Sziasztok, itt az új rész, nagyon remélem, hogy tetszeni fog!
Reggel, mikor felkeltem Alkony a fejével bökdösött. Elmosolyodtam és megpusziltam.
- Féltelek! - mondtam és felálltam.
- Tudod, hogy megijedtem! - szólt mögöttem Louis.
- Sajnálom, de sorban azt álmodtam, ahogy meghal. - mondtam. - Csak sírtam és sírtam egész éjjel, de itt mellette, már nem. - mosolyodtam el.
- Tudod, hogy nekem csak az a fontos, hogy minden rendben legyen veled! Örülök, hogy mellette elmúlt. - mosolygott és megpuszilt. - Szeretnéd elmesélni az álmod? - kérdezte.
- Ha nem untatlak vele. - mondtam, mire elmosolyodott.
- Te soha! - mondta és bejött.
Leültünk és néztük Alkonyt.
- Olyanokat láttam, amit soha nem akarok! Elaltattam! Láttam, ahogy utoljára becsukta a szemét! - mondtam sírva. - Én altattam el, majd utána mindig máshogy halt meg. Mindig ugyanazt álmodtam, majd már nem bírtam tovább. - mondtam.
- Tudom, hogy mennyire szereted, de látod, hogy semmi baja! - mondta Lou és az ölébe húzott. - Ahogy te is, Ő is erős! - mosolygott és megpuszilt.
Én szorosan magamhoz öleltem Louist.
- Soha többet ne engedj el! Sehova! Ráadásul semmilyen fegyvert ne merészelj nekem odaadni! - mondtam, mire kuncogott.
- Nem fogok! Eszemben sem lesz elengedni! - mondta és a fejét az enyém tetejére támasztotta.
- Rendben, de megígéred? - kérdeztem. - És legközelebb, ha hülyeséget csinálok, mint ez, akkor eljössz értem? - kérdeztem.
- Megígérem! Most is menni akartam, de a szüleid és Lola nem engedtek. Zayn is jönni akart! Bármilyen bajban leszel, ott leszek! Mint, mikor Charlie elrabolt! Ott leszek! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Köszönöm! - szipogtam.
- Ne köszönd, mert mindig ott leszek! Ha utálni fogsz, akkor is! - mondta.
- Nem foglak! - mosolyogtam. - Sosem utáltalak. Csak nagyon akartalak utálni, mert szerettelek, de lényegtelen. - mondtam.
- Édes vagy! - puszilt meg.
- Van itt még egy nagyon édes lány, akinek nagyon hiányzik az egyik legjobb barátnője és csak egy ölelésre vár, nem ha zavar! - mondta Roxy.
Mosolyogva kimásztam Lou öléből, majd kimentem a boxból és az ajtaját becsukva odaszaladtam hozzá és megöleltem. Nevetve bújtam hozzá.
- Hiányoztál! - mondta mosolyogva.
- Te is! - mosolyogtam.
- Minden rendben van már? - kérdezte.
- Nem, de valahogy megleszek. - mondtam.
- Ugye tudod, hogy tiszta hülye vagy?! Az a ló legalább olyan erős, önfejű és okos, mint a gazdája! - mosolygott.
- Tudom, de Én vittem oda! - mondtam.
- Ha nem te ülsz rajta, akkor is utánad ment volna! Nem te erőltetted rá, hogy menjen oda a farkasokhoz! Pontosan tudta, hova megy, de sose hagyta volna, hogy te egyedül császkálj a farkasokkal, remélem ezt tudod! - mondta, megpuszilta a homlokom és elment.
Átgondoltam a dolgot és lehet, hogy igaza van.
- Szerinted igaz? - mutattam Roxy után.
- Biztos vagyok benne! Én is utánad mentem volna, ahogy bárki! Mert szeretünk! - szorított magához Louis.
Mosolyogva sétáltunk be a házba. Mindenki reggelizett. Leültünk közéjük, majd elvettem egy nutellás kenyeret.
- Már nem azért, de mit csinálnál, ha valaki Tommot bántaná? - kérdezte Liam kuncogva.
- Nagyon humoros! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Ja, Lou ne verekedj, mert bármi bajod lesz, utána mehetsz a kis törpilláért a rendőrségre! - nevetett Harry.
- Te leszel az első, akit a bérgyilkos jövőmben megölök. - kacsintottam. - Először is, a törpilla miatt! - mondtam, miközben magam elé vettem az egész nutellás üveget.
- Miért, tök cuki! - mosolygott Niall.
- És tényleg olyan vagy, mint törpilla! - mondta Becky.
- Mégis hogyan? - kérdeztem.
- Kicsi vagy, egy két lábon járó szeretet bomba, aki gyönyörű! - puszilta meg az arcom Louis.
- Nem is! - mondtam és elpirulva lehajtottam a fejem.
Hirtelen a két kutya ugrott mellém. Megsimogattam őket, majd adtam nekik és Charlienak enni.
- Nem szeretnél pihenni egy kicsit? - kérdezte Louis.
- Csak ha velem jössz! - mosolyogtam.
- Megyek. - mosolygott.
Felmentünk a szobámba, majd felmásztunk az ágyra. Louis szorosan magához ölelt, majd finoman simogatta a hátam. Elmosolyodtam.
- Louis, imádom, mikor így simogatsz, csak mindig elalszom! - kuncogtam.
- Ez a cél, nem? - kérdezte mosolyogva.
- De, csak szeretem, ha ezt csinálod! - mosolyogtam.
- Ennek örülök! - mondta és megcsókolt.
- Szeretlek! - mosolyogtam.
- Én is törpilla! - nevetett.
Megforgattam a szemem, majd az arcom a mellkasára döntöttem és hallgattam szívverését, amíg el nem nyomott az álom.
Fogalmam sincs, mikor ébredtem, de gyanítom, hogy átaludtam a napot, mert éjjel volt. Körül néztem, majd elnevettem magam. Roxy és Harry a kinyitható díványon nyomorogtak ketten, Jesy és Liam a földön aludtak egy nagy matracon, Niall és Becky, pedig hálózsákban. Lou mocorogni kezdett mellettem, mire csöndben maradtam és halkan átöleltem és az oldalát kezdtem cirógatni. Elmosolyodott.
- Ébren vagy? - suttogta, mire bólintottam, de a tevékenységemet nem szakítottam meg.
- Azt hittem, ennél csikisebb vagy! - mosolyogtam.
- Az vagyok, de ez jól esik! - mondta mosolyogva.
Éreztem, hogy libabőrős az oldala.
- Jól sejtem, hogy rajtad, csak egy alsó van? - suttogtam.
- Igen. - mosolyodott el. - De akár ki is tapizhattad volna! - kacsintott.
- Haha! - forgattam a szemem.
Óvatosan a takaró alatt maradva levettem a nadrágom, majd az ágy szélére dobtam. Megtaláltam Louis pólóját, amit felkaptam és alóla levettem a melltartóm. Louis hirtelen közelebb csúsztatta a kezét, majd a combom kezdte simogatni. Én újra cirógattam az oldalát, mire libabőrős lett megint Én, pedig megpusziltam.
- Mennyi az idő? - kérdezte.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - De ugye nem akarsz itt hagyni? - kérdeztem.
- Nem, eszemben sincs! - mosolygott.
- Most azt kívánod, hogy örökre maradjunk így, ugye? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, honnan tudod? - kérdezte.
- Onnan, hogy Én is! - mondtam és megcsókoltam.
Mosolyogva fúrta az orrát a hajamba, ami össze-vissza elterült a párnán.
- Mindenkit fel fogunk kelteni. - súgtam.
- Dehogy fogunk! - mosolygott. - Nem vagyunk hangosak! - mondta, majd Én kuncogtam.
- Nem akarsz kilopózni a házból? - mosolyogtam huncutan.
- Mire gondolsz? - kérdezte.
- Ha jössz, majd meglátod! - mosolyogtam.
- Oké, de ha most elkezdünk felöltözni, nem csak őket, hanem a szüleidet is felébresztjük. - mondta.
- Akkor muszáj lesz így mennünk! - mosolyogtam.
Louis is elmosolyodott, majd csöndben kiosontunk a házból. Mikor kiértünk, nem volt túl meleg.
- Nem fázol? - kérdezte Louis.
- De! - nevettem, majd megfogtam a kezét és szaladni kezdtem.
Az istállóig meg sem álltunk. Ott leültünk, mert mindketten lihegtünk.
- Egyébként, te nem versenyeztél? - kérdezte Tommo.
Ekkor nevetve berohant Roxy, Harry, Lola és Zayn.
- Hát ti? - kérdeztem.
- Láttunk! - nevetett Lola.
- Amúgy, de régen versenyeztem. - mondtam.
- Aha, az tök jó volt! - nevetett Lola.
- Igen, ha nyertem ivás volt, tehát mindenki örült! - nevettem.
- De, mióta abbahagytad, nem volt olyan ivás! - mondta Lola.
- Szerintem, ennek inkább örülhetnénk, mert durva volt! - mondtam.
- Igazad van, abból már kinőttünk! - mondta Roxy.
- De ebből nem! - mondtam, majd rádobtam egy adag szénát.
Ebből hatalmas csata kerekedett. Nevetve fejeztük be és mindenki kiszedegette a hajából a szálakat.
- Sarah, rá vett valaha valaki arra, hogy fuss? - kérdezte Zayn.
- A világon egyetlen srácnak sikerült! - mondta Lola.
- Kinek? - nézett hatalmas szemekkel Harry.
- Alkonynak. - nevettem.
- Egyszer elszökött, majd elkezdett rohanni, de észrevette, hogy hazajön, ezért inkább leült és megvárta, hogy hazaérjen. - nevetett Lola.
- Ez nem igazság! - mondta Louis.
- Oké, akkor nem az! - nevettem és a fejem az ölébe döntöttem.
- Nem kéne visszamenni aludni?- kérdezte Harry.
- Menjünk a kis házba. - mondtam.
- Oké! - mosolygott Lola, majd felálltunk.
Mikor megérkeztünk, Louisval bemásztunk a hatalmas ágyba, majd mellénk a többiek és ott aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése