3. évad 13. rész

Sziasztok! A Wattpad-os link rossz volt, de itt a jó link: katt. Remélem tetszeni fog! :) 
Itt, pedig ez inkább egy cuki, "nagyon szeretjük egymást" rész, bár valahol pontosan ezért szeretem annyira :) 
-   Törpilla! - hallottam Louis elég hangos suttogását, majd valami nyálkás esett az arcomra. - Törpike ébredj! - esett még egy adag nyálkás cucc az arcomra.
Én morogva nyitottam ki a szemem, majd a kezemmel leszedtem a valamit az arcomról és megnéztem. Louis folytatta a dobálásomat tejben agyonáztatott gabonapehellyel.
-   Mondd, Te egészen biztos, hogy normális vagy? - védtem magam a kezeimmel.
-   Igen! - bólogatott vigyorogva, majd megint megdobott.
-   De miért jó neked, hogy ezzel dobálsz? - szóltam rá álmosan.
-   Mert tök vicces volt a reakciód! - nevetett, majd megint megdobott.
-   Louis, a fejedre borítom azt a tálat! - szóltam rá szórakozottan.
-   Oké! - mosolygott, majd a tállal a kezében elkezdett szaladni Én, pedig utána.
Nem hinném, hogy sok felnőtt nő a vőlegényével azzal kezdi a reggelét, hogy a vőlegénye taknyossá áztatott müzlivel dobálja, hogy felkeljen és mikor felkel a müzlis tállal rohanó vőlegényét kergeti, de hát ezek vagyunk mi!
Louis a szobám felé kezdett rohanni, de az meg se fordult a fejünkben, hogy a tej kiömlik, márpedig ez bekövetkezett. Louis, pedig belerohant a tejbe, elcsúszott rögtön előttem, így Én sem tudtam megállni, tehát ráestem.
-    A tál eltört? - kérdeztem ijedten.
-    Nem! - nevetett, mire elnevettem magam.
Éppen korán reggel, a földön feküdtünk, egymáson egy tócsa tejben... tök átlagos dolog, nem?
-    Tiszta tej lett a pizsamám! - nevettem.
-    Hát nekem is! - nevetett. - De azért ez elég érdekesre sikeredet! - nevetett hangosabban. - Teljesen máshogy terveztem.
-    Mondd, mi volt a terved azzal, hogy müzlivel dobálsz? - nevettem.
-    Nem tudom. - rántott vállat mosolyogva. - Olyan vicces ötletnek tűnt! - nevetett.
-    Hülye ötlet volt! - álltam fel.
Természetesen feltakarítottunk, majd reggeliztünk normálisan. Utána sétáltunk egyet a kutyákkal, majd ebéd és utána szabadság.
-   Louis... - néztem rá a kanapén ülve.
-   Igen? - nézett rám és végre letapadt a képernyőről, amin éppen focit nézett.
-   Nem hinném, hogy nekem való ez... - mondtam volna, de ijedten közbe vágott.
-   Felbontod az eljegyzést? - nézett rám ijedten, majd hadarni kezdett. - Tudtam, hogy rossz ötlet! Összevesztünk és ezzel akartalak kiengesztelni! De Én készen állok erre, de gondolhattam volna, hogy Te nem. Hiszen elég zűrösek voltak a dolgok körülöttünk és össze-vissza veszekedtünk, meg már rég nem volt rendben minden és... - hadart és közbe se tudtam szólni, így egyszerűen hozzá vágtam egy párnát, hogy elhallgasson, mire kérdőn nézett rám, de folytatta. - Én megértelek! - nézett rám. - Tényleg! És nem haragszom! Csak tudod...- kezdett volna bele, de megint hozzávágtam egy párnát.
-   Nyugi Édesem! - kuncogtam. - Próbálj meg levegőt venni miközben beszélsz, mondatokat mondani és nem egybefolyó szavakat és néha meghallgatni! - mosolyogtam rá. - Szó sincs ilyesmiről! - ráztam a fejem kuncogva. - Én a feleséged akarok lenni, nem erről lett volna szó!
-   Oké! - sóhajtott egy nagyot.
-   Olyan buta vagy! - nevettem halkan. - Azt akartam mondani, hogy nem nekem való ez a nyugodt élet! - mosolyogtam. - Csak közbe vágtál és annyi mindent mondtál egyszerre, hogy szinte fel se tudtam fogni!
-   Jól van na! - mosolyodott el. - Csak megijedtem. - mondta és magához húzott.
-   De nagyon cuki voltál! - mosolyogtam rá.
-   Azt hittem mindig cuki vagyok! - mosolygott.
-   Mindig ez vagy. de ez most hiper-cuki volt! - nevettem.
-   Imádom, mikor ilyen közel vagy hozzám! - mondta mosolyogva. - És eper illata van a hajadnak!
-   A samponom miatt. - nevettem. - De ha már itt tartunk, nem olyan jó az új tusfürdőd, a régit jobban szerettem. - néztem fel rá. - Ilyen túl sok mindenkinek van.
-   Jó, de ezt még karácsonyra kaptam és amúgy meg jó illata van!
-   Hát jó illata van, de így nem vagy olyan nagyon Louis... - magyaráztam, mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-   Hogyan kell nagyon Louis-nak lenni? - nevetett.
-   Az volt a tipikus Louis illat! - mosolyogtam rá. - Ez nem jó, mert megyek a boltban és másoknak is ilyen illatuk van! Jó nem teljesen, mert azért a tusfürdőd illatával keveredik a Te illatod és az úgy is Louis illat, de az előző tusfürdődet imádtam, mert tudtam, hogyha azt érzem, akkor az biztosan Te lehetsz!
Húztam magamhoz közelebb azt a karját, amivel így is átölelt és beleszagoltam a pulcsijának az ujjába.
-   Ez még egy kicsit Louis illatú! - néztem fel rá mosolyogva.
-   Tehát ha jól értelmezem, van egy különleges illatom, amit nagyon szeretsz és azzal a tusfürdővel ami ez előtt volt, az olyan tipikus Én illat volt, de a mostani tusfürdőmmel is különleges az illatom, de nem annyira mint azzal és Te azt szeretnéd, hogy Én az előző illatú legyek? - kérdezte.
-   Igen, de ezt túl bonyolítod! - mosolyogtam rá. - A lényeg, hogy mindig olyan tusfürdőt vegyél, amit ez előtt használtál! - kuncogtam.
-   Megszabod milyen szagom lehet? - kérdezte nevetve.
-   Az illatodat szabom meg! - mosolyogtam rá. - Tudod mikor van szagod? Amikor focizol! Jó akkor sem vagy kimondottan büdös, de azért tigris szagod van!
-   Eszement egy nőszemély vagy Te! - nevetett.
-   Válogatós! - mosolyogtam.
-   És az nem zavar, ha felveszed a pólómat és annak olyan illata lesz, mint neked? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem, mert Én nem érzem a saját illatomat, a Te pólódon is a tiedet érzem és pontosan ezért szeretem Őket! - mosolyogtam rá. - Na meg azért, mert nagyok és a tieid! - nevettem.
-   Érdekes vagy... - nevetett. - És fogkrémet válthatok?
-   Nem, mert ez finom. - néztem rá mosolyogva. - Mármint nem ettem meg, csak néha azzal mosok fogat és finom.
-   Mikor szeretted volna elmondani, hogy az Én fogkrémemmel mosol fogat? - nézett rám meglepetten.
-   Csak néha és nem szoktam belehányni! - löktem meg mosolyogva.
-   Esetleg egyéb hasonló dolog? - nézett rám mosolyogva.
-   Megborotválkozhatnál, mert szúrós vagy! - simogattam meg az arcát.
-   És nem szereted? - kérdezte mosolyogva.
-   Amúgy mindig is utáltam az arcszőrzetet, de rajtad tetszik. - mosolyogtam rá. - Viszont akkor is szúr!
-   Tehát tetszik, de jobb ha nincs? - kérdezte mosolyogva, mire bólogattam. - Esetleg más?
-   Örülnék, ha nem érkezne ezekhez valami! - mutattam a karján lévő kis tetkókra.
-   Oké, Én úgy tudtam, hogy ezeket is szereted, de kezdem úgy érezni, hogy az kamu volt. - nézett rám, mire elmosolyodtam.
-   Én szeretem ezeket, de már hülyeségeket ne tetováltass magadra! - mosolyogtam.
-   Jól van! - puszilta meg az arcom. - Nézzünk valami filmet. - mosolygott rám.
-   Ne már... - nyafogtam. - Inkább csináljunk valami izgalmasat!
-   Például? - nézett rám mosolyogva.
-   Nem tudom, menjünk valahova! - rántottam vállat mosolyogva.
-   Ketten? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem. - néztem rá. - Mármint imádok kettesben lenni, de most valami izgalmas dolog kell!
-   Jó, akkor ki jöjjön? - mosolygott rám.
-   Jack! - vágtam rá vigyorogva. - Meg Stan, meg Oli, meg Roxy, meg Harry, meg Becky, meg Niall, meg Jesy, meg Liam, meg Lola, meg Zayn, meg Benji. - soroltam végig.
-   Jól van Törpi, de merre menjünk? - kérdezte mosolyogva.
-   Mondjuk vidámparkba! - mosolyogtam rá, majd izgatott lettem. - Igen! Az nagyon jó! - ugrottam fel ülve.
-   Jól van Édes, de már délután van és ilyenkor már nem igazán érdemes oda menni! - nézett rám.
-   Jó, akkor menjünk vásárolni! - mosolyogtam rá.
-   Miért az izgalmas? - nézett rám nevetve.
-   Nem, de kinéztem valamit, ami nagyon fog tetszeni! - vigyorogtam.
-   Biztos vagy ebben?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-   Igen, csak induljunk! - ugrottam fel.
Fél óra alatt elkészültünk, majd gyalog mentünk a plázába. Végig kézen fogva, természetesen Én Rebelként és emiatt többször megálltunk, hogy rajongókkal fényképeket készítsünk. Páran kérdezték, hogy jól megvagyunk-e, mire csak mosolyogva meséltük el, hogy Louis eljegyzett. Erre természetesen minden rajongó felpörgött és kérdezgetett, mire csak vidáman nevetgélve meséltük nekik hogyan is történt.
Emiatt a közeli plázába 3 óra alatt értünk oda. Mikor beléptünk, megbeszéltük a hadi tervet.
-   Szerintem szóródjunk szét és egy óra múlva ennél a kávézónál találkozunk! - mutatott a kávézóra Louis.
-   Rendben. - bólogattam mosolyogva, majd kettéváltunk.
Én megcéloztam a boltot, ahol kinéztem a pólókat. Egy "QUEEN"  és egy "KING" feliratos póló, ami nagyon megtetszett. A felirat a hátukon volt és mindig is imádtam a Mr. és Mrs. témájú vagy feliratú dolgokat, így ez is nagyon tetszett. Igazából már nagyon rég óta vágytam egy fiúra, akivel ilyen pólót fogok hordani és megtaláltam a tökéleteset.
Természetesen még vásároltam ruhákat, majd fizettem. Utána egy cipős boltba is, majd mikor ott is kivásároltam magam, indultam a kávézóba, ahol már Louis várt rám.
Mosolyogva ültem le mellé.
-   Vettem neked valamit! - mosolygott rám.
-   Én is vettem neked valamit! - nyújtottam rá a nyelvem mosolyogva.
-   Majd otthon megmutatjuk! - kacsintott.
-   Oké. - bólogattam mosolyogva, majd próbáltam óvatosan belelesni a szatyrába, ugyanis nagyon kíváncsi voltam, mire Ő elkapta onnan.
-    Ne leskelődj! - nevetett. - Viszont vettem valamit, ami tetszeni fog! - mondta, majd előhúzott a háta mögül egy gördeszkát. - És kitaláltam, hogy hogyan megyünk haza! - vigyorgott.
-    Kíváncsi vagyok! - mosolyogtam rá.
Mindketten ittunk egy kávét, majd úgy döntöttünk, hogy ideje hazafelé indulni.
-    Na figyelj! - mosolygott, majd felállt a gördeszkára. - Te felállsz ide előre és Én hajtom, Te csak állsz! - mondta, majd felálltam és fogtam a szatyrokat.
-    De így pofára fogok esni! - nevettem.
-    Nem fogsz!  - ölelt magához, majd elindultunk.
Végig vigyorogtam és nevettem, ráadásul az egyik bukkanónál majdnem elestünk, de Louis korrigálta a helyzetet. Azért fáradtak voltunk, mikor hazaértünk, így egy zuhanyzás után rögtön vacsora, majd az ajándékok következtek.
-    Először is, ezzel tartozom! - adott a kezembe egy kis dobozkát, míg Én az ágyon ültem.
Én mosolyogva nyitottam ki a dobozt, amiben tudtam, hogy gyűrű lapul.
Mikor megláttam, nem tudtam nem nevetni. Egy törpilla volt a gyűrűn, de nem ilyen ovis volt, hanem kristályokkal volt kirakva az egész.
-    Szeretlek Lou! - ugrottam  a nyakába nevetve és megpusziltam az arcát.
-    Én is szeretlek! - szorított magához, majd belepuszilt a nyakhajlatomba.
-    Erre nem számítottam! - kuncogtam, majd visszaültetett.
Én az ujjamon hagytam a gyűrűt, ami mindennél jobban tetszett.
-    Ez nem igazán csak neked, inkább nekünk. - adott oda egy ágyneműt.

Én ahogy megláttam milyen, rögtön felnevettem, ugyanis ez nálunk általában így van, főleg mióta gipsz van a lábamon, de igazából addig is így volt. Egyszerűen mindig Louis-hoz bújva alszom el, de mire felkelek, elnyúlva fetrengek.
-   Ez nagyon jó! - nevettem az ágyneműt nézegetve, majd kivettem a zacskóból.
Megtapogattam az anyagát.
-   Louis, ez nagyon puha! - simogattam az arcomhoz, mire felnevetett.
-   Örülök, hogy bejön. - nevetett.
-   Jó, akkor most ágyneműt fogok cserélni! - álltam fel, majd olyan 20 perc küzdés után sikerült a művelet.
Ez is annyira lefárasztott, hogy Louis bekapcsolta a tv-t, de Én már csak bedőltem az ágyba és már aludtam is.