- Mit csinálunk? - kérdeztem nevetve.
- Éppen pizsamamodellek vagyunk! - nevetett.
- Ó, szuper! - nevettem, majd vele folytattam a parádézást.
Bevonultunk a nappaliba, ahol ott ültek a fiúk és rajtunk kívül mindenki. Én meglepődtem, majd hirtelen két kutya ugrott nekem hátulról, így majdnem elestem. Nem hagytak békén, ezért leültem hozzájuk és simogattam őket. Természetesen a két hülyének ez nem volt elég, ezért az ölembe ültek.
- Nem igazán mondanálak titeket ölebnek! - nevettem és kilöktem őket az ölemből.
- Elfelejtettél?! - háborgott Richard.
- Nem fiam, veled mi van?! - nevettem, majd a vállamra repült.
- Nos, éhes vagyok! - mondta.
- Tudod, ezen nem lepődtem meg! - mondtam, majd felálltam és elindultam a konyhába. - Hol vagytok ebek? - kérdeztem mosolyogva, majd utánam rohantak.
Richard nem repült, inkább taxinak használ.
- Csak azt nem értem, ki nevezett el téged papagájnak, ha nem repülsz! - mondtam.
- Tudok repülni! - csípet bele óvatosan a fülembe, majd leröppent a pultra.
- Oké, akkor miért nem teszed? - kérdeztem, miközben a kekszet vettem elő.
- Mert így sokkal kényelmesebb! Ne érts félre, nem vagyok lusta, csak energiatakarékos! - mondta, mire felnevettem.
- Imádlak! - nevettem.
- Téged is el lehet viselni! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Egyél te éheztetett! - mondtam mosolyogva és elé tettem 3 kekszet.
Egyet megfogott a lábával, majd eszegetni kezdte. A kutyáknak is adtam enni, majd kimentem a nappaliba. Leültem Louis mellé, aki mosolyogva megpuszilt.
- Azt hittem észre sem veszel! - mondta.
- Téged nehéz lenne nem észre venni! - nevettem.
- Van valakinek ötlete, hogy ma mit csináljunk? - kérdeztem.
- Dalokat kéne írni a közös albumra! - mondta Niall.
- Semmilyen hangszeren nem tudok játszani, dalt sem tudok írni, maximum eléneklem őket! - mondtam nevetve.
- Ne már! - lökött meg óvatosan Lou.
- De igen! Sosem volt ehhez tehetségem! - mondtam.
- Mit csináltál, amikor a többiek dalokat írtak? - kérdezte Liam.
- Hazamentem és élveztem a nyugalmat, ami Alkony társaságával jár. Ha éppen meguntam a nyugodtságot, versenyezni mentem. - mondtam. - Tehát valószínű hazamegyek Lolához. - mondtam mosolyogva.
- Mehetek veled? - kérdezte Zayn.
- Persze! - mosolyogtam. - De, csak akkor, ha nem félted túlságosan, mert az is elképzelhető, hogy gipszben van a lába! - mondtam.
- Mi? - néztek rám mind ledöbbenve.
- Egy lovat belovagolni nem a világ legkönnyebb dolga! - mondtam nevetve.
- Te lovagoltál már be lovat? - kérdezte Louis.
- Igen, de ne is beszéljünk róla! - nevettem. - Konkrétan minden reggel a fürdőmben álltam és sorban vettem be a gyógyszereket. Olyan is volt, hogy amikor anya ment dolgozni, elvitt a kórházig, majd onnan haza mentem és dolgoztam a lóval. - mondtam mosolyogva. - A térdemmel is voltak gondok rendesen. - mondtam.
- Bele sem akarok gondolni! - mondta Jesy.
- Én meg abba, hogy mennyi energia ital fogyott! - nevetett Niall.
- Ne is! - nevettem.
- Melyik nap megyünk? - kérdezte Louis.
- Te is jössz? - kérdeztem.
- Aha, szerintem. - mondta mosolyogva.
- Nem mész sehova, Zayn sem! - mondta Liam.
- Miért? - néztünk rá mind.
- Most beszéltük meg, hogy rengeteg interjú és műsor lesz! - mondta.
- Ja, tényleg! - szomorodott el Louis.
- Na, várjatok! - mondtam nevetve, mert éppen Lola hívott.
Felvettem, majd kimentem a konyhába.
- Szia, mizu? - kérdeztem mosolyogva.
- Szia! Kicsit kész vagyok! - mondta, mire elnevettem magam.
- Mesélj! - mondtam.
- A lóval egészen jól haladok, bár anya már dolgozott vele, így annyira nem rossz. Viszont itt halál unalom uralkodik! - mondta, mire nevettem.
- Majd megyek, szerintem ma. - mondtam.
- Zaynt hozod? - kérdezte izgatottan.
- Ha elkönyörögjük. - mondtam nevetve.
- Kérlek hozd! - mondta könyörögve.
- Jó, elintézem! - mosolyodtam el.
- Köszönöm, de megyek! - mondta, majd letette.
Visszamentem a többiekhez.
- Ha gyorsak vagytok és összepakoltok, jöhettek! - mondtam a két fiúnak.
- De dolgunk van! - mondta Hazza.
- Lola könyörgött nekem! Érted?! - kérdeztem. - Tudod mit jelent az nála? Nagyon nem szokása, de nagyon nem! Valószínű totál kész van! - mondtam.
- Jó, fedezünk! - mosolygott Jesy, majd megölelt.
- Ti, pedig őket! - mutattam Zaynre és Louisra.
- Meglesz! - mosolygott Liam.
- Indulás pakolni! - mondtam a két fiúnak.
Elmentek, majd Én felöltöztem és el is indultunk. Az úton mind csöndben voltunk. Mikor beértünk a kertbe, láttam, hogy a nővérem a pályán dolgozik egy számomra ismeretlen szürke lovon.- Menj oda hozzá! - mondtam Zaynnek.
Zayn elindult a pálya felé. Én körül néztem, majd megláttam Alkonyt az erdő előtt pár méterre legelészni. Nem füttyentettem, mert ahhoz túl közel volt. Nem is szóltam neki, csodáltam, hogy mennyire gyönyörű. Ilyenkor vagyok rá igazán büszke.
- Gyönyörű! - mondta Louis.
- Büszke vagyok rá! - néztem a lovam mosolyogva. - Nem érdekel, hogy hány versenyt nyer, az sem, ha utolsó helyen kullog, mert akkor is az Én álmaimért harcolt! - mosolyogtam. - Mindig büszke vagyok rá! - mosolyogtam, majd lassan közelebb mentem hozzá.
Louis megpuszilta az arcom, majd kézen fogva indultunk meg felé egy hang nélkül. Mikor közelebb értünk és meghallotta a cipőnk és fű találkozása által létre jött halk zajt, felkapta a fejét, majd ránk nézett. Vidáman jött felénk, majd megállt előttünk. Én mellé léptem, majd megsimogattam a nyakát és belepusziltam a puha sörényébe. Louis úgy állt előtte, mint egy kívülálló. Alkony ezt észrevette, majd orrával óvatosan megbökte. Amolyan "most szomorú vagy, vagy haragszol rám?" pillantással nézett Lou szemébe, aki elmosolyodott és megsimogatta. Alkony ellépett mellőlem és orrával meglökte Louis kezét, aki megsimogatta mosolyogva.
- Szeret téged! - mosolyogtam.
- Tényleg? - kérdezte Tommo.
- Fontos vagy neki. - mosolyogtam. - Ahogy nekem is. Érzi! - mosolyogtam, majd megfogtam Louis kezét, összefűztük az ujjainkat és néztük a gyönyörű lovat. Louisval egyszerre indultunk meg a ház irányába és ezt valahogy Alkony is érezte, mert Ő is egyszerre indult velünk. Lola szaladt felénk, majd a nyakunkba ugrott.
- Hiányoztatok! - mosolygott.
- Te is! - mondtuk egyszerre.
Mosolyogva mentünk be. Zayn ült bent egyedül.
- Anyáék? - kérdeztem.
- Elutaztak, mert volt valami akármi! - nevetett Lola.
- Nekem sürgősen aludnom kell! - mondtam és megindultam föl.
Lou jött velem. Sorban mind lezuhanyoztunk, majd elkezdtünk filmet nézni, de elaludtunk rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése