2. évad 65. rész

* Sarah szemszöge *

Reggel valami srác aludt a szőnyegemen, mikor felkeltem. Meglepetten ültem fel, majd rájöttem, hogy jó arc volt, csak atom részeg és ezért hoztam haza. A fürdőmbe siettem, megmosakodtam, felöltöztem és már Rebelként mentem le. Ittam egy kávét, kivittem a kertbe a kutyákat, beszélgettem Richard-dal, majd lejött a srác, azt hiszem Tony. 

-   Jó reggelt! - mosolyodott el. 

-   Hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Egész jól a tegnaphoz képest. - mondta és elnevette a végét. 

-   Hazaviszlek, csak szólj ha indulni szeretnél. - mosolyogtam rá. 

-   Mennyi az idő? - kérdezte a tarkóját vakargatva. 

Én a telefonomat megnyomtam és megdöbbentem: 139 nem fogadott hívás és 40 üzenet, ráadásul délután 2 óra. 

-   Délután kettő és meg fognak ölni a barátaim. - mondtam, mire ijedt fejjel nézett rám. 

-   Engem pedig a barátnőm! - mondta ijedten, majd gondolkozni kezdett. - Te hova mész? - kérdezte. 

-   Nem messze egy villához. - mondtam, mire bólintott. 

-   Akkor nekem ott tökéletes. - mondta bólintva. 

-   Kérhetek valamit? - mosolyodtam el, mire kérdőn nézett rám. - Játsszuk el, hogy járunk. - mosolyogtam gonoszan. - Mármint csak a ház előtt. Tegyünk úgy, mintha összevesztünk volna és nem jönnél be velem, hanem idegesen elmész. 

-    Benne vagyok, de ki az akinek ez szól? - kérdeztem mosolyogva. 

-    A volt barátom. - mosolyogtam. 

-    Szeretitek egymást? - kérdezte. 

-    Én szeretem Őt, ráadásul konkrétan minden utcában találna magának minimum 20 új barátnőt, de most van neki. - magyaráztam. 

-    Szerencsés srác lehet. - mondta mosolyogva. - Mármint nem azért, mert futnak utána a csajok, mert az egy bizonyos percig jó, de aztán úgyis rájön mindenki, hogy senki sem szereti igazán. Viszont azzal, hogy Te szereted szerintem hatalmas szerencséje van. - mosolygott. 

-    Bár Ő is tudná. - sóhajtottam. 

-    Ennyire nem lehet hülye! - mosolygott rám, majd elindultunk. 

* Louis szemszöge *

Egész éjjel aludhattam maximum 2 órát, mert különben az ablakon néztem ki, hátha meglátom a versenyautót. És délután van és még mindig itt ülök. Ella már a nappaliban van a srácokkal. Hirtelen láttam behajtani az utcába az ismerős autót. Megállt a ház előtt, majd Rebel szállt ki és a másik oldalról egy számomra ismeretlen srác. Iszonyat ideges lettem és féltékeny is. Úgy nézett ki, mintha iszonyatosan veszekednének, majd a srác elindult az utca vége felé, míg Reb idegesen legyintett felé, majd az ajtó felé sietett. Hirtelen felpattantam, majd lerohantam. 

-    Heló! - lépett be már mosolyogva. 

-    Ki volt az a srác? - bukott ki belőlem hirtelen. 

-    Milyen srác? - kérdezte értetlenül. 

-    Aki kiszállt a kocsidból! - mondtam mérgesen. 

Mégis milyen másik srácról beszélnék?! 

-    Ja, szóra sem érdemes. - legyintett mosolyogva. 

-    A barátod? - kérdeztem. 

-    Nem, de amúgy mi közöd hozzá? - fordult felém karba tett kézzel, gonosz mosollyal, mire nem tudtam reagálni. 

* Rebel szemszöge *

Ez tök jól bejött, mert Louis ideges lett.
-    Beszélhetnénk? - nézett rám Louis, mire gonoszan elmosolyodtam.
-    Szerintem nincs miről. - vigyorogtam rá, de pontosan tudtam, hogy mennyire idegesíti ez a stílusom.
-    Pontosan tudod, hogy van! - vágta rá mérgesen. - Ne játszd az idegesítő, hülye libát! - mondta egyre idegesebben.
-    Tehát ennek gondolsz?! - kérdeztem idegesen. - Tudod, ha ezt hamarabb elmondod, talán nem kergetjük egymást! - kiabáltam, majd kitörtem az ajtón és rögtön be a kocsimba.
Rögtön elindultam és minden sebességkorlátot és szabályt magasról leszarva indultam el igazából fogalmam nem volt, hogy merre. Egyszerűen csak mentem és mentem.

* Louis szemszöge *

Tudom, hogy mennyire elrontottam. 

Egy pillanatra megtorpantam és átgondoltam a dolgokat. 

Egy hely van, ha oda elmegyek és nem fél utánam jönni, akkor nekem mindent bizonyít. - gondoltam, majd az ajtóhoz siettem. 

-   Louis, ne menj utána, csak tovább idegesíted. - szólt rám Roxy. 

-   Nem utána megyek, Charlie telepére. - mondtam, majd kirohantam az ajtón rögtön az autómig. 

Beültem, majd rögtön elindultam. Én általában a jó sofőrt képviselem, most inkább az ideges voltam. Útközben egyáltalán nem gondolkoztam már azon, amit elterveztem, egyenesen behajtottam, amivel természetesen hatalmas feltűnést keltettem és ez volt a célom. Magamra vonni a figyelmet és mindenkit magamra haragítani. 

* Rebel szemszöge *

Sírva fakadtam ezért rögtön megálltam egy benzinkútnál. Egyszerűen belenéztem a tükörbe és azt a lányt láttam, aki már régóta vagyok belülről. Egy teljesen összetört, búskomor valaki, aki már nem vágyik az élet izgalmára. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom: Harry. Elgondolkoztam rajta, hogy kinyomom, de rájöttem, hogy abból baj is lehet, így inkább felvettem. 

-   Mi van? - kérdeztem sírva. 

-   Hol vagy? - kérdezte ijedten. 

-   Valami benzinkútnál. - mondtam. - Miért? 

-   Mert Louis elrohant Charlie telepére. - mondta, mire ijedtség ült az arcomra és hátra dőltem. 

Én nem tudok odamenni, félek. 

-   Harry, kérlek menjetek oda! - könyörögtem. - Én nem tudok! - sóhajtottam. 

-   Rendben, de hol vagy? - kérdezte. 

Én elmagyaráztam merre vagyok. 

-    Oda megy hozzád Liam és a lányok. - mondta. 

-    Oké. - mondtam és kifújtam a levegőt, majd letettem és elkezdődött a vita a fejemben.

Lehet, hogy megverik. Oda kéne mennem! 

De nem tudok! Egyszerűen félek ott, mindentől és mindenkitől! 

Már voltál ott a múltkor! 

De akkor még nem féltem ennyire! 

Most is le tudod győzni a félelmed! Sokkal jobban szereted annál, mint amennyire félsz ott! ű

Nem tudok odamenni és kész! 

A vitát Liam autója zavarta meg, ahogy pontosan mellém parkolt. 

-   Jól vagy? - kérdezte és lehúzta az ablakot. 

-   Igen. - mondtam még mindig sírva. - Hol járnak Harry-ék? - kérdeztem. 

-   Már csak pár utcára vannak azt hiszem, viszont Louis már vagy fél órája ott lehet. - mondta Roxy. 

Én hátra dőltem és hatalmas sóhaj tört fel belőlem. 

-   Liam, gyere utánam! - mondtam, majd hirtelen elindultam. 

Először csak rendesen, hogy Liam utol tudjon érni. Mikor sikerült neki, gyorsítottam Ő, pedig követett. Előkaptam a telefonom, majd felhívtam és kihangosítottam. 

-   Tudod mit, ne gyere utánam, csak gyere oda, mert elég ha Én meghalok! - mondtam, mire lassított és mondani akart valamit, de kinyomtam és a vezetésre koncentráltam. 

Olyan gyorsan mentem, hogy ha elém kerülne egy autó, vagy valami más, biztosan elcsapnám, de ez most nem volt akkora probléma. Remegtek a végtagjaim, mert a félelem még mindig ott volt bennem. Szerintem simán rekord idő alatt értem oda és álltam be Niall autója mögé. Elöl volt Harry és éppen rendes sebességgel haladtak a bejárat felé. 

-   Most vagy soha Te idióta liba! Hülye vagy, hogy ennyire szereted ez után is! - kiabáltam magamnak, majd gyorsítottam és kikerültem mindkét autót előttem. 

Harry a tekintetével feltett nekem egy olyan "Biztos vagy benne?" kérdést, mire bólintottam, majd villám gyorsan behajtottam. Egy hatalmas kupacot láttam, természetesen mind férfi volt és csak néhányat ismertem, viszont biztos voltam benne, hogy Louis áll középen. Nagy üvöltözés volt. Hallottam pár kiáltást: "Itt van Rebel!", de nem foglalkoztam velük, csak hirtelen lefékeztem és még mindig sírva, kiugrottam az autóból. 

Hatalmas por volt, mindenki üvöltött és kapálózott, a nagy része a tömegnek ideges, izzadt izomkupacból állt és féltettem Louis-t. Olyan volt mindenki, mintha valami birkózó lenne és éppen valami ellenfelét nézné. Lefagytam. Most be kell lépnem közéjük. Mindenkitől féltem, csak attól az egy embertől nem, aki a kör közepén volt.
-   Na legyél már ekkora nyúl! - mondtam sírva, majd erőből megpofoztam magam, ami nagyon is fájt, de hatásos volt.
Hirtelen közelebb léptem, majd elkezdtem a csorda közepe felé lökdösődni.
-   Húzzatok már arrébb! - kiabáltam és lökdöstem a nálam sokkal erősebb embereket, de meg se mozdultak.
Miért is hittem, hogy egyedül el tudom lökni őket?!

Megfordultam, beültem a kocsimba és megindultam a tömeg felé. Elindultam, majd fékeztem, majd megint elindultam és fékeztem. Ezt játszottam és közben dudáltam, meg villogtam a lámpával, így tereltem a népet magam elől. Egy idiótát sikerült fellökni, mert nem volt annyi esze, hogy arrébb menjen, aztán ijedten kúszott előttem a földön, de végül sikerült felállnia és végre mindenki elrohant előlem.
-   Idióták. - morogtam.
Csak Louis-t egy nagydarab embert láttam. Éppen verekedtek, bár nem volt nehéz kitalálni, hogy a hosszú hajú, hatalmas ember állt nyerésre. Idegesen kipattantam, majd hátulról konkrétan belemarkoltam a hosszú hajába és annál fogva téptem el Louis közelébe mint egy nőt. Nagyon fájhatott neki, mert konkrétan neki esett a kocsimnak, amitől még idegesebb lettem. Újra megfogtam a haját és arrébb vonszoltam.
-   Nem tapizod a kocsimat és nem verekszel! - üvöltöttem a képébe, ugyanis a hajánál fogva felrántottam fejmagasságba.
Ő csak nyöszörgött, mire idegesebb lettem.
-   Nem hallom! - üvöltöttem.
-   Megértettem! - mondta félve, mire elengedtem .
-   Miért is kell Őt megverni?! - kérdeztem üvöltve, de a tömegből senki nem válaszolt. - Játszhatjuk úgy, hogy valaki elmondja, de úgy is, hogy választok egyet és ráveszem, hogy válaszoljon! - kiabáltam.
-   Ő juttatta börtönbe Charlie-t! - üvöltötte idegesen valaki.
-   És azt tudja valaki, hogy miért tette? - kiabáltam, mire csöndben voltak. - Akkor most elmondom és ennek tudatában viszonyuljatok hozzá. - kiabáltam. - Amíg azt hazudta, hogy járunk, bántalmazott. Kényszerből voltam vele és komolyan elgondolkoztam az öngyilkosságon. Ezért van börtönben. - mondtam, mire döbbent volt a nép. - Remélem annyi józan eszetek van, hogy ezek után nem fogjátok isteníteni! - kiabáltam, majd sóhajtva az autómnak támaszkodtam és sorban mindenki bocsánatot kért Louis-tól, majd szétszéledtek.
Csak mi ketten voltunk és bennem még mindig ott bujkált a félelem, de tudtam, hogy ezek után itt mindenki megvédene.
-   Louis, miért kellett ide jönnöd? - kérdeztem mérgesen. - Pontosan tudod, hogy ez az egyetlen hely, ahol félek. Miért ide jöttél?!
-   Miért jöttél utánam? - kérdezte halkan.
-   Pontosan tudtad, hogy utánad fogok jönni. - sóhajtottam és előtört a sírásom.
-   Tudtam, csak nem értem, hogy azok után miért tetted meg? - kérdezte, majd ezt a kérdést nem akartam megválaszolni, mert csak egy válasz volt rá.
Be akartam ülni az autóba és már az egyik lábam benne volt, mikor visszanéztem Louis-ra.
-   Mert szeretlek. - válaszoltam meg végül, majd beültem és elindultam haza.