2. évad 70. rész

Sziasztok! Elérkezett ez is a 2. évad utolsó része. Azt hiszem ebben az évadban is volt már minden. Boldogság, keserűség, vakság, egészség, Danielle, Ella, Eleanor, tehát összegezve minden, de főleg dráma! De nem húzom tovább, jó olvasást! 
Reggel vidáman ébredtem. Felpörgetett a tény, hogy végre nem az egész napom semmitevéssel telik, hanem csinálhatok valami izgalmasat is. Vigyorogva kászálódtam ki az ágyból, majd a fürdőbe mentem, megmosakodtam és felöltöztem. A délelőttömet azzal töltöttem, hogy a nővérkének, aki mindig jön hozzám, elmeséltem az életemet. Ő nagyon aranyos volt, ugyanis figyelmesen végighallgatta, kérdezgetett és tanácsokat is adott. Utána el kellett kezdenem készülődni, amiben segített. Fél óráig tartott nekem ez az egész. Meglepetten nézte, mennyire gyakorlott vagyok már ebben a Rebellé változom dologban. Közben még mindig meséltem neki, de már Ő is nekem. Kiderült, hogy Miranda a neve. Nem is értettem, hogy miért nem mondta még, ugyanis már elég rég óta jó a kapcsolatunk és sok mindent tud rólam. Fura, hogy az ember néha mennyire fura helyeken tud barátokat szerezni, a leglehetetlenebb helyzetekben. De mindig is ilyen fura volt az életem, tehát ez nálam már nem meglepő. Miranda kíváncsian hallgatta minden különleges, vicces, szomorú és érdekes történetemet Louis-val és úgy gondolta, hogy lesznek még ilyenek. Az egyik részem vágyott arra, hogy történjenek velünk még ilyen izgalmas dolgok együtt, a másik már unta. Meglepő, hiszen kedvelem a veszélyt és azt tudnám tanácsolni a régi magamnak, aki készül összejönni Louis-val, hogy írja meg a végrendeletét, valamint legyen sokkal türelmesebb és nyugodtabb, mert mellette ezek fontosak. Oké, a legjobb tanácsom az lenne a régi magamhoz, hogy fusson Louis-tól nagyon messze és vissza se nézzen csak lóti-futi! De mivel pontosan tudom milyen vagyok, úgysem hallgatnék még saját magamra sem, csak azért is összejönnék vele. Valószínű minden tanácsom tök fölösleges lenne a régi magamhoz, ugyanis pont nem érdekelné, csak menne a saját feje után, ahogy most is teszem.
-   Gyere! - mosolygott rám Miranda, majd a kezembe adta a mankókat.
Én mosolyogva elvettem, majd követtem.
-   Izgulsz? - nézett rám.
-   Nem, már túl sokszor voltunk színpadon együtt. - mosolyogtam rá, de rajta látszott egy kis izgalom. - Te viszont izgulsz. - nevettem.
-   Igen, Én még sosem találkoztam ennyi sztárral egyszerre és sosem voltam koncerten! - hadarta nagy mosollyal.
-   Akkor most az első sorból élvezheted! - mosolyogtam rá. - A srácokkal meg már találkoztál.
-   Tudom, de nem beszélgettünk meg semmi, csak próbáltam nem zavaróan tenni a dolgom. - magyarázta szégyenlősen.
-   Nem harapnak. - nevettem már a liftben. - Biztos vagyok benne, hogy szimpatikusnak találnak.
-   Tényleg? - nézett rám félve. - De aggódom, mert hajlamos vagyok leégetni magam. - motyogott mikor már a földszinten szálltunk ki a liftből.
-   Hidd el, mind tök normálisan viselkednek és ott leszek veled! - mosolyogtam rá biztatóan.
-   Fura, hogy azért vagyok veled, hogy vigyázzak rád, de Te sokkal több tanácsot adsz, mint Én neked. - kuncogott.
-   Gyere! - mosolyogtam, mikor megláttam a biztonsági őröket, ugyanis egy hatalmas tömeg várt a kórház előtt.
Miranda kissé ijedten mellém ugrott, majd szorosan mellettem jött. Én köszöngettem a rajongóknak mosolyogva. Mikor elértünk a színpad széléhez, Miranda felé fordultam.
-   Maradj itt és ne keveredj el! - mosolyogtam rá.
-   Sziasztok! - szaladt oda hozzánk Roxy.
-   Szia! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
-   Van egy kis csúszás. - jött oda mosolyogva Nialler.
-   Miért? - néztem fel rá értetlenül.
-   Mindjárt megtudod! - mosolygott sejtelmesen.
Olyan 10 percig álltunk ott tétlenül, majd Louis lépett a színpadra mosolyogva, mire értetlenül néztem körül, de a srácok csak mosolyogtak.
-   Sziasztok! - mondta a mikrofonba Lou. - Van egy kis műsorváltozás, de remélem azért élvezni fogjátok! - mondta mosolyogva, majd elindult az All of me.
Meglepetten szegeztem a tekintetem a színpadra, majd Louis hatalmas mosollyal fordult irányomba, majd nekem kezdett énekelni. Nekem rögtön hatalmas mosoly ült ki az arcomra és könnyes lett a szemem.
-   Menj fel! - súgta Jesy, mire az egyik oldalamra Harry a másikra, pedig Liam lépett, a kezemnél fogva megemeltek és óvatosan felvittek a lépcsőn a színpadra.
Én egy mosolyt küldtem feléjük, majd Lou felé fordultam hatalmas mosollyal. Nem haladtam gyorsan, de nem is ez volt a célom. A dal végére elértem Louis elé, aki hatalmas mosollyal nézett rám. Én eldobtam a színpadon a mankóimat, majd mosolyogva közelebb léptem Louis-hoz, aki hatalmas mosollyal tette kezeit a derekamra, mire a kezeimmel átkaroltam a nyakát és szerelmes csókban forrtunk össze. A nézők hatalmas sikítással és hú-val fogadták ezt. Én elmosolyodtam, majd óvatosan elhúzódtunk egymástól, de nem engedtük el egymást.
-   Szeretlek. - mosolygott rám Louis.
-   Tudom. - lett még nagyobb a mosolyom, ha ez lehetséges volt egyáltalán.
-   Nagyon sajnálom a rengeteg hibámat, nem tudom mi vezetett arra a hülyeségre, hogy nekem újra Eleanor-ral kell randiznom. - ingatta a fejét. - Azért szakítottam veled, mikor megvakultam, mert féltem, hogy megkeserítem az életedet és aztán Ellát nem szerettem igazán, csak elhitettem magammal, hogy mellette felnőtt vagyok. - mondta, majd elmosolyodott. - De rá kellett jönnöm, hogy örökre gyerek akarok maradni veled. - mondta, mire elvigyorodtam. - Nem akarok felnőni soha. - rázta a fejét mosolyogva. - Sajnálom, hogy annyiszor hazudtam neked és azt is, hogy szórakoztam veled. Hatalmas hiba volt mind. - mondta újra komolyan. - Köszönöm, hogy elővarázsoltad az eszem és lebeszéltél arról, hogy örök életemre vak legyek egy lány miatt, akit sose szerettem igazán. - mondta elhalkulva. - És tudom, hogy ezt már rég meg kellett volna tennem és nem most egy színpadon sajnálkozni, hanem még időben gondolkozni, de tudod, hogy sosem, volt ez az erősségem. Viszont mostantól vigyázni fogok rád és magamra is. Ígérem, hogy soha többet nem csinálok ekkora hülyeségeket, mert sosem akarlak elveszíteni. - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Szeretlek, de haragszom rád. - mondtam mosolyogva.
-   Tudom. - bólintott. - Esküszöm, hogy soha az életben nem csinálok ennyire hülye dolgokat, mint most. - mondta. - Sajnálom, hogy egy idiótát kell szeretned.
-   Én örülök neki, hogy egy gyerekes, meggondolatlan bolondot szeretek, mert így sokkal izgalmasabb. - mosolyogtam rá. - Szeretnék egy ilyen emberrel megöregedni.
-   El kell, hogy mondjam: utáltam azt az álmodat, amikor Ellával éltem és az unokáim velem voltak és Te nem. - mondta halkan. - Nem Ella miatt, nem is az unokáim miatt, hanem miattad. Egyszerűen belehalnék a tudatba, hogy egész életedben keserűséget okoztam neked, majd mondhatni miattam haltál meg. - mondta halkan és egy könnycsepp szaladt le az arcán. - Én azt szeretném, hogy Te legyél az a ráncos öregasszony, akivel összeveszhetek azon, hogy ki tekerte fel a fűtést, hogy milyen idő lesz másnap és hogy mi legyen az ebéd. - mondta, mire elmosolyodtam.
-   A fűtést biztosan rád fogom fogni, az időjáráson összeveszhetünk és az ebéd témában mindig a kedvedre fogok tenni. - mosolyogtam, mire elnevette magát.
-   Én szeretnélek leszoktatni a száguldozásról és a dohányzásról, valamint megtanítani focizni! - mosolygott.
-   Soha, esetleg, soha. - soroltam vigyorogva.
-   Azt mondtad régen, szívesen megtanultál volna focizni., - mondta.
-   Mivel egy focimeccsen kérted meg a kezem, illet volna, de így már nem terhelem magam ilyenekkel. - mondtam mosolyogva.
-   Alku? - kérdezte mosolyogva.
-   Halljuk. - mosolyogtam.
-   Megtanítasz versenyezni, ha megtaníthatlak focizni. - mosolygott, mire bólintottam. - De csak miután minden rendben lesz veled is és velem is és hozzászoksz mindenhez. - mondta, mire elkomolyodtam Én is és bólintottam.
-   És akkor újra folytatjuk a turnét úgy, mint régen? - kérdeztem nagy mosollyal, mire bólintott.
Én örömömben a nyakába ugrottam Ő, pedig óvatosan megemelt, majd belepuszilt a hajamba.
-   Ezt amúgy miért közönség előtt kellett? - kérdeztem kuncogva mikor letett.
-   Mert féltem, hogy azt mondod, hogy egy dallal nem oldok meg mindent és gondoltam így kevesebb az esélye annak, hogy beégek. - mondta mosolyogva, mire kuncogva megcsókoltam.
-   Újra minden vidám és szeretetteljes. - néztem rá mosolyogva.
-   Minden a legnagyobb rendben lesz mostantól! - mosolygott.

Kérlek ezt mindenképpen olvasd el!

Mivel ez a 2. évad utolsó része, lenne egy két kérésem! A bejegyzés alá szeretnék 5 vagy annál több megjegyzést! Ennyi még nem volt ezen a blogon és remélem nem hagytok cserben és összegyűlik, ugyanis úgy döntöttem, hogy az 5 komi után hozom a következő részt! Azért azt tudom, hogy vannak akik nem iratkoztak fel, nem komiznak, csak csöndben olvassák észrevétlenül és most őket is kérném, hogy komizzanak! Azt szeretném, ha a komiban ezekre a kérdésekre válaszolnátok:

1. Az első vagy a második évad tetszett jobban?

2. Hány blogot olvasol összesen és ezek közül ezt a blogot hányadik helyre sorolnád? 

3. Milyen rendszeresen nézed meg ezt a blogot? 

4. Ki a kedvenc szereplőd? 

5. Esetleg van olyan szereplő, vagy történet szál, amit hiányolsz és/vagy többet szeretnél róla olvasni? 

6. Mi nem tetszik a blogban? (építő kritika)

7. Mióta olvasod? 

8. Írj 5 tulajdonságot/szót a blogról! (pl: unalmas, érdekes stb.)

9. Soknak találod a drámát a blogban, vagy szereted őket és szeretnél még olvasni? 

10. Ha üzenhetnél valamelyik szereplőnek (bármit és eljutna hozzá) mit üzennél és kinek?