- Már csak annak örülnék jobban, ha Alkony ébresztene! - mosolyogtam Louisra.
- Ha ragaszkodsz hozzá, esetleg mászkálhatok négykézláb, nyeríthetek és legelhetek! - mosolygott, mire felnevettem.
- Sose leszel normális, ugye? - nevettem.
- Nem, mindig Louis leszek! - mosolygott.
- Louis és a normálisság? Ellentétek! - nevettem, majd felültem.
- Ez így van! - vigyorgott, majd kikászálódtam az ágyból.
Hatan voltunk a kis házban, ami elég tömegnek tűnt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam.
- Jó reggelt szöszi! - ölelt magához vidáman Zayn.
- Zayn, honnan jött a név és a hatalmas ölelés.
- A név onnan, hogy szőke vagy és alacsony és kedves. Az ölelés, csak mert aranyos vagy a göndör hajaddal, ami most még bozontos is!- mosolygott.
- Oké. - rántottam vállat.
- Azt hiszem, nagyon jó hírem van neked! - lépett ba a ház ajtaján Lola.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Most hajtott el az orvos, levették a kötéseket és azt mondta, nyugodtan dolgozhat és kimehet napközben az erdőbe, a hegyre, vagy ahová, csak szeretnéd vinni, de estére vidd be és, ha baj van ki kell hívni. Éjjel is be kell majd menni hozzá, de nem kell vele aludni! Ezt külön neked üzeni! - mosolygott Lola.
Gyorsan rohantam a szekrényhez, kikaptam egy lovas gatyát, felvonszoltam magamra, Louis pólója alá pillanatok alatt felkaptam egy melltartót, az zavart a legkevésbé, hogy ki lát és ki nem. Az ajtóhoz érve, nem törődve a cipővel, lekaptam a fogasról a legelső pulcsit, ami Louisé volt. Kitörtem az ajtón, majd mezítláb rohantam a hideg, harmatos fűben, a többi ló között. Nem tudott zavarni, hány ló ijed meg tőlem, mert az Én egyetlenem meggyógyult. Lola rohant utánam.
- A boxában van! - kiabálta.
Berohantam az istállóba. Ott állt előtte Anya, Apa és Mama is.
- Lassan kicsim! - húzott magához hátulról Apa.
- Nyugtatót kapott, hogy meg tudják vizsgálni, leszedni a kötést, mert félt. - mondta Anya.
- Hiányolt téged! - simogatott meg Mama.
A kötőfékre csatolt vezetőszáron kívül, a lábai is meg voltak kötve. Látszott rajta, hogy még nincs teljesen magánál.
- Életem, gyere menjünk ki egy kicsit, ha magánál van, bejössz és megnyugtatod! - mondta Mama, majd átölelve kimentünk az istállóból.
- Mama, félek. - mondtam neki és az istálló oldalának dőlve lassan lecsúsztam és leültem a hideg, nyirkos fűbe és kicsordultak a könnyeim.
- Semmi baj, bízz a lovadban! Legalább olyan erős, okos és önfejű, mint a gazdája! - simogatta a hajam Mama.
Ekkor ért oda Louis, felöltözve. Mikor meglátott, megfogta a kezem és mellém ült. Elmosolyodtam.
- Ne aggódj! Semmi baj nem lesz! - puszilta meg az arcom Louis.
Mosolyogva döntöttem a fejem Louis vállára. 15 percig ücsörögtünk ott, de nekem óráknak tűnt. A szüleim kijöttek.
- Kicsim, menj be nyugtasd meg, mert nagyon fél és ugrál. - mondta Apa.
Felálltam, majd bementem. Teljesen éber volt, izgatott. Össze-vissza forgatta a fejét, dobogott a mellső lábaival, szinte megállás nélkül. Rendezetlenül, nyugtalanul vette a levegőt és kapkodta a fejét. Lassan kinyitottam a box ajtaját, majd mikor beléptem, becsuktam magam után. Rám nézett.
- Itt vagyok kicsim, semmi baj! - mondtam, majd simogatni kezdtem.
Még mindig zavart volt, de egyre nyugodtabb. Az egész testét végigsimogattam, mikor a lábaihoz értem, kikötöttem. A kötőféket is levettem róla, majd suttogva beszéltem hozzá és simogattam. Egyre nyugodtabban vette a levegőt, majd már csak szuszogott. Mosolyogva megpusziltam. Utána, visszatettem rá a kötőféket, rácsatoltam a vezetőszárat és a nyakára dobtam, majd felugrottam rá. Kilöktem a box ajtaját és kilovagoltam. Mikor megláttak, mosolyogva tapsoltak. Rádőltem a nyakára, majd hagytam, hogy a saját lassú tempójában sétálgassunk. Egy fél órát, csak sétálgattunk. Mikor úgy éreztem, ideje pihennie, leszálltam róla, levettem a kötőféket, majd elengedtem. Lassan indult meg, majd vágtázni kezdtem. Megállt tőlem messze, de láttam, hogy mit akar. Visszanézett rám.
- Mehetsz! - mondtam neki, miközben a kezemmel intettem.Gyorsabb vágtába kezdett, majd eltűnt a hegy aljánál lévő erdőben.
- Srácok, nincs kedvetek egy kicsit szórakozni? - kérdeztem.
- Milyen kérdés ez?! - háborodott fel Niall.
- Akkor, öltözzetek, elmegyünk az itteni kajáldába. - mosolyogtam.
 |
| Csengő |
Zayn, pedig Fényen. 20 perces utat sikerült egy óra alatt megtenni.
- Nagyon messze van, mert éhes vagyok! - mondta Niall.
- Nem, nincs. - mondtam.
- Húgi, a lovad nem sértődik meg? - kérdezte nevetve Lola.
- Nem, dehogy! - mosolyogtam.
 |
| Colin |
- Miért nem mondtad, hogy itt vagy? - kérdezte hatalmas mosollyal.
- Nem kérdezted! - mosolyogtam.
- Nem változtál! - nevetett. - Mit adhatok? - kérdezte.
- Egy étlapot! - mosolyogtam, majd elvettem egyet.
Leültünk az egyik asztalhoz, majd egy új, ismeretlen pincérnő szolgált ki minket. Végig nevetgélve fogyasztottuk el az ebédet, majd beszélgettünk még.
- Induljunk. - mondtam.
- Miért, jól elvoltunk? - puszilt meg Louis.
- Azért Lou, mert be fog sötétedni. Így is, már az úton kell mennünk, mert az erdőben túl sötét van. - mondtam.
- Rendben, akkor menjünk! - mosolygott Harry, majd felálltunk.
Elköszöntünk és kimentünk. Hiába fütyültem a lovamnak, nem jött.
- Ó, bevitték aludni! - mondtam és megfogtam a fejem.
Végül Louisval ketten ültünk Csengőn. Mikor megérkeztünk, a lovakat a helyükre vittük és mosolyogva mentünk be a házba.
- Jól szórakoztatok? - mosolygott Mama.
- Sütöttél nekem sütit? - nézett rá boci szemekkel Becky.
- Az asztalon van kicsikéim! - mosolygott, majd folytatta a mosogatást.
- Ó, úgy is éhes vagyok már! - ugrott fel Niall, majd megtámadta a tálat.
Leültem a kanapéra, mert egy kicsit nagyon fáradt voltam.
- Elfáradtál szépség? - kérdezte Louis és mosolyogva lecsapódott mellém.
- Igen, egy kicsit! - mosolyogtam és a vállára döntöttem a fejem.
- Hogyan? Én nem fáradtam el! - mondta Lou.
- Mert te egy duracel nyuszi vagy! - nevettem.
- Ilyen nevet nem kaptam még! - nevetett fel.
- És olyan barátnőd volt már, aki két lány volt? - kérdeztem pimasz mosollyal.
- Nem! - mondta, majd vigyorogva az ölébe kapott.
Felszaladt velem az emeletre, majd bevitt a szobámba. Senki nem volt ott.Letett, majd kimentünk az erkélyre és leültünk.
- Tudod, inkább reggel fáradtam el. - mondtam.
- Gondolom, ez a hangulatingadozás nem a legkönnyebb, ahogy fárasztó is. - mosolygott és megpuszilta az arcom.
- Jól gondolod. - mosolyogtam rá. - Ha Alkonnyal minden rendben lesz, megyünk Londonba és Rebel is leszek és minden normális lesz! - mondtam.
- Életem, mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek! Tudom, mennyire nehéz lehetett ez az egész és addig maradunk, amíg csak akarod! - rakott egy kusza tincset a fülem mögé.
- Én is szeretlek, nagyon! - csókoltam meg.
- Most, gyere! - kapott megint az ölébe.
Bevitt a fürdőbe és ránk zárta az ajtót. Megcsókolt, miközben megnyitotta a vizet, hogy megtöltse a kádat. Közben, kigombolta a nadrágom gombját. Levettem a nadrágom és bedobtam a szennyes kosárba. Louis az ingem gombjaira tért volna, de patentos volt, így egyszerű mozdulattal széthúzta. Levettem, majd Louisról is lehúztam a pólót. Levette a nadrágját, majd csókolgatni kezdett. Végül együtt fürödtünk. Mikor készen lettünk, Louis becsavart egy hatalmas törölközőbe és a dereka köré is csavart egyet.
- Menjünk! - mosolyogtam, majd kikukucskáltam.
Senki nem volt ott, ezért gyorsan átvettük a pizsamánkat. Lementünk, ahol Anya döbbenten nézett.
- Az Én kicsi lányom és az Ő kicsi barátja időben elalszik? - nézett nagy szemekkel.
- A te kicsi lányod, nagyon fáradt. - mondtam.
- Akkor menj aludni, majd mi ránézünk Alkonyra éjjel. - mosolygott.
- Oké, csak inni jöttem. - mondtam, majd kimentem a konyhába és ittam egy kis teát.
Louis is ivott, majd megfogta a kezem.
- Te még mindig nem vagy fáradt? - böktem meg Louis hasát.
- Nem és hagyd a pocim! - simogatta meg, mintha hatalmas ütés érte volna.
- Jól van duracel nyuszim, azért a kis pocidnak remélem nem lesz baja! - nevettem és megsimogattam a hasát.
- Kérek rá gyógyító puszit! - felhúztam Louis pólóját, majd pontosan arra a pontra, amit megböktem, nyomtam egy apró puszit.
Kuncogva öleltem meg Louist.
- Nem bocsájtottam meg! - mondta, de azért visszaölelt.
- Mérges duracel nyuszi vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - mondta bólogatva.
- Ne már! - mondtam.
- Most te is durcázol? - kérdezte.
- Igen! - mondtam karba tett kézzel.
- Jó, megbocsájtok, de csak a puszi miatt! - mondta és megölelt.
Én mosolyogva bújtam a karjai közé.
- Na, duracel nyuszi és törpilla, menjetek aludni! - mondta Anya.
Mosolyogva felmentünk. Felmásztunk az ágyamra, majd szinte azonnal elaludtunk.
Reggel hatalmas sikolyra ébredtem. A gazdája Liam volt, aki miatt Én leestem az emeletes ágyamról.
- Liam, annyira szottyadj meg! - mondtam mérgesen, de inkább nyekeregtem az esés miatt.
- Jól vagy? - nézett le Louis.
- Nem igazán. - mondtam és a hátamat fogva lassan felkecmeregtem.
- Bocsánat, csak valamelyik nagyon vicces kanalat rakott a cipőmbe. - mondta mérgesen nézve.
Zayn volt a tettes. A hátamat fogva nyújtózkodtam egyet, miközben a hátam hangosat roppant. A szekrényből kivettem néhány átlagos, otthoni ruhát, mert esett az eső. Mind elkészültünk, majd lementünk. A nappalinkban egy nem várt vendég állt. Amanda, akit mindig is utáltam, mikor otthon laktam és mindig piszkált.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
 |
| Amanda |
- Térjünk a lényegre. - mondtam.
- Tehát, mérges vagy! - kuncogott gonoszan. - Látom nem lettél magasabb. - mondta.
- De, neked sikerült még több testrészedet megműteni! - villantottam hatalmas mosolyt.
- Mégis van pasim! - mondta.
- Nekem is! - mondtam.
- Ki az a szegény? - nevetett.
- Semmi közöd hozzá, mit akarsz? - kérdeztem.
- Csak üdvözölni! - mondta, majd kiviharzott és becsapta az ajtót maga után.
Én a barátaimhoz fordultam.
- Hát nem ütném le? - kérdeztem idegesen.
- Nyugi! - ölelt magához Louis.
Elmosolyodtam és megpusziltam az arcát.
- Életem, gyere együnk! - kapta az ölébe Niall Beckyt.
Kiszaladt vele a konyhába, majd mindenki együtt reggelizett. Reggeli után kiengedtem Alkonyt, aki sokkal jobban festett.
- Azt hiszem, ma mehetünk Londonba. - mondtam Louisnak.
- Rendben. - ölelt magához.
Egész nap, pakoltunk és pakoltunk, majd este búcsúztunk. Alkonyt sírva hagytam otthon. Egész úton aludtam. Az ágyamban ébredtem, egyedül. Már világosodott. Körül néztem, megállapítottam, hogy a saját lakásomban vagyok. A telefonomat kivettem a zsebemből, majd hívtam is Lout.
- Szia. - szólt bele álmosan.
- Felébresztettelek? - kérdeztem.
- Igen, de mond édesem! - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
- Hol vagy? - kérdeztem.
- Otthon, a közös házban. - mondta.
- Oké, akkor nyugodtan aludj tovább. - mondtam.
- Rendben, szia! - mondta mosolyogva.
- Szia! - mondtam, majd kinyomtam.
Bementem a fürdőmbe, gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy bugyit és Louis egyik pólóját, amit valahonnan megszereztem. Mikor ezzel készen lettem, csengettek. Mikor kinyitottam az ajtót, Louis a derekamnál fogva, ölelés közben felemelt.
- Nem alszol? - kérdeztem mosolyogva.
- Tudtam, hogy azért hívtál, mert hiányzom! - mosolygott és megcsókolt.
- Okos vagy duracel nyuszi! - adtam neki gyors csókot.
- Na, gyere! - mondta, lerúgta a cipőjét és a lábával csukta be az ajtót.
Bevitt a szobámba, letett az ágyamra és gyorsan levette a pulcsiját. Alatta a pizsamája volt. Bebújt mellém és magához húzott.
- Szeretlek! - csókolt meg.
- Én is! - mosolyogtam rá.
Azt nem tudtam kitalálni, hogy mikor keltem, mert esett az eső. Louis hagyott üzenetet, hogy muszáj volt elrohannia. Reggeliztem, megmosakodtam, majd Rebellé varázsolódtam. A közös házba vettem az irányt. A csajokkal olyan igazi lányos napot tartottunk, ami nagyon jó volt, de este fura dolgot olvastam a laptopomon.
Louis Tomlinson-ért tolonganak a nők!
Rengeteg pletyka terjengett arról, hogy Louis és Eleanor Calder kapcsolatának vége, amit a lány megerősítette ezt a hírt. Előtte, viszont Louisról és a Wiches tagjáról, Rebel Rockról sok kép került elő, ahol ketten lógtak és ilyen képet Rebel posztolt is a Facebook oldalára, nem is egyet. Ugyan, a Rebelouis kapcsolatot, még egyik énekes sem hozta szóba, mégis sok Wiches és One Direction rajongó hisz már ebben a kapcsolatban. A rajongók, nem kitalálták ezt a kapcsolatot, mert a turné alatt is jó volt már a viszonyuk, aztán Londonban sokszor töltöttek napokat kettesben és kézen fogva is láttál őket.
Mikor előkerültek a képek a Rebelouis párosról, egy másik énekesnő is érdeklődött Louis iránt. Taylor Swift, egy interjúban Louist nevezte a leghelyesebb bandatagnak és azt is mondta, hogy szívesen randiznia vele. De, vajon mit szól ehhez Rebel, Eleanor és Louis?
Ezt elolvastam, vagy háromszor, majd a lányoknak is felolvastam.
- Ettől a nőszemélytől megőrülök! - mondta Roxy idegesen.
- Igen, elég idegesítő! - mondta mérgesen Becky.
- Harryvel is járt, most Louis! - mondtam mérgesen Roxy. - Annyira átlátszó ez a nő! Teljesen világos, hogy azért mondta, mert régen szerepelt újságban! - pattant fel Roxy, majd járkálni kezdett idegesen fel s alá.
- Na jó, de azért rendesen túl lépi Roxy határait! - mondta Jesy.
- Igen, túllépi! Túllépi, mert vagy az újságok miatt csinálja, vagy azért, mert egy k*va! - kiabált Roxy.
- Roxy, nyugi! Ez, csak egy újság cikk! Ráadásul, most nem Harryről volt szó! Megértem, hogy ideges vagy, de lehet, hogy nem magától csinálja ezt! - mondtam neki, de nem nyugodott le.
Roxy fél órán keresztül mérgelődött, de semmivel nem tudtuk megnyugtatni, így át kellett hívni a fiúkat.
- Mi a baj? - lépett be Harry.
- Nem olvastad?! - kiabált Roxy és a kezébe nyomta a telefonját, amin Roxy vagy hússzor elolvasta a cikket.
- Mi a baja? - csókolt meg Louis.
- Most éppen, egy rólad szóló cikk miatt mérges! Te sem olvastad? - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
Odaadtam neki a laptopom.
- Értem, de neki mi a baja? - mutatott Niall Roxyra.
- Ideges vagyok Taylor Swift miatt! Az egyszer biztos, hogy jó hangja van és szép, de úgy vettem észre, hogy sokan vitáznak vele. Ez jelent valamit! - mondta Roxy.
- Nyugi életem! Jártam vele, nem mondanám, hogy nagyon szerelmes voltam, kedves lány, meg minden, de téged szeretlek, nagyon és nagyon és még annál is jobban! - csókolta meg Harry Roxyt.
- Ezt, pedig elintézzük. - mutatott a cikkre Louis.
- Rendben. - bólintottam.
Ekkor belépett az ajtón Cara, aki nem nézett ki túl vidámnak.- Azt hiszem, ti is láttátok! - nézett ránk mérgesen Cara.
- Igen. - mondta Jesy.
- Holnap reggel, mindkét banda egy reggeli műsorban vesz részt és ezt elintézi! - mondta szigorúan Cara.
Bólintottunk.
- Ti! - mutatott rám és Louisra. - Felvállaljátok a kapcsolatot, mert ha nem, akkor is rájönnek! Imádják Rebelouist! Te! - mutatott Louisra. - Nem igazán izgat, hogy Taylor mit nyög be egy interjúban, de te, semmi áron ne koptasd le, mert biztosan rá fognak kérdezni! Az Én kicsi csajszim megoldja a dolgot, ami nem azt jelenti, hogy te hozzá sem szólsz a témához, mert az túl átlátszó! Poénos, Louis módra intézd el, ahogy az ilyeneket szoktad, sértés nélkül! - mondta Cara.
- Oké. - mosolygott.
- Ha Taylorral akármikor találkozol, vagy bármi ilyesmi, előtte szólsz, ha véletlen találkoztok, sehova nem hívod el és, ha meghív valahova, ügyesen mondasz nemet, vagyis valami jó okot kamuzol! - mondta Cara.
- Vettem. - mondta Lou.
- Kész vagyok ettől a nőszemélytől! - fogta a fejét Cara.
- Intézzük el! - mosolyogtam gonoszan.
- Ne merj bajba kerülni, mert kitépem a hajad szálanként! - mondta mérgesen Cara.
- Jó leszek! - tettem fel a kezem.
Cara elment, majd lassan a fiúk is és zuhanyzás után mind elmentünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése