3. évad 3. rész 1/2

-   Ébredjetek! - vágódott ki az ajtó és borhant Niall és Becky üvöltve.

Olyan szinten megijedtem, hogy leestem az ágyról, ugyanis teljesen a szélén feküdtem, eddig is csak Louis tartott rajta, mert átölelt. 

-   Idióták! - vágtam hozzájuk egy párnát nevetve. - Amúgy ez fájt. - mondtam, miközben Becky felhúzott a földről. 

-   Csöndben menjetek innen! - húzta magára a takarót Louis, majd átfordult a másik oldalára, háttal nekünk. 

Én elvigyorodtam, majd ráugrottam. 

-   Meg vagy veszve. - mondta nevetve. 

-   Kelj fel! - kezdtem el lökdösni. 

-   Louis, kelj fel! - segített Becky nyafogós hangon. 

-   Lou, kelj fel! - lökdöste Niall is. 

-   Hagyjatok már! - nevetett. 

Mi hirtelen hárman meglöktük és leesett az ágyról. 

-   Megzavarjátok a nyugalmamat! - mondta nevetve. 

-   Te olyannal nem rendelkezel. - nevetett Nialler. 

-   Képzeld, állatot akarok! - mosolygott rám Becky. 

-   Hol akarod tartani? - néztem rá. 

-   Hát egyenlőre a W házba, aztán majd a közösben. - mondta vigyorogva. 

-   Milyen állatot? 

-   Macskát. - mondta, mire felvont szemöldökkel néztem rá. 

-   Szerinted a két kutyám, akik ráadásul már nem is kicsik, el fognak viselni egy macskát? - kérdeztem értetlenül. - Csak mert nem hinném, hogy örülnél neki, ha megvennéd a kiscicát és másnap már London másik felére kergetné Málna és Barney. - mondtam. 

-   Richard-ot is megszokták. - mondta. 

-   Sarah, nem Te vagy az egyetlen, aki lebeszéli erről. Hazza az egyetlen, aki még támogatja a macska dolgot. - magyarázta Niall, mire elmosolyodtam és bólogattam. 

-   Louis? - nézett le rá reménykedve Becky. 

-   Bocsi, de amúgy is kutyás vagyok, ráadásul tényleg szétszedné a két hülye. - bólogatott, miközben feltápászkodott. 

-   Tehát senki nem támogatja. - szomorodott el Becky. 

-   Ha esetleg veszel macskát, ne most, ugyanis még hátra van három koncert a turnéból, aztán költözés. - magyaráztam. 

-   Igazatok van. - bólogatott. 

Együtt mentünk le reggelizni. 

-   Hallottátok a macska projektet? - kérdezte sóhajtva Liam. 

-   Igen, de feladta. - mondta mosolyogva Louis. 

-   De ti most jártok végre? - nézett ránk Lola. 

-   Nem. - mondtam. 

-   Csak együtt alszotok, fogjátok egymás kezét, puszilgatjátok egymást és folyamatosan együtt vagytok, de nem jártok... - forgatta a szemét Hazz. 

-   Nem puszilgatjuk egymást, nem fogjuk egymás kezét és nem vagyunk folyamatosan együtt. - mondtam duzzogva. 

-   De igen. - vágták rá egyszerre mind, majd Louis-ra pillantottam, aki elmosolyodott és bólintott. 

-   Jó, akkor igen, de nem járunk. - mondtam vállat rántva. 

-   Mert hülyék vagytok. - horkantott Jesy.
-   Nem Én vagyok hülye... - sandított rám Louis.
-   Pontosan tudod, hogy igazam van. - néztem rá szúrósan.
-   Van egy ötletem! - csapott az asztalra Benji, mire mind ijedten néztünk rá. - Sarah és Louis költözzenek Sarah lakásába egy hétre! - jelentette ki vigyorogva.
-   Benne vagyok, száműzzük őket! - bólogatott nagyban Roxy.
-   Mi is szeretünk! - lökte meg Louis.
-   De ez tök jó ötlet! - bólogatott Liam. - És egy hét után megszabadítunk titeket egymástól és ha hiányozni fogtok egymásnak összejöttök, ha élvezitek a különlétet, nem. - magyarázta.
-   Benne vagyok. - mosolygott Louis és felém nyújtotta a jobb kezét.
-   De az állataim jönnek. - néztem a többiekre, mire bólogattak. - Meg fogom bánni, de jó... - ráztam kezet vele.
Kicsit aggódtam azért emiatt, de egyébként egész jó ötletnek tűnt. Bár valószínű, hogy össze fogunk jönni, ugyanis nem azért szenvedtünk ennyit, hogy ugyan úgy külön legyünk... Bár nálunk ezt sosem lehet tudni...
-   Mai program? - kérdezte Liam.
-   Én úgy tudom, hogy vigyáznunk kell Lux-ra. - mondta Harry.
-   Jön Lux?! - pattogott Benji.
-   Igen, valószínű. - simogatta meg a fejét mosolyogva Roxy.
-   Jenny is jön? - nézett rám.
-   Jöjjön? - kérdeztem mosolyogva, mire Benji szorgosan bólogatott.
Mosolyogva vettem el az asztalról egy telefont, meg se néztem kié. Természetesen a háttérből rájöttem, hogy Liam-é, ugyanis Jesy és Ő volt a háttere. Elmosolyodtam ezen, majd kikerestem Lana nevét és már hívtam is.
-   Szia! - szóltam bele nagy mosollyal.
-   A kölyök kell? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Igen, jön Lux és Benji is itt van... - mondtam aranyosan.
-   Ha eljössz érte, viheted. - mondta. - Amúgy is jött volna velem próbára, tehát viheted. - mondta mosolyogva.
-   Oké, köszi! - mondtam nagy mosollyal, majd az alsóban álló Louis-ra néztem. - Louis, öltözz! - szóltam rá.
-   Oké. - morgott, majd elindult felfelé.
-   Ja várjál, nekem is kell. - nevettem, majd utána siettem valahogy.
-   Együtt vagytok? - kérdezte nagy mosollyal Lan.
-   Nem, csak úgy félig. - mondtam bizonytalanul.
-   Hogy lehet félig együtt lenni? - kérdezte nevetve.
-   Engem ismerve, ez igazán egyszerű, nem? - nevettem.
-   Oké, neked és Louis-nak ez is megy. - sóhajtott.
-   Nekünk minden megy. - nevettem. - Amúgy tudtad, hogy majdnem meghaltam? - kérdeztem, mire Louis-nak muszáj volt nevetnie.
-   Igen tudtam és a lányom itt izgult, de a csajok mondták, hogy mennyit szenvedtek közben Louis-val is, ezért nem mentünk be. - magyarázta.
-   Hát ja, elég nagy őrültek háza volt. - mondtam mosolyogva.
-   Sarah, fél órán belül találkoztok, de Én már kész vagyok, öltözz! - dobott meg Louis egy kupac ruhával.
-   Jól van, de tudok öltözni és telefonálni egyszerre! - nyújtottam rá a nyelvem, miközben a nadrágomat rángattam fel magamra.
-   Segítsek? - nézett rám mosolyogva Louis.
-   Felvenni a nadrágomat? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Mondjuk azt le kéne venned és egy másikat kéne felvenned, ugyanis abba nem fog beleférni a gipszed. - magyarázta.
-   Mégis ezt dobtad ide! - rúgtam le magamról nevetve, majd Louis-hoz vágtam és nevetve az ágyra dőltem.
-   Egymást dobáljátok egy nadrággal? - kérdezte nevetve Lana.
-   Igen, mert rosszat vág hozzám. - nevettem.
-   Szerinted az Én farmerom jó rád? - nézett rám Louis kérdőn.
-   Nem tudom... - néztem végig Louis-n, majd magamon.
-   Mit nem tudsz? - kérdezte Lan.
-   Szerinted jó rám Louis farmerja? - kérdeztem tőle.
-   Ha olyan feszülős, akkor igen. - mondta.
-   Ha feszülős, akkor igen. - mondtam Louis-nak, aki odadobott egy fekete farmert.
Az a tipikus "Louis fekete farmere" volt, majd ketten valahogy megoldottuk a gipszemet is. Közben természetesen letettem a telefont. A legdurvább az volt, hogy szinte tökéletes volt Louis nadrágja, csak az alját kellett felhajtogatni. Mikor készen lettünk, már indultunk is Louis autójával Jenifer-ért. Út közben csak semleges dolgokról beszélgettünk, semmi izgalmas. Mikor megérkeztünk, a ház körül a szokásos őrület honolt.
-    Anya, nem kell már az a zöldség! - rohant ki az ajtón kiabálva Jenny, mikor kiszálltunk a kocsiból.
Mi nevetve néztük, ahogy a kislány az arcába csapó hajjal rohan a kertben a kapuhoz.
-   Húzz innen Büdös! - lökdöste a macskát.
Mikor végre elment előle a macska feltépte a kaput, majd kirontott és nekem csapódott, majd megölelt.
-   Nagyon féltettelek!- súgta, de nem enyhített szorításán. - Nagyon sokat sírtam.
-   Már semmi baj. - mondtam mosolyogva és a hátát simogattam.
-   Hiányoztál. - mondta halkan.
-   Te is. - mondtam nagy mosollyal.
-   Louis! - szaladt át hozzá, majd Lou felkapta az elébe.
Jenny csak a nyakába csimpaszkodott és szorította magához.
-   Sarah, nálatok aludhat? - nézett rám Lana mosolyogva az ajtóból.
-   Természetesen. - bólogattam mosolyogva.
-   Oké, mert itt a táskája! - mutatta fel nevetve Lana. - Büdös, húzz be! - szólt rá szegény macskára Lan.
-   Mi bajotok a macskával? - kérdeztem.
-   Semmi, Ő a mi cicánk. - mosolygott Lana.
-   De miért hívjátok szegényt büdösnek? - kérdezte Lou.
-   Mert ez a neve. - nevetett Lan.
-   Én találtam ki! - nevetett Jenny.
-   Tök jó neve van. - nevettem.
-   Tessék, nekem rohannom kell, majd táncpróbán, vagy fingom sincs hol találkozunk! - nyomta a kezembe a Jenny táskáját Lana, majd a kocsijához rohant.
Rögtön bevágódott és mi is elkezdtük a beszállást. Út közben folyamatosan beszélgettünk, majd mikor megérkeztünk, Lux és Benji kirohantak a házból és sikítozva nyitották ki a kocsi ajtaját.
-   Jenny, gyere! - sikította Lux.
-   Találtunk egy nagyon szuper búvóhelyet! - bólogatott Benji vigyorogva.
Jenny kikapcsolta magát, majd berohantak a házba. Mosolyogva szálltunk ki.
-   Azt hiszem, csodálatos szülők leszünk. - nevettem. - Csak össze kell őket ereszteni és elvannak.
-   Igen, ezzel a logikával biztosan. - nevetett Louis, majd bementünk a házba és megkezdődött a gyerekmegőrzés...