2. évad 54. rész

Sziasztok ribizlik! (Lassan fel kell jegyezni ezeket a beceneveket :D) Itt vagyok a következő résszel és közben kitűztem egy célt. Azt szeretném elérni, hogy péntekre meglegyen a 10000 oldalmegjelenítés, most tartunk 9643-nál és ha meglesz a bűvös szám, kikerül a blogra is és azért a pénteket tűztem ki, mert akkor lesz a szülinapom (betöltöm a 194-dik életévemet :D)! És akkor nagyon nagyon boldog leszek, főleg ha előtte elérjük! Természetesen ha meglesz a 10000 mindenképp kikerül a blogra, de az még egy ilyen kis plusz lenne, ha összejönne a tervem! Na mindegy, nyilván értitek, nem húzom tovább jó olvasást! 

* Sarah szemszöge *

Reggel a napfényre ébredtem, ami erősen bántotta a szemem és elég hűvös volt. Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy az erdőben vagyok, egy fa tövében összekuporodva Louis pulcsijában. Tehát itt aludtam, csodás. Alkony biztosan itt volt, ugyanis a nadrágomon van egy-két fekete szőr és mellettem ki van feküdve a fű. Ez az egész halvány mosolyt varázsolt az arcomra. 

-   Te sosem hagysz el kicsim. - súgtam halkan és megsimítottam a kifeküdt füvet.
Lassan felálltam és a borzasztó pozíció miatt a hátam hangosat roppant, ami eléggé fájdalmas volt, de nem foglalkoztam ezzel. A végtagjaim is elzsibbadtak, így az első néhány lépés elég nehézkesre sikeredett tekintve a még mindig sérülésekkel díszített lábaimat, de aztán belejöttem a sétába. Nem akartam rögtön elrontani a kedvem, így nem foglalkoztam a rajtam pihenő pulcsival, inkább az erdővel próbáltam elterelni a figyelmem. A madarak csicseregtek és bár még sütött a nap a sűrű erdőbe csak néhol szűrődött be a napfény, mint az életembe mostanság a boldogság. A fű még elég kicsi volt és ahol a fák koronája jobban összeért ott nem is volt. A földön látni lehetett a patanyomokat, amiket Alkony hagyhatott, ugyanis Ő jár erre leginkább. Mikor kiértem az erdőből hirtelen megcsapott a hideg szél, mire összehúztam magam, így a pulcsi illata is megcsapott, ami könnyeket varázsolt a szemembe. Nevetséges, hogy most éppen egy kis szél ríkatott meg. Bár ez a szél elég hideg volt, még a pulcsit összehúzva magamon is fáztam, az arcomat a könnyek és a hideg egyszerre csípték. Felhúztam a kapucnit, ami még inkább azt a kellemes illatot árasztotta. Valahol jól esett ez az egész, mégis fájt, hogy csak ezt tehetem. Nem ölelhetem Őt, csak a pulcsiját.
Ahogy a földet néztem, észrevettem, hogy a nap már nem világítja meg, így az égre pillantottam. Nagy fekete felhő takarta a napot és valószínű ez a gonosz felhő hozta magával a hideg szelet is..
-   Sziasztok. - mondtam halkan, mikor végre beléptem a meleg házba.
-   Sarah, hol voltál éjszaka? - kérdezte Lola ijedten végignézve rajtam.
-   A házikóban. - hazudtam, mire sóhajtott.
-   Kitaláltunk egy tök jó programot mára, ugyanis esni fog az eső. - mosolygott rám Jesy.
-   Köszönöm. - mosolyodtam el halványan.
-   Zuhanyozz le és utána gyere le! - mosolygott Hazz, mire bólintottam és felmentem.
A szobámba beérve rögtön a szekrényemhez léptem és kiválasztottam kényelmes ruhákat, majd bevittem magammal a fürdőbe őket. Gyorsan lezuhanyoztam, ami igazából nagyon jól esett, de kíváncsi voltam mi folyik lent. Felkaptam a kikészített ruhákat és természetesen rá a pulcsit. Igazából a pulcsit nem csak a hatalmas űr miatt vettem fel, ami a szívemben tátongott, hanem fáztam is. A hajamat kontyba kötöttem és elindult le. Mikor megláttam a kanapét, konkrétan elámultam. Teli volt puha, vicces feliratú párnákkal és selymes szőrös takarókkal. A párnákat és a takarókat még akkor vettük Lolával, mikor Anya leküldött minket az Ikeába és írt egy listát, hogy miket kell venni. A listát még az autóban elhagytuk, így mikor beszabadultunk, össze-vissza vásárolgattunk, mert azért az Ikeában gyerekkoromban is tökéletesen elvoltam, mert mondhatni az a legjobb üzlet. Persze vannak benne unalmasabb részek is, meg egy 4 óra vásárlás után megunja az ember, - oké, a férfiak 1 óra után - de addigra pontosan összevásárol mindent, ami megtetszik neki. Így történt, hogy mi ezeket a párnákat és takarókat vettük, meg még rengeteg plüsst és ami a listán volt, azért Anya és Apa mentek el. Azóta nem igazán küldenek vásárolni sehova.
Kint már teljesen besötétedett a felhők miatt, de a függönyök is be voltak húzva. A szobát az éjjeli lámpa világította be és egy illatos gyertya is volt a dohányzóasztalon. A kanapé természetesen ki volt nyitva, hogy majd mind elférjünk rajta. Az asztal be volt terítve DVD-kkel, laptopokkal, újságokkal és természetesen telefonokkal. Közelebb lépve megláttam, hogy a kedvenc filmjeim vannak odakészítve. Ez az egész eléggé családias hangulatot teremtett.
A konyhából hallottam beszédet, így arra indultam. Mikor beléptem, megláttam ahogy mindenki valamivel el van foglalva, kivéve Jack, aki lustán nekidőlt a hűtőnek.
-   Mi jót csináltok? - kukucskáltam át lábujjhegyre emelkedve Zayn válla felett.
-   Én zacskós leveseket. - mosolyodott el.
-   Imádom! - mondtam és a hasam is megkordult, majd tovább léptem.
Stan éppen bögrék tetejére nyomott tejszínhabot művészien, majd megszórta kakaóporral. Harry valami kekszeket rendezgetett egy tálon, Niall éppen a feleségét hátráltatta, ugyanis minden áron venni akart egy darab Oreo-t.
-   Niall, majd kapni fogsz! - szólt rá.
-   De Becky a férjed vagyok, nem éheztethetsz! - nyafogott a szőke.
-   Most inkább a fiam vagy. - mondta mosolyogva a barátnőm.
-   Nem vicces! - forgatta a szemét Nialler. - És ha a fiad lennék, akkor sem éheztethetnél!
-   Legalább addig legyen érintetlen, amíg Sarah megnézi! - nézett fel rá.
-   És ha Én piszkálok bele? - kérdeztem mosolyogva Beckyt.
-   Neked szabad. - engedett oda, mire elvettem a kekszet a hatalmas torony tetejéről, majd Niall szájába nyomtam. - Nem éheztetlek manó! - mosolyogtam rá.
-   Imádlak! - ölelt magához szorosan, mire felnevettem.
Mikor elengedett tovább mentem és Lola éppen chips-eket rakott tálba.
-   Anya, csak egyet! - nyafogott mellette Benji.
-   Olyan vagy mint Niall! - sóhajtott Lolusz.
-   Adj neki! - néztem Lolára szigorúan.
-   Tessék! - adott a szájába egy darabot.
-   Köszi! - pacsizott velem Benji, majd tovább mentem.
Jesy és Liam nutellás kalácsokat gyártottak, de náluk nem akadtak gondok, így Jackhez mentem.
-   Te miért nem segítesz senkinek? - kérdeztem mosolyogva.
-   Én figyelek a pattogatott kukoricára! - mutatott a mikróra.
-   Ez neked tökéletes feladat.- nevettem.
-   Én is így gondolom! - mosolygott.
-   Kész vagyok! - jelentette ki boldogan Stan.
-   Vidd be és tedd az asztalra! - utasította Lola, mire Stan már vitte is a bögréket egy tálcán.
Sorban mindenki lecuccolt, majd elfoglaltuk a helyünket. Én középen, mellettem jobbra Jack, balra Lola, Lola mellett Benji, majd Zayn és Stan. Jack mellett Niall, mellette Becky, majd Jesy, Liam, Roxy és Harry.
-   Mivel kezdjük? - kérdezte Niall.
-   A levessel. - mondtam, mire bólogattak és mind a kezünkbe vettük a levesünket.
-   Beszéljük meg a sorrendet! - mondta Stan.
-   Szerintem leves, nutellás kalács és kakaó és utána a többi már így össze-vissza mondta Roxy.
-   Oké, tökéletes! - bólogattunk.
Liamnek csipogott a telefonja, majd elolvasott valamit és elmosolyodott.
-   Ki tudja irányítani a tv-t? - kérdezte mosolyogva.
-   Hát Én csak egy minimális szintig! - nevetett Lola. - Csatornát tudok váltani, hangosítani és alap dolgok, de mást nem.
-   Sarah? - nézett rám Payno.
-   Pár dolgot ellestem Apától, megpróbálhatom. - nevettem, majd a kezembe vettem a távirányítót.
-   Jó, mert Lotts és Daisy Skype-olni akarnak. - mondta.
-   Király, azt kb. tudom! - vigyorogtam, majd olyan 5 perc össze-vissza nyomkodás után - és miután mindent visszaállítottam, amit elnyomtam - megtaláltam a Skype-ot.
-   Na ezt még megvarázsolod és készen vagyunk! - nevetett Jack.
-   Hát ezt láttam Papától és neki nem volt olyan nehéz.- mondtam és mikor megláttuk a két Tomlinson lányt a képernyőn kiabálva felugrottunk.
-   Király vagy Sarah! - kiabálta Hazza.
-   Nem, királylány! - kiabált nevetve Jesy.
-   Modernebb vagyok a nagyapámnál! - pacsiztam Stan-nel, majd Jack-kel is.
-   Jól vagytok? - kérdezte nevetve Daisy.
-   Negyed órája írtam SMS-t! - nevetett Lottie.
-   Akkor is megcsináltam! - ültem vissza a helyemre, majd betakaróztam.
-   Amúgy mit esztek mind? - kérdezte Daisy.
-   Zacskós levest! - mesélte mosolyogva Payno.
-   Kérek! - röppent a vállamra Richard.
-   Kieheted belőle a kenyérkockákat. - mosolyogtam.
-   Benne vagyok. - mondta, majd kiválogattam neki és letettem az asztalra.
-   Amúgy ti ilyen családi akármit tartotok? - kérdezte Lotts.
-   Aha. - bólogatott mosolyogva Benji.
-   Azok tök jók, miért nem lehetek ott! - nyafogott.
-   Kivel beszélünk? - hallottam a háttérből Phoebe hangját.
-   Egy csomó mindenkivel! - nevetett Daisy.
-   Jövök! - mondta és Lotts ölébe ugrott. - Helló! - integetett.
-   Szia! - köszöntünk mosolyogva.
Hallottam, ahogy a kutyáim rohannak.
-   Fogd meg! - nyomtam a levesem Lola kezébe, majd felugrottam. - Málna, Barney menjetek a helyetekre! - kiabáltam, de azért berohantak, viszont nem ugráltak rám. - Oda! - mutattam a fotelre, mire felugrottak és egymás mellett szépen elfeküdtek.
-   Ez ügyes volt! - nevetett Lotts.
-   Köszönöm. - mosolyogtam, majd visszaültem, betakaróztam és elvettem a levesem.
-   Sarah... - kezdett el nyafogni Benji, mire rá néztem.
-   Mondjad! - néztem rá.
-   Aludhatok ma veled? - kérdezte mosolyogva.
-   Miért aludnál? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mert erős férfi vagyok és megvédelek, ha éjszaka valaki vagy valami meg akar támadni! - mondta mosolyogva.
-   Helyes válasz! - pacsiztam vele. - Aludhatsz. - mosolyogtam rá.
-   Barney már szemezik veled! - nevetett Nialler.
-   Fiam, ha idejössz Én kiváglak! - figyelmeztettem. - Amúgy! - fordultam vissza a tv felé. - Nem találkoztatok esetleg a lovammal? - kérdeztem.
-   Nem. - rázták a fejüket.
-   Oké, csak mert éjjel még megvolt és ha nincs nálatok, akkor bóklászik valahol. - rántottam vállat.
-   Lányok! - hallottuk Jay hangját.
-   Igen Anya? - kérdezte tőle Daisy.
-   Az ikreket elviszem, Fizzy és Louis még alszanak, ha felkelnek figyeljetek a bátyátokra. - mondta.
-   Oké, figyelünk. - kiabált Lotts.
-   Megeheted! - öntöttem át a maradék levesemet Lola tányérjába, mire olyan "Te most komolyan gondoltad?!"
-   Attól még, hogy tesók vagyunk nem kell belehánynod a tányéromba! - mondta, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly.
-   Emlékszel, mikor lehánytál? - kérdeztem a nevetésemet visszafojtva, mire felröhögött.
-   Hány ilyen tesós mesétek van? - kérdezte nevetve Phoebe.
-   Nagyon sok! - nevetett Lola.
-   Melyik az Én kakaóm? - kérdeztem mosolyogva.
-   Amelyiket szeretnéd. - mondta mosolyogva Stan, mire elvettem egy bögrét.
-   Stan, te hogyan keveredtél oda? - csodálkozott Lotts.
-   Ez egy hosszú sztori. - legyintettem kuncogva.
-   Az hogy majdnem meggyilkoltál az autóban? - nézett rám Stan, de félig mosolygott. - Igazán hosszú. - nevette el magát.
-   Oké, majd Lou elmeséli! - legyintett Daisy.
-   Kérek. - ült a vállamra Richard.
-   Mit kérsz? - néztem rá. - Ez egy ital!
-   Nem baj. - mondta, majd a tejszínhabból vett és azon átnyomva a fejét a kakaót is megkóstolta.
-   Tiszta tejszínhab a fejed! - mondtam nevetve, majd letöröltem.
-   Kösz, most összeborzoltad a tollaimat! - fújta fel magán a tollakat, majd megrázta magát.
-   Fú, de rossz vagyok! - fújtam meg, mire elröppent és Barney hátára ült.
-   Mi folyik itt? - trappolt le a lépcsőn Fizzy. - Á helló! - integetett.
-   Szia! - köszöntünk vissza.
-   Szomorú vagy? - nézett rám, mire bólintottam. - Ne törődj vele, szegénynek még ennyi idősen se nőtt be az agya lágya, de reméljük lassan ez is megtörténik. - legyintett, mire elnevettem magam.
-   Sarahnak se, ne aggódj! - legyintett Jack, majd átölelt oldalról.
-   Idősebb vagyok nálad, tisztelned kéne! - néztem rá.
-   Álmodozz! - forgatta a szemét mosolyogva, majd összeborzolta a hajam.
Én feltérdeltem és összeborzoltam az Ő haját.
-   Már mindketten gyönyörűek lettetek! - nevetett Lottie.
-   Az nem Louis pulcsija? - kérdezte rám mutatva Phoebe.
-   Nem... - füllentettem.
-   De igen. - árult be Stan.
-   De édes vagy! - mosolygott Lotts.
-   Nyugi, nem mondjuk el Louisnak! - legyintett Fizzy.
-   Mit nem mondotok el? - hallottam Louis hangját a háttérből.
-   Ugye nem akartál elindulni a lépcsőn? - nézett hátra mérgesen Daisy, majd felpattant.
-   Nem akartam. - morgott Louis.
-   Valakire emlékeztet! - mondta halkan Jesy és rám nézett.
-   Jól van, de azért Én leértem mindig! - mosolyogtam rá.
-   Persze, kérdés hogyan! - nevetett Hazza.
-   Nem vicces! - forgattam a szemem.
-   Amúgy nektek mi lenne a programotok? - kérdezte Fizzy.
-   Hogy megnézzük a kedvenc filmjeim, de hiányoztatok! - mondtam mosolyogva, majd hirtelen Málna előttem termett.
-   Te is! - mondta mosolyogva Lotts, majd hátra pillantott. - Azért ne ti lökjétek le Louist! - szólt hátra az ikreknek.
-   Akkor minek jöttünk volna ide? Könnyebb lett volna hagyni, hogy leesen! - mondta Daisy unottan.
-   Mi van büdös?! - néztem mosolyogva Málnára, aki szépen leült elém. - Támadd meg Roxyt! - mutattam rá, mire Málna odabattyogott és az ölébe ugrott, majd elfeküdt.
-   Látod, anyád elküld! - simogatta mosolyogva Roxy. - Én szeretlek.
-   És engem? - nézett rá Harry.
-   Támadd meg Saraht büdös! - legyintett, mire Harry négykézláb elém mászott majd belefeküdt az ölembe, mire röhögni kezdtem.
-   Nehezebb vagy mint Málna! - mondtam nevetve.
-   Jól, van, hát ide küldtek! - rántott vállat.
-   Nem fogom vakargatni a hasad! - mondtam nevetve.
-   Pedig megérdemlem! - morgott, majd a tv felé fordult.
-   Ti nem vagytok normálisak! - nevetett Fizzy.
-   Harry a nem normális, mi jól viselkedünk! - javította ki Roxy.
-   Benji, ülj rá! - mutatott Hazzára nevetve Liam, mire Benji ráült a hasára.
-   Tökéletes, esetleg más? - kérdeztem nevetve.
-   Nem kell több, kösz! - mondta Harry, mire mind nevettünk.
-   Nem is vagyok nehéz! - mondta Benji, majd kényelmesen hátra dőlt a mellkasomnak.
-   És mit csinálok, ha pisilnem kell? - kérdeztem nevetve.
-   Hát átraksz máshova! - nevetett Harry.
-   Téged? - kérdezte nevetve Jesy. - Targoncával!
-   Na menjetek az ölemből, mert nutellás kalácsot akarok! - mondtam, mire Benji átmászott Lolához Harry, pedig vissza ment a helyére.
-   Mi történt itt? - kérdezte nevetve Daisy, aki ekkor ugrott a kanapéra.
-   Semmi. - mondta Richard nyugodtan.
Phoebe segítségével Louis is leült a kanapéra. Elszomorított a látványa, mert nagyon hiányzott.
-   Sziasztok. - motyogott, mire visszaköszöntünk.
-   Mikor tervezel hazajönni? - karolt át Jack.
-   Nem tudom, miért? - néztem fel rá.
-   Mert régen voltunk gördeszkázni. - vigyorodott el.
-   Hagyj azzal a sátán cuccal! - forgattam a szemem.
-   Attól még hogy te nem tudsz gördeszkázni, az egy jó dolog! - forgatta a szemét Payno.
-   A lovaglás jobb. - mondtam mosolyogva.
-   Egyet értek! - mondta vidáman Lolusz és pacsiztunk.
-   Bár nem tudok lovagolni, de Én is! - rántott vállat Becky.
-   Én is! - mondta Jesy. - Két dologgal lehet kikergetni a világból, a gördeszkázással és minden labdajátékkal! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Engem is, meg még egy csomó dologgal. - mondtam, majd elnevettük magunkat.
-   De a foci jó! - mondta Zayn. - Az a legjobb.
-   Aha... - horkantott unottan Lola, mire nevettünk.
-   Benji akkor is focizni fog! - mondta Zayn.
-   Felejtsd el! Benji lovagolni fog, nem is olyan sokára! - mondta Lola határozott.
-   Csönd legyen! - kiabált oda Jack, mire a veszekedő szülők elcsöndesedtek.
-   Benji, Te lovagolni szeretnél, vagy focizni? - kérdezte Harry mosolyogva.
-   Öhm... - gondolkozott el. - Lovagolni. - mosolyodott el.
-   Ez az Én unokaöcsém! - ugrottam fel boldogan, majd kikaptam az apja öléből és az ölembe ültettem.
-   De Te fiú vagy Benji, neked focizni kell! - mondta Louis.
-   Maradj csöndben! - szólt rá Lotts.
-   Most komolyan te is a csajokkal vagy? - kérdezte tőle Lou.
-   Igen, mert már az agyunkra mentetek a focival! - sóhajtott.
-   Tehát mi is a lányokkal vagyunk! - mondta Phoebe.
-   Fizzy? - kérdezte tőle Louis.
-   Én is! - mondta büszke mosollyal.
-   És Én is, mielőtt megkérdeznéd! - jelentette ki büszkén Daisy.
-   De nem tudtok lovagolni! - mondta Tommo.
-   Mi tudunk! - mondták az ikrek egyszerre.
-   Ti nem! - mondta a nagyobbik húgainak Louis.
-   Viszont az angol lovaglás sokkal kecsesebb mind rohangálni egy bőrdarab után! - mondta Fizzy.
-   Mond, ezt honnan vetted? - kérdezte tőle felhúzott szemöldökkel Lou. - Te honnan tudsz ilyen szakszavakat?
-   Tőlem! - mondtam büszkén. - Imádlak Fizz! - dobtam neki puszit.
-   Hova keveredtem! - dőlt hátra Louis sóhajtva.
-   Benji, ugye hogy megbeszéltük, hogy Sarah fog megtanítani lovagolni? - nézett rá mosolyogva Lola.
-   Igen! - ölelt meg vidáman.
-   Na ennyi fiúk! - öleltem vissza mosolyogva.
-   És neked mikor lesz gyereked? - nézett fel rám Benji.
-   Nem most. - ráztam a fejem, mire a többiek felnevettek. - De ígérem, hogy az unokahúgoddal fogsz lovagolni! - mosolyogtam rá.
-   Honnan tudod, hogy lányod lesz?! - horkantott unottan Hazza.
-   Mert nekem csak is lányom születhet! - mondtam karba tett kézzel.
-   Ezt nem te döntöd el! - forgatta a szemét Jack.
-   Akkor is! - morogtam.
-   De szerintem ezen majd veszekedhetünk később, ugyanis Sarah nem terhes! - dőlt hátra unottan Jesy.
-   Honnan tudod? - mosolyodtam el huncutan.
-   Terhes vagy?! - jött minden irányból egyszerre a döbbent kérdés.
-   Dehogy! - nevettem.
-   Nem vagy normális! - dőlt hátra nyugodtan Nialler.
-   Nem értem a logikátokat, de mindegy! - legyintettem.
-   A tiédet meg senki. - mondta nevetve Stan.
-   Jó, ez igaz. - bólintottam.
-   Sarah, fogsz mostanában versenyezni? - kérdezte mosolyogva Phoebe.
-   Hát nem tudom... - gondolkoztam. - Inkább bemutatóra akarok menni, vagy maximum zsűrinek. - magyaráztam.
-   De miért? - kérdezte Lotts. - Mármint Te még bőven nem öregedtél ki ebből!
-   Nem azért, csak már kicsit leszoktam erről. - mondtam mosolyogva. - Meg az ugye rengeteg edzéssel és gyakorlással jár, ami most kicsit megerőltetne.
-   Nem igaz, csak kifogásokat keres! - nevetett Becky.
-   Jó, ez igaz. - nevettem. - Nem szeretek annyira versenyezni, mindig azt vártam, hogy vége legyen és este kezdődjön a buli.
-   De a bemutatóra meghívsz majd, ugye? - kérdezte Lottie.
-   Meghívlak titeket. - mosolyogtam. - Már ha holnap megtalálom még a lovam, meg nem törte össze magát, meg hasonlók. - magyaráztam, majd beleittam a kakaómba.
-   És milyen bemutatót szeretnél? - kérdezte nagy mosollyal Daisy.
-   Mindig akartam valami kicsit hercegnősebbet. - rántottam vállat mosolyogva. - De ez csak terv. - legyintettem.
-   Érted? Mint az esküvője! - legyintett nevetve Zayn, mire mindenki nevetett.
-   De az esküvőmön a lovam tudta mit kell csinálni! - mondtam büszke mosollyal. - Csak Én szöktem el. - kuncogtam.
-   Te amúgy ezen úgy röhögsz! - nézett rám Jack. - Szegény srác meg nyilván élete legrosszabb emlékének tekinti! - mondta.
-   Hát szerencsére Colin szóba se áll velem, se a családjával. - magyaráztam. - Így végiggondolva, elég szarul állok a volt pasikkal nem? - nevettem fel.
-   Hát az egyik meg akart ölni, a másikkal úgy szúrtál ki, hogy nem mentél el az esküvőre és így nem szól hozzád... - gondolkozott el Roxy, majd elnevette magát. - Nem túl rózsás a helyzet.
Örültem, hogy Louist nem piszkálta.
-   Én elmentem az esküvőmre... aztán leléptem az egész cucc előtt, de ott voltam! - mondtam, majd elnevettem magam.
-   Mondd kedvesem, neked volt már olyan igazán normálisnak nevezhető kapcsolatod? - kérdezte mosolyogva Fizzy.
-   Hát... - gondolkoztam el. - Nem igazán. - ráztam a fejem.
-   Azért ezt majd a következő barátodnak ne meséljük el. - nevetett Stan.
-   Most komolyan, ti erre láttok esélyt? - kérdeztem. - Szerintem jobban jár a világ, ha egyedül halok meg.
-   Ne hülyéskedj! - lökött meg Jack.
-   Oké. - forgattam a szemem. - De tuti igazam lesz! - mondtam és elvettem egy nutellás kalácsot.
-   És ha 40 éves korunkban nem lesz senkink összeházasodunk? - nézett rám Jack.
-   Nem. - ráztam a fejem. - Nem miattad... vagyis de miattad! Mert Te nem vagy normális, Te olyan vagy mint a tesóm!
-   Tök fura lenne, ha együtt lennétek! - mondta Liam.
-   Szerintem is. - gondolkozott el Jack.
-   Oké, lépjünk! - mondta Harry.
-   Mire? - kérdezte nevetve Phoebe.
-   Valami finomságra! - mondta Roxy, majd elvett egy kekszet.
-   Én is! - mondtam, majd elvettem Én is egyet.
-   Amúgy miért ülünk bent egész nap bent? - kérdezte Hazz.
-   Mert zuhog az eső és nem vagyunk halak meg lusták vagyunk. - mondtam.
Végül a Tomlinson csapatnak valami dolga volt, így elkezdtünk filmeket nézni és egészen esti azzal voltunk elfoglalva. Elég sok romantikus filmet néztünk, amin szinte mind sírtunk, csak Jack és Stan nem - ami valószínű kamu volt - és este mind elaludtunk a kanapén. Louis nagyon hiányzott mellőlem, mert imádtam mikor csak lustálkodtunk együtt.

~ másnap ~

Reggel természetesen Én keltem leghamarabb. Felszaladtam és felöltöztem. A pulcsit nem vettem fel, mert úgy éreztem elég volt az önkínzásból. Leszaladtam, majd kiszöktem a házból. Lovagoltam egy órát, majd mivel sütött a nap egy kicsit még sétálgattam az erdőben. De sajnos elkezdődött az elmém vitája:
Milyen jó lett volna, ha Louis is velem jött volna...
Miért kínzod magad?! Felejtsd el, Ő is ezt teszi veled!
Ch... mintha tudnám
Tudod, csak nem akarod! Valamiért hiszel benne, hogy folytatni fogjátok! De Ő nem akarja, fogd már fel!
De... szeret...
Nem szeret! Szeretett! Múltidő Te hülye liba!
Biztos, hogy szeret! Miért itta le magát?
Talán mert vak és azért ezt nem a legkönnyebb feldolgoznia!
Akkor már itt megtette volna!
Ch... Akkor hitegesd magad!
Én nem hitegetem magam, ezek a tények!
Nem, ezek azok, amiket Te kedvesem tényeknek hiszel, mert naiv vagy! Ezek azok a következtetések, amik nem igazak!
Nyilván igazak! A többiek is ezt mondják!
Mert nem akarnak megbántani!
Mire az elmém igazán bunkó módon kiosztott, azt kellett észre vennem, hogy megint sírok.
-    Miért nem szólsz hozzám? Miért nem ölelsz? Miért mentél el? A francba is, miért nem szeretsz?! - kérdezgettem a senkitől ezeket és a sírás miatt térdre estem.

Remélem tetszett! A vége megint egy kicsit szomorúra sikeredett, de úgy érzem ez ide azért most kellett, meg persze azért egy kis vidámság sem ártott! A véleményeteket várom komiba!