagy. - mondtam mosolyogva, majd ráütöttem a fenekére, amiből szállt ki a kosz. - Gyere! - hívtam magammal.
Sorban felszedtem mindenkit a földről, majd egy lóval és 7 lánnyal sétáltam a pálya kijárata felé.
- Nagyon jól néztek ki! - nevetett Apa.
- Ó, ne! - mondtam és végig néztem magamon. - Én nem vagyok koszos! - szomorodtam el, majd lehuppantam a homokba és belehemperegtem, majd felpattantam.
Az összes lány nevetni kezdett, ahogy a minket nézők is, kivéve Louis.
- Na, most már mind gyönyörűek vagytok! - nevetett Lola.
- Te csak a salátád miatt maradtál ki! - mutattam rá nevetve.
- Gyertek! - nyitotta ki a pálya kapuját Apa.
Alkony mindenkit megelőzve kivágtatott a pályáról.
- Na, figyeljetek így kell elkapni! - mondtam, majd utána rohantam.
A lovam mikor meglátott felbátorodott és gyorsabban vágtázott. Én leültem a földre, majd kiabáltam neki. Ő odaügetett elém.
- Okos vagy baba! Na mehetsz, majd kellesz ma még! - mondtam miközben megsimogattam, majd elvágtázott az erdő felé.
- Gyere! - húzott fel a földről Lottie.
- Már el is ment! - nevetett Apa.
- Nem meglepő. - nevetett Lola. - Hasonlít a gazdájára. - mondta, majd megsimogatta a fejem.
- Ja! Lehet, nekem is ezt kellene csinálnom! - nevetettem.
- Bolond! - nevetett Fizzy.
- Gyerekek készüljetek, megyünk vacsorázni! - mondta Anya.
Felmentünk, majd mindenki elkészült. A nappaliban találkoztunk. Én egy fehér ruhát választottam, fekete masnival és szalaggal. Hozzá felkaptam egy fekete topánkát és enyhén kisminkeltem magam. A hajamat hagytam eredeti göndören, csak kifésültem. Egy szatyorba pakoltam bele a lovas ruháimat. Mikor kiléptünk, apa már a hintóval várt minket. A két befogott lovat, nemigazán szeretem, Hetyke és Hó. Nem túl jó velük a kapcsolatom, mert nem is a mi lovaink, hanem egy másik tanyáról vannak. Egyszer idehozták őket, de el fognak menni.
- Apa, kihoztad? - kérdeztem a hintóra utalva.
- Persze! - mosolygott.
- De mehettünk volna autóval is. - mondtam.
- Pedig ez pont neked való! - mosolygott Jay. - Igazi hercegnő leszel! - mosolygott.
Én csak mosolyogva megöleltem.
Mint mindig Én Apa mellé ültem. Mikor megérkeztünk, Colin az ajtó előtt várt minket.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Micsoda hercegnő lett valakiből! - mosolygott, majd lesegített.
- Mióta vagy te ilyen kedves? - kérdezte huncut vigyorral.
- Nem tudom... amióta te hercegnő! - mosolygott, majd nevetve megöleltük egymást.
A vacsoránál nagyon feszült volt a hangulat. Mármint a szülők és a tesók jól beszélgettek, ahogy Lola és Zayn is, de Louis meg Én meg sem szólaltunk. Mikor végeztünk a vacsorával, mindenki vidáman beszélgetett, kivéve minket.
- Anya, elmegyek átöltözöm. - mutattam a mosdó felé.
Anya mosolyogva bólintott. Én átvettem a lovas ruhám, majd mikor kiléptem még mindig ugyan az volt a helyzet.
- Na, visszatért köreinkbe a kis kócos. fürtös szöszi! - simogatta meg a fejem nevetve Colin.
- Haha! - forgattam a szemem. - Megyek. - mondtam Anyának, de még megittam a kólámat. - Sziasztok! - mondtam hangosabban.
- Hova mész? - kérdezte Safaa.
- Haza, csak lóval szoktam. - mosolyogtam.
Kimentem, majd gyalog sétáltam be az erdőben, ahol már sötét volt, mégsem féltem. Túlságosan ismerem ezt az erdőt ahhoz, hogy féljek benne. Megnyugtatott, ahogy az ismerős fák susogást hallgattam. Kicsit hideg volt, Én mégis rövidujjúban jöttem. Leültem az egyik kedvenc fám tövébe, majd füttyentettem. Alkony nem lehetett messze, mert hamar odaért és körülöttem legelészett. Csak Louis járt az eszemben, ezért egy könny folyt le az arcomon, majd követte a következő. Nem sokkal később halk susogást hallottam Colin éttermének irányából, de oda sem fordultam. Egy ismerős illatú, ismerős pulcsi puha anyaga érte a vállamat, majd beterítette a hátamat. Én kitartóan a földet néztem. Mellém ült, majd óvatosan átölelt. Fejét a vállamra döntötte. Halvány mosoly terült el az arcomon.
- Ne sírj kérlek. - suttogta édes hangján, amit imádok.
- De neked nem tetszik. - mondtam halkan, mire Louis szembe fordított magával.
- De igen! - puszilta meg az arcom. - Imádom. - mosolygott rám.
- Akkor miért jöttel egészen idáig? - kérdeztem.
- Féltem. - vallotta be. - Féltem, hogy mi lesz, ha szakítunk? Örökre ott marad! - mondta és megsimogatta az arcom. - Féltelek, hogy örökre emlékeznél rám. Ha egyszer vége, mert elszúrom, nem akarom, hogy emlékezz Louisra, aki összetörte a szíved! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Sosem foglak elfelejteni! Enélkül a tetkó nélkül sem! - néztem fel rá mosolyogva. - Úgy fogok emlékezni rád, mint Louis, aki mosolygós, vicces, kedves, édes és imádni való volt! - mondtam és megcsókolt. - De ha tudni szeretnéd, már összetörted a szívem, aztán összetapasztottad! - mosolyogtam és szorosan magamhoz szorítottam.
- Sajnálom! - mondta.
- Ne! Szükségem volt rá, hogy tudjam, mennyire szeretlek! - mosolyogtam rá.
Óvatosan elhúzta a pulcsiját a tetoválásról, majd megpuszilta.
- Imádom! - mosolygott rám.
Halkan elsétáltunk a házunkig, majd felmentünk és együtt aludtunk, ahogy mindig szoktunk.
- Oké. - rántottam vállat.
- Azt hiszem végük! - nevetett Jay a pályára mutatva.
Az összes lány a homokban ült, vagy feküdt és magukon, vagy egymáson nevettek, miközben Alkony hempergett.
- Összeszedem őket! - nevettem, majd megindultam.
Alkony ahogy meglátott, megállt a hempergésben és feltápászkodott.
- Annyira jó, hogy tiszta kosz vagy. - mondtam mosolyogva, majd ráütöttem a fenekére, amiből szállt ki a kosz. - Gyere! - hívtam magammal.
Sorban felszedtem mindenkit a földről, majd egy lóval és 7 lánnyal sétáltam a pálya kijárata felé.
- Nagyon jól néztek ki! - nevetett Apa.
- Ó, ne! - mondtam és végig néztem magamon. - Én nem vagyok koszos! - szomorodtam el, majd lehuppantam a homokba és belehemperegtem, majd felpattantam.
Az összes lány nevetni kezdett, ahogy a minket nézők is, kivéve Louis.
- Na, most már mind gyönyörűek vagytok! - nevetett Lola.
- Te csak a salátád miatt maradtál ki! - mutattam rá nevetve.
- Gyertek! - nyitotta ki a pálya kapuját Apa.
Alkony mindenkit megelőzve kivágtatott a pályáról.
- Na, figyeljetek így kell elkapni! - mondtam, majd utána rohantam.
A lovam mikor meglátott felbátorodott és gyorsabban vágtázott. Én leültem a földre, majd kiabáltam neki. Ő odaügetett elém.
- Okos vagy baba! Na mehetsz, majd kellesz ma még! - mondtam miközben megsimogattam, majd elvágtázott az erdő felé.
- Gyere! - húzott fel a földről Lottie.- Már el is ment! - nevetett Apa.
- Nem meglepő. - nevetett Lola. - Hasonlít a gazdájára. - mondta, majd megsimogatta a fejem.
- Ja! Lehet, nekem is ezt kellene csinálnom! - nevetettem.
- Bolond! - nevetett Fizzy.
- Gyerekek készüljetek, megyünk vacsorázni! - mondta Anya.
Felmentünk, majd mindenki elkészült. A nappaliban találkoztunk. Én egy fehér ruhát választottam, fekete masnival és szalaggal. Hozzá felkaptam egy fekete topánkát és enyhén kisminkeltem magam. A hajamat hagytam eredeti göndören, csak kifésültem. Egy szatyorba pakoltam bele a lovas ruháimat. Mikor kiléptünk, apa már a hintóval várt minket. A két befogott lovat, nemigazán szeretem, Hetyke és Hó. Nem túl jó velük a kapcsolatom, mert nem is a mi lovaink, hanem egy másik tanyáról vannak. Egyszer idehozták őket, de el fognak menni.- Apa, kihoztad? - kérdeztem a hintóra utalva.
- Persze! - mosolygott.
- De mehettünk volna autóval is. - mondtam.
- Pedig ez pont neked való! - mosolygott Jay. - Igazi hercegnő leszel! - mosolygott.
Én csak mosolyogva megöleltem.
Mint mindig Én Apa mellé ültem. Mikor megérkeztünk, Colin az ajtó előtt várt minket.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Micsoda hercegnő lett valakiből! - mosolygott, majd lesegített.
- Mióta vagy te ilyen kedves? - kérdezte huncut vigyorral.
- Nem tudom... amióta te hercegnő! - mosolygott, majd nevetve megöleltük egymást.
A vacsoránál nagyon feszült volt a hangulat. Mármint a szülők és a tesók jól beszélgettek, ahogy Lola és Zayn is, de Louis meg Én meg sem szólaltunk. Mikor végeztünk a vacsorával, mindenki vidáman beszélgetett, kivéve minket.
- Anya, elmegyek átöltözöm. - mutattam a mosdó felé.
Anya mosolyogva bólintott. Én átvettem a lovas ruhám, majd mikor kiléptem még mindig ugyan az volt a helyzet.
- Na, visszatért köreinkbe a kis kócos. fürtös szöszi! - simogatta meg a fejem nevetve Colin.
- Haha! - forgattam a szemem. - Megyek. - mondtam Anyának, de még megittam a kólámat. - Sziasztok! - mondtam hangosabban.
- Hova mész? - kérdezte Safaa.
- Haza, csak lóval szoktam. - mosolyogtam.
Kimentem, majd gyalog sétáltam be az erdőben, ahol már sötét volt, mégsem féltem. Túlságosan ismerem ezt az erdőt ahhoz, hogy féljek benne. Megnyugtatott, ahogy az ismerős fák susogást hallgattam. Kicsit hideg volt, Én mégis rövidujjúban jöttem. Leültem az egyik kedvenc fám tövébe, majd füttyentettem. Alkony nem lehetett messze, mert hamar odaért és körülöttem legelészett. Csak Louis járt az eszemben, ezért egy könny folyt le az arcomon, majd követte a következő. Nem sokkal később halk susogást hallottam Colin éttermének irányából, de oda sem fordultam. Egy ismerős illatú, ismerős pulcsi puha anyaga érte a vállamat, majd beterítette a hátamat. Én kitartóan a földet néztem. Mellém ült, majd óvatosan átölelt. Fejét a vállamra döntötte. Halvány mosoly terült el az arcomon.
- Ne sírj kérlek. - suttogta édes hangján, amit imádok.
- De neked nem tetszik. - mondtam halkan, mire Louis szembe fordított magával.
- De igen! - puszilta meg az arcom. - Imádom. - mosolygott rám.
- Akkor miért jöttel egészen idáig? - kérdeztem.
- Féltem. - vallotta be. - Féltem, hogy mi lesz, ha szakítunk? Örökre ott marad! - mondta és megsimogatta az arcom. - Féltelek, hogy örökre emlékeznél rám. Ha egyszer vége, mert elszúrom, nem akarom, hogy emlékezz Louisra, aki összetörte a szíved! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Sosem foglak elfelejteni! Enélkül a tetkó nélkül sem! - néztem fel rá mosolyogva. - Úgy fogok emlékezni rád, mint Louis, aki mosolygós, vicces, kedves, édes és imádni való volt! - mondtam és megcsókolt. - De ha tudni szeretnéd, már összetörted a szívem, aztán összetapasztottad! - mosolyogtam és szorosan magamhoz szorítottam.
- Sajnálom! - mondta.
- Ne! Szükségem volt rá, hogy tudjam, mennyire szeretlek! - mosolyogtam rá.
Óvatosan elhúzta a pulcsiját a tetoválásról, majd megpuszilta.
- Imádom! - mosolygott rám.
Halkan elsétáltunk a házunkig, majd felmentünk és együtt aludtunk, ahogy mindig szoktunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése