3. évad 1. rész

Nagy mosollyal szedtem össze a mankóimat, majd Louis óvatosan a kezem alatt megemelt és levitt a színpadról.
-   Tudtátok, ugye? - kérdeztem nagy mosollyal.
-   Pár napja... - kuncogott Jesy, majd megölelt.
-   Egy kicsit még hagyjátok meg nekem. - ölelt magához Louis hátulról, majd belepuszilt a hajamba.
-   Miranda, remélem tetszett Louis! - mosolyogtam rá, majd elé léptem és valahogy megöleltem.
-   Te vagy a legbajosabb és a legizgalmasabb beteg ebben a kórházban. - nevetett, mire Én is nevettem.
-   Szerintem Ő a világon a legbajosabb nőszemély. - nevetett Jack.
-   Ez így van. - nevettem.
-   Na most bajosan haladj pihenni! - nézett rám mosolyogva Lou.
-   Mi nekünk mennünk kell! - öleltek meg a többiek, majd a parkoló felé mentek.
Mi elindultunk be a kórházba.
-   Most már lesz aki vigyázzon rád! - mosolygott rám Miranda. - De komolyan vigyázz rá! - nézett Louis-ra komolyan és rám mutatott.
-   Rendben, nem hagyom szökni. - mosolygott rá, majd Miranda mosolyogva a recepciós pulthoz ment mi, pedig a lifthez.
-   Miért van az, hogyha Én kórházban vagyok csúnya nővéreket kapok, ha Te kórházban vagy, megkapod a legszebbet?! - nézett rám.
-   Mert amikor Te kórházban voltál, egy hercegnő virrasztott melletted egy székben, mezítláb! - löktem meg mosolyogva.
-   A szobád ajtaja mellett élt egy herceg. - nézett rám mosolyogva.
-   Első nap volt herceg, de mikor Én találkoztam vele, már inkább hajléktalannak mondtam volna. - mondtam pimasz mosollyal.
-   Te meg egy zombi menyasszony voltál. - vigyorgott.
-   És mit gondolsz, egy zombi menyasszony megérdemel egy csókot egy hajléktalantól? - kérdeztem mosolyogva, mire egy lépést közelebb lépett, így összeért az orrunk.
-   Többet is! - mosolygott, majd megcsókolt.
Akkor rebbentünk szét, mikor az emeleten egy csapat orvos krákogott a liftajtóban. Cikibb nem is lehetett volna. Lehajtott fejjel a kuncogásomat visszafojtva lépkedtem el az orvos csorda mellett, mögöttem Louis, majd mikor bementek és becsukódott a lift ajtaja, kitört belőlünk a nevetés.
-   Milyen fejük volt! - nevetett Louis.
-   Szerintem simán felképeltek volna! - nevettem.
-   Ők már kiöregedtek ebből. - nevetett miközben a szobám felé igyekeztünk.
Mikor beértünk és Louis becsukta az ajtót konkrétan eldobtam a mankókat és lendületből bedőltem az ágyba.
-   Elfáradtál? - kérdezte mosolyogva.
-   Kicsit. - mondtam mosolyogva. - De megyek átöltözöm meg lemosom a sminkem. - mondtam, majd feltornáztam magam és bementem a fürdőbe.
Az öltözéssel kezdtem, majd utána lepucoltam a képemet is. Mikor végre megszabadultam a felesleges rétegektől, siettem Louis-hoz. Olyan hévvel nyitottam ki az ajtót, hogy majdnem elestem.
-   Veszélyes vagy! - mondta Louis, miközben hirtelen elkapott.
-    Te meg ügyes. - kuncogtam a karjai közt, majd óvatosan talpra állított.
Óvatosan befeküdtem a már kényelmetlenné vált ágyba és unottan magamra rántottam a takarót.
-    Kicsit úgy tűnik, unod ezt a kórházas sztorit. - mosolygott Lou.
-    Pedig nagyon unom! Haza akarok menni, folytatni a turnét és élni az életem! - nyafogtam rá nézve, mire elmosolyodott.
-    Nemsokára minden oké lesz és vidámak leszünk. - mosolygott rám, majd megpuszilta a homlokom.
-    Ha velem leszel, vidám leszek! - mosolyogtam rá vidáman, majd megpuszilt.
-    Szeretlek. - mondta vigyorogva.
-    Tudom és Én is téged! - kuncogtam.
-    Na most kérlek engedj ide, mert iszonyat kényelmetlen az a szék! - mutatott rá az ágyam melletti székre.
-   Gyere. - mosolyogtam, majd egy kicsit arrébb csúsztam.
Louis elmosolyodott, majd óvatosan arrébb tolt és bebújt mellém. Oldalt feküdt Én, pedig szorosan megöleltem és hozzábújtam.
-    Olyan vagy, mint egy kiscica! - kuncogott, majd a jobb kezét a hátamra csúsztatta a kezét, simogatni kezdte és az orrát a hajamba fúrta.
Én csak kuncogtam, mert olyan igazi cuki pillanatnak ítéltem meg ezt és iszonyatosan tetszett, hogy Louis itt van velem. Hirtelen nyílt az ajtó, mire Lou hátra pillantott.
-    Nem akarok zavarni, de ha már ilyen cukik vagytok, feküdj vissza! - mondta Becky mosolygós hangon, majd hallottam, ahogy lőtt pár képet a telefonjával. - Oké, akkor megyek! - mondta halkan.
-    Mit szerettél volna? - ültem fel mosolyogva.
-    Jack küldött be, hogy nézzelek meg, mert agyon vág, ha nem alszol egy kicsit! - mondta mosolyogva.
-    Mondd neki, hogy alszom! - legyintettem mosolyogva.
-    Nem mondom, de Lou - nézett Louis-ra, aki rá pillantott mosolyogva. - Ne zavard, altasd el!
-    Oké! - mondta neki mosolyogva.
Becky kiment, de megérkezett Miranda.
-    Bocsi, nem akarok zavarni, de hozok nektek egy másik ágyat is és összetoljátok. - mosolygott.
-    Rendben.- mondtam mosolyogva, majd felpattantam. - Lou, kelj fel! - löktem meg mosolyogva.
-    Általában fordítva mondom, de most a beteg se piszkálja a vendégét! - mondta nevetve Miranda, majd kiment.
Louis felállt, majd a nővérke megérkezett az ággyal. Összetoltuk, majd Miranda még megigazgatta a párnákat, majd mosolyogva kiment. Visszafeküdtünk, majd szorosan Louis-hoz bújtam.
-    Ne hagyd, hogy újabb baj történjen. - kértem tőle. - Ha valami rosszat, vagy hatalmas hülyeséget akarok csinálni, inkább kötözz meg és semmi képpen se engedj el, oké?
-    Nem fogsz hülyeségeket csinálni, Én elhiszem. - simogatta meg az arcom óvatosan.
Én elmosolyodtam, majd próbáltam még közelebb húzódni, de ez már mondhatni lehetetlen volt.

Az a maradék egy hetem, amit a kórházban kellett töltenem igazából nagyon boldogan telt, de hatalmas vigyorral ültem be a versenyautóm anyósülésére, mikor végre hazamehettem, de az autóban Louis mellett el is aludtam.

-   Sarah! Van egy meglepetésem! - súgta Lou, miközben az arcomat puszilgatta.
Én elmosolyodtam és kinyitottam a szemem.
-   Micsoda? - kérdeztem nagy mosollyal.
-   Mindjárt meglátod! - mondta vigyorogva, majd bekötötte a szemem.
-   Louis, el van törve az egyik lábam, teli vagyok fájdalomcsillapítóval, de még így is fáj mindenem és még a szemem is bekötöd?! Jó ötlet ez?
-   Én is voltam vak, de túl éltem! - mondta, de mosolygott közben.
-   Oké, de nem élesztettek újra! - mondtam.
-   Ne emlékeztess, kérlek! - mondta, mire bólintottam, majd a segítségével kiszálltam.
Oldalról átölelt és úgy vezetett valamerre.
-   Louis, ha nekimegyünk valaminek, vagy leesek valahonnan, vagy bármi ilyesmi, kitekerem a nyakad! - mondtam.
-   Vigyázom rád! - mondta vigyorogva, majd hirtelen megálltunk. - Mehet? - kérdezte.
-   Hajrá! - mondtam izgatottan, majd mögém lépett, kikötötte a kendőt, de a szemem előtt tartotta. - Louis! - szóltam rá unottan, majd elrántottam a kendőt és elhajítottam a hátam mögé, majd mikor megpillantottam a meglepetésem elállt a lélegzetem is és tátva maradt a szám.
Egy hatalmas villa előtt álltunk, ami gyönyörű volt. Kívülről fehérre volt festve és az épület kocka alakú volt. Rengeteg ablak és ahogy megfigyeltem kissé tagoltan helyezkedtek el.
-   Ugye milyen jó, mikor nem veszekszel! - szaladt ki a házból nevetve Roxy, majd a nyakamba ugrott.
-   Roxy, óvatosan! - szólt rá Louis.
-   Jól van na, Te egész héten kisajátítottad! - nyújtotta rá a nyelvét, amin csak nevettem.
Hirtelen kilőttek a házból a kutyáim és megrohantak. Én mosolyogva simogattam és ölelgettem őket, hiszen iszonyatosan hiányzott már a hülye fejük.
-   Végre! - röppent a vállamra Richard.
-   Veled mi volt galambom! - puszilgattam. - Nagyon hiányoztál.
-   Te is. - motyogott.
-   Ez nem volt túl macsós. - nevettem. - Úgy hallottam, Louis is hiányzott. - vigyorogtam rá.
-   Igen, de erről mélységesen hallgatunk. - mondta, majd Louis fejére röppent,
-   Ugye nem szarsz a fejemre? - kérdezte tőle Louis kissé félve, de mosolyogva.
-   Még meggondolom. - pimaszkodott a csőrös, majd előrébb totyogott Lou fején olyannyira, hogy ahogy lehajolt elérte az orrnyergét, de a célja az volt, hogy a szemébe nézzen. - Neked kék a szemed! - csodálkozott papagáj.
-   Már 24 éve igen. - bólintott Louis.
-   Belülről tudom, hogy átlátszó. - mondta Richard, majd kényelmesen átröppent Lou vállára és elhelyezkedett.
-   Nézd meg! - húzott be a házba Roxy.
Egy hatalmas előszobába érkeztünk, aminek a falai mogyoróbarnára voltak mázolva. Ott mindenkit megölelgettem aki ott volt, majd körbe vezettek. Természetesen az egész ház üres volt, csak ki volt festve, de az tökéletes volt. A ház kb. 5 kisebb részre különült el, de nem teljesen, csak ízlésesen. 2 emelet volt. Egy-egy kisebb részre egy hálószoba és egy fürdő jutott, viszont maradtak szabad szobák, amiből egy természetesen már Benji-nek lett ítélve. A pincében volt 2 szoba, aminek még nem tudtuk mi lesz a sorsa, ahogy a padlás 3 szobájának se, de minket ismerve biztosan használni fogjuk. Ezzel a házzal még rengeteg dolgunk lesz, főleg, hogy hatalmas. Természetesen még nem most rögtön kezdjük a bútorok vásárlását, meg hasonlókat, ugyanis ha végre senkinek nem lesz már baja, se lelkileg, se fizikailag, folytatjuk a turnét. Nagyon várom, hogy végre megint mind együtt énekeljünk, de ez szinte már csak rajtam múlik. Igazából nincsenek terveim a jövőre nézve. Szeretem Louis-t, de még nem bízom benne teljesen, amit pontosan tud. De a bizalom is ki fog alakulni lassan és akkor újra olyan erős páros leszünk, mint régen voltunk. Igazából elég nehéz megmagyarázni mi is van most. Hivatalosan nem járunk, ugyanis nekem még vannak kételyeim, de mindennél jobban szeretem Louis-t és bízom benne, hogy most már minden rendeződni fog és újra az a boldog család leszünk, mint amilyenek régen voltunk. Azóta sok minden történt, de mind tudjuk, hogy a barátság és a szeretet nem múlt el, végig megvolt mindenkiben. Egyszerűen az új ház is azt jelképezi, hogy mi együtt leszünk boldogok, mint egy hatalmas család. Mind tudjuk, hogy ez nem a vég, mi újra boldogok, gondtalanok és vidámak leszünk, mint az első közös turnén. Nem akarjuk, hogy elkönyveljenek minket "Két felkapott banda találkozása, amit egy fél év alatt mindenki elfelejt, mintha nem is lett volna. " néven. Bár az újságok és az internet is tele van azzal, hogy a kapcsolataink csupán a menedzsment okos ötlete és ezt terjesztik, de az igazi fanok mind tudják, hogy ez igaz. Az újságok azt is elkönyvelték, hogy a One Direction-nek vége és a Wiches sem bírja már sokáig, de itt vagyunk és mindkét banda együtt van, egyik sem oszlott fel. Kellett a szünet, ugyanis bár ezt a világ nem tudja, de ez a rengeteg munka és az újságok kavarása sokszor okoz lelki gondokat, amik gyakran testi gondokat eredményeznek.
Ez az egész most tökéletesen a nyakunkba borult.
Louis megvakult, Én összeomlottam, majd a munkába temetkeztem.
Louis összejött Ellával, mire még inkább összetörtem és jött a hatalmas buli, majd a megfázás.
Louis-nak volt esélye az egészséges életre, de eldobta, Én lázasan rohantam Doncaster-be.
Louis látása visszatért, majd engem a földbe tiport, aztán remény adott, majd megint földbe tiport.
Elmenekültem, majd Louis utánam jött.
Onnan is elmenekültem, de következett Louis kisebb öngyilkossági kísérlete, vagyis agyon akarta veretni magát Charlie telepén, de odamentem.
Megmentettem, majd csöndben akartam távozni, de szerelmet vallott nekem.
Kevés boldogság, majd Louis kissé túl nyomulós volt, megijedtem és hazautaztam.
Otthon összetörtem magam egy lóval, konkrétan újra kellett éleszteni, de természetesen Louis megjelent a kórházban.
Azt hittem minden oké lesz, de Eleanor újra közbe lépett.
Louis egész héten ott aludt a szobám előtt, de annak a kérésemnek, hogy maradjon távol tőlem, eleget tett.
Azt hittem minden oké lesz, de megint csak Eleanor.
Jött Louis azzal a csodálatos dallal, amivel megsiratott és megbocsájtottam neki, de még hivatalosan nem vagyok a barátnője.

Itt tartunk most és tudjuk, hogy ez nem a vég!