Arra ébredtem reggel, hogy Louis mocorog mellettem. Felemeltem a fejem, majd Louis villám gyorsan borult a párnájába.
- Mi van veled? - nevettem álmosan.
Gondolom azt mondta, hogy semmi, de a párnája miatt nem hallottam semmit, csak láttam, hogy rázza a fejét.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy kicsit kocsikázni? - kérdeztem huncut vigyorral.
- Mármint úgy érted, hogy... - emelte fel a fejét és kérdezte volna, de megcsókoltam.
- Úgy értem! - kacsintottam, majd kimásztam mellőle.
Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felöltöztem és kimentem.
- Szépség! - húzott magához Louis.
- Öltözz, addig összeszedem a házat és megkérdezem, ki jön! - mosolyogtam, majd kimentem a szobájából.
Lent ült mindenki az étkezőben.
- Nincs kedve valakinek egy autózáshoz? - kérdeztem mosolyogva.
- Hol? - kérdezte mosolyogva Roxy.
- Hát a megszokott pályán! - kacsintottam.
- Hülye vagy, még szép, hogy megyek! - ugrotta át a pultot Roxy.
- Mindenki jön! - jelentette ki Liam.
- Oké, akkor öltözzetek, majd a versenypályán találkozunk. - mosolyogtam.
- Mindenki tudja, hol van, nem? - kérdeztem.
- Mi tudjuk! - legyintett Jesy.
- Oké, akkor majd ott! - intettem és indultam volna, de Louis ugrott le a lépcsőről.
- Itt hagysz? - kérdezte.
- Majd ott találkozunk. - mosolyogtam és megpusziltam.
- Nem mehetek veled? - kérdezte csalódottan.
- Nem! - vigyorogtam, majd kiléptem.
Beültem a kocsimba, majd meg sem álltam hazáig. Átvettem a versenyruhámat, majd egy táskába dobtam a rendes ruháimat. A cuccokkal együtt beültem a versenyautóba, majd elindultam a pálya felé. Út közben is melegítettem már a gumikat, enyhén szólva. Mikor megérkeztem, az autóval beálltam a boxutcába, majd felmentem az irányító toronyba. Egy pár gombnyomással felébresztettem a pályát. Elindultak a világító, illetve villogó táblák, kapcsoltam be hangulatzenét és a lényegében az egész pályát kivilágítottam. Mikor felébredt a környezetem, bepattantam az autómba, majd mentem egy kört, amit kicsit itt-ott cifráztam. Mikor visszaértem a boxutcához, már ott álltak a barátaim.
- Ugye idefelé nem csináltál ilyeneket? - kérdezte csípőre tett kézzel Jesy.
- Én?! Dehogy! Miért olyannak ismersz? - kérdeztem.
- Á, dehogy! - forgatta a szemét.
- Oké, mert nem vagyok olyan! - vetettem huncut mosolyt, majd a gázra tapostam és bemutattam egy kis gumiégetést.
Vigyorogtam egyet, majd elszáguldottam és mögöttem, csak a füstfelhő maradt, meg a gumi szaga. Most nem cifráztam, inkább a száguldozást élveztem. Mikor visszaértem, kiszálltam és becsaptam a kocsim ajtaját. Levettem a sisakom, így a hajam a vállamra hullott.
- Gyertek! - intettem a fejemmel, majd elindultam az öltöző felé.
Az öltözőben letettem a padra a sisakomat és kinyitottam a szekrényt, ami tele volt olyan ruhákkal, amik olyanok voltak, mint az enyémek.
- Nos hölgyeim, válasszátok ki a méretet és kapjátok fel! - mosolyogtam, majd elléptem a szekrénytől.
A lányok kivették a ruhákat, majd Én kitereltem a fiúkat és a másik irányba indultam.
- Nektek nincs ruhám. - mondtam.
- Minden esetre jól nézel ki benne! - mosolygott Louis.
- Tudom. - vigyorogtam, majd kinyitottam egy másik szekrény, ami tele volt díjakkal.
- Ez mind a tied? - kérdezte hatalmas szemekkel Harry.
- Igen. - mosolyogtam büszkén.
- Te találtad ki, hogy ezt a ruhát így kell hordani? - kérdezte Niall.
- Tudod, jobban néz ki, mintha nyakig felhúznám. - mosolyogtam huncutan.
Ekkor kiléptek a lányok. Roxy, természetesen hozzám hasonlóan lehúzta a cipzárt a mellénél, de nem túlzottan. Nem hatalmas dekoltázsunk volt, a melltartónk látszott, de csak kicsit. Becky és Jesy, pedig nyakig felhúzták. Én Becky elé léptem Roxy, pedig Jesy elé és lejjebb húztuk a cipzárjukat, így akkora dekoltázsuk lett, mint nekünk.
- Nem túl kihívó ez? - kérdezte Becky.
- Nem, egyáltalán nem. - mosolyogtam. - Van ennél kihívóbb is, ne aggódj. - mosolyogtam rá, majd elléptem előle.
- Ki jön velem először? - kérdeztem.
- Azt hittem, vezethetjük! - mondta Louis.
- A-a! Egyszeri alkalom volt. - mondtam mosolyogva.
- Én! - ugrott a kocsiba Becky.
- Várj, te vezetted? - kérdezte mérgesen Roxy Louistól.
Mielőtt válaszolt volna, Én beugrottam a kocsimba, majd beindítottam a motort és elszáguldottam. Becky, csak nevetett az egészen.
- Egy kicsit cifrázom a kört, ha nem zavar. - mosolyogtam rá.
- Kérlek! Még élvezem is! - nevetett.
Nem kicsit cifráztam. Mikor visszaértünk, Becky kipattant Én, pedig mosolyogva kukucskáltam ki.
- Roxy dühös vagy? - kérdeztem.
- Igen! - mondta mérgesen.
- Tessék! - dobtam felé egy másik kulcsot. - Hozd ki onnan és mindenki mehet vele. - mosolyogtam és rámutattam a másik garázsra.
Egy másik autóm is van, de azt nem szeretem annyira, csak egyszer versenyeztem vele, ezért van itt. Pár perc múlva Roxy hajtott mellém. Bólintottunk, majd elindultunk. Természetesen Én nyertem, de ezen senki sem gondolkozott. Biztos volt, hogy tapasztaltabb vagyok. Mindenkivel versenyeztem és mindenki ellen nyertem. Mikor végeztünk, kiszálltam a kocsiból és mosolyogva léptem be a garázsba.
- Na, élveztétek? - kérdeztem mosolyogva.
- Király volt! - mosolygott Niall.
- Gyertek! - nyitottam ki egy másik ajtót.
Feloltottam a lámpát, majd meglátták a kedvenc helységemet.
- Őt úgy nevezzük, lazuló! - mosolyogtam.
Ebben a szobában van hűtő, tele italokkal, kényelmes fotelek, ételek, tv-k és hangszórók. Mind kényelembe helyeztük magunkat és más-más italt ittunk.
- Ugye, hogy milyen jó itt? - kérdeztem mosolyogva.
- Már csak annak örülnék jobban, ha lejtenétek nekünk egy táncot ezekben a feszes ruhákban. - kacsintott Louis.
- Tudod, azon a pulton sok lány táncolt már! De Én nem voltam köztük és nem is leszek! - mosolyogtam huncutan.
- Miért? Csak nekünk! - mosolygott Harry.
- Mert autózni jöttem és nem táncikálni! Különben is! Én ebben a ruhában versenyeket nyertem, nem a csípőmet ringattam! - mondtam.
- Nem muszáj rajtad lennie közben. - mondta Louis.
- Szerintem te inkább nyugodj le! - pillantottam rá.
- Miközben ebben a ruhában vagy?! - nevetett. - Lehetetlen! - vigyorgott és Én huncut vigyorral a képemen álltam fel a fotelből, majd feltűnően elvonultam előtte, miközben egy újabb italért mentem.
- Tudod, Én sokszor voltam és vagyok ebben a ruhában! - villantottam egy vigyort.
- Felvehetnétek otthon is! - mondta Harry.
- Tetszene? - mosolygott rá Roxy.
- Aha, nem lenne rossz! - kacsintott rá Hazza.
- Tetszik az ötlet! - mosolygott Niall.
- Elég! - zárta le a témát Becky.
- Ki jön? - kérdeztem mosolyogva.- Én a tiéd akarom! - mosolygott Louis.
- Tudod, az egyszeri alkalom volt. - kacsintottam.
- Kérlek! - vigyorgott és mögém lépve szorosan magához húzott.
- Nem, tudod az életem autója! Nem adom a kezedbe a sorsát! - nevettem.
- Miért, kifejezetten jól vezetek! - mondta durcásan.
- Nem, Én vezetek jól! Te nem okozol balesetet! - rántottam vállat nevetve, majd bepattantam az autómba és elszáguldottam.
Így könnyű lenne megoldani a problémákat és elkerülni bármilyen veszekedést. Egyszerűen belepattanok a versenyautómba és már ott sem vagyok, viszont az kicsit sem lenne jó példa a rajongóknak. Bár hozzám kifejezetten illene az autóversenyzés és valószínű a rajongóim is támogatnának, de mégsem jó ötlet bevallani, hogy feketén versenyeztem, vagyis minden szabály és szervezés nélkül. Egyszerűen semmilyen hatóság nem tudott a versenyekről, olyanok voltak, mint az utcai versenyek, csak az elhagyatott telepen csináltuk, így sokkal kisebb volt a lebukás esélye, plusz valamelyik volt csapattársam apjáé volt ez a versenypálya, de beszüntette. Nekünk, viszont tökéletes volt. Mikor visszaértem, kiszálltam és meglepődtem. Egy ismerős autó hajtott be: Charlie. Mosolyogva szállt ki. Nekem a vigyora láttán görcsbe rándult a gyomrom, de ez az arcomon egy pillanatig sem látszott, elindultam felé, majd egy méterre tőle álltam meg.
- Ó, szépségem! Nem számítottam rád! Hoztad a barátaidat is kocsikázni? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, itt vannak. - mondtam ökölbe szorított kezekkel.
- Egy ölelést sem kapok? - kérdezte.
- Nem. - mondtam határozottan.
- Ne butáskodj, tudom, hogy szeretsz! - vigyorgott, majd erőszakosan magához rántott.
- Csak szeretnéd! - mondtam és már lendült is a kezem, majd hatalmast csattant az arcán.
Nem mondom, hogy úgy ütök és verekszem, mint egy férfi, de nem vagyok gyenge. Természetesen ezt is, csak Rebel merte megtenni. Charlie rögtön elengedett, majd a kezét a tenyerem vörös nyomára tette.
- Édeském, ugye nem akarod, hogy az történjen, mint a múltkor? - kérdezte vigyorogva.
- Ó, azt te nem akarod! - mondtam, majd mosolyogva csípőre tettem a kezem.
- Nocsak, talán felbátorodtál?! Csak nem azért, mert megvédett az a majom? - nevetett.
- Tudod, az a majom akiről éppen hadoválsz a pasim és tudod, hogy nem tűröm sokáig, hogyha így beszélnek arról, akit szeretek? - mondtam.
- Ó, talán féljek tőled? - nevetett.
- Nem szükséges! Akkor is idióta maradsz, ha agyonverlek! - mondtam és vállat rántottam.
- Összekeversz magaddal! Ugyanis nem Én mentem vissza ahhoz a taplóhoz! - mondta.
- Ha már taplóról van szó, talán tükörbe is nézhetnél! - mondtam gonosz mosollyal.
- Tudod, ezzel a mosollyal rohadt szexi vagy! - vigyorgott, majd a csípőmnél fogva magához rántott.
Erre Én az ágyékába térdeltem. Természetesen összerogyott.
- Kérlek, legközelebb tartsd meg magadnak a szöveget és ha itt látsz, húzz el! - mondtam mosolyogva, majd a barátaimhoz sétáltam.
- Minden oké? - kérdezte Louis aggódva.
- Persze, de most menjünk. - mondtam és megcsókoltam.
- Mehetek veled? - kérdezte.
- Gyere. - mondtam, majd pakolni kezdtem.
Bementünk az öltözőbe, majd átöltöztünk. Én felvettem, amit hoztam magammal, majd mind elindultunk. Charlie már nem volt ott és az egyik autójuk sem. Én elmosolyodtam és büszke voltam, hogy egyedül sikerült elintéznem az összeset. Az út felénél megálltam, majd a mögöttem haladó barátaim is. Louisra mosolyogtam.
- Mi van? - kérdezte értetlenül.
- Maradj! - mondtam, majd átmásztam az ölébe. - Na, mássz át! - mondtam, majd felemelkedtem az öléből.
Kicsusszant alólam, majd átült.
- Karácsonyra kaptad a jogsid? - kiabált röhögve Roxy.
Én nevetve néztem hátra.
- Igen, pont tőled! - kiabáltam nevetve, majd Louis elindult.
Ő is cifrázta az utat, itt-ott száguldozott, de a városban már normálisan haladt. Tök vidám volt, hogy vezethette. Öröm volt nézni, ahogy mosolyogva randalírozik.- Bírod, mi? - kérdeztem Louist mosolyogva, mikor beálltunk a garázsba.
- Imádlak! - puszilta meg az arcom.
- Tudom! - vigyorogtam rá. - Viszont, ha beárulsz megetetem veled ezt az autót! - mondtam.
- Miért árulnálak? - kérdezte mosolyogva.
- Mindegy, csak ne! - mondtam, majd kiszálltam.
Louis is kiszállt, majd a cuccokat a helyükre tettem és bementünk. A többiek már bent ültek. Hirtelen elkezdett rohanni felém a két kutyám. Eszembe jutott, hogy ma még nem igazán mozogtak, így teli vannak energiával. Én rohanni kezdtem a teraszajtó felé, majd kiszaladtam rajta és kertben leültem, majd vártam a kutyákat. Rám ugrottak, majd játszani kezdtem velük. Először engem próbáltak leteríteni, majd egymással kezdtek birkózni, természetesen rajtam és a győztes, vagyis most Barney próbált egyedül leteríteni, de egyedül kevés volt. Amolyan "Jól van, te is jöhetsz segíteni tesó!" pillantást vetett Málnára, aki erre vidáman ugrott rám. Hirtelen lelöktem őket, majd szaladni kezdtem a kertben. Rohantak utánam, majd elkaptak és újra a földre terítettek. Ezt rengetegszer eljátszottuk, majd mikor kifáradtak elnyúltak a füvön. Én is lihegve feküdtem köztük, miközben a nap már lefelé tartott. Megvártuk, míg lemegy a nap, majd bementem a kutyáimmal.
- Én ezt nem vállalom többször! - lihegtem. - Lusta vagyok! Ez a futás nem nekem való, ahogy semmi fárasztó dolog! Hagyjatok! - mondtam a kutyáimnak.
- Akkor mit gondolsz, hogyan fogod kifárasztani őket? - kérdezte nevetve Louis.
- Majd te focizol velük! - mondtam mosolyogva.
- Miért, tudnak? - kérdezte Liam.
- Persze, mióta megkaptam őket mást se csinálok, csak focizni tanítom őket! - ironizáltam. - Nem tudnak! - mondtam.
- Jól van, csak megkérdeztem! - tette maga elé a kezeit védekezően.
- Majd megtanítjátok őket! - mondtam.
- Ne már! - szomorodott el Roxy. - Málnát ne! Ő a kiscsaj! - ölelte magához.
- Oké, akkor Barneyt magtaníthatjátok. - mondtam mosolyogva.
- Mikor? - kérdezte izgatottan Niall.
- Holnap. - mondtam.
Elindultam fel, majd nem követett egyik állat sem.
- Málna, Barney indulás! - mondtam, majd szaladtak utánam. - Hol vagy galamb? - kiabáltam.
- Papagáj vagyok! - kiabált vissza a madár.
- Oké, akkor alvó papagáj legyél! - kiabáltam, mire a vállamra röppent.
Felértem a szobámba, majd Richardot betettem a kalitkába a kutyáknak, meg megágyaztam és befeküdtek az ágyba. Lementem, majd mindenki rám nézett.
- Mi van?! - kérdeztem.
- Semmi, csak az egész lényedről lerítt, hogy hulla fáradt vagy! - mosolygott Niall.
- Igen, tehát lehúztam fürdeni és majd holnap reggel láttok újra. - mondtam. - Pontosabban amint ettem egy kicsi édességet! - mosolyogtam, majd a konyhába tartottam és kivettem egy táblát.
Megettem a konyhában, ittam és felmentem. Gyors zuhanyzás után felvettem a pizsamám, majd konkrétan beleugrottam az ágyamba és arrébb lökve a két kutyát elhelyezkedtem, majd pár perc múlva már aludtam is.
Kérlek kommentelj, nagyon fontos lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése