2. évad 57. rész

Sziasztok! Meghoztam az újabb részt és nagyon érdekel a véleményetek, főleg a végéről! Tehát, ha elolvastad, gyorsan komi! 

* Lottie szemszöge *

Örülök neki, hogy Louis boldog a vak lánnyal, azt hiszem Ella a neve. Egyszer találkoztam vele. Meglepett, az biztos. Nagyon csöndes, visszahúzódó, de okos, intelligens és Louis szereti. Na az utolsó lepett meg leginkább. Louis eddig mindig inkább a vidám, vicces, nyílt és kicsit veszélyes lányokat szerette, mint Eleanor, Danielle és Sarah. Mind azt hittük, Sarah a tökéletes lány számára, mert igazából minden megvan benne, amit a bátyám keresett. Mi is nagyon szeretjük, de most valami hatalmas fordulat következett be Louis életében. Ella minden egyik eddigi barátnőjéhez sem hasonlítható, főleg nem Sarah-hoz. Ella nagyon tisztelettudó, halk, szűkszavú, zárkózott és velünk kissé bizalmatlan volt. Sarah is tisztelettudó, de bátran elengedte magát közöttünk, bőbeszédű és életvidám, de ami a leginkább megfogott minket, hogy megengedte Louis-nak, hogy elmondja nekünk élete legnagyobb titkát, még mielőtt megismert volna minket, majd annyira közvetlen, vicces, őszinte és talpraesett volt, hogy nem tudtuk nem megszeretni. Olyan volt, mintha még egy tesó lenne. 

Mikor reggel lementem, Anya telefonált a konyhában. A nappaliban ücsörgött az újdonsült párocska, igazán aranyosak voltak, de azért hiányzik a bátyám mellől az a szőke ciklon, aki mindig felvidította, mindig megbékítette és mindig előhozta belőle a leggyerekesebb énjét. Most inkább férfinek tűnt. 

-    Jó reggelt! - mosolyogtam rájuk. 

-    Jó reggelt! - mondták vidáman. 

-    Lotts! - rohant le a lépcsőn visítva Fizz a kezében a telefonjával. 

-    Mi történt? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Sarah hívott! - mutatta fel a telefonját lihegve. - Beszélj vele! - nyomta a kezembe. 

-    Szia! - köszöntem mosolyogva. 

-    Fizzy-t ne hagyd megfulladni! - nevetett. 

-    Szerintem túléli! - nevettem. - Rég beszéltünk, mizu? - kérdeztem mosolyogva és leültem a fotelbe. 

-    Turnézunk és közben össze-vissza utazgatok. - mesélte. - Csak a koncert és a próba napjára megyek a helyszínre, különben otthon vagyok és készülök versenyzem.

-    És nem szakadsz meg? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Úgy ismersz engem? - nevetett. - Totál egészségtelen energiaital és kávé vedelés segítségével még élek. - nevetett. 

-    Milyen vidám vagy! - csodálkoztam. 

-    Alkony, azt hozd vissza! - szólt rá, mire elnevettem magam. - Itt vagyok, csak szerintem most elveszítettem egy pulcsit. - nevetett. 

-    Egy pulcsit?! - nevettem. 

-    Igen, mert a kis genyó elvitte. - mondta nevetve. - Amúgy nálatok mizu? - kérdezte.

-    Nem mesélnek a srácok? - kérdeztem. 

-    De, miután Jesy telefonon megfosztotta a bátyádat a fejétől. - nevetett. 

-    Kiosztotta Louis-t? - csodálkoztam. 

-    Jesy kicsit még pörgött a koncert miatt, aztán megtudta, hogy nem akar beszélni a srácokkal és félelmetesen elintézte. - nevetett.

-     Megnéztem volna. - nevettem. - Amúgy az állataid? 

-     Alkony iszonyat boldog, hogy mindig jövök; Richard azzal nyaggat, hogy vigyem fel egyszer a színpadra; a kutyák... hülyék, mint mindig. - fejezte be. 

-     És mi van a pasikkal? - mosolyodtam el és lopva a bátyámra pillantottam, aki el volt foglalva Ellával. 

-    Mondd, szerinted turnézás és versenyzés közben hol van időm pasizni? - kérdezte unottan. 

-    Hát szedj össze valami helyes lovas pasit. - mosolyogtam huncutan. 

-    Nincs nekem erre időm. - sóhajtott. - Szinte semmire sincs! - nevette el magát. 

-    De azért egy-két bulira csak van?!

-    Ritkán. - mondta. - Na de veled mi van? - kérdezte mosolyogva. 

-    Semmi különös. - mondtam és vállat rántottam. - Hiányzik a hülye fejed. - mosolyodtam el. 

-    Csak idő kérdése, hogy mikor szökik meg a sátánka. - mondta nevetve. 

-    Jó, de annyira régen voltál már itt, csak úgy beszélgetni. - mondtam. 

-    Tudom Lotts, de először is, éppen van három napunk pihenni, de Én már két napja csak gyakorolok, tehát ma kis pihenés; meg nagyon ciki lenne. - magyarázta. 

-    Mikor lesz versenyed? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Holnap. - közölte. - Az a pihenőnapom. - mondta. 

-    Ott leszünk. - mosolyodtam el. 

-    De Lottie... - mondta volna. 

-    Megy még valaki szurkolni? - kérdeztem. 

-    Nem, minden versenyre egyedül megyek. - mondta kicsit szomorúan. 

-    Erre nem! - mosolyogtam. 

-    Köszönöm Lotts! - mondta és a hangján hallatszott a hatalmas mosoly. 

-    Nincs mit, de most be kell adagolni a családnak! - mosolyogtam. 

-    Akkor majd holnap! - mondta. 

-    Szia! - mondtam mosolyogva, majd kinyomtuk. - Van programunk holnapra! - néztem a szerelmesekre. 

-    Mi? - kérdezte Louis. 

-    Lovasversenyre megyünk. - mosolyogtam. 

-    Sarah versenyére? - kérdezte döbbenten Louis. 

-    Igen bátyuskám. - vigyorogtam. 

-    Biztos, hogy nem megyek! - rázta a fejét.

-    Louis, egy hónapja nem jártál máshol, csak a kertben! - mondtam elszörnyedve. - Jönni fogsz és jó lesz! - jelentettem ki határozottan. - Fizzy! - kiabáltam. 

-    Igen? - jött le. 

-    Holnap megyünk Sarah versenyére! - mondtam vidáman. 

-    Mi? - szaladt le Daisy. - Tényleg? - örömködött, mire bólogattam. 

Ő felrohant, hogy elújságolja Phoebe-nek. Anya is beleegyezett, így már csak a holnapot vártuk. 

* Sarah szemszöge *

~ másnap ~

Reggel Lola és Zayn segítettek összeszedni a lovat és elindulni. Eléggé izgultam, mert mióta elkezdődött a turné, teljesen egyedül jártam a versenyekre, se család, se barátok. Sajnos túl korán értem oda, még teljesen más versenyszám ment. A lovat hagytam és néztem egy kicsit, majd hirtelen hátulról nekem csapódott valaki és átölelt. Én mosolyogva megfordultam és Phoebe-bel találtam szembe magam. 

-   Ilyen korán itt vagytok?! - csodálkoztam és magamhoz öleltem a kislányt. 

-   Én aludtam a kocsiban, tehát nem vagyok álmos! - mosolygott. 

-   És hol hagytad a családod? - kérdeztem nevetve.

-   Valahol vánszorognak erre. - legyintett. - Viszont Te hogyan keltél korán? - kérdezte mosolyogva. 

-   Én hajnali négykor keltem, megkerestem a koszoskát, letisztítottam, összepakoltam a cuccait és útra keltem. - meséltem. 

-   Nincs nálad valami kaja? - kérdezte mosolyogva. 

-   Gyere! - mosolyogtam, majd a kocsihoz mentem és a táskámból kivettem egy szendvicset, majd odaadtam neki. 

-   Köszi! - mosolygott rám. 

-   Szia! - hallottam egy kórust, majd odamentünk a család többi tagjához. 

-   Sziasztok! - mosolyogtam. 

-   Kicsit fáradtnak tűnsz! - nevetett Fizzy. 

-   Mert hajnali négykor keresgettem a lovam az erdőben. - sóhajtottam. 

-   A többiek nem jöttek? - csodálkozott Jay. 

-   Nem, egyedül jövök mindig. - rántottam vállat kissé szomorúan. 

-   De miért? - kérdezte Daisy. 

-   Nem tudom. - rántottam vállat. - A többiek el vannak foglalva egymással. 

Nagyon utáltam egyedül járni versenyekre, mert nem volt akire rápillantva elmosolyodtam volna, így mindig komoran, a feladatra figyelve lovagoltam. 

-   Jack? - kérdezte Louis. 

Meglepett, hogy hozzám szólt, de nem mutattam, ahogy azt sem, mennyire kíváncsi vagyok a kezét szorító vak lány érzelmeire és a személyiségére. 

-   Néha meglátogat. - mondtam érzelemmentesen. 

-   Tehát mondhatni teljesen egyedül töltöd a napjaidat? - csodálkozott Jay. 

-   Nem, mert otthon vannak a szüleim és a nagyszüleim, meg néha Lola, Zayn és Benji is. - magyaráztam. 

-    De Te leginkább a versenyekre készülsz, nem? - kérdezte Lotts. 

-    De. - bólintottam. - De tökéletesen eltereli a figyelmem arról, hogy egyedül vagyok. - mondtam és bár a sírás határán álltam, erősen tartottam magam. 

-    Ez annyira nem rád vall! - próbált a lelkembe látni Jay. - Miért nem engeded el magad egy kicsit?

-    Nekem jó így. - mondtam halkan. 

-    Ezt szerintem Te sem hiszed el! - jelentette ki Louis.

Őt miért is érdekli, mi jó nekem?! Azt hittem tojik a fejemre. 

Nem válaszoltam erre, csak a szállítóhoz sétáltam, kinyitottam, majd kivezettem belőle a lovam és a lószállító oldalához kikötöttem. Ezt nagy részben a kijelentés és a további kérdések kikerülése érdekében tettem, az már inkább csak nekem kedvezett, hogy megkezdődött a versenyszámok közötti szünet. 

-   Miért menekülsz? - dőlt neki a lószállítónak Fizzy. - Ez annyira nem Te vagy. Akivel tegnap beszéltem, az sem Te voltál, csak valaki hasonló. - sóhajtott. 

Én még áthúztam a lovam hátán a kefét, hogy tényleg tiszta legyen és közben Fizzy-re pillantottam. 

-   Fizzy, folyamatosan ezt csinálom! - rántottam vállat. 

-   De miért? Miért nem pihensz, miért nem élvezed az életed? Miért temetkeztél a karrieredbe? - kérdezte. 

-   Hiányzik valaki mellőlem! - pillantottam rá, de közben még mindig a lovamat tisztogattam. - Viszont nem tölthetem azzal az egész életem, hogy vigyorogva keresem a szerelmet! - sóhajtottam. - Tudom, még előttem van az élet, de akkor sem bulizhatok folyamatosan! Nem tétlenkedhetek! - magyaráztam. 

-   Tökéletesen értem mit magyarázol és valamilyen szempontból igazad is van, viszont ez nem azt jelenti, hogy megállás nélkül, konkrétan teljes kimerültségig hajtsd magad! - mondta, majd elkezdtem nyergelni a lovam. 

-   Tudom, viszont el kell foglalnom magam valamivel! - néztem rá közben. - Túl vállaltam magam, de nem adom fel! Egy hónapja csinálom ezt! 

-   És ez borzasztó! Először is, ennyi kávé és energiaital egy focicsapatnak elég, másodszor nem vagy boldog! - magyarázta. 

-   De az leszek. - néztem rá megint. - A jövőre nézve ez okos döntés volt! 

-   Csakhogy ennyi idősen neked ezzel nem kéne foglalkoznod! - magyarázott tovább. - Hidd el, hogy Én még sosem láttam nálad erősebb, elszántabb és keményebb lányt! - mosolyodott el, mire Én is elmosolyodtam. - Rengeteg mindent bebizonyítottál már! 

-   Köszönöm! - öleltem magamhoz, majd a lovam hátulról megbökött. - Jól van, megyünk! - nevettem. 

-   Mindenkinél ügyesebb vagy! - súgta mosolyogva. 

Elengedett, majd megvárta, míg felszerelem a lovam. Mikor teljesen készen voltunk, intettem a csapatnak, majd mentem a melegítőpályára. Harmadik voltam és mondhatni tökéletesen szerepeltünk mindketten. Mosolyogva lovagoltam ki, majd lepattantam a lovamról, megpuszilgattam és visszamentünk a kocsihoz. 

-    Nagyon ügyes voltál! - ugrottak a nyakamba az ikrek, mire nevetve öleltem vissza. 

-    Köszönöm. - nevetettem. 

Alkony elkezdte unni az álldogálást, így odament Louis-hoz és addig bökdöste és piszkálta, amíg már nem a barátnőjére figyelt, hanem a rá. Mosolyogva néztem a lovam. 

-    Ügyes voltál! - ölelt meg egyszerre Jay, Lotts és Fizzy. 

-    Köszönöm! - öleltem vissza. - Gyere fiam! - szóltam a lovamnak, mikor elengedtek, de nem hagyta ott Louis-t. - Oké, akkor Én megyek! - forgattam a szemem. 

Louis mellett szereltem le a lovat, majd elpakoltam a cuccait. 

-    Borzasztó lett volna odajönni, mi? - pusziltam meg. 

-    Hiányoztam neki! - mondta mosolyogva Louis. 

Nem csak neki! - gondoltam, de inkább nem mondtam ki. 

-    Mennyi az idő? - kérdeztem mosolyogva. 

-    Fél kettő. - mondta Lottie. 

-    Készülj Gombóc, nemsokára eredményhirdetés! - paskoltam meg a fenekét. 

Ő csak horkantott egyet és megbökte Louis-t. 

-    Vágom, nem érdekel! - forgattam meg a szemem. 

-    Nincs itt valami büfé, amúgy? - kérdezte Lottie. 

-    De van egy a versenyzőknek, ami ingyenes meg egy kissé undorító a nézőknek. - magyaráztam. - Ha a lóra vigyáz valaki, elmegyünk. - mosolyogtam. 

-    Mondjuk Én jó leszek? - kérdezte Jay. 

-    Tökéletes. - mosolyogtam, majd kikötöttem. - Nem fog csinálni semmi rosszat, csak azért mégsem akarom egyedül hagyni. - mosolyogtam, majd előhúztam a belépőmet, majd jött utánam a nép. 

-    Tudod ez utat? - kérdezte Daisy megfogva az egyik kezem, Phoebe meg a másikat. 

-    Tudom, de minden ki van írva. - mosolyogtam. 

-    Szia Sarah! - kiabált oda nekem egy versenyző srác, aki elég jól nézett ki.

-    Szia! - kiabáltam vissza, de közben mentem tovább. 

-    Ez ki volt? - kérdezte vigyorogva Lotts. 

-    Arról fogalmam sincs, viszont elég jól néz ki! - mondtam, majd elnevettem magam. 

-    Kislány! - állított meg az egyik bíró mosolyogva, aki nem sokkal idősebb nálam és az eddigi versenyekről ismer, Logan a neve. 

-   Szia! - mosolyogtam rá.

-   Merre? - kérdezte mosolyogva. 

-   Kajálni megyünk. - mosolyogtam rá. 

-   Helyes, a paripád is eszik? - kérdezte mosolyogva. 

-   Nem, Ő most elvan. - rántottam vállat. 

-   Na menjetek enni! - mosolygott, majd elment. 

-   Na és Ő ki? - kérdezte Daisy. 

-   Egy zsűri. - mosolyogtam. - Ő már nem néz ki olyan jól. - kuncogtam. 

-   Halottam kicsi lány! - mutatott rám mosolyogva. 

-   Semmi rossz indulat! - dobtam puszit mosolyogva. 

Mosolyogva visszafordult az asztalhoz, majd tovább mentünk. Ott összeszedtük a kajákat, majd siettünk vissza Jay-hez. Mire megettük következett az eredményhirdetés. Szőrén felpattantam Alkonyra, majd belovagoltam a pályára a többiekhez. Ami engem is meglepett, hogy megnyertem. Sok versenyt nyertem már és mondhatni profi versenyző vagyok, de itt volt egy híres holland lány, aki most csak második lett, pedig ebben az évben ez volt a legrosszabb helyezése. Vidáman lovagoltam ki a csapathoz, ahol mindenki gratulált. 

-   Szegény holland csaj. - mondtam. 

-   Nehogy már Te sajnáld! - nézett rám mosolyogva Jay. 

-   Ebben az évben még csak nyert! - mosolyogtam. 

-   Hát most nem! - rántott vállat mosolyogva. 

Végül segítettek összepakolni a lovat, majd más-más irányba indultunk. 

Nagyon fájt belegondolni, hogy most megint egy csomó ideig nem látom Louis-t. Ő boldog ezzel a vak lánnyal - aki meg sem szólalt végig, be sem mutatkozott - Én, pedig egyedül vagyok. 

* Louis szemszöge *

Hazafelé Ella a vállamra döntve a fejét elaludt. Nagyon aranyos volt, ahogy ott szuszogott mellettem. Sarah egy kicsit megint felébresztette bennem azt az érzést, amit már rég elnyomtam magamban. Eddig bátran kijelentettem, hogy már nem szeretem, de most azért ez egy kicsit visszatért. Örülök neki, hogy rátaláltam Ellára, attól függetlenül, hogy nagyon félénk és csöndes, szeretem. Egy hónapja szakítottam Sarah-val. Örülök neki, hogy találtam valakit, ugyanis először nagyon szenvedtem, de Ella megjelent az életemben és az őrangyalom lett. Kihúzott a gödörből, amibe Sarah miatt kerültem és felvidított. Ő az Én hősöm. Az emberi hősöm. 

Mindig azt hittem, hogy Sarah az igazi. Ő a valaki, aki mindig, mindenhogy elfogad, aki mindent megbocsájt, aki jóban rosszban velem lesz és akivel megöregszem, de ez nem lehet így. Tudom, hogy ez az ember számomra már csak Ella lehet. Pontosan olyan, mint amilyen a baleset után lettem. Csöndes, félénk, visszahúzódó. Felnőttem. Ellával nem csinálok már gyerekes dolgokat és nem hiányoznak ezek. Sosem követnék el olyan hibákat, mint Sarah-val. Biztos vagyok benne, hogy Ő kell nekem. 

-    Louis, hívott az orvosod. - mondta Anya. 

-    Miért? - kérdeztem halkan. 

-    Azt mondta, be kell menned pár vizsgálatra, mert lehet, hogy visszakaphatod a látásod. - mondta vidáman. 

-    Nem megyek be. - mondtam határozottan. - Ne is beszéljünk többet erről! - mondtam, majd egyszerűen kimentem a konyhából. 

Pár hete ez lett volna minden vágyam, de már nem akarom. Jó így. Ellával, nyugalomban, messze a hírnévtől. 

Ki fogok válni a One Direction-ből. Eldöntöttem. Nem akarom már azt a folytonos pörgést. Nyugodt életet akarok Ellával, mint egy átlag ember. A srácokkal sem akarok többet találkozni, mert rá akarnának beszélni, hogy maradjak. 

El akarok költözni valahova Ellával, mert már elég jól járkálok egyedül Ő, pedig már úgy, mintha tökéletesen látna. Ez lesz a számomra legtökéletesebb élet. 

Ellával ketten, elzárva a nagyvilágtól, nyugodtságban.