3. évad 9. rész

Reggel hamarabb keltem, mint Louis. Gondoltam ezt ki kell használni és ezért vigyorogva kezdtem el piszkálni.
-   Louis unatkozom! - lökdöstem. - Kelj fel!
-   Nem vicces Törpilla. - morgott.
Arra lettem figyelmes, hogy kopognak, mint az őrült.
-   Szerencséd. - horkantottam, majd kimásztam az ágyból és az ajtóhoz siettem.
Mikor kinyitottam, csak egy cseppet döbbenten meg, ugyanis utána fel kellett ébrednem a sokkból.
Briana állt előttem, tetőtől talpig szépen felöltözve, kisminkelve.
-   Louis! - szóltam neki, de semmi válasz. - A szobámban van, alszik valamennyire. - mutattam az ajtómra kissé döbbenten.
Ő bólintott, majd belépett és megindult oda.
Egyre jobban utálom! Rám tör reggel, nem köszön, halál lazán bemegy a szobámba?! Én a helyében vigyáznék, mert nem jó velem haragban lenni.
Nem hallottam mit beszélnek, csak hogy beszélgetnek. Bízom Louis-ban... igen, bízom benne... - hajtogattam magamnak.
Majd megint kopogás.
-   Sarah, most muszáj bemennem! - sikított az ajtó másik feléről Jesy és sírós volt a hangja.
Beengedtem, mire hitelen megölelt, majd meg se tudtam szólalni, ugyanis beviharzott a szobámba és bevágta az ajtót.
Mi van itt ma?!
Utána siettem, majd mikor benyitottam mindenki rám kapta a fejét.
Én az ágyamban összekucorodott síró barátnőmre néztem, rám pedig Briana mérgesen, Louis inkább kíváncsian, de szeretetteljesen.
-   Jesy, mi a baj? - ültem le mellé és a hátát kezdtem simogatni.
-   Szakítottunk. - zokogott.
-   Az nem lehet. - vágtam rá. - Ti vagytok a legnormálisabbak, Ti nem csináltok hülyeséget! - magyaráztam, de inkább csak magamat győzködtem.
-   De igen. - zokogott, majd felült és magamhoz szorítottam. - Nem akarok olyan lenni, mint Ti! - mondta, mire elmosolyodtam és kuncogtam.
-   Hidd el, sosem leszel! - simogattam a hátát. - Nálunk rosszabbat a világ nem látott, Ti viszont egymásnak vagytok teremtve.
-   Ti is. - motyogott. - Megérdemlitek egymást, mert ugyan olyan nem normális, retardált nyomik vagytok! - magyarázta.
-   Most nem engem kell vigasztalni! - mondtam mosolyogva, de nem engedtem el, csak szorítottam magamhoz.
-   Tudom, ez megszokás! - rántott vállat. - Általában ha téged ölelgetünk, valamelyikőtök már megint hülyeséget csinált!
-   Na meséld el, hogy történt! - húzódtam el tőle.
-   Jó, de ne engedj el! - ölelt magához újra sírás közben. - Hiányzik a Liam fajta maci-ölelés. - motyogott.
-   Tudom! - simogattam a hátát.
-   Hát úgy volt, hogy megkérdezte, hogy mi lenne, ha összeházasodnánk és mondtam, hogy szerintem még várjunk vele és ezen kiakadt és mondtam, hogy meggondolatlanság lenne és Ő meg, hogy nem is szeretem és mondta, hogy akkor hagyjam békén és elment. - magyarázta.
-   Na látod, az biztos, hogy nálam okosabb vagy. - mosolyogtam rá, mire elmosolyodott.
-   Olyan hülye vagy. - kuncogott. - Amúgy Te sem mentél férjhez egyszer sem!
-   Ja, de ez így egy kicsit cikibb volt! - szóltam rá mosolyogva.
-   Ne mondd! - nézett rám Louis. - Csak mert az egyik miattam maradt el!
-   Hálás vagyok érte, hogy nem mentem hozzá. - horkantottam. - Jesy, minden oké lesz, hidd el! - simogattam meg a vállát, majd kopogást hallottam. - Nehogy újra elkezdj sírni! - mutattam rá mosolyogva.
-   Nem hagyom! - ölelte meg Louis, mire Jesy kuncogott.
Az ajtóban egy kisírt szemű bűnbánó Payno állt, mire elmosolyodtam és megöleltem.
-   Az asszonykádat keresed? - mosolyogtam rá, mire bólintott. - Ülj le! - mutattam nappalira, majd bementem a szobámba. - Jesy, érted jöttek. - mutattam az ajtóra mosolyogva.
-   Liam? - nézett rám nagy szemekkel, mire mosolyogva bólogattam. - Nem megyek ki, mert belőletek kiindulva, csak nagyobb veszekedés lesz!
-   Nem lesz, mert okosabbak vagytok! Ezt az is mutatja, hogy Payno képes volt idejönni utána, hogy bocsánatot kérjen, nem úgy mint EGYESEK - mondtam hangsúlyosan Louis-ra pillantva - akik leitták magukat, vagy egy hétig meg se szólaltak, majd becsajoztak!
-   Nem ittam le magamat! - nézett rám. - Vagyis de, de azt hittem nem tudod...
-   Hogy ne tudnám, a húgaiddal mindig beszéltem, anyukáddal is és valljuk be, ismertelek annyira, hogy ilyenkor sosem választasz okos megoldást!
-   Nem mintha, Te nem ugyanezt csináltad volna! - forgatta a szemét.
-   Nehogy most összevesszetek! - mondta Jesy.
-   Jessica, Te miért nem vagy már a nappaliban?! - kiabáltam rá.
-   Megyek! - mondta a nyakát behúzva és kiment.
-   És Én hova menjek?! - morogtam. - Itt is zavarok, ott is! - horkantottam, majd hirtelen hátulról majdnem felborított Barney, ahogy rám ugrott. - Értettem a finom célzást. - nevettem, majd gyorsan kikaptam ruhákat a szekrényemből és a fürdőbe indultam. - Barney, neked feltétlenül jönni kell velem? - néztem rá, mert nem tudtam tőle becsukni az ajtót.
Ő nagyon aranyosan nézett és édesen leült.
-   Jól van, gyere Baba! - engedtem be magammal mosolyogva.
Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, majd a pizsamámmal a kezemben kimentem. Barney izgatottan ugrott fel az ágyra, majd bökdöste a tesóját, hogy jöjjön sétálni, aki szegény még aludt.
-   Barney akkora tuskó vagy! - szóltam rá nevetve, de szegény Málnát felkeltette, így Ő leugrott az ágyról, majd megsimogattam.
Barney gondolta nem elég, ha hárman megyünk sétálni, gyűjt még embereket. Megtámadta Lou-t és bökdöste.
-   Én nem megyek! - fogta meg a fejét mosolyogva Louis, majd egymásnak támasztotta a homlokukat, mire mondhatni Barney lesmárolta. - Kösz! - törölgette az arcát fintorogva Louis.
-   Gyertek! - szóltam a kutyáknak, mire az ajtóhoz rohantak, majd mikor kinyitottam, száguldottak a bejárati ajtóig.
Felkaptam a cipőm, majd megindultam velük.
Egy órát sétáltam, rohangáltam és játszottam velük, majd fáradtam nyitottam be a lakásomba. Lerúgtam a cipőm, majd a nappaliba mentem. Liam és Jesy ölelkezve ültek és nézték a tv-t.
-   El sem hiszem! - nevettem. - Tőlem kértek párkapcsolati tanácsot, és bejött! - örömködtem, majd a két kutya lustán feküdtek Liam és Jesy egy-egy oldalára, majd félig elaludtak.
-   Lehet, hogy egész bölcs lettél Louis mellett! - nevetett Liam.
-   Louis mellett inkább rokkant lettem, mint bölcs! - nevettem , majd benyitottam a szobámba és elkaptam egy mondatot.
-   Louis, Én szerelmes vagyok beléd! - mondta neki Briana, mire az egyik szemöldökömet felhúzva, karba tett kézzel az ajtófélfának támaszkodtam.
Meg sem szólaltam, csak Őket vizsgáltam. Nem, Louis-ra cseppet sem haragudtam, mert csak nem mondta neki, hogy "Én is!". Csak igazából kíváncsi voltam rá, hogy mit gondol ez a lány. Eljön az Én lakásomba, hogy szerelmet valljon az Én barátomnak?! Felpofozzam?!
Mindketten lefagyva néztek rám.
-   Én... - kezdett volna magyarázkodni Lou, de leállítottam.
-   Nyugi van! - emeltem fel a kezem. - Én bízom benned, pontosan ezért fogok most innen kimenni! - mondtam, majd mérgesen néztem Brianára és megfordultam, majd kiléptem és becsuktam az ajtómat.
Liam és Jesy is döbbenten néztek rám.
-   Ideges vagy? - nézett rám Liam.
-   Nem, dehogy! - mondtam és a hangomon hallatszott, hogy kamuzok.
-   Azért az már nagy szó, hogy nem a hajánál fogva penderítetted ki az ablakon! - bólogatott Jesy.
-   Még nem! - vigyorogtam rá, majd leültem mellé.
-   Amúgy arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a Fast Car-t Louis-val ketten énekelnétek? - nézett rám mosolyogva Jesy.
-   Szerinted el tudom énekelni? - néztem rá.
-   Próbáljuk meg! - mosolygott Liam. - Azzal majd eltereled a gondolataid!
-   Jó, de éneklitek velem? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogattak.
Én előszedtem a féltve őrzött dal, majd valahogy hármunk közé tettem és elmosolyodtam. Liam számolt, majd egyszerre kezdtük el énekelni. Így elsőre annyira nem is volt rossz, bár itt-ott volt egy kis hamisság. Másodszorra már sokkal jobb volt, de még mindig nem előadó képes.
-   Na most egyedül énekeld el! - nézett rám mosolyogva Liam.
-   Jó, de ahhoz fel kell állnom. - mondtam mosolyogva, majd a papírral a kezemben felálltam. - Jó, de utána őszinte véleményt kérek!
Ők bólintottak, majd elkezdtem énekelni. A közepe felé elég jól belejöttem ebbe az egészbe és kieresztettem a hangomat. Eléggé beleéltem magam, de szerintem az sose baj. Mindig úgy gondoltam, hogy a jó énekes a dal alatt beleképzeli magát a helyzetbe, amiről énekel és teljes átéléssel próbálja a hangjával a közönség elé festeni a dal mondanivalóját. Úgy gondoltam az éneklésre, mint a hangoddal mesélésre. Utáltam, ha egy énekes mindig arra törekedett, hogy a dalokban megmutassa mennyire jó hangja van. Természetesen ez alapjáraton nem zavar, de csak akkor, ha tényleg illik a dalhoz. Egy sírós dalnál nem a legjobb, ha az énekes táncol és eltúlozza a dalt.
Mikor elénekeltem, szuszogva tettem le a papírt, majd mikor kértem volna Liam és Jesy véleményét nyílt a szobám ajtaja.
-  Ezt Te most toltad el élőben?! - nézett rám Louis megdöbbenve, de mosolyogva.
-  Igen. - bólintottam szégyenlősen.
-  Szerelmes vagyok a hangodba! - dobott puszit, mire elnevettem magam, majd bement és becsukta az ajtóm.
-   Igen, nagyon jó volt! - bólogatott Liam mosolyogva.
-   Nekem hiányzik valami. - mosolyodott el Jesy, mire kérdőn néztem rá. - Louis hangja.
Én kuncogva ültem vissza melléjük.
-   Menjünk valamerre. - néztem rájuk.
-   Nem aggódsz, hogy ketten maradnak? - kérdezte Liam.
-   Bízom Louis-ban. - mondtam, mire elmosolyodtak és bólintottak.
-   Jó ezt hallani tőled azután a rengeteg gond után. - mosolygott rám Jesy. - Nem hinném, hogy sok lány újra bízni tudna ilyen esetben Louis-ban. - magyarázta.
-   Nekem sem könnyű! - sóhajtottam. - De elmegyek Jack-kel valahova, nem jöttök? - kérdeztem.
-   Szerintem mi inkább maradunk... - rántott vállat Liam.
-   Oké. - rántottam vállat mosolyogva, majd az ajtóhoz mentem, felhúztam a cipőm és megsimogattam a kutyákat. - Louis! - kiabáltam be.
-   Mondd! - kiabált ki.
-   Elmentem, vigyázz mindenre és mindenkire! - kiabáltam.
-   Jó, de hova mész és kivel?! - kiabált.
-   El és valakivel. - kiabáltam vigyorogva, majd kiléptem a lakásomból.
Tudom, hogy ezzel felidegesítem, de nem sűrűn izgat. Gyorsan Jack lakását vettem célba, majd mikor csöngettem, hamar nyílt az ajtó.
-   Szia! - mosolygott rám vidáman és megölelt.
-   Szia! - szorítottam magamhoz Én is. - Megyünk gördeszkázni?
-   Menjünk. - bólintott mosolyogva, majd belebújt a cipőjébe. - Amúgy tudom, hogy téged csak tologatni kell.
-   Igen. - nevettem, majd elvette a gördeszkáját az ajtó mögül és már indultunk is.
Mikor elértünk a parkba, Jack-nek támadt egy jó ötlete.
-   Kitaláltam valamit, hogy ne tudj megsérülni és mégis izgalmas legyen! - mosolygott.
-   Mit? - néztem rá vidáman.
-   Bemegyünk oda! - mutatott a körbekerített részre, ahol rámpák voltak és elég sok ember gördeszkázott, biciklizett, görkorizott és rollerezett. - Ráültetlek a deszkára és legurulsz a rámpán!
-   Oké, de akkor nem állok meg középen? - néztem rá.
-   Nem, mert ott meghajtod magad a kezeddel. - magyarázta.
-   És a végén nagyot fogok esni! - néztem rá.
-   Nem, mert ott fogok állni és elkapom a kezed, így csak a deszka fog visszaesni. - magyarázta, majd hajtott egyet magán, de így is az Én sétatempómban haladt.
Bementünk, majd Jack köszönt egyet, mire egy jó pár srác és csaj mosolyogva intett neki.
Aha, tehát itt is haverkodik...
Egy srác mosolyogva közelített felénk.
-   Sarah, Ő Brendon az egyik haverom. - mosolygott Jack.
-   Szia! - mosolyogtam rá.
-   Ha jól tudom, Te vagy a nevezetes "Hercegnő"! - mosolygott rám.
-   Igen. - bólogattam, majd elnevettem magam.
Jack felvázolta Brendon-nak a tervét, aki mosolyogva bólogatott.
-   Teljesen megoldható. - bólogatott. - Én elindítalak, Jack elkap. - mosolygott rám.
-   Oké. - rántottam vállat mosolyogva.
-   Nem félsz? - kérdezte csodálkozva.
-   Ő a tűztől sem! - nevetett Jack.
Nagyon király volt ez az egész művészetünk, de elfáradtunk benne, így Jack aranyos volt és közölte, hogy üljek fel a gördeszkára.
Hazafelé végig röhögtünk és mindenki hülyének nézett, ugyanis Én ültem a gördeszkán Jack, pedig hátulról meglökött az egyik lábával, így előregurultam egy kicsit, majd utolért. Még a liftbe is így gurított be, majd onnan ki. Kinyitotta az ajtómat, majd halál lazán begurított, mire elgurultam a nappaliig.
-   Nem vagy normális! - nevetett Liam, mikor meglátott.
-   Te még mindig gördeszkázni tanulsz? - nevetett Louis.
-   Igen, mert se Te, se Jack nem tanít meg! - néztem rá, majd Jack-re.
-   Mikor Én próbáltam, úgy emlékszem, magadra rántottál egy idegen srácot. - nevetett rám nézve, majd Louis-ra. - Bár nekem mindegy, ha neked feltétlen szükséged van rá, akkor vihetjük és ha bármi gáz van, belekapaszkodhatsz! - nevetett.
-   Olyan gonosz vagy! - próbáltam megdobni a cipőmmel, de elkapta.
-   Korábban kell kelned! - nevetett.
-   Én most megyek a konyhába! - mondtam és elkezdtem magamat gurítani, de nem sikerült volna befordulnom, így Louis segítségével értem volna be, ha nem fejelem le az ajtót.
Nevetve nyitotta ki nekem  Louis, majd begurultam. Ott leszálltam róla, majd ittam és visszaültem és jött Barney.
-   Gyere Barney! - szóltam neki nevetve, majd az ölembe hívtam.
Meglöktem magunkat, így az ajtót kilökve gurultam ki, neki a falamnak. Valahogy befordítottam magamat, de túl nagy lendülettel löktem meg magunkat, így nekiütköztünk Louis lábának, így mindketten leestünk a deszkáról. Nevetve kapaszkodtam bele Louis lábába, majd Barney rám ugrott.
-   Igen hülye gyerek, anyád sem okosabb! - nevettem és megfogtam a fejét. - Keresd meg Jack-et! - mondtam neki halkan, majd elengedtem.
Ő odarohant hozzá, majd addig piszkálta, míg a legjobb barátom le nem hajolt és kezdte simogatni.
-   Gyere, megmentelek, mert hatalmas balesetet szenvedtél! - hajolt le Louis, majd az ölébe kapott.
-   Te leszel a mentő? - nevettem.
-   Nem, Ő lesz a szexi fiatal orvos! - nevetett Jack. - Tudod, az akiről a női betegei álmodoznak! - kacsintott rám.
-   Szemét! - néztem rá, majd elnevettem magam.
-   Te lehetsz a szerencsés, aki lefekszik vele! - röhögött tovább.
-   Téged egyszer agyonverlek! - fenyegettem.
-   Úgy gondolom, sürgősen meg kell vizsgálni téged. - kacsintott Louis.
-   Téged is! - néztem rá gonosz mosollyal. - Csak téged agyilag!
-   Az neked is jól jönne! - nevetett Jesy.
-   Vigyázz, mert Te jöttél hozzám párkapcsolati tanácsért! - mosolyogtam rá.
-   Életedben először! - nézett rám mosolyogva.
Közben Jack is leült már és Louis is, így az ölébe ültetett.
-   Régen nem voltam ennyire szörnyű férfi téren! - néztem Jesy-re.
-   Nyilván, csak most! - nevetett.
-   Nekem csodás életem volt, amíg nem találkoztam egy idiótával... - mondtam volna, de Louis felhajtotta a fejem és megcsókolt, mire kuncogtam.