Arra ébredtem, hogy Louis a mutató ujjával cirógatja az arcom.
- Jó reggelt! - mosolyodtam el.
- Neked is életem! - mosolygott, majd megpusziltam.
- Meg van még a lovam? - kérdeztem és az ablakhoz sétáltam.
Ott legelészett nyugodtan. Nagyon aranyos volt.
- Jaj Gyöngyöm. - mosolyogtam a lovamra, bár Ő ezt nem hallotta és nem is látta.
Sőt, ezt nem is gondoltam, hogy kimondom, de kimondtam.
- Olyan édes vagy, mikor ennyire büszke vagy rá! - lépett mögém Louis és a kezeimre támaszkodott.
- De most nézz rá! - mondtam és felnéztem Loura.
- Olyan neked, mint egy gyerek, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, a legszebb, a leggyorsabb, a legokosabb és mindig az enyém lesz. - mosolyogtam a lovamra.
- És tudod mi lesz még a mindig a tiéd? - kérdezte huncut mosollyal.
- Igen! - mosolyogtam és megfordultam Louis karjai között. - A világ legtökéletesebb embere! - mosolyogtam és megcsókoltuk egymást.
- És az enyém a világ egyetlen angyalkája! - mosolygott. - Aki egyben egy ördög is! - mondta és a derekamnál fogva hirtelen megfordult velem, majd elkezdett lépkedni velem az ágya felé, majd a lábam az ágyához ért és ledöntött rajta és fölém mászott.
- Louis! - mosolyogtam és a kezeim a mellkasára tettem.
- Igen?! - kérdezte és elkezdte puszilgatni a nyakam.- A tesóid és anyukád is ébren van! - mondtam.
- Csöndesek leszünk! - kacsintott.
- Ezt te most elhiszed? - kérdeztem kuncogva.
- Hát... - gondolkozott el. - Nem. - mondta, majd mosolyogva megrántotta a vállát és megcsókolt.
- Louis, majd! - mondtam és hirtelen lelöktem magamról.
Felálltam, majd bementem a fürdőbe és elkészültem. A hajamat hagytam kiengedve, csak kifésültem és nagyon enyhe smink került az arcomra. Mikor készen lettem kimentem Louishoz.
- Louis, öltözz! - parancsoltam.
Mosolyogva fordult felém.
- Sarah, vetkőzz! - mondta ugyan olyan hangsúllyal.
Én elnevettem magam.
- Na, indulj! - mutattam a fürdő felé.
- Oké! - mondta mosolyogva, majd mikor elment mellettem megpuszilta az arcom.
Bement a fürdőbe, megmosakodott, majd kijött a fürdőből. Felöltözött, majd megfogta a kezem és felhúzott az ágyáról. Kézen fogva mentünk le. Senki sem volt a házban. Egy üzenet volt a hűtőn.
- Anya mindenkit elvitt a kedvenc üzletébe, mert valami akció van. - mondta Louis.
- Oké. - mosolyogtam rá.
- Akkor mit csináljunk ma? - kérdezte.
- Energiát gyűjtök. - mondtam.
- Mihez? - kérdezte értetlenül.
- Haza kell lovagolnom! - mondtam mosolyogva.
- Veled mehetek? - kérdezte.
- Először is, a kocsiddal és a cuccainkkal mi lesz?! Másodszor, pedig nem bírod! - magyaráztam.
- Ne már, kérlek! - ölelt meg.
- De nem lehet! - mosolyogtam rá.
- De igen! Nem fogok nyafogni, ígérem! - mosolygott ártatlanul.
- Louis, nem! - mondtam, majd megcsókoltam.
- Haragszom rád. - nézett rám morcosan.
- Akkor nem is jössz hozzánk? - kérdeztem.
- Csak ha veled mehetek! - mondta karba tett kézzel.
- Nem jöhetsz velem! - mondtam határozottan.
- Oké, akkor maradok. - mondta.
- Átöltözöm és indulok! - mondtam, majd felszaladtam.
Gyorsan lovas ruházatot öltöttem magamra, majd lementem. Louis ugyan ott ült.
- Indulok. - mondtam, majd a vezetőszárral a kezemben kimentem.
A vezetőszár segítségével kantárszár szerűt készítettem, ugyan zabla nem volt. Nélküle is ellovagoltam volna haza, csak Louis lelki békéjének érdekében kötöttem rá. Felültem Alkonyra, majd kilovagoltam a ház elé. Louis lépett ki az ajtón, majd a kapun és mellénk sétált.
- Bízom bennetek! - mosolygott.
- Tudom! - mosolyogtam rá, majd lehajoltam hozzá és megcsókoltuk egymást.
- Hé! Vigyázz rá! Hajlamos hülyeségeket csinálni! - mondta Alkonynak, mire elnevettem magam.
- Mondod te?! - nevettem.
- Mondom Én! - mosolygott.
- Na megyek, mielőtt fél Doncaster engem bámul majd! - mosolyogtam, majd elindultam először lépésben, majd pár ütem ügetés és vágta.
Az erdős, pusztás részig vágtáztam, majd ott már csak ügettem. Az út felénél mindketten fáradtunk, ezért már csak léptem hazáig. Emiatt, viszont éppen sötétedéskor értem haza. Leszálltam a lovamról, majd bevezettem az istállóba a biztonság kedvéért, majd elindultam a házba. Mikor benyitottam, Lola nevetését hallottam a nappaliból. Mikor bementem Mama és Lola rám kapták a tekintetük, majd egyszerre öleltek meg.
- Sziasztok! - ölelgettem őket.
- Mivel jöttél haza? - kérdezte Mama.
- Lovagoltam, mivel a bolond eljött majdnem Doncasterig! - mondtam és leültem a kanapéra.
- Biztos miattad! - mosolygott Mama.
- Baj van Lola? Olyan szótlan vagy! - mosolyogtam rá.
- Nem, nincs baj. - mosolygott rám. - Épp ellenkezőleg! Mesélnem kell valamit, kijössz velem a lovakhoz? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam.
Mama biztosan tudta miről is van szó, mivel Ő mosolygott. Kimentünk az istállóba, majd leültünk a földre Álom boxával szembe.
- Tudod, ezt a titkot csak Mama, Anya és Apa tudja. - kezdte. - Ezért voltam fura mostanában. Eddig azért nem mondtam, mert nem telefontéma. - mondta, mire bólintottam.
- Elmondod végre? - kérdeztem izgatottan.
- Terhes vagyok! - mosolygott, mire a szám elé kaptam a kezem és hatalmas szemekkel bámultam rá.
- Mi?! - kérdeztem megdermedve.
- Jól hallottad! - mosolygott. - Nagynéni leszel! - mosolygott, mire magamhoz húztam és megöleltem.
Nem mondtam semmit, mert kicsordultak a könnyeim.
- Örülsz? - kérdezte, mire Én némán bólogattam.
- Zayn tudja? - kérdeztem és letöröltem a könnyeim.
- Nem, még nem. - mondta.
- Ez tök izgalmas! - mondtam mosolyogva.
- Tudom, de úgy döntöttem, hogy itt maradok. - mondta.
- Várj, akkor meddig akarsz itt lakni? - kérdeztem.
- Nem tudom, de szükségem van a nyugalomra. - mosolygott.
- Megértelek. - mondtam és megöleltem. - Viszont ez annyira hihetetlen! - mondtam.
- Tudom, de meg szokod majd! - mosolygott.
- Most, viszont megyek aludni, mert nagyon fáradt vagyok! - mondtam, majd együtt bementünk.
A szokásos esti dolgok után mindketten elmentünk aludni.
Reggel a telefonomra ébredtem. "Cara"
- Szia. - mondtam álmosan.
- Szia, sajnos haza kell jönnöd! - mondta.
- Oké, indulok! - mondtam.
Elköszöntem a családtól, majd taxival mentem hazáig. A közös házban volt mindenki, Louisn kívül. A két kutya agyon nyalogatott, Richard is a kezembe bújt.
- Tehát, elkezdjük felvenni a dalokat, közben díjátadók tömkelege vár rátok, közben a lányoknak tánc verseny! - sorolta Cara.
- Ma mivel kezdünk? - kérdezte Harry.
- Egyenlőre mind kipihenitek magatokat, mert holnap ezerrel kezdünk dolgozni, nincs megállás! - mondta határozottan Cara.
Ekkor lépett be Louis.
- Miről maradtam le? - kérdezte.
- Majd elmondom. - legyintettem.
- Van valami program mára? - kérdezte.
- Nincs. - vágta rá Cara.
- Oké, akkor a szobádban leszek! - mondta, megpuszilta az arcom és elindult fel.
- Aludni fogsz? - kérdeztem.
- Igen. - kiabált vissza az emeletről.
- Menjetek aludni! - mutattam a lépcső felé, mire a kutyáim rohanni kezdtek fel. - Tökéletes, nyugalmam van! - mosolyogtam büszkén, majd ledőltem a kanapéra.
- Éhes vagyok! - szállt az orromra Richard.
- Egyél, amit akarsz, csak hagyj pihenni!- mondtam.
Richard elrepült.
- Mizu? - dőlt le mellém Jesy.
- Semmi. - rántottam vállat.
Oké. legszívesebben most kiabálnám ki, hogy nagynéni leszek, de nem szabad!
Pár perc alatt elaludtam a kanapén. Órákkal később Niall keltett fel Én, pedig felvonszoltam magam a szobámig, majd bedőltem Louis mellé és el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése