Reggel a szokásos dolgok után úgy döntöttem, nem ülök tovább az unalmas szobában, ezért kimentem. Ahogy kiléptem, hirtelen nekem csapódott valaki, de meg se állt, csak kikerült és tovább rohant, ki az épületből. Én a földön feküdtem és a kezem miatt még fel se tudtam állni.
- Sarah! - ugrott mellém Louis.
Meg se kellett szólalnom, Louis felemelt és talpra állított.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Zoe volt, sajnálom! - mondta, mire óvatosan elmosolyodtam.
- Nem haragszom. - eresztettem halvány mosolyt.
Láttam, ahogy tekintette lassan a tetoválásra vándorol, majd elidőzött rajta, de hirtelen elkapta onnan.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze. - mosolyogtam rá. - De, nem hozzád jött?! - kérdeztem meglepetten.
- De, hozzám jött, csak Zoe érdekes személyiség! - mondta és a tarkóját vakargatva kínjában elnevette magát. - Olyan... - töprengett. - Néha sértődékeny. - nyögte ki.
- Értem. - mosolyogtam. - Azért, remélem kibékültök. - mosolyogtam kedvesen.
Hűha, ekkora kamut! Már párszor elátkoztam a csajt, de azért ilyet mondani! Nem vagyok semmi!ű
- Én is! - mosolygott. - Te meddig maradsz bent? - kérdezte.
- Remélem, már nem sokáig. - mosolyogtam rá.
- Sarah, pontosan téged kerestelek! - hallottam meg az orvosom hangját.
Én felé fordultam.
- Kislány, elmehetsz! - mosolygott rám. - Holnap azért majd telefonálj, hogy mi a helyzet, de elengedlek! - mondta mosolyogva, miközben közeledett.
- Komolyan? - kérdeztem, mire mosolyogva bólintott. - Köszönöm! - ugrottam vidáman az orvosom nyakába.
- De lóra nem ülhetsz! - mondta szigorúan.
- Nem fogok, csak megdögönyözöm a sajátomat! - mosolyogtam rá.
- De nem rohangálsz, nem ugrálsz és ha elfáradsz, azonnal leülsz! - mondta.
- Ígérem! - mosolyogtam rá.
- A cuccaidat hagyd itt, mert csak pár napra engedlek el! - mondta szigorúan.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Jaj Sarah! - rázta a fejét mosolyogva, miközben elsétált.
Én előkaptam a telefonom és hívtam Jack-et.
~1 hónap elteltével~
Levették a gipszeimet, szabadon járkálhatok, megszabadultam a kórháztól. Az egyetlen rossz ebben, hogy így elvesztettem a fiúkat és Louis-t is alig látom, szinte soha. Hiányzik, de kezdem megszokni, hogy nincs velem. Újra összejöttem Colinnal. Először kicsit féltem ettől az egésztől, mert elég csúnyán ért véget az előző kapcsolatunk, de már teljes őszinteség van köztünk. Bízom benne és Ő is bennem. Szinte minden időmet a lovakkal töltöm, de azért senkit nem felejtettem el Londonból! Szoktam menni Londonba, de nem túl sűrűn. Azt kell mondjam, Colin miatt is és egy kicsit Louis miatt is megváltozott az életem. Colinnal találkozni akarok mindennap Louisval, egyáltalán nem.
Reggel a telefonomra ébredtem. Lottie hívott, ami meglepett.
- Szia! - mondta vidáman.
- Szia! - mondtam mosolyogva.
- Hol vagy? - kérdezte.
- Vidéken, a szüleimnél és azon belül az ágyamban, miért? - kérdeztem és elnevettük magunkat a felsoroláson.
- Nem jössz el Doncasterbe? - kérdezte.
- Elmehetek...- gondolkoztam el és felültem. - De lóval megyek. - figyelmeztettem.
- Én benne vagyok, csak vigyázz magadra! - mondta.
- Meglesz! - nevettem el magam.
- De siess! - parancsolt rám.
- Oké! Akkor készülődök és megleplek titeket! Már, ha nem zavarok. - mondtam mosolyogva és leugrottam az ágyamról.
- Nem zavarsz és hülye kérdés volt! - nevetett.
- Oké, akkor szia! - mondtam.
- Szia! - mondta, majd letettük.
Én a fürdőmet megtámadtam, majd mikor ott készen lettem, felvettem az egyik lovas nadrágom és hozzá egy pólót. Előkaptam az egyik kényelmes táskámat, beledobtam a telefonomat, a kulcsomat, innivalót és még hasonló szükséges dolgokat. A vállamra dobtam a táskát, majd leszaladtam.
- Anya, Apa megyek Doncasterbe! - jelentettem be mosolyogva.
- Le vagyok maradva! - emelte a magasba a mutató ujját Apa. - Colin, Louis vagy mind kettő? - kérdezte értetlenül, mire elnevettem magam.
- Vagy egy srác Doncasterből? - kérdezte Anya.
- Colin és senki más! - nevettem. - Szeretem Őt! - mosolyogtam.
- Látszik ezen a vigyoron! - mosolygott rám Anya.
- Oké, akkor kihez mész Doncasterbe? - kérdezte Apa.
- A Tomlinson húgokhoz. - mosolyogtam.
- Oké, még egy utolsó kérdés! - mondta Apa. - Melyik ló? - kérdezte.
 |
| Berny |
- Oké, de vigyázz! - mosolygott Anya.
- Rendben. - mosolyogtam, majd kiszaladtam.
Berny nagyon aranyos, kicsit bamba, dagi és néha hisztis, de egyébként, kedves és barátságos. Nagyon nyugodt. Régen egy kislány volt a gazdája, de elköltöztek lakásba és megvettük tőlük. Nem sűrűn van nálunk, mert sokszor Apa elviszi ide-oda, hogy egy kicsit oktassanak rajta.
Bementem az istállóba, Berny cuccaival a kezemben. Lepakoltam a cuccait, megtisztítottam a lovat, majd felszereltem. Közben néha oda-oda akart csípni, de meggondolta magát, mert rászóltam. Gyorsan elkészültem, majd felültem rá, rajtam a táska és elindultam lépésben. Úgy gondoltam, előtte elnézek Colin felé. Mikor odaértem, pont kint ült az étterem előtt.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Szia! - mondta mosolyogva, majd felállt, odasétált hozzám és Én lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.
- Hova igyekszel? - kérdezte, miközben a combomat simogatta.
- Doncasterbe megyek. - mondtam.
- Minek? - kérdezte.
- Mielőtt félreértenéd, nem Louis miatt! - mosolyogtam rá. - Csak a tesóihoz, mert az egyik húga elhívott. - mosolyogtam.
- És nem kéne a Királylánynak valami kényelmesebb módon utazni? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, ez így tökéletes! - nevettem.
- Na, menjetek, hogy ne éjjel gyere haza! - mosolygott, majd egy csókkal elbúcsúztunk.
Colin bement Én, pedig mosolyogva folytattam az utat.
Már örültem, mikor megláttam az ismerős házakat. Mikor beértem az utcába, az zengett Berny patáinak dobogásától. Többen kijöttek megnézni, hogy ki az az elvetemült, aki itt lovagol. Én mosolyogva figyeltem a célpontomat, majd mikor nyílt a kapu, csak nagyobb lett a mosolyom. Lottie lépett ki, majd utána Fizzy. Mikor eléjük értem, leszálltam Berny-ről.
- Új ló? - mutatott rá mosolyogva Fizzy.
- Nem, nem is az enyém, csak gondoltam egy kis túra nem árt a daginak! - mosolyogtam.
- Mi a neve? - kérdezte Lottie.
- Berny. - mondtam, majd megsimogattam a lovat.
- Ja, jó ne álljunk az utcán! - nevetett Fizzy, majd bementünk, egyenesen a kertbe.
- Sarah! - kiabált Phoebe és kiszaladt hozzánk.
- Phoebe, Ő Berny! - ölelgettem a kislányt.
- Nagyon szép! - mosolygott.
- Segítetek? - kérdeztem, mire bólintottak.
- Oké, akkor Phoebe, te szedd ki a táskámból a kötőféket és a vezetőszárat! - adtam oda neki a táskát.
- Oki! - mosolygott, majd turkálni kezdett benne.
- Fizzy, fogd meg a lovat! - adtam a kezébe a kantár szárat.
- Akkor Én segítek neked! - mosolygott Lottie.
- Igen, de csak leszereljük. - mondtam mosolyogva, majd kioldottam a hevedert. - Ha ezt elbírod, odaadom. - mosolyogtam rá és odanyújtottam neki a nyerget.
- Leteszem oda, oké? - fordult az egyik szék felé.
- Oké, köszi! - mosolyogtam,
Én levettem a lóról a nyeregalátétet, majd Lottie ezt is rátette a székre.
- Jó, akkor ezt átveszem. - vettem el a kantár szárat, meg a kötőféket.
Levettem a kantárt, majd ráraktam a kötőféket.
- Oké, viselkedj! - szóltam a lóra. - Ha rossz leszel, kijövök és összeveszünk, de hidd el, nem akarod! - mondtam, majd elengedtem.
- Miért, rossz? - kérdezte Phoebe.
- Nem, csak néha hülye napja van. - rántottam vállat.
Bementünk, majd beszélgetni kezdtünk. Akkor elég nagy meglepetést okoztam, mikor szóba jött Colin.
- Komolyan van új barátod? - kérdezte Fizzy.
- Igen. - mosolyogtam. - Vagyis régi, de új. - nevettem.
- Az a Colin, akié nálatok az étterem? - kérdezte Lottie.
- Pontosan. - mosolyogtam.
- Nem hiszem el! - szaladt fel sírva Phoebe.
Én ijedten pillantottam a két nagyobbra, akik velem maradtak.
- Nyugi, nem haragtartó. - mosolygott Fizzy. - Csak nagyon hitt benne, hogy Te és Louis, szóval -lesz közös jövőtök! - mondta.
- Louist is kérlelte. - mondta Lottie.
- Felmegyek. - mondtam, mire bólintottak.
Én felszaladtam, majd csöndesen a szobába. Ott szipogott az ablakon kinézve.
- Phoebe... - szólítottam meg.
- Menj innen. - mondta halkan, szinte suttogta.
- Drágám, semmi baj. - mondtam és mellé ültem, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Miért? - kérdezte zokogva. - Annyira utálom Zoe-t, de bíztam benned! Úgy gondoltam, hogy te úgy érzed, még összetartoztok! - mondta szipogva. - De... - dadogott. - Most minden tönkre ment! Eddig, még volt valami reményem! Mind reménykedtünk, de már mind elszállt! Nem szeretitek egymást? - kérdezte óvatosan.
- Phoebe, ez nem így megy! - mondtam halkan. - Tudod, az ember egy idő után megunja, hogy olyan után sóvárogjon, akinek nem kell! - mondtam és letöröltem azt az egy csepp könnyet az arcomról, amit még mindig kivált belőlem Louis.
- Hagyj békén! - sikította, majd leszaladt.
* Louis szemszöge *
Éppen, hogy beléptem a házunkba, sikítást hallottam. Anya nem volt otthon.
- Sziasztok! - mosolyogtam a két legnagyobb húgomra.
- Szia. - mosolyogtak, majd felálltak, de ekkor Phoebe száguldott le a lépcsőn sírva.
Mikor meglátott, csak arrébb taszított az ajtóból, de még pont elkaptam a kezét.
- Mi a baj Phoebe? - kérdeztem tőle ijedten.
- Hagyj békén! - sikította sírva az arcomba. - Ti vagytok a bajom! - mondta, majd kirántotta a kezét az ujjaim közül és kiszaladt az ajtón, majd becsapta maga után.
- Mi a... - néztem a két nagyra.
Ekkor hallottam, hogy valaki más is éppen lejön a lépcsőn. Oda pillantottam és az általában vidám, mosolygós arcot láttam, de most gondterhelt volt és szomorú. A kis szőke göndör fürtöcskék minden megtett lépésnél ugrottak egyet az arca körül.
- Sarah... - mondtam.
- Szia. - vetett rám halvány, semmitmondó mosolyt.
- Mi a baj? - mutattam az ajtó felé.
- Nekem most nagyon sürgős dolgom van. - nevette el magát Sarah, majd elindult a kert felé.
- Kell segítség? - kérdezte tőle Fizzy.
- Nem, csak kicsit hisztériázik, de helyre rakom. - mondta, majd kiment.
Lóval jött?! Hogy gondolta?!
- Az a baja, hogy nem lesztek együtt többet! - mondta Lottie. - Sarahnak barátja van és ez a baj. - mondta.
- Ki? - kérdeztem.
- Colin. - mondta, majd elmosolyodott. - Miért, zavar? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, csak érdekelt. - mondtam, mire megrázta a fejét.
- Menjünk el érte! - mondta Lottie.
- Oké. - bólintottam.
Ahogy kiléptem, megpillantottam a kishúgomat egy padon ülve. Lottie inkább ki se jött.
- Phoebe, kérlek ne csináld ezt! - ültem le mellé és átöleltem.
- De Louis, Én szeretem Saraht és azt is szerettem, mikor együtt voltatok! - mondta szipogva és az ölembe mászott.
- Én is szerettem, de vége. - mondtam. - Én már Zoe-t szeretem Sarah, pedig Colin-t. Tovább léptünk, ez ellen nem tehetsz semmit! - mondtam és mosolyogva a hátát simogattam.
- Igazad van. - bólintott.
- Gyere! - mosolyogtam, majd kézen fogva mentünk be.
Mindenki az udvarra leskelődött ki. Mi is odamentünk. Sarah éppen egy lovat nevelt.
- Befejezted?! - szólt rá erélyesen.
A ló idegesen szuszogott és ijedten nézett Sarah-ra.
- Berny, Én vagyok! - simogatta mosolyogva.
Látszott a lovon, hogy kezd megnyugodni.
- Az egy kutya! Nem esz meg! Sem egy ablak, sem egy nejlon zacskó! - simogatta Sarah, mire egyre lejjebb engedte a fejét. - Jól van baba! - puszilta meg a fejét.
Elmosolyodtam azon, hogy ennyire tudja, mit kell csinálnia.
- Ne hisztizz tovább, szépen kérlek! Nem köplek be, ha befejezed! - mosolygott a nyugodt lóra. - De ha folytatod, dolgozni fogsz dagi! - simogatta.
Berny, nyugodtan szuszogott és odébb lépett, de maradt Sarah mellett, így a lábára lépett.
- Kösz Dagi! - szólt rá, majd arrébb léptette. - Tudod, Én is azon járok te bamba! - simogatta meg, majd ellépett tőle.
Bejött és ránk mosolygott.
- Remélem tetszett a nevelésem. - nevetett.
- Remek volt! - mosolygott rá Fizzy.
- Minden oké? - mosolygott a mellettem álló Phoebe-re.
A húgom, csak mosolyogva bólintott és megölelte.
- Hoztam nektek valamit! - mosolygott, majd a táskájában turkált.
Előhúzta a telefonját, majd azt zsebre tette. Előhúzott egy dobozt, majd kinyitotta. Egy karkötőt adott Phoebe-nek, Lottie-nak és Fizzy-nek.
- Nekem is van! - mutatta.
Gyöngyök voltak rajta, amik azt a feliratot adták ki, hogy örökre.
- És természetesen, itt van Daisy-é. - húzta elő.
- Majd odaadom neki, Anyával ment vásárolni. - tette el gondosan Lottie.
Hirtelen valami kiesett a dobozból. Sarah leguggolt és felkapta.
* Sarah szemszöge *
Egy gyűrű. Gyönyörű volt és gyémántokból egy lófejet formázott. Megnéztem a telefonomat hatalmas mosollyal, majd a képernyőmön egy új üzenet villogott. Megnéztem és egy csodálatos kérdés díszelgett a képernyőmön, amitől örömömben könnyfátyol csillogott a szemeimen.
Egyetlen lovas Hercegnőm, leszel a feleségem?
Csak egy mondat volt, mégis az egyik leggyönyörűbb, amit valaha hallottam.
- Komolyan? - mosolyodott el a mellettem álló Fizzy.
Én, csak mosolyogva bólintottam. Fizzy sikítva borult a nyakamba.
- Mi az?! - ugrált Lottie, majd megmutattam neki a telefonom.
Ő is sikított, majd beszállt az ölelésbe. Gyorsan visszaírtam neki.
Igen! Te leszel az egyetlen varázsló Hercegem!
- Mi történt? - kérdezte Phoebe.
Én megmutattam neki a telefonom, majd Ő is megölelt.
- Ugye meghívsz az esküvődre? - kérdezte.
- Természetesen! - szorítottam magamhoz.
- Gratulálok! - ölelt meg Louis.
Nem éreztem úgy, hogy hiányzik az ölelése. Nem! Már nem. Colin-t szeretem!
- Köszönöm. - szipogtam hatalmas mosollyal.
Életemben először nem úgy öleltem Louist, mint eddig. Barátként és nem a menyasszonyaként, nem a barátnőjeként, csak mint egy barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése