3. évad 20. rész

* Sarah szemszöge *

Reggel elég nagy hűhóra keltem. Louis már nem feküdt mellettem, ami fura volt. Azért mosolyogva ültem fel, hiszen tudtam, hogy valószínűleg lent vár vidáman. Mosolyogva mentem be a fürdőbe, majd lezuhanyoztam és hajat mostam. Megszárítottam a hajam és az uram kedvéért tiszta göndören hagytam. Vidáman kaptam fel Lou egyik pólóját és egy rövidnadrágját, ami neki elméletileg úgy térdig ér, vagyis nekem a lábszáramig ért, de nem izgatott, mert a Tomlinson házban már lassan otthon vagyok. Mezítláb szaladtam le a lépcsőn, majd nagy mosollyal mentem az étkezőbe, ahol mindenki ott volt, kivéve Lou és Daisy. 

-   Mennyi az idő? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Pont annyi, hogy készülődnöd kell! - mosolygott rám Jay. 

-   Készülődnöm? - csodálkoztam. - Hova? 

-   Nem mondta Louis, hogy ma elvisz valamilyen randira? - mosolygott rám Fizzy. 

-   Hát de, de... - mondtam volna, majd észrevettem, hogy mennyire szép a sminkje. - Fizzy basszus! - léptem elé. - Ez gyönyörű! - mosolyogtam rá. - Már nem mintha nélküle nem lennél az, csak...

-   A tied szebb lesz, csak siess! - intett a lépcső felé. 

Én mosolyogva szaladtam fel, majd mivel még mindig nem volt ruhám, felkaptam Louis farmerjét, felhajtogattam a szárát és az egyik régi trikóját felkaptam, ugyanis ma kellemesen meleg volt. Leszaladtam, majd elmosolyodtam. 

-   Neked is csinálok szép sminket! - mosolygott rám Lottie. 

Leültem elé és olyan fél óra múlva készen lett a visszafogott, mégis lélegzetelállítóan gyönyörű smink. 

-   Lottie, imádlak! - öleltem magamhoz mosolyogva. 

-   Én is téged leendő családtagom! - vigyorgott, mire kuncogtam. 

-   Lányok, siessünk! - mondta Jay, majd felkapta a táskáját és az ajtóhoz siettünk. 

Rögtön ahogy beültünk, bekötötték a szemem és siettünk valahova. Mikor megérkeztünk, Fizz és Phoebe segítettek kiszállni a kocsiból. 

-   Félek! - mondtam nevetve. 

-   Nem kell! - nevetett, majd megcsapott az ismerős szag. 

-   Otthon vagyunk! - mosolyodtam el. 

-   Gyere! - nyitott ki előttem egy ajtót Lottie. 

Hirtelen leszedte a sálat a fejemről és Én sikítottam. Három esküvői ruha. Ezt láttam meg. Majd hallottam, hogy valaki fellépdel mögöttem. Jesy volt, majd Ő is sikított és oldalról átölelt engem. 

-   Sírsz? - kérdeztem hatalmas mosollyal és potyogó könnyekkel. 

-   Még nem! - rázta fejét. - És Én megfogadtam, hogy nem fogok sírni, tehát engedj el és fejezd be! - mosolygott rám. 

-   Jó, akkor Én sem sírok! - vigyorogtam rá. - És nem is fogok, kemény leszek! 

-   Ez komoly? - rohant oda visítva Roxy. 

-   Igen! - ugrottunk a nyakába. 

-   De ne sírj, mert megígértük, hogy mi sem fogunk! - mondta Jesy, mire Roxy elnevette magát. 

-   Na, engedjetek el! - nyafogtam vigyorogva. - Én fel akarom venni a ruhámat! 

-   Jöttünk segíteni! - jött be mosolyogva Anne (Harry anyukája), majd mögötte Karen (Liam anyukája), Jay (Louis anyukája bár ez már kiderült de mindegy :D) , Trisha (Zayn anyukája),Maura (Niall anyukája) és Louise. 

Vagyis a 1D anyukák és Louise. 

-   Én felrobbanok! - mondta Roxy és megszorította a kezem.- Soha egy koncerten se féltem még ennyire! 

-   Minden csodás lesz Drágám! - ölelte meg Anne nagy mosollyal. 

-   Megcsinálom a hajatokat és utána öltözünk! - mosolygott Lou, majd sorba leültetett minket és elkezdte a fodrászkosát. 

Én annyira izgultam, hogy egyik kezemmel doboltam az asztalon, a másikat meg ökölbe szorítottam. 

-  Ne izgulj már Szépségem! - fogta meg az egyik kezem Jay és simogatta, majd nyomott rá egy puszit. 

-  Tökéletes anyósom lesz, köszönöm! - mondtam dalolva, mire körülöttem mindenki nevetett. 

-  Most éppen pont olyan vagy, mint Louis reggel! - mosolygott rám Phoebe. - Ő lejött és közölte, hogy mindjárt elájul! - nevetett. 

-  Hasonló érzésem van! - nevettem. 

-  Annyira édesek vagytok, ahogy így izgultok! - mondta szeretetteljes mosollyal Louise. 

-  Én kérek még valakit, még van egy kezem! - tettem fel a kezem mosolyogva, mire Maura mosolyogva mellém lépett és megfogta. 

-  Nekem is! - mutatta fel a kezét Roxy, mire Trisha lépett mellé.

-  Én is! - mutatta Jesy, majd mellé ugrott Fizzy. 

Lotts segített Louise-nak, Phoebe meg szórakoztatott minket. 

-  És mi van, ha pofára estek magassarkúban a földön? - nevetett Phoebe előttünk ülve a pulton. 

-  Téged mindjárt lelöklek erről a pultról! - nézett rá Roxy mosolyogva. 

-  Ma már hivatalosan is a rokonod leszek, tehát így első tettem lesz a rokonodként, hogy szétrúgom a kis feneked! - mosolyogtam rá. - Már ha anyukád is beleegyez. - néztem kérdőn Jay-re. 

-  Ó, ne kíméld! - nevetett. 

-  Láttátok már a ruhákat? - kérdezte Louise. 

-  Nem. - mondtuk egyszerre. 

-  Anya! - szaladt be a házba nevetve Lux. 

-  Kicsim, nem szeretném elrontani Jesy haját! - nézett rá Louise. 

-  Jó, de Harry azt mondta, hogy mondjam meg, hogy siessetek, mert el fog ájulni! - mondta nevetve Lux, mire felnevettünk. 

-  Lux, mondd meg Harry-nek, hogy nyugodjon meg, mert Én is! - mosolygott rá Roxy. 

-  Oké! - nevetett Lux, majd kiszaladt. 

-  Imádkozom, hogy ne essen el, mert annyira szép ez a ruha! - sóhajtott Lou. 

-  Én azért imádkozom, hogy Én ne essek el! - nevetett Jesy. 

-  Elkapunk! - nevettem. 

-  Jó, Jesy kész vagy! - mondta Lou, majd áttért Roxy hajára. 

-  Lotts, bízom benned, de azért megkérdezem: Szép leszek, ugye? - kérdeztem mosolyogva. 

-  Simán, smink nélkül is szép vagy, kiengedett hajjal! - simogatta meg a vállam. 

-  Nem is! - nyafogtam mosolyogva. - Te szebb vagy! 

-  Nem igaz! - nevetett. 

-  Gyönyörűek vagytok mindketten! - mondta Maura mosolyogva. 

-  Sarah, Louis-val kész harcot kellett vívnom, hogy megcsinálhassuk a hajad, mert fél napig hisztizett, hogy márpedig Ő a kiengedett göndör hajadat szereti! - nevetett Louise. 

-  Ezt nem gondoltam volna, de nekem sose engedi, hogy kivasaljam! - mondtam mosolyogva. 

-  Mert igaza van! - mondta Lou mosolyogva. - Fú, nem sokszor mondom, hogy Louis-nak igaza van! - nevetett, mire mind nevettünk. 

-  Készen vagy! - mondta Lottie vigyorogva, majd a kezembe nyomott egy tükröt. 

Gyönyörű volt. Nem volt teljesen felkötve, de azért azok a tincsek, amik az arcomba szoktak lógni, el voltak tűzve, göndör volt és fú, hát elmagyarázhatatlanul csodás. 

-  Köszönöm! - öleltem magamhoz szorosan. - De nem ölelgetlek tovább, mert sírni fogok! - mosolyogtam. 

-  Jesy, Te is készen vagy! - mondta Lou mosolyogva. 

-  Nézzük a ruháinkat! - vigyorgott Jesy. 

-  Gyerünk! - szaladtam ahhoz, amin a nevem állt.

Roxy ruhája 

Sarah ruhája

Jesy ruhája 

A csajokkal bekészültünk, majd háromra húztuk le a ruhát védő anyagon a cipzárt és sikítottunk. Egyszerűen mind a három gyönyörű volt, de a mi személyiségünket tükrözte. Egyszerűen nagyon nagyon küzdöttem, hogy ne sírjak, de szerencsére sikerült és mind megúsztuk sírás nélkül. Mielőtt felvettük volna a ruhákat Jesy és Én elszaladtunk WC-re, de Roxy még el volt foglalva a ruhája csodálásával. Utána a jó pár segítővel sikerült felvennünk a ruháinkat és mind hatalmas vigyorral nézegettük magunkat a tükörben. Egyszerűen álltunk kézen fogva és vigyorogtunk.           -  Lányok, a cipőiteket még nem is láttátok! - mosolygott Anne.
 -  Azt el kell mondanunk, hogy abból nem engedtek a vőlegények és szigorúan ragaszkodtak az elképzelésükhöz, így kaptatok ilyen cipőket. - mondta mosolyogva Karen.
-   Te jó ég! - sóhajtottam és a homlokomra tettem a kezem. - Kérlek Louis, mondd hogy volt egy kis eszed! - könyörögtem az égnek, amin Roxy-n és Jesy-n kívül mindenki nevetett, ugyanis Ők is paráztak.

Sarah cipője

-  Én egy csillogós bokacsizmát fogok kapni! - sóhajtott Roxy. - Egy világoskéket ezüst csíkkal, vagy tudom is Én! - sóhajtott, majd Anne mosolyogva adta a kezébe a dobozt.
Majd Én is megkaptam egy dobozt Jay-től. Először a dobozt néztem meg, nem a tartalmát. A doboz oldalán a képen egy gyönyörű fehér magassarkú volt, mire sóhajtottam.
-  És csizmát kaptam! - sóhajtott Roxy nevetve.
-  Én meg egy fehér tornacipőt! - nyafogott Jesy.
-  Én meg magassarkút! - mutattam meg nekik vigyorogva, majd kinyitottam a dobozt és egy Vans feliratú doboz fogadott, amit mikor kibontottam megpillantottam Louis jelenlegi kedvenc cipőjét az Én méretemben.
-  Hol a magassarkúd?! - nevetett fel Jesy.
-  Louis William Tomlinson! - morogtam, de a mosolyom az arcomon virított. - Nagyon bírom azt a roppant jó humorodat! - mondtam, majd elnevettem magam. - De legalább fehéret kaptam volna!
-  És ezt most hogyan vesszük fel? - kérdezte Roxy.
-  Én könnyen! - vigyorgott Jesy. - Nekem kis szoknyám van!
-  Jól van, na! - nyújtottam rá a nyelvem.
-  Leültök és a legkisebb bemászik a szoknya alá és rátok adja! - vigyorgott Fizzy Phoebe-re.
-  Ne már! - sóhajtott nagyon Phoebe.
-  Most mit izélsz, ha nem nekem lenne esküvőm, Én adnám rájuk! - mondtam nevetve, mire mindenki elnevette magát.
Szegény Phoebe bemászott a két hatalmas szoknya alá és ránk adta a cipőt. Nálam nehezebb dolga volt, ugyanis cipőt kellett kötnie.
-  Lányok, indulhatunk! - vigyorgott Lottie.
És Roxy kitalálta, hogy pisilnie kell! Vagyis, szegény egyedül alig fért be a WC-be, de be kellett mennie vele Anne-nek, Maura-nak és Jay-nek, hogy tartsák a szoknyát. Közben Roxy is nevetett és mi is kint. Majd végre minden rendben volt és kiléptünk a házból.
-  Hát nem esünk el magassarkúban! - nevettem fel, majd megláttam a gyönyörű fehér hintót, ami fel volt díszítve.
Csoki és Boci voltak befogva elé és hatalmasra nőtt a mosolyom, mikor megláttam, hogy a nővérkém és Gemma ülnek a bakon.
-  Megérkeztek a hercegnők! - mosolygott Gemma.
-  Én sem fogok sírni! - törölgette a könnyeit Lola. - De a kishúgom felnőtt!
-  Lola, ne csináld! - mosolyogtam rá.
-  Oké! - nevetett, majd törölgette a könnyeit.
Én megindultam a két ló felé, de egy emberként szólt rám. a segítő sereg.
-  Sarah, azonnal felejtsd el! - mondták egyszerre.
-  De... - motyogtam mosolyogva.
-  Ülj be! - parancsolt mosolyogva Jay.
Én azért gyorsan a két ló elé szaladtam.
-  Jók legyetek Szépségek! - mosolyogtam, majd gyorsan odasiettem a többiekhez és Én is felmásztam.
Hiába ez volt a legnagyobb és a legszebb hintónk, szegény csapatunk alig fért el tőlem és Roxy-tól.
-   Nem énekelünk valamit? - kérdezte nevetve Roxy.
-   Ez hogy jutott eszedbe? - nevetett Anne.
-   Nem tudom, feszültség oldás! - nevetett.
-   Mit akarsz énekelni? - nevetett Lola.
-   Lola, ugye még mindenki él? - kérdezte Karen.
-   Igen. - nevetett a nővérem, majd megérkeztünk a leggyönyörűbb helyre az egész környéken, a kis tó mellé, ahonnan rengeteg csodás emlékem származik. - Mit gondolsz Sarah, beugrasz Alkony hátáról? - kérdezte nevetve a nővérem.
-   Majd később! - nevettem.
-   És hogy tetszik a cipőd? - nevetett.
-   Szerencsére nem látszik a szoknyától. - kuncogtam, majd Lottie és Karen segítségével Én is lejutottam a hintóról.
Lola is leparkolt vele, majd egy puszit nyomott az arcomra és leült a helyére. Sorban elköszöntek tőlünk a kísérőink, megkaptuk a csokrainkat és megérkeztek az apukáink.
-   Olyan nagy lány lettél! - puszilta meg a fejem Apa nagy mosollyal.
-   Már nem magasságra. - kuncogtam halkan.
Ő csak mosolyogva ingatta a fejét, majd elindult a hagyományos zene, összemosolyogtunk a lányokkal, majd hatalmas mosollyal indultunk meg a vőlegényeink felé. Mindenki minket nézett, de ez most nem igazán zavart, csak mosolyogtam Louis-ra, aki mint mindig csodálatosan nézett ki. Majd hirtelen megérkezett az a valaki, aki mindenképpen szükséges volt: Alkony. Halál lazában mögém ügetett, mire az így is hatalmas mosolyom még nőtt. Apa óvatosan lépett egyet arrébb, hogy a lovam terve szerint beállhasson a másik oldalamra. Egyszerűen nem bírtam ki. Annyira imádom és ez az egész egyszerűen annyira édes volt, hogy nem bírtam megállni.
-   Neked itt a helyed Alkony! - mondtam halkan és egy puszit nyomtam a fejére, mire elégedetten hajtotta lejjebb a fejét.
Mintha meg lett volna tanítva neki, elkísért az oltárig. Egyszerűen imádom ezt a kis hülyét! Neki mindig szerepelni kell és ha anya tündököl, Alkony is tündököl!
Hatalmas mosollyal álltam meg Louis-val szemben és fejben már csak sürgettem a papot. Nem kell itt olyan sok duma, csak mondjuk ki már azt a bizonyos "igen"-t és éljünk boldogan!
És kimondtuk.
És Louis megcsókolt és közben mindketten mosolyogtunk. Egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni.
Már hivatalosan is Mrs. Tomlinson vagyok! Nem csak álmodozom róla, nem csak beszélek róla, hanem az vagyok!
És minden tökéletes volt. Nem érdekelt, hogy a lovam nem viselkedett tökéletesen, mert Én így szeretem és hatalmasat dobbant a szívem abban a pillanatban is, amikor Ő mellém lépett, akkor is, amikor Barney és Málna hozták a gyűrűket, de ahhoz semmi sem volt fogható, amikor elcsattant az a bizonyos csók.
Ez az a nap, ami soha az életben nem tud majd kitörlődni az emlékezetemből.
-  Tökéletes! - ennyit tudtam súgni Lou-nak mosolyogva.
-  Én ezt rád mondanám. - súgta mosolyogva.
-  Én meg mindenre! - mosolyogtam rá. - Köszönöm!
Ő csak hatalmas mosollyal puszilt meg még egyszer, majd mellém lépett a lovam.
-  Te nem maradhattál ki! - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az orrára.
És indultunk a vacsorára. Megtörtént minden hagyományos dolog, tényleg minden és utána jött a kevésbé hivatalos része. Ott volt Henry, a világ legjobb taxi sofőre, akivel elég sokat beszélgettünk Louis-val. És szinte minden ami a vacsora után történt, abból annyi maradt meg, hogy rengeteg tánc, hatalmas mosolyok, rengeteg örömében síró ember és próbáltam lassan felfogni, hogy Mrs. Tomlinson vagyok. Igen, ez nekem örökké tartott. De a boldogságom egyszerűen nem fogyott el és csak mosolyogtam és mosolyogtam és nevettem. Egyszerűen mindenki ölelgetett és megteltem boldogsággal. Mindenkivel táncoltam és azt már nem is számoltam, végül hányszor sikerült elsírnom magam, mert ez sikerült egy-kétszer.
Én lettem Mrs. Tomlinson és soha nem adom át ezt a helyet senkinek!
Minden álmom teljesült és már igazán boldog voltam.