Reggel sajnos egyedül ébredtem, még az állataim se voltak a szobában. Pizsamában szaladtam le. Mikor leértem, csak Louis, Jesy és Liam voltak itthon.
- Hova tűntek a többiek? - kérdeztem.
- Elmentek felvenni a dalokat. - mondta Liam.
- Értem. - mosolyodtam el. - Még mindig haragszol? - léptem Louis elé, aki a kanapén ült.
- Igen. - mondta.
Én elmosolyodtam, majd megfogtam mindkét kezét.
- Rebelre is haragszol? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - mondta határozottan.
- Akkor hisztizz! - pusziltam meg az orrát, majd megindultam föl, de megérkezett a két kutyám. - Gyertek! - mondtam a kutyáknak, majd kiengedtem őket a kertbe.
Felmentem, majd Rebellé varázsoltam magam. Felöltöztem és lementem. Az öltözékemet nem variáltam túl. Lent mind a hárman a kanapén ültek. Én leültem Lou mellé, aki csak rám pillantott, majd bámulta tovább a tv-t. Én elmosolyodtam, majd megpusziltam az arcát. Ő, csak rám nézett, de nem csinált semmit.
Ideje kicsit megleckéztetni! - gondoltam.
- Majd jövök. - mondtam, majd felálltam.
- Hova mész? - kérdezte Liam.
- Nem fontos. - legyintettem, majd felkaptam a torna cipőm és elindultam a garázs felé.
Beültem a kocsimba, majd elindultam Charlie telepe felé. Tudtam, hogy Louis utánam fog jönni, mert félt engem. Mikor behajtottam, Jack felkapta a fejét, majd megindult felém.
- Mi van szépség? - kérdezte legcsábosabb mosolyával.
- Versenyezni jöttem, ne örülj majom! - mondtam határozottan.
- Benne vagyok csillagom. - kacsintott, majd beült a kocsijába.
Egymás után háromszor győztem le. Utána kiszálltunk és karba tett kézzel dőltem a kocsimnak.
- Mi van a pasiddal? - kérdezte és Ő is nekitámaszkodott a kocsimnak.
- Mi lenne? - kérdeztem.
- Baj van vele, mi? Csak akkor jössz ide. - kacsintott.
- Kicsit durcás, ennyi. - mondtam.
- Nem foglalkozik veled? - kérdezte. - Nem gond, itt vagyok! - mondta, majd hirtelen lecsapott ajkaimra és megcsókolt.
Közben az autómnak nyomott. Hallottam, hogy leparkol mellénk valaki. Én próbáltam eltolni magamtól Charliet, de egyre erősebben nyomott az autómnak. Hirtelen elegem lett és ellöktem. Ő a földre esett. Louis szállt ki a kocsijából.
- Menjünk. - fogta meg a kezem és összefűzte az ujjaink.
- Rendben. - mondtam, majd beültem az autómba.
Olyan ideges voltam, hogy megszorítottam a kormányt és elfehéredtek az ujjaim. Kifújtam a levegőt, majd kiszáguldottam a telepről. Louis a nyomomban volt és pár pillanat alatt felvette a sebességemet, így mellém került.
- Gyere mögöttem. - mondta, mire bólintottam és lassítottam.
Louis mögött haladtam végig, a sebességkorlátozást betartva. Louis megállt a ház előtt Én, pedig behajtottam a garázsba.
- Ne keverd magad bajba! - mondta és a kocsimnak dőltem.
- Rendben. - bólintottam.
- És ne hagyd magad! - mondta és hüvelykujjával végigsimított ajkaimon, mintha így le törölni Charlie szájának nyomát.
- Nem hagytam. - mondtam, mire elmosolyodott és bólintott.
- Megsúgom, hogy nagyon szexi vagy, mikor idegesen száguldozol. - mondta vigyorogva.
Én is elmosolyodtam.
- Nagyon haragszol rám? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott.
- Tényleg? - kérdeztem gonosz mosollyal.
- Igen. - mondta határozottan.
- Tudod Tommo, lehet meg tudlak győzni, hogy felejtsük el. - mosolyogtam gonoszan.
- Hogyan? - kérdezte karba tett kézzel.
- Menj fel a szobámba. - mondtam.
Ő mit sem sejtve elindult fel. Én is bementem a házba, majd ittam egy pohár vizet és utána mentem. Louis az ágyamon ült, mire huncut mosolyt eresztettem felé és becsuktam az ajtót.
- Miért érzem úgy, hogy megbánom, hogy haragudtam rád?! - kérdezte mosolyogva.
- Jól érzed! - mosolyogtam, majd az ölébe ültem. - Bizony Lou, csúnya dolog hisztizni! - súgtam a fülébe gonosz mosollyal, mire libabőrős lett. - Ejnye, csak nem megbántad?! - kuncogtam a fülébe. - Tudod, nagyon gonosz vagyok! Nagyon! - hangsúlyoztam, de még mindig csak suttogtam.
- Elég! - mondta és megfogott a derekamnál, maga alá akart gyűrni, de megfogtam a kezeit.
- A-a! Most kínozlak! - nevettem gonoszan. - Tehát hol is tartottam? - mosolyogtam. - Ja igen! Nem kellett volna, tekintve, hogy ismerem az összes gyenge pontod! - suttogtam.
Louisnak már csukva volt a szeme és tiszta libabőr volt mindenhol.
- Elég! - mondta, majd hirtelen sikeresen fordított a helyzetünkön.
- Csak nem sikerült legyőznöm téged?! - nevettem.
- De igen! - mondta, majd türelmetlenül csókolt meg.
- És haragszol még? - nevettem, miközben levette rólam a pólót.
- Nem! - mondta, majd a nadrágomtól is megszabadított...
Louis mellettem aludt. Én felültem, majd megindultam a szekrényem felé. Felvettem egy kényelmes öltözetet, vagyis a melegítőm és Louis pólója. Elindultam le. Halkan léptem ki a szobámból, majd becsuktam az ajtót. Jesy jött velem szembe.
- Hallom, Louis már nem haragszik rád! - nevetett.
- Így is mondhatjuk! - nevettem. - Mizu? - kérdeztem.
- A nővéred a konyhában van. - mondta, mire hatalmasra tágultak a szemeim, majd elkezdtem rohanni le.
Ott ült a kanapén és csak Zayn ült mellette. Fogták egymás kezét és nézték a tv-t.
- Lola! - mosolyogtam.
- Reb! - mondta, majd megöleltük egymást.
Most elmondta, vagy nem?!
Mikor visszaült engem nézett. Nem kérdezhettem meg Zayn előtt, hogy elmondta-e. Nézett engem Én, pedig elkezdtem elmutogatni. Elkezdtem simogatni a hasam, majd láttam rajta, hogy nem érti. Én elgondolkoztam, majd úgy tettem, mint aki összefűzi karjait, de eljátszottam, hogy egy babát ringatok. Lola hangosan felnevetett ezen a kis játékomon és megrázta a fejét.
- Srácok! Mindenki! - kiabált.
- Felkeltem Louist. - mondtam.
- Kifáradt? - kérdezte nevetve a perverz Harry.
- Úgy érdekelne, hogy mikor tudsz csöndben maradni?! - néztem rá szúrósan, majd felszaladtam.
Louisnak elkezdtem simogatni a hátát, mire felemelte a fejét.
- Gyere le Lola elmond egy titkot! - mondtam.
- Te tudod? - kérdezte.
- Igen. - mondtam.
- Akkor mond el te! - mondta.
- Ez annál fontosabb! Gyere! - mondtam, majd lementem.
Tudtam, hogy a kíváncsi természete nem hagyja tovább aludni. Én leültem Lola mellé, már mindenki ott ült, mikor Louis is leérkezett melegítőben.
- Srácok, nagy bejelenteni való van! - mosolygott Lola.
- Nyögd már ki! - mondta türelmetlenül Niall.
- Terhes vagyok! - mondta, mire mindenki arcára kiült a meglepettség.
Én csak mosolyogtam.
- Te tudtad? - mutatott rám Zayn.
- Igen! - bólintottam büszkén.
- Ki az apa? - kérdezte Harry, mire amolyan "te most tényleg kérdezel ekkora hülyeséget?". - Mármint, Zayn nem is tudta! - mondta.
- Tudod mit, Én vagyok! - csaptam a térdemre a szememet forgatva. - Én tudtam róla! - mondtam unottan.
- Beltenyészet! - nevetett Niall.
- Kuss! - dobta fejbe Lola.
- Zayn föld! - lóbálta a szeme előtt a kezét Louis.
Zayn elmosolyodott, majd örömében sírva fakadt és megcsókolta Lolát.
- Várjunk, ha Zayn így reagál, hogyan reagált Sarah? - nevetett Liam.
- Vázolom! - nevetett Lola. - Hirtelen kistányér nagyságú szemek, a szája elé kapta a kezét és jött a legértelmesebb kérdés: "Mi?!" - idézte. - Aztán leesett neki és közölte, hogy nagynéni lesz! - nevetett Lola.
- Büszke vagyok! - mosolyogtam.
- De sajnos haza kell költöznöm. - mondta Lola.
- Megértem, de meg foglak látogatni! - mondta Zayn.
- Reméltem is! - nevetett Lola.
Ekkor következett egy csoportölelés, amit az szakított meg, hogy valamelyik kutyám elkezdte húzni a nadrágom szárát. Én kiváltam a körből.
- Melyik volt?! - néztem mérgesen, mire Barney leült. - Tudom, hogy te voltál! Menj a szobámba! - mutattam a lépcsőre.
Málna is ment vele.
- Ki lesz a keresztapa? - kérdezte Harry.
- Ne kezdeményezzünk vitát! - mondtam.
- Majd megbeszélitek! - mondta Lola.
- És a keresztanya? - kérdezte Becky.
- Lúzerek! Én így is a rokona leszek! - nyújtottam a lányokra a nyelvem.
- Srácok, most megyek aludni. - mondta Lola, majd felment.
Mindenki felment, csak Louis meg Én maradtunk a nappaliban.
- Képzeld el a mi gyerekeinket! - mosolygott rám Louis.
- Annyira rohanjunk előre? - kérdeztem.
- Miért, nem? - kérdezte ijedten.
- Szívatlak! - öleltem át. - Nekem biztos, hogy lányom lesz! - pusziltam meg.
- Nem, mert nekem fiam. - mondta.
- Felejtsd el! Nekem lesz egy táncos-lovas kislányom! - mosolyogtam rá.
- Meg egy focista kisfiúnk. - mondta mosolyogva.
- Két gyerek? - kérdeztem mosolyogva, miközben összefűztük ujjainkat.
- Kettő! - mosolygott rám.
- De csak házasság után! - mondtam.
- Ez természetes. - mosolygott.
- És nem kell holnap megkérned a kezem! - nevettem.
- Megegyeztünk! - nevetett.
- Oké, akkor menjünk aludni! - mondtam.
- Oké. - mondta, majd kézen fogva mentünk fel.
Rögtön elmentem zuhanyozni, majd bedőltem az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése