Reggel nagyon fáradt voltam, igazából nem tudom, hogy miért. Semmi olyasmi nem volt, amire felébredhettem volna, mégis felkeltem reggel 8-kor. A sötétítőfüggöny be volt húzva, ezért, csak remélni tudtam, hogy süt a nap. Kimásztam az ágyamból, de csak óvatosan, hogy a kutyáim ne keljenek fel.- Okosak vagytok, nekem is aludnom kéne. - hajoltam oda hozzájuk, mikor kimásztam az ágyból és mindkettőjük fejét óvatosan megpusziltam.
Barney félig kinyitotta a szemét, de csak amolyan "te piszkáltál? Akkor jó." pillantás volt, majd visszadőlt. Én odasétáltam a sötétítőhöz, majd kihúztam. Az időjárás annyira tetszett! Zuhogott az eső, a járdán állt a víz és az összes ember vastag kabátokban és esernyőkkel mászkáltak. Nagyon rosszul festett. Fogtam magam, bementem a fürdőmbe. Most Sarah maradtam. Gyorsan elkészültem, majd kimentem a szekrényem elé. Keresgéltem valami kényelmes, mégis meleg öltözetet, amit meg is találtam. A hajammal nem igazán foglalkoztam, a sapka tökéletes volt arra, hogy eltakarja a kócos, kissé zsíros fürtjeim. Enyhe parfümözés, majd körülnéztem a szobámban. A kutyák alszanak, kint zuhog az eső, az ablak be van csukva, a táskámba semmi nincs. A Rebel telefonomat kikapcsoltam, a Saraht be és zsebre vágtam a kocsikulcsommal együtt. Kimentem, majd nyitva hagytam az ajtót, hogy ha felkel a két kutya, nehogy beszoruljanak. A lányok, mind aludtak. Csöndesen leosontam, majd lent elvettem a házkulcsom, a garázsnak és a kapunak a távirányítóját és azt is a zsebembe tettem. Halkan kinyitottam a nappaliból a garázsba vezető ajtót, majd nagyon halkan csuktam vissza. Beültem az autómba, majd kihajtottam az udvarból. Mindent becsuktam magam után, majd elindultam a belváros felé. Először egy újságosba mentem.
Vettem néhány magazint, ami érdekelt, természetesen bőven volt közte olyan, amiben benne voltunk. Elterveztem, hogy egy kicsit kikapcsolódom, de csak egy Frappuccino erejéig. Megvártam az italom, majd miközben lassan iszogattam, a magazinokat olvastam. Egész jól éreztem magam. A magazinokban, minimum 2 oldal szólt Rebelről (rólam) és Louisról, plusz voltak a Wiches és a One Direction oldalak. Mondhatni, a legtöbb magazin fele, vagy rólunk, vagy a fiúkról szólt. Nem is rossz! Pedig, még semmi különöset nem is tettünk, csak járunk. A finom italom sajnos, elfogyott és a magazinokat is sikerült kiolvasnom. Tovább indultam, hiszen nem ez volt az eredeti tervem. Beültem az autómba, majd egy nagyobb fajta pékségig meg sem álltam. Mikor beléptem, egy kicsit elképedtem. Ekkor pékségben még sosem jártam. Nem csak péksütemények, kenyerek és olyan dolgok voltak, mint egy átlagos pékségben, hanem szendvicsek is voltak. Hatalmas volt és megvolt a pékség és a szendvicsező hangulata is benne és elég sok eladó és pincér dolgozott benne. Vettem szendvicseket, csigákat, pogácsákat, sütiket és pitéket is. 3 szatyorral léptem ki és bepakoltam a kocsimba. Álmos nem voltam, de azért eléggé vágytam haza. Elindultam és hazáig meg sem álltam. Beálltam a garázsba, majd kivettem a szatyrokat és benyitottam a nappaliba. A két kutya szaladt felém. Bevittem a cuccokat a pultra. Jesy és Lola is a konyhában voltak.- Hoztam nektek reggelit! - mosolyogtam.
- Szuper vagy! - nézegette a szatyrokat Lola.
Miközben reggeliztünk, Roxy is csatlakozott.
- Mi a mai program? - kérdezte Becky.
- Nem tudom, gondoltam ma egy kicsit pihenünk. - mosolyogtam.
- Ezt hogy érted? - kérdezte egy szendvicsen rágódva Jesy.
- Nem tudom, egy kicsit kikapcsolunk. Én ma reggel beültem nyugodtan egy Starbucksba és magazinokat olvasgattam. - mosolyogtam.
- Akkor ez most egy csajos, pihenős napnak készülődik? - kérdezte mosolyogva Lola.
- Igen, ilyen dumálós! - bólogatott Roxy.
- Pontosan! - mosolyogtam.
- És, ha jönnek a fiúk? - kérdezte Jesy.
- Nem gond, majd akkor átalakul a nap. - mosolyogtam vidáman.
Mindannyian beültünk a nappaliba, kényelmesen és beszélgetni kezdtünk.
- Lányok, annyira sokat gondolkoztam! - mondta Lola.
- Min? - kérdezte Jesy.
- Azon, hogy nem vagyok túl öreg Zaynhez? - kérdezte a fejét fogva Lolusz.
- Lola, a lényeg, hogy szeretitek egymást! - mosolygott Roxy.
- Én ezt értem, de ti mind fiatalabbak vagytok, mint a srácok. - mondta.
- Lola, a legnagyobb kritikusok a kapcsolatokban mindig a rajongók. Ha Ők elfogadják, akkor szerintem senkinek nem lehet egy szava sem! - öleltem meg.
- Igazatok van. - mosolygott.
- Egyébként nem jelent semmit, hogy idősebb vagy! - legyintett Becky.
- Egyébként Én azon gondolkoztam, hogy mennyire fura, hogy nem sértődtél meg, hogy mikor Rebelként jártál Louisval, nem ismert fel. - fordult felém Jesy.
- Nem sértődtem meg, mert Jack sem ismert fel. - mondtam. - Senki nem ismert fel, mert hogyan kötné össze őket bárki is?! Hiszen a két lány egymás ellentéte! - magyaráztam, majd ez említett személy belépett az ajtón.
- Jack! - mondtuk egyszerre, majd körbejárt és mindenki megölelgette.
- Hogy vagytok? - kérdezte.
- Nem is tudom, jól! - rántottam vállat.
- És hogy érzed magad, te kis Mrs. Tomlinson? - kérdezte nevetve és átkarolt.
- Először is, még nem vagyok a felesége, másodszor nagyon jól! - vigyorogtam.
- Jól van na! - puszilta meg az arcom. - A két kölyköd és a galamb? - kérdezte.
- Alszanak. - mondtam.
- Jó nekik. - mosolygott. - Ti merre terveztek? - kérdezte a többieket.
- Nincsenek kimondott tervek. - rántott vállat Roxy.
- Összeköltözés, ilyesmi? - kérdezte.
- Nekünk Zaynnel tervben volt, de végül nem, mert nem lenne jó szétszedni a két bandát. - mosolygott Lola.
- Ha az Én véleményem érdekel, egyrészről okos döntés, a másikról meg butaság. - kezdte Jack. - Okos, mert tényleg jó, hogy a srácok is és ti is meg tudjátok beszélni egymással a dolgokat és nem romlik meg a barátság. Rossz, mert valószínű, nem romlana el a barátság, úgyis mindig együtt lógtok. - mondta.
- Nem is tudtam, hogy neked nem csak a hülye oldalad létezik! - nevetett Becky.
- Hahaha! - nyújtotta rá a nyelvét Jack.
- Srácok, annyira jó így! - mosolyogtam.
Ekkor lerohant a két kutyám, az ölembe ugrottak és megpróbálták kilökni egymást.
- Oké, így már nem olyan jó! - nevettem, majd rendet tettem köztük.
- Mit szólnátok egy szundihoz? - kérdezte Jesy.
- Benne vagyok. - mondtam.
Egy darabig még tv-ztünk, majd sorban egymás hegyén-hátán elaludtunk.
* Pár órával később *
Valaki csöngetett, de a kanapén alvók közül valaki kinyitotta neki, tehát Én még csak meg sem moccantam, Jack vállának dőlve pihentem. Majdnem sikerült visszaaludnom, mikor valaki felvett az ölébe, de óvatosan, nehogy felébredjek. Lassan kinyitottam a szemem és Louis mosolygott rám.
- Jót aludtál hercegnőm? - kérdezte halkan, a mosolygós, vidám, csilingelős hangján.
- Tudnék még. - mosolyogtam és megpusziltam.
Bevitt a szobámba és letett az ágyra. Mikor letett és fel akart állni, megfogtam a karját.
- Maradj! - kértem.
Elmosolyodott, majd lerúgta a cipőjét és levette a pulcsiját. Mellém feküdt, majd hozzám bújt. Mosolyogva megcsókoltam. Végül a hátán kötöttem ki. Bekapcsoltam a tv-t.
- Louis! - szóltam.
- Igen? - mosolygott.
- Tudom, hogy nagy butaság, de egy kicsit aggódom. Ugye, velem nem csinálod, amit Eleanorral? Pontosabban, ha úgy vesszük, Rebellel is. - kérdeztem.
- Ezt felejtsd el! Tudod, az azért történt, mert beléd szerettem. - mondta.
- Rendben. - mosolyodtam el, majd megpusziltam Lou hátát.
- Szeretlek! - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
- Én is! - mosolyogtam.
Ekkor berohantak a kutyáim és a hátamra ugrottak.
- Ne! - nevettem.
- Csinálj velük valamit, mert ez nem lesz jó! - nevetett alólam Tommo.
- Eléred a labdát? - kérdeztem.
- Várj! - mondta.
Nyújtózkodni kezdett, ami miatt Én is mozogtam. Nevettem rajta. Louis, csak nyekegett, de sikerült neki elérnie.
- Megvan! - kiabálta.
- Dobd el. - mondtam nevetve.
Louis kidobta az ajtón, mire elrohant a két kutya.
- Ügyes! - pusziltam bele Louis hajába.
- Nem vagy álmos? - kérdezte.
- Ja, de! Milyen okos vagy! - nevettem és legördültem a hátáról.
Nagyon közel bújtam Louishoz, Ő átölelt, így olyan volt, mint egy hálózsák.
Hamar elaludtam, de csak fél órát aludtam. Louis, már a tv-t nézte és valahogy az ágy másik felére került. Odabújtam mellé.
- Jót aludtál? - kérdezte.
- Igen, veled álmodtam! - mosolyogtam.
- Elmeséled? - kérdezte és megpuszilta a feje tetejét.
- Valamiért nagyon sírtam, egyedül. Utána jöttél, valamin veszekedtünk, de végül kibékültünk és az öledben aludtam el. - mosolyogtam rá.
- Azért a veszekedést hagyjuk ki! - nevetett. - Éhes vagyok. - mondta.
- Én is. - mosolyogtam és kimásztunk az ágyból.
Mikor kiléptünk, teljes csend volt. Lementünk, majd a pulton volt egy cetli.
" Elmentünk vásárolni, majd este jövünk! Puszi: Jesy, Becky, Lola, Roxy, Liam, Niall, Zayn, Harry"
Felolvastam Louisnak.
- Akkor miénk a ház estig? - kérdezte kaján vigyorral.
- Igen, azt! - mosolyogtam, majd odamentem elé és a karjaim a nyaka köré fontam.
Lehajolt és megemelt, miközben megcsókoltam. Ettünk, majd leültünk a kanapéra és hívta valaki Louist. Mikor letette, szomorúan nézett rám.
- Mennem kell egy interjúra, de bepótoljuk! Ha hamar vége lesz, jövök, ha nem, akkor holnap! - mondta és rövid csók után elrohant.
Szuper érzés! Kettesben lehettünk volna, de interjú! Ez annyira elkeserített, hogy fogtam egy tábla csokit, beültem a tv elé, majd egészen amíg el nem aludtam, csak azt bámultam. A két kutya hozzám bújva, a papagáj véleményezte a filmet és szóval tartott. Nagyon vidám este!
Holnap elutazom, ezért nem tudom, hogy lesz-e rész, de mindenképp megpróbálok írni, ha nem sikerül, előre is bocsi és ne utáljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése