2. évad 66. rész

Út közben már nyugodt voltam, rendes sebességgel haladtam és nem törődtem a barátaim kérdő pillantásaival. Csak haladtam egyenesen és egy kicsit gyorsítottam, majd lassítottam. Megláttam Louis autóját, ahogy kiszáguld a telepről, el a barátaink mellett és minden erejével azon volt, hogy utol érjen. Közben Én is gyorsítottam, de egy pillanatra pont sikerült utolérnie.
-   Szerelmes vagyok beléd. - mondta számomra hallhatóan, de mégsem túl hangosan, majd lassított és megállt.
Én megdöbbentem, de az előbbi gyorsulás miatt nem álltam meg, viszont lelassítottam, majd megálltam. Megdöbbentett ez a tény, majd hirtelen egy filmbe illő fordulattal Louis autója felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem. Pontosan szembe voltak az autóink. Huncut mosoly ült ki az arcomra, majd hirtelen gyorsítottam és a megfelelő helyen kezdtem fékezni kezdtem, de látszott az arcán, hogy félti az autóját. Szerintem egy ujjam se fért volna be a két autó közé, viszont az Ő autója sokkal magasabb volt, mint az enyém, viszont Én voltam aki jobban vezet és akié menőbb. Bár valószínű az övé a drágább, azért az enyém sokkal királyabb. Mikor sikeresen megálltam, büszkén elmosolyodtam, majd kezeimet a tarkómra rakva hátra dőltem és a lábaimat lazán keresztbe téve a kormányra támasztottam. Igazán laza lehettem.
-   Túl lazára veszed! - gurult mellém mosolyogva Liam, majd a másik oldalamra Niall.
Hátra pillantottam ott, pedig Harry vigyorgott. Elmosolyodtam, majd az lehúztam az ablakokat.
-   Tudom, hogy mind féltek, hogy kit akarok eltarolni. - mosolyogtam gonoszan.
Nagy vigyorral másztam hátra a hátsó ülésre, majd előszedtem egy napszemüveget. Felraktam, majd gonosz mosollyal gurultam egy kicsit hátra, de pont nem értem Harry autójához, Ő mégis ijedten tolatott hátra, amin jót nevettem. A két oldalamra pillantottam. Ők nem voltak akkor veszélyben, így Lou-ra mosolyogtam sejtelmesen a szemöldökömet húzogatva. Ő elég ijedt volt. Óvatosan gurultam előre és összeért a két autó, de nagyon óvatosan, hogy egyiknek se legyen baja. Louis észbe kapott és lassan tolatni kezdett, de pontosan úgy, hogy összeérjenek az autók, de ne történjen semmi gáz. Mikor eleget tolatott már ahhoz, hogy kényelmesen kiférjek, elnevettem magam, kicsit tolattam, majd kiszáguldottam a fogdámból.
-   Louis ezt hogy vehetted be?! - kérdezte Niall mérgesen, de nevetve.
-   Hajrá! - kiabáltam hátra, mire megindultak utánam. - Várjatok! - kiabáltam, majd sorba megálltunk.
Én kipattantam a kocsiból, felnyitottam a csomagtartót, majd kiszedtem a rádiót és a fejhallgatókat, majd kiosztottam őket. Utána visszaültem, majd elindultunk.
-   Ez mekkora király, mintha igazi versenyzők lennénk! - mondta vidáman Harry.
-   Ahhoz kellene valami ilyesmi is! - mondtam, majd hirtelen gyorsítottam és megfordultam, majd tartva az eddigi tempót tolattam és pontosan szemeztem Roxy-val.
Vigyorogva rákacsintottam, majd visszapördültem.
-   Jó, nem mindenki ekkora király! - mondta unottan Niall.
-   Még szép, mivel itt Én vagyok a királynő, csak egy király lehet! - vigyorogtam.
-   És ki a királyod? - kérdezte Louis mosolyogva, gondolom magára gondolt.
-   Én olyat nem tartok, senki nem ér fel hozzám! - mondtam vigyorogva. - Amúgy is csak a baj van azokkal!
-   Tehát úgy gondolod egyedül uralkodsz? - kérdezte Nialler mosolyogva.
-   Tudom. - mondtam magabiztosan.
-   Ha odaadnád a kocsidat, lehet más is tudna ilyeneket! - mondta Harry.
-   Majd ha parkolni tudsz! - nevettem.
Mikor megérkeztünk a 1D házhoz mosolyogva álltam meg az utcán, míg Ők beparkoltak. Kiszálltam, majd bementem a házba.
-   Reb Én... - hallottam Louis hangját magam mögül.
-   Gondoltam, hogy nem gondoltad komolyan. - mosolyodtam el keserűen és felé fordultam.
-   Miért ne gondoltam volna? - kérdezte mérgesen.
-   Folyamatosan ezt csinálod! - nevettem lenézően. - Egyik pillanatban simogatsz, a másikban közlöd, hogy szánalmat érzel irántam?! - nevettem. - Velem ilyet nem játszol kedvesem! - ráztam a fejem mérgesen, de tekintélyes mosoly ült az arcomon.
-   De nem játszadozom veled! - rázta a fejét kitárt karokkal. - Szeretlek!
-   Meg Ellát is, mi? - forgattam a szememet. - Jobban járok, ha egy életre békén hagylak, mert akkor hiányozni fogsz, de legalább senki nem tipor majd a földbe percről-percre jobban. - mondtam csípőre tett kézzel.
-   Fogd már fel, hogy szerelmes vagyok beléd! - üvöltötte mérgesen.
-   Utoljára is ezt mondtad, majd beléptél az étkezőbe és közölted, hogy szakítani akarsz! - kiabált Én is. - 100%-osan hülyének nézel! - kiabáltam már Én is mérgesen.
-   Kussolj már! - kiabált, majd hirtelen magához rántott és megcsókolt.
Automatikusan visszacsókoltam és legalább olyan csodálatos lehetett, mint Louis-nak mikor visszatért a látása.
-   Ezek nem normálisak! - röhögött Lottie, mire mindketten belemosolyogtunk a hihetetlen érzelmes csókba.
Mikor elváltunk egymástól, muszáj volt mosolyognom, majd Lou nyakát átkarolva közelebb léptem hozzá.
-   Sokat kell tenned azért, hogy meghódíts! - mosolyogtam rá huncutan, mire kezei a csípőmre csúsztak.
-   Miért, nem hódítottalak meg? - kérdezte.
-   De, viszont nem vagyok a barátnőd. - mosolyogtam.
-   Louis Én... - motyogott Ella a lépcsőn állva.

-   Ella, csodálatos lány vagy, viszont egyet meg kell értened. - sóhajtott Louis. - Én nem vagyok olyan ártatlan és ezt jegyezd meg! - mondta, majd elmondta a kedvenc idézetem. - Igen kevés mesélni való lenne a világon, ha senki nem tett volna olyant, amit nem szabad. - mosolygott, mire nagy mosoly ült ki az arcomra.
-   Szeretlek. - súgtam a fülébe.
-   Én is. - húzott magához szorosan.
-   Akkor Én megyek. - motyogott, majd kiment a bejárati ajtón.
-   Most boldogság ül a házra? - kérdezte mosolyogva Becky.
-   Nem, csak Én ülök a kanapéra. - mondtam, majd leültem. - Nem, elmegyek zuhanyozni, mert koszos és poros vagyok. - mondtam, majd felálltam.
-   Megyek. - mosolygott Lou, majd elkapta a kezem és össze akarta fűzni az ujjainkat, de elhúztam.
-   Fejezd be! - szóltam rá, mire sóhajtott.
-   De most miért? - kérdezte elszomorodva.
-   Mert mérges vagyok rád és az is leszek! - mondtam.
-   Jó, adok ruhát. - mondta, majd kihúzott egy pólót a szekrényből és a kezembe nyomta az egyik boxerét.
-   Kösz. - mondtam, majd bementem a fürdőbe.
Gyorsan lezuhanyoztam és kimentem Louis-hoz, aki elég szomorúan feküdt az ágyán. Én a tükre elé léptem és a combomon pihenő hegeket néztem. Néha még fájnak, de nem sűrűn.
-   Lou - mondtam halkan, mire felpattant és mögém lépkedett, majd a tükörben az arcomat fürkészte. - Szerinted el fognak múlni? - néztem rá, majd a lábamra pillantott.
-   El fognak. - mondta halvány, de biztató mosollyal. - De azt mutatják, mennyire erős vagy. - súgta, amitől kirázott a hideg.
Nagyot sóhajtottam, mire Louis elmosolyodott.
-   Fájnak? - kérdezte.
-   Ritkán. - mondtam halkan.
-   Gyere. - mondta és az ágyára ültetett.
Óvatosan bekente valami krémmel az összeset és megvárta velem, amíg beszívja a bőröm.
-   Ettől jobb lesz. - puszilta meg az arcom.
-   Köszönöm. - súgtam mosolyogva. - Most már nem csinálunk hülyeségeket, ugye?-  néztem fel rá.
-   Csak is együtt! - mosolygott, mire kuncogtam.
-   Benne vagyok. - kuncogtam és nekidőltem a mellkasának.
-   Ugye itt alszol? - kérdezte.
-   Igen, de az állataim miatt holnap sietnem kell. - néztem rá, mire bólintott.
-   Hiányoztál! - ölelt magához szorosan.
-   Te is, de haragszom rád! - szóltam rá.
-   Tudom, de azért egy csókot kapok? - kérdezte édes mosollyal.
-   Nem. - ráztam a fejem. - Ha a barátnőd leszek, majd elhalmozlak velük, de így nem. - mosolyogtam huncutan.
-    Jól van, tudom. - puszilt bele a nyakamba, amin kuncogtam. - Nagyon sajnálom azt a rengeteg hülyeséget. - súgta a fülembe, mert tudta, hogy mennyire kiráz a hideg ettől, de csak is jó értelemben.
-    Ne csináld! - próbáltam eltolni, de csak mosolygott.
-    Mit? - kérdezte mosolyogva.
-    Ezt a suttogást! - mondtam zavart mosollyal.
-    Miért? - kérdezte mosolyogva. - Csak nem tetszik? - kérdezte még mindig ugyan olyan hanggal.
-    Lou! - szóltam rá.
-    Tudod mi kínzás? - kérdezte még mindig a fülembe suttogva és megpuszilta azt. - Nézni, ahogy a ruháimban riszálod a kerek fenekedet, de hozzád sem érhetek.
-    Hát most sem! - mondtam mérgesen és erősen ellöktem, mire hátra dőlt az ágyán Én, pedig kiviharzottam.
Lerohantam a lépcsőn, lekaptam Lou pulcsiját a fogasról, majd cipő nélkül, a kocsikulcsommal a kezemben kirohantam. Rögtön behuppantam a kocsimba és elindultam. Igen, nagyon megijedtem ettől az egésztől. Hazáig meg sem álltam. Gyorsan behajtottam a garázsba, majd kiszálltam és be a házba. A pulcsit ledobtam a kanapéra, majd az állataim követtek, ahogy felszaladtam. Az ágyamba huppantam, magamra húztam a takarót, összekucorodtam és sírni kezdtem. Nagyon rossz volt ez az egész és nem is tudtam, hogy mi bánt ennyire. Egyszerűen ez az egész halálra rémisztett és muszáj volt elmenekülnöm. És álomba sírtam magam.

* Louis szemszöge *

Hogyan lehettem ekkora barom? Semmivel nem törődtem! Pontosan tudom, hogy mennyire retteg, de nekem erősködnöm kellett! Nem volt vicces! Rohadtul nem! Most utál, mert Én ugyan olyan erőszakod vagyok, mint Charlie és igaza lesz, bár bántani nem tudnám, de itt hitegetem, hogy vigyázom rád, sose bántanám, várok rá és mindentől és mindenkitől megvédem, majd erőszakos vagyok vele?! Hogy lehetek ennyire idióta?! Hülyeségeket súgtam neki és túl bátor voltam. Tudhattam volna, hogy ez lesz, hiszen amikor az ölembe vettem először, sikítva rohant el. Végre nem utál, erre hatalmas agykapacitásommal halálra rémisztem, messzire elüldözöm és sajnáltatom magam! Legszívesebben utána mentem volna, de akkor még inkább félne és az nem akarom. Remélem nem utál meg örökre annak ellenére, hogy már igencsak megérdemelném, mert mindent megtettem ezért annak ellenére, hogy szeretem!