- Most ez melyik? - hallottam Louis morgós hangját. - Málna, hagyjál! - mondta.
- Louis, ébren vagyok! - mosolyogtam és lassan felültem.
- Akkor keljünk fel! - ült fel, majd vissza is dőlt. - Nem, álmos vagyok! - mondta.
- Gyere már! - mondtam mosolyogva, majd felálltam.
- Csak miattad! - mondta és feltornázta magát.
- Oké! - mosolyogtam és a kezénél fogva felhúztam.
- Nincs kedved elvinni sétálni a kutyákat? - kérdezte.- De, ez egy tök jó ötlet! - mosolyogtam rá.
- Akkor készülődjünk! - mondta mosolyogva.
Elég hűvös volt, de nem olyan, hideg, hogy összefagyjunk. Természetesen Rebellé változtam. A táskámba pakoltam a telefonom, kulcsom és a pénztárcám, plusz a többi szükséges dolgot. Mikor készen lettem, lementem és összeszedtem a kutyáim. Pont mire készen lettem, lerobogott Louis.
- Mehetünk! - mosolygott Louis.
- Oké, te kapod a rosszabbat! - adtam a kezébe Barney pórázát.
- Gondoltam! - mondta, majd becsukta utánunk az ajtót.
- Louis, te tudsz dalt írni, ugye? - kérdezte rá nézve mosolyogva.
- Igen és, ha már így megkérdezted, írtam egy dalt kettőnknek. Pontosabban egy duettet. - mosolygott rám.
- Komolyan?! - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Igen. - mosolygott szégyenlősen.
- De cuki vagy! - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
- Akkor benne vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Persze! Az lesz a kedvenc dalom az albumon! - mondtam mosolyogva.
- Nekem is. - mondta.
- Én is írnék rólad dalt, de nem vagyok jó ebben...- mondtam nevetve.
- Nem baj, te így vagy tökéletes nekem! - húzott magához a derekamnál fogva.
- Tudom! - mosolyogtam huncutan.
- Hozok egy kávét! - mutatott a Starbucks felé.
- Oké, akkor Őt átveszem! - mosolyogtam és elvettem tőle Barney pórázát.
Louis pár perc múlva visszajött és a legközelebbi parkig sétáltunk. Ott leültünk a padra és elengedtem a kutyákat, akik játszadoztak. Nem volt egy zsúfolt park, néhány gyerek játszadozott benne, messze tőlünk volt egy-egy kutya és idős házaspárok. Mi sem beszélgettünk sokat, inkább csöndesen élveztük egymás társaságát. Talán délig ücsörögtünk ott, mert egyre fogytak az emberek. Utána elindultunk lassan haza. A két kutya már nyugodtan battyogott mellettünk, ami azt jelentette, hogy sikerült kifárasztani őket.
- Louis, nekem kicsit fura Lola. Keveset beszél velem, szinte vissza se jön Londonba, nem értem. - mondtam aggódva.
- Biztos nincsen vele baj, okos, szép és érett lány. Biztosan van oka rá. - mondta mosolyogva.
- Jó, igazad van. Amúgy is biztosan a csikóval dolgozik. - mosolyogtam rá.
Otthon, csak Roxy és Harry volt.
- Mizu? - kérdezte a nappaliban fetrengő Roxy.
- Semmi, vigyáz mennek az ebek! - mondtam és elengedtem őket.
Elszaladtak Roxy felé. Hallottam, hogy Roxy nevet, így biztos voltam benne, hogy ráugrottak.
* Lola szemszöge *
Mindig is úgy voltam vele, hogy nagy boldogság után, valószínű valami rossz fog következni, amit megint boldogság követ. Úgy gondoltam, ez az élet rendje. Természetesen ebben már nem hiszek, ahogy sok régi elvemben sem. Ezeket, szinte mind megszegte már az élet. Ha nálam fiatalabb sráccal járok, valószínű vagy éretlen, vagy megcsal egy másik lánnyal, így nem szerencsés. Na igen... ekkor érkezett az életembe egy csoda, aki ezt az egészet úgy, ahogy kitaláltam felborította, név szerint: Zayn Malik. Ha Én hülyeséget csinálok, arról mindenképp le kell beszélnem a húgomat! Ez sem igaz, mert nem védhetem meg minden csalódástól és természetesen Ő sem hallgat rám! Ha valami bajt keverek, rögtön helyre kell hoznom! Ezt is hamar megszegtem, mert sokszor egy dologból, amit először hatalmas gondnak gondoltam, csodás dolog sült ki! Na igen, ezek voltak azok a szabályaim, amiket úgy gondoltam, betartok majd mindig és így csodás felnőtt lehet majd belőlem. De nem! Rájöttem, hogy nem tarthatom be ezeket a szabályokat, mert akkor nem tanulok semmit!
"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló"
Ez azt hiszem, nem csak egy gyönyörű idézet. Ez egy igaz dolog. Most, hogy már régóta itthon vagyok és dolgozom a csikóval, oktatok és folyamatosan a lovakkal vagyok, bebizonyították nekem, hogy igaz. Talán sokkal jobb, hogy ebben az időszakban, amit most élek meg, haza jöttem és valószínű itthon is maradok. Eddig unatkoztam itt, nem volt meg az a pörgés, ami Londonban. Most élvezem a nyugalmat. Valószínű, hogy ennek a kis titkom az oka. Senki nem tudja, csak Anya és Apa. Nem tudom, mikor akarom elmondani a többieknek, főleg Sarahnak, aki valószínű aggódik értem, mert ha valaki, akkor Ő tudja milyen, mikor más vagyok! Utálok a barátaim előtt titkolózni, de most úgy érzem, így jobb. Majd, ha jönnek, vagy megyek Londonba, majd akkor megtudják.
Éppen az istállóban ültem és figyeltem a csikót, aki éppen nyugodtan ette a vacsoráját. Neve még nincs a csikómnak, de becézgetni szoktam. Úgy gondoltam, majd ha megismerem milyen a személyisége, az alapján kap nevet. Kezdem kiismerni Őt, de még van dolgunk, az biztos! Nem hasonlít Álomra, Alkonyra, sőt egyik lovunkra sem. Bár Én mindig is azt vallottam, hogy ahogy minden ember más, úgy minden ló más. Ezt már bebizonyították nekem. Ez a csikó pörgős, mégis, mikor szomorú vagyok, érzi és akkor bújós. Ez nagyon szerethető benne. Éppen léptem ki a boxból, mikor csöngött a telefonom. Zayn neve villogott. Mosolyogva vettem fel.
- Szia! - szóltam bele vidáman.
- Szia Édesem! Mi újság? - kérdezte vidáman.
- Semmi különös, veled? - kérdeztem.
Semmi különös?! Na igen, a titkomon kívül, tényleg semmi...
- Semmi, írtam rólad egy dalt! - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
- De édes vagy! Ha jössz, el énekled nekem? - kérdezte vidáman.
- Persze, majd meglepünk valamikor! - mondta vidáman.
- Oké! - mondtam kuncogva.
- Nagyon hiányzol! - mondta szomorkodva.
- Te is, de most nem mehetek vissza, van egy csikóm! - mondtam.
- Tudom, tudom. - mondta. - Most mennem kell, megyünk valahova, - mondta.
- Oké, szia! - mondtam és letettük.
El kéne mondanom, de nem hinném, hogy ez a megfelelő alkalom! Majd később... valamikor...
* Rebel szemszöge *
Mikor Roxyról levakartuk a kutyákat, Louisnak telefonált az edzője.
- Edzés van. - mondta elszomorodva.
- Megyek! - mosolyogtam rá.
- Biztos? Nem unod? - kérdezte.
- A focit? Nos, az igazat megvallva utálom és rohadtul unom, de téged szeretlek nézni! - mosolyogtam rá.
- Mit csinálsz, mikor minden csatornán és a rádióban is a meccsről van szó? - nevetett Harry.
- Elmesélem! - ugrott fel Roxy nevetve. - Kérlek szépen, bezárkózik a szobájába, felteszi a fejhallgatót, üvölteti a tv-n a zenét, miközben a fülébe is üvölt és még énekli is! - nevetett Roxy.
- Mit csinálnál egy focimeccsen, amin nem játszom? - kérdezte nevetve Louis.
- Azt hiszem élve elásnám magam, majd kiásnám magam, nehogy egy focipályán legyek már elásva! Aztán megfojtanám az összes üvöltöző embert! - mondtam elgondolkozva.
- Oké, szövögesd sorozatgyilkos kis terveid, addig átöltözöm! - puszilt meg Louis.
- Nem kell segítség? - kérdezte vigyorogva.
- Akkor elkésem! - mondta Louis. - Majd edzés után! - kacsintott.
- Persze, mikor izzadt vagy, majd bemegyek veled egy csomó focista közé, akik fociról beszélnek és izzadtak! - mondtam karba tett kézzel. - Azt hiszem utána elég sok ember temetésére mehetnél! - mondtam.
- Majd mi vigyázunk rád! - nevetett Roxy és az ölébe húzott.
- Nem. Felmegyek és lefektetem
- Louist! - vágta rá röhögve Hazza.
- A kutyáimat! - néztem rá szúrósan.
- Most mi bajod? - nevetett Harry.
- Az, hogy nem vagy vicces! - mondtam és meglöktem.
Felálltam, majd ránéztem a két fekvő kutyára.
- Gyertek! - mondtam nekik, mire felugrottak és felszaladtak. - Gondoltam felsétálunk, de ti tudjátok! - mondtam, majd elkezdtem felvonszolni magam a lépcsőn.
- Megyek! - Louis, majd elszaladt mellettem.
Mire beértem a szobámba a kutyáim már az ágyamon fetrengtek. Pontosabban nem fértek el abban az ágyban, ahol mi Louisval elférünk és egymást lökdösték.
- Befejezni, alvás! - néztem rájuk, majd megláttam Louis mezét a táskájában.
Valahol a fürdőmben tevékenykedett. Én levettem a pólóm és magamra kaptam a pólóját.
- Louis! - mentem be a fürdőmbe nevetve.
- Jól áll! - mosolygott, majd magához húzott és hosszasan megcsókolt.
Levegőhiány miatt elváltunk egymástól.
- Talán mégis segíthetnél öltözni! - kacsintott, majd közelebb lépett és pár pillanat alatt megszabadított a nadrágomtól.
- Mondtam, hogy jobb ötlet, mint egy öltöző! - kacsintottam huncutan, majd megszabadítottuk egymást a ruháinktól és Louist közösen bemelegítettük...
Villám gyorsan kapkodtuk fel a ruháinkat, majd Louis rohanva kapta a vállára a táskát. Én nevetve dobtam bele a pólót, majd gyorsan behúzta. Lerohantunk. Én belepillantottam a tükörbe, majd mosolyogva könyveltem el, hogy szokásosan kócos vagyok. Louis igazított a haján, amíg Én felkaptam a cipőm, majd Ő is felvette. Harry és Roxy rajtunk röhögtek. Bepattantunk Louis kocsijába, majd beszéd nélkül rohantunk odáig. Mikor beértünk az épületbe az edző mérgesen nézett Louisra és szidni kezdte. Először tűrtem, majd dühös lettem és visszaszóltam.
- Már bocs, hogy beleszólók, de itt van, nem?! Éppen maga tartja föl, ha nem pofázna neki, talán már rég a pályán lenne, de természetes azzal a hatalmas aggyal, ami a maga fejébe szorult, ezt nem igazán fogja fel! - magyaráztam dühösen, majd mondandóm végén megálltam karba tett kézzel.
- Temperamentumos kis hölgy. - vigyorgott Louisra, majd rám pillantott.
- Tudom. - nevetett halkan Louis.
- Menj öltözni! - legyintett Louisnak, majd minden figyelmét nekem szentelte. - Jó kis edző lennél! - mosolygott rám.
- Attól eltekintve, hogy nem értek a focihoz, mert utálom, mert unom, ja biztos. - rántottam vállat.
- Tetszik benned ez! - mosolygott rám mutatva. - Nem félsz kimondani amit gondolsz és nagyszájú vagy! - nevetett.
- Aha, tök jó. - rántottam vállat. - Akkor mit akar? kérdeztem.
- Egy kis tiszteletet tőled, tekintve, hogy Louis edzője vagyok. Meg gyere le a pálya szélére velem. - mosolygott.
- Felejtse el a tiszteletet. - mondtam. - A másikat meg minek?! Csak Louis miatt vagyok itt! - mondtam hanyagul.
- Rendben, ahogy gondolod, akkor fent is ülhetsz. - mondta.
- Lemegyek magával, de ne osszon nekem semmilyen feladatot, mert nem csinálok semmit. - rántottam vállat.
- Oké, gyere! - mondta, majd megindult Én, pedig követtem.
Rámutatott egy székre Én, pedig oda ültem. Mikor Louis meglátott, meglepődött, majd mosolyogva odajött, megölelt és megcsókolt.
- Tomlinson, miért nem vagy még a pályán? - kiabálta neki.
Mi elváltunk egymástól.
- Maga mindenbe belepofázik?! - kiabáltam vissza, mire Louis és a csapattársai is röhögtek.
- Gyerünk! - mutattam Louisnak.
- Egyszer megfojtom. - mondtam Louisnak, majd megpusziltam és elment.
Leültem, majd néztem az edzést. Mikor elkezdtek lejönni a pályáról, Louis mellém lépett és meg akart ölelni, de egy ujjal eltoltam a mellkasánál.
- Izzadt vagy! - mondtam grimaszolva.
- Jól van na, Én nem az autóban ülök! - nevetett, majd megfogta a kezem és úgy mentünk tovább, összefűzött ujjakkal.
- Jobb is a ruhám, mint ez! - mutattam a mezére. - Az legalább szexi! - mondtam huncut vigyorral.
- Rajtad ez is az volt! - kacsintott.
- Mégis levetted! - nevettem huncutan.
- Mert nélküle szebb vagy! - mondta és megpuszilta az orrom.
- Na, most biztosan nem venném fel. - mondtam grimaszolva.
- Jól van na, megyek zuhanyozni és átöltözni! - nyújtotta rám a nyelvét.
- Menj! - mosolyogtam.
- Örülök, hogy befejeztétek, mielőtt idehánytam volna! - mondta mögöttünk egy idegesítő hang.
- Tudja mitől hányok én? - vigyorogtam. - Attól, ha valaki belepofázik abba, hogy hol puszilgat a pasim! - mondtam pimaszan.
Csöndben maradt és elment. Én szokás szerint vettem egy forró csokit. Mikor Louis kijött, megfogtam a kezét, az üres poharat a kukába dobtam és kimentünk az autóhoz. Kint már sötét volt. Beültünk, majd a kocsiban beszélgettünk, de semmi fontosról.
- Fáradt vagyok. - ásított Louis.
- Vajon mitől?! - nevettem. - Nyilván azért, mert fölöslegesen pazarlod az energiád ahelyett, hogy fetrengnél! - mondtam, miközben a kanapéra ugrottam.
- Kérlek máskor nézz a kanapéra! - mondta Harry, mire felnevettem és lemásztam róla.
- Bocsi! - nevettem.
- Semmi gáz! - nevetett.
- Megyek aludni! - mondta Louis, majd felvonszolta magát.
- Én is! - mondtam, majd utána szaladtam és megelőztem.
A szobámban ott aludtak a kutyák és Richard is a helyén. Mosolyogva vonultam be a fürdőbe. Gyors zuhany után mosolyogva bújtam be a szuszogó Louis mellé arrébb lökve a helyemen terpeszkedő Barneyt. Louis felé fordulva a karjai közé bújtam. Barney sértődötten mászott mellém, majd magamhoz öleltem és el is aludt. Én is elaludtam pár perc múlva.
Tippeljetek, mi lehet Lola titka?! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése