3. évad 39. rész

Egy hónappal később kopogtak az ajtón. Nem volt nálam senki, Tommy-t éppen akkor altattam el. Az ajtóhoz siettem a pizsamámban, ami egy ideje már csak egy póló és egy bugyi volt. Amikor kinyitottam, Louis nézett rám.

-   Szia. - köszöntem. 

-   Szia. - mondta, majd végignézett rajtam. - Tommy-ért jöttem. 

-   Ő csak most aludt el. - mondtam. 

-   Szeretnéd, hogy később vissza jöjjek? - kérdezte, mire gyorsan megráztam a fejem, majd közelebb léptem hozzá gyorsan és ajkaimat övére tapasztottam. 

-   Használjuk ki amíg alszik a Törpörönc. - vigyorogtam rá, majd szenvedélyesen megcsókoltam, amit rögtön viszonzott, majd halkan becsukta az ajtót. 

Csók közben óvatosan a fenekemhez csúsztatta kezeit, erősen belemarkolt, majd miközben megemelt lábaimmal átkaroltam csípőjét, kezeimmel pedig a nyakát. A kanapéhoz vitt, majd letett rá és rögtön a nyakamat kezdte csókolgatni, majd lekapta rólam a pólót és elhajította. Hangosan szuszogott, mire vigyorogva néztem végig rajta és elég feltűnő volt a nem kis domborulat a nadrágjában. 

-   Te vagy a legszexibb anyuka, akit valaha láttam. - vigyorgott, majd mivel eddig ültem, hirtelen a hátamra lökött, majd újra a számra tapadt, miközben kezei melleimre vándoroltak és masszírozni kezdte őket. 

Néha halkan a szájába nyögtem, ami miatt mindig elvigyorodott. Közben kezeimet oldalára simítottam és gyorsan lekaptam róla a pólóját, majd eldobtam. 

-   Tudod, hogy máskor romantikusabb vagyok, de most nem bírok magammal... - nyögte, majd leszedte rólam a bugyit. 

-   Valahogy meg tudom érteni... - mondtam lihegve. 

-   Törpilla, most legyél halk! - súgta, miközben hasamat csókolgatta lefelé haladva, majd elért egészen oda... 

Imádom a fiam, de hogy tud a legrosszabb időpontban felébredni? 

-   Felkelt... - mondta halkan, nyögve Lou. 

-   Nem... baj... - nyögdécseltem. - Addig... - motyogtam, de már nem tudtam kinyekeregni a végét, ugyanis elért a gyönyör, majd utánam pár pillanattal Louis-t is. 

Szuszogva húzott magára Louis és a fejemet lihegve döntöttem mellkasára. 

-   Mit akartál mondani? - kérdezte lihegve. 

-   Nem tudom. - mondtam kifáradva, mire elvigyorodott. 

-   Ez kibaszottul hiányzott. - simított végig csupasz hátamon vigyorogva. 

-   Nekem is. - nyomtam puszit a mellkasára. - Szeretlek. 

-   Én is Törpilla. - simította kezét a csupasz fenekemre. 

-   Nincs kedved bemenni a fiadhoz? - mosolyogtam rá fáradtan. 

-   Rajtam fekszel. - mosolygott rám. 

Arcomat a mellkasába fúrtam, majd felkeltem róla és felkaptam Lou pólóját, majd a bugyimat. Felkaptam az asztalról Tommy cumisüvegét, amiben víz volt és így indultam a szobája felé. 

-   Úgy imádom nézni, ahogy cipeled magaddal azt a kerek popsidat. - mondta, majd kissé utánam nyújtózkodva belecsípett. 

-   Hagyj már! - nevettem el magam, majd kezemet a fenekemre simítottam. 

-   Ne takargasd, ismerem már. - nevetett. 

-   Hát jót aludtál te Törpörönc? - mosolyogtam rá vidáman, ugyanis Tommy a kiságyban ült. 

Ahogy meglátott elvigyorodott. 

-   Gyere Baba, randalírozhatsz egy kicsit pucéran! - vigyorogtam rá, majd kivettem a kiságyból és a pelenkázóra tettem. 

Gyorsan leszedtem róla mindent és csupaszon vittem ki az apukájához, aki hasonlóan sok ruhában fetrengett a kanapén. 

-   Nézd, itt van Apa! - tettem oda Lou mellé a szőnyegre a babát. - Ő vigyáz rád, amíg Anya eszik iszik és hasonlók. 

-   Rám passzolod? - kérdezte mosolyogva. 

-   Te csináltad! - mondtam kuncogva. 

-   Te szülted! - mondta vigyorogva. 

-   Az apja vagy! 

-   Az anyja vagy! - vágott vissza. 

-   Csupasz vagy! 

-   Miattad. - nevetett. 

-   Nem baj. - vágtam rá. 

-   Gyere fiam, anyukád lekoptatott! - mondta nevetve, majd felvette az alsóját és leült a szőnyegre Tommy mellé.
Én nevetve főztem egy kávét, majd miközben az főtt, megettem egy szelet csokit. Vagyis adtam belőle Richard-nak meg a két őrült kutyának is. Mikor készen lettem, megfogtam a két kávét, majd az egyiket Lou kezébe adtam, míg a másikkal leültem a kanapéra.
-   Törpi? - szólt kérdőn Tommo, mire csak hümmögtem. - Mi most kibékültünk? - kérdezte, de megcsörrent a telefonja, ami mellettem volt.
Én rá pillantottam, majd megláttam a nevet: "Lena". Egy szív volt utána írva, pontosabban egy szívecske szemű emoji.
-  Nem valószínű. - morogtam keserű arckifejezéssel, majd a kezébe adtam a telefont.
-  Ő nem... - magyarázott volna, de félbe szakítottam.
-  Csak idd meg a kávét, addig összerakom a gyereket és mehettek.
-  De akkor ez mi volt? - biccentett kérdőn a kanapé felé.
-  Szex. - mondtam ridegen, majd felálltam és bementem a szobába.
-  Törpilla, nekem ez nem csak szex. - mondta sóhajtva.
-  Pedig ez csak az volt. - mondtam, miközben kiszedtem ruhákat Tommy szekrényéből és szépen a macis táskájába pakolásztam.
Louis némán iszogatta a kávéját és közben vagy a telefonját, vagy a kisfiát figyelte.
Mikor mindent bepakoltam a táskába, megfogtam és úgy léptem ki Louis-hoz. Ő pont akkor tette le a kávét, majd sóhajtva kezdte el felvenni a nadrágját.
-  Ezt ne hagyd itt! - vette le a pólóját, majd felé nyújtottam.
Elég feltűnően nézte végig csupasz felső testem, majd némán vette el a pólót. Miközben felfelé rángatta magára a nadrágot, folyamatosan engem nézett, ezért elég sokáig küszködött.
-  Louis... - sóhajtottam, majd odaléptem hozzá és megigazítottam a nadrágjának a szélét. - Most talán sikerülne ha nem csak engem bámulnál. - mondtam.
-  Túl szép vagy ehhez. - mondta, majd egy óvatos puszit nyomott az L betűs tetoválásomra.
-  Öltözz! - sóhajtottam.
-  Sajnálom, de a szexi feleségem egy szál bugyiban ringatózik körülöttem! - morgott, miközben újra végignézett rajtam, majd felrántotta magára a nadrágot végre.
Begombolta és utána felkapta a pólóját.
-  A kajája is a táskában van. - adtam a kezébe.
-  Köszi. - mondta, majd elvette a táskát.
Én megfogtam Tommy-t, bevittem a pelenkázóra és gyorsan felöltöztettem.

* Louis szemszöge *

Ahogy hazaértem, leültettem Tommy-t a kanapéra, mellé raktam a táskáját, majd elkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ez esetben egy poharat és földhöz akartam csapni, de hirtelen egy kéz elkapta az enyémet. 

-   Itt a fiad, ne csinálj hülyeséget! - mondta Harry, mire sóhajtottam, majd letettem a poharat és lehuppantam Tommy mellé. - Elmeséled a dühkitörésed okát? 

-   A feleségem, szerinted mi lenne? - morogtam, miközben odaadtam Tommy-nak a telefonom, ugyanis nagyon szeret vele játszani. 

-   Eddig is ő volt a bajod, de kifejtenéd? - sóhajtott. 

-   Mikor odamentem Tommy még aludt és lefeküdtünk. - magyaráztam. 

-   De hát a feleséged! - rántott vállat értetlenül. 

-   Tudom. Ezzel nincs gond, viszont Lena hívott és nem mondhattam el neki, hogy ki Lena. - mondtam. 

-   Akkor innentől kezdve mondjuk hagyd békén Lena-t, fejezd be ezt az undormányt és próbálj meg a feleségeddel foglalkozni! - mondta kissé mérgesen. 

-   De megint teljesen érzelemmentes velem kapcsolatban. - mondtam. - Megyek rágyújtok. 

-   Louis, azzal amit csinálsz nem csak magadnak, hanem a fiadnak és a feleségednek is rosszat teszel. - mondta rám nézve. 

-   Harold, semmi bajom. - morogtam. - Kérlek figyelj Tommy-ra. - mondtam, majd elővettem a csúnyaságot a zsebemből és kimentem a kertbe. 

Nem egyet szívtam el, minimum tízet, annak ellenére, hogy Lena megmondta, hogy maximum hármat szívjak. 

Először nem éreztem különösebb hatást, mint máskor. Majd hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam, majd lecsukódott a szemem és se kép, se hang. 

* Sarah szemszöge *

A kanapén ültem némán, bámultam a tv-t, miközben a két kutya hozzám bújva aludt. Richard valahol a párnák között volt. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom és Liam hívott. 

-   Szia Sarah! - hadarta. 

-   Szia. - mondtam. 

-   Gyere a kórházba, tudod amelyik a bevásárlóközpont mellett van. - magyarázta. 

-   Miért? - kérdeztem ijedten. 

-   Louis miatt. - mondta. 

-   Oké. - mondtam és kinyomtam. 

Villám gyorsan sminkeltem magam Rebel-é, majd felkaptam a cipőm és rögtön a versenyautóba pattantam be. Száguldottam a kórház felé, majd ahogy leparkoltam, megláttam a bejárat előtt Becky-t Tommy-val a kezében. 

-   Szia. - hadartam. 

-   Szia. - mondta halkan. 

Én elvettem a fiam, aki kissé fáradtnak tűnt, de csak nézelődött. 

-   Gyere. - biccentett. 

Én némán követtem és már féltem, hogy mi lesz ebből. A srácok egy ajtó előtt álltak. Mikor odaértünk, remegett a karom. 

-   Lou túladagolás miatt összeesett és meghalt. - mondta Harry. 

Niall is zokogott, Liam sem bírta nagyon, Zayn és Lola nem voltak ott, valószínű Benji miatt, Jesy egy széken ült és a földet bámulta könnyes szemekkel. 

Én a fiamra pillantottam, majd megindultak a könnyeim. 

-   És most, most mi van? - kérdeztem sírva. 

-   Bent van nála egy jó pár orvos és próbálják újra éleszteni. - magyarázta Harry.

-   Tommy-t megfogjam? - kérdezte Liam. 

-   Egy kicsit. - sóhajtottam, majd a kezébe adtam. 

Idióta ötletem támadt, de nem érdekelt, hogy mi lesz, egyszerűen feltéptem az ajtót és berohantam. 

-   Hölgyem, azonnal távozzon! - szólt rám mérgesen az orvos. 

-   Nem megyek sehova. - vágtam rá sírva. 

Próbáltam úgy lépkedni, hogy lássam Louis-t, ugyanis körbe vették az orvosok. Össze-vissza magyaráztak, hatalmas zaj volt, én pedig ott imádkoztam. 

-   Hölgyem még egyszer megkérem, hogy fáradjon ki! - szólt rám erélyesebben. 

-   A férjem és a gyerekem apja! - mondtam zokogva. - Nem megyek sehova! Csináljanak valamit! Mentsék meg! 

-   Mrs. Tomlinson, azonnal menjen ki! - mondta már kiabálva. 

-   Szeretem, szükségem van rá, de nem csak nekem, az egész családjának! - zokogtam. - Basszus, miattam van itt! - mondtam és olyan erősen zokogtam, hogy már remegett a kezem. 

-   Újraindult a szíve! - kiabálta az egyik orvos. 

-   Azonnal távozzon! - jött oda egy másik, majd kilökdösött és becsapta az ajtót. 

-   Jól vagy Kincsem? - kérdezte egy ismerős hang, mire oda pillantottam. 

Jay volt. Ő is sírt, de nem annyira mint én. Én már lassan beszélni sem tudtam a zokogástól, sem levegőt venni. 

Megráztam a fejem, majd zokogva az ölelésébe bújtam. Otthon éreztem magam, de nagyon féltem. 

-   Nem lesz semmi baj! - súgta, miközben a hátamat simogatta. - Nem hagyna itt titeket. Tudom, hogy mi volt köztetek mostanában, de hidd el, hogy soha nem tudna rád haragudni. Magát hibáztatja. 

Hirtelen kitört az orvos had az ajtón, majd becsukták. 

-   Mi van vele? - kérdeztem ijedten. 

-   Nem mondhatunk semmit hölgyem. - nézett rám az egyik. 

Elengedtem Jay-t, majd elkaptam a köpenyének a hátulját és a falhoz szorította a pasit. 

-   Na ide figyeljen! Nem tudom világos-e, de az ott a férjem! Ott a kisfiam, akit ebben a tetves kórházban szültem meg, szóval vagy kinyögi mi van vele, vagy fogom ezt a tollat... - vettem ki a zsebéből. - És keresztbe lenyomom a torkán. 

-   Életben van, meg kell várnunk, amíg felébred. - magyarázta ijedten. 

-   És bemehetek hozzá? - kérdeztem, majd a tollra pillantottam. 

-   Nyugodtan, csak ne kiabáljon és ne zavarja meg. - motyogta. 

-   Köszönöm, további szép napot! - mosolyodtam el majd a zsebébe tettem a tollat. 

Elléptem tőle, mire elszaladt. 

-   Bemehetünk. - bólintottam. 

-   Te még mindig nem vagy teljesen normális. - mosolyodott el Harry. 

-   Gyere Kicsim! - vettem el Liam-től Tommy-t.

Csöndben léptünk be, majd körbeálltuk Louis ágyát. 

-   Szerintetek nem zavarja, hogy ennyien bámuljuk alvás közben? - kérdezte halkan Niall. 

-   Nem igazán szokta zavarni, hogy hol és hogyan alszik. - mondtuk egyszerre Jay-jel, majd elmosolyodtunk. 

-   Jó, de az ember érzi, ha alvás közben figyelik. Legalábbis sokan és fel szoktak ébredni. - magyarázta Jesy halkan. 

-   Arra várunk, hogy felébredjen. - mondtam. - Szerintem nem gáz, hogy nézzük. 

-   Nem nehéz neked Tommy? - csodálkozott Jay. 

-   De, kezd az lenni. - mondtam, majd másképp fogtam meg. 

-   Ülj le. - lépett el a szék mellől Harry. 

Leültem, majd Tommy nyekeregni kezdett, de nem sírt. 

-   Fiam, apukád az egyetlen, aki képes és hajlandó egész éjjel a seggedet rázogatni és közben a csípőjét ringatni, hogy elaludj. - mondtam. - Megbeszéltük, hogy tőlem nem várhatod el. - magyaráztam, majd az ölembe ültettem, így látta Louis-t. 

Rögtön Louis-t nézte, majd gagyarászni kezdett. 

-   Tuti, hogy azt magyarázza, hogy "Apa kelj már fel! Apa! Apa, nem akarsz ringatni? Apa! Apa, miért nem kelsz már fel!"- mondta Jesy, mire halkan elnevettük magunkat. 

Louis óvatosan kinyitotta a szemét, majd elmosolyodott. 

Annyi mindent akartam mondani, de most egyszerűen semmi nem jutott eszembe, csak boldog voltam. 

-   A... Appppaaa... - mondta ki első értelmes szavát Tommy. 

-   Hallottátok? - nézett körbe nagy szemekkel Louis. 

-   Úr isten! - mondtam hatalmas mosollyal. - Ügyes vagy! - kezdtem puszilgatni Tommy-t. - Hát te ilyen nagy fiú vagy? - puszilgattam. 

-   Nem hiszem el, hogy nem videóztuk le! - mondta Niall szomorúan. 

-   Kérem az unokámat! - kapta ki a kezemből nagy mosollyal Jay, majd ő is puszilgatni kezdte. 

Én kuncogva néztem őket, majd büszkén mosolyogtam. 

-   Roxy teljesen kész lesz. - nevetett Hazz. 

-   Miért? - pillantottam rá nevetve. 

-   Mert meggyőződése volt, hogy Lucy hamarabb mondja ki az első szavát. - mondta, mire rögtön előkaptam a telefonom és hívtam. 

Rögtön felvette. 

-   Basszus, mi van Louis-val? - kérdezte ijedten Roxy. - Bár mindenképp halott. Ha túlélte, akkor te fogod halálra verni. - mondta. - De komolyan, mi van vele? 

-   Louis jól van és nem verem meg. - nevettem el magam. - Viszont a fiam kimondta az első szavát. 

-   Nem lehet. - mondta. - Hogy lehetne okosabb a fiatok? - sóhajtott. 

-   Pedig de. - mondtam vigyorogva. 

-   És felhívtál, hogy az orrom alá dörgöld? - kérdezte és elnevette magát. 

-   Igen. - vágtam rá, majd elnevettem magam. 

-   És hogy hogy ilyen hamar bent lehettek Louis-nál? - kérdezte. 

-   Beengedett az orvos. - mondtam. 

-   Mit csináltál? - kiabált bele Lola. 

-   Semmit. Szia! - hadartam és kinyomtam, majd zsebre tettem. 

-   Mit csináltál Törpilla? - nézett rám mosolyogva Louis. 

-   Csak megbeszéltem az egyik orvossal, hogy beengedjen hozzád. - magyaráztam mosolyogva. 

-   Vagyis az egyiket megfenyegette, hogyha nem mondja el mi van veled, akkor lenyomja a torkán a tollát. - mondta Jesy kuncogva. 

-   Aggódtál? - nevette el magát Louis. 

-   Igen. - vágtam rá, majd odaléptem hozzá és óvatosan megfogtam a kezét. - Mert valaki nem lenne képes bevallani semmit a feleségének, inkább hülyeségeket csinál. - mondtam komolyra fordítva a szót. 

-   Szeretlek. - mosolyodott el, mire elmosolyodtam, majd kissé elnevettem magam. 

-   Ez a szó nem old meg mindent. - nevettem, majd lehajoltam hozzá és óvatosan puszit nyomtam a szájára, de utána visszahúzott és megcsókolt.
-   Apa! - kiabálta Tommy.
Én mosolyogva vettem ki Jay kezéből.
-   Tommy, ez egy kórház, de kiabálj kisfiam! - néztem rá. - Apának semmi baja. - mondtam, majd leültem Louis mellé a székre ölemben Tommy-val.
Tommy rögtön Louis-t kezdte piszkálni, de csak az arcát érte el.
-   Tommy, ha kinyomod a szemét, akkor lesz baja! - nevettem el magam, majd elhúztam a kezét az apukája szemétől.
-   Apa! -kezdett nyekeregni.
-   Tommy, légyszíves! - sóhajtottam, majd azt éjjeli szekrényen megláttam Louis telefonját. - Nézd itt van Apa telefonja! - adtam oda neki mosolyogva.
-   És a tied? - nézett rám nevetve Lou.
-   Nem hallottad, hogy a tiedet kérte? - néztem rá nevetve.
Tommy hirtelen fogta magát, majd földhöz csapta a telefont.
-   Kösz Törpe. - morgott Louis.
-   Na, Tommy egy kicsit vigyázz magadra! - mondtam, majd óvatosan a földre tettem és megkapaszkodott Louis ágyába. - Vigyázz rá, nehogy seggre essen! - néztem Louis-ra, aki mosolyogva tette kezét fia fenekére.
Én felvettem a földről a telefont, majd megvizsgáltam. Elmosolyodtam, ugyanis az első családi képünk volt Louis háttere a zárolt képernyőn, míg a másikon egy kép, amikor Tommy-val alszom és ugyan olyan pózban vagyunk.
-   Nekem miért nincsenek meg ezek a képek? - mosolyogtam.
-   Mert nem hagyod, hogy fotózzalak. - mosolygott Louis.
-   Hát nem. - vágtam rá.
-   Pedig mindig gyönyörű vagy! - mosolygott.
-   A fiad a karodat rágja. - mondtam kuncogva.
-   Tudom és kezd fájni. - mondta, majd Tommy-ra nézett, aki nevetve harapdálta tovább az Apukáját. - Tommy, ne edd meg Apát! - mondta, majd óvatosan megfogta, felemelte és a feje fölött tartva vigyorgott rá, míg Tommy csak nevetett. 

3. évad 38. rész

Fél éve egy szót sem beszéltem Louis-val. Tommy-val is csak úgy találkozott, hogy Jack vitte le neki a ház elé. Egyszerűen pontosan tudtam, hogy ha meglátnám, vagy beszélgetnénk, biztosan rögtön megbocsájtanék neki. Már rég megtettem legbelül.

-   Már bocs kedves Sarah, de nem szeretném, tovább cipelgetni a gyereketeket innen a férjednek! - mondta sóhajtva, majd leült mellém. - Nem azért, mert nem szeretem Tommy-t, vagy Louis-val van bajom, nem. - vágta rá. - Csak is te vagy a bajom. Fél éve szenved szegény. 

-   Megérdemli. - mondtam. 

-   Nem Sarah. - sóhajtott. - Fájdalmat okozol neki, lassan nagyobbat, mint ő neked! Én nem szállok be ebbe! 

-   Jól van Jack, csak halkan, mert Tommy alszik! - mondtam elmosolyodva. 

Ő elfeküdt a kanapén Barney és Málna mellett, míg én Tommy ruháit hajtogattam és a kis táskájába pakoltam, amivel Louis-hoz szokott menni. 

Csöngött a kapucsengő, mire Jack felpattant és felvette. 

-   Gyere fel. - mondta, mire sóhajtottam. - Nem érdekel, fél éve szívatod! - nézett rám mérgesen. 

-   Jó, mindegy. - morogtam, majd a hajamat a fülem mögé tűrtem. 

Pár perc múlva Louis kopogott, mire Jack mosolyogva nyitotta ki. A kutyák rögtön ugatni kezdtek, de már mindegy volt, ugyanis Tommy már a szobában kiabált. 

-   Szia. - pillantottam fel Louis-ra, aki éppen a cipőjét vette le. 

Rég láttam és be kell valljam, még mindig olyan jó pasi volt a férjem, mint fél éve... 

-   Szia Törpilla... - nézett végig rajtam halvány mosollyal. 

Én betettem az utolsó ruhát is a táskába, majd a szoba felé siettem. Louis jött utánam. 

Mikor beléptem, mosolyogva néztem Tommy-ra. Rögtön boldog lett, gagyarászni kezdett és nem is tudta, hogy melyikőnkre nézzen. 

Mindketten büszke mosollyal néztünk rá. 

-   Jót aludtál Nyuszifül? - mosolyogtam rá, mire nevetve gagyarászott. 

-   Mutasd meg Anyának, hogy milyen ügyes voltál! - mosolygott rá Louis. 

-   Na, mutasd, mi volt a produkció? - mosolyogtam rá. 

Ő belekapaszkodott az ágyrácsba, majd Louis-ra nézett nagy vigyorral. 

Rögtön rám nézett, majd művészkedni kezdett. Először feltérdelt valahogy nagy nehézségek között, majd lassan felállt, de mivel szegényke még nem tudott állni rendesen, rögtön fenékre pottyant és felnevetett, mire nevettem ahogy Louis is. 

-  Gyere kakis vagy! - vettem ki az ágyból, majd a pelenkázóra tettem. 

Louis egyik kezével a pelenkázó oldalának támaszkodott, majd felváltva nézett minket. 

-   Ezt kidobnád? - nyújtottam felé a pelenkát. 

-   Persze. - mondta és szeretetteljes mosolya keserű arckifejezésre változott. 

Tommy mindig is imádott meztelenkedni. Ebben igencsak hasonlít az apjára. 

-   Hát ki ez a kukacos? - vigyorogtam rá, mire nevetni kezdett. - Gyere, mutassuk meg az izmos felsőtested is! - mondtam mosolyogva, majd levettem róla a kombidresszt. 

Teljesen meztelen volt és nevetett. 

-   Mit kacagsz te kis férfi? - csikiztem meg a hasát, mire nevetett tovább. 

Én mosolyogva simogattam meg a kis fejét. 

-   Apád is így szeret meztelenkedni! - mosolyogtam rá, majd elnevettem magam. - Csak neki nem szabad hagyni, mert ő már túl nagy! Na figyelj te rossz! - kaptam a kezembe, majd a nagy francia ágyra raktam. 

Ő rögtön nevetve kezdett szórakozni. 

-   Itt már Apa is tudott meztelenül játszani... - mondta Louis vigyorogva, mire rá néztem. 

Vigyorogva nézett minket az ajtóból. 

Legszívesebben agyon ölelgetném. 

-   Na Tommy, lassan öltözni kéne, mert mész Apával! - mondtam és puszit nyomtam a pocakjára. 

Ő hirtelen a hasára fordult, mire elnevettem magam. 

-   Ide tolod a fokhagyma segged? - kérdeztem nevetve, majd puszit nyomtam rá, mire kacagott. - Megharapom! - mondtam, majd nagyon óvatosan épphogy popsijába mélyesztettem a fogaim, mire még hangosabban kacagott, majd négykézláb elmászott a párnákhoz, majd bedőlt közéjük. 

-   Szerintem jobban örülne neki, ha Anyával és Apával együtt lehetne. - mondta Louis, mire elkomolyodva pillantottam rá. - Én csak a kisfiunk érdekét nézem. - sóhajtott. 

Én megforgattam a szemem, majd felálltam és oda hoztam egy kombidresszt Tommy-nak, nadrágot, pelenkát és zoknit. 

-   Felöltözteted? - nyújtottam felé. 

-   Persze. - bólintott keserű sóhajjal. 

Én némán léptem ki a szobából, majd a táskába pakoltam tovább. 

-   Hogy lehetsz ilyen vele? - kérdezte Jack halkan. 

-   Nagyon fájt, amit csinált. - mondtam halkan. 

-   Részeg volt. - nézett rám. - Te viszont fél éve kínzod a férjed! Nem félsz attól sem, hogy kihűl a házasságotok? Nem fog örök életében utánad rohanni. Lehet, hogy megunja és ő fog elválni tőled. És őszintén megmondom, igaza lesz. Amit csinálsz az már nem büntetés, az már gonoszság. 

Louis némán lépett ki Tommy-val a karján, én pedig kikísértem őket. 

-  Jó legyél! - nyomtam puszit Tommy arcocskájára. 

-  Vigyázz magadra Törpi. - nézett rám Louis, mire felpillantottam rá. 

-  Rendben. - bólintottam ridegen. 

-  Szeretlek. - mondta halkan, majd kinyitotta az ajtót és kilépett. 

-  Sziasztok. - mondtam, majd becsuktam az ajtót. 

Louis este hazahozta a kisfiunkat, majd el is ment. 

Hetekig nem láttam Louis-t, nem is keresett. Kezdtem aggódni... 

Megfogtam a telefonom, majd Liam-et hívtam. 

-   Szia! - köszönt vidáman. 

-   Szia. - mondtam. - Nem tudom mi van Louis-val? - kérdeztem. 

-   Ami azt illeti, de tudom. Viszont nem akarja, hogy elmondjam. - mondta. 

-   Liam, légyszíves! - kértem. 

-   Nem gondolod, hogy kicsit túl kemény vagy vele? - kérdezte. - Lassan már nekem fáj amit csinálsz! 

-   Liam, ez az én döntésem. Kérlek mondd el hol van! 

-   Elment bulizni. - mondta. 

-   Köszönöm. 

3. évad 37. rész

Tommy anyuéknál volt, az összes kicsire a nagyszülők vigyáztak, míg az apák és valószínű jövendőbeli apák elmentem bulizni, mi pedig csajos napot tartottunk.
-  Csajok, terhes vagyok! - jelentette ki mosolyogva Becky.
-  Komolyan? - sikítottam, miközben felugrottam.
-  Igen. - bólogatott mosolyogva.
-  Ne már, én vagyok az utolsó! - sóhajtott Jesy mosolyogva.
Hirtelen megcsörrent az ő telefonja, majd értetlenül felkapta.
-  Megyünk. - vágta rá. - Gáz van, kissé nagy volt az őrület. - hadarta. - Azt mondta Liam, hogy ő is ivott, Niall ünnepelt az apaságra, de pár perce eltűnt Louis-val együtt.
-  Ki gondolta volna, hogy benne van! - morogtam.
-  Megyek! - vágta rá Becky.
-  Nem, te terhesen a seggeden maradsz, Lola itt marad veled! - mondta Jesy.
-  Vezetek. - mondtam.
Sietősen öltöztünk fel, gyorsan mázoltam magamra egy Rebel-t, majd lerohantunk. A garázsból előhalásztam a versenyautómat, majd a lányok beültek és öt perc múlva a helyen voltunk.
Liam és Harry a bejárat előtt álltak. Csikorgó fékkel parkoltam le.
-  Itt van Louis? - kérdeztem.
-  Nem, elmentek. - rántott vállat Harry.
-  Zayn? - kérdezte Jesy.
-  Itt vagyok. - tántorgott elő egy bokor mögül.
-  Jó, akkor mindenki szálljon ki, én körülnézek a környező utcákon. - mondtam.
-  Én maradok Niall miatt. - mondta Roxy, mire bólintottam.
Jesy kipattant, majd bő gázzal indultam el.
-  Nincsenek meg. - nézett rám Roxy.
-  Ott lesznek! - mutattam egy másik szórakozóhelyre, majd leparkoltam.
Berontottam a helyre, majd szinte totál szembe velem állt Louis, csakhogy nem egyedül. Egy lány volt a szájára tapadva, Louis keze pedig a csaj fenekén.
Ott síró görcsöt kaptam volna.
Louis egy pillanat alatt észre vette, hogy nézi valaki, körül nézett és megpillantott.
Némán néztem a csillogó  kék szemeibe és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Némán fordultam meg és az autóm felé battyogtam.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Roxy.
-   Semmi, semmi... - motyogtam. - Csak egy kicsit muszáj... - dadogtam. - Nem tudom Roxy, hagyj egy kicsit gondolkozni!
-   Rendben, nyugodtan! - bólintott és megsimította a vállam.
Az autómba huppantam és a versenypálya felé hajtottam.
Az egész éjjelemet ott töltöttem.

Másnap délben indultam haza lassan és nyugodtan. Csöndben léptem be a házba és rögtön a szobánk felé siettem.
-   Szia. - mondtam Louis-ra nézve.
-   Tudom mit akarsz mondani... - kezdett bele hadarva.
-   Nem Louis, most mindent láttam és döntöttem. - néztem a szemébe határozottan. - Nagyon szeretlek, de ez így nekem nem megy. Megint megbíztam benned és eljátszottad a bizalmam. A feleségedet és a kisfiadat leszarva csókolgattad azt a libát. Most úgy döntöttem, hogy ennek vége.
-   Vagyis el akarsz válni? - kérdezte könnyes szemmel.
-   Nem, tartsunk szünetet. - néztem a szemébe. - Elköltözöm innen Tommy-val, Richard-dal és a két kutyával.
-   Ezt most komolyan mondod? - kérdezte és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-   Sajnálom, de igen. - bólintottam.
-   Törpilla, én mindenkinél jobban szeretlek titeket! - pattant fel sírva és odalépett hozzám.
-   Tudom, de elegem van. Most rájössz, milyen amikor nem vagyunk veled. Megbecsülöd majd, amikor együtt lehetsz a családoddal. - mondtam, majd elővettem a szekrényből egy bőröndöt, majd pakolni kezdtem.
Estére sikerült átpakolnunk a lakásomba.
Tudtam, hogy nekem még rosszabb lesz, de muszáj volt határozottnak lennem...

Sziasztok! Nem tudom kik és hányan vagytok, de sajnos nem igazán kapok semmilyen visszajelzést, így nem tudom van-e kinek írnom. Pedig úgy érzem, hogy ennek a blognak nem lehet még vége, de ha nincs senki, azt hiszem írok egy befejezést és innen búcsúzom. 

3. évad 36. rész

Imádok arra kelni, hogy Tommy nevet, mert Louis bohóckodik neki... Arra már kevésbé, hogy üvölt és az apja mélyen alszik.
Sóhajtva másztam ki az ágyból, majd kicsoszogtam a szobából, át a gyönyörű kék szobácskába.
-    Jó reggelt Tommy! - mosolyogtam rá, mire szipogva rám nézett az ágyában fekve, majd elmosolyodott. - Látom, örülsz nekem. - mosolyogtam, majd az egyik széket az ágya mellé tettem és odaültem.
Ő vidáman nézett engem, majd mivel a hátán feküdt, elkezdett átfordulni a hasára, mire kuncogva néztem ahogy küzd, egészen amíg a hasára nem perdült.
-    Ügyes vagy. - mondtam büszke mosollyal.
Megint bűvészkedni kezdett, de most felülni próbált. A négykézlábra állás könnyen ment, de utána kezdődött a küzdés. Először próbálta magát valahogy a fenekére lökni, de így csak a sarkára ült, összeakadtak a lábai és hasra esett. Kuncogva figyeltem tovább a bűvészkedést.
A következő próbálkozásnál kinyújtotta a lábait, úgy állt négykézláb és gondolta, hogy majd ha meglöki magát, akkor fenékre esik, de túl nagy volt a lendület és ahogy fenékre esett, eldőlt volna, de lefejelte az ágyrácsot.
Már kezdett elkeseredni és tudtam, hogy ebből sírás lesz, mire felpattantam és karjaimba kaptam.
-   Tommy! - mondtam a nevét mosolyogva, miközben ringatni kezdtem és a kis fejét simogattam. - Kicsim, legalább olyan ügyes vagy, mint apád. - kuncogtam, miközben egy puszit nyomtam az arcocskájára.
Kissé elhúzódtam tőle, majd mosolyogva néztem rá. Már nem volt sírás közelében, cukin mosolygott, mire visszatettem a hasára fektetve.
-   Na kezdődjön a bemutató. - mosolyogtam, mire nevetett és körülnézett.
Újra négykézlábra állt, de most belekapaszkodott az ágyba, majd felguggolt és lehuppant a fenekére, majd mosolyogva nézett rám.
-   Nagyon ügyes vagy! - tapsoltam meg mosolyogva, majd gyorsan kikaptam az ágyból és vidáman a fejem fölé emeltem, mire hangosan kacagott.
-   Hát ki ez az ügyes nagyfiú? - gügyögtem nagy mosollyal, mire nevetgélt. - Na Picim, gyere. - álltam fel, majd a pelenkázó felé mentem. - Keresünk valami nagyon menő rucit Babóca és reggelizünk! - mosolyogtam rá, majd letettem a pelenkázóra. - Vigyázzatok, hogy ne essen le! - néztem mosolyogva a két kutyára, akik leültek a pelenkázó mellé.
Mosolyogva sétáltam a szekrényhez, majd kiválogattam a ruhát Tommy-nak.
-     Na itt vagyok Manó! - adtam oda neki a kombidresszt, mire nevetve rázni kezdte. - Kis rosszaság vagy. - nevettem, miközben kihámoztam a pizsamájából. - Kicseréljük ezt a büdi pelust! - mosolyogtam rá, mire csak nevetett.
Kibontottam a pelenkát és egy büdös ajándék fogadott.
-   Hű fiam, jó kis kakit toltál nekem. - fintorogtam, mire hangosan kacagott.
Az egész szobában büdös lett Tommy-nak hála, pedig próbáltam gyorsan eltüntetni a bűzforrást.
-   Fú, Tommy ez nagyon büdi! - csikiztem meg a csupasz pociját, mire kacagott. - Na ezt most kérem! - vettem el tőle a kombidresszt, mire elkezdett hisztizni. - Tommy! - csikiztem, de nem hatott.
-   Itt vagyok. - röppent be Richard, majd a pelenkázó szélére ült és elkezdte piszkálni Tommy-t, aki rögtön mosolygott.
-   Kösz, mindig megmentesz. - simogattam meg a papagájt.
-   Ez a feladatom. - mondta.
-   Kész is vagyunk te Kakikapitány! - mosolyogtam Tommy-ra, majd a kezembe vettem, Richard pedig a vállamra röppent.
A konyha felé indultam, először is a büdi pelenka miatt és reggelizni.
Mikor leértem a konyhába találkoztam Niall-lel.
-   Nézd már, Tommy neked küldi! - nyomtam a kezébe a büdös pelenkát.
-   Fúj Sarah! - nevetett, majd ledobta.
-   Na, fogd meg Kakikapitányt, amíg készítek neki reggelit. - mosolyogtam rá, mire Nialler boldogan vette el.
-   Tök furcsa, hogy Louis nem kelt fel a sírásra. - magyarázta mosolyogva. - Tegnap azt mondta, hogy mindig felkel.
-   Vagy kamuzott, vagy eljátssza, hogy alszik. - nevettem, miközben Tommy kajáját készítettem.
-   Nem olyan minta apa... - bólogatott nevetve, mintha valami titkot mondtam volna neki.
-   Ch, nem is várom, hogy az legyen. Szerintem tökéletes apuka. - mondtam mosolyogva. - De miért félsz ettől a gyerek ügytől? Jól elvagy Jenny-vel, Lux-szal, Theo-val, Benji-val, Lucy-val és Tommy-val is.
-   Tudom Sarah, de pontosan attól félek, hogy nem leszek elég jó apa. - magyarázta sóhajtva.
-   Niall, ez nem erről szól. - ingattam a fejem. - Tudom, hogy a hírnév miatt nagy a nyomás, de szerintem az egyetlen fontos dolog, hogy a feleséged és a gyereked szerint mintaapa legyél és hidd el, hogy az leszel. Niall, sokkal jobb barát voltál, mint Louis, mert sokkal meggondoltabb vagy és te vagy a jófiú! - mosolyogtam rá. - Jegyezd meg, hogy a feleségednek és a gyerekednek mindig te leszel a legnagyobb hős! - mondtam mosolyogva.
-   És egyáltalán nem féltetted Tommy-t, amikor Louis-ra hagytad? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Niall, te ismered Louis-t? - nevettem. - Még szép, hogy féltettem. Louis néha a fejét is a farzsebében felejti és kimosom. - mondtam, mire felnevetett. - De most komolyan. - nevettem. - Viszont akármennyire aggódtam a fiam miatt, máskor legalább annyira aggódom Louis miatt. Tegnap nem csak Tommy miatt aggódtam, vagy csak Louis miatt, hanem mindenki miatt. De ez normális, hidd el. Nem emlékszel arra, amikor Roxy-val hazajöttünk?
-   De, emlékszem. Louis és Harry olyanok voltak, mint két elvetemült őrült, akiknek elvonási tünetei vannak. - magyarázta nevetve.
-   A hetvenedik gyerek után is aggódni fogunk egymás miatt. Ez így jó. - magyaráztam mosolyogva.
-   Köszi Sarah, végre valaki mondott valami értelmeset is ez ügyben. - mondta, mire felnevettem.
-   Miért, a fiúk csak hablatyoltak, mi? - nevettem, majd a cumisüveggel a kezemben a nappali felé biccentettem, Nialler pedig követett.
-   Pontosan. - bólogatott. - Olyanokat magyaráztak, hogy nagyon menő apának lenni, majd Harry megemlítette, hogy egy darabig nincs szex, aztán Louis meg egyetértett vele. Zayn közölte, hogy nem olyan hosszú ideig. Aztán elkezdtek egyszerre beszélni. - magyarázta.
-   Megeteted? - nyújtottam felé mosolyogva a cumisüveget, mire meglepetten nézett rám. - A családtagja vagy és megköszönöm, ha megteszed.
-   Persze. - bólintott vidáman, majd profin elhelyezte a karjában Tommy-t, aki türelmetlenül vette szájába a cumisüveget.
-   Ne higgy nekik, pontosan tudod, hogy nem normálisak. - nevettem, miközben a nappaliban lévő szárítóhoz léptem és elkezdtem leszedni róla a tiszta ruhákat és összehajtogatni őket. - Hidd el, hogy nem hiányzik annyira, ugyanis túl boldog vagy a gyereked miatt, na meg az ember nem azért imádkozik, hanem inkább azért, hogy aludni tudjon. - nevettem.
-   Jól hangzik. - nevetett.
-   Az összes hülye gondot és rossz pillanatot elsöpri amikor a gyereked csak egy mosolyodtól kacag, vagy csak neked tart előadást. - magyaráztam mosolyogva. - Az én kérdésem viszont az lenne, hogy Louis miért hord egy hét alatt vagy száz más alsót és pólót? - kérdeztem morogva. - Neked nyolc alsód van itt. Mert normális vagy.
-   Nem mondta, hogy be szokott kakilni, mint a fia. - nevetett.
-   Nekem se. - nevettem. - Viszont jegyezd meg, hogy ha Becky hülyeségek miatt aggódik, állítsd le! - magyaráztam.
-   Jó reggelt. - jött le álmosan Jesy.
-   Van ott valami? - mutattam a hasára.
-   Pizza. - nevetett, mire elnevettem magam.
-   Csinálsz nekem egy kávét? - mosolyogtam rá aranyosan.
-   Csinálok, de csak mert ilyen jó háziasszony vagy. - nevetett, majd a konyha felé vánszorgott.
-   Helló! - jött le nagy mosollyal Roxy a kezében Lucy-val. - Mi van ma, leadjuk a gyerekeket? Jesy, told ide a segged! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Nem, csak mivel a lusta dög férjem alszik, kellett valaki, aki munkába áll helyette. - mondtam sóhajtva.
-   Én is szeretlek. - nevetett Louis a lépcső alján.
-   Na, meséld el kérlek Édesem, hogy miért használsz egész héten ennyi ruhát? - mutattam a kupacra.
-   Hogy nehogy megund! - vigyorgott.
-   A hajtogatást viszont már kifejezetten unom, úgyhogy folytathatod. - vigyorodtam el.
-   Ne csináld már Törpi, most keltem fel! - sóhajtott, majd mosolyogva odajött hozzám és egyik kezét vigyorogva a fenekemre csúsztatta és közel húzott magához.
-   Remélem tudod, hogy az egyetlen szerencséd, hogy jól nézel ki! - nevettem, miközben puszit nyomtam a szájára.
-   Nem hinném, hogy így gondolod. - vigyorgott a fejét ingatva. - Ott van a bizonyíték. - biccentett Tommy felé.
-   Jó gének kellettek, nehogy csúnya fiam legyen. - vigyorogtam rá.
-   Gonosz vagy. - nézett rám összehúzott szemekkel, de mosolygott.
Én nevetve álltam lábujjhegyre, majd megcsókoltam.
-   Tudod, imádtam amikor labda voltál. - mosolygott. - Mi lenne, ha megint az lennél? - harapott alsó ajkába vigyorogva.
-   Na jó, azért valahol álljunk le! - szóltam rá, mire csak röhögni kezdett, én pedig eltoltam magamtól. - Ott a fiad és éppen az egyik haverod eteti, szóval hagyjál engem békén! - mondtam mérgesen, de közben ott bujkált a mosolyom.
Louis közben egyre távolodott, majd amikor tökéletes távolságban volt, meglöktem a fenekét a lábammal, mire továbbra is csak nevetett.
-   Tudod, hogy szeretlek. - nevetett.
-   Tudom. - mosolyogtam rá. - De ez nem válasz mindenre!
-   Jól van, na! - nevetett, majd egy puszit dobott nekem.
-   Ha megette Tommy, szórakoztasd! - mondtam mosolyogva.
-   Nem úgy volt, hogy elmegyünk vásárolni? - kérdezte Jesy.
-   Mit veszünk? - kérdeztem.
-   Te például Tommy tápot akartál, de főzni is kéne lassan, meg Lucy-nak is kell kaja. - magyarázta Harry.
-   Oké, akkor cseréld ki a pelenkáját, adj rá valami nadrágot és pakold össze a kék vízilovas táskát. - néztem Louis-ra.
-   Rendben, megyek. - sóhajtott, majd kezébe vette a fiát és mosolyogva vitte fel.
A hatalmas bevásárlás hatalmas rendetlenséggé és őrületté alakult át. Mindenki össze-vissza mászkált, Lucy, Tommy és Benji is felpörögtek, de közben Lucy-nak és Tommy-nak is aludnia kellett volna, szóval mondhatni szörnyű volt.
-   Jó, figyelj, maradj kint a fiaddal, megveszem a cuccokat. - adtam Louis kezébe Tommy-t, aki éppen akkor nem üvöltött.
-   De miért nem rakjuk be a babakocsiba? - mutatott rá.
-   Azért Tommo, mert szegény gyerek hulla fáradt és már hisztis. - magyaráztam.
-   De belerakjuk és eltologatom. - mondta.
-   Üvölteni fog, mert nem alszik, túl sok itt neki az ember, viszont nagyon fáradt. - mondtam.
-   Oké, megértettem. - bólintott, majd biztatóan rám mosolygott, mire sóhajtva elmosolyodtam.
-   Megyek veled. - ugrott mellém Becky mosolyogva.
-   Oké. - mosolyogtam rá, majd megindultunk az élelmiszer bolt felé.
A boltban közben kitaláltuk, hogy mit is akarunk főzni, majd utána kezdtünk válogatni. Mikor végre mindennel kész voltunk, végre fizettünk és a hatalmas szatyrokkal indultunk a csapat felé.
Tommy elaludt Louis kezében, mire elmosolyodtam, majd Liam és Niall átvették a cuccokat, ugyanis Harry kezében Lucy szuszogott már régóta, Zayn Benji játékos szatyrát, míg Lola Benji kezét fogta.
Mikor végre elértünk a kocsikhoz, elkezdődött a bepakolás. Louis autójába tettünk egy szatyrot és a babakocsinkat, hozzánk ült Liam és Jesy. Harry-hez két szatyor ment és a babakocsijuk, utasnak pedig Niall és Becky, míg Lola-ékhoz ment 3 szatyor és Benji játékai.
Ahogy Louis óvatosan megpróbálta betenni Tommy-t az ülésébe, természetesen felkelt és rögtön bőgni kezdett.
-   Fiam! - sóhajtottam.
Louis óvatosan bekötötte, majd már gyorsan be is ült, én pedig mellé.
-   Bocsi. - nézett mosolyogva Louis Liam-re és Jesy-re.
Louis gyorsan indult, ugyanis Tommy szeret kocsikázni, olyankor mindig alszik.
-   Tommy, indulunk! - mondta neki mosolyogva Jesy, miközben elkezdte simogatni a fejecskéjét.
Liam rögtönzött dalt kezdett énekelni, aminek a témája csupán annyi volt, hogy elindultunk és megyünk, viszont Tommy-nak tetszett, majd Jesy is beszállt és végül mi ketten is.
Sajnos mire Kakikapitány végre elaludt, megérkeztünk és folytatódott az üvöltés.
-   Pakoljatok be, elviszem lefektetni. - sóhajtottam, mire Louis egy puszit nyomott az arcomra, én pedig kipattantam a kocsiból.
Rögtön kiszedtem az autóból, majd a házba siettem vele. Természetesen végig üvöltött, akkor is, amikor kicseréltem a pelenkáját, de legalább hamar elaludt. Sóhajtva léptem ki a szobájából, becsuktam az ajtót, majd megrohantak a kutyáim. Mosolyogva dögönyöztem meg őket és utána lefelé indultam. Lou a nappaliban volt, éppen huppant le a kanapéra, mire mosolyogva mellé ültem.
-   Alszik a Maki! - öleltem meg fáradt mosollyal.
Elmosolyodott, majd oldalról ő is átölelt.
-   Olyan rég voltunk kettesben. - mosolygott, majd még közelebb húzott magához.
-   Hármasban sokszor vagyunk. - mosolyogtam rá.
-   Igen és ez tök jó. - nyomott puszit a számra, amit viszonoztam, majd mielőtt elhúzódott volna, megcsókoltam.
-   Miért nem tudok haragudni rád? - néztem végig rajta szeretetteljes vigyorral, amit egy pimasz vigyorral díjazott.
-   Mert túl ennivaló vagyok! - nevette el magát.
-   Látod, ezen még te is nevetsz. - nevettem.
-   Aranyos vagyok, ez tagadhatatlan. - vigyorgott rám. - Meg azért elég szexi és ne tagadjuk, hogy apukának se vagyok rossz... - folytatta az egójának növelését. - Ja és az ágyban... - vigyorgott, miközben végignézett rajtam. - Nem is kell említenem, úgyis tudod. - kacsintott.
-   Igazi főnyeremény vagy, nem? - nevettem.
-   Pontosan. - bólintott, majd megcsókolt.
-   Szeretlek. - mondtam mosolyogva, miután elváltunk egymástól.
-   Én is Törpilla! - húzott még közelebb.
-   Itt imádat folyik? - nevetett Becky.
-   Pontosan. - nevettem el magam.
-   Elfáradtam ma. - gondolta végig Louis.
-   Igen? - húztam fel a szemöldököm. - A vásárlásban?
-   Igen. - bólintott vigyorogva. - Holnap, ígérem felkelek reggel és elintézem.
-   Mi lenne, ha ketten kelnénk fel? - mosolyogtam rá.
-   Oké. - nyomott puszit az arcomra.