- Ez komoly?! - kérdeztem felháborodottan. - Ha nem Louist, akkor engem zaklattok? - kérdeztem, mert Barney éppen a fülemet rágcsálta.
- Én küldtem rád. - kuncogott Louis.
- Igen? - kérdeztem.
- Igen. - nevetett.
Én mosolyogva ugrottam fel, majd elkezdtem Louist ütögetni párnával. Ő nevetve védekezett kézzel-lábbal, de végül megkegyelmeztem neki.
- Meg adom magam! - nevetett.
- Rendben, elmehetsz! - engedtem el.
Felállta, majd azért még megdobtam egy párnával.
- Hé! Ez csalás! - mondta.
- Nem tettem semmit! - nevettem, majd leugrottam az ágyról.
Louis kiszaladt a szobából, majd becsukta az ajtót. Én utána szaladtam, de mikor kiléptem nem láttam sehol.
- Vá! - ugrott elő mellőlem, mire kisebb szívrohamot kaptam.
- Nem vagy normális! - nevettem.
- De cuki vagy, hogy így megijedsz! - nevetett és megölelt.
- Lou, van mára terv? - kérdeztem.
- Nekem nincs. - mosolygott.
- Oké. - rántottam vállat.
- Miért, lenne terved? - kérdezte.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de ha lenne kedved hozzá...- kezdtem a tervem, de csak óvatosan.
- Jaj, mond már! Nem eszlek meg! - nevetett és arcomat összenyomva mosolygott rám.
Én úgy nézhettem ki, mint egy csücsörítő hal.
- Nincs kedved elmenni Doncasterbe? - kérdeztem, de nem tudom mennyit értett belőle.
- Nem tudom mit mondtál, de nagyon cuki vagy! - mondta és megpuszilt, majd elengedett.
- Nincs kedved elmenni Doncasterbe? - kérdeztem.
- De, nagyon szívesen! - ölelt magához.
- Csak mert miattam elrohantunk és gondolom nem igazán örült neki a családod. - mondtam.
- Ne butáskodj! - nevetett és ölelgetett.
- Louis, összenyomsz! - nyöszörögtem a karjai között.
- Jó, csak annyira jó tudni, hogy az enyém vagy! - mosolygott és enyhített a szorításán.
- Oké, de ha összeroppantasz, már csak puding leszek! - nevettem.
- Most is puding vagy! - nevetett. - Lusta, folyós puding! - mondta nevetve.
- Nem is! - nevettem. - Vagyis de, de ha összenyomsz még pudingabb leszek! - nevettem.
- Van ilyen szó? - húzta össze szemét.
- Most már van! - rántottam vállat. - Te mostantól Louis William Pudingabb Tomlinson vagy! - nevettem.
- "Mi a neved?" - játszotta nőies hangon. - Mostantól Louis William Pudingabb Tomlinson! - nevetett.
- Tökéletes, így kell bemutatkoznod! - nevettem.
- Na, akkor pakolj és indulunk! - mondta és megpuszilta a fejem tetejét.
- Rendben, de nem gond, ha egy napra majd meglepem Lolát? - kérdeztem.
- Dehogy! - mosolygott. - Nyugodtan! - mondta.
- Akkor sietek. - mondtam, majd elengedett és Én felszaladtam.
Elővettem az egyik kisebb táskám, majd beledobáltam a ruháim. Beszaladtam a fürdőbe, majd elkészültem. A kutyáimat lehívtam magammal a papagáj, mint mindig előadta a "nem vagyok pingvin, tudok repülni, csak energiatakarékos vagyok!" című meséjét a vállamon. Louis nevetve állt a konyhában, miközben hallgatta, ahogy Én éppen egy papagájjal veszekszem! De könyörgöm Richard néha annyira okoskodik, hogy muszáj leállítani! Végül mire elindultunk Richard és Én megbeszéltük a dolgokat. A két kutya a hátsó ülésen utaztak, ami azt jelenti, hogy vagy aludtak, vagy birkóztak. Náluk olyan fogalom nincs, hogy nyugodtan néznek ki az ablakon. Richard próbálta fegyelmezni őket, de mint halottnak a csók. Felhúztam a lábaim törökülésbe, majd lassan valahogy elbóbiskoltam.
Egy ágyon ébredtem. Óvatosan nyitogattam a szemeim, majd körülnéztem. Felültem és elmosolyodtam. Louis gyerekkori szobájában voltam. Kimásztam az ágyból, majd megnéztem magam a tükörben. Megráztam a hajam, majd hátra dobtam és a táskámba turkáltam. Végül átöltöztem, mert alvás közben jól összegyűrődött a ruhám. Mikor elkészültem, halkan settenkedtem ki Louis szobájából, majd nesztelenül mentem le. Mindenki háttal ült nekem a kanapén és beszélgettek. Én leguggoltam, majd halkan Daisy és Phoebe mögé osontam. Fölugrottam és csikizni kezdtem őket. Ők felsikítottak, majd abbahagytam a tevékenységemet.
- Sarah! - ugrottak fel a kanapén, majd megöleltek.
- Hiányoltalak titeket tündérkék! - mondtam és megpuszilgattam őket.
- Minden rendben már otthon? - kérdezte Jay, miközben megölelt.
- Igen, elintéztem. - mondtam.
- Szerintem ne is hozzuk szóba! - ölelt meg hátulról Louis.
- Szerintem se Pudingabb! - nevettem.
- Ja, igen! Anya, Daisy és Phoebe, Ernest és Doris, mostantól a nevem: Mostantól Louis William Pudingabb Tomlinson! - nevetett Louis.
- Gyönyörű neved van fiam, honnan kaptad? - nevetett Jay.
- Rólam, vagyis Én adtam neki! - nevettem.
- Hogyan sikerült? - nevetett Phoebe.
- Úgy, hogy olyan szorosan ölelt, hogy majdnem összeroppantott és mondtam, hogy puding leszek! - mondtam nevetve.
- És akkor mondtam, hogy Sarah így is puding és mondta, hogy akkor pudingabb lesz. - nevetett Louis.
- De nincs ilyen szó! - nevetett Daisy.
- Nincs, de Én megalkottam és már név is van! - nevettem.
- Hát drágáim, megérdemlitek egymást! - nevetett Jay.
- Ugyanolyan hülyék vagyunk! - nevettem, miközben Louis a vállaimra könyökölt.
- Milyen kicsi vagy! - mosolygott Phoebe.
- Tudom. - mondtam mosolyogva.
- Ezért vagy Törpilla! - puszilt bele a hajamba Louis.
- De jó név! - mosolygott Daisy.
- Gyerekek, elmegyek vásárolni, kiket hagyhatok rátok? - kérdezte Jay.
- Ú, az ikereket! - húztam magamhoz a két kislányt.
- Rendben, akkor majd megfürdetitek a két babát? - kérdezte mosolyogva Jay.
- Igen! Én imádom a babákat! - mosolyogtam.
- Na, ki a kedvenced a tesóim közül? - kérdezte Louis mosolyogva.
- Hát... nem tudom! Mindenkit szeretek! - mosolyogtam és táncikálni kezdtem, így a rajtam könyökölő Louis és a két engem ölelő lány is ringatózott velem.
- Ezt fejezd be, ring a fejem! - morgott Louis.
- Igen?! Zavar?! - nevettem, majd jobban kezdtem ringatózni és gyorsabban.
- Louis, aktivizáld magam fiam, ne csak a kis hölgy játsszon a lányokkal! - mondta Jay mosolyogva.- Ó, Én hiperaktív vagyok, majd felébresztem! - mosolyogtam.
- Akkor jó szórakozást, sziasztok! - intett Jay, majd elindult a két babával.
Louis leszállt rólam.
- Egy pillanat! Hiányolom a gyerekeim! - mondtam, majd hallottam a hatalmas zajt.
- Le fogtok esni a lépcsőn! - kiabálta Richard.
Barney leugrott a lépcső 4. fokáról, majd rám ugrott. Málna is leugrott, majd megtámadtak.
- Jól van, nem haltam meg! - pusziltam meg őket.
 |
| Szépségeim! Imádom a két csajszit! |
- Mi a terv? - kérdeztem mosolyogva.
- Játszunk valamit! - mosolygott Phoebe.
Rengeteget játszottunk, miközben képeket is készítettünk. Nagyon jól szórakoztunk. Nagyon szeretem az ikreket. Facebookra is posztoltam egy képet róluk:
Mikor Jay hazaért a kit kicsivel, Ő elkezdett főzni Daisy és Phoebe segítségével mi, pedig Louisval felmentünk megfürdetni a babákat. A szobájukban megbeszéltük a stratégiát.
- Én vállalom Dorist! - mosolyogtam.
- Oké, megbeszéltük. - mondta mosolyogva.
Elővettük a pizsamájukat, majd először Én mentem fürdetni. Doris nagyon cukin pancsolt, de közben könnyen megfürdettem. Mikor készen lettem, a törölközőjébe tekerve kivittem.
- Milyen profi vagy! - mosolygott Louis.
- Hát, tudod Pudingabb, ilyen vagyok Én! - nevettem és megpusziltam Dorist.
Letettem a pelenkázóra, majd megtöröltem és bepelenkáztam, közben Louis bement Ernesttel a fürdőbe. Én feladtam Dorisra a cuki rózsaszín pizsamáját, majd letettem a földre. Megfogta a kezem, majd rám mosolygott.- Megnézzük hogy boldogulnak a tesóid? - kérdeztem mosolyogva.
Ő hatalmas mosolyt eresztett, majd mentünk a fürdő felé. Mikor beléptünk, nevetve figyeltem, ahogy Louis próbálja az öccsét belecsavarni a törölközőbe.
- Segítek! - mosolyogtam, majd belecsavartam a kisfiút és visszaadtam Louisnak.
- Köszi! - nevetett.
Mikor elkészült az öccsével is, leültünk a földre és letettük a két babát. Játszottunk velük, miközben készítettem egy képet. Doris felült a kismotorjára, majd a lábával hajtotta körbe-körbe a szobában.
- Elkaplak! - mondtam és utána szaladtam.
- Nem! - kiabálta nevetve Doris, majd gyorsított.
Mikor utolértem, megcsikiztem, majd megpuszilgattam. Ő hatalmasakat kacagott.
- Hercegnő vagy? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a földön feküdt mosolyogva.
- Hercegnő vagyok! - mondta édesen.
- Igen! - mosolyogtam és megpusziltam. - Egy nagyon csikis hercegnő! - nevettem, majd megint csikizni kezdtem.
Louis is csikizte Ernestet, így nagy sikítás hallatszott a szobában. Ekkor bejött Jay és nevetni kezdett.
- Gyerekek, nagyon aranyosak vagytok, de hozzátok a babákat, vacsorázni és ti is egyetek. - mosolygott.
- Gyere hercegnő! - kaptam a kezembe Dorist, aki nevetett.
- Sarah! - mondta és megpuszilta az arcom.
- Louis, nem tudtam, hogy sikerült! - mosolygott Jay.
- Ernest, Ő kicsoda? - mutatott rám Louis, mire Ernest rám nézett és mosolygott. - Ki Ő? Ki a szerelmem? - kérdezgette Lou.
- Sarah! - mosolygott Ernest.
- Te tanítottad nekik? - kérdeztem nagy szemekkel nézve Louist.
- Igen. - mosolygott rám.
- De édes vagy! - öleltem magamhoz szorosan Louist.
Lementünk, majd vacsora után felvittük elaltatni a babákat. Szerencsére álmosak voltak, így betettük őket az ágyba és énekeltünk nekik, amire gyorsan elaludtak. Elmentünk zuhanyozni egymás után, majd elmentünk aludni. Elcsöndesedett az egyébként zajos ház. Fura, hogy Lottie és Fizzy nem voltak otthon. Barney fölcsúszott mellém, majd közénk bújva elaludt, ahogy mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése