2. évad 64. rész

* Louis szemszöge *

A családomtól olyan szidást kaptam, élen Lottie-val, hogy egy évig elég és minden erőmmel azon leszek, hogy Sarah-t kiengeszteljem. 

Mikor végeztek a fejem leszedésével fülemet-farkamat behúzva néztem rájuk. 

-    Merre van Sarah? - kérdeztem elég bizonytalanul. 

-    A kertben amióta hazaértetek. - mondta mérges pillantással Anya, mire bólintottam és felálltam. 

Elindultam a kert felé, mikor hirtelen Fizzy elkapta a pólómat és maga elé rántott, ami megdöbbentett. 

Mióta vannak ilyen erős húgaim?! 

-    Ne bántsd meg, sőt, inkább próbáld meg felvidítani és kibékülni vele! - nézett rám szigorúan, mire bólintottam. 

Nem mintha nem ez lett volna a terv, de mindegy. 

Mikor kimentem és megláttam ahogy Sarah a földön ülve, összekuporodva sírt és eszembe jutott, mekkora hülye vagyok. 

Hiszen csak úgy felkaptam és még a száját is befogtam! 

-   Mekkora barom vagyok?! - mondtam ki hangosan és a kezemet a homlokomra szorítottam. 

Odasiettem Sarah mellé és leültem. 

-   Menj innen! - motyogta mérgesen. 

-   Sarah, nagyon sajnálom, csak reméltem, hogy nem fogsz haragudni amiért elrángattalak. A csomagtartód dolog hatalmas hülyeség volt, hirtelen jutott eszembe ez a hülyeség és sajnálom, tudom mennyire megijedhettél. - mondtam és óvatosan átkaroltam.
-   Hagyjuk ezt, jó? - lökte le a kezem. - Mi lenne, ha hazamennék és békén hagynánk egymást?
-   De Sarah... - motyogtam.
Nem mondhatom, hogy szeretem, ha magam sem vagyok biztos benne.
-   Mi van? - nézett rám mérgesen. - Mi köt hozzád?! Semmi! - válaszolt magának, majd valahogy felkecmergett és el akart indulni be.
-   Szükségem van rád. - mondtam halkan, de meghallotta.
-   Miért? - fordult felém. - Itt van a családod, a barátnőd, Én minek kellek?! - kérdezte mérgesen. - Utálom, hogy folyamatosan hülyének nézel és a földbe tiporsz! Én csak nem értelek. - sóhajtott hatalmasat. - Valójában már tényleg semmi nem köt össze, csak kapaszkodunk egymásba, de minek?! - kérdezte és igaza volt, de ha egyszer azt hiszem, szeretem, nincs mit tenni. - Régen boldogok voltunk, de most folyamatosan veszekedünk.
Most elmondjam neki?! Mert ha megteszem nem megy el, de mi van, ha hülyeség és szakítok Ellával akit biztosan szeretek és minden rossz lesz?
Nem várta meg a válaszom, egyszerűen betotyogott és Én utána siettem.
-   Jack, menjünk haza. - mondta halkan, mire a legjobb  barátja bólintott, majd magához ölelte.

~ egy héttel később ~

Borzasztó Sarah nélkül, de biztosan nem látna szívesen. De ez egyre kevésbé érdekel, mert úgy érzem, szeretem Őt. 

Ma megyünk Londonba a családdal és Ellával, a 1D házba és remélem, hogy találkozunk Sarah-val, mert meg akarom neki mondani, mennyire szeretem. Én vezettem, ami boldogsággal töltött el. ugyanis végre újra látok és vezethetek. Mikor megérkeztünk a garázsba és kiszálltunk csak annyit láttunk, hogy egy fekete autó kék lángokkal az oldalán, amik a vége már átment lilába, lehetetlen sebességgel behajt a garázsajtó elé, majd hirtelen megáll. Hangos zene dübörgött benne, ezt kint is lehetett hallani, majd nevetgélve kiszáll belőle Sarah, Roxy, Jesy és Becky. 

-    Louis! - kiabálta Becky, majd odarohant hozzá és szorosan megöleltük egymás, majd a többi lánnyal is. 

-    Annyira jól néz ki! - ámuldozott Sarah-ra nézve Lottie a kocsira utalva. 

-    Tudom. - vigyorgott gyönyörűen. - Egy csomó jó dolgot szereltettem bele, például ezt! - mosolygott, majd bekapcsolta a rádiót és üvöltetni kezdte. 

-   Sarah, szomszédjaink is vannak! - jött ki Liam, majd mikor meglátott a nyakamba ugrott ahogy a többi fiú is. 

-   Gyertek be! - mondta Benji hatalmas mosollyal. 

Bementünk és megkezdődött a hatalmas beszélgetés, amit egyszer csak Sarah szakított félbe. 

-   Én megyek, mert... - gondolkozott valami okon. - Csak megyek. - rántott vállat mosolyogva, majd kiment. 

Mind figyeltük, hova is mehet. 

Bepattant az autóba, majd bekapcsolta a rádiót, feltett egy napszemüveget és csinos mosollyal az arcán kitolatott, majd gyorsan elhúzott az utcából. Legszívesebben utána indultam volna, de biztos volt, hogy iszonyat ideges lett volna, ha követnénk. Pedig nagyon kíváncsiak voltunk, hova mehet.
-   Amúgy mi történt vele nálatok? - nézett rám kérdőn Harry. - Sarah nagyon fura. - mondta.
-   Miért? - kérdezte Anya ijedten.
-   Sokat van egyedül, sokkal csöndesebb és mindig csak úgy hirtelen lelép valahova. - mesélte Roxy szomorúan. - Aggódom érte. - sóhajtott.
-   Szerintem az egyetlen aki ezt okozhatta az, aki hülyét csinált belőle, majd bevágta a csomagtartójába! - nézett rám mérgesen Fizzy.
-   Mond, mennyit veszekedtetek? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Lola.
-   Mindennap minimum kétszer. - nézett rám mérgesen Daisy.
-   Miért? - kérdezte kitárt karokkal Niall.
Én csak vállat rántottam.
-   Igazán boldog vagyok. - horkantott Zayn.
-   Nem szeretnéd megbeszélni vele? - nézett rám Becky.
-   Megpróbáltam, de hazajött. - sóhajtottam.
-   Miért nem hagyjátok békén egymást? - kérdezte értetlenül Ella, aki a kezemet szorította.
-   Mert abból csak baj lenne. - sóhajtott Jesy. - Ha veszekedés volt és nem beszélték meg, akkor az mindig a lehető legrosszabban jött ki. - magyarázta, mire Ella bólintott.
-   És mi lenne, ha most mondjuk nem csinálnál hülyeséget?! - nézett rám Lotts. - Mondjuk valahogy úgy csináld, hogy ne mondj hülyeséget!
-   Oké, de honnan tudjam hol van?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Jesy rá telefonált és így kiderült, hogy már úton van vissza ide. Pár perc múlva tényleg megérkezett mosolyogva.
-   Merre voltál? - kérdezte tőle Liam.
-   Nem fontos. - legyintett.
-   Beszélnünk kell. - néztem rá.
-   Komolyan nem érted mit jelent leszállni a másikról?! - nézett rám mérgesen. - Csak hagyj békén és minden tök jó lesz! - legyintett.

* Sarah szemszöge *

Nagyon unom, hogy direkt a földbe tipor, majd magyarázkodik, simogat, ölelget és minden elfelejtve! Nem! Törődjön bele, hogy mennyire szarul esik ez nekem és próbáljon meg normálisan viselkedni!
Annak mondjuk még jobban örülnék, ha leszállna rólam teljes mértékben, ugyanis azon kívül, hogy szeretem, néha meg is őrjít. Ha egyszer gondolkozna mielőtt beszél, vagy cselekszik, talán tök okos döntéseket hozhatna, de tekintve, hogy a Louis Tomlinson logika így néz ki: Rögtön mindent ami eszembe jut megteszek, vagy elmondok; ez nem valósulhat meg. Bár Louis hülyeségeiről órákig lehetne mesélni! Őt legalább olyan nehéz megérteni, mint engem. Oké, inkább nevezzük úgy, hogy sose érti senki, hogy mit miért csinál, de ha vigyorog közben, elkönyveljük, hogy legalább neki tetszik!
-   Nem akartok itt aludni? - kérdezte mosolyogva Liam.
-   Én nem. - mondtam, majd leültem a kanapéra Roxy mellé, aki nagy mosolyt vetett rám, majd a vállamra döntötte a fejét.
-   De miért, olyan lenne mint régen! - nyafogott Becky.
-   Várnak a kutyáim, a madaram azon kívül, pedig semmi kedvem megint csöves lenni valakinél! - mondtam karba tett kézzel.
-   Nálunk sem voltál csöves! - nézett rám rosszallóan Phoebe.
-   Nem baj, haza megyek. - jelentettem ki magabiztosan.
-   És egyedül leszel otthon? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn. - Nem fogsz félni?
-   Nem vagyok óvodás! - forgattam a szemem.
Itt komolyan mindenkinek az a legnagyobb problémája, hogy Én velem mi van?! Mert ha igen, az csodás lehet!
-   És mit fogsz csinálni egyedül? - kérdezte Roxy.
-   Azért feltalálom magam. - sóhajtottam, majd az órára pillantottam.
Este kilenc, sötét. Nem lenne rossz haza húzni!
-   Amúgy meg lépek. - mondtam, majd felálltam.
-   De most miért vagy ilyen gonosz? - kérdezte Jesy csúnyán nézve rám.
-   Mert az élet is gonosz, ahogy az emberek is gonoszak, mindenkit érni fog nagyobb csalódás az életében annál, hogy Én most lelépek! - rántottam vállat.
-   De miért nem bírod a társaságunkat? - kérdezte karba tett kézzel Harry.
-   Én itt csak egy ember társaságát nem bírom. - mondtam, miközben felvettem a cipőm, majd lazán kisétáltam az ajtón, becsuktam magam után és bepattantam az autómba.
Ahogy hazaértem a W házba, nagy sóhaj tört fel belőlem. Azért azt el kell ismernem, hogy Louis még mindig fájdalmasan jól néz ki!
Megetettem a kutyákat, Richard magyarázott valamit, ami olyan hosszú volt, hogy szerintem a fél életét hallgathattam, de egyáltalán nem figyeltem, el voltam foglalva a borommal. Elég ciki, nem? Otthagyni a legjobb barátaimat, a volt barátomat és a családját, akiket szeretek, Ők buliznak együtt Én, pedig egyedül ülök a konyha pultnál és borozok. De hát ez van, legalább zenét hallgattam közben és jól elvoltam. Össze-vissza dobáltam a hajam és ugráltam tök egyedül. Na jó, ez nem igaz, mert amikor a kutyáim meglátták milyen vidám vagyok, Ők is ugrálni kezdtek.
Hirtelen ötlettől vezérelve felrohantam és Rebellé változtam. Gyorsan a szekrényem elé szaladtam, majd kiválasztottam a tökéletes ruhát. Gyorsan felkaptam egy hozzá illő cipőt és csak kulcsot vittem, még telefont se.
Mikor végre megérkeztem a kiszemelt helyre, az emberek közé vetettem magam.

* Louis szemszöge *

Na ilyen pillanatokban biztos vagyok benne, hogy nem szeretem és Ella az igazi. Mikor csak egy szóval lelép és az is sértő! Nem köszön, csak odavágja az utolsó mondatát a képedbe és már csak egy csukott ajtót látsz. Olyankor csak annyit tudnék mondani neki, hogy "Menj, kit érdekel!". Viszont akkor nekem támadna mindenki és a lelkem mélyén Én is pontosan tudom, hogy Én vagyok az, akit igencsak érdekli, mit is csinál éppen. Örülnék neki, ha itt ülne mellettem és engem ölelne, ugyanakkor annak is nagyon örülök, hogy Ella ezt teszi. Ella gyönyörű, okos, kedves és határtalan a tűrőképessége. Sarah is gyönyörű, okos és kedves is, viszont a tűrőképessége igencsak kicsi. Jó, azért ez nem igaz, mert olyan, akinek kicsi a tűrőképessége, mellettem nem bírná ilyen sokáig és nem küzdene értem egy percig sem. Neki ez az egész változó, meg természetesen attól függ, miről van szó. Igazából már tényleg nem is csodálom, hogy ráunt arra, hogy szórakozom vele, de nem adom fel! Nem kell ezért hülyének nézni, mert a lehetetlenért fölöslegesen sose küzdenék, de azt igaznak tartom, hogy a sors újra összehoz minket, ha együtt kell lenünk és valamiért már megint egymás nyakán vagyunk. Viszont az megint más kérdés, hogy ez a sors mégis mit gondol Elláról. Őt ugyanis nem utáltatta meg velem, Sarah-t mégis mindig a közelembe lökdösi valahogyan. A másik fele, hogy talán ideje lenne felnőni és ez Ella mellett tökéletesen megy, de egy olyan lány mellett, mint Sarah, aki konkrétan küzd az ellen, hogy érett legyen és úgy van vele, hogy inkább nézze az egész világ hülyének valahol, minthogy Ő unatkozzon, vagy esetleg szomorú legyen, ez igencsak nehéz feladat bevallom, viszont ott ugrál a kisfiú Louis, aki konkrétan legszívesebben a kezemet szorítva cibálna Sarah-hoz. Igen, mondhatni magammal is harcolok. Felnőtt Louis, vagy gyerek Louis - Ella, vagy Sarah