63. rész

Sziasztok! A főszereplőink számára kezdődik a pörgős időszak, viszont természetesen nem maradhattok dráma nélkül ;). 
Belegondolni is rossz. Kezdődik a videóklippek készítése, a folyamatos táncpróbák, stúdiózás és sorolhatnám. Hogy mivel jár egy új album? Fotózások, táncpróba, videóklipp készítés, rengeteg dalszöveg tanulás, stúdió. Ezek mind beletartoznak. Na meg persze a dalok írása, de szerencsére ez engem nem igazán érint, hiszen semmi ilyesmihez nincs tehetségem, csak az énekléshez. Tehát, ja. Rengeteg meló!
Természetesen Cara hangjára keltem. Se a kutyáim se a papagáj nem volt a szobámba, még Louis sem. Feltornáztam magam, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan kész lettem, majd lementem. A csajok reggeliztek.
-    Éhes vagy Reb? - kérdezte Jesy.
-    Nem, a kávém elég! - mosolyogtam, majd elvettem a bögrémet.
-    Amúgy hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva Becky.
-    Jól. - rántottam vállat. - Mi a program? - kérdeztem kíváncsian.
-    Most táncpróba, utána rögtön fotózás, majd haza és mind tanuljátok a dalokat! - mondta szigorúan Cara.
-   Oké. - bólintottam, majd megittam a kávém végét is.
-    Akkor induljunk! - ugrott le a székről Roxy.
-    Hol van a nővérkém? - kérdeztem.
-    Zaynnel. - mondta Becky, majd oldalról átölelt.
-    Milyen tudni, hogy nagynéni leszel? - kérdezte nevetve Jesy.
-    Izgatott vagyok. - mosolyogtam.
A táncteremig az autóban inkább az albumról, meg ilyenekről volt szó. Mikor odaértünk, átöltöztünk, majd ahogy beléptünk az ölembe kaptam Jennyt.
-    Reb! - ölelte át a nyakam.
-    Nagyon hiányoztál nagylány! - pusziltam meg az arcát.
-    Te is! - szorított magához. - Meséljek neked valamit? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen! - bólogatott hevesen.
-    Zaynnek és Lolának kisbabája lesz! Nagynéni leszek! - mosolyogtam rá.
-    De jó! - ölelt szorosan magához.
-    Na, ha megvolt az szeretgetés, gyertek táncolni! - parancsolta Lana.
Beálltunk a helyünkre, majd 4 órán át, csak próbáltunk. Iszonyú fárasztó volt, a végére mind kidőltünk. Fáradtan vánszorogtunk be az öltözőbe, de miközben öltöztünk Jenny még energikusan táncikált és mesélt nekünk. Mi figyelmesen hallgattuk öltözés közben. Amint készen lettünk, indultunk.
-    Jenny, nem jössz velem? - kérdeztem.
-    Hova? - kérdezte.
-    Fotózásra, aztán haza. Nálunk aludhatnál! - mosolyogtam.
-    Oké, megkérdezem anyut! - mondta, majd kiszaladt.
-    Jó ötlet! - mosolygott Jesy.
-    Legalább gyakorolsz! - nevetett Roxy.
Közben kimentünk.
-    Mehetek! - mosolygott rám vidáman Jenny, majd az ölembe kaptam.
Az úton Jenny kérdezgette, hogy hova megyünk, mit csinálunk, ki lesz ott és hasonlókat. Mikor megérkeztünk, a fiúk még nem voltak ott. Mi kiszálltunk és az autónál vártuk Őket.
-    Reb! - húzogatta a kezem Jenny.
-    Igen? - mosolyogtam rá.
-    Ott vannak! - mutatott az autóra mosolyogva.
-    Oda akarsz menni? - kérdeztem.
-    Majd ide jönnek! - mondta, majd az ölembe kaptam.
-    Teljesen igazad van! - nevettem, majd megpusziltam az arcát.
-    Van nálad csoki? - kérdezte mosolyogva.ű
-    Van nálam csoki! - mondtam, majd a mutató és a középső ujjamat behajlítva összecsíptem az orrát.
A táskámból elővettem a csokit, majd odaadtam neki.
-    Sziasztok! - mosolyogtak a srácok.
-    Helló! - mondta Jenifer, majd letettem.
-    Csak úgy leléptél! - mondtam karba tett kézzel Louisnak.
-    Mivel gonosz voltál velem! - mosolygott, majd megcsókolt.
-    Menjünk! - mondta Jenny, majd előre futott.
Én utána rohantam, majd felkaptam. Ő felkacagott, majd a nyakamba ültettem.
-    Ugye nem vagy tiszta csoki? - kérdeztem tőle nevetve.
-    Mit gondolsz, Én hercegnő vagyok! - mondta kuncogva.
Megvártam, míg a többiek is beérnek minket, majd elindultunk be. Mindenki engem bámult, mert egy kislány van a nyakamban. Mekkora nagy szám!
Iris mosolyogva pillantott ránk.
-    Ki a kicsi? - mutatott a nyakamba ülő kislányra.
-    A tánctanárunk kislánya. - magyarázta neki Roxy.
-    Értem. Az öltözőben vannak a ruhák! - mosolygott.
Letettem Jenifert, majd bementünk. Felöltöztünk, majd megigazították a sminkünket. Mikor kiléptünk, egy hatalmas körben álltak az emberek és szólt a zene, mint mindig. Odasiettünk és Jenny állt a kör középen, vagyis táncolt. Mindenki Őt bámulta, míg a magabiztos kislány, elkápráztatta a modelleket, olyan dologgal, amit a kisujjából kiráz. Igen, Jenifer nagyon tehetséges. Mikor végzett rám mosolygott.
-    Milyen volt? - kérdeztem tőlem.
-    Mint mindig, tökéletes! - mosolyogtam, majd megöleltem.
-    Hatalmas a kislány! - mondta valami nő, aki alakja alapján modell lehetett.
-    Tudom, király vagyok! - vágta pózba magát Jenny. - Oszoljanak! - legyintett, mire az emberek elindultak.
A szemem sarkából, egy valakit nem láttam sehol: Louist. Körülnéztem, de sehol.
-    Merre van Louis? - kérdeztem a fiúktól.
-    Kint. - vágta rá Niall.
-    Mindjárt jövök. - mondtam, mire bólintottak.
Fura... elindultam ki, majd az ablakhoz érve azt hiszem, megfagytam és egyszerre összetörtem. Az egyik felem kirontott volna és üvöltözött volna, a másik sírva elrohan. Egyiknek sem engedtem néztem mi sül ki az egészből. Undorítóan mosolyogtam egymásra. De amikor Eleanor elmosolyodott, majd elnevette magát, már megteltek a szemeim könnyel. Annyira el voltak foglalva egymással, hogy szinte semmi mást nem is vettek figyelembe. Majd Louis közelebb lépett a barna sátánhoz, megölelte és az épületre mutatva odapillantott. Összefutott a tekintetünk. Az enyémből csalódottság, szomorúság és utálat tükrözött, míg Louiséból, ijedtség, meglepettség, szomorúság és sajnálat. Mikor nem tűrtem, a fejemet rázva fordítottam hátat, majd nyugodtan sétáltam az öltöző felé. Hallottam, ahogy mögöttem nyitódik az ajtó, majd becsukódik, de ekkor már az öltöző előtt álltam és beléptem az ajtón. Nem néztem a sminkesekre, se a stylisztokra, csak visszaöltöztem, a ruháimat otthagytam, felkaptam a táskám és Jennyt az ölembe kapva, senki se pillantva haladtam a kijárat felé. Tudtam, hogy Louis és Eleanor is ott álltak már a kamera mögött.
-    Minden rendben Rebel? - kérdezte Iris.
-    Persze, csak ezt a fotózást most kihagyom. - mondtam a földet bámulva, Jennyt magamhoz szorítva.
Jenifer szorosan ölelt magához és a fejét a vállamra hajtotta, ami jelen pillanatban nagyon jól esett.
-    Reb! - szaladt mellém Louis, majd megfogta a karom.
Én felé fordultam és egy dühös, lenéző pillantást intéztem hozzá.
-    Kérlek... - mondta, de Én félbeszakítottam.
-    Hagyj békén! - vágtam rá és indultam volna, de megint elkapta a kezem. - Ne érj hozzám! - mondtam dühösen, mire csalódottan elengedett.
Én céltudatosan megindultam a kijárat felé, majd beültem Cara mellé.
-    Minden oké? - kérdezte.
-    Nem. - ráztam meg a fejem, majd potyogni kezdtek a könnyeim. - Láttad, ugye? - kérdeztem.
-    Igen édesem, semmi baj! - mondta és megölelt.
-    Haza viszel? - kérdeztem.
-    Persze. - mondta, majd elindultunk.
Az úton Jenny ölelt és simogatta a hátam, míg Én szipogtam. A ház előtt elköszöntünk Caratól, majd bementünk, egyenesen fel a szobámba. Letettem Jennyt, majd megsimogattam a kutyákat.
-    Reb, ugye tudod, hogy szeret téged? - kérdezte Jenny.
Én bólintottam.
-    Csak Louis akárhogy nézzük nem kicsit sötét. - mosolyogtatott meg.
-    Gyere. - hívtam magammal a fürdőbe.
Sminkelmosás közben végig beszélgettünk. Átöltöztem, majd Jennyvel bebújtunk az ágyamba.
-    Mit nézzünk? - kérdeztem.
Elgondolkozott, majd rávágta a választ.
-    Madagaszkár pingvinjeit! - mosolygott.
-    Azt Én is szeretem, vicces! - mosolyogtam rá. - Tessék kapcsold be a tv-t Én addig hozok valami nasit! - mosolyogtam rá, mire bólintott.
Én leszaladtam, a kutyáimmal együtt, majd felvittem chipset, csokikat, üdítőt és kekszet is. A két kutya és Richard rögtön mellém telepedett.
-    Na gyere! - döntöttem a hátam az ágyam puha támlájának, majd törökülésben ülve az ölembe húztam Jennyt.
-    Tessék! - adott egy kekszet Richardnak.
-    Köszi! - mondta a papagáj, majd a támla tetejére repült és ott eszegette a kekszet.
-    Na, tessék! - adott chipset a kutyáknak Jenny.
-    Barney óvatosan! - szóltam rá, majd figyelve Jenny kezét, vigyázva vette a szájába a chipset.
Így töltöttük az időnket órákig. Közben nevetgéltünk a mesén, amit még Én magam is szeretek. Majd arra lettem figyelmes, hogy Barney és Málna egyszerre kezdenek el ugatni.
-   Itt vannak a többiek. - mosolyogtam.
-   Lemegyünk? - kérdezte Jenifer.
-   Menjünk. - rántottam vállat, majd kimászott az ölemből és Én is felálltam.
A két kutya még mindig ugattak folyamatosan.
-   Barney, Málna csönd! - kiabált a lépcsőn Richard.
Én megálltam a lépcső közepén, mire a kutyáim is megtorpantak.
-   Nem sípol! - szóltam rájuk, mire csöndben lerohantak üdvözölni a többieket.
-   Mit csináltatok idáig? - kérdezte Lola, akit ma először láttam.
-   Mesét néztünk. - mosolygott rá Jenny.
-   Sziasztok görcsök! - simogatta nevetve a kutyákat Roxy.
-   Tudod mennyi az idő? - kérdezte Becky.
-   Nem, mennyi? - kérdeztem.
-   Éjjel 11 óra. - szembesített az idővel Jesy.
-   Nyomás fürdeni! - mutattam a lépcsőre.
-   Itt van a pizsamám? - kérdezte Jenny.
-   Persze, ahol szokott. - mosolyogtam rá.
Felszaladt. Barney követte.
-   Barney, vigyázz rá! - parancsoltam a kutyámra mosolyogva, aki megállt, rám nézett, majd tovább szaladt.
Feltűnt, hogy Louis nincs itthon, ahogy Harry és Liam se.
-   Hol vannak? - kérdeztem csípőre tett kézzel a többieket.
-   Louis elment leinni magát. Hazza és Payno, pedig vigyáznak rá és próbálják hazavonszolni. - mesélt Niall.
-   Rohadék. - szűrtem ki a fogaim között.
-   Ilyet se hallottam még Sarah szájából, főleg nem Louisra. - kuncogott Zayn.
-   Ó, ha még ébren leszel, mást is fogsz. - néztem dühösen.
-   Húgi, ne maradj ébren addig! - fogta meg a vállam Lola.
-   Te azonnal húzz aludni! - mutattam a lépcső felé. - És ne anyáskodj, ismersz! - mondtam.
Kuncogva megölelt, majd felment.
-   Ébren maradjak veled? - kérdezte Jesy.
-   Nem kell, kérlek fektesd le az állatokat és Jennyt.
-   Oké. - mosolygott, majd megsimogattam Málnát, akit Jesy magával hívott.
-   Én látni akarlak kiborulni! - ült a vállamra Richard.
-   Fiam, indulj! - mondtam, mire engedelmesen átszállt Málna hátára.
-   Én megvárom Harryt. - mondta Roxy, mire bólintottam.
-   Megyek vigyázom Lolára. - mondta Zayn. - De lejövök még. - dobott felém biztató mosolyt.
-   Ha nővéremet meglátom lent, felkergetem! - mondtam, mire mosolyogva felment.
Hatalmas idegőrlő csönd uralta a nappalit.
-   Minden kicsi alszik és most beszéltem Liammel, hogy elvileg nemsokára ideérnek, csak Louis hisztizik, meg megálltak, hogy hányjon. - mondta Jesy, mikor lejött pár perccel később.
-   Mindjárt jövök. - mondtam, majd a táskámból kivettem a cigim és kimentem az udvarra.
Miközben elszívtam többször is sírtam. Hallottam, ahogy Hazza beriasztja az autóját. Elnyomtam a cigit, majd besiettem. Még kint voltak.
-   Nyugi! - ölelt meg Jesy.
-   Utálom! - mondtam és a vállába fúrtam az arcom, miközben újra kicsordultak a könnyeim.
Ekkor nyílt az ajtó. Louist Liam és Harry vonszolták be, de mikor meglátott, egy fokkal józanabb lett, mert meg tudott állni a saját lábán.
-   Felmegyünk. - mondta Jesy, mire bólintottam.
Harry és Roxy is eltűntek. Louis mosolyogva lépett közelebb.
-   Angyalom! - mondta vigyorogva, majd átölelte a derekam, de kezét gyorsan lejjebb vezette és belemarkolt a fenekembe.
-   Te rohadék! - mondtam idegesen, de halkan és ellöktem magamtól.
-   Ne légy ilyen babám! - mosolygott, majd közelebb akart jönni, de lendült a kezem és a tenyerem hatalmasat csattant az arcán.
Odakapta a kezét, majd rám nézett, de látszott a tekintetén, hogy tiszta az elméje.
-   Sajnálom... - kezdte, de közbe vágtam.
-   Nem érdekel semmilyen magyarázat felfogtad?! - kérdeztem idegesen. - Undorító vagy! Egy szemétláda! - soroltam.
-   Tudom Sarah, de hülye voltam! Undorító vagyok, mert így bánok veled! Te vagy az életem értelme! Szeretlek! - mondta, mire sírva fakadtam.
-   Tudod Louis, Én is! - mondtam, majd letöröltem a könnyeim. - Viszont ez most nem old meg semmit! Igen, hülye voltál, de hogyan bízzak meg benned? - kérdeztem zokogva. - Egyáltalán nem megoldás, ha leiszod magad a sárga földig! - mondtam és nem győztem a könnyeim törölgetni.
-   Törpillám, soha többet nem csinálok semmi ilyet, vagy ehhez hasonlót! Esküszöm! - mondta és láttam, hogy a szeme csillog, mert megtelt könnyekkel.
-   Kérlek soha többet ne kelljen ennyire aggódnom miattad! Ne merj többet ilyet csinálni! - mondtam.
-   Ígérem. - bólintott.
-   Megyek aludni. - mondtam.
-   Haza megyek. - mondta és intett.
Én bólintottam, majd egymásnak hátat fordítottunk és elindultunk. Csöndesen bebújtam Jenifer mellé, majd elaludtam.


Ha tetszett a rész, komizz!Nagyon régen írtatok nekem :(