42. rész

Sziasztok! Természetesen otthon vagyok, csapatom a sulit! Remélem ti is és, hogy jól megy. Előre is bocsánat, ha Taylor Swift rajongó vagy, egyébként Én is szeretem, nagyon jó hangja van. De nem húzom tovább, jó olvasást! 
Reggel arra ébredtem, hogy mindenem fáj. Kikecmeregtem a kuckómból és kimentem a konyhába. Louis az étkezőben ült.
-       Jól vagy? - lépett elém Tommo, majd átölelt.
-       Mindenem fáj. - mondtam és megpusziltam.
-       Ez segít! - húzott ki az melegítőjének zsebéből egy fájdalom csillapítót.
Be vettem a számba és lenyeltem víz nélkül.
-        Veled minden rendben? - kérdeztem.
-        Igen, de amúgy is, Te vagy a fontos! - puszilta meg az arcom.
-        Nem is! - nevettem.
-        De igen! Majd ha Én keveredem ilyen bajba, megkérdezheted! - mondta szigorúan.
-        Oké, értettem! - mosolyogtam - Amúgy hol van a másik 4? - kérdeztem.
-         Otthon. Leléptek, mert valami fontos dolguk volt. - mondta Louis.
-         Neked nem volt hasonló dolgod? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-           Nem hinném... - mondta vékonyabb, igazi Louis fajta hazudós hang volt.
-           Aha, mi a dolgod?! - kérdeztem csípőre  tett kézzel.
-           Interjú Taylor Swift-tel! - forgatta a szemét.
-           Meg van bocsájtva! - adtam neki rövid csókot.
-           Szeretlek! - puszilt meg, mikor elváltunk  egymástól.
-           Miért nem elmentél el? - kérdezte a hátunk mögül Jesy.
-           Mert nem akartam és ha a hercegnőm nem szeretné, nem megyék!

 -           Nem félsz, hogy feltűnő lesz? - kérdezte Becky.
-           Igaza van! - mondtam.
Ebben a pillanatban lépett be Cara, nem túl vidáman.
-           Mindkettő elkészül és elmegyünk! - mondta szigorúan.

2 óráig tartott, mire elkészültünk és odaértünk. Taylor megint nagyon idegesítő volt! Egyszerűen, azt hiszi, hogy a rejtett bókokat nem veszem észre! Akkor, most kijelentem, hogy nem vagyok sötét liba, mint egyesek (vajon kire célzok?!), pontosan tudom, hogy ezek bókok! Én is kaptam már ilyen bókokat! Ami, viszont még zavaróbb, hogy nem eshetek neki élő adásban, mert még Én leszek az agresszív! Mikor beültünk az autóba, rögtön összefontam a kezem és morcosan néztem ki az ablakon. 

-        Mi a baj Reb? - puszilta meg az arcom Lou. 

-        Tudni szeretnéd? - kérdeztem és felé fordultam. - Hosszú lesz! - figyelmeztettem. 

-        Igen! - mosolygott és figyelmesen nézett. 

-        Az, hogy Taylor azt hiszi, nem vágom le, hogy egyfolytában bókol neked! Érted? Egyfolytában! De, közben vigyorog rám is és rád is, mintha nem tenné! Már nagyon vártam, hogy elszabaduljak tőle, mert közel jártam ahhoz, hogy eret vágjak! Azt hiszi, buta liba vagyok? Összekevert azzal, akit a tükörben lát! Ami, pedig még inkább zavar, hogy nem fojthatom meg! Az még nem is lenne nagy baj, csak egy kis hajától fosztanám meg, meg néhány fogától! De érte cserébe kapna pár lila foltot! - mondtam mérgesen, mert Louis nyugodtan mosolyogva kuncogott. 

-        Ezt úgy nevezik drágám, hogy féltékenység! - nevetett Tommo.

-        Nem! Én nem vagyok féltékeny! - mondtam határozottan. 

-        De igen édesem! - nevetett Cara.

-        De nem! Sem édes nem vagyok, sem féltékeny! Az nem illik hozzám! - mondtam durcásan.

-        Ez teljesen normális, ha az ember szerelmes! - nevetett Cara. 

-        De ez egy igazi nyálas, csajos hülyeség! Én nem vagyok féltékeny, nem Én lennék! - mondtam szigorúan. 

-        Nem, srácok is féltékenyek! - mondta Boo mosolyogva. 

-        Te lehetsz, cuki vagy! Én nem, is vagyok az! - mondtam. 

-        Van kedved sétálni? - nézett hátra nézve Cara a piros lámpánál. 

-        Igen, köszi! - mondta, a kezemre kaptam a táskám, majd kiszálltam. 

Louis és Cara is ismer annyira, hogy ilyenkor nem akarnak velem jönni. Becsuktam magam után az ajtót, majd séta közben elszívtam egy cigit. Közben, lassan megnyugodtam. Mikor elnyomtam, 2 perc múlva megjelent egy csapat újságíró és körbe vettek. Bekaptam egy rágót, nehogy rám panaszkodjanak, hogy cigi szagú vagyok. 

-        Rebel, mi a véleményed Taylor és Louis kapcsolatáról? - kérdezte az arcomba nyomva egy diktafont egy szőke, elég szép, elegánsan öltözött nő.

-         A kettőjük kapcsolatáról semmi, mert ilyen nincs. Én bízom Louisban, sok időt töltünk együtt, ha nincs megbeszélve találka, akkor is meglep, nagyon édes. - mosolyogtam. 

-         És nem haragszol Taylorra? - kérdezte. 

-         Nem, mert mikor elhangzott a szájából a hírhedt mondat, nem tudta senki, hogy mi együtt vagyunk. - mondtam. - Ha tudta volna akkor, bizonyára nem haragudnék rá, inkább tekinteném undorítónak. De, mivel nem tudta, semmi bajom vele. - mosolyogtam. 

-        Barátnők vagytok? - jött újabb kérdés egy mikrofon végéről. 

-        Ezt így nem mondanám. A csajok a legjobb barátnőim és azok is lesznek. Az olyan eseményeken, mikor sztárokkal találkozhatunk, nem igazán szoktunk együtt lógni, viszont Selenával nagyon jóban vagyok! Hatalmas arc a kiscsaj! - mondtam. 

Elköszöntem és hazáig már senki nem zargatott. Ezt a választ, már nem is számolom, hányszor magyaráztam el, mindig más-más helyen. Utcán rajongóknak, vagy újságíróknak, esetleg egy stúdióban, de előfordult már, hogy egy étteremben másztak a képembe kamerával és mikrofonnal. Mikor benyitottam, megtámadt a két kutyám és Richard is magyarázni kezdett valamit. 

-       Sziasztok! - kiabáltam, mikor sikerült kimásznom a kutyáim alól és megbeszéltem a papagájjal, hogy mit evett. 

-       Szia! - hallottam a csajok és a fiúk hangját. 

Lehúztam a cipőm, majd menetem, amerről a hang jött, vagyis a nappali felé. A kanapén ült mindenki, rajtam kívül. 

-       Mizu? -kérdeztem. 

-       Semmi érdekes, veled? - kérdezte mosolyogva Lola.
-       Vége a hisztinek? - kérdezte Louis.
-       Nem hisztiztem, nem szoktam! - mondtam határozottan.
-       Úgy hallom, összevesztetek! - mondtam Harry.

-       Nem volt igazi összeveszés, de olyasmi. - mondtam.
-       Elmondod, hogy mi volt a lényege? - kérdezte Jesy.
-       Nem. - mondtam és megindultam a konyhába.

* Becky szemszöge *

Tényleg nem lehetett túl nagy összeveszés, mert Louis és Reb egy légtérben vannak, egyet értenek és nem üvöltöznek, csak nem szólnak egymáshoz. 

-      Te elmeséled? - néztem Louisra. 

-      Reb féltékeny, de nem ismeri el. Mi, pedig Caraval mondtuk neki, hogy ez normális, de megsértődött. - mondta. 

-      Hát, azt kell mondjam, nehéz eset és ezt a helyzetet, most nem mérted fel, de Cara sem. - bólogatott Roxy. 

-      Tudom, de tényleg az. - mondta Tommo. 

-      Tudjuk és, ezt Sarah simán bevallaná, de Reb nem fogja! Nyugi, nem fog sokáig morogni, de jobb lenne, ha hamar elintéznéd! - mondtam. 

-      Akár most is elintézhetnéd, mielőtt jobban elfajul a helyzet! - tanácsolta Nialler. 

-      Igazatok van! - bólintott Louis, majd elindult a konyhába. 

* Rebel szemszöge *

Két kéz fonódott körém, miközben csokit ettem. Elmosolyodtam, majd megfordultam. Louis lecsúsztatta a kezeit a derekamra és mosolyogva a homlokét az enyémnek támasztotta. 

-      Sajnálom! - mondta és csak a szemembe nézett. - Tudom, hogy nem szereted. - mondtam, mire elmosolyodtam. 

-       Igazad volt, de csönd! - tettem a szám elé a mutató ujjam. 

-       Ígérem, hogy titokban tartom! - mosolygott, elhúzta az ujjam, összefűzte az ujjainkat, miközben megcsókolt. 

Mikor elváltunk egymástól, mosolyogtam. 

-       Akkor szent a béke? - kérdezte Tommo. 

-       Igen Boo Bear! - mosolyogtam huncutan. 

-       Rendben féltékenykém! - mosolygott pimaszan. 

-       Az a szerencséd, hogy ehhez a pofihoz ennyire illik a huncut mosoly! - csíptem meg mosolyogva az arcát. 

-       Tudom, nagyon szép vagyok! - vigyorgott.

Nevetve megforgattam a szemem és elindultam a nappaliba, mikor Niall ugrott elém. 

-        Csak jégkrém kell! - vigyorgott és a hűtőhöz ment. 

Megrántottam a vállam, majd bementem a nappaliba. Levágódtam és ekkor battyogott oda Louis. 

-        Ez az Én helyem volt! - duzzogott.

-        Gyere! - forgattam a szemem és felálltam. 

Abból a gardróbszobából, ami a nappaliból nyílik, amiben olyasmi dolgok vannak, amik kellenek, de nem használjuk őket sűrűn, onnan kivonszoltam a babzsákfotelt és belevágódtam. Már Niall is ott ült a pálcikás jégkrémmel, ami egy balerina lányt formált. Ez a kedvencünk, mert a bőre vanília ízű, a ruhája eper, a haja csoki, így a legfinomabb ízek benne vannak. 

-        Niall, micsoda férfias jégkrémed van! - nevetettem. 

-        Ő Amanda! Vele csalom Beckyt! - nézett rám szúrós nézéssel. 

-        Ó, igen? - nézett Niallre Becky mérgesen. 

-        Ne bántsd! - védte "szeretőjét" Niall.  - Ő Amanda Algida! - mondta és megpuszilta a fejét. 

-        Tényleg?! - nézett rá gonosz vigyorral Becky. - Nagyon csinos Amanda! - mondta Becky és leharapta a fejét. 

-        Megölted! - tetette a szomorút Niall. 

-        Finom agyú! - nevetett Becky. 

Mi, már sírtunk a röhögéstől. 

-        Olyan messze vagy?! - nézett rám Louis. 

-        Sajnálom, de nincs kedvem felállni! - nevettem. 

Louis odaszaladt, majd a babzsák fotelnél fogva elvonszolt egészen a kanapén a helyéig. Leült, majd mivel közvetlen előtte ültem a nyakamba tette a lábait. 

-        Louis, elájulok! - löktem le a lábait. 

Mindenki felnevetett. A babzsákfotel nagyon rossz ötlet volt, mert rohant felém a két kutyám és először nyalogattak, majd elhelyezkedtek rajtam. Ők elaludtak. Mi megcsodáltuk a Niall showt. Abból állt, hogy a zenecsatornán minden jobb zenére táncolt, nagyon szépségesen. De, mikor Justin Bieber jött, az összes hülye táncot összeszedte és egyben előadta. Végig röhögtük magunkat. Mikor elfáradt az ír manó, elkezdtünk tv-zni, de mint mindig ez is azzal végződött, hogy elaludtunk.