2. évad 58. rész

Sziasztok! Megint hoztam egy-két meglepetést! Remélem tetszeni fog, véleményeket komiba és akkor nem is húzom tovább! ;)

* Rebel szemszöge *

Elkezdtem élvezni a turnét. A versenyzést egy kicsit félre tettem és vidáman utazgattam a lányokkal, gondtalanul. Reméltem, hogy Louis-val is minden rendben. A lányokkal sokat beszéltem, Ők azt mondták, Lou boldog Ellával és szerelmes belé. Egyik részemet összetörte ez az egész, a másik örült neki, hogy boldog. Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem tudtam. 

Ma este is a hotelben várt minket Niall, Liam és Harry. 

-   Sziasztok! - léptem be először.

-   Szia! - öleltek meg. 

Imádtam, hogy ennyire jó barátok vagyunk és nem felejtenek el. Mikor elengedtek bejöttek a többiek, majd leültünk a nappaliba. 

-   Mizu? - kérdeztem mosolyogva tőlük. 

-   Semmi. - rántottak vállat. 

-   Hiányzik már a pörgés. - szomorodott el Niall. 

-   Sajnálom! - bújt hozzá Becky. 

-   És tudtok valamit Louis-ról? - kérdezte meg helyettem Jesy. 

-   Nem, csak annyit, hogy nyugalmat akar. - mondta szomorúan Harry, mire bólintottam. 

Pontosan két hónapja, hogy szakított velem és Én még mindig szeretem és még mindig őrzöm minden nálam maradt cuccát, csodálattal simítom meg a tetoválást a kulcscsontomon és minden kép láttán sírva fakadok. Tudom, hogy Ő már nem szeret és elfogadom.
-   Te jössz? - nézett rám Roxy.
-   Bocsi, nem figyeltem. - mosolyodtam el.
-   Bulizni? - kérdezte Becky mosolyogva.
-   Mi nem megyünk, mert még ma este meglátogatjuk Louis-t. - mondta Hazza.
-   Én megyek! - mosolyodtam el.
-   Oké, akkor készülődjünk! - mosolygott rám Jesy, majd felálltunk.

* Harry szemszöge *

Az autóban tájékoztattam a fiúkat arról, hogy Louis miért is szakított Sarah-val, de megígértettem velük, hogy a lányoknak nem mondják el mert akkor tuti, hogy 5 perc múlva a fél világ tudni fogja. Este 8-ra érkeztünk meg. Lotts nyitott ajtót, akit mind megölelgettünk. 

-   Louis? - kérdezte tőle mosolyogva Niall. 

-   Ellával az emeleten vannak. - mondta mosolyogva. 

-   Fel merjünk menni? - kérdezte vigyorogva Liam. 

-   Nyugodtan. - legyintett Fizzy unottan. - Az a lány ártatlanabb, mint Doris és mióta járnak, Lou is maga a szent! - csapódott le a kanapéra. 

-   Nem szereted a lányt? - kérdeztem. 

-   Nekem túl visszahúzódó. - rántott vállat. - Főleg Sarah után. 

-   Hát utána mindenki visszahúzódónak tűnik. - nevetett Liam. 

-   De ez a lány néha előttünk meg sem szólal. - jött ki a konyhából Daisy. 

-   Hát az biztos, hogy nem normális! - mondta Phoebe. 

Niall kapott egy SMS-t, majd hirtelen röhögni kezdett. 

-    Rebel sem az! - röhögött. 

Megmutatta a képet, amin egy piás üveget használ mikrofonnak, zuhog az eső, az egész lány tiszta víz és a tengerben áll a sötétben. Ezen azért mind nevettünk. 

-    Szegény, holnap egy kellemes másnapossággal fog küzdeni! - mosolygott Lottie.
-    Mondjátok, Louis méltóztatik még ma letolni a seggét? - kérdeztem.
-    Szólok neki! - szaladt fel Daisy.
Vártunk pár percet, majd Daisy és mellette Louis jöttek le. Mind megölelgettük, majd kimentünk a kertbe megbeszélést tartani.
-    Mi a helyzet haver? - kérdeztem mosolyogva.
-    Őszinte leszek... - kezdett bele. - El kéne mennem vizsgálatokra, ugyanis van rá némi esély, hogy visszanyerjem a látásom. - avatott be az eddigi titkába.
-    Ez nagyszerű! - mondta vidáman Niall.
-    Elmész, ha minden rendben lesz, újra minden a régi lesz és visszatér a One Direction! - mondta vidáman Liam és Én is lelkesen mosolyogtam.
-    És mehetünk a lányokhoz a turné végére. - fejeztem be.
-    Nem. - sóhajtott. - Nem fogok elmenni egy vizsgálatra sem. - jelentette ki. - Szeretek nyugodtan élni Ellával, viszont lehet, hogyha visszanyerném a látásom, szakítana velem és visszatérne az egész rohanás. - magyarázta, mire Nialler szemébe könny szökött, ahogy az enyémbe is, de Én nem engedtem ki, a könnyfátyol mögül néztem a barátomat, vagy azt, aki lett belőle.
-    Mit akarsz mondani Lou? - kérdezte Liam is könnyezve.
-    Kilépek a One Direction-ből. - mondta.
-    De Louis, ez hülyeség! - csattantam fel. - Feladod az életed, a legjobb barátaid, az egészséges egy lány miatt, aki marhára nem illik hozzád?! - kiabáltam.
-    Harry, Ella tökéletes számomra és boldog vagyok mellette! - magyarázott tovább. - Nem érdekel már a folytonos pörgés, sem a vad bulik.
-    Tudod hogy beszélsz most?! - kérdezte tőle Liam a könnyeit törölgetve. - Mint Én 70 éves koromban!
-     Vége. - súgtam magam elé. - Nincs többé One Direction, nincs több közös kaland, nem költözünk össze mind, nem fognak együtt játszani a gyerekeink és nem fogunk a régi hülyeségeinken nevetni 80 évesen a tüzet körül ülve. - mondtam sírva.
-     Sajnálom srácok. - mondta Louis.
-     Van mit! - rohant be sírva Niall.
-     És a barátságnak is vége? - kérdezte súgva Liam.
-     Igen. - mondta halkan, mire csöndben felálltunk és halkan besétáltunk.
Összetörtem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tönkremehet ez az egész. Vége lehet valaminek, ami már hosszú éveken keresztül mindennél erősebbé vált. De Louis mondhatni meghülyült és felrúgta minden tervünk és álmunk.
-     Oké, induljunk. - jelentettem ki határozottan.
-     Most? - csodálkozott Lottie.
-     Igen. - jelentettem ki. - Megyünk a 1D házba. - mondtam, majd átgondoltam. - Vagy a közös házba, mit tudom Én minek hívjam. - horkantottam szomorúan.
-     Mentek a lányokhoz? - kérdezte Fizzy.
-     Igen, majd holnap után. - mondta Liam.
-     Mehetek veletek? - kérdezte, mire bólintottunk, majd felszaladt összecuccolni és mikor készen lett már indultunk is.

* Sarah szemszöge *

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. 

-     Lányok! - nyögtem, majd Jesy benyitott az ajtón. 

-     Emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdezte mosolyogva. 

-     Nem, tehát ütős lehetett. - mosolyodtam el. - Viszont mindjárt meghalok és nagyon fázom! - mondtam dideregve. 

Be voltam takarózva, de szinte dideregtem. 

-     Tessék, hoztam gyógyszert, de készítek teát. - mondta, majd kiment. 

Én a franciaágy másik oldalán lévő takarót is magamra húztam és belebugyoláltam magam, de még úgy is fáztam, nagyon. 

-     Minden rendben? - ült mellém Roxy. 

-     Fázom. - néztem rá dideregve. 

 Bekaptam a gyógyszert és lenyeltem víz nélkül. 

-     Hozok neked egy pulcsit. - mondta, majd a bőröndömhöz ment és - tudta, hogy az a kedvencem, így természetesen - Louis pulcsiját hozta. 

Elmosolyodtam. Szerintem az a legmelegebb pulcsi, ami nálam van, mert megbeszéltük, hogy ki milyen ruhákat hoz, így kölcsön tudjuk adni egymásnak. 

Gyorsan magamra kaptam, majd visszabújtam a takarók alá. 

-    Na várjál, ha így fázol, adok valami jobbat! - mosolygott és a saját bőröndjéhez ment. 

Kíváncsian figyeltem, hogy mit szed elő. 

-    Tessék! - dobott oda két piros lábtyűt. 

a kezeslábasok :) 

-    Köszi! - mosolyodtam el, majd felhúztam a lábamra és újra beburkolóztam. 

-    Ennyire fázol? - lépett be meglepetten Becky, mire bólogattam. - Hozok valami jót! - szaladt ki.

-    Ja, Te! - ölelt át mosolyogva Roxy. 

-    Hozol zsepit? - néztem rá kérlelően, mire elmosolyodott és előhúzott egy 100-as csomagot a párnája alól. 

Én kivettem egyet, majd kifújtam az orrom. 

-    Itt van! - lépett be egy kezeslábassal Becky. 

-    Ez nem Niall-é volt? - kérdeztem. 

-    Most is az övé, nem tudja, hogy nálam van. - nevetett. - Az X-faktorban járkáltak ilyenekben, tudod! - mosolygott, mire bólogattam. 

Én kimásztam az ágyból, majd nem vettem le a pizsamám, csak felvettem rá az amerikai zászlós ruházatot, majd vissza rá a pulcsit és be a takarók alá.

-    Tehát most rajtam van Niall kezeslábasa és Louis pulcsija. - jelentettem ki bágyadt mosollyal. 

-    Meg Harry lábtyűje. - nevetett Roxy. 

-    Zayn cuccai közül, szerintem nincs itt semmi, de Liam-nek tuti van valami meleg ruhája, ami még tökéletes lesz! - mondta Jesy, aki ekkor lépett be. 

-    Oké. - mosolyogtam, majd elvettem a forró teát. 

Liam sapkája

Liam sapkája :)

Jesy kiszaladt, majd vártuk, hogy visszatérjen. Egy nagy szőrös, macifüles sapkával érkezett, ami egyben kesztyű is. A fejemre húzta, majd a kesztyű részébe beledugtam a kezem és úgy fogtam tovább a bögrét. 

-    Köszönöm lányok. - mosolyogtam. 

Ekkor hallottuk bejárati ajtót, majd Cara benyitott a szobába, amiben fagyoskodtam. 

-    Beteg vagy! - nézett rám, mire bólintottam. - Akkor a mai koncertet lemondom, lányok kúráljátok ki! - adta ki a feladatot. - Valaki főzzön neki levest majd, meg ilyenek! - mondta, majd mellém lépett és megpuszilta a homlokom. - Gyógyulj meg hamar! - mosolygott, majd kiment.

-    Na, van egy szabadnapunk! - örömködött Becky és mind leültek az ágy másik oldalára. 

-    Nézzünk filmeket! - vigyorgott Jesy. - Van nálam egy tök jó! Egy kicsit szerelmes, egy kicsit vicces. - rántott vállat, mire bólogattunk. - A Holiday. - magyarázott tovább és közben kiment keresni, de az ajtót nyitva hagyta. 

Nagyon tetszett a film, kicsit felvidított, viszont az állapotom nem javult, sőt a torkom is megfájdult és megállás nélkül folyt az orrom. 

-    Főzök levest! - ment ki Becky. 

-    Jaj kicsi! - ölelt meg Jesy. - Azért jó buli volt, nem? - mosolygott rám. 

-    Megérte! - mondtam halkan, de mosolyogva, ugyanis a torkom miatt voltam halk. 

-    Szerintem is! - mosolygott Roxy. 

Közben már rég mellettem aludtak a kutyák és Richard, de nagyon aranyosak voltak. Úgy aludtak, hogy a két kutya összegömbölyödtek egymáshoz bújva és a kettőjük közötti kis rést, ahol összeértek, csak egy Richard méretű mélyedés volt, oda befészkelte magát a papagáj és csöndesen aludt velük. Kivételesen nem piszkálták egymást, Richard sem magyarázott, mind halkan szuszogtak. Megettük a levest, majd elkezdtünk nézni valami filmet, de közben mind elaludtunk. Biztos nem volt valami izgalmas...
Az egész betegség dologban a legjobb, hogy annyit fetrengsz, amennyit csak akarsz. Igazából, ha nem lettem volna annyira rosszul, még élveztem is volna, hogy a csajokkal filmezünk.
-    Mit csinálunk? - kérdezte Becky, mikor már untuk a filmezést.
-    Mi lenne, ha megmérnénk a lázad? - nézett rám Jesy.
-    Nem akarom tudni! - sóhajtottam, mire elnevette magát és elment lázmérőért.
Tényleg nem néztem meg, mennyit mért, viszont a lányok arca mindent elárult.
-    Nem csodálom, hogy ennyire rosszul vagy! - mondta aggódó tekintettel Roxy. - Majdnem 40 fokos lázad van!
-    Csodás, azért sikerült kinyögni! - horkantottam és már szinte teljesen be volt rekedve.
-    Tereljük a témát! - legyintett Becky.
-    Én azért valakit megkérek, hogy hozzon lázcsillapítót. - mondta Roxy és elővette a telefonját.
Én bólogattam, majd kiment.
-    Hiányzik még? - fogta meg a kezem kissé szomorú arccal Jesy, Louis-ra utalva.
-    Igen, nagyon. - sóhajtottam.
-    Sajnálom. - mondta Becky. - De azért tegnap sikerült elfelejtened, nem? - mosolyodott el.
-    Tegnap a nevemet is elfelejtettem. - nevettem.
-    Akkor elég jó buli volt! - nevetett Becky. - Amúgy Én is csak annyira emlékszem, hogy a tengerben énekeltél egy piás üvegbe, szakadó esőben. - nevetett.
-    Én még arra is, hogy tetkót akartál csináltatni, de lebeszéltünk róla. - nevetett Jesy.
-    Te jó isten! - sóhajtottam.
-    Harry hoz neked lázcsillapítót! - jött be mosolyogva Roxy.
-    Te tudod mit csináltál tegnap éjjel? - kérdezte tőle nevetve Jesy.
-    Nem. - rázta a fejét vigyorogva.
-    El akartál lopni egy jachtot és a tulajdonosának magyaráztad, hogy adja neked, mert nagyon vigyázni fogsz rá. - nevetett Jesy.
-    És a tulajdonos emlékezni fog rám, vagy Ő is kiütötte magát? - kérdezte nevetve Roxy.
-    Nem valószínű, hogy emlékezni fog. - nevetett Jesy.
Hallottuk, ahogy nyílik az ajtó, majd Cara benyitott.
-    Lányok, a koncert lemondva, viszont lett volna mára egy meglepetésem, amit sehogy sem tudok lemondani, tehát egy kicsit össze kéne szedni téged. - nézett rám. - Hoztam lázcsillapítót! - mondta, majd odadobta nekem.
-    Oké, de mi a meglepetés? - kérdezte vidáman Becky.
-    Meglátogat titeket a BTR, mert Ők lesznek az előzenekar a koncert előtt. - magyarázta.
-    BTR? - kérdeztem vissza.
-    Big Time Rush. - magyarázta.
-    Ez komoly? Még egy fiú banda? - kérdeztem.
-    Igen, de nem ér beléjük zúgni! - mondta mosolyogva.
-    Férjnél vagyok! - mondta Becky.
-    Nekem, pedig elegem van a bandatagokból! - mondtam.
-    Jó, fél óra múlva itt lesznek, tehát belőled embert kell varázsolni! - mondta Cara, majd eltűnt.

Carlos, Kendall, James, Logan

Bevettem a lázcsillapítót, majd a lányok Rebellé varázsoltak. Átöltözni nem volt erőm, sem kedvem. Amikor megérkezett a 4 srác, akiket csak névről ismertem, vagyis Kendall, Carlos, James és Logan, konkrétan ki kellett rángatni az ágyból és úgy tántorogtam ki a nappaliba.
-   Sziasztok! - intettem halkan.
-   Beteg vagy? - kérdezte kissé szomorúan Carlos, mire bólogattam.
-   Reb tegnap túlzásba vitte a bulizást! - ölelt át kuncogva Jesy.
Félig aludtam, mikor a kanapén ülve beszélgettünk, de közben azért végigmértem a bandát. Jól néztek ki mind, Carlos és James elég izmos volt, de ha egyet kéne választanom, James lenne. Izmos, még a pólóján át is látszott a kockás hasa és elég magas volt. Fura, mert pont ezek ellenkezőjét imádtam Louis-ban. Nem volt tökéletes teste, alacsonyabb volt, így mellette nem tűntem annyira kicsinek, viszont minden tetkóját imádtam. James-nek tudtommal nem volt tetkója, viszont mellette törpének is elmentem volna. Fura, mi?
Véleményem szerint, Louis-ban a tökéletlenségeket imádtam, amik számomra tökéletesek voltak, James-ben, pedig a tökéletesség tetszett. Ha jobban lettem volna, tuti szórakoztam volna egy kicsit James-szel, valószínű úgy se lenne soha semmi köztünk, de egy kis flört belefér. Kivéve, ha éppen 40 fokos lázad van és nem tudod, hogy izzadj, vagy dideregj, ugyanis konkrétan egyszerre volt melegem és mégis fáztam.
-    Rebel, jól vagy? - kérdezte Logan. - Elég rosszul nézel ki. - mondta.
Na ne mondd kedvesem! Még szép, hogy mikor a halálomon vagyok, nem tündöklöm.
-    Semmi gáz, nemsokára hat a lázcsillapító. - legyintettem.
-    És amúgy nem zavar, hogy egyedül vagy szingli? - kérdezte Kendall.
Ezt a kérdést mostanában rengetegszer megkapom! És amúgy, de igen! Akit szeretek, éppen egy tudomásom szerint hozzá nem illő lánnyal van és nem velem.
-    Nem, ez általában így volt. - legyintettem.
-    És Louis? - kérdezte Carlos. - Hiányzik?
-    Nem, már nem. - mosolyogtam.
Milyen szép mosollyal hazudtam a szemükbe, nem? Nem is értem, mégis hogyan tehettem ilyen könnyen, de mintha így lenne, úgy mondtam ki.
-   Mindjárt jövök. - mondtam mosolyogva, majd felálltam.
A táskámból kivettem a cigis dobozt és egy öngyújtót, majd kimentem az erkélyre, leültem az egyik székre és rágyújtottam. Igen, Louis szóba hozása késztetett erre. Szinte mindig ez van, ha róla van szó és el kell fojtanom magamban a fájdalmat, amit okozott. Igazából, már az se lepne meg, ha tüdőrákba halnék bele. Tudom, hogy káros, de már nem száguldozhatok, ugyanis attól is félek. És a férfi érintéstől való félelmem inkább csak nőtt, ugyanis bennem van az is, hogy mindenki akit igazán megszeretek, elhagy. Ezt sosem mondtam a lányoknak, úgy gondoltam, maradhat az Én titkom. Nem mintha nem bíznék bennük, csak nem akartam, hogy mindenki engem sajnáljon.
Gondolataim közül a fotósok kamerájának kattanásai szakítottak ki. Nem érdekelt, hogy újra címlapon leszek. Felálltam, majd hátat fordítva az erkély korlátjának nekidőltem annak.
Valószínű pár óra múlva teli lesz a net azzal, hogy Louis pulcsijában voltam és hogy cigiztem, ráadásul beteg vagyok. Hát a véleményem: Legyen! Tökre leszarom!
-    Rebel! - nyitotta ki az ajtót Becky. - Itt van Harry, Niall, Liam és Fizzy is és valamit be akarnak jelenteni. - mondta.
-    Megyek. - mondtam, majd elnyomtam a cigim és beléptem utána.
-    Hű, Te tényleg beteg vagy! - mosolygott halványan Liam.
-    Kösz. - morogtam.
-    És a mi ruháink vannak rajtad. - mosolygott Harry.
-    Igen, ezt jól látod, de mit is kell bejelenteni? - kérdeztem.
-    Szerintem ülj le és próbálj nyugodt maradni! - mondta Niall elkomorodva.
-    Semmi esély rá, mert teli vagyok lázcsillapítóval, de oké. - mondtam és leültem.
-    Nincs többé One Direction. - mondta Liam szomorúan.
-    Miért? - kérdezte ijedten Jesy.

* Fizzy szemszöge *

Hogy miért jöttem a srácokkal? Egyszerű oka van. Az egyetlen ember, aki még kevés eszet önthet a hülye bátyámba, az Sarah. Lehet, hogy ez most roppant önzően hangzik és a családom többi tagjának pontosan ezért nem jutott eszébe, de ez volt az utolsó remény. Én a fiúk mellett állok 100%-osan, annak ellenére, hogy Louis a bátyám. Lehet, hogy Ő így döntött felnőtt fejjel, de valakinek helyre kell hoznia mindent és vállalom ezt a szerepet, ha mindenki feladja! 

-    Mert Louis úgy döntött, nem kíváncsi ránk, sem a bandára, sem a sajtóra. - mondta Harry a sírással küzdve. 

Na pontosan ez az, amit nem bírok nézni! Miatta sírnak! 

-   Azt mondta, nem akarja a pörgést, Ő már csak Ellával akar élni nyugodtan. - mondta Niall. 

-   Azzal a lánnyal, aki a jelenlétemben meg sem szólalt?! - csodálkozott Rebel.

-   Igen. - bólintottam. 

-   Már bocs, de az a lány beteg. - jelentette ki a bebugyolált szőke. 

-   És a legnagyobb baromság, amit Louis kitalált, hogy nem megy el a vizsgálatra, pedig lehet, hogy visszanyerhetné a látását, viszont akkor szerinte elhagyná Ella és így akar maradni. - mesélte a lányoknak Liam. 

-   Elment az esze! - kiabálta Roxy. 

-   Bocs! - jelentette ki Rebel, meggyújtott egy szál cigit, majd az ablakhoz sétált, kinyitotta és ott kezdte elszívni. 

Mind tudtuk, hogy amúgy van annyi benne, hogy nem kezdene cigizni a szobában, csak az erkélyen, viszont annyira ideges volt, hogy nem bírta és megértettük. A tekintetén is látszott, hogy éppen szép lassan próbálja feldolgozni az infót, hogy Louis ekkora hülye. 

-   Hol van az a lázcsillapító? - kérdezte, mire Hazza odadobta neki, majd bevette. 

-   Minden oké? - nézett rá Jesy. 

-   Megkérte a néma csaj kezét? - nézett rám, mire megráztam a fejem. 

A cigit ledobta az erkélyről, majd egyszerűen szó nélkül beviharzott az egyik szobába és bevágta az ajtót. 

-   Most mit csinálsz? - kérdezte ijedten Becky. 

-   Amit kell! - kiabált ki, majd kulcsra zárta az ajtót.