* Louis szemszöge *
Nem tudom, mit álmodtam, de mikor felkeltem, könnyes volt a szemem és az arcomon is éreztem a nedves csíkokat, amit maguk után hagytak. Egyszerűen borzasztó érzés kerített hatalmába. Az álmomra próbáltam visszaemlékezni, de nem sikerült. Utálom, amit csináltam! Emiatt most nem szól hozzám és igaza van! Rohadtul igaza van! Utálom, hogy megsértettem, hogy sírt miattam! Imádom, mikor mosolyog, mikor nevet. Most, rám se néz, hozzám se szól, éppen megtűr maga körül. Megérdemlem! Eddig, nem tudtam, mit szeretek rajta, mi vonz ennyire, de most rájöttem. Minden! Tökéletes, nekem az! Egyszerűen mindig imádom és ez ellen nem tudok mit tenni. Minden pillanatban jobban és jobban szeretem.
Forgolódtam, majd egyszerűen nem tudtam visszaaludni, ezért felvettem a melegítőgatyám és a felsőm, majd halkan leosontam. Ott aludt a kanapén. Halkan szuszogott és egy díszpárnát ölelgetett. Muszáj volt megsimogatnom az arcát óvatosan. Elmosolyodtam, majd kimentem a kertbe,
* Sarah szemszöge *
Valamire felébredtem. Fogalmam sincs, mi lehetett az. Sajnos teljesen kiment az álom a szememből, ezért lerúgtam magamról a takarót, majd kimentem a konyhába. A hűtőből kivettem egy csokit, majd elkezdtem enni.
Őszintén szólva hiányzik! Mindene, de haragszom rá! Legszívesebben felmennék és mellé bújnék. Arra vágyom, hogy a karjai között aludjak el és ott is ébredjek, ne a kényelmetlen kanapén, egyedül. Azt akarom, hogy huncutan vigyorogjon rám, megnevettessen és piszkálja a másik énem olyanokkal, amit utál! Mert azt is szeretem, mikor azt csinálja! Mikor velem lustálkodik, mikor a rengeteg cukor miatt nevet rajta, mikor mint egy energiabomba rohangálok, ugrálok és táncikálok. Mikor a kutyáimmal játszik, mikor a papagájommal társalog. Mikor előadja a saját tánctudását, csak azért, hogy megnevettessen. Mikor egy mosollyal megvigasztal és a mosolya miatt rögtön abbahagyom a sírást. Mikor meglep és, csak úgy beállít. Mindent szeretek, amit velem tesz, de ezt nem! Ne hagyjon figyelmen kívül.
Közben folyamatosan folytak az arcomon a könnyek. Mert tényleg szerelmes vagyok! Azt hiszem, életemben először! Ő az első, aki mindkét énem szereti és mindkét énem szereti Őt. Mikor, már letöröltem a könnyeim és elfogyott a csokim, elhatároztam, hogy összeszedem magam. A friss levegő mindig jót tesz! Nem vettem semmit a lábamra, csak úgy kimentem. Kint esett az eső. Még elég sötét volt. Leültem nem messze a háztól a fűbe és hagytam, hogy elázzak. Pár percig, csak hagytam, hogy folyjanak a könnyeim, mivel vizes vagyok, senki nem veszi észre, bár nincs is itt senki. Hirtelen valami halk hangot hallottam magam mögül. Odanéztem és Louis közeledett felém. Én felálltam és felé fordultam.
- Hogy, hogy ébren vagy? - kérdeztem halkan.
- Nem tudtam aludni. Te sírsz? - kérdezte és óvatosan közelebb jött.
Én óvatosan bólintottam.
- Van valami baj? - kérdezte óvatosan.
Én megint, csak bólintottam.
- Fáj valami, vagy bántott valaki? - kérdezte aggódva.
Megráztam a fejem, majd remegő hangon vallottam be neki, a nyilvánvalót.
- Hiányzol! - mondtam sírós, remegő hangon halkan.
- Te is! - mondta és magához húzott, szorosan a karjaiba zárt. - Sajnálom! - súgta a hajamba. - Úgy volt, hogy a menedzserünk azt mondta, hogy illene elhívnom legalább egy randira, mert fenn áll a veszélye, hogy rossz hírt kavar, ha Taylor megsértődik és írna egy dalt arról, hogy mekkora szemét vagyok, amit mindenki kitalálna, hogy rólam szól, de sláger lenne és nekem annyi! - mondta szomorúan. - Viszont nem vagyok normális, hogy elhívtam! El kellett volna mondanom az egészet! Sajnálom! Téged szeretlek és senki mást, esküszöm! Te vagy az egyetlen, akiért bármit megtennék, bármikor! - mondta.
- Louis, Én is szeretlek és megbocsájtok, de ha szeretnél, még magyarázkodhatsz, igazán édes vagy közben! - mondtam és a mondandóm után huncutan nevettem.
- Köszönöm! - kapott az ölébe, amitől ugrottam egyet.
- Louis, hideg vagy! - nevettem.
- Igazán szexi ugrás volt! - vigyorgott.
Ekkor megérkezett mögém a lovam, aki ezt egy rántással a pólómon jelezte.
- Ki gondolta volna, hogy jössz! - nevettem és megpusziltam.
Louis visszafordított magához, mire Alkony meglökött hátulról így Én Louisnak estem. Összeért a szánk, de nem csókolt meg, Őt is meglepte ez a lökés.
- Tudod, nagyon szeretem a lovam! - kuncogtam.
- Ugye tudod, hogy vannak nézőink! - nevetett Louis az ablakomat nézve.
Én is oda pillantottam.
- Hajrá Alkony! - kiabált ki az ablakon Becky, majd gyorsan behúzta a fejét.
Én, csak nevettem.
- Louis ne tökölj! - kiabált ki Zayn.
- Nem normálisak! - nevetettem.
- A szüleid alszanak, nem? - kérdezte.
- Már biztos nem! - nevettem.
- Csókot! - kiabálta ki Roxy.
Megcsókoltuk egymás, mire a szobám ablakából kiabálás és taps hallatszott.
- Fázom! - mondtam mosolyogva.
- Megértem. - mosolygott.
- Menj innen, elázol! - mondtam Alkonynak, megpusziltam Ő, pedig elvágtázott.
- Te, pedig megfázol! - mondta Louis, majd felkapott és beszaladt velem.
Halkan felvitt a szobámba, ahol mindenki vidám volt.
- Szent a béke? - kérdezte mosolyogva Harry.
- Igen. - mosolygott Louis.
- Ugye tudod, hogy nagyon sajnáljuk, de Louisnak megígértük és... kezdte Niall, de közéjük léptem és egyszerre megöleltem mindenkit.
Louis odajött hátulról, majd betolakodott az ölelésbe. Gyorsan mindketten megtörölköztünk és átöltöztünk.
- Nem vagy álmos? - kérdezte Jack hátulról.
- Ettem csokit! - rántottam vállat.
- Oké, akkor te egy duracel nyuszi leszel, amíg el nem lustulsz! - nevetett.
- Nem is, Lou a duracel nyuszi! - mondtam.
- Bocsáss meg, akkor te vagy Mrs. duracel nyuszi! - nevetett.
- Köszönöm! - nevettem.
- Alvás! - mondta Jesy.
- Jó éjszakát! - intettem és elindultam ki.
- Állj! - kapott el Louis.
Én megcsókoltam, de nem tett le.
- Mehetek? - kérdeztem.
- Hercegnőm, aludj a saját helyeden! - mondta Jack.
- Nem! - kaptam el a karját. - Én még tv-zek! - mondtam és nem engedtem a kanapén aludni.
- Tudod, elég nehéz komolyan venni, miközben a lábaddal kapálózol. Úgy nézel ki, mint egy elkapott törpilla! - nevetett Jack.
- Nem vicces! - mondtam. - De tényleg, szabadon engedhetnél! - mondtam Lounak.
- Megyek veled! - vigyorgott és letett.
Én megcsíptem az oldalát, majd kirohanva az ajtón lecsúszdáztam a lépcső korlátján. Louis nevetve szaladt utánam. Kiszaladt a konyhába, de könnyen utol ért, focizik! Én meg kifejezetten lassú és lusta vagyok, már nem akkor, mikor cukor- és energiatúltengésben szenvedek. Kivettem a hűtőből egy csokit és felültem a pultra, de Louis kikapta a kezemből.
- Add vissza! - parancsoltam rá.
- Nem, mert akkor sosem alszol el! - mondta.
- Csak egy kicsit! - könyörögtem.
- Nem! - mondta és a háta mögé dugta.
- Csak egy iciri-picirit! - mondtam mosolyogva és az ujjaimmal mutattam azt a nagyon kicsit.
- Sem! - mondta és megcsókolt.
- Akkor te egyél belőle! - kértem mosolyogva.
- Nem, mert Én is ébren maradok! - mondta.
- Rendben nagypapi! - forgattam a szemem, majd leugrottam a pultról.
Levágódtam a kanapéra, majd megérkezett Louis mellém.
- Aludj! - mondta és megsimogatta az arcom.
- Oké! - duzzogtam a párnámba.
Louis nevetett, majd magához ölelt és belepuszilt a hajamba, majd elaludtunk.
Reggel Lola bökdösött. Óvatosan kicsúsztam Louis karjai közül, visszatakartam és megpusziltam az arcát. Elmosolyodott, de nem nyitotta ki a szemét, csak aludt.
- Gyere, edzés! - súgta a fülembe.
Bólintottam, majd halkan kiosontam a konyhába. Egy gyors szendvics és csoki után felszaladtam, felvettem egy lovas ruházatot, a hajam, pedig kiengedve hagytam. Rajtunk kívül, még mindenki aludt. Mivel korán reggel volt, ezért pulcsit is vettem fel, alá egy hatalmas rövid ujjú pólót az alá, pedig egy trikót. Mikor készen lettem, halkan leosontam. Lola, már kint volt és felszerelte nekem Alkonyt. Felültem, majd mikor bemelegedtünk kő kemény munkába kezdtünk. Kengyel nélküli tanügetés, majd könnyű ügetés, két pontos ügetés és utána Lola felállított nekem egy kisebb akadályt, amit szintén kengyel nélkül, ügetésben ugrottam. Olyan izomlázam lesz, hogy a lépcsőt nem fogom megmászni!
- Oké, akkor kis pihenő, lerakhatod a kengyeleket! Sétálj egy kört, ugrani fogunk! - mondta.
Szuszogtam rendesen. Levettem a pulcsim és a pálya oldalára terítettem, természetesen lóról.
- Jó, akkor először vágtázz egy teljes kört, de ne menj rá az akadályra, egyikre sem, de másodszorra mindegyikre.- mondta a feladatot.
Ezt sikeresen teljesítettem, nem volt valami nehéz.
- Másik kézre is! - mondta Lola.
Így is sikerült, de már nagyon melegem volt.
- Lola, készülj, mert Én sem foglak kímélni! - mondtam.
- Oké, várom! Na, akkor mindegyik akadály magasabb, így is ugyan ez a feladat, verőhiba nélkül! - mondta.
Természetesen sikerült. Egészen magasra emelte, de úgy is sikerült.
- Jó, akkor most ülj a nyereg elé, leveszem és mindegyik magasságot megcsinálod szőrén! - mondta.
Ekkor kijött Anya, Harry, Roxy, Niall, Becky és Liam.
- Megy a munka? - jött oda Anya.
- Aha. - mondta lihegve, miközben Lola, már a nyerget vette le.
Én visszacsúsztam Alkony hátán, majd nagy levegőt vettem.
- Mehet? - kérdezte nevetve Lola.
- Nem röhög, mert kifárasztalak! - fenyegettem.
- Először vágtázz egy kört, majd utána menj rá, ezek még kicsik! - mondta.
- Oké. - bólintottam.
Ez is hibátlanul sikerült, egészen a legmagasabbig. Amikor Lola pakolta a rudakat, akkor jött ki Louis. Odasétált a többiekhez. Én nagyban lihegtem.
- Ez azt jelenti, hogy a lépcsőkön vonszolni fogunk? - nevetett Becky.
- Igen, azt. - bólogattam.
- Mi van veled szépség? - kérdezte mosolyogva Lou.
- Végem van! - mondta, mikor közeledett Lola.
- Bizony, mert ezután még nincs vége! - nevetett.
- Jó, de ezt is leveszem! - mondtam.
Lola megfogta a lovat, amíg Én levettem a pólót és, már csak ujjatlanban voltam.
- Csak mondom, hogy mióta elkezdtük, azóta folyamatosan vetkőzik! - nevetett Lola.
- Ó drágám, te még a melltartódat is le akarod majd venni! - kacsintottam nevetve.
- Na, csapasd! - mondta nevetve.
Én nekiálltam. Az összes akadály sikerült, de az utolsónál leesett egy rúd. Lola felnevetett.
- Na ne! - fogtam a fejem.
- Felrakom, addig szedd össze az energiád! - nevetett.
Másodszorra, sikerült. Megsimogattam Alkonyt és lihegtem,
- Jó, ügetsd le, aztán lépd le, addig felkeltem Zaynt és nyergelem a lovam. - mosolygott.
- Oké. - mondtam.
Pontosan akkor szálltam le, mikor Lola felszállt Álomra.
- Melegíts be, amíg elintézem ezeket! - mondtam.
- Nem is köszönsz? - kérdezte "sértődötten" Lou.
- Nem ölellek meg! - nevettem és megcsókoltam.
- Hozom a nyerget. - mondta Tommo.
- Köszi! - mosolyogtam rá.
A lovat Én vezettem egészen az istállóig. Lekantároztam, majd Louisval bementünk a nyergesbe. Elpakoltam a nyeregalátétet, a kantárt és a nyerget is.
- Mehetünk? - kérdezte Boo.
- Persze! - mosolyogtam.
Összefűztük az ujjainkat, majd elindultunk ki.
- Várj egy kicsit! - kértem, mire bólintott.
Én odaszaladtam a csaphoz, majd ittam belőle. Visszaszaladtam Louis mellé, a pólómba töröltem a szám, majd a kezem a nadrágomba és megfogtam a kezét mosolyogva.
- Itt vagy már? - kérdezte Lola.
- Persze! - mosolyogtam és leültem az egyik székbe.
- Mit csinálunk? - kérdezte.
- Mivel a te lovad, kis pattogós, ezért nem lesz feneked! - vigyorogtam. - Tanügetés, 10 kör. Ha megállsz, újra kezdődik! - mosolyogtam gonoszan.
- Ugye tudod, hogy mekkorákat lép a lovam? Hatalmasakat dob, pattogok! - mondta.
- Tudom, nehéz! - mosolyogtam.
Álom, tényleg ilyen. Igazi katona ló. Vágtánál sok időt tölt a levegőben, ami jó, de a mozgását nehéz megszokni, főleg a tanügetés nehéz!
Mikor Lola készen lett, akkor jött a 10 kör könnyű ügetés, majd 10 kör kétpontos ügetés.
- Sarah, végem! - mondta lihegve.
- Tökéletes, akkor mindjárt készítek neked pár akadályt, meg ha már ennyire szeretnéd, akkor járóiskola is lesz! - nevettem.
- Nagyon szerethető vagy! - duzzogott.
- Tudom! - nevettem. - Kezdődhet a pakolás! - sóhajtottam.
Viszonylag gyorsan elhelyeztem minden elemet a pályán. Mikor ezeket Lola és Álom megcsinálta simán, akkor kengyel nélkül is, majd nyereg nélkül. Persze, az akadályoknak és a járóiskolának is minden fajtáját variáltam. Az akadályokat nyereg nélkül vágtában is megcsinálta minden magasságban. Ő is rendesen megizzadt az óra végére.
- Nem vicceltél, tényleg vetkőznék! - legyezte magát.
- Jó, ha lelépted, akkor szállj le és végeztünk! - mosolyogtam.
Sóhajtva felálltam a székről.
- Melyik erős, daliás uraságnak van kedve rudakat kihozni a pálya szélére? - kérdeztem.
- Megyünk mind. - sóhajtott Liam, majd bejöttek.
Lola, még sétálgatott, de mi már pakoltuk a rudakat.
- Emberek, hol van Zayn? - kérdezte Lola.
- Alszik! - mondta Louis.
- Jó neki, Őt nem veri fel a nővére hajnalok hajnalán, hogy kikészítse! - mondta, miközben az utolsó rudat is a helyére raktam.
- Menj zuhanyozz le! - mondta Liam.
- Talán büdös vagyok? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Megeshet. - nevetett Niall.
- De komolyan, nem fázol? - kérdezte Becky pulcsiban.
- Nem, de ha szeretnéd tarthatok neked edzést, te sem fogsz! - mosolyogtam.
- Kihagyom! - mondta.
- Lányaim, indulás zuhanyozni! - kiabálta Anya.
Lola elintézte a lovat, majd csatlakozott hozzánk. Gyors zuhanyzás, hajmosás után, hulla fáradt voltam. Gyorsan felvettem a melegítőm, meg egy nagy pólót és lustán lementem.
- Szegénykém, teljesen elfáradt! - mosolygott Louis és megsimogatta a fejem.
- Igen! - döntöttem a fejem a mellkasának.
Megpuszilta a fejem, mire elmosolyodtam.
- Louis, szükségem van egy kanapéra! - mondtam.
Mosolyogva odavezetett hozzá. Én elvágódtam rajta és a lábamat Louis ölébe tettem. Mosolyogva simogatta és cirógatta a lábam, néha feljebb is tolta a melegítőm alját. Nem volt nehéz így elaludni.
Később Tommo csókjaira ébredtem.
- Édes, tudom, jól aszol, de enned is kéne, mert úgy beszéltük meg, hogy ma indulunk este. - mondta Louis.
- Oké. - mondtam és felültem.
Ebédeltünk, majd pakolni kezdtek a többiek. Én, mivel rögtönzött utazás volt, semmit nem hoztam. A napot, pakolással, lovazással és a kertben hülyüléssel töltöttük. 10 órakor indultunk haza, amikor már bőven sötét volt. Elköszöntünk mindenkitől, Alkonytól is, majd elküldtem aludni. Az úton, mindenki elaludt. Én Jackkel mentem haza, mert máshoz nem fértem be. Végig nevettünk az úton, meg beszélgettünk. A közös házba vitt, majd hatalmas öleléssel búcsúztunk tőle. Mikor beléptünk, meg sem álltam a szobámig.
- Itt alszol? - kérdeztem kiskutya szemekkel Louist.
- Aludj nálam te! Nekem van cuccom, neked nincs. - mosolygott.
- Jó. - mosolyogtam.
Egy táskába összedobáltam a legfontosabb dolgokat, majd a vállamra kaptam.
- Te is jössz? - mosolygott Becky.
- Aha, de ki marad? - kérdeztem,
- Mi ketten, meg Lola és Zayn. - mondta Roxy.
- Aha, oké. Akkor sziasztok! - ölelgettem végig mindenkit, aki otthon maradt.
Niall autójával mentünk, mert Jesy aludt Liam autójában. Mikor bementünk, Louis az ajtó előtt engedte el a táskáját. Én csinosan átléptem. Liam hozta utána. Louis akkor már rég a kanapén heverészett, cipője a kanapé mellett, mert ott rúgta le. Én nevetve ugrottam rá.
- Nem gondolod, hogy egy cseppet rendetlen vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Megeshet! - mosolygott és megpuszilta a homlokom. - Na, bújj ide és kivételesen ne légy olyan, mint egy sajtkukac! - mondta és magához húzott.
Én hason feküdtem Louisn, aki háton feküdt. A fejemet oldalra fordítottam, hogy lássam a tv-t.
Reggel Lola bökdösött. Óvatosan kicsúsztam Louis karjai közül, visszatakartam és megpusziltam az arcát. Elmosolyodott, de nem nyitotta ki a szemét, csak aludt.
- Gyere, edzés! - súgta a fülembe.
Bólintottam, majd halkan kiosontam a konyhába. Egy gyors szendvics és csoki után felszaladtam, felvettem egy lovas ruházatot, a hajam, pedig kiengedve hagytam. Rajtunk kívül, még mindenki aludt. Mivel korán reggel volt, ezért pulcsit is vettem fel, alá egy hatalmas rövid ujjú pólót az alá, pedig egy trikót. Mikor készen lettem, halkan leosontam. Lola, már kint volt és felszerelte nekem Alkonyt. Felültem, majd mikor bemelegedtünk kő kemény munkába kezdtünk. Kengyel nélküli tanügetés, majd könnyű ügetés, két pontos ügetés és utána Lola felállított nekem egy kisebb akadályt, amit szintén kengyel nélkül, ügetésben ugrottam. Olyan izomlázam lesz, hogy a lépcsőt nem fogom megmászni!
- Oké, akkor kis pihenő, lerakhatod a kengyeleket! Sétálj egy kört, ugrani fogunk! - mondta.
Szuszogtam rendesen. Levettem a pulcsim és a pálya oldalára terítettem, természetesen lóról.
- Jó, akkor először vágtázz egy teljes kört, de ne menj rá az akadályra, egyikre sem, de másodszorra mindegyikre.- mondta a feladatot.
Ezt sikeresen teljesítettem, nem volt valami nehéz.
- Másik kézre is! - mondta Lola.
Így is sikerült, de már nagyon melegem volt.
- Lola, készülj, mert Én sem foglak kímélni! - mondtam.
- Oké, várom! Na, akkor mindegyik akadály magasabb, így is ugyan ez a feladat, verőhiba nélkül! - mondta.
Természetesen sikerült. Egészen magasra emelte, de úgy is sikerült.
- Jó, akkor most ülj a nyereg elé, leveszem és mindegyik magasságot megcsinálod szőrén! - mondta.
Ekkor kijött Anya, Harry, Roxy, Niall, Becky és Liam.
- Megy a munka? - jött oda Anya.
- Aha. - mondta lihegve, miközben Lola, már a nyerget vette le.
Én visszacsúsztam Alkony hátán, majd nagy levegőt vettem.
- Mehet? - kérdezte nevetve Lola.
- Nem röhög, mert kifárasztalak! - fenyegettem.
- Először vágtázz egy kört, majd utána menj rá, ezek még kicsik! - mondta.
- Oké. - bólintottam.
Ez is hibátlanul sikerült, egészen a legmagasabbig. Amikor Lola pakolta a rudakat, akkor jött ki Louis. Odasétált a többiekhez. Én nagyban lihegtem.
- Ez azt jelenti, hogy a lépcsőkön vonszolni fogunk? - nevetett Becky.
- Igen, azt. - bólogattam.
- Mi van veled szépség? - kérdezte mosolyogva Lou.
- Végem van! - mondta, mikor közeledett Lola.
- Bizony, mert ezután még nincs vége! - nevetett.
- Jó, de ezt is leveszem! - mondtam.
Lola megfogta a lovat, amíg Én levettem a pólót és, már csak ujjatlanban voltam.
- Csak mondom, hogy mióta elkezdtük, azóta folyamatosan vetkőzik! - nevetett Lola.
- Ó drágám, te még a melltartódat is le akarod majd venni! - kacsintottam nevetve.
- Na, csapasd! - mondta nevetve.
Én nekiálltam. Az összes akadály sikerült, de az utolsónál leesett egy rúd. Lola felnevetett.
- Na ne! - fogtam a fejem.
- Felrakom, addig szedd össze az energiád! - nevetett.
Másodszorra, sikerült. Megsimogattam Alkonyt és lihegtem,
- Jó, ügetsd le, aztán lépd le, addig felkeltem Zaynt és nyergelem a lovam. - mosolygott.
- Oké. - mondtam.
Pontosan akkor szálltam le, mikor Lola felszállt Álomra.
- Melegíts be, amíg elintézem ezeket! - mondtam.
- Nem is köszönsz? - kérdezte "sértődötten" Lou.
- Nem ölellek meg! - nevettem és megcsókoltam.
- Hozom a nyerget. - mondta Tommo.
- Köszi! - mosolyogtam rá.
A lovat Én vezettem egészen az istállóig. Lekantároztam, majd Louisval bementünk a nyergesbe. Elpakoltam a nyeregalátétet, a kantárt és a nyerget is.
- Mehetünk? - kérdezte Boo.
- Persze! - mosolyogtam.
Összefűztük az ujjainkat, majd elindultunk ki.
- Várj egy kicsit! - kértem, mire bólintott.
Én odaszaladtam a csaphoz, majd ittam belőle. Visszaszaladtam Louis mellé, a pólómba töröltem a szám, majd a kezem a nadrágomba és megfogtam a kezét mosolyogva.
- Itt vagy már? - kérdezte Lola.
- Persze! - mosolyogtam és leültem az egyik székbe.
- Mit csinálunk? - kérdezte.
- Mivel a te lovad, kis pattogós, ezért nem lesz feneked! - vigyorogtam. - Tanügetés, 10 kör. Ha megállsz, újra kezdődik! - mosolyogtam gonoszan.
- Ugye tudod, hogy mekkorákat lép a lovam? Hatalmasakat dob, pattogok! - mondta.
- Tudom, nehéz! - mosolyogtam.
Álom, tényleg ilyen. Igazi katona ló. Vágtánál sok időt tölt a levegőben, ami jó, de a mozgását nehéz megszokni, főleg a tanügetés nehéz!
Mikor Lola készen lett, akkor jött a 10 kör könnyű ügetés, majd 10 kör kétpontos ügetés.
- Sarah, végem! - mondta lihegve.
- Tökéletes, akkor mindjárt készítek neked pár akadályt, meg ha már ennyire szeretnéd, akkor járóiskola is lesz! - nevettem.
- Nagyon szerethető vagy! - duzzogott.
- Tudom! - nevettem. - Kezdődhet a pakolás! - sóhajtottam.
Viszonylag gyorsan elhelyeztem minden elemet a pályán. Mikor ezeket Lola és Álom megcsinálta simán, akkor kengyel nélkül is, majd nyereg nélkül. Persze, az akadályoknak és a járóiskolának is minden fajtáját variáltam. Az akadályokat nyereg nélkül vágtában is megcsinálta minden magasságban. Ő is rendesen megizzadt az óra végére.
- Nem vicceltél, tényleg vetkőznék! - legyezte magát.
- Jó, ha lelépted, akkor szállj le és végeztünk! - mosolyogtam.
Sóhajtva felálltam a székről.
- Melyik erős, daliás uraságnak van kedve rudakat kihozni a pálya szélére? - kérdeztem.
- Megyünk mind. - sóhajtott Liam, majd bejöttek.
Lola, még sétálgatott, de mi már pakoltuk a rudakat.
- Emberek, hol van Zayn? - kérdezte Lola.
- Alszik! - mondta Louis.
- Jó neki, Őt nem veri fel a nővére hajnalok hajnalán, hogy kikészítse! - mondta, miközben az utolsó rudat is a helyére raktam.
- Menj zuhanyozz le! - mondta Liam.
- Talán büdös vagyok? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Megeshet. - nevetett Niall.
- De komolyan, nem fázol? - kérdezte Becky pulcsiban.
- Nem, de ha szeretnéd tarthatok neked edzést, te sem fogsz! - mosolyogtam.
- Kihagyom! - mondta.
- Lányaim, indulás zuhanyozni! - kiabálta Anya.
Lola elintézte a lovat, majd csatlakozott hozzánk. Gyors zuhanyzás, hajmosás után, hulla fáradt voltam. Gyorsan felvettem a melegítőm, meg egy nagy pólót és lustán lementem.
- Szegénykém, teljesen elfáradt! - mosolygott Louis és megsimogatta a fejem.
- Igen! - döntöttem a fejem a mellkasának.
Megpuszilta a fejem, mire elmosolyodtam.
- Louis, szükségem van egy kanapéra! - mondtam.
Mosolyogva odavezetett hozzá. Én elvágódtam rajta és a lábamat Louis ölébe tettem. Mosolyogva simogatta és cirógatta a lábam, néha feljebb is tolta a melegítőm alját. Nem volt nehéz így elaludni.
Később Tommo csókjaira ébredtem.
- Édes, tudom, jól aszol, de enned is kéne, mert úgy beszéltük meg, hogy ma indulunk este. - mondta Louis.
- Oké. - mondtam és felültem.
Ebédeltünk, majd pakolni kezdtek a többiek. Én, mivel rögtönzött utazás volt, semmit nem hoztam. A napot, pakolással, lovazással és a kertben hülyüléssel töltöttük. 10 órakor indultunk haza, amikor már bőven sötét volt. Elköszöntünk mindenkitől, Alkonytól is, majd elküldtem aludni. Az úton, mindenki elaludt. Én Jackkel mentem haza, mert máshoz nem fértem be. Végig nevettünk az úton, meg beszélgettünk. A közös házba vitt, majd hatalmas öleléssel búcsúztunk tőle. Mikor beléptünk, meg sem álltam a szobámig.
- Itt alszol? - kérdeztem kiskutya szemekkel Louist.
- Aludj nálam te! Nekem van cuccom, neked nincs. - mosolygott.
- Jó. - mosolyogtam.
Egy táskába összedobáltam a legfontosabb dolgokat, majd a vállamra kaptam.
- Te is jössz? - mosolygott Becky.
- Aha, de ki marad? - kérdeztem,
- Mi ketten, meg Lola és Zayn. - mondta Roxy.
- Aha, oké. Akkor sziasztok! - ölelgettem végig mindenkit, aki otthon maradt.
Niall autójával mentünk, mert Jesy aludt Liam autójában. Mikor bementünk, Louis az ajtó előtt engedte el a táskáját. Én csinosan átléptem. Liam hozta utána. Louis akkor már rég a kanapén heverészett, cipője a kanapé mellett, mert ott rúgta le. Én nevetve ugrottam rá.
- Nem gondolod, hogy egy cseppet rendetlen vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Megeshet! - mosolygott és megpuszilta a homlokom. - Na, bújj ide és kivételesen ne légy olyan, mint egy sajtkukac! - mondta és magához húzott.
Én hason feküdtem Louisn, aki háton feküdt. A fejemet oldalra fordítottam, hogy lássam a tv-t.
- Azon nem gondolkodtatok, hogy valaki más is elférjen a kanapén?! - kkérdezte csípőre tett kézzel Jesy.
- Nem fordult meg ilyesmi a fejünkben! - mondtam.
- Aha, tök jó! - mondta Niall és konkrétan ránk ugrott.
Becky, Jesy és Liam jól szórakoztak rajtunk.
- Niall James Horan, nem gondolod, hogy tönkretettél egy tökéletes pillanatot? - háborgott Lou.
- Megeshet! - nevetett.
- Megeshet! - nevetett.
- Édes kicsi ír manó, kérlek szállj le a hátamról! - kértem kedvesen.
- Csak mert ilyen kedvesen kéred! - mondta és lemászott rólunk.
- Köszönjük! - mosolyogtam és Én is leszálltam Tommoról.
- Te hova mész? - kérdezte Louis.
- Felviszem a táskám. - mosolyogtam.
- Te is megpróbálhatnád! - mondta Liam.
Felvittem a táskám, majd Louis kedvenc pólójával megtámadtam a fürdőt. Mikor készen lettem, leszaladtam. Mindenki a kanapén ült. Louis félig aludt Jesy vállára dőlve.
- Lou! - pusziltam meg, mire teljesen felkelt.
- Imádom, hogy ezt vetted föl! - mutatott a pólóra mosolyogva.
- Mindjárt elalszik, menj fürdeni! - mosolyogtam.
- Oké! - mondta unottan, majd feltápászkodott.
Egy centire voltunk egymástól. Én lábujjhegyre álltam, de így sem voltunk egy magasak. Elmosolyodott, majd segítség képpen a fenekem alá nyúlt egy kézzel és megemelt.
- Törpilla vagy! - nevetett Liam.
- Nem is! - mondtam durcásan.
- De igen! - bólogatott Lou nevetve.
- Tényleg kicsi vagy! - nevetett Becky.
- Oké, akkor kicsi vagyok! - mondtam nekik.
Louis megpuszilta az arcom, majd letett és felment. Természetesen a táskáját nem vitte magával. Leültem Jesy és Becky közé. Néhány percig néztem a tv-t, de utána elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése